Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Szemlélődő ima, szemlélődő életforma

2009.04.13. 10:15 pacsy

Az imádság életforma. Senki sem tud (nagyon) másként imádkozni, mint ahogyan él. Az ima (és az élet) magasiskolájában egyetlen megtanulandó szabály van: nem beleszólni. Jálics Ferenc, aki sokunk számára tekintélynek számít ezen a téren - négy gyakorlatot javasol, amelyek révén ki-ki mély tapasztalatokat szerezhet a szemlélődő magatartásról. E gyakorlatok alapja az a meglátás, hogy az Istenhez és az emberekhez fűződő viszonyunk eléggé pontosan megfeleltethető egymásnak (vö. 1Ján 4,2o-21; Mt 25,31-46 stb.) Aki ugyanis nem tudja közel engedni magához az embereket, és nem tudja őket megérteni, az bizony az Istent sem képes észlelni; aki nem képes meghallgatni az embereket, az az Istenre sem bír csendben odafigyelni. Most pedig lássuk a gyakorlatokat!


1. Először is: tegyük fel, hogy egy heves vitába keveredsz, amelyben csak mellékszereplő vagy. Egyszerre csak próbáld megváltoztatni a beállítottságodat: ne figyeljen többé a vita témájára, én ne hozd elő újra eredeti mondandódat. Egyszerűen csak próbálj figyelni arra a személyre, aki a legmélyebben belemerült a vitába. Egyszerűen csak hallgasd őt azzal a szándékkal, hogy belülről megérthesd őt. Igyekezz beleérezni abba, amit ő éppen akkor átélhet – de mindezt ne azért tedd, hogy a végén aztán jól megmondd a véleményedet.
 

2. Másodszor: próbáld meg ugyanezt, de most már egy olyan vitában is, amelyet éppen Te folytatsz valakivel. Ugyanazt tedd, mint az előző pontban, egészen a vita végéig, amikor nagyjából csak ennyit mondj: „Ezt most mélyen be tudtam fogadni.” Vagy: „Hagyom, hogy mindez még hasson rám.” Ez a gyakorlat kitűnő lehetőséget nyújt arra, hogy megtanuljuk a nézés, az észlelés, a beleérzés magatartását a hétköznapokban.
 

3. Eztán egy nagyon érdekes és élénk beszélgetésben, amelyhez te is valami fontos részlettel hozzá szeretnél járulni, próbálj meg egyszer csak átállni a pusztán hallgató odafigyelésre. Tedd ezt meg akkor is, ha annyira fontos lenne a mondandód, hogy akár döntő is lehetne a vita menetében. Igyekezz valóban a többiek véleménye iránt érdeklődni, a sajátodat pedig elengedni. Majd a szemlélődő imában is ehhez hasonlóan Istenre kell hallgatnod úgy, hogy saját gondolataidnak nincs sok jelentősége.
 

4. Végül igyekezz megfigyelni azt a benned fellépő nyomást, amelyet egy idegesítő munkahelyi vagy otthoni szituáció okoz. Észleld egyszerűen, anélkül, hogy változtatni akarnál rajta. Figyeld csupán, és tarts ki ebben az észlelésben mindaddig, míg a nyomás magától gyengülni nem kezd, majd meg nem szűnik.


Jó gyakorlatozást!
 

 

99 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr201059012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bálint Csaba · http://srbija.blog.hu/ 2009.04.13. 11:43:22

Mától én is "ide járok templomba".

Tamás7 2009.04.13. 18:24:19

Sziasztok
Tényleg teljesen más, amikor a saját mondanivalom helyett a másikra figyelek. :-)

Tamás

P.E. 2009.04.13. 18:42:31

Azon gondolkodom, hogy szülőként, hogyan lehet végigszemlélni a gyerekeid eleinte kis-, majd egyre nagyobb botlásait? Én az életem szemlélődve élem, mert nekem így kényelemes. Én tudom, mi a feladatom, azt becsületesen elvégzem, közben szemlélem a családom kálváriáját. Arra gondolok, ha bezzeg beleszóltam volna, ha állandó vaskalapos rendet tartottam volna, egy agitált, kényelmetlen, keserű életet éltem volna, de a gyerekeim rendes kerékvágásban haladnának.?Most viszont szemlélhetem a kemény félrelépések következményeit. Szemléljem, vagy adjak tanácsot?...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.04.13. 20:41:11

@P.E.: Izé... amikor konkrét felelősséggel tartozol valakiért és cselekedned kell, az nem teljesen ugyanaz, mint amikor csak a kapcsolat maga van kölcsönös szabad választásból és kész. Na meg... a konkrét, akár energikus cselekvések is jöhetnek szemlélődésből, és egyáltalán nem kell hozzájuk keserűnek, agitáltnak és vaskalaposnak lenni. Analóg példa lehetne a bölcs és szeretetteljes nagyanyó, aki természetesen beleszól, tanácsol, melegít és összefog, de mégse keserű, agitált és vaskalapos. Az ilyen bölcs nagyanyók is szemlélődők szoktak lenni, annyira, hogy többnyire nem is tudnak róla, hogy azok :-)

margarin 2009.04.14. 00:24:18

@P.E.: Én is szemlélem a gyermekeim egyre növekvő botlásait, miközben tudom, hogy sokmindennek a sok mulasztásom az oka, vagy a rossz példa mutatása, mindez időnkénti szemlélődések mellett. Vagy ha jó szülő lettem volna akkor is igy alakul minden? De látok olyat hogy jó szülőknek jó irányba haladó gyermekeik vannak. De már eltértem a témától.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.04.14. 02:27:23

@margarin: Nem akarván offolni, de mégsem tudván a kérdést féken tartani: miből derül ki az, hogy valaki nem (volt) jó szülő?

esősévszak 2009.04.14. 09:16:17

Pacsy, többiek,

Jálics Ferencet én is nagy becsben tartom, a könyveit is csak javasolni tudom.

A vitában szemlélődés viszont... problémás lehet néhány okból. :) Először is, vita ritkán adódik, legalábbis ritkábban, mintha az ember minden reggel fél órát, egy órát meditálna.

Másodszor, én például évek óta meditálok, de pont egy vita közben koncentrált maradni, hááát... Mondjuk úgy, hogy nem mindíg sikerül. :) És még kevésbé sikerült volna akkoriban, amikor még nem volt tapasztalatom nyugodt körülmények között. Ezért én ezt a módszert -- bár nagyon jó egy gyakorlott meditálónak -- nem javasolnám senkinek elinduláshoz. :)

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érdemes megpróbálni, mert nagyon is érdemes, de ne érezzük magunkat ügyetlennek, ha nem menne tökéletesen. Főleg ezt akartam hozzátenni. :)

Ha valaki el akarja kezdeni, vagy csak ki akarja próbálni a meditációt, én azt javasolnám, hogy először csak egy hétig találjon minden nap 15 percet, amikor le tud ülni, és a lélegzésére figyelni, főleg a testében. Milyen izmok mozognak kilégzéskor? Milyenek belégzéskor? Mikor feszül meg a hasam? Érzem a levegőt az orromban? Inkább be, vagy inkább kilégzéskor?

Ha elkalandoznak a gondolatai (el fognak, és ez nem baj), csak jegyezze meg, "elkalandoztak a gondolataim", és hozza vissza a figyelmét a lélegzésre.

Egy hét után pedig, ha tetszik amit tapasztal magán, vegyen egy Jálics könyvet! :)

mama60 2009.04.14. 09:54:16

Kedves Pacsy köszönöm,pont erre volt szükségem!

Felicitasz: a jó szülő:"gyümölcseiről ismerik meg a fát..."
Ez igy igen egyszerü,de azt hiszem,hogy az ember csak IGYEKEZHET jó szülővé válni .
Azt praktizálom,hogy ahol helytelennek látom a viselkedésüket,megmondom nekik,ahol jól csinálják,ott megdicsérem őket.Ha én csinálok valamit
rosszul,beismerem nekik.Ha nem tudok odahatni érveréseimmel,mert más nézetük van,akkor meg imátkozok értük(mint Jób a gyerekeiért).

De látom a magam botlásait,mulasztásait is a nevelésben :(
Remélem,hogy azért az Úr mellettük lesz,és korrigálja a hibáimat.
Ami nekem nagyon kellemes visszajelzés volt a nevelésről :a gyermekeim a telefonjukat mikor elővették valami miatt, megláttam ,hogy az otthoni szám igy volt elmentve:
ÉDES OTTHON

Tamás7 2009.04.14. 09:56:54

azért a passzivitás és a szemlélődés nem ugyanaz szerintem, és éppen ezért esősévszakkal értek egyet, hogy elsőnek valamilyen lelkigyakorlattal jó megismerkedni a szemlélődéssel ( én a Jálics könyvvel tettem) és utánna könnyebb elkezdeni jobban odafigyelni a másikra,
persze, gondolom, hogy késöbb az Istenre figyelés és a másikra figyelés együtt megy

szép napot

mammamia) 2009.04.14. 10:08:00

@pacsy: Végre! Örültem, amikor megláttam ezt a gyakorlatot, a beleérzés magatartásáról. A napokban írtam a misztikával kapcsolatban egy dolgozatot és erről jutott eszembe Ruusbroec írása, hogy amikor a józan ész falakba ütközik, a szerető képesség a megérzésben akkor is tovább akar és tud is haladni. Csak a bajom ezzel az, hogy hogyan tudom bebizonyítani, ha erről szeretnék írni? A megérzés az a terület, amit racionálisan aligha lehet alátámasztani. A szemlélődő ember tapasztalata, amivel meg lehet közelíteni? Köszi, ha erről írsz egy kicsit bővebben.

@Bálint Csaba: @Tamás7: Szerintem is! :)

@esősévszak: azért én nem tenném ilyen könnyen félre, amiről Pacsy ír... viszont a te módszered is jó. Ezért szép a szabad akarat és választás lehetősége, mert az ember eldöntheti, hogy neki melyik út a szimpatikusabb és azt követi.

pacsy 2009.04.14. 14:47:21

@mammamia):, nekem a beleerzes masok helyzetebe legfeljebb csak mellekhatas (erdekes, hogy Te ezt hallottad ki belole). Magunkkal, masokkal es Istennel (szoval: a valosaggal) szerintem ugyanazon az ablakon at kommunikalunk, de nem tudom, hogy jol ertelek-e.

@margarin:, nekem eleg, ha valaki arra torexik, hogy "eleg jo szulo" legyen, ha erted, mire gondolok... (En peldaul "eleg jo szerzetes" szeretnek lenni... :)

@mama60:, nahat, EDES OTTHON, gratulalok! :)

margarin 2009.04.14. 21:06:10

@Felicitasz: Ha keresztény szempontból nézem, akkor ott van a kereszteléskor tett fogadalom, és az ezzel járó következetesség. Persze az ember mindig talál enyhítő körülményeket, pl. jó példa hiánya, nehéz gyerekkor és az ezzel járó lelki sérülések. Pedig ha egy gyereket szeretetben és empatikusan nevelünk szinte belenőhet a szemlélődésbe. Az én gyerekeim nagyon jó lelküek, meg sem érdemlem őket, mert sok mulasztás szárad a lelkemen, aminek mostanában szembesülök az eredményeivel. Persze más problémák is voltak, ami tőlem független.

margarin 2009.04.14. 21:12:34

@pacsy: Köszönöm a bíztatást, megértést!

kis_csirke 2009.04.14. 22:02:05

@esősévszak: @pacsy: sziasztok,
nekem is hasonló dolgok jutottak eszembe, mint esősévszaknak.
Próbálkozom a "műfajjal" egy ideje, de talán csak a 4. gyakorlatot merném kezdőknek ajánlani (bár nem értek hozzá, csak belekotnyeleskedek...).

Azt viszont észrevettem pár év gyakorlás után, hogy mondjuk a kollegáim vitáit sokkal "távolabbról" és nyugodtabban szemlélem. (Sőt, gyakran azt gondolom, vagy mindenki őrült, vagy én, de én ALAPVETŐEN másként közelítem a problémákat...).
Már nem a tartalom a fontos (mi hangzik el), hanem fölveszem a többiek "rezgését" (érthető?!) és ebből sokkal-sokkal több információhoz jutok. Gyakran belépek az irodába, ÉRZEK egy színt (vagy mit) és pontosan tudom, nagyjából mi történt az elmúlt negyedórában. Sokkal kevesebb szót használok, de azok valahogyan pontosabbak.

@mindenki: nektek vannak hasonló tapasztalataitok?

látogató 2009.04.14. 23:34:14

@Bálint Csaba: És nem vagy egyedül:o)
Kedves Testvérek! Egy jó pont azért jár Tota W-nek! :)

látogató 2009.04.15. 00:05:39

Nem biztos, hogy jól értem, de amit pacsy (Jálics Ferenc) leír, szerintem nem feltétlen a meditáció előkészítése.

A meditáció a lélek kisöprése. (nekem) Célja a világ zajának csökkentése, szerencsés esetben eltüntetése, a lehető legintimebb lelki környezet megteremtése az istenben, a másikban való feloldódásra.

Jálics Ferenc itt leírt gyakorlatai számomra az ego által mozgósított energiák transzferálásáról szólnak, amelynek során a megnyilvánulási vágy a be(el)fogadás vágyává alakul.

tewton 2009.04.15. 02:28:05

@mammamia): szerintem ne az élményekhez nyúlj, mert az nemigen megfogható. A dolog teológiai-antropológiai alapjait pl. megtalálod Szt. Bonaventuránál, az Itinerarium végén, magyarul: A lélek zarándokútja istenbe, in Szent Bonaventura misztikus művei. Budapest, Szent István Társulat, 1991, 31-72. Jó eséllyel Ruybroek is ismerte, netán innen vette (vagy 1-2 más alternativ forrásból, de azok is ugyanoda mennek vissza, mint Bonav.).

mammamia) 2009.04.15. 08:26:59

@tewton: Köszi a tippet! Feltétlen megnézem. :) (De te aztán, jó későn szoktál netezni?! )

@pacsy: Jól értesz. Elgondolkodtam, hogy miért pont azt volt számomra fontos, amit kiemeltem. Úgy látszik, ami nálad a mellékhatás, az nálam a fő hatás! :)

mig8 (törölt) 2009.04.15. 08:49:19

Sziasztok!

Néha én is érzem a hiányát annak, hogy nem tudok szemlélődni. Néha tényleg jobb lenne nem mondani semmit.

Én egy energikus alkat vagyok: sokszor vetem bele magam a feladatokba, mindig kitűzök magam elé egy célt. De mindig van vmi, amit el szeretnék mondani, vagy amikor azt érzem, hogy reagálni kell.

Emiatt persze már sokszor megszívtam... Tényleg meg kellene tanulnom szemlélődni. :-)

gyufaárus.hu 2009.04.15. 09:07:07

Kedves Pacsy,

bár Jálics Atya könyvein túl vagyok, a témát nem lehet elégszer elő venni - úgy gondolom, és nagyon örültem, hogy végre lelki dolgok is felszínre bukkannak itt a blogon ...

Kérlek a továbbiakban is iktass be néha a fentiekhez hasonló gyakorlatsort, eszmefuttatást. Ahogy a hozzászólásoka olvastam, másoknak is hasznára vált.

Nagyon jó ám, hogy vagytok !!!!!!!!!!!!!

pacsy 2009.04.15. 10:07:19

@kis_csirke: "nektek vannak hasonló tapasztalataitok?" - Vannak. Egy évig kórházlelkész voltam egy vidéki városban. Ahogy végigjáruk a kórtermeket, meg kellett kérdeznem, hogy "Megengedik-e, hogy nyilvánosan imádkozzam?". Ahol nem volt nagyon nyílt ellenállás, ott megtettem. (Ez volt a legnehezebb napom a héten...) Többször mondták az orvosok, ha közvetlenül utána volt a vizit, hogy "Mi történt itt? valahogy egész más a légkör!" Hogy nyugodtabba/belenyugvóbbak lettek-e a betegek, derűsebbek, vagy mi történt, nem tudom. Nem vagyok ezoterikus sem, de valami rezgések megváltoz(hat)tak, azt észlelték - vagy nevezzük akárhogy...

@látogató: "A meditáció a lélek kisöprése. (nekem)" - Ez is jó, de nekem még kicsit önközpontú. Számomra a meditáció a súlypont áthelyezése magamról a másikra/Másikra=Istenre): transition from self-centeredness to other-centeredness/God-centeredness. Ez a lényegi különbség nekem az ezotéria (new-age, akármi) és a valódi vallásosság (protestánsoknak: hívő lét) között. Azért is jó leülni, hogy kicsit magamhoz jöjjek, rengeteget profitálok belőle (meg a környezetem is!), de - azt hiszem - ez még nem imádság. Az ima ott kezdődik, amikor mindezt egyedül Ő miatta akarom csinálni. (Teljesen tiszta intenció persze nincs. De minden szándék tisztulhat. Így, lépésről-lépésre.)

@mig8: Szerintem maradj energikus - az nagyon sok jóra képesített már eddig is, meg fog is még! És közben azért gyakorold az elengedést... :)

@gyufaárus.hu: "bár Jálics Atya könyvein túl vagyok, a témát nem lehet elégszer elő venni" - Egyetértek! Én évente elolvasom a Tanuljunk imádkozni-t: lelki olvasmány. Esténként, elalvás előtt; és egyre rövidebb szakaszokban. És egyre többet mond.

szpal 2009.04.15. 12:02:07

@esősévszak: a meditáció tehát nem azonos az imával. Ez a kilégzés, belégzés nekem inkább a böjtött juttatja eszembe.

szpal 2009.04.15. 12:17:19

a cikkről: nekem ez a 4 lépés az egyéniség kikapcsolásának technikájának tűnik, ami nem biztos, hogy jó. Gyakori keresztény vélemény, hogy Isten minden, én semmi vagyok, mindent neki kell odaadnom. Ez oké. De vajon akarhatja-e Isten a saját lelkivilágom teljes eltörlését? Ha fontos neki a test feltámasztása, nem hagyja-e meg esetleg a lelkünket, személyiségünket, vagy akár pl. @mig8:"energikus alkat"-át is? Robotokat akar, vagy embereket? Tudom, nem könnyű kérdés, de mindig a zsoltárok jutnak eszembe: mennyi indulat, mennyi akarat, vagy akár számonkérés van bennük Istennel szemben, aminek persze a vége mindig az Istenben való valamilyen megbékélés, de ettől még a korábbi lelki harc is Isten útja lehetett.

bölcsésztanár 2009.04.15. 15:27:45

@mama60:
ez az ÉDES OTTHON gyakorlatilag egy kész, érett gyümölcs, gratula hozzá!

Szerintem nem mindenki képes a szemlélődésre. Lehet, hogy még túl fiatal és tapasztalatlan vagyok az imában, de én képtelen vagyok beépíteni a napomba bármilyen csendes, szemlélődő imát. Mikor egy hétig csináltuk a Jálics-féle Jézus-imát a Manrézában, elég jól ráhangolódtam, de ahhoz kellett egy hét szilencium és napi sok félóra meditáció. Itthon én erre képtelen vagyok. Lehet, hogy túl extrovertált vagyok vagy túl nyugtalan, de más imamódok jobban fekszenek nekem.
Viszont a Jálics-könyvek már nagyon sokszor segítettek, megint elő fogom venni a Tanuljunk imádkozni-t, hála nektek.

Ami a gyereknevelést illeti, én most jöttem rá, hogy bőven elég annyi, hogy te szerető, hiteles, jó ember legyél, nem kell külön arra koncentrálni, hogy mit mondasz a gyerekednek, mert ha te rendben vagy magaddal, az jön úgyis magától. Persze az a legkeményebb, hogy jó legyen a viszonyod magaddal, Istennel, a házastársaddal, az emberekkel stb. SZóval van kihívás, de mindig magunkon kell kezdeni, ezt borzaszó belátni, de így van.

gyufaárus.hu 2009.04.15. 16:00:49

bölcsésztanár

Komolyan gondolod, hogy egy kamaszgyerek nevelésénél nem kell külön koncentrálni, hogy mit mondasz neki, jön magától, és pusztán attól, hogy te rendben vagy magaddal? Bár csak így lenne... Nekem minden energiámat az viszi el, hogy folyamatosan érvelnem kell... és nagyon nem mindegy, mikor, mit és hogyan mondok... és még azt sem engedhetem meg magamnak, hogy fáradt legyek néha... pedig mostmár bevezettem, hogy időnként elvonulok, magamra zárom az ajtót, és könyvvel a kezemben töltekezem. Többek közt Jáliccsal, vagyis rajta keresztül. És Nemes Ödön lelkigyaxis sorozata is jónak tűnik, bár még nagyon az elején vagyok.

Nagyon különbözőek az élethelyzetek és a gyerekek, ahogy én látom, és bizony mindenkinek egyénreszabottan kell utat törni, nincs recept.

Egyben azért biztosak lehetünk: ha Krisztus mellettünk volt akkor, amikor elindultunk ezen az úton és családot alapítottunk, vállaltuk a gyermekeket, ezekben a kihívásokkal teli időkben sem fog magunkra hagyni. Ha pedig így éreznénk, számon kell kérnünk rajta a kegyelmét. Ha tőlünk azt kérte, hogy visszavonhatatlan esküt tegyünk egymásnak, akkor ehhez az Ő kegyelme is visszavonhatatlan. És erre minden nap, minden pillanatban számíthatunk.

Ennek megtapasztalásához kell a Jálics féle imamód.

mig8 (törölt) 2009.04.15. 16:12:25

@pacsy:

Kösz a bíztatást! :-) Igen, energikus maradok, nem is terveztem mást.

Ami a baj, az az, hogy néha begőzölök és átesem a ló túloldalára: túl fontosnak érzem magam és főnököt kezdek el játszani. Na ilyenkor kellene egy pillanatra megállnom és csak szemlélődni. De ez sajnos általában csak az utolsó utáni pillanatban sikerül - és akkor végem.

@szpal:

Szerintem egyáltalán nem akarja Isten a "lelkivilágunk eltörlését" - ahogy te mondod. Az akarat szabad - te döntöd el, hogy melyik útra lépsz. Nekem Isten sosem mutatta meg A MEGOLDÁST az életem problémáira. Viszont ha kértem, megmutatta a lehetőségeket. Ha kértem, megmutatta azt, hogy ezek mivel járnak. De a választás az enyém volt - és ami hozzám a legközelebb állt, azt választottam. Mi ez, ha nem a mi saját lelkivilágunk tükörképe?

P.E. 2009.04.15. 17:31:08

@gyufaárus.hu:

" Egyben azért biztosak lehetünk: ha Krisztus mellettünk volt akkor, amikor elindultunk ezen az úton és családot alapítottunk, vállaltuk a gyermekeket, ezekben a kihívásokkal teli időkben sem fog magunkra hagyni. Ha pedig így éreznénk, számon kell kérnünk rajta a kegyelmét."

Köszi a megerősítést, ezt el is felejtettem ebben a nagy zaklatottságomban:)

Tamás7 2009.04.15. 19:35:09

@szpal: "Robotokat akar, vagy embereket? " - szerintem már mások is elgondolkoztak ezen - szerintem, ha azt kérdezzük meg ,hogy mi mit akarunk , akkor arra tudunk válaszolni: Istennel lenni, - ha valaki nem biztos benne, akkor is le vagyon írva, hogy nekünk ez a jó, (persze sokféleképpen ezen lényeggel), ahhoz, hogy Istennel lehessünk, hogy a jelenlétét megtapasztaljuk, arra szerintem jó a meditáció,
a másik dolog ami eszembe jutot, hogy ha nem is mindig szeretjük a dolgot, akkor is nekünk is ott kell hagyni mindent, ahogy Jézus is tette a kereszten (nem maradt semmi neki) - ez csak a gondolatom, ilyesmiket sose tanultam, sehol

amúgy még személyesebb vélemény, hogy ne félj bármiről is lemondani, Isten elég lesz, (hisz elvégre rá figyelünk, benne gyönyörködünk, nem magunkkal :-)) )

@mig8: "Mi ez, ha nem a mi saját lelkivilágunk tükörképe?" - ezt nem értem, elmagyaráznád

mégegy: én a Jálics szemlélődő lelkigyakorlat c. könyvet olvastam (10 napra bontva a lelkigyak.), az ugyanaz amiről itt lehet olvasni, vagy egy másik, és akkor az milyen?

és egy megjegyzés: sok értékes dolgot olvastam itt

bölcsésztanár 2009.04.15. 20:45:19

@gyufaárus.hu:

Azt mondod?
Hát, én csak azt pedzegettem, hogy nincs két üzemmód: felnőtt-lét és szülő-lét. Ugyanis csak azt tudod adni a gyerekednek, ami te vagy. Valami olyasmire gondolok, hogy amit mondasz neki, az abból jön, ahogy te élsz és gondolkodsz. És ha ezek rendben vannak, akkor nem tudsz nagy hibát elkövetni, elég jó szülő leszel.
Mondjuk az én gyerekeim még elég kicsik, nem tudom, mire fogja futni, mikor eljön az érvelős-vitázós korszak...

bölcsésztanár 2009.04.15. 20:50:22

@szpal:
Nekem erről a talentumok jutottak eszembe. Azokat azért kapjuk, hogy kamatoztassuk, nem azért, hogy érintetlenül visszaadjuk.

dormi 2009.04.15. 21:36:30

@pacsy:

Ma délelőtt volt egy nagy vitánk a barátommal: heves volt és kemény; nekem egyfajta polgárháború. Hirtelen - nem tudok rá magyarázatot adni - beugrott a vita hevében a poszt. Szeretem a barátomat: felváltva figyeltem az érveire és pörgettem magamban egy röpimát, hogy "add, Uram, hogy megértsem mit akar mondani". Kb. 3 és fél óra után a vége a szakítás lett.
Azóta érzem azt a 4. pontot. Nem tudok rajta változtatni, talán túl friss... de elmúlik, vagy fog ez "szűnni, gyengülni", ahogy írtad?

mig8 (törölt) 2009.04.15. 21:43:15

@Tamás7:

szpal feltett egy kérdést: "De vajon akarhatja-e Isten a saját lelkivilágom teljes eltörlését?"

Erre mondam én azt, hogy a döntéseinket mi hozzuk, nem Isten helyettünk. Ha viszont így van, akkor azokat a saját lelkünk vágyai/igazságérzete/stb szerint hozzuk meg. Ilyenformán az a lelkünk "tükörképe".

Lehet, hogy nem a legjobb szó rá, de nekem most megfelelt...

látogató 2009.04.15. 22:19:59

@pacsy:

Ez valóban nem imádság. De nem vagyok sem ezoterikus, sem new-age követő, meg gyakorló hívő sem. Így valójában nem tudom, mi az ima,azt sem, mire való, vagy igazából hogyan kell imádkozni.

Józan ésszel azt gondolom, az ima személyes beszélgetés Istennel.

Néhány évig karatéztam, az ottani mesteremtől tanultam meditálni. Ha sikerül megtisztítani a tudatom, az általában nem az űr megjelenését jelenti bennem, hanem valami nem evilági ihletett állapotot, amiben azt élem meg, hogy nem vagyok egyedül, és tökéletesen lényegtelen, hogy én vagyok-e? Valamiféle feloldódás egy más minőségben. Nem nagyon tudom pontosan leírni, milyen ez, de hasonlóan ihletett állapotként élem át, mikor egy másik emberrel sikerül olyan lelki kapcsolatot teremtenem, amiben a beszédnek már nem ugyanaz a szerepe, mint a hétköznapi kommunikációban, csatornák nyílnak köztünk lélektől lélekig, létrejön egy ott és akkor csak kettőnkre érvényes kapocs, saját jelzőrendszerünk lesz. És van egy harmadik idevezető helyzet, amiről lehet, hogy profán dolog itt beszélni, ez a szexuális együttlét. Mert az is tökéletes feloldódás a másikban, szinte a sejtek szintjéig, és ha ez megvalósul, az maga az elragadtatás. Nem a kéj miatt, hanem az "egymásban levés" miatt

Úgy gondolom, azok a tanítók, mesterek, akiknek nagy gyakorlata van az ilyen állapotok megélésében és létrehozásában, kapuvá válnak. Hogy isten által, vagy saját lelkük ereje által, nem tudom. És hogy pont az ima által-e azt sem tudom. Nyilván az által, amit nekik az ima és isten jelent. És könnyen nyílódó kapuként segíthetnek közelebb kerülni másoknak is ehhez az ihletett állapothoz. Ezért jár derű a nyomukban.

kis_csirke 2009.04.15. 23:08:26

Sziasztok, kicsit meg vagyok lepődve azon, hogy felmerülhet olyan, hogy a szemlélődés nem ima. Szerintem mindenképp ima, csak nem szövegekkel történik a párbeszéd, hanem más szinten. (Soha nem gondolkoztam ezen.)

Köszi Pacsy, hogy leírtad a te tapasztalatodat, azt hiszem, hasonló. Közben eszembe jutott az is, hogy van 2-3 ember, akikkel rendszeresen együtt szoktunk meditálni (hasonló szinten tartunk), és valahogyan egymás rezgését-áramlását (nem new age-s értelemben) is szoktuk érezni.

Látogató, a te tapasztalatod hasonló lehet az imatapasztalatomhoz, egy mély "egység"-élmény (vagy mi).

Viszont már évekkel ezelőtt elraktam a misztikusok imatapasztalatáról szóló könyeket, Jálicsot sem olvasok, mert azok meghatároznak számomra egy utat (mikor mit kell(ene) érezni, s ha nem az történik nálam, az frusztrál). Nekem a könyvek elveszik a szabadságomat. (Lehet, hogy azért talán egyszer elolvasom a Tanuljunk imádkozni könyvet, ha már így dícséritek... :-) ).

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.04.16. 02:38:27

@látogató: Ez óriási. Te még maradjál itten és írogass néha, nagyon tetszenek a gondolataid, jó téged olvasni.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.04.16. 02:42:38

@kis_csirke: Szerintem definíció kérdése. Mármint, hogy a szemlélődés ima-e vagy nem... attól is függ, hogy kivel, mivel zajlik az a bizonyos párbeszéd. Hogy vajon mit értünk fogalmakon... a pusztában szemlélődő tanulatlan juhász vagy ateista juhász "tulajdonképpen" imádkozik-e az én értelmezésem szerint, a tied szerint, egy buddhista szerint... saját maga szerint... Isten szerint... ;-)

dormi 2009.04.16. 06:55:28

@látogató:

Tetszik, amit írtál. Egy jó kis könyv jut eszembe róla: valami trappista atya írta (Keating, asszem), de van benne egy jezsuita betoldás is. A címe: Finding grace at the center.

zzzsuzsa 2009.04.16. 22:26:00

@kis_csirke: Én is elolvasom egyszer Jálics könyvét(Csernus után nem sokára:)
Nekem nincs sok tapasztalatom a "szemlélődésben", de egyszer volt egy hétvége Dobogókőn és akkor éreztem azt, hogy KAPTAM válaszokat. Nem tudom, hogy jól csináltam e, de JÓ volt.
@pacsy: A 4 ponthoz pedig annyit, hogy most jöttem rá, hogy ez az, ami nekem nem megy és ez NAGYON NEHÉZ!

kis_csirke 2009.04.16. 23:04:06

@Felicitasz: ;-)
@zzzsuzsa: remek-remek. Ha minden reggel 15 percet rá tudnál szánni a csöndre, nemcsak hogy válaszokat kapnál, de idővel a kérdéseid is megszünnének. Csak bátorítani tudlak.

pacsy 2009.04.17. 12:03:14

@szpal:, tetszik nekem, hogy észreveszed és értékeled, hogy "mennyi indulat, mennyi akarat, vagy akár számonkérés van" a zsoltárokban Istennel szemben - ez szerintem is lehet útja a lelki harcnak (harca a lelki útnak). És annyi energia jön belőle!! (Csak szenvedni utálok, ha túl nagy a feszültség az Isten események által bontakozni látszó akarata meg az enyém között...)

@bölcsésztanár: amúgy meg azt mondják, hogy 30 után kezd az ember valamit is megérezni abból, amit szemlélődésnek neveznek. Ennek szerintem tényleg van köze az életkorhoz (bár van, aki előre szaladhat). "magunkon kell kezdeni, ezt borzaszó belátni, de így van." - de mennyire... :)

Szia @dormi:, azon tűnődöm, hogy vajon jó-e az Neked, hogy "a vége a szakítás lett". Merthogy szereted őt, azt írod. Szóval, nem értem egészen, csak drukkolok, hogy tudj továbbra is távolságot tartani a saját érzelmeidtől (ahogy sikerült a "heves és kemény" vitában a barátoddal), és kapcsolatban maradj saját belső középpontoddal. Onnan jön az erő és az Élet. Úgy tapasztalom. Hogy MOST még túl korai világosan látni, az biztos!

@látogató: "Ezért jár derű a nyomukban." - Ez jó útmutató. Sztem.

Thomas Keating egyébként tényleg zseniális: van könyve magyarul is: a Nyitott elme, nyitott szív (bár kicsit rossz a fordítás), nem keresztény a kiadó, ami azért nem is tesz rosszat a kiadványnak... Jálics egyébként az mondja róla, hogy szerinte ő áll hozzá a legközelebb. Rajta van a youtube-on is, de most nem linkelem be.

@kis_csirke:, te meg félreértettél: nem azt akartam mondani, hogy "a szemlélődés nem ima". Sőt! Definició kérdése. Ha az ima mondjuk szerető jelenlét Isten előtt, akkor nagyon is az! Az csak igazán...

@Bálint Csaba: Ja, és templomba én imádkozni járok, nem kérdezgetni a papot. (TWÁ azért nem mindenben eszmény... ;)

zzzsuzsa 2009.04.17. 23:17:57

@pacsy: Azért ez annyira vicces kijelentés, hogy a szemlélődés ima is lehet,csak "definíció " kérdése.
Istennek gondolom "nagy" szüksége van "definícióra".

dormi 2009.04.18. 11:35:31

@pacsy:
Persze, hogy nem repesek a szakítástól, de a sztori és a kegyelemdöfés dióhéjban: mindkettőnknek nagyon fontos a "szülői ház", a saját család véleménye (ez erre mifelénk kisfalvakban nem ritka), csakhogy ő zsidó én meg keresztény és én nem illek a képbe. Pedig az én édesapám, aki szigorú ember, már megkedvelte.
Vallással, Istennel nem tudok....nem akarok kötelet húzni. Ez nem változtat azon, hogy még mindig szeretem.
All in all: köszi nagyon,, amit írtál. Ha ráérsz dobj egy imát értem és a vallásközi dialógusért!

kis_csirke 2009.04.18. 12:04:08

@dormi: bocs, Dormi, hogy belecsipogok, van egy film, amit meg kell nézned!!!!!!!, egy francia filmívgjáték, ami ezt a problémát járja körül, "fogyasztható" módon...
A címe: Isten nagy, én kicsi vagyok. Szerintem szerezd meg DVD-n, nézd meg (és számolj be róla, érdekel, neked hogy "érkezett meg").

www.port.hu/isten_nagy,_en_kicsi_vagyok_dieu_est_grand,_je_suis_toute_petite/pls/fi/films.film_page?i_film_id=48804&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2

mrcxqj 2009.04.18. 14:24:07

szia dormi, tudd, hogy valaki dobott érted egy imát Jeruzsálemben is (épp a vallásközi dialógus lehetőségeinek kutatása (szemlélése) közepette)!

bölcsésztanár 2009.04.18. 21:39:59

@dormi:

Hát, én azt látom, hogy csak és kizárólag akkor tud jövője lenni egy hívő-nemhívő, illetve hívő-máshívő kapcsolatnak, ha van nyitottság és kérdések, keresés a másik ember vallásának irányába. Nekem volt egy zsákutca kapcsolatom egy kereszténységtől teljesen elzárkózó ateistával, életem egyik legjobb döntése volt, hogy vége lett.
Más a helyzet, ha van valami minimális közeledési szándék, de zsidó-keresztény viszonylatban én még ilyet nem nagyon láttam, már ha hívő emberekről van szó mindkét oldalon.

Jezsu0 (törölt) 2009.04.19. 13:35:32

Én úgy érzem - különféle imamódok kipróbálása után -, hogy az ember azzal tesz magának a legjobbat, ha a saját természetéhez illeszkedő, és talán nem is éppen imának mondható imát gyakorolja...

Lehet, hogy ez egybeesik egyik vagy másik neves kezdeményezéssel (Rózsafűzér, Jézus ima, stb.), de nagyobb az esély, hogy nem. Egy biztos: Nem szabad emberekben kisebbrendűségi érzést keltenünk azzal, hogy nem képesek egyik vagy másik (nekünk tetsző) formát gyakorolni - akár csak azért, mert unalmas számukra. Ezzel ugyanis azt az érzést keltjük, hogy nem elég méltók arra, hogy Isten szeresse őket.

Mondjuk, hogy egyedül él egy idős néni (sok ilyen van) egy lakásban. Naponta lemegy a térre etetni a galambokat. Ki állíthatja, hogy ez kevesebb annál, mint amit a legnagyobb stigmatizált, vagy nem tudom, milyen szentek elértek a misztikus életükben? Neki ennyi adatott és kész.
Másnak meg esetleg csak annyi, hogy egész életében elviseljen el egy hülye szomszédot, aki mindenfélével megkeseríti az életét (és emiatt nem pofozza föl naponta). Ezt nevezem misztikus élménynek!

Azt is gondolom, hogy a misztikát az emberek nem értik, ill. leggyakrabban úgy akarják értelmezni, hogy ahhoz ki kell lépni a normalitásból, vagy akár a természetesből. Csak a természetfeletti misztikus? Mondjuk a házasság szentsége nem elég misztikus? A mosogatás, a fűnyírás vagy éppen a szex nem elég misztikus?
Akkor jobban kéne csinálni, talán felismerhetővé válik!

És vajon Istent keresi, aki a misztikát keresi?
Ad abszurdum: Istent keresi, aki imádkozik?

kis_csirke 2009.04.19. 19:41:35

@Jezsu0: Kedves újoncféle jezsu testvérem in Domino, sok-sok misztikus tapasztalást kívánok az életedre!

dormi 2009.04.20. 10:24:33

@Jezsu0: Szia, tetszi, amit írtál.

...akkor a helyesen értelmezett misztika lehet akár a leghétköznapibb tapasztalat a világon... és nem kell feltétlenül "levitálni" ahhoz, hogy misztikus legyél.

Jezsu0 (törölt) 2009.04.20. 15:59:34

Dormi: Erősen provokatív kommentem nem kívánta definiálni a "misztikus"-ság mibenlétét...
Nem tudom, mi a helyesen értelmezett misztika, de a hétköznapi élet nekem elég. Ha ebben van misztika, akkor jó, ha nincs, úgy is jó.
És ha van olyan szent, aki bármilyen misztikus tapasztalás nélkül élte az életét, rá szeretnék hasonlítani. (Csak az ilyenek valami miatt nem túl népszerűek...)

Egyébként a szemlélődő ima lényege nem is ebbe a kérdéskörbe tartozik. Viszont a szemlélődésnek sem látom értelmét, amíg tudom magamról, hogy ezzel együtt is simán hátat fordítok Istennek. (Kár elkezdeni, ha a lényegen nem változtat!)

bölcsésztanár 2009.04.20. 22:02:32

@Jezsu0:

Igen, én pl. Istent keresem, amikor imádkozom. És nem mindig van találkozás, mert sokszor csak én dumálok. Viszont abszolút misztikus élményem van, mikor kérek valamit (pl. változást magammal kapcsolatban), aztán sok ideig eszembe se jut, de egyszer csak elkezdődik a változás anélkül, hogy egy fél lépést is tennék az érdekében. Erre mostanában kezdtem el figyelni, nagyon tanulságos...
Igen, azt hiszem, ez hétköznapi misztika, másnéven a Szentlélek működése, esetleg Isten számára semmi sem lehetetlen stb.

pacsy 2009.04.21. 09:21:10

@Jezsu0: A "hetkoznapi misztika" nekem is egyik vesszoparipam, de van vmi, ami megsem tetszik abban, amit mondasz... Magam szamara sem tiszta, hogy mi. De valoszinuleg, hogy mar ezzel a megjegyzessel is tulleptem a Jalics altal javasolt hatarokon...

Jezsu0 (törölt) 2009.04.21. 11:04:16

Pacsy, már a tapasztalat hiánya, a félműveltség, és az írott kommunikáció korlátai miatt sem áll meg talán fele sem annak, amit itt hebegek...

Az én kérdésem talán inkább arra irányul, (bár lehet, hogy még kérdezni sem tudok jól), hogy amior elkezded járni a szemlélődés rögös útját, akkor időnként szembesít-e valaki azzal, hogy a "hagyjuk magunkban lecsendesíteni a kitörni készülő vulkánt" elv mnden helyzetben élhető-e? Hasznosabb-e, mint kitörni, majd pedig - pár nap múlva - leírva viszontlátni önnön hülyeségünket, és tanulni belőle?

"Mondjam, vagy ne mondjam - az itt a kérdés!"
Jálics feltett mindent egy lapra, de hogy ezt receptként minden helyzetben alkalmazzam? Nekem meg ebben nem tetszik valami.

"Istenre kell hallgatnod úgy, hogy saját gondolataidnak nincs sok jelentősége."
Ez szerintem kétélű fegyver az avatatlan ember kezében.

Tamás7 2009.04.22. 12:17:30

@Jezsu0: de nem az lenne pont a jó, ha mi is fel tudnánk mindent egy lapra tenni valahogy? (persze jó lapra)

esősévszak 2009.04.23. 20:03:08

Ami nekem a keresztény szemlélődésben nagyon furcsa, vagy hiányzik, az az, hogy úgy érzem, hogy nagyon szétválik a szemlélődés, és a mindennapi élet. "Most szemlélődök, azután folytatom az életemet" az általános hozzáállás. "Most voltam egy lelkigyakorlaton, és újra szeretnék menni, hogy átéljem azt, amit ott átéltem", ahelyett, hogy megpróbálná a napi életbe, a "mindennapok minden lélegzetvételébe" beépíteni a szemlélődést.

Tévedek?

pacsy 2009.04.23. 21:12:00

@Jezsu0: "hagyjuk magunkban lecsendesíteni a kitörni készülő vulkánt" elv mnden helyzetben élhető-e? Hasznosabb-e, mint kitörni, majd pedig - pár nap múlva - leírva viszontlátni önnön hülyeségünket, és tanulni belőle?" - így már értem, és egyet is értek! (Az előbbin is gondolkodtam, és az zavart, mintha az imáról akarnál lebeszélni, de most már értem, hogy nem erről van szó!) Szóval, szerintem is lehetnek olyan helyzetek, amikor érvényesítenünk kell, épp' hogy meg kell tanulnunk érvényesíteni az akaratunkat, kifejezni a dühünket. (Keresztényként ez egyébként sokkal nehezebb is általában, mint normális emberként... - hát még papként mennyivel nehezebb - ami persze éppen hogy nem jelenti, hogy nincs bennem düh, gyakran annál inkább van, minél inkább nem veszek róla tudomást... Szóval, asszem értelek. Válaszul azonban hadd idézzem a Mestert. :)

pacsy 2009.04.23. 21:13:58

"Miért kell nekünk keresztényeknek a szenvedést elviselnünk, anélkül, hogy tennénk ellene valamit? Miért kell kitérnünk úgy a problémák elől hogy erőtlenül mindent elszenvedünk? Nem az életrevalóság ellen szól, ha tétlenül szemléljük mindazt, amiben szükségünk van? Nem jelent-e a konflikustól való félelmet, ha nem merünk senkivel szemeszállni vagy vitába keveredni? Miért kell mindent eltűrnünk, anélkül, hogy határokat szabhatnánk? Vajon nem súlyos bűn az, ha tétlenül nézzük az igazságtalanságokat? Miért ne harcolhatnánk tevőleg a szegények elnyomása ellen? ...

pacsy 2009.04.23. 21:16:18

Amit itt leírok, az mindvégig a szemlélődés síkján mozog. ... (L)étezik a mindennapi, kifelé tevékeny élet mozgástere, amelyben gondolatokkal és tettekkel érünk el valamit. Itt minden a tejesítményre megy ki. Itt lehet valamit csinálni, produkálni, másokra hatni, harcolni és vitatkozni. Itt meg lehet tartani a törvényeket, meg lehet tanulni az erényeket, lehet munkálkodni lelki és jellembeli alakításunkon. Itt elkötelezhetjük magunkat valamilyen nemes politikai vagy társadalmi ügy mellett.
Van azonban bensőnknek, a szemlélődésnek is egy síkja, ahol csak szemlélni, szeretni, bízni és szenvedni lehet. A gondolkodás és cselekvés, eredmények felmutatása és célok elérése itt lehetetlen.
Mindkét rész egyidejűleg létezik, ugyanabban az emberben. Egy példával szeretném ezt megvilágítani.

dormi 2009.04.23. 21:24:06

Kedves @esősévszak:
a felvetésed témáján és is törpöltem egy időben. Nem szükségszerű, hogy e kettő szétváljon. Sztem nem ütik egymást. Ugyan ki mondhatja, hogy ha kimegyek a mezőre krumplit kapálni, akkor nem mélyülhetek bele pl.abba, hogy milyen kreatív egy Teremtő ez az Isten. Szóval szerintem tökre nem tévedsz.
De ide most valaki okos jezsuita tagnak kéne kommentelni (remélem be is ugrik valaki), azzal többre mennél. Hiszen ha jól emlékszem, akkor náluk van a "kontempláció az akcióban" - dolog.

(kicsit off: van egy szerzetes ismerősöm, aki egyszer elmesélte, hogy fafűrészelés közben megvágta a lábát, kórházba is kelett vinni, de elmondta az orvosnak, hogy mielőtt megvágta magát a munka közben "elmélyülve" egy csomó jó gondolatot szerzett a vasárnapi prédikációjához.)

pacsy 2009.04.23. 21:32:00

Valaki megsért engem egy beszélgetés során. Hogyan reagálok? Ugyanolyan sértően visszaüthetek vagy elsiklok fölötte és elhárítom a sértést, azt mondva magamnak, hgoy ez nem is volt sértés. A két eset egyikében sem történt megváltás. A visszavágás kifelé történő reakció. Nem hoz megváltást. Ellenkezőleg: beszélgetőpartnerem reakciómat esetleg még erősebben viszonozza. A második esetben lenyeltem az engem ért sértést, amely mint egy gombóc a torkomban marad. Semmit sem sikerült tehát megváltani, mivel az elhárítás és a visszavágás csak a szenvedés elkerülése és mindkettő cselekvés műve.
Hogyan történik a gyógyulás? Közel engedem magamhoz a sértést és azt érzem: "Ez egy sértés, és ez fáj. Szabad fájnia, hiszen ez egy sértés." Ezzel kedődik a sértés elszenvedése. Ebben nincs semmi tevőlegesség, semmi gondolkodás. Ez csak szenvedés. A gyógyulás már megkezdődött. Ha nem kell beszélgetőpartneremnek azonnal válaszolnom, akkor egyáltalán nem is reagálok a sértésre. Időre van szükség, hogy a seb behegedjen. A sértés nagyságától függően alszom rá egyet, kettőt, vagy akár hét éjszakát is. Ha a sértés nem fáj már többé, akkor már behegedt. Ekkor fordulhatok megint kifelé, esetleg visszamehetek beszélgetőpartneremhez és szóvá tehetem nála ezt a sértést. Viselkedhetek vele szemben energikusan is, de már nem a gyűlölet fog beszélni belőlem. A fájdalomnak vége van, ezért több szeretet tudok tanúsítani iránta."

Jálics így próbálja megértetni a kifelé és a befelé történő reagálás különbségét. Persze létezik módszere a "nehezebb esetekre" is - vö. Id.: Szemlélődő lgy-ok, 216. o. - vagy idemásolja azt is? :)

pacsy 2009.04.23. 21:34:16

Szia Dormi, csípem a humorod! Én is így szúrtam ki az egyik szemem: .-)

dormi 2009.04.23. 21:39:12

Ó, pacsy, a humor háttere:
három hete már elültettük a krumplit, a gaz nől az eső nélkül is, tehát ha hazakoccolok hétvégére, akkor megyünk ki a bátyáimmal a mezőre.
Ha látok gy félszemű jezsuitát akkor biztos leszek benne, hogy szemlélődés "áldozata" lett, szegény :)

izrael miszteriuma (törölt) 2009.04.23. 21:45:29

@esősévszak:
"...nagyon szétválik a szemlélődés, és a mindennapi élet."
Sajnos ez így igaz mindenkire, mivel a szemlélődő ima illetve élet csak védett közegben lehetséges, ahol Isten és ember párbeszédet folytathat egymással. Szerencsémre hosszabb időt tölthettem egy Közösségben imádság és szemlélődés közepette. Amikor a kolostor felé közeledtem szinte éreztem a hely vonzását és Isten tényleges jelenlétét, és azonnal be tudtam kapcsolódni az imádságos életbe. Távozáskor ez az Isten gyermeke állapot szinte azonnal megszünt, és folytatódott a küzdelem a mindennapi létért, és csak szép emlék és visszavágyódás maradt utána.
"Megkérgesedett e népnek szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket pedig behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s a szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket." (Mt 13,15)

izrael miszteriuma (törölt) 2009.04.23. 22:09:46

@esősévszak: szemlélődő életforma...
Mostanság, kinn a szőlőhegyen újra rá tudok csodálkozni az élet ajándékára, az ember misztériumára és rendkívüli méltóságára:
"Bámulom az eget, kezed művét,
a holdat és a csillagokat, amelyeket Te alkottál.
Mi az ember, hogy megemlékezel róla,
az ember fia, hogy gondot viselsz reá?
Majdnem isteni lénnyé tetted
dicsőséggel és fönséggel koronáztad."
(Zsolt 8,4-6)

bölcsésztanár 2009.04.23. 22:21:40

@izrael miszteriuma:
Én is ezt tapasztaltam sokáig, aztán volt egy lelkigyaxi (szemlélődő), ami után hetekig kitartott a béke bennem. Nem is tudatosult, én nem vettem észre magamon, a férjem mondta, hogy teljesen más a viselkedésem.

Rám nagy hatással volt egy könyv, azt hiszem, az a címe, hogy A zarándok elbeszélései. Biztos ismeritek. Orosz ortodox a közeg, a Jézus-imáról van benne szó. Ha az ember folyamatosan mondja, szinte eggyé válik a szívverésével, így valósul meg a "szüntelen imádkozzatok". Ez is egyfajta szemlélődés, valami olyasmi, hogy az előtérben történnek a dolgok, de a háttérben csendesen, de biztosan ott van az ima, akár tudattalanul is. És persze kihat a cselekedetekre, a gondolatokra meg még inkább.
Szerintem néha ez megvalósítható úgy is, hogy közben "küzdünk a mindennapi létért".

izrael miszteriuma (törölt) 2009.04.23. 22:44:33

@bölcsésztanár:
Egyszer régen, amikor előszőr voltam Izraelben az is ilyen hatással volt rám, egy évig a föld felett lebegtem vagy fél méterrel, mint Szent Ferenc, aki a fenyőfák magasán sétált...
A Jézus-ima és a rózsafűzér még ma is nagy hatással van rám, ha magamban dolgozgatok, akkor szinte a levegőt is a ritmusára veszem...
Számomra a munka is egyfajta imádság, istennek ajánlom fel gyümölcsét. Hálát mondok, hogy értelmet adott az embernek, és minden nap újból elindulhat a munkája után, utánozván az Isten teremtő művét...

P.E. 2009.04.24. 10:29:55

@pacsy:

"Ez egy sértés, és ez fáj. Szabad fájnia, hiszen ez egy sértés."

Ezt a jezsuitáktól tanultam, ezért nagyon hálás vagyok. Az én életemet is megkönnyítette, de a pacienseimét is. Köszönöm, jezsuiták!

zzzsuzsa 2009.04.24. 12:21:00

@pacsy: Lenne hozzád egy kérdésem : Jálics ezt írja:-....teljesen helytelen, ha papok, hitoktatók és mindazok, akik gyerekekkel foglalkoznak, nem tanítják a mindennapi lelkiismeret-vizsgálatot, mert az a maga idejében hasznos és szükséges...."
Mi úgy imádkozunk esténként gyerekkel együtt, hogy Mi Atyánk..., és aztán, hogy miért voltunk hálásak.
A mindennapi lelkiismeret vizsgálat szorongást is kiválthat. Nem neveljük így túlzottan önmarcangolóvá a gyerekeket?
Biztos hasznos lenne, ha TÉNYLEG értené, hogy mi az amit rosszul csinált és, hogy azt ki is lehet javítani, és tényleg jó lenne, ha a lelkiismeret-vizsgálatnak valódi, igazi mélyen átélt ereje lenne és képes lenne felnőtt, gyerek arra, hogy ennek hatására tényleg változzon. De egy gyerek......? Ha minden nap, esténként is azzal szembesül, hogy mi az amiben "rossz" volt szóval nem lesz így később gondja ezzel és "Jézuskával"
Bár azt gondolom, ez sem csak az imától függ nyílván.
Hogy imádkozik egy kisgyerek?

Jezsu0 (törölt) 2009.04.24. 15:10:47

Pacsy, én valóban "le akarok beszélni" egyeseket az imáról...! Pontosabban valamiről, ami az ima címszó alatt szerintem üres pótcselekvés.

Hogy merek ilyet mondani?

Volt-e már olyan, hogy valakinek azt mondtad lelkigyakorlaton (annak végén), hogy a szemlélődő ima gyakorlása helyett, amikor hazamegy inkább az élete fontos, megoldásra váró, látható problémáit kezdje el rendezni?

Mert megmondom őszintén, 10 emberből 6-8 (?) esetében én látok olyan hiányokat (laikusként), amikre az illető valamilyen imaformát gondol megoldásnak, ezt teljes erővel végzi is, viszont pl. emberi kapcsolatok minőségi javítása elmarad.
(Házastárssal, rokonnal, bárkivel.)

Régóta húzódó "ügyek" megbeszélése, kiengesztelődés, vagy éppen elmulasztott (és nem is nehéz) beszélgetésekre alkalom keresése.

Az ima valóban szent dolog. Túl mély és magas ahhoz, hogy jelentőségét felfogjuk. Csak van egy olyan hajlam bennünk szerintem, hogy amit emberileg kényelmetlen megtenni, azt áthelyezzük egy "magasabb szférába".
A dolog persze nem fekete vagy fehér - imádkozzál és dolgozzál, ugye, vagyis a tetteket kísérje a befelé fordulás és fordítva.

Ez a túlzott óvatosság talán idegesítő sokaknak amit itt képviselek, de az a véleményem, hogy tettek nélkül a hit halott, és nagyon sok mulasztás jellemzi a keresztény ember napi életvitelét - elsősorban nem dolgokban, hanem emberi kapcsolatokban.

kis_csirke 2009.04.24. 19:58:52

@Jezsu0: ezzel a "posztlelkigyakorlatos-problémamegoldó-szindrómával" óvatos lennék.

A LGY arra is jó, hogy - jó esteben - tisztába kerülünk életünk fő problémáival.

De én a bot másik végét fognám meg: maradni az imában, szemlélni - szenvedni a helyzeteket. Ha rájuk nézünk és nem akarjuk azonnal erőből-izomból megoldani, akkor egyrészt lehet, hogy maguktól megoldódnak (vagy mert rájövünk, a mi hozzáállásunk a hibás és "átkeretezzük", vagy, mert megértjük a partnert).
Persze megmaradnak a megoldásra váró problémák is, de egy kis szemlélődés után talán jobban meglátjuk, mi a probléma valódi gyökere. Így nem "árnyékra vetődünk", nem tüneteket kezelünk, hanem okot.
A saját tapasztalatom, hogy az idő nem lényeges ebben a kérdésben. Nem kell mindent azonnal elrendezni, hagyni kell teret-időt.

bölcsésztanár 2009.04.24. 20:57:22

@zzzsuzsa:
Igaz, hogy nem Pacsy vagyok, de talán segít:
Mi úgy imádkozunk a gyerekkel esténként (3,5 éves), hogy megköszönjük, amit akarunk, bocsánatot kérünk azért, amiért úgy érezzük, hogy kell, majd imádkozunk valakiért. Ezután Miatyánk, áldás.
Szerintem nem is az a fontos, hogy ő mit mond, hanem hogy hallja, mi miért adunk hálát, miért kérünk - akár egymástól is - bocsánatot. Ez szerintem segítség neki is. Van mondjuk, mikor ima közben a csilláron lóg, de látom rajta, hogy fontos neki a szertartás, mert sose megy el. Nem tudom mi lesz később, fogalmam sincs, hogy ő valaha fogja-e ezt így magától csinálni, de remélem, hogy megmarad benne az ima légköre, a fontossága és hogy együtt csináljuk.
Pacsy?

bölcsésztanár 2009.04.24. 21:01:14

@Jezsu0:
Nagyon értem, hogy mit mondasz, sokáig csináltam így az imát. Most viszont, hogy egyre fontosabb az életemben, egész egyszerűen nem tudom szétválasztani az életem egyéb történéseitől.
Tehát szorosan együtt halad az ima és a "rendezés". Ima nélkül, izomból nem tudtam semmire se jutni a kiengesztelődéssel, a mélyebb kapcsolatokkal stb. Viszont ha elválik az ima a gyakorlattól, semmi de semmi értelme nincs. Napi rutin leckefelmondás, azt annyi. Nem is nevezném imának az ilyet.

zzzsuzsa 2009.04.24. 22:08:44

@bölcsésztanár: Jól értem, hogy férjeddel bocsánatot kértek egymástól és imádkoztok valakiért, és ezt hallja a gyermek?
Ez jól hangzik.
Mármint, hogy ő hallja, de nem kell elmondania (még nem is tudná ilyen korban), hogy ő miben volt bűnös a nap folyamán.
És azt is, hogy valakiért imádkoztok, meg megköszönitek amit akartok.
A hálaadás is nagyon jó, mert mire a végére jut: "itt volt a papa, játszottam az Eszterrel, és biciklivel mentünk oviba stb.... és a végén belealszik szinte."
A Mi Atyánk sajna rutin szerűen zajlik, és sokat ásítozik közben, meg igazgatja a takaróját. De ami érdekes, hogy ő mondja, hogy: na akkor most imádkozzunk!
Csak ne lenne ennyire rutin szerű a Mi Atyánk!

bölcsésztanár 2009.04.24. 22:31:04

@zzzsuzsa:
Igen, jól érted.
A fiam ált. azokért imádkozik, akikkel aznap jól érezte magát, ez is valami. Valamelyik nap jót játszott a fafegyvereivel, este imádkozott valakiért és a "dolgaimért".
A Miatyánk nemcsak a gyereknek lehet rutinszerű, nekem is sokszor az. Ő semmit nem ért belőle, én meg nem mindig élem át.
Most kezdünk áttérni a gyerekimákra és az őrangyal-téma nagyon izgatja.
Szerintem az a legfontosabb, amit a végén írtál, hogy ő is akarja, mert a napja részévé vált.
Egyébként engem is mindig érdekel, mások hogy imádkoznak a gyerekeikkel, mert nekem erről semmi tapasztalatom nincs.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.04.24. 22:48:08

@bölcsésztanár: Nekem sincs, én is nagyon szívesen olvasok beszámolókat.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.04.24. 22:48:59

@bölcsésztanár: Nekem sincs, én is nagyon szívesen olvasok beszámolókat.

pacsy 2009.04.24. 22:50:42

@zzzsuzsa:, szerintem a "mindennapi lelkiismeret-vizsgálat" Jálicsnál azt jelenti (amit Szent Ignácnál is), amit úgy szokás fordítani, hogy "figyelmes szeretet imája" (examen; liebende Aufmerksamkeit; loving/listening awareness). Ez pedig klasszikusan négy részből áll: (a franciás műveltségűeknek könnyű megjegyezni:) 1. present (a testi jelenlétem, hangulatom tudatosítása); 2. merci (köszönetmondás); 3. pardon (bocsánatkérés); 4. demain (a holnapra/jövőre való rátekintés).

Szóval, klasszikus értelemben - s ez nagyon-nagyon fotos - nem arról van szó, hogy csak a bűneinket tudatosítjuk, hanem hogy Isten szemével nézzük végig (az Ő figyelmes szerető jelenlétben) az egész (vagy fél) eltelt napunkat. (Vagyis pontosan arról van szó, amit @bölcsésztanár:, Ti csináltok. Olyan jó, hogy nálatok lehet a csilláron lógni! :)

Én egyébként - novicius korom óta - írásban szoktam végezni; nekem ez valahogy bejött. A mindenkori naptáramba írom, két oszlopba. És mindig vigyázok, hogy az az oszlop, amiben a megköszönni valókat sorjázom (amikért hálás vagyok), hosszabb lista legyen, mint a bűnöké, amikért bocsánatot kérek. Ritkán ismétlem magam az ajándéklistában (de azért előfordul).

Jó exáment! (Nálam már épp itt az ideje! :)

@Jezsu0:, igen, már én is beszéltem le vkit az imáról - NB., sőt tiltottam is meg neki (pl. szerelmesnek, hogy esélytelen vagy romboló kapcsolatot ápoljon magában ilyenformán)! ("Tilos érte imádkoznod, OK?!") Azért a két mondatért meg, hogy "Az ima valóban szent dolog. Túl mély és magas ahhoz, hogy jelentőségét felfogjuk.", mindent megbocsátok. :) (@kis_csirke:, a Te kiegészítéseddel pedig - megint csak - mélyen egyet értek!)

Szép szemlélődő hétvégét!

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.04.24. 23:05:38

@pacsy: Mi az, hogy "a jövőre való rátekintés"? Ilyenkor - kérlek, próbáld ne száraz szótári értelemben nézni a következőket, inkább csak a kérdés természetét és lényegét nézd - ... tervezgetsz, áldást kérsz valami szándékra, könyörögsz valaminek a megtörténtéért vagy elkerüléséért, vagy mi történik?

zzzsuzsa 2009.04.25. 08:53:44

@pacsy: Köszönöm Neked is és @bölcsésztanár-nak is, és nagyon-nagyon tetszik a "liebende Aufmerksamkeit"
csak még nem elég megnyugtató számomra, mivel ima alatt ezt tényleges tartalommal kell megtölteni a bűnök felsorolásánál is. 6 éves már ne lógjon a csilláron, hanem együtt imádkozzon:)) (le is jönne a csillár) (erre van a bordás fal, trambulin, ...szerintem jó az, ha a gyereknek egyéb lehetősége van kitombolni magát, de hagyjuk ezt most.)
Szóval, a liebende Aufmerksamkeit!
Hogy lehet ezt a gyereknél a bűnök felsorolásánál valósággá tenni?
Mert akár milyen figyelmes és szerető a szülő imája(ez közvetíti felé, hogy ez jó dolog) mégis csak elkell mondani a napi "bűnöket" és ez nagyon rögzül.
@bölcsésztanár nagyon jó csinálja férjével, mert a kicsi "hallja" és érzi, a történéseket és ez nagyon jó.
De mit csináljon az akinek a párja nem imádkozik?

zzzsuzsa 2009.04.25. 09:07:18

Mint felnőtt megtérő ( még nem tudom hazugság nélkük állítani, hogy "megtértem") a szent gyónás sem "több" számomra, mint egy beszélgetés a szupervízión. Bár éreztem már úgy, hogy ezt tényleg Isten kezébe adtam, Neki ajánlottam és tényleg leborultam előtte, ha csak képletesen is.
ezt gyerekre lefordítva: Egy 6 évesnek még sok ez.
Lehet, hogy fel kéne küldjem őt addig a bordásfalra?:))

zzzsuzsa 2009.04.25. 09:19:09

Még egy: a gyerek miséről: kérdés, hogy 6-7-8 évesek rohangálhatnak e, ill hangosan beszélgethetnek e mise alatt, vagy kismamák egymás közt (láttam már ilyet) biztos, hogy vannak hiperaktív "örök mozgók" de az, hogy egy 6 éves a sapkáját dobálja a levegőbe, meg a földre, a másik kis hasonló korú kiabálva rohan a padsorok között.... (egy különben NAGYON gyerekcentrikus, kérdezős, beszélgetős, RÖVIDEBB gyerekmisén)
hááát.. a picik-1-2-3 évesek az persze megint más. De jó ott is "kereteket" adni.
Voltam olyan gyerek misén is (hasonló, mint az előző, csak ott a pap bácsi szépen, halkan beszokott szólni, hogy most fogunk találkozni Jézuskával és ehez csend és figyelem kell. MINDENKI elhallgat)

zzzsuzsa 2009.04.25. 11:40:51

"Azelőtt arra oktattak, hogy "vizsgáljuk meg lelkiismeretünket". Véleményem szerint minden lelkiismeret-vizsgálat célja az legyen, hogy észrevegyük emberi életünk vallási dimenzióját, ami nem más, mint személyekhez, közösséghez, saját magunkhoz és a természethez való viszonyunk.
Ha ezt figyelemmel kísérve kifejlesztjük iránta érzékünket és megváltozunk, akkor ezáltal megjavítjuk kapcsolatunkat az Úrral. Ez imádság. Emberi és isteni relációnk párhuzamának tudatosítása fontos módja az imának." Jálics Ferenc

esősévszak 2009.04.25. 15:36:13

@izrael miszteriuma: " "...nagyon szétválik a szemlélődés, és a mindennapi élet."
Sajnos ez így igaz mindenkire, mivel a szemlélődő ima illetve élet csak védett közegben lehetséges, ahol Isten és ember párbeszédet folytathat egymással."

Értem hogy miért mondod, de pont ezzel a felfogással van a bajom. Persze hogy sokkal kényelmesebben lehet szemlélődni védett közegben, magam is tapasztaltam, de hogy "csak" ott, az nagyon nem igaz!

izrael miszteriuma (törölt) 2009.04.25. 17:14:02

@esősévszak:
Hát persze úgy is lehetne csinálni, hogy az ember csak szemlélődik és engedi hatni magára a dolgokat, miközben a másik énje csak regisztrálja a történéseket, de így nem lehet eljutni túlságosan messzire...
Bölcs Salamon is megmondta, hogy van ideje a cselekvésnek és van ideje a szemlélődésnek...
És van egy nagy veszély, ami a szemlélődő rendekben leselkedik a szerzetekre, ha nem végeznek rendszeresen fizikai munkát, akkor eluralkodhatnak rajtuk a káros gondolatok! Ez ellen Keresztes Szent János azt ajánlja rendtársainak, hogy kapjanak fel egy nagy követ és vigyék el az udvar másik végébe, míg kellőképpen el nem fáradnak...

kis_csirke 2009.04.25. 21:49:27

@izrael miszteriuma: a szemlélődés szempontjából kétféle szerzetesrendet különböztetünk meg. Az egyik a tisztán szemlélődő (aki magukra zárják a klauzúrát, kötött napirendben, liturgia-ima-fizikai munka, élnek). Az ő életükről van egy film: A nagy csend - Die Große Stille. Érdemes megnézni.

A másik típus a "contemplation in action" (bocs, nem nagyképűsködök, csak nem tudom magyarul a kifejezést), ahol a napi életet egy komoly imaélet alapozza meg. Ezek a szerzetesek nem zárják ki magukat a világból, hanem nagyon is aktív életet élnek ott. A szemlélődés és a munka nem egymást kizáró dolgok. A szemlélődő ima segítségével kialakul egy alapmagatartás, ami minden külső aktivitás során egy személődő nézőpontot biztosít.

bölcsésztanár 2009.04.25. 23:08:58

@kis_csirke:
"alapmagatartás, ami minden külső aktivitás során egy személődő nézőpontot biztosít"

Azt hiszem, erre gondolt az uram, mikor megjött Jálics atya lelkigyakszijáról és meg volt döbbenve, hogy ő úgy hallgatott meg mindenkit, hogy:
1. csak rá figyelt
2. a szemébe nézett végig
3. sose vágott közbe
4. minden elhangzott dologra érdemben reagált.

Ebben van mit tanulni, legalábbis nekem, fecsegőnek, magamat előtérbe tolónak.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.04.25. 23:44:00

@kis_csirke:
Én egy harmadik uttal találkoztam egy karmelita szemlélődő lelkiségű, de nyitott Közösségben. Napi 5 közös imádság, 1 óra szentségimádás, reggel egyéni bibliaolvasás és napközben helyben munka volt, de már ők is kijárnak dolgozni. Életem legjobb éve volt, még mindig ebből élek...

kis_csirke 2009.04.26. 08:55:00

@izrael miszteriuma: hű, klassz lehetett! A te napjaid mivel teltek ott?
@bölcsésztanár: sztem is ilyesmiről van szó. Nekem is sokat kell még tanulni ebben.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.04.26. 10:22:20

@kis_csirke:
Nagy teológiai műveltségem innen ered, mert az egész könyvtárat kiolvastam az éjjeli órákban...
A neten csak ezt találtam jelenleg, amely jó keresztmetszetet ad a közösségi életről:
www.youtube.com/watch?v=_wO3U5Qh2dk
www.youtube.com/watch?v=vD0Zr7FbC0M&feature=related
www.youtube.com/watch?v=cdy4ey4-g80

esősévszak 2009.04.26. 13:43:40

Figyeljétek meg, hogy legtöbb komment most is arról szól, hogy "a kolostorokban", "a szerzetesrendkben", "a lelkigyakorlatokon" így-úgy. Így értem azt, hogy sajnos a kereszténységben ennek nincs a "civilek számára" kultúrája, sem arra igény. :-(

Szerintem a világ jobb lenne, ha lenne.

Dominicus 2009.04.26. 13:46:58

@esősévszak:

Szerintem van. :-)

Az emberben alapvető élmény, készség az áhitat. Ha már csak egy naplementét, vagy felkeltét nézel...

Ez a készség meg fejleszthető (erről szól Ignác lelkigyakorlata is), a többi meg kegyelem. :)

izrael miszteriuma (törölt) 2009.04.26. 14:19:50

@esősévszak:
A hétköznapi misztika mindenki számára elérhető...
A feltámadásról nevezett Lőrinc testvér híres volt arról, hogy a fazekak közt tapasztalta meg a misztikus együttélés csúcsait, mivel hosszú évekig a kolostor szakácsa volt. Ilyen egyszerűen foglalja össze szentségének titkát:
"A legszentebb, legköznapibb, legszükségesebb dolog a lelki életben Isten jelenléte, az, hogy jól érezzük magunkat és hozzászokjunk isteni társaságához, alázatosan és szeretetteljesen beszélgessünk vele mindig, minden pillanatban, szabályok nélkül, főleg a kísértések, kínok, lelki szárazság, csömör, sőt a hűtlenség, a bűnök idején is."
"Ha tudjátok, hogy Isten előttetek van cselekedeteitek közben, hogy lelketek mélyén van, miért nem hagyjátok abba időnként a cselekvést, sőt szóbeli imáitokat, hogy bensőtőkben imádjátok, dicsérjétek, kérjétek őt, felajánljátok neki szíveteket, köszönetet mondjatok neki?"

kis_csirke 2009.04.26. 21:36:11

@esősévszak: egyszer már a blogon kifejtettem (Felicitasz ki is akadt rám), de én a szerzetesek imamódját nem hasonlítanám össze a nem - szerzetesekkel. A szerzetesi életforma nem normális, inkább prófétai. Szerintem úgy kell alakítaniuk az életüket, hogy Jézus köré építsék azt. Emiatt az ő életükben az ima az elsődleges preferencia.
A világiak más jellegű kihívásokkal küzdenek, nem is lehet elvárni, hogy ugyanúgy (és annyit) imádkozzanak, mint a szerzetes.
A civilek részéről igény szerintem nagyonis lenne (lásd. virágzó ezoterikus biznisz vagy a szekták), de szerintem sem nagyon van kialakulva az igényes imaélet kultúrája.

@izrael miszteriuma:
megnéztem a képeket, értem, mi foghatott meg (bár nem tudom, az a közösség mennyire kontemplatív, de jó lehetett Jézussal és a testvérekkel élni).
Külön tetszettek a fotók, amik a nagyon szegény környezetben készültek.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.04.26. 22:26:00

@kis_csirke:
A Közösségnek volt egy különlegessége a liturgikus tánc. Az egyik alapítót idézem a tánc szerepéről:

"Már a közösségi élet kezdetén minden területen rátaláltunk az élet értelmére: munka és nyugalom, aszkézis és ünnep, szegénység és szépség. Amikor Istennek adjuk életünket, minden értelmet nyer. A legkisebb mozdulat, szó hirtelen az örökkévalóság szintjére emelkedik. Minden Isten függvényében rendeződik el, minden rá vonatkozik, hozzá kapcsol bennünket.
Tegyetek mindent Isten dicsőségére (1Kor 10,31)
Az élet liturgia, amelyben minden Istent dicsőíti. Fontos, hogy a hely szépsége, a mód, ahogyan barátságossá tesszük házunkat, az énekek, az arcok ragyogása, Isten jelenlétének jele legyen. Egész életmódunkban rá kell találnunk az élet szépségének értelmére.
A tánc a Közösségben mindig a liturgia folytatása volt. Az, hogy valaki imában, Isten tekintetében, testvéri közösségben táncol, sokak számára erőteljes tapasztalat, gyógyulás. Segít önmagunk, testünk, férfi vagy női mivoltunk elfogadásában."

A neten találtam egy tácot, amit egyedül is lehet táncolni, címe T'filati (Az én imám):
www.youtube.com/watch?v=VAfY0VZMk2c

Tamás7 2009.04.27. 16:58:47

Sziasztok! Van egy dolog amin mostanában elgondolkoztam (kicsit korábbi téma, de most értem ide :-)) )
Pacsy írta valamikor Jálicstól: "Hogyan történik a gyógyulás? Közel engedem magamhoz a sértést és azt érzem: "Ez egy sértés, és ez fáj. Szabad fájnia, hiszen ez egy sértés." Ezzel kedődik a sértés elszenvedése."
Nem annak kellene lennie, hogy a saját bűneimet szenvedem el? itt pedig a másik sértéséről van szó, ha jól értem

meg nekem néha olyan fura, hogy ez az egész inkább emlékesztett a különböző pszichoanalizises dolgokra vagy épp a new age egyik-másik részére, persze azzal a nagy különbséggel, hogy nem magunktól vagy a természettől várunk el dolgokat hanem Istent hagyjuk cselekedni, hiszen annyi ág van ami különböző emlékek feldolgozatlanságát okolja személyiségi gondokért, (még középsulisként olvastam ilyen témákat)
én szeretnék Istennek lenni csak, és tudom, hogy változnia fog majd a kép bennem amit a vallásos életről kialakítottam, de ezek a gondolatok bennem vannak és kiváncsi lennék a véleményetekre

amúgy sok pozitív tapasztalatom is volt mióta elkezdtem a szemlélődéses gyakorlatot, hónapok után gondoltam vissza, hogy mi minden nem változott...

@izrael miszteriuma: belenéztem a táncba, és alapjából a táncot nagyon nem szeretem, de kedvet kaptam, és lehet elkezdek táncolni és nekem tetszett amit írtál,

asszem ennyi vala, és szép napot mindenkinek

izrael miszteriuma (törölt) 2009.04.28. 11:18:12

@Tamás7:
A fenti dalt egy film kísérőzenéjeként hallotam először és rögtön beleszerettem. Naomi Shemer írta a szövegét az 55. zsoltár felhasználásával:
MY PRAYER
Listen God to my prayer
and don't over look my plea.
Who will give me a wing
so I can fly and live like a bird.
I will call God
and he will save me.
Talán ezen jobban látszanak a lépések:
www.youtube.com/watch?v=7uhbe2EwV2Q

Tamás7 2009.04.28. 16:17:43

köszi, és megnézem

jabbok 2009.06.22. 00:00:31

@Jezsu0: Köszönöm. Nekem ez tűnik a lényegnek.
süti beállítások módosítása