Szerintetek a kegyelem tapasztalható? Milyen pompás kis teológiai probléma! Olyan, amin a végtelenségig lehet vitatkozni, ám egy tapodtat sem megy tőle előre a világ! :) Mindenkinek van róla véleménye (legalább annyi, hogy „na, ez aztán úgy, ahogy van: hülyeség!”), és semmi sem változik! Magyarán: szőrszálhasogatás, papolás, álprobléma. Vagy mégsem? A magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy minden misztika életközeli. Hisztek Ti ebben?

Mert mire is volna való az olyan „kegyelem”, ami nem látszik az életünkön…?

Nem vagyok „misztikus” (hacsak rahneri értelemben nem), és szent sem – bár nagyon vágyom szeretetben élni. A híres jezsuita teológus, Karl Rahner elhíresült megfogalmazása szerint „a XXI. század kereszténye vagy misztikus lesz, vagy nem is lesz egyáltalán.” Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki ma meg tud maradni az egyházban anélkül, hogy ne imádkoznék, és hogy ne táplálná a hitét rendszeresen lelki irodalom olvasásával (lectio divina).

Legjobb tehát valódi szentekre, misztikusokra hallgatni. Tőlük tanulhatunk! Itt van például egy prédikációt Eckhart Mestertől (a Paradisus anime intelligentis gyűjteményből, Bányai Ferenc fordítása). Nagy előnye, hogy rövidebb, mint egy átlagos vasárnapi… :)

Santi per fidem vicerunt regna Szent Pál mondja: „A szentek a hit erejével birodalmakat győztek le” A szentek négy birodalmat győztek le, és nekünk is le kell győznünk azokat. Az első birodalom a Világ, amelyet a szellem szegénységével (lelki szegénységgel) kell legyőzni. A második birodalom hús-vér testünk: éhezéssel és szomjúhozással kell úrrá lennünk rajta. A harmadik birodalom a sátán birodalma, jajgatással és fájdalommal kell legyőznünk. A negyedik birodalom a mi Urunk, Jézus Krisztus, ezt pedig szeretet ereje által kell megszereznünk.

Még ha az egész világ lenne is valakié, akkor is szegénynek kellene magát tartani, kezét mindenkoron Urunk és Istenünk ajtaja felé nyújtania, hogy Urunk kegyelmének alamizsnáját kérje, mert a kegyelem teszi az embert Isten gyermekévé. Ezért mondja Dávid: „Uram, kívánságom világos előtted, sóhajtásaim nem maradnak rejtve”. Szent Pál mondja: „Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam”. Lehetetlen, hogy bármely lélek bűntelen legyen, anélkül, hogy Isten kegyelme áradt volna rá. A kegyelem műve teszi a lelket fogékonnyá és derűlátóvá Isten minden műve iránt, mivel a kegyelem isteni forrásból árad, Isten képmása Isten-ízű és a lelket hasonlatossá teszi Istenhez. Ha ez a kegyelem és ez az íz belép az akaratba, azt mondjuk, ez a szeretet, ha ez a kegyelem és ez az íz belép az értelmünkbe, úgy hívjuk: a hit fénye. Ha ez a kegyelem és ez az íz belép indulatos lélekrészünkbe, amely a mozgatóerő bennünk, akkor úgy hívjuk: remény. Azért nevezik ezeket isteni erényeknek, mert isteni tetteket (műveket) hoznak létre a lélekben, úgy ahogy azt a Nap erejével kapcsolatban látjuk, ami éltető hatással van a Földre, hiszen ez élteti a dolgokat és tartja meg létükben. Ha eltűnne ez a fény, a dolgok is eltűnnének és olyan lenne minden, mint amikor még nem voltak. Ugyanígy van a lélekkel is, amennyiben kegyelem és szeretet járja át, annyiban könnyű valahány isteni tettet végbevinnie, és biztos jele a kegyelem hiányának, ha nehezünkre esik isteni tetteket véghezvinni. Ezért mondja egy mester: nem ítélem el azokat, akik jó ruhát viselnek vagy jókat esznek, ameddig szeretet van bennük. Magamat sem tartom többre azért, hogy keményebb életem van, mintha azt állapíthatom meg, hogy több szeretet van bennem. Nagy balgaság, ha valaki sokat böjtöl, imádkozik, nagy dolgokba fog, és mindig egyedül van, ha életvitelét ezek nem javítják meg és nyugtalan dühösködő marad. Arra kellene ügyelnie, hol a leggyengébb, arra fordítsa igyekezetét, hogyan tud azon úrrá lenni. Ha életének vitelében igaz (Egybe-rendezett), tehet bármit, az Istennek tetsző lesz.

És ekként leszünk úrrá a birodalmakon.

Ámen

Akkor már csak az van hátra, hogy megtanuljunk megbocsátani önmagunknak. Meg másoknak is. Mer’ a kettő összefügg. Ammen. Szerbusztok!