Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Megbocsátás

2009.11.21. 11:05 Szakaszu

-  Apó, te gyakran beszéltél a megbocsátásról. Miért olyan fontos az?
- Mert ha nem tudsz magadnak, vagy másnak megbocsátani, akkor megkeseredik az életed. És belegondoltál, hogy még a Miatyánkot sem tudod őszintén elmondani!
- Nekem néha nagyon nehéz megbocsátani magamnak is, meg másoknak is.
- Mit gondolsz, miért van ez?
- Nem tudom. Talán azért, mert azt érzem, hogy nem lehet olyan egyszerűen túltenni magamat azon, hogy valaki megbántott engem, piszokul viselkedett velem. Magamnak pedig azért nehéz, mert valami olyat tettem, amivel magamnak okoztam fájdalmat, vagy értelmetlen dologgal bántottam magam.
- Elég jól látod magadat.
- De Apó, miben is áll valójában a megbocsátás? Ezt nem értem.
- Én is hosszú éveken keresztül gondolkodtam ezen, mert Japánban nagyon ritka dolog az igazi megbocsátás. Arra jöttem rá, hogy megbocsátani annyit jelent, hogy magadat, vagy valaki mást függetlenül attól, hogy mit tett vagy hanyagolt el, továbbra is ingyenesen és feltétel nélkül szeretsz, fontosnak tartasz. Ehhez az kell, hogy te is megtapasztald, hogy valaki ingyenesen szeret téged.
- Apó, ez a világ nem az ingyenességről szól! Hogyan lehet ingyenesen szeretni?
- Miért, te nem szeretnéd, hogy téged valaki azért szeressen, mert olyan vagy, amilyen vagy? És gondolj arra, is hogy az Isten téged így szeret, ingyenesen.
- Apó, azt is jelenti az ingyenesség, hogy nem lehet kiérdemelni?
- Úgy van. Isten szeretetét és azok szeretetét sem lehet kiérdemelni, akik téged önmagadért szeretnek.
 

50 komment

Címkék: megbocsátás ingyenesség

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr481526906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tempefoi · http://tempefoi.blog.hu/ 2009.11.22. 02:38:50

Az utolsó mondatnak semmi értelme. Egyébként mit keres a nagyra becsült, de a keresztény gondolkodástól fényévekre álló, a neomarxista sznobok és az antiglobalisták által kultivált keleti filozófia az Istenről szóló párbeszédben?

Aztán: first justice, than peace- A horgas inam tele van a megbocsátással; ha élek vele, mások azonnal visszaélnek a helyzetemmel. Ők gyávák, bárdolatlanok, és ők vannak többen.

Kajla 2009.11.22. 07:33:13

@tempefoi: „first justice, then peace”

E mögött az a meggyőződés áll, gondolom, hogy a teljes igazságnak mi vagyunk a birtokában. Így kötelességünk, hogy először annak érvényt szerezzünk. Ez szerintem, ebben a formában, zsákutca. A legtöbb eseménynek, a mindennapokban, a családban és a történelemben is, több olvasata van, ezért a saját vélt igazunknak való érvényszerzés csak elmérgesíti a helyzetet. Ha a házastárs megjavul, majd akkor …. Ez így nem működik. (Még akkor sem, ha nekünk van inkább igazunk.) Ezért tartom én nagyon nagyra János Pál bocsánatkérését. Nem volt „ha”, „csak, ha Ti is”, nem volt mentegetőzés. Én Apóval értek egyet.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.11.22. 12:33:09

@Kajla:
"Ezért tartom én nagyon nagyra János Pál bocsánatkérését."

Számomra egészen példátlan és egyedülálló tett volt a pápa bûnvallomása és bocsánatkérése. Ez azt bizonyítja, hogy hisz a bûnbocsánatban, amely a kiengesztelõdés forrása.

dormi 2009.11.22. 20:04:45

Arra a pontra szeretnék eljutni, amikor elsődlegesen nem azért szeretnék megbocsátani, hogy jól érezzem magam, hanem főleg Jézusért és Őmiatta szeretnék megbocsátani.
7 éve próbálom, de ha már elkezdtem, akkor végig is csinálom :)

bölcsésztanár 2009.11.22. 20:27:32

@dormi:
Hajrá! Én is benne vagyok a kulimászban, mármint egy megbocsátási folyamatban. De azért azt is várom, hogy én is jobban érezzem tőle magam, meg ezáltal az is, akinek meg akarok bocsátani. Az a nehéz benne, hogy nem fog bocsánatot kérni, mert nem tudja, hogy kéne. És így is megy a dolog, de ez kicsit meghosszabbítja.

dormi 2009.11.22. 22:28:42

@bölcsésztanár:
drukkolok neked!
És persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem szeretném magam jobban érezni. Viszont ezt már mint a folyamat hozadékát tudom elképzelni és nem mint elsődleges motivációt. Egy valamivel már megbékéltem, mégpedig azzal, hogy az Isten malmai néha tényleg lassan őrölnek. Lehet, hogy számomra ez a megbocsájtási folyamat még 7 év lesz, de az is lehet, hogy 7 hónap, vagy nap; elfogadtam.
Na, hajrá, Bölcsésztanár!

Zs91,4b 2009.11.23. 06:54:43

Nehéz az biztos, törtem én is a fejem ilyen dolog miatt, kerestem is az alkalmat rá, mert az sem mellékes, hogy mikor, de kutya nehéz dolog. De az eredmény megéri egy havi fizumat is ha nagyon pragmatikus akarok lenni!

szellő_lány 2009.11.23. 13:39:25

Szép történet. Én is úgy gondolom, hogy a megbocsátás és a szeretet kéz a kézben járnak.
Bőven tapasztaltam/tapasztalom, hogy a nem megbocsátás megkeseríti a mindennapjaim. Savanyúvá, morcossá tesz, bezár önmagamba. Még akkor is amikor a sértődéseim "jogosak". És amikor ragaszkodom ezekhez a megbántásokhoz, fölemlegetem őket, sorolgatom, hogy nehogy elfelejtsem, számontartom, akkor leépülnek a kapcsolataim. Csak úgy tudtam/tudok ezen változtatni, ha megbocsátok. Így már nem ragaszkodom többé a sebeimhez. Ha megbocsátok, akkor elkezdek szeretni. Akkor újra ingyenesen a másik fele tudok fordulni. Természetesen ez nem könnyű, meg nem fájdalommentes, de valahogy ez mozdít ki csak az önzésemből...

izrael miszteriuma (törölt) 2010.01.21. 13:36:08

Van-e megbocsátás a holocaust után?
(Rose Price története)

Igaz, hogy hívő ember vagyok, mégis felfoghatatlan dolgokon mentem keresztül Dachauban és Bergen-Belsben. Nem tudják elképzelni azt a poklot, amit átéltem. Csak Isten kegyelme által voltam képes megbocsátani nekik a szörnyűségeikért, amiken gyerekfejjel átmentem.
Éppen indulni készültünk Berlinből, amikor odajött hozzám az egyik hajdani náci, akinek megbocsátottam és akiért imádkoztam. Azt mondta, hogy ez volt az első éjszakája a háború óta, hogy tudott aludni.
www.istentisztelet.hu/irasok/holocaust.htm

bölcsésztanár 2010.01.21. 15:10:11

@izrael miszteriuma:
Ez nagyon jó kis történet, és nagyon igaznak érzem.
Más, de azért ide tartozik: most láttam az Ádám almái c. dán filmet, ajánlom mindenkinek!

tanítvány 2010.01.21. 15:47:25

"A bűnt utálni, de a bűnöst szeretni." Ez az általános elv. Vajon Ki tudja ezt megvalósítani? Ki tudja a bűnöst tisztává tenni?
Csak a szív töredelme és a kegyelem megújító ereje.
S ha a bűnös szíve megkeményszik is, Jézus érte hal meg, hogy feltörje egyszer. Jézus az áldozat minden meggyötört embertestvérünkben.

A pápa bocsánatkérése szép gesztus volt. Mégis meggondolandó: amikor Péter levágta Malkus fülét, Jézus megintette: tedd vissza hüvelyébe kardodat. Aki karddal él, kard által vész el. - Vagyis: nem volt elvárható, hogy Pius harcba szólítsa a keresztény világot Hitler ellen... A rosszat jóval kell legyőzni.
Hogy tett e elég jót, majd megítéltetik.

www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200003/a_vatikan_es_a_holokauszt

izrael miszteriuma (törölt) 2010.01.21. 16:23:34

@tanítvány:
Kik az igazi bűnösök, erről szól Costa-Gavras Oscar díjas filmje, az AMEN...

Az egyház viselkedése — finoman szólva — tényleg hagyott kivánnivalót maga után a Holocaust idején, de nagyon téved az, aki a nácizmus igazi szövetségesét az egyházban találja meg. Az pedig még messzebb jár az igazságtól, aki valamiféle, az ókori egyházatyáktól kiinduló, a középkori inkvizició lángjain át tartó örök keresztény reakció és intolerancia egyik állomásának látja (és láttatja) XII. Pius pápát és szervezetét, s teljes egészében rátestálná Auschwitz bûnét, elfeledvén ezzel, hogy részek õk, nem az egész.
www.szombat.org/archivum/h0301i.htm
A fim trailere:
www.youtube.com/watch?v=qoHMm5vctIM

cserenkov 2010.01.21. 17:28:51

@izrael miszteriuma: Costa Gavras filmje Rolf Hochhut színműve alapján készült, ami elég elfogult negatív értelemben XII: Piussal szemben.
Az ő személyével kapcsolatban nagyon sok egyoldalú írással, véleménnyel találkozhatunk. Sajnos nem sok "igazán tényfeltáró" dokumentumot ismerek róla.

Én ezt a cikket találtam a "mentségére". Igazából jó lenne tisztánlátni a szerepét illetően.
web.axelero.hu/kesz/jel/05_11/korom.html

izrael miszteriuma (törölt) 2010.01.21. 17:42:52

@cserenkov:
Én láttam még a színdarabot is hajdanában, de a film szerintem egészen máshová helyezte a hangsúlyokat: a mindkét oldalon jelenlevő magános hősöket helyezi előtérbe, akik mindig elbuknak, ők a világot fenntartó Igazak erkölcsét képviselik. Végsõ soron, kiélezett helyzetekben csak egyféle erkölcs létezik: a mindig elbukó hõsök, a vesztüket eleve elrendeltként tudók hõsies és kompromisszumképtelen, ám szakrális erkölcse.

izrael miszteriuma (törölt) 2010.03.15. 18:24:12

„Valamennyien tékozló fiúk vagyunk azzal a különbséggel, hogy egyesek az atyai háztól eltávolodó, míg mások már a visszavezető úton járnak.”
(Pilinszky János)
Rembrandt képén az apa a középpontja az eseménynek, feléje irányul minden figyelem. De miért szentelünk akkor olyan nagy figyelmet a fiúknak, amikor az apa van a középpontban, és ő az, akivel azonosulnunk kellene? Miért beszélünk annyit arról, hogy Te melyik fiú vagy a történetben, amikor az igazi kérdés a következő: Szeretnél-e hasonlatossá válni az apához? Könnyű beleélni magamat a fiúk helyzetébe, hiszen mindkét fiú egy kicsit olyan, mint én. De akarok-e olyanok lenni, mint az apa? Akarok-e egyszerre lenni az is, akinek megbocsátanak, és az is, aki megbocsát? Nemcsak az, akit szeretettel fogadnak, amikor hazatér, hanem az is, aki fogad? Nemcsak az, akivel együtt éreznek, hanem az is, aki együtt érez?

telihold83 2010.03.15. 22:46:01

Gondoltok arra is, hogy hány keresztény vértanú volt az elmúlt évszázadban és, hogy a történelem során hányféle nemzet és mennyit szenvedett? Azoknak az embereknek a szenvedése kisebb lett volna mint a holocaust áldozataié? Hol élünk mi? Miért beszélünk állandóan a holocaustról?

P.E. 2010.03.16. 07:03:58

@telihold83: Jó, hogy kimondtad. Valami megrekedésfélét érzek én is ennél a témánál, valamiféle érzelmi zsarolást, újjal mutogatást, ejnye-bejnyézést.
Nálunk, keresztényeknél, megtörtént a megváltás 2000 évvel ezelőtt, a kereszten. Nagyon szeretném a gyógyító megváltását a holokaustnak zsidó testvéreink lelkeiben is.

izrael miszteriuma (törölt) 2010.03.16. 07:07:30

@telihold83:
"Miért beszélünk állandóan a holocaustról?"

„Felismerjük, hogy Káin jegyét viseljük homlokunkon. Testvérünk Ábel évszázadokig vérben és könnyekben feküdt, mert elfelejtettük a Te szeretetedet. Bocsáss meg nekünk Urunk az átokért, melyet a zsidó névre kimondtunk. Bocsáss meg nekünk, hogy az ő testükben Téged másodszor keresztre feszítettünk. Hiszen nem tudtuk, hogy mit cselekedtünk.”
(XXIII. János pápa szavai a II. Vatikáni Zsinaton)

Intuitiv 2010.03.16. 08:29:39

@izrael miszteriuma: hogy folyton csak a zsidókról van szó és hogy az egész világ köteles őket sajnálni, ez nekem nagyon gyanús. Egyetértek telihod83 kérdésével. Rengeteg nemzet és közösség szenvedett már mindenféle okokból és ha csak egyikről beszélünk folyton, akkor részrehajlóak vagyunk.
Számomra a zsidó is olyan ember, mint az amerikai indián.

jabbok 2010.03.16. 08:53:16

@izrael miszteriuma:
Ne lelkizzük túl azt, aminek a nagyrésze kizárólag politika.

Éppen te voltál az, aki leírtad nemrégiben, ezen a fórumon, hogy a zsidóságot az antiszemitizmus tartja össze és teremti meg. Vagyis - a politikában egyébként egyáltalán nem paradox módon - az antiszemitizmus és a holokauszt állandó életben tartása elsősorban éppen a zsidóság érdeke.

Ezzel egyáltalán nem kívánom bagatellizálni a holokausztot. Rettenetes dolog, amit a zsidóság ellen elkövettek a II. világháborús során.

PONTOSAN UGYANOLYAN rettenetes, mint amit az örmények, vagy a kurdok, vagy a csecsenek (tudtátok, hogy csak Sztálin háromszor deportáltatta a TELJES csecsen férfi lakosságot?), vagy a ruandaiak, vagy számos más nemzet ellen elkövettek.

Engem nem a holokauszt emlegetése zavar, hanem a fogalom és a jelenség kisajátítása kizárólag a zsidóság számára. A többi holokausztot elszenvedő nép alacsonyabb rendű? Az ő szenvedésük - egyéni és kollektív - nem ugyanolyan emberi szenvedés?

izrael miszteriuma (törölt) 2010.03.16. 09:20:51

@jabbok: @Intuitiv: @P.E.:
ennek semmi köze a politikához!
Létezik-e keresztény felelősség a zsidóságért?
Akik a zsidók megsemmisítését elhatározták, keresztények voltak – legalábbis szociológiai értelemben. (Adolf Hitler megkeresztelt katolikus volt.) Akik a zsidók befogadását megtagadták, többségükben szintén keresztények voltak – legalábbis szociológiai értelemben. A zsidók ezt nem tudják elfelejteni. A keresztényeknek nem szabad elfelejteniük. Sok keresztény hősiesen mentette az üldözötteket, Salkaházi Sára szociális testvér vértanúja lett a zsidók bújtatásának. De a botrány abban áll, hogy a Sóa megtörténhetett.
Az antiszemitizmus itt van, köztünk, a keresztények, a katolikusok, a papok között. Miközben hivatalos egyházi részről világos deklarációk határolják el a katolikus kereszténységet mindenfajta antiszemitizmustól, egyházi köreinket belengi egy nem éppen auschwitzi stílusú, finom, tréfálkozó, de mégis nagyon jól érezhető zsidóellenesség. Világosan ki kell mondanunk, hogy ez egyúttal Isten-ellenesség is: bűn, amelyből meg kell térnünk. Isten számon kéri rajtunk Izraelt.
(Kovács Gábor atya tanítása a zsidóságról)
www.hagiosz.net/?q=zsidosag

jabbok 2010.03.16. 09:25:15

@izrael miszteriuma: Érdekesen szemipermeábilis a hallásod. Szerintem igen tanulságos, hogy miért és miben.

Egy nagyon tanulságos és korrekt olvasmány:
www.keve.se/ujkeve/Olvasmany/Szente-Nepirtas-vetelkedo.htm

jabbok 2010.03.16. 09:34:08

@izrael miszteriuma: Ismétlem: nem bagatellizálom és nem tagadom a holokausztot. Pontosan azt írtam:

"UGYANOLYAN rettenetes, mint amit az örmények, vagy a kurdok, vagy a csecsenek (tudtátok, hogy csak Sztálin háromszor deportáltatta a TELJES csecsen férfi lakosságot?), vagy a ruandaiak, vagy számos más nemzet ellen elkövettek."

Hogy mi mégis a politika?

Az, hogy mégis élénk felháborodást váltunk ki zsidó körökből, ha BÁRKI MÁS holokausztját és szenvedését merjük egy sorba állítani a zsidóságéval.

Kovács Gábor atya mondandójával egyébként tökéletesen egyetértek. Éppen ezért sürgetem, hogy ismerjük fel, hol a választóvonal a zsidóságra is érvényes felebaráti szeretet - és a politikai ÉRDEKEK között.

Ismétlem: te magad (antiszemita lennél?) állítottad itt nemrég, hogy az antiszemitizmus a zsidóság egyik fő éltetője és létrehozója.

Ez viszont mit jelent? Hogy ÉRDEKE is.

izrael miszteriuma (törölt) 2010.03.16. 11:29:12

@jabbok:
"Senki sem kételkedhet abban, hogy a kereszténység történetében létezett egy majdnem kétezer éves embertelen, kereszténytelen és elvetendő antiszemitizmus… Az egyház közvetlenül nem felelős a holokausztért; kortörténetünk e borzalmas eseményének előidézésében sok más ok is lényegesen közrejátszott. De vajon lehetséges lett volna-e a holokauszt, ha nem burjánzott volna a lelkekben az antiszemitizmus előtte oly sok évszázadon át egészen az egyház legfelső köreiig és onnan lefelé a köznapi keresztényekig és az egyházi szónokokig?"
(Karl Rahner)
www.plebania.net/tarsalgo/?op=view&id=3697

A kereszténységet történelmi felelősség terheli majd 2000 év zsidóüldözésért és zsidóírtásért, amely a Soah közvetlen előzménye volt, ezért kell foglalkoznunk vele.
Az örmények és kurdok, kiirtása nem a keresztényekhez fűződik, bár itt jegyezném meg, hogy a fenti népek sohasem üldözték a zsidókat és területükön ill. a mai Izraelben békében élnek egymás mellett, a zsidók pedig üldözött testvéreiknek tekintik őket...

jabbok 2010.03.16. 12:27:58

@izrael miszteriuma:
Teljesen igazad van (illetve Rahner-nek (is) van igaza) abban, hogy az antiszemitizmus - mint minden más anti-bármilyen-felebaráti-közösségesdi - összeegyeztethetetlen a kereszténységgel. Abban is igazad van, hogy az összes közösség-ellenesség közül a zsidóellenesség a leggyakoribb és a legsúlyosabb a keresztény kultúrkörben.

A paradoxon - ami a politikában ugye nem is paradoxon - viszont az, hogy SAJÁT ÁLLÍTÁSOD SZERINT éppen a zsidóságnak létérdeke, hogy az antiszemitizmus fenn is maradjon.

A keresztények felelősségét elismerem. De a zsidóság felelősségét ki ismeri el az antiszemitizmus szításában?

Már más blogbejegyzés kapcsán is mondtam ezt: az antiszemitizmus szításában bizony akarva is (politikai érdekből) - és AKARATLANUL IS nagyon komoly felelősség jut a zsidóságnak IS. Igen: csak IS.

Például a holokauszt jelenségének kisajátítására irányuló törekvés vagy szándékos provokáció, vagy számomra elképzelhetetlenül buta és minden pedagógiai / pszichológiai érzéket és tudást nélkülöző jelenség.

A világ összes közössége - keresztény vagy zsidó, muszlim vagy hindu, tök mindegy - előbb-utóbb megutálja azt a személyt vagy közösséget, amelyik folyamatosan kivételesnek hirdeti magát és kivételezést vár el a maga számára.

Akkor is, ha az illető valóban kivételes.

Lásd pl. József és testvérei esetét - számomra ez a zsidó antiszemitizmus mintapéldája.

izrael miszteriuma (törölt) 2010.03.16. 12:36:56

@jabbok:
A zsidóság áldozata az antiszemitizmusnak és nem haszonélvezője!
Egyébként a zsidóknak kicsit rosszak az idegei, mert megviselte őket a 2000 év keresztényeinek felebaráti szeretete...
:-)

telihold83 2010.03.16. 12:44:04

@izrael miszteriuma:

"A kereszténységet történelmi felelősség terheli majd 2000 év zsidóüldözésért és zsidóírtásért, amely a Soah közvetlen előzménye volt, ezért kell foglalkoznunk vele. "

Nem lenne itt az ideje végre egy kis önvizsgálatnak??

„Meggondolásaim egyre inkább a katolicizmushoz vezettek; benne látom a judaizmus kiteljesedését. Katolikus hitre tértem volna ha, nem látom, hogy évek óta (sajnos nagyrészt olyan zsidók miatt, akiknek semmiféle erkölcsi érzékük nincs ), szörnyű antiszemita hullám készül, amely végig fogja pusztítani a világot. Azok között akartam hát maradni, akiket holnap már üldözni fognak”
1937 Henri Bergson

jabbok 2010.03.16. 14:15:32

@izrael miszteriuma: "A zsidóság áldozata az antiszemitizmusnak és nem haszonélvezője!"

Ennek a te saját állításod mond ellent - miszerint a zsidóság megteremtője és fenntartója az antiszemitizmus... (Ezt annak idején elég egyértelműen elszóltad - innen már egy politikus is nehezen tudná kimagyarázni. Úgyhogy ne is nagyon strapáld magad... ;o) Főleg, mert ez az őszinte megállapításod teljesen egybeesett az általános emberi logika és tapasztalat eredményével.

izrael miszteriuma (törölt) 2010.03.16. 14:52:43

@jabbok:
tudod erről az egészről nekem a régi vicc jut eszembe a szovjet kommunizmus fénykorából:
Hosszú sor áll a pékség előtt, már kora hajnalban elfoglalták az emberek a helyeket érkezési sorrendben, és a nyításra várnak. Egy rendőr is segít fenntartani a rendet, nehogy valami atrocitásra kerüljön sor. Nagynehezen felgördül a nehéz vasrólló és a pék kidugja a fejét az ablakon, s így szól a várakozóhoz:
- Zsidók lépjenek ki!
Néhányan bátortalanul kilépnek a sorból, hátha valami előnyben részesülhetnek a többiek rovására, mert ugyebár az éhség nagy úr...
- Maguknak nem jár kenyér, menjenek haza!
Megszégyenülten elkullognak, és így folytatódik a szelekció, míg végül már csak a megbízható bolsevik veteránok maradnak. Ekkor a pék közel hajol hozzájuk, s szól:
- Elvtársak, maguknak őszintén elmondhatom, hogy nincsen kenyér egy fél sem!
Erre két bolsevik összehajol és hevesen elkezdi szídni a zsidókat:
- Ezek a büdös zsidók jártak megint a legjobban...

izrael miszteriuma (törölt) 2010.03.16. 14:57:39

@jabbok: de félre a viccel...
már bocsánat, de mikor mondtam én ilyet:
"a zsidóság megteremtője és fenntartója az antiszemitizmus..."

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2010.03.16. 15:01:42

@jabbok: "az általános emberi logika és tapasztalat ", a sugalmazott szent iratok nem számítanak. Az emberség és az egész emberiség sem. Senki és semmi más nem számít. Ez egy kb. ötezer éves stratégia. Mindig bevált. (Pl. Kiv 3.22. ; Kiv 11.2; Kiv 12.35-36. ) A többi parancs betartása ennyire résmentesen talán soha nem sikerült... (Az egyöntetűség kísértetiesen emlékeztet az országgyűlési képviselők béremelésére, juttatásainak növelésére vonatkozó állami törvények elfogadására...)

Jó, persze, ne is tagadjuk, mi sem tartjuk be a többit, azokat sem, amelyeket módunkban állna, ugyanúgy, de legalább nem követelünk kivételes elbánást az "alacsonyabbrendű" népektől...

Csak a magyarban nincs egyébként külön látszatfajképző szó a "nem magyarokra", vagy az a ritka, ha van ilyen embertelen kifejezés (pl. mint a gádzsó és goj)? Az "idegen" ugyanis azt is jelenti, aki a szomszéd településről vagy településrészről érkezett. Nem magyar meg ismerős is lehet.

jabbok 2010.03.16. 15:22:53

@Kitalátor feljegyzetei: ???
Ne haragudj, de ebből csak a szavakat értettem... Még azt sem értem, hogy vitatod vagy helyesled, amit írtam... Gáz?
;o)

jabbok 2010.03.17. 00:17:46

@izrael miszteriuma: Ígérem, meg fogom keresni, és ide linkelem. Itt, a jezsuita blogon volt.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2010.03.18. 08:14:30

@jabbok: "Még azt sem értem, hogy vitatod vagy helyesled, amit írtam"
Akkor egész jól közelíted meg a kérdést...

cserenkov 2010.03.18. 10:22:11

@izrael miszteriuma:
Erről írt egy rövid, de korrekt összefoglalót korábban korizoli egy hozzászólásban.
jezsuita.blog.hu/2010/02/16/van_jovoje#c9092491
De van egy két észrevételem!
„Akik a zsidók megsemmisítését elhatározták, keresztények voltak – legalábbis szociológiai értelemben. (Adolf Hitler megkeresztelt katolikus volt.) Akik a zsidók befogadását megtagadták, többségükben szintén keresztények voltak – legalábbis szociológiai értelemben”- Gratulálok! Sztálin meg pravoszláv volt „szociológiai értelemben”.
Lehet, hogy Hitler meg volt keresztelve, de valójában a Thule Társaság nevű ezoterikus szekta tanait vallotta. A kereszténységet megvetette, nőiesnek tartotta. Inkább merítettek pl. Nietchéből, az Übermensch eszméből, aminek spirizótuális töltete látszik is a dzsemborjaikon. Nietchét azzak mosdatják ma, hogy a nácik félreértették az eszméit, de miután gondolatai nem alkottak egységes rendszert, így nem is lehetett mit félreérteni. Ha valakinek, akkor neki igazán nagy hatása volt a náci ideológia kialakulásában.

„Akik a zsidók befogadását megtagadták, többségükben szintén keresztények voltak – legalábbis szociológiai értelemben. A zsidók ezt nem tudják elfelejteni.” Szerintem meg próbálják elfelejteni!
Sok becsületes keresztény volt, aki nem igényelte ki a zsidók házait, üzleteit. De nem tudtak segíteni a zsidókon. Egész egyszerűen nem akartak meghalni, mint Salkaházi Sára. Ez egy érthető álláspont szerintem.
Totalitárius diktatúra volt, ahol lehetetlen volt megmenteni az összes zsidót.

izrael miszteriuma (törölt) 2010.03.18. 12:04:58

@cserenkov:
korizoli a kérdéskör alapos ismerője, összefoglalója abszolút korrekt, szerintem nem is lehet mit hozzátenni, le kell zárni ott a vitát és majd egyszer adandó alkalommal másutt folytatni.
Hitler meg volt keresztelve és követői úgyszintén, bár én inkább Freud után szabadon úgy mondanám: rosszul voltak megkeresztelve. Nietzsche szerepét most hagyjuk, mert ő alapvetően mégiscsak filozófus volt, és a nácik nemigen értették, csak egy kicsit mazsoláztak belőle. Katolikus szempontból sokkal érdekesebb a Vatikán, a bécsi pápai nuncius és keresztényszocialista Lueger szerepe a diktátor tanulóéveiben. Amikor Lueger az antiszemita Keresztényszocialista Párt vezetőjeként megnyerte az önkormányzati választásokat a császár nem volt hajlandó beiktatni, a választásokat két év alatt négyszer meg kellett ismételni, miközben a nép hősként ünnepelte Luegert és a császár veszített! Gróf Schönborn bíboros az osztrák püspökök nevében panaszt nyújtott be a pápának: a párt nem katolikus, hanem felforgató”, elragadják az indulatok, „szítja a nép dühét”, „alantas ösztönökre épít”, valamint tömény antiszemitizmust hirdet. Őszentsége kivizsgálta az ügyet, és pápai áldását küldte Luegernek!
Lueger a néptribun hallgatóságának legalantasabb ösztöneire épített, beszélt a csőcselékről, nem hívőkről, az idegenekről, akik elveszik tőlünk asszonyainkat, lakásunkat, munkánkat stb. stb. A politika mágia, a tömeg annak fog engedelmeskedni, aki képes őt megszólítani – mondta róla Hugo von Hofmannstahl. Lueger beszédei úgy hatottak hallgatóságára, mint valami tömegszuggesztió, az ifjú Hitler lenyűgözve hallgatta, és itta magába a szavait. A Mein Kampfban Leuger pédáján magyarázza a beszéd erejének politikai értékét, ír a kimondott szó varázserejéről, valamint a tömegek közé hajított szó gyújtó erejéről.
A többit már mindnyájan tudjuk…

izrael miszteriuma (törölt) 2010.03.18. 12:35:18

@cserenkov:
„Akik a zsidók befogadását megtagadták, többségükben szintén keresztények voltak – legalábbis szociológiai értelemben. A zsidók ezt nem tudják elfelejteni.”
Itt nem az egyénekről van szó, hanem arról, hogy a III. Birodalom által üldözött zsidókat a „szabad világ” nem volt hajlandó befogadni még akkor sem, amikor már mindenki tudta, hogy milyen világméretű gyilkosság zajlik a szemük előtt. Üdítő kivétel volt Roncalli bíboros, a későbbi XXIII. János pápa, aki Szófiában szolgált nunciusként, amikor felkereste a cionista szövetség egyik embere, akit előzőleg már mindenhonnan elutasítottak. A bíboros figyelmesen hallgatta, majd a nyakába borult és együtt sírtak. Minden befolyását latba véve sikerült elérnie, hogy az első szerelvény kigördülése után nem követte a többi, és Bulgária majdnem teljes zsidósága megmenekült. Anyám első férjének teljes rokonsága életben maradt, és később Palesztinába alijázott, akik Magyarországon éltek mind elpusztultak…
XXIII. János pápa emlékét a Dohány utcai zsinagógában arany emléktábla őrzi és nevét felírták a Világ Igazai közé:
"Aki megment egy életet, az egy egész világot ment meg."
(Misna, Szanhedrin 4:5)

cserenkov 2010.03.18. 13:11:55

@izrael miszteriuma: Ez igaz, de a nácizmust összevetni a kereszténységgel akkor is túlzás. Azt, hogy kit, hogyan kereszteltek meg.
Láttam én is a Bolondok Hajóját, tudom, hogy visszatoloncoltak szinte minden zsidó menekültet. Az e miatt lévő bűntudat alakította ki a nyugati világ bevándorlási politikáját.
Sok intézmény és sok ember megbukott akkoriban erkölcsileg.
Ami elszomorít ez esetben, az a teljes érdektelenség, ami az embermentők iránt megnyilvánul. nemrég több topicban arról volt szó, hogy mit szólnak ahhoz, hogy embermentőkről nevezik el a Budai rakpartot. Vagy azt mondták, hohy minek vagy azt, hogy felesleges, mert a régi neveket megszoktuk.
Zsibbasztó volt ez a közöny. azt se tudja a legtöbb ember, hogy ki volt Angelo Rotta vagy Wallenberg vagy éppen Márton Áron.

izrael miszteriuma (törölt) 2010.03.18. 13:24:13

@cserenkov:
Én is nagyon furcsának találom, hogy egyházunk nem tiszteli kellőképpen az embermentő tevékenységben résztvett híveit, akik ugyanakkor Izraelben nagy népszerűségnek örvendenek, és a Világ Igazai közé számítanak és a Jeruzsálem feletti hegyen minden embermentő tiszteletére egy-egy fát ültetnek...

jabbok 2010.03.18. 13:24:48

@izrael miszteriuma: "„Akik a zsidók befogadását megtagadták, többségükben szintén keresztények voltak – legalábbis szociológiai értelemben. A zsidók ezt nem tudják elfelejteni.”
Itt nem az egyénekről van szó, hanem arról, hogy a III. Birodalom által üldözött zsidókat a „szabad világ” nem volt hajlandó befogadni még akkor sem, amikor már mindenki tudta, hogy milyen világméretű gyilkosság zajlik a szemük előtt. Üdítő kivétel volt Roncalli bíboros, a későbbi XXIII. János pápa..."

1. ilyen "üdítő kivétel" tömegesen volt, közismert is, mint Salkaházi, és még több, aki később sem vált ismertté, aki nem került a "világ igazai" közé sem, de élete kockáztatásával igenis rejtegetett zsidókat, mint pl. a nagyszüleim.

Persze mi keresztények magunk is szeretnénk, ha általánosabb lett volna ez a "kivétel".

2. De azért nézzük meg a másik oldalról is a dolgot! Amit a zsidóság számon kér a keresztényeken, azt maga képes volt-e megtenni a fordított helyzetben?

Érdekes és releváns Pálos Antal SJ megjegyzése (Pálos Antal emlékezete 90. old.):

"Mostanában azt mondják, hogy miért nem feküdt Serédi a sínek elé, meg ilyen képtelenségeket. Erre én azt mondom, hogy érdekes, amikor bennünket elhurcoltak, egyetlen zsidó sem feküdt az autók elé. Sőt, amikor páter Vid-et (aki pedig az általa vezetett rendházban 200 zsidót bújtatott és etetett a nyilasok alatt)1949-ben letartóztatták, az általa bújtatott 200 zsidó közül egyetlen egy jött el a rendházba, és mondta, hogy sajnos nem tehet semmit."

Ezzel nem akarok antiszemita hangulatot kelteni, csak emlékeztetnék rá, hogy a gyávaság és a "ne szólj szám, nem fáj fejem" nem keresztény privilégium, hanem EGYETEMES EMBERI GYENGESÉG.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2010.03.18. 15:47:38

@izrael miszteriuma: ... ezek szerint Gyurcsány Ferenc országlását XXIII. János pápának is köszönhetjük...

cserenkov 2010.03.19. 13:23:34

@izrael miszteriuma:
Egyetértek! Én is úgy érzem, hogy csak a kötelező tiszteletet kapják meg egyházunktól. Kivétel talán Salkahází Sára.
De a világiak sem tisztelik Őket(ez persze nem mentség). Márton Áront pl. még le is fasisztázták!

izrael miszteriuma (törölt) 2010.03.19. 14:25:40

@cserenkov:
Salkaházi Sára német ősei ellenére igaz magyar hazafi volt, és az akkori Csehszlovákiában támogatta az elnyomott magyarságot, majd az anyaországban a legsötétebb időkben a legkiszolgáltatottabb és magárahagyott zsidóságot próbálta menteni élete árán is! Menthette volna a saját életét, de ő önként vállalta a vértanúhalált, mintegy engesztelő áldozatul a többiek életéért!
Márton Áron már a magyarok dicsőséges bevonulásakor román barátai segítségére sietett, és megvédelmezte őket. 44 húsvéti beszéde után pedig tettekkel is bizonyította, hogy a jó pásztor megvédi a nyáját, papjaival együtt a deportáló vagonokról szedte le a zsidókat, kezében hamis keresztleveleket lobogtatva! A háború után megkapta jutalmát: évtizedekig ült a börtönben kiállásáért és hitéért...
Reviczky ezredes 1943-44-ben, mint a nagybányai munkaszolgálatos zászlóalj parancsnoka sok száz erdélyi magyar, zsidó és más nemzetiségű munkaszolgálatost mentett meg a haláltól, ezért a Yad Vasem Intézet a Világ Igazai közé sorolta, és az izraeli Safed városában is utca őrzi emlékét. A háború után a börtönt megúszta, de megbízhatatlannak számított és haláláig csak szénkihordóként dolgozhatott...

jabbok 2010.03.19. 16:57:23

@izrael miszteriuma: (úgy látszik, az előző verzióban senki sem olvasta, leírom újra... ;o)

1. ilyen "üdítő kivétel" tömegesen volt, közismert is, mint Salkaházi, és még több, aki később sem vált ismertté, aki nem került a "világ igazai" közé sem, de élete kockáztatásával igenis rejtegetett zsidókat, mint pl. a nagyszüleim.

Persze mi keresztények magunk is szeretnénk, ha általánosabb lett volna ez a "kivétel".

2. De azért nézzük meg a másik oldalról is a dolgot! Amit a zsidóság számon kér a keresztényeken, azt maga képes volt-e megtenni a fordított helyzetben?

Érdekes és releváns Pálos Antal SJ megjegyzése (Pálos Antal emlékezete 90. old.):

"Mostanában azt mondják, hogy miért nem feküdt Serédi a sínek elé, meg ilyen képtelenségeket. Erre én azt mondom, hogy érdekes, amikor bennünket elhurcoltak, egyetlen zsidó sem feküdt az autók elé. Sőt, amikor páter Vid-et (aki pedig az általa vezetett rendházban 200 zsidót bújtatott és etetett a nyilasok alatt)1949-ben letartóztatták, az általa bújtatott 200 zsidó közül egyetlen egy jött el a rendházba, és mondta, hogy sajnos nem tehet semmit."

Ezzel nem akarok antiszemita hangulatot kelteni, csak emlékeztetnék rá, hogy a gyávaság és a "ne szólj szám, nem fáj fejem" nem keresztény privilégium, hanem EGYETEMES EMBERI GYENGESÉG.

cserenkov 2010.03.20. 14:10:10

@jabbok:
"a gyávaság és a "ne szólj szám, nem fáj fejem" nem keresztény privilégium, hanem EGYETEMES EMBERI GYENGESÉG."
Igazad van. Éppen ezért kellene a történészeinknek, bőcsészeinknek valamiféle közös (archimédészi?) pontokat találni, de még az írókat, politikusokat, államférfiakat is visszamenőleg inkább kisajátítják ma a pillantnyi érdekeiknek megfelelően, aztán eldobják őket, mert éppen nem aktuálisak a jelenértelmezéshez.
Meg kellene először is állapítani, hogy honnantól mondjuk egy korszakra, hogy történelem, és honnantól azt, hogy közelmúlt.

Kajla 2010.05.13. 21:34:18

„Egyszer olvastam egy könyvet a megbocsátás történetéről, mely rámutatott, hogy Konstantin római császár után, aki 313-ban a birodalom vallásává tette a kereszténységet, két fogalom ment át radikális változáson. Konstantin 313. évi milánói rendeletével a kegyelem és a megbocsátás fogalmain eluralkodott a politika, s a szabály és a módszer uralma alá kerültek. Spirituális felismerések helyett jogtudományi koncepciókká váltak.
Ez nyilvánvaló volt abban a katolicizmusban, amelyben felnőttem az 1950-es évek Kansasában: előírt penitenciák és módszerek, melyek a szentségi feloldozást törvényessé és érvényessé tették, pontosan meghatározott időtartama a purgatóriumbeli bűnhődésnek a világosan körülhatárolt bűnökért és az időzített bűnbocsánatért, maga a szentmise mennyiségi méricskélése, liturgikus hibák, melyek érvénytelenítik vagy meg nem engedetté teszik a szentmisét, különböző formulák, mellyel „kiérdemeljük” a mennyországot, sőt a pogány újszülöttek üdvösségének „megvásárlása”! A bűnök menedzselése vált a papság feladatává, sokkal inkább, mint az átalakítás és a belső ráébredés csodálatos feladata, amelyet Jézus szolgálatában láttunk.
…… Szinte lehetetlenné tettük, hogy az emberek megtapasztalják Isten megbocsátásának tiszta ajándékát. Eltávolítottuk az embereket Istentől, akinek megbocsátását semmiféle módszerrel nem nyerhetjük el. Csak és mindig tiszta ajándékként kapjuk – és éppen ez a tapasztalat változtat meg bennünket olyan mélyen. Máskülönben nem kegyelem!A legtöbbünk számára a jutalmazás és büntetés világa az a rendszer, amelyben gyermekként útnak indulunk. Mindig azt mondom, hogy ha három kiabáló gyerekem lenne, én is a bűn és büntetés világában élnék! „Csak akkor kapsz nyalókát, ha jó kisfiú leszel!” Vagy: „Anyu megbüntet, ha rossz vagyok, úgyhogy Isten is biztosan ilyen.” Igaz? Nem, pontosan ezt a programot akarja Isten megváltoztatni azzal, hogy új szoftvert telepít a számítógépünkre.”
(Richard Rohr: Rejtett dolgok)

álomfejtő 2010.12.17. 10:27:01

Ezt a története, most kaptam egy levélben, illik az előkészületünkhöz, olvassátok Csaba Testvértől.

A JEL

Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:
- Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé.
Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a börtönben, és azt is tudta, hogy túl tudattalannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki. Mivel választ nem kapott, ő a maga részéről nem írt nekik többet.
Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást okozott nekik.
Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt haladt el, ott ahol felnevelkedett, és ahol még most is élnek szülei.
Szüleinek megírta, hogy megbocsátásuk jeléül egy jelet kér tőlük. Olyan jelet, amit jól lát az autóbuszból: ha még visszafogadnák őt, kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára. Ha ezt a jelet nem látja, nem száll le az autóbuszról, és örökre távozni fog életükből.
Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert az ablakon kinézni. Biztos volt benne, hogy az almafán nem fogja meglátni a szalagot.
Útitársa, végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:
- Cseréljünk helyet. Majd én figyelek az ablakból.
Éppen csak néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát.
Könnyeivel küszködve, kedvesen megérintette a fiatalember vállát:
- Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják!
süti beállítások módosítása