- Apó, benned az tetszik nekem leginkább, hogy igazán szabad ember vagy. Mi segített téged abban, hogy eljussál erre a szabadságra?
- Igyekeztem Krisztus értékrendje szerint élni.
- Mit jelent ez gyakorlatilag?
- Amikor döntenem kellett valamiben, aszerint igyekeztem dönteni, amit Krisztus fontosnak és értékesnek tartott.
- Mi volt fontos Krisztus számára?
- Szabadon választani a szegénységet, a gyengeséget és a megaláztatásokat.
- Hát ezek nem túl pozitívan hangzó értékek!
- Jézus szolidaritást vállalt a szegényekkel, a kitaszítottakkal és azokkal, akik nagyon gyengének érezték magukat. Úgy is lehet mondani, hogy a társadalom peremére szorított emberekkel vállalt sorsközösséget. Ezért lett Ő is a társadalom kiszorított embere.
- Ezt akkor úgy érthetem, hogy amikor én gyengének és megalázottnak érzem magam, vagy szomorú vagyok, akkor Jézus sorsközösséget vállal velem is?
- Igen, pontosan ezt. Nem vagy egyedül. Ahogy te is, Krisztus példája nyomán, sorsközösséget tudsz vállalni ilyen helyzetben lévőkkel.
- Hát ezt én nem tudnám megtenni.
- Én sem a magam erejével tettem, Ő adta meg hozzá az erőt és bátorságot. Úgy is lehet mondani, hogy a Krisztustól kapott kegyelem, erő tette lehetővé számomra.
- Mi az, hogy kegyelem?
- Istentől kapott élet, képesség, erő, bátorság. Mondok ilyen helyzetekre példákat. Én nagyon boldog voltam, amikor két pap társammal kiköltöztem Tokióban a legszegényebbek közé, hogy megosszam velük életemet. De akkor is nagyon éreztem az Ő erejét, amikor tehetetlenül feküdtem az ágyon rákbetegségben. Sőt, fiatalkoromban, örülni tudtam annak, amikor többen azt mondták: Micsoda hülyeség papságra készülni! Egyszer Kanadában a vonaton egy középkorú nő azt mondta nekem: Katolikus papnak lenni természetellenes. Én azt válaszoltam neki: Így is lehet mondani, de úgy is, hogy az természetfeletti. Az asszony nem nagyon értette. Elmondtam neki, hogy nem a saját erőmből leszek képes a papságra, hanem Krisztus erejéből.
Utolsó kommentek