Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Jegyesek szeretete (2)

2010.08.11. 14:07 Szakaszu

Péter: Apó, beszélj még nekünk arról is, hogyan lehet elmélyíteni szeretetkapcsolatunkat?

Apó: Szeretetkapcsolatotok tele van kincsekkel, amit ki kell bányászni kapcsolatotok történetéből. Amikor valami nagyon örömteli dolog történik, amikor sikerül közösen szembenézni nagy nehézséggel, s abban kincseket tudtok felfedezni, amikor igazán tudtok egymásnak segíteni, amikor váratlan ajándékot kaptok. Ezek mind olyan tapasztalok, amiket nem lehet azonnal kiaknázni, amikor történnek. Idő kell hozzá, hogy az „ízét” valóban értékelni tudjátok. Ajánlok nektek egy-két kérdést, amelyek segíteni fognak a „kincskeresésben”, a visszatekintésben:

  • Amikor először találkoztatok, mit éreztetek? Milyen körülmények között történt ez a találkozás?
  • Milyen érzelmek ébredtek benned az első találkozáskor? Most mit érzel, hogy arra visszagondolsz?
  • Mikor volt az, amikor egymásnak szerelmet vallottatok? Amikor először beszéltetek a házasságról? Milyen érzések támadtak akkor bennetek? Most mit érzel, hogy arra visszagondolsz?
  • Mit gondolsz most: csak a saját erőddel jutottatok el addig, hogy a házasságról komolyan tudtatok beszélni, vagy kaptatok Istentől is erőt és bátorságot?
  • Ahogy teltek a hetek, hónapok, eljutottatok-e addig, hogy szeretnétek bármit megtenni párotok érdekében, ha az javára szolgál? Milyen érzéseket vált ez ki belőled?
  • Mivel szívetek egybeforrt, a mindennapi életben is megnyilvánul ez. Mikor, milyen formában?
  • Tapasztalod-e, hogy szeretetetek nem ideiglenes, hanem örök értékű?

Ilyen és hasonló kérdések segítenek elmélyíteni kapcsolatotokat. Krízisek is, betegségek és fájdalmak is sok lehetőséget adnak kapcsolatotok elmélyítésére, ha megtaláljátok a helyes hozzáállást a problémákhoz.

Már előzőleg írtam blogomban a megbocsátásról. Szeretetkapcsolatotok elmélyítésére a megbocsátás talán egyike a legfontosabb lehetőségeknek. Japánban, amikor sok jegyespárt segítettem előkészülni a házasságra, szoktam mondani, hogy csak azok esküvőjére tudok elmenni nyugodt szívvel tanúskodni a mellett, hogy egymásnak valók, ha tudom, hogy megtanultak egymásnak megbocsátani és egymás lelki sebeit gyógyítani.

Bea: Apó, és még mit tartasz fontosnak számunkra, ha jó közös döntéseket akarunk hozni?

Apó: Szeretetek elmélyülésének egy másik útja a közösen meghozott döntések. Leírom a helyes közös döntés folyamatát:

  • Mindketten szedjétek össze a szükséges adatokat és osszátok meg egymással.
  • Ha túl sok a lehetőség a döntésre, nehéz jó döntést hozni. Korlátozzátok a lehetőségeket maximum 4-5 lehetőségre.
  • Mindegyiket fogalmazzátok meg negatívan és pozitívan is. (Pl. „Nem fogadom el azt az állást”. „Elfogadom azt az állást.”)
  • Mindkettőnek vannak hátrányai és előnyei. Ezeket egymástól függetlenül írjátok le.
     

Miután mindketten végeztetek, mutassátok meg egymásnak írásotokat, majd kérdezzétek meg egymástól ki merre hajlik és miért. Ha egyezik a véleményetek, még meg kell tárgyalni a felmerülő nehézségek kiküszöbölését.

Ha mindegyitek mást akar, aprólékosan meg kell tárgyalni minden eddig felmerült érvet mellette vagy ellene. Sőt, a kapcsolódó érzelmeiteket is őszintén osszátok meg egymással. Ügyeljetek arra, hogy ne kényszerítsétek egymást. Bármilyen döntés születik, gondoljatok kapcsolatotokra, hogy az mélyüljön, és ne sérüljön. Ha ezt a folyamatot elfogadjátok mindennapi életetekben, kevesebb lesz az összetűzés, mert tisztelettel viszonyultok egymás véleményéhez.

Péter: Ez a döntésfolyamat elég nehéznek tűnik nekem.

Apó: Nem lesz nehéz, ha:

  • Van rendszeres közös (kötött vagy szabad) ima az életetekben.
  • Közös élményeiteket gyakran előhozzátok és beszélgettek róluk. „Ízlelitek” annak örömét.
  • Életed célja nem az, hogy te boldog legyél, hanem az, hogy a párod legyen igazán boldog. Ami aztán téged fog igazán boldoggá tenni.
  • Nyitottak vagytok mások és a társadalom nehézségei iránt, mert az nem jó, ha csak magatokkal foglalkoztok.

Még sok minden van, amiről szeretnék írni nektek, de ennyi legyen elég egyelőre. A jövőben még fogok erről a témáról írni.

Addig is az szeretném kérni, hogy jó készüljetek fel a házasságra, mert Isten erejével igazán boldog házasélet is lehetséges.
 

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr802196841

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bölcsésztanár 2010.08.11. 23:44:33

Ezt is nagyon köszönjük! Évekkel ezelőtt olvasgattuk házas összejöveteleken (a jegyesek számára szerkesztett kiadványt Apótól), és akkor még nem is gondoltam, hogy milyen nagyon fontosak ezek a dolgok. Ha nem is ennyire szisztematikusan, de próbálunk valahogy így működni, és amikor nem ez van, teljesen érezhető a széthúzás.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.08.12. 01:11:11

"Életed célja nem az, hogy te boldog legyél, hanem az, hogy a párod legyen igazán boldog. Ami aztán téged fog igazán boldoggá tenni."

Ahogy telik az idő, úgy fogom fel fokozatosan, hogy ez egy mennyire messzire vivő és mély értelmű kijelentés. És hogy pl. mennyire nélkülöz minden fölösleges mártíriumot és áldozathozatalt.

Csináljam azt, ami őt boldoggá teszi. Ne azt, amitől szerintem én jó feleségnek fogok látszani, ami mások szerint a kötelességem, ami a belső keresztény szósszal leöntött, de sokszor téves ideáljaim szerint a jó vagy követendő dolog stb. volna, vagy amit a társam épp akkor épp ott akar, tekintet nélkül a következményekre - nem. Ezt mind ne csináljam.
Csináljam azt, ami boldoggá teszi. (És ha bizonytalan vagyok, nem baj, ha megkérdezem őt magát, mi tenné őt az adott helyzetben boldoggá.)

És ha boldog, akkor velem akar majd lenni, nekem akar örömet szerezni, elégedett lesz és vidám; a boldog ember jó ember. :-)
A boldog házastárs jó házastárs.

Amióta a "fölösleget" (sok év munkájával) lepucoltam erről az intelemről, egyre könnyebb megfelelni neki. :-D

szinarvany 2010.08.12. 18:04:36

Apó, köszönjük megosztásod! Sajnos én messze tartok még mindennek gyakorlásától meg a családalapítástól, de az biztos, hogy a szívemben formálja a jó Isten mindezt a sok kincset. :)

iovianus 2010.08.12. 22:39:35

Azt lehet tudni, hogy a határ a párod pillanatnyi boldogsága, és hosszan tartó öröme közt? Mármint, hogy épp mire vágyik?
Ezzel csúnyán vissza lehet élni, akár akaratlanul is. Sőt. Pl: boldoggá tenné egy új ékszer. Valóban?
Ha teljesen más értékrend szerint értékelitek a boldogságot, akkor mi van?
köszi

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.08.13. 05:54:56

@iovianus: Az értékrendet szerintem nem árt előre tisztázni. És akkor kölcsönösen egyértelműek az ilyen jellegű fogalmak, mint pl. nagyon örülök egy új nyakláncnak, illetve boldoggá tesz, ha nem felejtik el a születésnapomat.
A "boldoggá tevés" nem egyszerűen "örömszerzés". Bár te mintha pont fordítva értelmeznéd a két fogalmat, a boldogságot tartva pillanatnyinak. Keress egy olyan házastársat, aki ugyanígy gondolja, és azzal máris elimináltál egy lehetséges lényegi problémát. :-)

bölcsésztanár 2010.08.13. 14:43:58

@iovianus:
Bocs, hogy ezt írom, de ez egy tipikus férfi kérdés.
Ne aggódj, ha ismered a párod, és úgy akarod boldoggá tenni, hogy neki jó legyen, menni fog. Ha úgy szereted, ahogy neki jó, nem úgy, ahogy neked, akkor ez nem is merül fel. Lehet teljesen már értékrendje két embernek, de ha figyelnek egymásra, akkor tudják azt nézni, hogy a másik minek örül. Ez így nagyon primitív, de a kérdés is rövid volt, hirtelen ez jutott eszembe.

iovianus 2010.08.13. 23:05:55

@bölcsésztanár: ugye..:)
Azt, hogy neki mi a jó, azt csak ő tudhatja? Kívülálló, vagy akár a párja, szülője nem? A kérdésem arra irányul most, hogy mi van akkor, ha a boldogság okozás/okozni akarás mértéke a két félnél eltérő. Ez egy idő után zavart okoz, nem? Hogy lehet ezt elkerülni, orvosolni?

szinarvany 2010.08.14. 15:10:44

Sz@iovianus: Szerintem sok- sok, és még annál is sokkal több kommunikációval. :)

bölcsésztanár 2010.08.14. 21:32:39

@iovianus:
Nem értem, mi a gond. Talán egy konkrét példa. Azért aranyos, hogy így átmentünk villámtanácsadásba...
Nekem mondjuk már segített tágítani a látókörömet, amit mások tapasztaltak, úgyhogy talán másnak is...

iovianus 2010.08.16. 19:39:20

@bölcsésztanár:
Félreértés ne essék, nem magamnak kívánok tanácsot szerezni!:)
Csak úgy érzem, a cikk általánosan fogalmaz, és néhány konkrét példán -amik velem is megeshettek- próbálom közelebb hozni magamhoz az egészet, mert még kicsit távolinak tűnik valahogy az egész.

iovianus 2010.08.16. 19:41:52

akad a blogmotor?
@bölcsésztanár: Félreértés ne essék, nem magamnak kívánok tanácsot szerezni!:)
Csak a cikket elég általánosnak érzem ahhoz, hogy bele tudja élni magam, néhány konkrét példát forszírozok, mikor azért nem megy ilyen egyszerűen minden, ahogy itt írva van.

iovianus 2010.08.16. 19:42:27

akad a blogmotor?
@bölcsésztanár: Félreértés ne essék, nem magamnak kívánok tanácsot szerezni!:)
Csak a cikket elég általánosnak érzem ahhoz, hogy bele tudja élni magam, néhány konkrét példát forszírozok, mikor azért nem megy ilyen egyszerűen minden, ahogy itt írva van.

zzzsuzsa 2010.08.16. 22:58:43

@iovianus: Bocs, hogy közbekotyogok, de teljesen megértelek! Számomra is túl általános ez a poszt. Egy ilyen fajsúlyú kérdést szerintem nem lehet általánosságokban körbejárni. Viszont ad ez az írás támpontokat, amik lehet, hogy messzinek tűnnek a valóságtól, de nem is baj, nem kell görcsösen "tökéletesnek" lenni. A boldogság okozás számomra (részben egyetértve bölcsésztanárral,) abban áll, hogy beszélek a másik "nyelvén" . De nem úgy, hogy magam teljesen a háttérbe szorítom szolgaként. Én inkább társ kapcsolatot építenék, nem alá/felé rendelt viszonyt. (nem tudom erre gondoltál e....)

vizitunderex 2010.08.25. 23:08:41

Sziasztok,
a napokban olvastam Apó irásait, nagyon hasznosnak, és gyakorlatiasnak tartom őket. Egy dolgot azonban picit másképpen gondolok, beidéznem ide: Életed célja nem az, hogy te boldog legyél, hanem az, hogy a párod legyen igazán boldog. Ami aztán téged fog igazán boldoggá tenni. Én ezt kicsit másképp képzelem. TUdom, hogy nagyon gorcsös keresztény megközelítésben ez eretnek kijelentésnek tűnik, de úgy gondolom, hogy ha én nem vagyok boldog, akkor a másik ember sem lehet mellettem az. Nézzük csak meg ezt a másik oldalról. Én sose kivánnám senkitől, hogy az ő boldogsága árán "tegyen" engem boldoggá. Egyszerűen ezt önzésnek tartom. Másrészt, egy boldog ember mellett és is szabadabb, boldogabb vagyok, mintegy teret kapok a léthez, harmadrészt meg, ha valaki boldog, nem fog másokba gázolni, hanem segít abban, hogy a másik is az legyen. Nem arra buzdítok senkit sem, hogy ne törődjön mással, csak magával, hanem arra, hogy nagyon fontos, hogy boldog legyen egy kapcsolatban, és nem csak a másik javát keresse. A házasság egy életre szól, és ha nekem választanom kéne, inkább azt választanám, hogy boldog legyek, mint rab, és a másik legyen boldog. Amúgy meg, az így szerzett boldogság a másiknak sem lehet igazi öröm, látva, hogy én nem vagyok az. Szóval, én azt hiszem, nem fontosabb, hogy ő legyen boldog, hanem ugyanolyan fontos, hogy egymásban, egymás mellett boldogok legyünk, és akkor helyesen van bennünk az önzetlenség is, és nem akarunk a másik kárán boldogok lenni, de nem leszünk a csicskása sem. Lehet, hogy Apó írásában is erre gondolt, csak nekem nem volt elég konkrét, de ha nem így látjátok, kiváncsivá tettetek:)

álomfejtő 2010.08.26. 10:30:58

@vizitunderex:ha igazán szeretünk valakit, sugárzik belőlünk a boldogság, még akkor is,ha nincs mellettünk éppen, még akkor is , ha csak reményünk van , hogy majd találkozunk, de biztosak vagyunk benne , hogy ez megvalósul. Ha igazánb szeretünk, nem kérdés , hogy a legnagyobb boldogság számunkra az ő boldoggá tevése, örömökkel meglepése, mert akkor bennünk is igazán tobzódik az öröm. Ha igazán szeretümk, bármilyen baj jön, elviseljük a majdani jobb jövő reményében, ahogy az eskü szövege mondja, előre megigérjük ezt, holtomiglan, holtodiglan.
("Az élet nem habostorta" - éppen ezért mégis kerek.:)..)
süti beállítások módosítása