Bár ritka egy fiatal jezsuita életében, hogy találkozik a rend legfőbb elöljárójával, ezen a nyáron kétszer is megtörtént ez velem. Először Rómában „futottunk össze”. De szó szerint. Szent Ignác napján egy fiatalokból álló zarándokcsoporttal éppen az ünnepi misére indultunk az Il Gesu templomunk felé, amikor egyszer csak egy magas feketeruhás, szemüveges pap közeledett felénk hosszú léptekkel. Olyan ismerősnek tűnt, aztán beugrott hogy ezt az arcot már sokszor láttam, hisz az ő képe ott van a legtöbb rendházunkban, hisz ő P. Generális. A meglepetésből felocsúdva elindultam feléje és hebegtem valamit arról, hogy kik is vagyunk. Zarándoktársaim csodálkozva jegyezték meg, hogy „jé tényleg ő a ti generálisotok? Nem autóval jár? Gyalogol a városon keresztül, se kíséret se semmi.” Közvetlensége és egyszerűsége mindnyájunkat meglepett.
Ezek után nem volt különösebben új számomra az a közvetlen és egyszerű stílusa, amit a mostani magyarországi látogatása során tapasztaltunk előadásai, a jezsuitákkal vagy a munkatársakkal, akár a diákokkal való találkozásai során.
Számomra két dolog volt, ami a legtöbbet jelentett. Az első, amikor a küldetésünkről beszélt, hogy az Egyház a mélységet várja a jezsuitáktól. A határokra vagyunk küldve, amely egyszerre kell jelentse a hűséget az Egyház közösségéhez, értékeihez és a jelenti ugyanakkor a kreativitást, az új utak, új megoldások keresését is. Mind a két dimenzió, a hűség és a kreativitás komoly elmélyülést igényel. Nincsenek könnyű receptek, instant megoldások. A mélységből, a belső út lelki forrásaiból és a komoly intellektuális munkából fakadnak azok a gyümölcsök, amiket tőlünk jezsuitáktól várnak. Nem annyira a sok sok munkára kell törekednünk, (a jezsuiták egyik betegsége a túlpörgés) hanem, hogy jezsuita életünknek és szolgálatunknak lelki minősége legyen.
A másik, ami a találkozásban megérintett, az a remény és gyermeki bizalom, ami a generálisunkból sugárzott. Nem érezhettük rajta a felelősség súlyát, a nagy emberek gondját, hanem egy olyan valakivel találkoztunk, aki tudja, hogy nem ő a világ közepe, nem ő a világ megváltója, mert az Valaki más. Ezért tud szabad lenni.
Hallottatok róla? Ismeritek őt? Netán találkoztatok ti is vele (rendtársak, munkatársak, diákok)? Nektek mit jelentett?
Az utolsó 100 komment: