A Piramis annak idején még ezt egy utópiszikus sóhajnak szánta. Akkor még nem tudtuk, hogy a csoda igenis lehetséges! Jó 6 éve ugyanis piacra került a Second Life (második élet) nevű internetes valóság-szimulátor. Lényege, hogy boldog felhasználók ingyen és bérmentve képesek belépni egy számítógép-generálta virtuális térbe. Ez a tér a ’valóságot’ modellezi. A résztvevők egy avatar (virtuális személy) segítségével léteznek a Second Life-ban. Ezt az avatart a felhasználó kreálja, ’ásvány, növény, állat, ember, vagy ezek kombinációja’ formájában. Talán mondanom sem kell, hogy egy avatarnak tetszőlegesen sok megjelenési formája lehet, amik között a felhasználó kénye-kedve szerint váltogathat.

A regisztráció után az avatar életre kel, megkeresi helyét hazájában a Second Life-ban. Lakást vesz magának, eljár dolgozni, (akár saját vállalkozást is nyithat), hangos csevegés (chat) vagy szöveges üzenetek segítségével kommunikál. Avatar barátokra lel, (ezen avatarok mögött szintén egy-egy valódi ember rejlik), társadalmi életet él, keresi az élet értelmét (minthogy a ’valódi’ vallások közül is némelyek képviseltetik magukat), no és persze életük párját. Ha mindez nem elég, íme a csúcs: sikeres vállalkozók a Second Life-ban keresett pénzüket, valódi dollárokra válthatják.

A helyzet komolyságát támasztja alá, hogy a rendszerbe 16 milliónyi felhasználó regisztrált, papíron mind felnőtt, legalább is 18 évüket betöltő személyek. 2006-ban, tehát 3 év született meg az első per a Second Life ellen, melyben a vádló az őt Second Life-ban ért hátrányos megkülönböztetését rója fel a készítőknek, ’valóságos’ bíróság előtt. A készítők peren kívüli megegyezéssel kompenzálták a károsult sérelmeit. A helyzet pikantériája, hogy úgy látszik, Second Life mégsem képes mindenre, ha valódi bíróságra szükség van egy ilyen ügy felgöngyölítéséhez.

A Second Life-fal, megszületett a Matrix Reloaded (Újratöltve), testvére, a Matrix Reversed (ellentetje). Neo és társainak hősies küzdelme, hogy a virtualitás csipkerózsika álmában szenvedő emberiséget felszabadítsák, jelen esetben a visszájára fordul. Emberek önként és dalolva hagyják ott a valóságot, hogy részei legyenek egy ’boldog virtuális Föld’-nek (Zorán).

Kívülállóként összehúzott szemöldökkel tűnődünk, miért. Könnyen ötlik fel bennünk a reflex-válasz: ’már megint azok az amerikaiak!’ Érdemes azonban tovább keresgélni, mert a jelenség túlmutat saját magán. Meglepő módon kérdésünkre a választ éppen az alkotók adják. Amint azt hirdetik: avatarod segítségével megváltoztathatod kinézeted, felszabadíthatod a tudatod, és szeretheted az életed, azáltal, hogy belépsz a korlátok nélküli, végtelen lehetőségeket kínáló Second Life-ba. Mintha az American Dream virtuális megvalósulása történne a szemünk előtt. Ha megfordítjuk a készítők szlogenjének előjelét, íme egy magyarázat a jelenségre: a külső megjelenés el nem fogadása, a beszűkült élettér és gondolkodás, és az élet üresség-érzete késztet embereket Second-Life adta kettős életre. Ezt támasztják alá a Second Life-fal kapcsolatos legendák is: mozgássérült, tehetetlen emberek, kik életük kiteljesedését várják, vagy elhidegült házaspár, kiknek avatarjai egymásba szeretnek a Second Life-ban.

Eljutottunk tehát a lényeghez: a Second Life egy alternatívát kínál. Fájdalomcsillapítót, mely ideiglenes enyhülést ad az élet kínzó szürkeségére: ellaposodott kapcsolatokra, unalmas hétköznapokra, és olcsó sikerekkel hizlalja a mélyben elégedetlen Ént: segít feledni a problémát, legalább is egy rövid időre.

A jelenség valóban csak egy XXI. századi amerikai hisztéria? Tegye mindenki a szívére a kezét: melyikünk nem játszott már el a gondolattal,mi lenne, ha nyerne a lottón, ha felvették volna álmai egyetemére, ha másik családba született volna, ha a főnöke, férje-felesége-barátja/nője-rendtársa kutyája nem lenne olyan kiállhatatlan, ha Hufnágel Pistihez ment volna feleségül, ha..., ha..., ha.

Szembenézni magunkkal, helyt állni azonban sokkal nehezebb és fájdalmasabb út. Pedig érdemes, mert csak az ’igazság megismerése tehet minket szabaddá.’ (vö. Jn 8,32) Ez pedig csak a valóságon, saját magunk ’itt és most’ valóságán keresztül lehetséges.