Október 28-án holtan találtak lakásukban két moszkvai jezsuitát. Az egyik az orosz provinciális volt, a német nemzetiségű P. Messmer. Az eseményről a jezsuita portálon megemlékeztünk, és az Új Ember is közölte a hírt. Most egy más szempontot villantanék fel. A „média”, amely egyébként konfliktusra éhes, és minden gyilkosságot csemegeként tálal olvasóinak, hallgatóinak és nézőinek, sokáig nem tartotta publikálásra érdemesnek a hírt. Aztán az MR1 (a régi jó Kossuth Rádió) mégis csak felfigyelt az ügyre, és november 10-én, két héttel az esemény után, „Közelről” című műsorában ismertette a történteket. Igaz, közben az orosz ügyészség „érdekessé” tette a történetet, amennyiben 10 nap múltán tettest prezentált a nagyérdeműnek egy férfiprosti (szó szerint így a közszolgálati rádióban!) személyében. A jól tájékozott német provinciális, aki jól ismerte az áldozatot, rögtön felhívta a média figyelmét arra, hogy ez a kombináció az orosz hatóságok kedvenc taktikája: a nyugati papságot a bordélyok világával hozzák kapcsolatba. Az Interfax orosz ügynökség híre így valójában kommentár, főleg, ha a kollokációkat, a „hírben” használt gondosan válogatott szókapcsolatokat is figyelembe vesszük. Így az áldozatok „az előkelő Petrova belvárosi utcában” béreltek lakást, – a hangsúly nyilvánvalóan az előkelőn van –, a nyomozók „használt gumióvszereket” (többes számban!) találtak a tett helyszínén. Mindezen információk, melyeknek kiszivárogtatása a nyomoz idén önmagában is botrányos – forrása: „meg nem nevezett rendőrségi források”. Azaz: „Mosom kezeimet,” „nem tudjuk, ki hozta forgalomba a pikáns részleteket”! A KGB módszerei nem haltak ki.

Az Interfaxot1 1989-ben hozták létre, és az első nem állami hírügynökség az egykori Szovjetunióban. Ennyit tudtam meg a Wikipédián, és honlapjuk egészen nyugati arculattal jelentkezik. Konkrétan milyen jók a kapcsolatai az ügyészséggel, a rendőrséggel, azt Kárpátokon innen csak sejteni lehet. De elgondolkodtató, hogy a hírbe beszúrták, szinte mellékesen, hogy a két áldozat a „Renovabis német segélyszolgálat partnerei voltak”. A Renovabis honlapján megtudjuk, hogy a német püspöki kar által létrehozott és a német hívek adományait gyűjtő szervezet tavaly 2,6 millió euróval támogatott oroszországi projekteket. Szálka lenne ez valakik szemében? Vagy az, hogy Renovabis igen aktív az egykori FÁK államokban, így Grúziában és a rivális Ukrajnában is? Az ügy több mint kényes, amit az is jelez, hogy Medvegyev Dmitrij orosz elnök hivatala bekapcsolódott az ügy kivizsgálásba. Ezek után a kölni rádió kommentárja, hogy politikai okok valószínűtlenek, nekem nem eléggé valószínű …
Sherlock Holmes regényeinek olvasói (de mondhattam volna Agata Christit is…) a röpke hírt elemezve sok furcsaságra bukkannak, ami a „meg nem nevezett rendőri körök” igyekezetét, hogy a két jezsuitát rossz színben tüntess fel, eléggé kétes vállalkozássá minősítik. Van itt néhány ellentmondás: az áldozatok arcét miért kellett felismerhetetlenségig szétroncsolni? A legelemibb válasz: hogy ne ismerjék fel, ugye, tarthatatlan, hisz a helyszínből is adódik az áldozatok azonossága. Nincs tehát semmiféle igyekezet az áldozatok személyét homályba burkolni. Akkor minek a bestiális roncsolás? Indulatból? Érdekes indulatosság lenne, hisz a gyilkos egy napig várt türelmesen a második áldozatra az első hullája mellett. Tudta, hogy jön Messmer? Vagy netán eredetileg ő volt a kiszemelt áldozat, és Victor Betancourt, a másik jezsuita, útban volt? Az ugyanis illogikus, hogy a bérgyilkos egy szemtanút akart eltüntetni, hisz Messmer, aki még Németországban volt, nem lehetett szemtanúja rendtársa gyilkosságának. No és az óvszerek? Miért hagyta volna ott a tettes? Egyetlen magyarázat, mivel hidegvérű és előre tervezett gyilkosságról van szó: megbízói az áldozatok halálával nem elégedtek meg, hanem az emléküket is be akarták feketíteni. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a hírbe becsempészték a Renovabishoz fűző kapcsolatukat, akkor kezd derengeni: ez üzenet a segélyszervezetnek, de talán minden nyugati segélyszervezetnek is: el a kezekkel Oroszországtól. Erre utal a tipikus Maffia-jel is: a szétroncsolt arcok. Eközben Oroszország arca is elsötétül.