Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Felismerés és elismerés

2009.11.29. 21:15 "fityisz"

Egy Polányi Mihályról írt dolgozat adta a felismerést, hogy a tehetséges emberek megbecsülése nem egyszerűen erkölcsi kérdés, hanem egy közösség önérdekének a felismerése az, ha végre rájön, hogy a kreatív gondolkodókat támogatni kell és elismerni, mert ezek az emberek tehetségük kibontakoztatása révén képesek lehetnek az őket támogató közösség felemelkedésében meghatározó szerepet játszani a kezdeti támogatást messze meghaladó mértékben. Azaz, tehetséges embereket támogatni kifizetődő vállalkozás bármely közösség számára. Nyitott és valószínűleg soha meg nem válaszolható kérdés marad, hogy egyes emberek munkásságának megfelelő módon és időben történő elismerése vajon hogyan befolyásolná későbbi pályájukat.

Ez a felismerés nem korszakalkotó, nagyon sokan megtették korábban. Csak egy idézet: „ …mindenki arra törekszik, hogy embertársai elismerjék (azaz valódi értéke szerint becsüljék) a méltóságát. Sőt ez az ösztön olyan mélyen gyökeredzik és olyan alapvető fontosságú, hogy az egész történelmi folyamat egyik fő hajtóerejének kell tekintenünk.” (Francis Fukuyama, 2007)

Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint a Szentírás. A zsidó nép története/Ábrahám története, mely többek között az alábbi ígérettel indul: „naggyá teszem a neved, …áldás leszel”, vagyis értékelni fognak!

Gondolom ez más népek életében is így van. Nem véletlen, hogy sokan örültünk (és sokan bosszankodtak) mikor 2001 decemberében megnyílt a Millenáris Parkban az „Álmok álmodói - világraszóló magyarok” kiállítás. Hamarosan kiosztják az idei Prima Primissima Díjakat. Hazai viszonylatban ez az esemény vetekszik a Nobel, vagy az Oscar díjak kiosztásával, hiszen már a jelöltség is elismerésnek számít. Talán a díj presztízsét növeli az is, hogy a sok agyonpolitizált állami kitüntetés mellett, maradt valami, amivel kapcsolatban a köznép is véleményt nyilváníthat. Igaz ez is lehet veszélyes, hogy Polányit idézzem: „Az érték felismerését az teszi különlegesen nehézzé, hogy az érdemlegest felhígítja a trivialitás-áradat”. Ez a veszély talán a nagy díjak kiosztóit is elérheti, gondolok itt az utóbbi időkben kiosztott Nobel-békedíjra (Barack Obama).

No de örüljünk a hamarosan kihirdetésre kerülő Prima Primissima díjazottaknak. A Díj fél évtizedes története felcsillantja azt a reményt, hogy igenis, létezik egy archimedesi pont. A legfőbb erénye, hogy független a hatalomtól, kormányoktól és a napi politikától. 

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr731561762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.11.29. 21:28:23

Az elmúlt évek junior listáin több ismerősöm is van, senki sem érdemtelenül. Nagyon jó, hogy lett ilyen, és még több kellene, mert volna kinek. Rengeteg tehetséges ember van (még mindig) otthon.

zzzsuzsa 2009.11.29. 22:10:27

Hú, ez a poszt nagyon fontos és alapvető dologról beszél! Mert attól kezdve, hogy a gyerek nevelés egyik legfontosabb eleme kell(ene) legyen a dicséret, biztatás, pozitív megerősítés, érdeklődés, figyelem,- addig, hogy milyen nagy örömmel tölt el a magyar bármilyen válogatott jó eredménye és az elismerés, a rajongás, ami azt kíséri,- egy hétköznapi ember életében is kimondott "turbó hajtóerő"-ként tudna működni egy olyan mondat, hogy: Figyelj ezt állati jól csinálod! Nagyon jó vagy! (nagyon örültem a Fukuyama idézetnek!)

izrael miszteriuma (törölt) 2009.12.05. 11:20:02

Sólyom László köztársasági elnök levélben köszöntötte a Prima Primissima idei díjazottait, jelöltjeit és alapítóit. Mint a gálaesten felolvasott levelében írta, a nemzet önbecsüléséről és életképességéről ad képet az, hogyan bánik kulturális javaival és azok létrehozóival... nol.hu/belfold/prima_primissima__sarkozy_tamas_a_kozonsegdijas

azallamenvagyok 2009.12.23. 10:07:05

az a baj, hogy a túltáplált egoizmussal bíró egyedekből álló közösség hajlamos a kontraszelekcióra: a vélt vagy valós hatalom érzése, a félelem, hogy más elismerésével a saját értékemet csökkentem, hogy ezzel alárendelem magam... Ezek a "testközeli" élményeket a "jobbakkal" negatívvá teszik, és rossz a válaszreakció erre a rosszra. sokszor az elismerés is csak az egyéni érdek miatt történik meg

De szólnak erről évezredes üzenetek, amik -sajnos- soha nem veszítenek az aktualitásukból...

Ezért örülünk minden igyekezetnek:)

zzzsuzsa 2009.12.23. 21:11:25

@azallamenvagyok: Huhh, kész vagyok mindennel, csak benéztem és annyi a hozzáfűzni valóm, hogy szerintem a kérdés mindig az, hogy TE hogy viszonyulsz másokhoz ebben a kérdésben! Azért, mert ez első sorban neked fontos, de rajtad keresztül másnak is, ha elismered a munkáját, vagy akármi mást, mondjuk ne adj Isten a szépségét!! :-D Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem ebben a kérdésben ott van a "szabadság", ahol én,te,mi, a másik ember felé fordulunk és megadjuk, ami neki jár. Nem tudom lehet e ezt így érteni leírva. Mostanában volt ilyen élményem, hogy láttam azt, hogy jól estek a szavaim valakinek (fura, olyan banálisnak tűnhet amit írok) csak azt szeretném mondani, (család tag az illető) hogy ez nekem is adott valamit, hogy erre én már lazán képes vagyok. Egy jó szó. Ennyi. Banális, de furán fontos is.

azallamenvagyok 2009.12.23. 22:23:21

@zzzsuzsa: minden jó bennünk kezdődik:)
süti beállítások módosítása