Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Tudunk-e csodálkozni?

2010.06.26. 11:59 Origenész

A 9.század egyik nagy elméje, Ioannes Scotus Eriugena írta a következő sorokat:

„Minden emberi tudás és értés
a felfoghatatlan felfogása,
a rejtőzködő megjelenése,
a megközelíthetetlen megközelítése,
a láthatatlan meglátása,
a kimondhatatlan kimondása.”

Mit szólsz hozzá? Én elég sokat gondolkodtam ezekről, és csak sejtem, hogy mit is akar mondani. Azt viszont mindenképpen érzem, hogy valami nagyon fontosat akar belénk csöpögtetni. Talán segít a mondás megértésben, ha olyan emberre gondolunk, aki nem úgy gondolkodik, mint Scotus, vagyis, aki azt hiszi, hogy csak az van, amit felfogott, megértett, megtapogatott, meglátott és kimondott. Más szavakkal, aki azt hiszi, hogy a valóság arra korlátozódik, amit megértünk, felfogunk, átlátunk és meg tudunk magyarázni. Ami ezen túl van, azt képzelődésnek tartja, és úgy gondolja, hogy felesleges vele foglalkozni. Az ilyen ember nem csodálkozik.

Pedig hát minden csodálatos. És mindent csak a felfoghatatlanból, a rejtőzködőből, a megközelíthetetlenből, a láthatatlanból és a kimondhatatlanból kiindulva tudunk egy ici-picit felfogni, megsejteni, megközelíteni, meglátni, és dadogva kimondani. Amit ebben a mondatban leírtam, teljesen ellenkezik a közfelfogással, mely szerint a világosan ismertből kell előre tapogatódzni a még ismeretlen felé. Nagyon igaz, hogy ezzel a módszerrel nagyot fejlődött mindenféle tudomány. De a végső kérdés e módszernél megválaszolatlan marad. „Alles Vergängliche ist nur ein Gleichnis” (Minden mulandó dolog csupán hasonlat), írja Goethe a Faust záró soraiban. Vajon miknek a hasonlata?

Tegyünk egy próbát. „Miért nő ki a fű, ha elszárad? Miért szárad el, ha újra kinő?” Ilyesvalamit írt Babits Mihály egyik versében. Érdemes ezen elcsodálkozni. Ha nem tudunk már csodálkozni, egydimenziós, lapos lesz a világ és az élet. Az ókori hittudós, Órigenész csodálkozó ember volt. Úgy gondolta, hogy ha a mustármag, Jézus szavai szerint, a mennyek országának hasonlata, akkor minden látható dologra vonatkozólag feltehetjük a kérdést: vajon ez minek a hasonlata? Fölösleges időtöltés ilyesféle dolgokról gondolkodni? Nem hiszem. Ti mit gondoltok?
 

19 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr262091939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jobb lator 2010.06.26. 14:14:57

Az Isten ott nincs, ahol keresed, de ott van, ahol megleled!

Rácsodálkozni a világ el sem képzelt valóságára nem más, mint egy picit megérinteni a mindenségből, a végtelenből. Abból a szeretetből, ami nem önmagáért van, hanem egyedül az Emberért!
Hogy észrevegyem, észrevehetem, nem természetes, de képességem, és lehetőségem. Ha magamból kitekinteni, a magamon túlit látni, felfedezni vagyok képes, mi addig fel sem tűnt, az gazdagabbá tesz. Minden, mit felfedezni képes vagyok, megízlelése a mindenségnek. De egyben, ezzel a gazdagságommal kezdenem kell tudni valamit. Teremteni vagyok hivatva, a teremtő munkatársa vagyok, minden gazdagságom arra van hivatva, hogy gazdagítsak vele. Ez a nagy rejtély, hogy hogyan lehetek ebben eredményes, hogy bő terméssé legyek!
Mi bennem csodálatot ébreszt, gyönyörködtet, az tudatos élményemmé lehet. Ha tudatos élmény már, akkor Istenélménnyé lehet, ilyen módon Istenlátásomban fejlődök, mi méltóságomban felemel, sőt, átdimenzionál.
Bátrabb is vagyok, mert azt is kijelentem, hogy minden, mi megérint a világ teremtett csodáiból, az elszakít, felemel a földtől, hogy a világomat Istenhez egyre közelebbről szemlélhessem – feltéve, ha Istenközpontú világlátással szemlélek mindent. Amit egy versben így fogalmaztam: „a lélek a test súlyától elemelkedett,/ s már érti, a test súlyánál mi értékesebb!”

Jiszajah 2010.06.26. 19:41:00

'''És megtörténik,
hogy öntudatlanul belehullunk
a kezdet és vég nélküli forgásba,
a tudatosság korlátai közül kiszippant
a jelenidő örvénye
s homlokunkon érezzük a csipkebokor izzását
az időtelen pillanatban,
ahol egymásba illeszkedik szétválaszthatatlanul a
VAGYOK AKI VAGYOK

Idővel,
- immár innen az ébredésen -,
csodálkozva kérdezzük azután:
hogy is volt...?'''

telihold83 2010.06.27. 20:17:15

Egy ismerősöm jutott eszembe aki azt tartotta, hogy nem létezik a Teremtő Isten, a transzcendens merő képzelgés csupán, de mivel nagyon izgalmas ez a képzelgés ezért érdemes foglalkozni vele...ilyen is van.:)

telihold83 2010.06.27. 20:24:03

Úgy látom elszállt a kommentem....
Egy ismerősöm azt tartotta, hogy nem létezik a Teremtő Isten, a transzcendens merő képzelgés csupán, de nagyon izgalmas képzelgés ezért érdemes foglalkozni vele...hát ilyen is van:)

telihold83 2010.06.27. 20:26:33

@Jobb lator:
Tetszett a gondolatmeneted :)), jó volt olvasni...

Karfiol 2.88 2010.06.28. 00:41:56

„Miért nő ki a fű, ha elszárad? Miért szárad el, ha újra kinő?”

Hadd mondjak erre egy nemkeresztény választ. Azért, mert a fű, a fa és az állat, mint a gondolkodó lényeken kívül minden, történetietlenül létezik: nincsen tudatában se múltnak, se jövőnek. Egyedül a gondolkodó lényt terheli a történetiség, így csak a gondolkodó lény problémája, hogy mit milyen múlt miatt és milyen jövőért csinál.

( nem írom ide, hogy ez kinek a gondolata, mert elfogultságot szülne )

Ha már csodálkozunk, olyan dolgokon csodálkozzunk, amelyeket megfogalmazni sem tudunk.

Kajla 2010.06.28. 05:08:28

@Karfiol 2.88: Olvad el az egesz Babits verset.

álomfejtő 2010.06.28. 06:37:25

@Karfiol 2.88:
"Ha már csodálkozunk, olyan dolgokon csodálkozzunk, amelyeket megfogalmazni sem tudunk." - akkor ennek a posztnak befellegzett..:)

2010.06.28. 12:32:54

Szerintem pedig ez az Órigenész (nem a poszt szerzője!) baromira rárérhetett.

"És mindent csak a felfoghatatlanból, a rejtőzködőből, a megközelíthetetlenből, a láthatatlanból és a kimondhatatlanból kiindulva tudunk egy ici-picit felfogni, megsejteni, megközelíteni, meglátni, és dadogva kimondani" Ez nagyon hatásos mondat de tökéletesen ellentmondásos is. És nem igaz.
A "próbát" őszintén nem értem. Min is kellene "elcsodálkozni"? Azon a kérdésen AMIT a versrészlet mond, vagy azon a tényen, hogy a költő ezt megírta?

lélekforrás 2010.06.28. 14:17:26

Meglátásom szerint nagyon is fontos ezekről a dolgokról gondolkodni.A legnagyobb hibáink egyike és egyben válságunk fő oka, hogy nem figyelünk a Teremtésben a Létezésben megnyilvánuló Istenre. A mindennapi rohanásban nem vesszük észre a a soha meg nem ismétlődő pillanatot. A természet állandó változásait.Nem látjuk az embereket sem és az állatokat sem, csak a róluk kialakított fejünkben létező eszméinket.Nem érezzük az ételek, italok ízét .Semmit sem ízlelünk meg a mindennapi csodákból. A folyamatosan áradó létezésből. Pedig Benne élünk és lélegzünk. Minden levegővétellel , létezésünk minden pillanatával általa vagyunk. Semmi sincs rajta kívül.Ezért fontosak a hétköznapi csodák, a gyermek szemszöge mert másképp nem vesszük észre az Isten Országát bennünk és körülöttünk.

északi szél 2010.06.28. 22:20:17

Ez a poszt az én ízlésemhez képest kissé "bölcsész" hangvételűre sikeredett, de azért van itt valami, ami mély rezonanciát keltett (még) bennem (is).

"aki azt hiszi, hogy csak az van, amit felfogott, megértett, megtapogatott, meglátott és kimondott."

Valamint lélekforrás hozzászólásából:
".Nem látjuk az embereket (...), csak a róluk kialakított fejünkben létező eszméinket."

Bizonyára megvan Nektek is az az élmény, amikor a másik emberrel szemben azt tapasztaljuk, hogy úgymond nem lát, és nem is akar látni minket. Olyan vagyunk neki, mint az éhes oroszlánnak az arra vetődő ember: szemében én a ma esti vacsora vagyok. Nem kíváncsi arra, hogy ki vagyok én, mik az értékeim, örömeim, mi miatt bánkódom - megesz, ha teheti.

És persze, lehetek az oroszlán én is. "Vakon" csak annyit látva (és látni akarva) embertársamból vagy Istenből, amennyit a saját szükségleteim által definiált szemellenző látni enged.

Pedig a világ - még evilági mércével mérve is - a legkevésbé szól rólunk, mint individuumokról. Ebből én arra a következtetésre jutok, hogy valami hihetetlen irracionalitásban és a valóságtól való elrugaszkodottságban élünk.

Jiszajah 2010.06.29. 19:07:04

@északi szél:
AZ EMBEREK CSAK AZOKAT A KÉRDÉSEKET HALLJÁK MEG, AMELYEKRE TUDJÁK A VÁLASZT.

(a mondatvégi pont ellenére ez is egy kérdés)

:)

északi szél 2010.06.29. 22:26:28

@Jiszajah:
És mik azok a kérdések, amelyeket meg kell(ene) hallania az "embernek"? :-)

Jiszajah 2010.06.30. 20:42:10

@északi szél:
I.
"A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?" (Mt. 6,22-23)

Amúgy a magyar nyelvben 'az ember' - határozott névelővel - az általános alany... :-)

északi szél 2010.06.30. 21:52:30

@Jiszajah:

"A test világa a szem...."

Erről bátorkodtam írni. Hiszen ez a jézusi idézet nem a légüres térben lebeg, hanem az evilági javakhoz történő helyes hozzáállásról szóló tanítás részét képezi.
Talán ezért is idézted?

"Amúgy a magyar nyelvben 'az ember' - határozott névelővel - az általános alany... :-) "

:-)) Ok, átfogalmazom korábbi hozzászólásom kezdő gondolatát: Ez a poszt az én ízlésemhez képest kissé általánosságokban mozgó, a konkrétumoktól elrugaszkodott hangvételűre sikeredett.
Elnézést kérek a becsmérlő jelzőért.
:-)

Szép estét!

Jiszajah 2010.07.01. 16:26:48

@északi szél:
Miért kérnél bocsánatot? Szerintem a jelenkori - kicsit oroszlánszagú világban, Dániától Budapestig - a filantrópia csúcsa ha leembereznek valakit...

Egyébként magyarázd meg nekem épp Te, hogy mi ez a zsigeri irtózás a mai világban az elvonttól - Te "bölcsész"-nek mondottad, némi éllel. Miért vesz majd' mindenki repülőrajtot onnan, ahol elhangzik az általánosság igénye? Vagy tényleg igaza van Madáchnak a londoni színben, hogy "ez eszme nálunk a megélhetés" és csak és csupán a racionalitás világa az elfogadható?
Nem lehet, talán - és ez egy másik "meghallatlan" kérdésem - hogy gond van a különböző ember-világok, a kis oszt(hat)atlan rész-egészek, in-dividumok e g y m á s k ö z t i megosztásával, azzal, amit hol nyelvnek hívnak, hol Logosznak s amihez nekünk, keresztényeknek (?), talán kicsit több hozzáférhetőségünk van?
Végül, kifejetenéd, hogy mit értesz ezalatt? "...a jézusi idézet nem a légüres térben lebeg, hanem az evilági javakhoz történő helyes hozzáállásról szóló tanítás részét képezi" Nem azt, hogy minek képezi szövegként a részét - azaz hogy hol található a Bibliában - , hanem hogy MIT JELENT, abban az értelemben, amely szerint a jelentés funkció.

@Pandit:
"Ez nagyon hatásos mondat de tökéletesen ellentmondásos is. És nem igaz."
Kérlek oszd meg velünk mindazokat az argumentumaidat, amelyek erre a sommás megállapításra vezettek. Ugy követnélek azokra a tájakra, ahol az ilyen ex catedram kijelentések megteremnek és gyümölcsöt is hoznak...

Jesua 2010.07.02. 09:36:03

Sziasztok!
Szerintem sem felesleges lyesféle dolgokról gondolkodni. Sőt!

Jesua 2010.07.02. 09:42:46

Eszembe jutott egy gondolat. Lehet-e valakinek akkora öröme, mint az Úr Jézus Krisztusra talált bűnös embernek?
süti beállítások módosítása