Kicsit ekszomorító, hogy ilyen negatív hangulatkeltést tartalmazó címmel jelenik meg ez a kérdés, ebben a blogban, egy nyíltan a jelenlegi kormányzattal szembenálló médium cikkéhez kapcsolódva. A cikkben említett kormányzati és önkormányzati döntéshozók pont azt szeretnék, hogy a hajléktalanok emberi körülmények között éljenek, és programjuk megvalósításában olyan profi sgítségre támaszkodnak, mint a Máltai Szeretetszolgálat szakembergárdája. Velük egyeztetik a lépéseiket, terveiket, munkájukat támogatják annak érdekében, hogy saját tudásukkal, tapasztalataikkal, emberségükkel érdemi segítséget nyújtsanak a legszegényebbeknek és ne csak lelkiismeret-furdalást csillapító adomány morzsákkal akarják elintézni a problémájukat. Persze az Index újságírói profik, tudják hogyan kell ezt csinálni: hivatkoznak egy másik keresztény közösség konferenciájára, megszólaltatnak olyanokat, akik a kormányzati, fővárosi, más önkormányzati programok megvalósításában nem vesznek részt, és a cikk alapján úgy tűnhet, mintha a jelenlegi kormányoldal csak a "rendpártiság" szempontjából közelítené meg a hajléktalanok és a mélyszegénységben élők problémáit. Pedig ez nagyon távol áll az igazságtól.

Sziasztok!
Az a szomorú, hogy odáig jutottunk, hogy sokan közülünk koldussá váltak. Az mégjobban szomorú és elkeserítő, hogy a koldusokra iparszerűen rászabadult a bűnözés, mert a legszegényebekről is le lehet húzni a sápot és ezt a koldusmaffia jól tudja. Cél - azt gondolom - ennek a felszámolása. Mégis az legfontosabb, hogy ne éljen senki az utcán embertelen körülményekben, még ha ott is akar élni. Ne fagyjon senki meg az utcán, vagy az otthonában, ne éhezzen senki, se gyerek, se felnőtt, se öreg hazánkban. Eddigi hatalom ezzel nem törődött. Végre valaki elkezdi, hogy felemeli a koldusokat. Emberi életet kínál nekik. Nem azt adja, amit kérnek, hanem azt, amire valóban szükségük van.
Sziasztok
Feri

@Ditúr: De törődött, csak azt más rendszernek hívták.
A történelem ismétli önmagát...?

Dicséretes a kezdeményezés, kívánom oldják meg a gondokat minél hamarabb. És nagyon tetszett a novíciusok próbája, erről lehet olvasni valahol részletesebben?

Nekem is tetszik a jezsuiták próbája, csak nagyon másról szól, mint amúgy a koldulás.
Minden sokkal nehezebb, ha tudod, hogy lehet, hogy életed végéig tart.
Másfelől kultúrembernek látszó kultúrembereknek könnyű segíteni, könnyű őket megvendégelni.

Szerintem az emberek általában szeretnek segíteni a hozzájuk hasonlóknak.
Az igazi hajléktalan koldusnak adni is ugyanannyira nehéz lelkileg, mint beszélgetni vele. Nekem legalábbis szenvedést okoz, akármit csinálok.
Ha nemet mondtam, velem jön tovább a kimondott szavam, de az undorom, és a félelmem is.
Nem tudom, ki ő, és hogy lehet, hogy annak a nagyon idegen, félelmetes másiknak, én adok a kávépénzemből, hogy lehet, hogy nekem mindenem van, neki meg semmi. Akkor mennyit adjak? Sehogy sem lehet ezt könnyen megúszni.

És nekem nincs jogom ahhoz, hogy rendeltetésszerűen merjem használni a közös tereinket, csak akkor, ha egyszer mindenkin segítettünk?

Nekem nincs jó válaszom, csak kérdésem, napi szinten szenvedek, minden alkalommal, ha elfordulok valakitől undorral, meg ha bedobok egy kis aprót, vagy ha nem dobok be, és aztán veszek egy gyrost...

"A koldulás mikéntjét boncolgató konferencián jártunk, és szerencsére nem egy meddő agitálásba, hanem egy tartalmas párbeszédbe csöppentünk."

Szerintem ez a megállapítás találó. A konferencia nem akart kész megoldásokat, deklarációkat adni.
Tudósítás egyébként más sajtóorgánumokban is megjelent, nem jelezve semmiféle kormányellenességet. Egyszerűen tényekről, a koldulással kapcsolatban felvetődő szemléletről,
szempontokról volt szó (pl. emberi méltóság), valamint keresztény válasz kereséséről. Azt hiszem, inkább továbbgondolásra, cselekvésre indított.
Egyetértek Cseresznyével. Én se tudok jó választ.

Nem lehet véletlen, hogy a divany.hu által írt cikkről beszélgetünk, amely a koldusok tűrhetelen elszaporodásáról ad számot és megpróbálja körbejárni a kérdést. Igen ilyen az élet, leginkább a díványon elterülve gondolkodunk, elmélkedünk a társadalmat aggodalommal eltöltő jelenségekről.

Lásd itt vannak ezek a koldusok. Akiknek elméletileg a mai, modern jóléti társadalomban már csak történelmi emlékként lenne szabad létezniük a mi jóléti nézeteink szerint, nem pedig mindennapi, egyre inkább elénk tolakodó jelenségnek. Hogy kerül a csizma az asztalra, hogyan kerülnek ide ezek a szerencsétlen koldusok? Ki a felelős ezért a disszonanciáért? Ki miatt zavarják meg lépten-nyomon a lelki békénket ezek a koldusok?! Egyáltalán milyen világban élünk, mi érvényes még arra a világra, amelyet a mi nemzedékünk prognosztizált a jövőre? Amikor a jólétről, biztonságról, mindenkire kiható prosperitásról szinte bizonyosságként beszéltünk.

Nem akarom szaporítani a szót, de a kérdés az, hogy meg tudjuk-e haladni Jézus kijelentését, miszerint szegények mindig lesznek? Mert ennek a kijelentésnek a fényében természetes jelenségről van szó, ha koldusokat látunk, netán azzá leszünk.

A további kérdés a fentieket tekintve, hogy képesek leszünk-e meghaladni a rajtunk uralkodó anyagiasságot oly módon, hogy a Jézus által hirdetett Isten Országa ott legyen ténylegesen közöttünk? Ez utópia-e?

A mai helyzet a divány.hu-ban leírtakhoz képest sokkal sanyarúbb. Az ország lakosságának jelentős része csak azért nem koldus, mert amikor megszűnt másfél millió munkahely, időben sikerült elmenekülnie rokkant nyugdíjba és ebből tengeti a maga és családja életét. Ők az idősebb generáció. Róluk szokták mondani, hogy élősködők. Sajnos a fiatal generáció sincs jobb állapotban. Ők hiába tanulnak, ha egyáltalán tanulnak, esélyük sincs egy munkahelyre. És ez világjelenség. Lásd az alábbi linket:

www.komment.hu/tartalom/20101208-velemeny-europaban-egyre-tobb-nem-dolgozo-es-nem-tanulo-fiatal.html?cmnt_page=1

Nagyon úgy tűnik, hogy a kérdés jóval komolyabb annál, mint ahogy a divány.hu-n felmerült. Mi lesz holnap? Miként fogja a társadalom kezelni a felmerült helyzetet, amely azzal fenyeget bennünket, hogy sosem látott mértékben lepik el az utcákat a nincstelenek, a koldusok. Őket olyan beláthatatlan dolgok, mint tőzsdebeomlás, ingatlanlufi, akár a munkanélküliség, a képzett munkaerő hiánya, egy rossz kormány, a korfa szörnyű alakulása és még számtalan dolog teheti tönkre, nincstelenné.

Merthogy ma még csak felszíni jelenségről beszélünk a dívány.hu-n, de a potenciális bajok már látszanak. Holnap már valósan ott lesznek, ott leszünk az utcán mi haszontalanok, hacsak meg nem változunk, változtatjuk a világunkat, de legalábbis az országunkat...

Ha jól meg nézzük, magunk is koldusok vagyunk, ha nem is anyagi értelemben, csak figyeljünk befelé.

sziasztok, szerintem a koldulás olyan dolog amit sehol sem sikerült megszüntetni. Minden koldus mögött egyedi emberi sorsok vannak, amiket legtöbb esetben egyedi módon kell megoldani. Maga koldulás is összetett, azért azt ne felejtsük el, hogy ez ma már a maffia egyik jövedelmező bevételi forrása. Nehogy azt higgyük, hogy BP-en a belvárosban kint ülő koldusok maguknak kérik a pénzt. Ott is ki vannak osztva a "placcok" és este jönnek a mercédeszes emberek aki beszedik a bevételt. A szervezett koldusok Nyugat-Európában is ezt mutatják (ott főleg a románok). Ez is hozzátartozik a dologhoz.

Sokféle megoldással próbálkoztak már, én nem is tudom mi lenne a helyes, de mindenképpen az a legfontosabb amit a jezsuiták csináltak: az egész emberrel kell foglalkozni, mellé állni és eljuttatni olyan szintre, hogy vissza tudjon illeszkedni a "normális" életbe.

Számomra az is kérdés, hogy a szervezett segítséget kellene előtérbe helyezni, ami személytelenné válhat, vagy meg lehetne próbálkozni egyéni akciókkal.

Tényleg nagyon érdemes, tanulságos elolvasni, hogy mit ír a koldulásról a Magyar katolikus Lexikon.

lexikon.katolikus.hu/K/koldul%C3%A1s.html

Látható, hogy minden korban szokásban volt a szervezett koldusetetés, alamizsnaadás. A középkorban a szokásjog szabályozta a koldulást és az alamizsna mennyiségét, a koldusokat a koldusbíró felügyelte, kiszűrték a csalókat, de a társadalom szegényei nem voltak kirekesztve. Mindig részesültek a jobb módúak maradékából, a szokás által kialakult módon, bizonyos házaknál mindig kaptak elegendő élelmiszert, ruhát. A házaló koldulás is teljesen bevett szokás volt, egészen a II. V.h.-ig. Igen, az még egy zárt, keresztény társadalom volt. Ma már a házaló koldusokra egyenest a rendőrséget szokás uszítani, jobb esetben pedig ráncolt homlokkal, keresetlen szavakkal elzavarni őket. Mostmár a köztereken sem lehet keresnivalójuk. Rontják a városképet, felzavarják a járókelők lelkiismeretét. A kitiltás önmagában nem volna baj, ha ezzel párhuzamosan kellő támogatást, megfelelő módot biztosítanának a nélkülözők szervezett ellátására, elszállásolására. Azon, hogy a keményszívű, vastagnyakú pogányok általában érzéketlenek a nyomorgók bajai iránt, nincsen túl sok csodálkoni való. Keresztény ember, keresztény kormány - városkép ide, vagy oda - nem viselkedhet így. A közbiztonság az egy más dolog, a koldusnak nincsen semmilyen joga erőszakosan viselkedni, az ilyenektől valóban óvni kell a közrendet, de a rendelet nem kategorikusan az erőszakoskodókról szólt. Meggyőződésem, a téma tárgyát képező ezen intézkedéseket valamiféle vasárnapi keresztények gondolhatták ki, akik a kereszténységben inkább valamilyen, a jómódú, nagypolgári létformához tartozó, erkölcsnemesítő, társadalomjobbító szabályrendszert látnak, egyebet nem. Az élő hitű keresztényeknek sohasem szabad elfelejteniük Urunk evangéliumi figyelmeztetéseit (sőt, parancsait) a szükséget szenvedőkre vonatkozólag: Mt 5,42; Lk 6,30; Mt 25,31-46. Vagy, gondoljunk csak a koldus Lázár példabeszédére. Aki életében megkeményíti a szívét és megtagadja a segítséget a "biblia szegényeitől és árváitől", hovatovább megveti, lenézi őket, vagy valamilyen módon, tudatosan is hozzájárul sorsuk sanyarúbbra fordulásához, annak az örök szenvedés, az örök kárhozat lesz az osztályrésze. Az elesettek megsegítése, tehát, nemcsak egyfajta jó tanács, szép szokás, de nem is csak a liberális humanisták naiv rögeszméje, hanem Urunktól származó világos, kőkemény parancs is, melynek távolabbi vetületei már a túlvilági életre mutatnak.

Tegnap volt a fővárosi frekventált aluljárók "rendbetételének"napja/határideje. Azt azért tudni kell, hogy az ott lakóknak felajánlották a fedelet, szociális segítséget. Nem mindnyájan fogadták el. Ezt csak azért mondom, mert a sajtóból sokkal rosszabbul jött át a dolog, mint az valójában történt.
Tanulságos volt a Sant'Egidio közösség hétfő esti adventi beszélgetése a hajléktalanokért. Az ő gyakorlatuk személyes kapcsolat és gondoskodás, ugyanakkor társadalmi megoldáskereső is.
A koldulásról szóló konferencián és ezzel egybehangzóan a hétfői beszélgetésen világosan kirajzolódott, hogy a hajléktalan/koldus szegényről való beszédnek meg kellene változnia és nem tesz jót, hogy kriminalizálja a sajtó.

@Virágoskert: nagyon köszi, amit a koldulás történetéről írtál, különösen a középkori példát. Nem is tudtam, hogy az állam ezt felügyelte (a koldusok érdekében).

Azzal viszont vitatkoznék, hogy a "vastagnyakú pogányok" szociálisan érzéketlenebbek lennének. Nagyon sok "pogány" van a környezetemben, akik nagyon szépen gondoskodnak az elesettekről, ez egy mélyen emberi vonás, amit nem a keresztvíz "mos" belénk.

@kis_csirke: igazad van, csak ha a Krisztust követő taszítja el a rászorulót, nekem az rosszabbul esik, mintha magam tenném, mivel Őbenne egy test vagyunk. Virágoskert sokszor fogalmazza meg az én gondolataimat is, és szakszerűen, míg én csak érzelmek által vezérelt hívő vagyok. Köszönöm neki.

"mintha magam tenném" - ez egy másik fogalmazvány maradványa, bocs!

@kis_csirke:

Egyetértek veled, magam is kifejezetten sok olyan "pogányról" tudok, akik önzetlenül és igen komolyan gyakorolják az irgalmasság cselekedeteit. Ráadásul, az ilyen emberek ezt nem is parancsként teszik, hanem a lelkiismeretükbe írt term. erkölcsi törvény szavát követve jutnak el idáig. Amit írtam, inkább úgy értettem, hogy "a pogányok közül a keményszívűek". Távolról sem minden "hitetlen" viselkedik így, viszont manapság sajnos nem elhanyagolható azoknak az aránya sem, akik életvitelszerűen űzik az irgalmatlanságot.

@Virágoskert:

magyarkurir.hu/hirek/hajlektalanok-embertarsaik-vagy-biraik-vagyunk

@Virágoskert:

Ez tényleg így van:

"Felhívta a figyelmet arra, hogy a hajléktalanoknak sokszor a puszta léte is mások jóindulatától függ. Egész Európában egyre többen vannak, és úgy tűnik, az intézkedéseket leginkább a közrend és a köztisztaság fenntartásáért hozzák, nem a gyengék védelmében, hanem inkább ellenük irányulnak. Pedig minden társadalom fokmérője az, ahogy a szegényeivel bánik."

@álomfejtő: @Virágoskert: ok, így már értem. Azokkal szemben én is igényesebb vagyok, akiket szeretek.
A társadalomban valóban vannak rossz példák is, ez talán összefügg a társadalom általános rossz állapotával (aki maga is bizonytalannak érzi az egzisztenciáját, kevésbé segít). Egy kicsit kultúrafüggő, hogy bánunk a szegényekkel. Ha megnézzük Terzéz Anya példáját, ott a helyi környezetben (India) nem szokás felkarolni a szegényeket, az ő áttörő sikere épp abban állt, hogy valamilyen egyetemes emberi értéket jelenített meg.

@kis_csirke: sajnos egész friss tapasztalatom, hogy akik éppen segítő foglakozású diplomáért tanulnak, valaki így fogalmazott, " senki sem Teréz anya", - hát nem, messze vagyunk attól, de ebből a fogalmazásból számomra az derül ki, hogy követendő példának sem tekinti - én szeretnék azon az úton járni, bár annyit sejtek, hogy sejtelmem sincs annak az útnak a nehézségéről és valószínű a szépségéről sem, mégis valami arra hajt.

Áldott karácsonyt kívánok minden katolikus testvéremnek!

Kedves Jezsuiták!

Tényleg meguntátok a blogírást, vagy nem látjátok már értelmét? Hol vannak azok a régi, szép idők, amikor hetente megjelent egy-egy új írás, és a hozzászólók véleményére azonnal reagáltatok?

Ky Lí, bonne, vörös, homo secuiens mi az oka a hallgatásnak és a blog haldoklásának?

@szpahi: A jezsuiták hallgatása illetve kivonulása a blogból még csak-csak magyarázható lehet a karácsony körül nyilván náluk is sűrűsödő lelkipásztori felelősséggel. De sajnos nem csak a "régi szép idők" hiánya miatt érzett nosztalgia elvesztése az eredmény. Hanem több topikban a teljesen moderálatlan és jezsuita válasz nélkül maradó totális káosz és filozófiai-teológiai-tudományos nihil is. Szerintem - amint ezt már pl. a pártus Jézus topikban is kifejtettem - ez már felelőtlenség.

Valaki egyszer mondott egy példabeszédet az egyszeri emberről, aki tornyot kezdett építeni, de nem tudta befejezni...

@jabbok:

Most már értem, hogy miért is van az, hogy a katolikus női papság bevezetéséről írsogálnak egyesek. Felismerték, hogy ennek itt van az ideje. :)

A papság nélkül ugyanis olyan elveszetten siránkoztok itt katolikusi civilek, férfiak, mint az apátlan-anyátlan kisdedek. Hogy itten kérem micsoda iszonyatos dolgok történnek, micsoda filozófiai-teológiai-tudományos nihil van! Tessék már valakinek, egy papnak, lehetőleg egy jezsuitának megválaszolni a frankót ebben a káoszban, mert elvész a jezsuita blog!

Pedig hát csak válaszolni kellene a beírásokra a t. katolikus beíróknak.

A gyámoltalan férfiak után talán a nők válaszolni tudnak majd a kihívásokra, gondolom emiatt gondolkoznak itt egyesek a női papság bevezetéséről... :)

@egyérintő: Ez kissé nőies reakció ;o)
A magam részéről pusztán arra gondoltam, hogy

1. BÁRKI, aki egy szakmát vagy tudományterületet érintő blogot indít, minimum azért felelősséggel tartozik, hogy az adott szakma/tudomány kérdéseiben legalább az ő blogjában súlyos szakmai tévedések ne maradjanak tisztázatlanok. Legyen az teológia, orvostudomány, nyelvészet vagy öntözéstechnika... Ezt a felelősséget nem a papságon kérem számon, hanem egyszerűen bármilyen blog indítóján, fenntartóján és állítólagos - de a valóságban nem működő - moderátorain.

Egyszerűen felelőtlennek és az említett példabeszéddel jellemezhetőnek tartom azt, aki ezt a felelősségét nem ismeri (f)el és nem kéri ÖNMAGÁN számon.

2. A papság esetében valóban van egy külön súlyosbító körülmény is szerintem: engem ugyanis nem képeztet és nem tart el a katolikus közösség azért, hogy a keresztény hitletéteményt és az azt érő kihívásokat az egész közösség érdekében megértsem, tanulmányozzam és magyarázzam.

Nekünk, itt írogató civileknek az elsődleges állapotbeli kötelességünk az, hogy a saját házastársunkról, gyerekeinkről, egyéb családtagjainkról, és a többi ránk-bízottról gondoskodjunk, és az IDŐNKBŐL is elsősorban nekik kell juttatnunk. Lehet, hogy csúnyán hangzik, de többek közt AZÉRT ETETJÜK a papjainkat, hogy ezt a feladatot hatékonyan, más feladatoktól felmentve, erre jól kiképezve lássák el.

(Valóban bántóan egyoldalú ez az állításom, de a másik oldalt - a papság értünk vállalt áldozatait - éppen elég sokat tárgyalja mindenki, ők is eleget sajnálják magukat miatta ;o))), erről meg nemigen hallok, úgyhogy gondoltam, ebbe a serpenyőbe is kerüljön valami...)

@egyérintő: Ha személyeskedő akarok lenni: akár magamat is, de jópár más tagot is innen a blogról, képesnek és alkalmasnak tartanék rá, hogy felvegye az itt odavetett kesztyűket. De
nekem, és valószínűleg a legtöbbünknek, ez sokkal több munkába és energiába kerülne, mint egy erre kiképzett jezsuitának. Persze amikor pezseg a blog, akkor általában csak kerül valaki közülünk is. És ez jó, talán jobb is, mint ha a jezsuiták atyáskodnának a blog felett. De azért AMIKOR ERRE KÖZÜLÜNK - LÁTHATÓAN ÉS HETEKEN ÁT - SENKINEK NINCS ENERGIÁJA/IDEJE, akkor mégiscsak az a kérdés, hogy KI A BLOG FELELŐSE??????????

Apropó: KI A BLOG FELELŐSE?

@jabbok:

Kedves Jabbok, ezzel az energiával, amivel a jezsuita felelősöket keresed, már régen a helyére tehettél volna néhány dolgot itt a fórumon, vagy legalábbis elmondhattad volna az oda vonatkozó álláspontodat. Aztán holnap megint néhányat és így tovább. Apró lépésekben kellene haladni, szorgalmasan. És nem másra mutogatni.

Ami a felelős keresését illeti, szerintem legegyszerübb lenne írnod egy püspöknek, netán bíborosnak, hogy az interneten, jelesül a jezsuita blogon hatalmas a káosz, a jezsuiták sztrájkolnak. Még a taníttatásukra, az élelmezésre, szállásra fordított pénzt sem dolgozzák le, helyettük neked kellene itt hitetlen és végtelenül agresszív emberekkel vitatkozni. Neked, akinek erre se ideje, se pénze, se energiája.

(Mostmár látom, hogy a karizmatikusok térnyerése honnan ered) :(

@egyérintő: nem értelek... szerinted ha van egy blog, aminek van adminja, akkor annak nem dolga, hogy az eldurvuló vitát irányítsa? Ez nem férfi-hiszti (én nő vagyok). És nem a pap után, hanem az admin után kiált: figyelem, több, mint egy hónapja eretnekséget terjeszt valaki a jezsuiták blogján, és nincs rá "hivatalos" válasz!
Az a bajom ezzel, hogy láttam már így idézni más egyház fórumán: "a jezsuiták blogján megjelent egy olyan vélemény, hogy... " Most is ez van: megjelent egy eretnek, mellé kifejezetten ostoba vélemény, és nincs rá reakció. Úgy tűnik, az admin szerint így jó.

Szerintem a jezsik nyitottak egy játszóteret itt nekünk.Van terünk érdekes dolgokról eszmét cserélni.
Csak akkor jönnek karbantartani, ha valami mondjuk összetört ezen a játszótéren (jelenleg erről szó sincs).
Van, aki igényelne szórakoztatást ("fogyasztói keresztények"?), van, aki azt várja, hogy legyen vasfegyelem, de van, aki nagyon jól elvan ezen a játszótéren, "felügyelet" nélkül is.

(Teológiát manapság bárki tanulhat. Aki a papoktól várja a végső válaszokat, szerintem a gnózis hibájába esik, hiszen nincs semmi olyan titkos tanítása az egyháznak, aki nem lenne hozzáférhető mindenki számára. Ahol eltérnek a véleményeink az értelmezésben, ott maga az egyház is nagy teret hagy és nem írja el, ki mit és hogyan tegyen.)

Szerintem nincs itt olyan, aki a papoktól várja a végső válaszokat. De az admintól a moderálást jogunk van elvárni.

@mezeinewsee:

Igen, megjelennek vélemények, amelyekre reagálni kellene. De miért a jezsuitáknak kellene erre reagálni és miért nem a mezei katolikusoknak?

Mondjuk a Párthus topikkal kapcsolatban van egy rossz hírem. Amelyben kicsit neki estem a Tóth Ferencnek, hogy hagyja abba a költést, tegyen be valami linket, akkor tárgyalhatunk. A Tóth Ferenc most végre betett egy linket, amelynek a legelső, véletlenszerűen kiválasztott, általam megnézett videója nagyon tetszik. Van ilyen...

A középkorban a párhuzamosan használt időszámításokról szól. Egy amatőr magyarázata a párhuzamos időszámítások tetten érhetőségéről, amely nekem, mint laikusnak nagyon meggyőző. Ebben a Krónikáink értelmezhetővé válnak, mégpedig évre pontosan, amelynek eseményeit ezidáig csak krónikási okoskodásnak tartottak, a hivatalos történészek ezeket elvetették.

Az amatőr, számomra eddig teljességgel ismeretlen Tóth Gyula egy számomra eddig borzasztónak tartott Heribert Illig által kutatott középkori időbetoldás kérdését vizsgálja, kritizálja, szerintem a maga helyére teszi, illetve megkeresi, hogy a magyar krónikák fényében miről is lehet szó valójában.

Az ehhez szükséges vitához az ismeretekkel még egy jezsuita sem rendelkezik. Ez egy komoly ügy, így aztán lehet, hogy tényleg törlés lesz, ha belinkelem a videót. Majd most kiderül, hogy meddig lehet elmenni itt a jezsuita blogban.

@egyérintő: azért a jezsuitáknak kell reagálni, mert ők a blog adminjai. Ez az oldal nem kifejezetten a katolikus egyház blogja. De mivel egy katolikus szerzetesrend nyíltan felvállalja, az olvasók elfogadják, hogy az itt leírt vélemények megfelelnek az Egyház (vagy legalábbis az adott rend) véleményével.
Ha én valamire válaszolok, reagálok, az 10-20-100 ember számára megfelelő. De a többiek csak két egymással civódó véleményt olvasnak. Miért fogadnák el, hogy az én véleményem tükrözi az Egyház véleményét? mert azt mondom?
Egy jezsuita atya véleményének súlya van (akkor is, ha tudnak hülyeséget írni ők is, de ez legyen az ő problémájuk).
"Mondjuk a Párthus topikkal kapcsolatban van egy rossz hírem. " Miért lenne rossz hír? Ezeket én is láttam. Tanultam is. marhaságnak tartom. De miért bántana azt, hogy szerinted nem az?

@mezeinewsee:

"az olvasók elfogadják, hogy az itt leírt vélemények megfelelnek az Egyház (vagy legalábbis az adott rend) véleményével."

Már miért felelnének meg az itt leírtak a rend véleményével? Azt, hogy én az eleve elrendeltetés szerint gondolkodom, miért lenne a rend véleményével azonos, ha bent marad?

Ami a Párthus topikkal kapcsolatos, meg sem nézhetted ez idő tájt, hogy mire is mondtam igent. Merthogy egyáltalán nem párthus kérdésről van szó benne, hanem főleg a krónikáinkról és a párhuzamosan futó időszámításokkal feljegyzett eseményekről.

Ha a jezsuitáktól is hasonló érvelést vársz, amit te itt közzétettél, akkor nem is kellene várnod, magad is megoldod szépen a dolgot. Meg sem nézed, hogy miről van szó és kategorikusan azt mondod hülyeség.

Miért kell ehhez egy jezsuita?

@egyérintő: Ezeket a linkeket, oldalakat, véleményeket előbb ismertem, mint te. Sőt, talán előbb, mint Feri...
Ha egy (mondjuk) zsidó oldalon azt írnák, hogy a keresztények szamárfejet imádnak, és a rabbi, aki az egészet szerkeszti, nem szólna, hogy ez baromság, akkor hidd el, sokan úgy gondolnák, hogy ez zsidó vélemény.
Pont ezen a blogon fordult elő, hogy egy másik egyházról hülyeségeket irkáltak. És bizony, a híveik azt hitték, ez katolikus vélemény... Ez a hátránya azoknak a blogoknak, amik már a nevükben kifejezik kötődésüket valamilyen csoporthoz (milyen könnyű nekem! Ha a blogomba valaki hülyeséget kommentel, akkor sem hiszi senki, hogy ez az Egyház hivatalos véleménye. Ennek ellenére, mivel én vagyok az admin, természetesen megcáfolom az eretnek gondolatokat).

@mezeinewsee:

A video feltevésének a dátuma 2010. december 10. A Tóth Ferenc már kb egy hónapja hasít a blogon. Hogyan ismerhetted korábbról ezt a linket, amelyet megnéztem? Amely mellesleg semmiféle vallási kérdést nem tárgyal.

Mondom, hogy nem kell ide jezsuita, megoldod magad is....

Tán hihetetlen, de a magyarvagyok.com nem egy új weboldal. Lehet, hogy te most látod először, én nem. És ezek az elméletek sem újak, a 90-es évek elején-közepén már biztos voltak (én akkor foglalkoztam velük).
Itt most mit számít, tárgyal-e bármiféle vallási kérdést?
Ismétlem (lassan, hogy mindenki megértse): nem jezsuita kell ide (talán a vallási kérdéssel kapcsolatban írtad), hanem A D M I N.

@mezeinewsee:

Lehet, hogy ez egy régi oldal, én viszont most látom először. A video meg most decemberi.

Mint mondtam teljesen véletlenszerűen kattintottam rá erre a linkre, amit te meg sem néztél. Vannak állításai, amelyek olyan a középkori viszonyokra mutatnak rá, amelyek a mai, másodperceket is számon tartó világban nem érthetőek. Ezt tartom elődlegesen fontosnak a videóban, hogy a középkor ismeretünket tágítja. Nem a mai ember fejével nézi a középkori gondolkodást.

Nyilván vannak tévedései is, meg belemagyarázásai is, ugyanakkor a számok nem hazudnak. Ezt a nagy volumenű, számszerű egyezést mindenképpen gyanúsnak tartom.

Sziasztok!
A magyarázat itt olvasható.
www.mindennapi.hu/cikk/egyhaz/beszelgetes-egy-jezsuita-bloggerrel/2010-12-30/921
Sajnálom.
Legyetek jók!
Sziasztok!
Feri

@Ditúr: Magyarul ez már NEM JEZSUITA BLOG. Csakhogy ha az általam indított és a nevemet viselő blogot magára hagyom, nem lenne minimum az elvárható, hogy ezt közöljem a blogomat látogatókkal? Nyilván nem is egyetlen hozzászólásban, hanem úgy, hogy ez minden új, vagy csak időnként visszanéző embernek azonnal világos legyen? Gyerekek...

@Ditúr: Jó, hogy beírtad. Így nagyon ciki otthagyni, de az ő dolguk. Viszont le kellett volna zárni, ez így nem tisztességes. (Hogy is volt a toronnyal???)

Sziasztok!
Nagyon szomorú voltam én is, amikor tapasztaltam, hogy nincs új bejegyzés... Az indokokat a fenti cikkben egyértelműen megfogalmazta a blogger, valóban már csak az a feladata, hogy ír egy elköszönő bejegyzést.
Gondolom erre eddig azért nem kerített sort, mert bízott abban, hogy lesz energiájuk folytatni.
Sziasztok:
Feri

Hát igen, erről beszéltünk jónéhány topikban. Van-e a katolikus egyházban önrendelkezés, önkormányzati gondolat, cselekedet, vagy minden a központ által kijelöltek vállát nyomja.

Elképzelhető-e, hogy a katolikus civilek átvegyék a blogot, megszervezve a moderálást, blog írást, vagy cikkek bemásolását blog indításra, vagy pap nélkül meghalt az egész?

Máshol egy adminnal is elmennek a hasonló blogok, fórumok, megszervezve a moderációt a civilekkel. Miért ne tudnák ezt a katolikusok is megcsinálni?

@egyérintő:

Nem arról van szó, hogy nem tudják megcsinálni, hanem arról, hogy lekerült a jezsuita védjegy.
Bárki vállalhatja, hogy ismerteti a katolikus álláspontot bizonyos dolgokban, mégis más, ha ezt jezsuiták teszik.

@egyérintő: Ne haragudj, de mintha nem is AKARNÁD érteni, hogy teljesen másról beszélsz, mint amit felvetettünk. Senki sem vitatja, hogy Jezsuiták nélkül is van élet, és senki nem állítja, hogy "pap nélkül meghalt az egész".

Pusztán arról van szó, hogy ez nem jezsuita blog többé.

És még valamiről.

Ha a saját neveden indítasz egy blogot, aztán évek múlva nem tudod folytatni, hiszen változik az életed - semmi gond. De hagynád a saját neved alatt - moderálás, SŐT, egyszerűen a SAJÁT VÉLEMÉNYED JELZÉSE nélkül - tovább élni? Olyan blogként, ahol a te égiszed alatt mindenki azt ír, amit akar?

Én nem vagyok egy felelős egyházi intézmény, de mégsem tennék ilyet.

Gondolj csak bele: ne kell semmi gonosz összeesküvés ahhoz, hogy pl néhányan elkezdjenek itt zsidózni, hülye-a-pápázni, stb. Mindezt a jezsuiták neve alatt. Ez így rendben van?

Ki tudja majd, hogy ez már "nem is számít igazán jezsuita blognak"? Aki fél év múlva belép (akár régi visszatérő, akár új látogató), honnan tudja?

Tényleg sajnálom. Nem akarok ebben a helyzetben okoskodni. Amikor néhány poént elengedtem, nem gondoltam, hogy ennyire beletalálok. Igazán nem akartam senkit megbántani a beírásokkal. Tényleg csak egy kicsit poénkodni akartam, de látom, hogy ez a mostani helyzetben rosszul veszi ki magát.

Ez a Ti ügyetek. Remélem, hogy nincs vége.

Áldás, békesség!

Kedves Látogatók és Kommentelők!

Végtelenül sajnálom, hogy a mindennapi.hu-ról kellett értesülni arról, hogy a jezsuiták jó ideje befejezték a bejegyzések írását. Az okokat az interjúból olvashattátok. Nem kezdem elölről.
Én magam mint a blog adminisztrátora tavaly nyáron, amikor Indiába indultam, átadtam a vezetést egyik rendtársamnak, aki nagyon ügyesen és hűségesen szervezte tovább. A nyár folyamán ő elhagyta a rendet, én pedig, visszaérkezésem után, más feladatok miatt nem vállaltam a szervezést, írást.

Gondolkodtunk, hogy készüljön-e külön bejegyzés azzal, hogy megindokoljuk a döntésünket. Nem akartuk, hogy egy "könyörgő" hadjárat induljon el :))
Mi magunk is sajnáljuk, hogy időhiány miatt nem tudjuk gondozni a posztjainkat és méginkább, hogy értékes hozzászólásaitokat ezáltal nem tudjuk méltatni és értékesíteni.
Az oldalt nem tettük véglegesen inaktívvá se, hogy senki se érezze, hogy hozzászólása, mely sok energiát és időt vett igénybe elsüllyedjen, ha esetleg időközben más okból, más helyen fel szeretné használni. Ugyanakkor, amint ti is látjátok, sok poszt önálló életet él általatok, gondoltuk, hadd folytatodjon a párbeszéd nélkülünk is.

Én is azt mondom, mint "egyérintő": remélem, hogy nincs vége teljesen és egyszer lesz újrakezdés, de
"Most tél van és hó és csend és halál."

Boldog Új Évet mindenkinek.

Sokszor nem tett jót a vérnyomásomnak a blog akkor sem, amikor karbantartották. Most, hogy a gyeplő a lovak között, csak az jut eszembe, hogy ez így sem nem szakmabeli, sem nem átgondolt, sem nem jövőbe mutató. Remélem és imádkozom azért, hogy ennél csak jobb legyen a helyzet és jobb lehetőség adódjon. OAMDG

Kedves Bloglakók!

Azt hiszem nagyon idetartozik Böjte Csaba újévi elmélkedése, egyben BUÉK!:

www.mindennapi.hu/cikk/blogok/gondolatok-egy-uj-ev-hajnalan/2010-12-30/980

Áldás, Békesség!

@Ky-Lí: sajnálom, hogy végülis ez lett a blog sorsa, de remélem, hogy ez csak egy ideiglenes passzív időszak lesz és majd valaki felvállalja közületek.

A magam részéről nagyon értékesnek tartom ezt a kezdeményezést, én itt blogoltam először és élveztem a kulturált szellemi eszmecserét.Tanultam vitakultúrát, tágult a szemléletem.
Sőt, ennél sokkal több is történt is, a blogon keresztül valaki megkeresett egy kéréssel, ennek kapcsán már hónapok óta nagyon komoly munkában vagyunk (elsősorban ő, én csak segítek).

Üdvözlöm az itt megismert virtuális barátaimat,
mindenkinek áldott új évet kívánok!

@Ky-Lí: Bucsúzóul valami vidámabbat:

TÉLI SZONETT

Hát, mondja, kedves, mért olyan fehér?
Kövér szeplőit hol hullatta el?
Hisz prüszköl is! Ez, kérem, csúnya jel.
Magácskának megárthatott a tél.

A dér bár összecsípte orrhegyét
(hófödte csúcsot így az alkonyat),
jót tenne most egy kis pohár konyak,
pótolni bent piros nyarak hevét.

Mert látja, kedves, hogyha jő a fagy,
az ember elfehérül, színehagy,
belakja bensejét a morc hideg.

E kókadás de oktalan! De gyors!
Mennyivel szebb a lomha medvesors!
A málnát szundikálva várni meg.

(Varró Dániel)

Mindenkinek, kis_csirkének különösen

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.

Hogy lehess enyhet adó forrás
A szeretetedre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedõknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresõnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bûnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!

Õrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bûnök közti kísértésben.

Õrizze meg tisztaságod,
Õrizze meg kedvességed.
Õrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretõknek.

BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT MINDNYÁJUNKNAK!
Az alábbit ma olvastam, ne tudom honnan ered, de szép.

Mindörökké csak a végtelen tart,
kiáltsd hát az égbe,
hogy csak az múlik el,
ami kezdettel jött létre,
amit a szíveddel érezhetsz
soha nem ér véget, mert
a szerelem öröktől fogva éget,
ezért figyeld, hogy miután
megszületsz, élsz magad,
vagy a szeretet éltet.
engedd, hogy rád találjon
az igazi élet.

@Ky-Lí: Kedves Jezsuiták, ha már vége a blognak, néhány személyes megjegyzés a záráshoz:

- kaptam új információkat, néztem videót, vettem könyvet amire a blog hivatkozott, köszönet érte,
- sok őszinte emberrel ’találkoztam’, köszönöm a bloggolóknak a fáradtságos, hosszú fejtegetéseket és nektek, hogy ilyen sok tisztességes és gondolkodó embert vonzottatok ide,
- volt amiben megváltozott a véleményem, meghökkentem néhányszor a világos beszéden, köszönet a felvállalt „kínos” témákért,
- volt ahol magamnak tudtam jobban világossá tenni a saját gondolataimat, köszönet minden vitatkozónak,
- néhány ember sértett másokat, néhányan sértődtek (kár, hogy ilyen is volt), volt aki sajnos ’töröltetett’, de talán mégis azt mondhatjuk, hogy nem ez volt a meghatározó,
- érdekes volt találkozni olyan véleményekkel is, ahol azt éreztem, „Uramisten, ilyenek is vannak az Egyházban?”, és látni azt is, hogy értelmes és tisztességes emberek pont azoknak a vélemények kapcsán gondolják ugyanezt, amik hozzám közel állnak.

Origenesz – post-író – kedves versében (Reményik, Béke) található az alábbi szakasz, ezzel zárom:

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent….

@Ky-Lí:
Köszönjük a működéseteket, nekem sokat jelentett, hogy itthonról is érdemi "beszélgetéseket" tudtam folytatni olyan dolgokról, amikért esetleg a Mária utcába vagy Dobogókőre kellett volna menni.

A mindennapi.hu-n elég kimerítően elmondtad, hogy miért nem megy tovább, de azért szerintem megérne egy posztot is. Becsszó, nem fogok könyörögni, hogy "de, csináljátok, ha beleszakadtok is". (paphiány: a fiammal beszélgetünk arról, hogy lehet apa is majd, meg atya is, egyelőre egyikre sem fogékony, kovács akar lenni 5 évesen ;)))

Jó munkát és vígságszerző új esztendőt nektek, mindannyiótoknak!

Mégis azt mondom, kár lenne, ha végetérne.Mégis, lehetne valamit tenni az ügy érdekében?.Megoldást mindig lehet találni.

@Ky-Lí: "Gondolkodtunk, hogy készüljön-e külön bejegyzés azzal, hogy megindokoljuk a döntésünket. Nem akartuk, hogy egy "könyörgő" hadjárat induljon el"

az, hogy nem készült búcsúbejegyzés egyszerűen tiszteletlenség a részetekről: mindenki, aki alapszintű nevelésben részesült tudja, hogy amikor távozunk, olyankor el kell köszönni.

a könyörgő hadjáratra tett utalást sértőnek tartom. Úgy látszik nem néztek ki belőlünk elég belátást ahhoz, hogy megértsük az okaitokat, illetve az esetleges titeket méltató és a megszűnés miatt sajnálkozó véleményeket olvasni magas méltóságotokkal összeegyeztethetetlen, mélyen alantas cselekvés lenne.

Nos, hálásan köszönjük.

ez a blog volt a közösséghez legközelebbi dolog, amiben keresztény vonatkozásban részem volt. szerencsém volt egy kicsit megismerni olyan embereket, akikkel a valós életben minden bizonnyal egyszerűen elhaladnánk egymás mellett. ez alatt a néhány év alatt jó néhány ilyen embert kedveltem itt meg.

nagyon köszönöm mindenkinek a fáradságát és a türelmét, aki ide írt és/vagy válaszra méltatott. leginkább azoknak vagyok hálás, akik az enyémmel ellentétes álláspontot képviseltek: tőlük tanultam a legtöbbet.

@saintlouisdefrance: Egyetértve veled kicsit, mégis a jó dolgokra emlékezve hozzátennék én is annyit, azt olvasván a mindennapi.hu-n megjelent interjúban, hogy itt "furcsa dolgok szoktak történni" ha jezsuita atyák nem moderálják kellő figyelemmel a blogot: Nos, volt itt egy két sőt több olyan jezsuita szóváltás is, ami hála Istennek rávilágított, kedves @Ky-Lí: arra, hogy ti is emberből vagytok és ez nagyon jó dolog. Elismerve és mély tisztelettel hódolva azoknak a dolgoknak amiket ti szinte egyedüliként a katolikus rendek között megvalósítotok (Szeretet iskolája, cigány misszió, szabad és elfogadó kommunikáció "idegenekkel"....stb még sorolhatnám) nagyon nagy dolgokat tesztek és boldog vagyok, hogy a jövő generációja hozzátok is eljuthat és kapcsolatba kerülhet veletek. Csak azt sajnálom, hogy Budapesten nincsen olyan kollégium és iskola, ami Miskolcon van. Nagyon sokat tanultam tőletek, előre vittetek engem a spiritualitásban, és persze sok sok itteni kommentelő akik fantasztikus gondolataikkal gazdagítottak engem. Örülök, hogy végig követhettem ezt a blogot, de reménykedem, hogy ezt a kurta furcsa véget, nem a felsőbb vezetésnek köszönhetjük. Ha így lenne, üzenem nekik: Rosszul teszik, hogy ilyesmivel rombolják a hívek bizalmát!! Mindenesetre mindenkinek minden jót, remélem, még valamilyen formában találkozunk!

@Ky-Lí: Először is köszönet a blogért, nagyon jó volt.

Másodszor néhány kérdőjel van bennem. Egyrészt furcsállom ezt a félszeg lezárást, hogy egy másik blogról kell véletlenül megtudnunk, hogy vége. Ez kb. olyan, mint amikor valaki úgy szakít a párjával, hogy egyszer kora reggel szó nélkül lelép. Egy lezáró poszt lett volna a természetes megoldás, furcsa nekem, hogy olyan empatikus és jól kommunikáló emberek, mint ti jezsuiták, ilyen félszegen zártátok ezt le.

A másik: nagyon fontos lenne, hogy az egyházunk jelen legyen a blogoszférában, mivel a mai (értelmiségi) fiatalok életük jelentős részét itt töltik. Ezért furcsa nekem, hogy pont ti, jezsuiták vonultok ki innen. Ha én lennék a tartományfőnökötök, biztos úgy osztanám be az időtöket, hogy jusson erre is a többi szintén fontos dolog mellett.

Hogy még attól sem rettensz vissza, hogy olykor akár "kötözködj" is, vagy "beszólj" "a papoknak".
Na akkor én most ha nem is beszólok, de erőst jelezném, hogy bizony ha belekezdtetek egy ilyen dologba, akkor azt valahogy folytatni kell! Nagyon büszke voltam, hogy az Egyházunkbvan vannak ilyen figurák, akik valóban elmennek a határokig, sőt azon túl is, és vállalják a missziónak eme formáját. Szükség van rá. Olvastam valahol, hogy egy ilyen dolog hatásának nagyon kicsi részét láthatjuk. Azonban a valós hatás sokkal nagyobb. Szóval, megértem ha most egy kis ideig pihi van vagy valami hasonló, de a gyeplőt eldobni szerintem felelőtlenség!!

@Ky-Lí: @saintlouisdefrance: Én sokkal komolyabb problémát látok a blog ilyen felemás, lezárás nélküli magára-hagyásában.

Aki egy hónap múlva belép ide - akár a régiek közül, akár újként - az ugyan honnan fogja tudni, hogy ez már NEM jezsuita blog? Talál egy működő blogot, aktív hozzászólókkal, élő topikokkal.

Legfeljebb véletlenül találhat rá arra a néhány hozzászólásra, ami a blog "befejezéséről" szól.

Ezek a hozzászólások egész más című, más témával foglalkozó topikokban vannak/lesznek "elrejtve".

Ha egy blogot nem akarnak véglegesen bezárni, akkor függesszék fel. Vagy tegyenek ki egy jól látható, folyamatosan a nyitólapon maradó, minden új és régi belépő által egyből észrevehető tájékoztatást.

Ez így egyszerűen felelőtlen és megtévesztő.

Nem hogy egy felelős egyházi INTÉZMÉNY - de még egy épeszű magánember sem tenné meg, hogy a saját neve alatt működtetett blogot - amikor nem kíván vagy nem tud vele tovább foglalkozni - MEGHAGYJA A SAJÁT NEVE ALATT, írjon bele aki amit akar, hivatkozzon rá akárhol a továbbiakban.

Ha van valami okotok/érvetek egy ilyen, a jezsuita rend által aláírt biankó csekk internetre rakására, akkor áruljátok már el, mi az. Mert súlyos ok /cél nélkül ilyet tenni olyan mértékű ostobaság és felelőtlenség, amit nehezen tudok feltételezni egykori rendtársaimról...

Kedves @Ky-Lí: , sok mindent lenyelve (mert ez a "befejezés" innen nézve annyira béna, hogy az már inkább gyanús mint érthetetlen) és kikerülve, hogy átismételjem a blog jogos dicséretét (ld. pl. fentebb @Mesterünk: -nél) egy praktikus javaslat:

Addig, amíg nem döbben rá valaki, hogy ezt a blogot mégis életben kell tartani, tényleg kellene ide egy idényzáró poszt nem másért, mint hogy aki maradna még beszélgetni, az alatt tehesse meg kötetlenül, mintsem egy tematikus posztot floodoljon szét.

Üdv addig is mindenkinek, akivel itt diskurálhattam: sokat jelentett! Vissza-visszanézek majd a Takarékláng idejében is -- hátha bolyong majd még itt valaki, mint Arwen az őszi fák alatt, várván, hogy összeszedjék magukat a jezsuiták...
Ha felmerül valami érdekes, ám beleszólok! ;)
üdv f

@Ky-Lí:
"Most tél van és csend és hó és halál."
Ha már Vörösmarty, akkor legyen pontos.

Én is őszintén sajnálom, hogy a blog "szünetel", reménykedem a folytatásban.

n

@felician : Igen, javaslatodat nagyon célszerűnek tartom.( Sokkal többször olvastam, mint kommenteltem a posztokat.) Most úgy érzem, jezsuitáinkat kicsit győzködni kell!!

@kis_csirke: ..és Te, a kapcsolataid? Nem tudnál tenni valamit?... egyébként is eddigi ismereteim szerint karakánabb kiállásra számítottam tőled.:)

Tényleg kár, hogy megszűnik a blog. Jó írások jelentek meg itt az évek folyamán, ill. termékeny és érdekes, sokszor tanulságos viták alakultak ki a hozzászólások folyamán. Nem túl gyakori, hogy egy blog ilyen pezsgő életű fórumként is funkcionáljon egyben. Én kifejezetten örülnék, ha akadna egy olyan alkalmas (laikus) személyiség, aki vállalná, hogy valamilyen, átalakult formában továbbviszi ezt a portált. Természetesen, már nem a magyar jezsuiták "névjegye" alatt, hanem magán-kezdeményezésként, esetleg megújult külsővel, új domain-név alatt, stb., de mégis a régi blog utódjaként.

@álomfejtő: sajnos a blogból kiugrott két jezsuitát nem tudom pótolni és újakat sem tudok szentelni :-)).

Valami véget ért.
Loslassen.

www.fotocommunity.de/pc/pc/display/17024806

@Virágoskert: ezzel vitatkoznék, a jezsuitákat nem lehet helyettesíteni ily módon.Erre érdemes lenne pénzt fordítaniuk - mármint az Egyháznak,. ahogy előttem már mások is kifejtették.

@kis_csirke: igen-igen,értem szegény pici kis katica, de ő nem hétpettyes...ez így nem OK.

@álomfejtő: látod, gyöngécske még ez a 3 pöttyös kis katica, engedjük, hadd vonuljon vissza megerősödni, ha meglesz mind a két pöttye, visszajön egyszer :-).

@kis_csirke: hű, micsoda elírás, szóval ha meglesz mind a 7 (azaz hét) pötty, akkor bújik majd elő....

@kis_csirke: Legyen igazad!:)

kilenc hónap

@izgő mozgó morgó manó: nem szeretnéd bővebben kifejezni?

@izgő mozgó morgó manó: Nehéz szülés lesz. Imádkozom ám Értetek.

Kedves mindenki!

Mivel én RSS-ből olvastam a blogot, most néztem ide, hogy mi történik, hogyhogy nincs új bejegyzés...
Szomorúan olvastam a fenti kommenteket. Érthetetlen számomra, hogy egy ilyen kialakult közösség miért nem érdemelt meg egy lezáró elköszönő bejegyzést. Ha már mindenképp be kell zárni a blogot.

Ha még emlékszik rá valaki, én refiként olvastam és írtam itt. Nekem sokat adott ez a blog, és mindig vártam az új bejegyzéseket és az azok mentén elindult beszélgetéseket. Jó embereket ismertem meg itt, és jó volt hallani a véleményeiteket. Öröm volt, hogy a jezsuita gondolkodás, szemlélet, tanítás ilyen formában hozzám is könnyen eljutott.

Sajnálnám ha ezt tényleg ennyiben hagynátok.

Elkezdtünk futni egy újabb kört: sj-ket toborzunk, hogy lelket leheljünk a blogba.
Ha az elkövetkező egy-két hétben sikerrrel járunk , akkor lesz bejegyzés ...
"türlem, tornaterem" :)

@Ky-Lí:

Örülök, hogy mégsem adtátok fel. Nem is illene a rendhez. )))

@Ky-Lí:
Szóval akkor mégsem idöszerü?:
igen.hu/olvassuk/1541-leall-a-jezsuita-blog.html :-)

@Ky-Lí: ez jó hír. Kapjátok már össze magatokat!

@Ky-Lí: Örvendek a hírnek :)

Látogatom ezt az elárvult blogot. Tallózgatok a sok gondolat között morzsák után. T. adminok! Nem is tudjátok, mennyire fontos nekünk is, hogy gondolatainkra választ kapjunk. Mindarra, amire vasárnapi szent beszédek alkalmával sem kapunk választ talán soha. El tudjátok képzelni, hogy mennyire más nekünk, akik nem hiába figyelünk fel minden mozzanatra, jelenésre, üzenetekre, prédikációkra, lelkigyakorlatokra? Melyek között is leginkább az segít, ami igazán személyes, ami valóban segít. A mérce, nekünk is Jézus. Követni, nem egyszerű feladat. Mise után elhangzik: „Küldetésetek van, menjetek békével!” Ha tudjátok, mit jelent számunkra ez az egyszerűnek látszó kijelentés, tegyetek érte, értünk, miattunk.

Meg lehet tudni, hogy ki az a két rendelhagyó? Csak úgy nick név alapján. Nekem vannak elképzeléseim, de érdekelne! Nem hiszem, hogy titkos! Vagy mégis?

Ha a Rendet elhagyták, attól még a papságot nem feltétlen, ugye?

@Ky-Lí: hajrá! :)

Induljatok újra légyszi-légyszi! :)

Sajnos azt hiszem itt a kérés ("könyörgés") nem segít. Véleményemet a blog leállásával kapcsolatban a saját blogomban foglaltam össze.

Amíg a jezsuiták összeszedik magukat, ajánlom Nektek szerény kezdeményezésünket:

www.keresztenymisszio.blog.hu

Az év eleje óta reménykedtem, hogy folytatódik majd a blog. Ha mégsem így lenne, azért szeretném kifejezni köszönetemet és tiszteletemet a bloggereknek és a kommentelő közösségnek.

@jabbok: Értem az aggályokat, én viszont azért is tisztelem a bloggereket, mert nem találkoztam kimoderált hozzászólással, pedig voltak igen durvák is. Nagyszerű, hogy ilyen bizalommal voltak a kommentelők felé, és a tapasztalat azt mutatta, hogy nem a barbár hangok voltak a meghatározóak a kommentek sorában, a közösség kultúrája egyszerűen nem engedte érvényesülni azokat. Ha meg egy külső hivatkozó a blogra írt kommenteket próbálná a bloggerek rovására írni, szerintem nem érné el a célját, nagyon kilógna a lóláb.

@saintlouisdefrance: Hatalmas Respect! Ez volt a legszebb az egészben. Én is rengeteget tanultam a vitáinkból, nagyon inpiráló volt számomra a blog. Több szem többet lát, főleg, ha nagyon eltérő a nézőpontjuk.

Köszönöm mindenkinek. Kívánok minden jót Nektek, nem feledve mindazt a jót, amit kaptam.

Ne hagyjátok abba!

Az Egyháznak egy olyan arcát mutatjátok meg az embereknek írásaitokon keresztül amit kevéssé ismernek. Az életre való nyitottságot, a párbeszéd készséget, a megértés, a befogadás vágyát. Hirdetitek az ember szabadságát, minden ember alapvető egyenlőségét, a testvériség szükségszerűségét.
Kevesen vagytok nem tudtok mindenhol ott lenni. Viszont mindenki nem tud szerzetesi közösségbe járni.
Teológiátokra, gondolataitokra, szüksége van az Egyháznak, mint ahogy az egyház történelme is bizonyítja, soha nem tudott nélkülözni benneteket.

Úgy tűnik, februártól újraindulunk!
Az első bejegyezés már megvan :)

Gratulálok! Ez nagyszerű:)

Nagyon jó hír!

@Ky-Lí: szuper! :)

@Ky-Lí: Nagyon jó hír,sokan vártuk már! Köszi!

@Ky-Lí: csak jámboran és csendben mondom: február van ám...

Még van ebből a hónapból 27, azaz: huszonhét nap! [;-<))