Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Török és jezsuita

2009.04.20. 23:00 homo secuiens secuiens

Szombaton életemben először jártam Velencében. Gyönyörűséges! Az alkalom viszont különleges volt. Pap- és diakónusszentelésre mentem. Két olasz jezsuita lett pap és egy török lett diakónus. Inkább mondjuk azt, hogy a török, hiszen az egyetlen török jezsuita a világon. Velencéről és törökről beszélve valahogy nem ez jutna eszünkbe. De hogy is lehet egy török egyáltalán jezsuita?

Fiatal egyetemistaként barátom bement egy templomba, ahol épp mise volt. Később rácsodálkozott arra, hogy olyan Istennel találkozott, aki odaadja magát a kenyértörésben, egész közel jön, kiszolgáltatja magát. Muzulmánként nagyon megérintette az, és miután saját vallásában nem talált választ kérdéseire, tovább indult, így került kapcsolatba a keresztényekkel, és hosszú felkészülés után megkeresztelkedett. Aztán vágyai arra mutattak, hogy szerzetes legyen. Szülővárosában kapucinusok dolgoztak, ezért ő is közéjük állt, így került Olaszországba. Természetesen édesapja kitagadta, mert keresztény lett, aztán átélt egy-két fenyegetést, hiszen a török titkosszolgálat emberei Olaszországban is fenyegették. Több év kapucinusság után lépett a jezsuita rendbe, mert ide vágyott. És most jezsuita szerzetesként lépett a papság útjára, aminek első fokozata a diakonátus.
Barátjaként is megható élmény volt, ahogy láttam őt elköteleződni, de magyarként is igen szívesen voltam jelen az ünnepen. Sokszor mondja, hogy népe a magyarokat keresztény törököknek tekinti. Persze tudatában vagyunk történelmünknek, mégis nagyon érdekes, ahogy természetes módon igen hamar jó kapcsolatba kerültünk. Elvégre Attilán keresztül rokonok vagyunkJ.
 
Az eseményből két irányba indulnék: ez egyik, hogy mit is jelent meggyőződéses kereszténynek lenni, hogy éli életét az, akit meg is hurcoltak hitéért. Nem azt mondom, hogy az a jobb, akit meghurcoltak, hanem csak az a kérdés merül fel bennem, hogy én tudnám-e vállalni azt, amit neki vállalnia kellett… A másik irány a diakónus- és papszentelés, de erről már esett szó a blogon… De itt ismét tere lehet kérdéseknek, véleményeknek, hozzászólásoknak…
 
Természetesen bármilyen kapcsolódó gondolatnak helye van…
 

13 komment

Címkék: török keresztény muzulmán papszentelés

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr901076269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.04.21. 03:56:13

Nehéz ügy. Én Kanadában találkoztam először ezzel a kérdéssel, a bevándorlók kereszténnyé tért gyerekein keresztül, illetve akkor, amikor megismertem különféle okokból Kanadába költözött (vagy menekült) egyiptomi, jordániai, libanoni, kínai keresztényeket, akiknek a számára sok minden nem volt olyan magától értetődő, mint nekünk. Időről időre elgondolkodtam azon, hogy más lenne-e a hitem, ha ezen a módon is meg kellett volna küzdenem érte/benne. Nem tudom. Csak azt igen, hogy nem szívesen lettem volna azok helyében, akik erről a problémáról meséltek nekem.

mig8 (törölt) 2009.04.21. 08:31:33

Érdekes módon én itthon találkoztam ezzel a kérdéssel.

Ugye volt egy bizonyos 40 év, amikor az uralkodó nézet az volt, hogy már meghaladtuk a vallásosság kérdését. A "ma emberének" nincs már szüksége vallásra. A dolog negatív oldala az, hogy ki is nézték, büntették azokat, akik vallásosak voltak ennek ellenére is.

Szerencsére nekem komolyabban ez a kérdés eddig nem jelentett hátrányt az életemben - l egalábbis én úgy tudom. Persze ettől még megkaptam a gúnyos vigyorokat, a megjegyzéseket másoktól, de alapvetően a családban nem nézték rossz szemmel, hisz mindenki vallásos volt valamennyire. De tény, hogy manapság nem épp a köznapi beszélgetések tárgya itthon a vallásosság. Bár az is igaz, hogy a hazai környezet tulajdonképp elfogadó ezzel kapcsolatban.

A feleségem ateista. De végigcsinálta velem az esküvő előtti felkészítést (a cisztereknél ez egy 8 alkalomból álló találkozósor). És kimondta a pap előtt az igent is. Ez számomra többet jelent, mint ha simán keresztelkedett volna a látszat kedvéért. És a legjobb a papok hozzáállása volt a kérdéshez. :-)

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2009.04.21. 10:21:13

A hitért való - na persze legtöbbször csak lagymatag, enyhe, kicsit poénkodó, de sokszor ugyancsak aljas, embertelen, az ember életét végső soron nem, de boldogulását fenyegető - meghurcoltatást tapasztalataim szerint könnyebb elviselni, mint megtartani a szeretet egyéb törvényeit.

mig8 (törölt) 2009.04.21. 14:08:12

Egyébként van nekem egy török barátom, a szunnita irányzatot követi. Ahogy én észrevettem, elég felvilágosult ahhoz, hogy ne legyen vallásilag korlátolt.

Az ő életében kb annyira van jelen a hit, mint az enyémben. És az az érdekes, hogy ő is nagyon toleráns a más vallásúakkal szemben. Szóval szerintem addig, amig nem csinálnak belőle presztízskérdést, probléma nélkül van átjárhatóság a vallások között. (Persze ilyet nem csinál az ember mindennap. Csak azt akartam elmondani, hogy nem feltételenül lesz hatalmas konfliktusforrás az, ha vki megtér.)

Corrado Cattani 2009.04.21. 17:57:50

Hát, hogy Attila révén rokonok vagyunk a törökökkel, az azért szerintem nem teljesen igaz. Ha jól tudom, Germanus Gyula tette helyre ezt a kérdést legutóbb, de lehet, hogy tévedek.
Ettől függetlenül, én a törököket érzem a legközelebbi rokonnak, ha van nekünk egyáltalán.
A témára visszatérve, régebben találkoztam egy cikkel - ha jók az emlékeim - ahol különböző világvallás papjait/szerzeteseit kérdezték meg hogy hogyan viszonyulnak az ő vallásukat elhagyó emberekhez. A leggyakoribb válasz az volt, hogy ez nekik kvázi személyes kudarc, mert azzal az emberrel nem sikerült megértetni vallásuk lényegét, magját, így egyházuk nem végzett ilyen esetekben jó munkát. Valószínűleg ez a török úriember is szellemileg kinőtte azt a közösséget, ami körülvette, és az élet úgy hozta, hogy kérdéseire a kereszténységben talált választ.

mig8 (törölt) 2009.04.22. 09:50:43

@Corrado Cattani:

1. Törökök. Ha törökül tanulsz, akkor észre fogod venni, hogy nagyon nagymértékű a hasonlóság a két nyelv nyelvtana között. Sőt, vannak olyan mondatok, amelyek uúgy hangzanak magyarul, mint törökül. Közeli rokonoknak érzem én is őket, de azért mégiscsak 150 évig volt némi ellenségeskedés közöttünk!

2. Annak a papnak a szempontjából tényleg kudarc lehet, akinek a vallását elhagyják. De hogy erre hogyan reagál, az azért fontos. Van, aki ebből erőt merít és megpróbálja jobbítani önmagát. Van aki azt mondja, hogy az eltévelyedett követőjét vissza kell téríteni. És van olyan is, aki erre megbélyegzi az eltévelyedettet. Na ez a rossz.

3. Én találkoztam olyan muszlimmal, aki teljes harmóniában élt a vallásával. Jó tanítói voltak, így megtalálta a kérdéseire a választ a saját hitén belül. Igyekszem én is így élni, s a legtöbb kérdésre meg is találom a választ, de van néhány, amire jobb feleleteket találtam a református vallásban, vagy van oylan is, amikre ateisták adták meg a legelfogadhatóbbat. Épp ezért vmennyire én is eltávolodtam a saját vallásomtól, bár még mindig erre támaszkodom a legtöbbet. De az az érzésem, hogy van a mai világnak olyan kérdése, amire nem tud kielőgítő választ adni a kereszténység.

Satori 2009.04.22. 12:50:15

Jó a topic, Secuiens, nekem nagyon tetszik! (Csak pacsy még elviszi a kommenteket - hiába, a szex-téma minden visz... Mindig mondtam, hogy populista! :-)

@mig8: Amúgy én is találkoztam olyan muszlimokkal, akik nagyon jó fejek voltak. És az az érzésem, hogy a több mint egymilliárdos muszlim világból a túlnyomó többség ilyen: sokszázmillióan! "De az az érzésem, hogy van a mai világnak olyan kérdése, amire nem tud kielőgítő választ adni a kereszténység." - Milyen kérdésekre gondolsz?

gyufaárus.hu 2009.04.22. 13:01:41

Drága jó Sátori,

Pacsy kommentjei már rég nem a szexről szólnak, és kár, hogy közületek senki nem reagált oda ...

mig8-hoz intézett kérdésem pedig leütötted, én is kiváncsian várom, mire gondolt.

( tudom, hogy az évforduló miatt mindenki nagyon elfoglalt, de egy két hiteles embertől származó gondolat nagyon elkelne a parázs viták közepette... ugye nem hagytok magunkra? )

Dr. szpahi 2009.04.22. 20:53:33


A témához illik. A tegnap este végignéztem Eduardo Rózsa Flores végrendeletét az M1-en. Bemutatták az érte tartott emlékmisét is. Ő ugyan áttért a muszlim közösségbe, de továbbra is ministrált a falubeli templomban. Érdekes volt az, hogy milyen szeretettel beszéltek róla a körülötte élő emberek.

esősévszak 2009.04.23. 19:58:29

Szerintem is nagyon egyénfűggő, hogy ki melyik vallásban mit talál meg.

Quito 2009.04.23. 20:58:39

@esősévszak:

:)) Ejnye-ejnye, Szentatyánk rádpirítana ezért a megjegyzésedért. Nem is olyan régen ugyanis jól megmondta, hogy oszt a katkóknál a max. igazság, mindenki más (vallása) kismiska. Ebből az következik számomra, hogy az egyén ne nagyon találgasson vallásokat magának, hanem minél előbb nyugtassa fejét az róm. kat egyház kebelén. Az a tutti, a többi megmondatik fentről.

mig8 (törölt) 2009.04.24. 15:25:46

@Satori:

Egy tipikus dolog a templombajárás kérdése. Ha nem járok, akkor nem vagyok igazi katolikus?

Vagy hogyan viszonyuljak a csövesekhez? Sokmindent el lehet mondani, de képzeljétek el azt a szitut, amikor letáborozik vhol a lakás közelében.

Vagy hogyan viszonyuljak ama jelentős etnikumhoz, amely minden nap megpróbál eladni nekem vmit jó pénzért? Toleránsnak toleráns vagyok, meg tudok is udvarias lenni, de van egy pont, ami után a legszívesebben kitiltanám őket a piacról.

Vagy mit tegyek, ha a sznob újgazdag a szomszédban úgy érzi, hogy neki előjogai vannak, de ezzel megkeseríti az életemet?

Vagy mit tegyek, ha a kollégám áskálódik ellenem a hátam mögött, mert nem vagyok neki szimpatikus? Igen közel kerültem a kirúgáshoz emiatt.

Vagy mi van akkor, ha a falu plébánosa láthatólag szerepet tévesztett? Hogyan küldjem oda vallásoktatásra a gyereket? (Még nem tartok itt, de előbb-utóbb el fog következni.)

Vagy mit tanítsak a gyereknek, ha az iskolában elkezdik terrorizálni az osztálytársai? Na jó, ez inkább hazafelé fordult elő. (nem az én gyerekemmel, ő még kicsi ahhoz, de én magam annakidején kerültem közel ilyen helyzetbe.

Vagy ha a főnökömnek láthatólag nem jön be a stílusom, de szeretem a munkámat?

Vagy ha van egy rokon, akivel sosem sikerült eddig szót értenem, de túl közeli ahhoz, hogy ne találkozzak vele?

Vagy ... de egyenlőre beszéljük meg ezeket!

esősévszak 2009.04.25. 14:31:42

@Quito: Igen. Talán pont ezért, az egyik legnagyobb meglepetés akkor szokta érni a katolikusan nevelteket (mind pld anno engem) amikor a Buddhizmussal találkoznak, mert szinte felfoghatatlanak látszik, hogy a tanítás az, hogy mindenki különböző, mindenki máshogy működik, tehát mindenki válogassa ki saját magának, hogy neki mi működik, mi nem, és keresse a saját útját. Hogy az egyáltalán nem baj, hogy "ahány buddhista, annyiféle Buddhizmus." :-)
süti beállítások módosítása