Kedves Peti! Megkaptam leveledet, ami tele volt nehézségekkel és szomorúsággal. Azt írtad, hogy Istentől elválasztottnak érzed magad, hogy távol van tőled és olyan, mintha Isten elhagyott volna. Imádban is szétszórt vagy, érzelmeid laposak, kedvetlen vagy. Igazából se Istent, se embert nem tudsz befogadni és igazán szeretni. Azt írtad, hogy begubóztál önmagadba, és nem hallod meg Isten szavát. Azt is írod, hogy olyan érzéki örömökre vágysz, amelyekről tudod (sejted), hogy el fognak távolítani Istentől.

Megdöbbentően, világosan és érthetően megfogalmaztad azt, amit szakkifejezéssel úgy mondanak, hogy vigasztalanság. Ez mindenkinek az életében előforduló lelkiállapot. Mivel leveledben kérdezted, hogy mit tegyél, írok neked egy-két ötletet.

Az első az, hogy próbáld meglátni azt, hogy mik voltak az okok, mik vezettek téged ebbe az állapotba. Ez talán írásban lenne célszerű megtenni, hogy később is tudd majd használni.

Második, amit szeretnék mondani, az az, hogy ne add át magadat ennek az állapotnak, hanem állj ellene és küzdj azért, hogy te legyél az ura az életednek és ne a vigasztalanság érzése. Ebben segíthet az, ha a negatív gondolatok helyett tudatosan pozitív gondolatokkal töltekezel és a múltbeli vigaszokból merítesz (menjél el képzeletben oda, ahol sok vigasz ért és így felismered Isten művét életed folyamán). Leborulva kérni az ellenkezőjét annak, amire a Gonosz rá akar venni. Ha többször is ismétled ezeket, akkor minden alkalommal egyre erősebbnek fogod érezni magadat nála. Az ellenállásban segítséget tudsz kapni a lelkivezetődtől is, legyél nyitott és őszinte vele szemben, mert őszinte beszámolód segíteni fog abban, hogy távolságot vegyél a vigasztalanságtól. Rövid röpimák is segítenek, még akkor is, ha úgy érzed, hogy azok nem a szívedből, hanem inkább az értelemből fakadnak.

Jó arra is gondolni, hogy nem mindig voltál ilyen állapotban és ha Isten ezt nem akadályozta meg, akkor majd ebből is valami jót fog kihozni. Ezt a hitet erősítsd meg magadban.

Régóta hallható az Egyházban, hogy vigasztalanság idején semmiféle elhatározást, változást nem szabad tenni. De ez nem azt jelenti, hogy ne imádkoznál esetleg kicsit többet, mint azelőtt, kérve Istentől, hogy Ő szabadítson ki téged ebből az állapotból.

Arra is gondolhatnál, hogy, bár nehéz ez az állapot, de sok lehetőség rejlik benne. Első az, hogy megmutathatod Istennek, hogy te hűséges akarsz maradni Hozzá, és az Ő erejével ellent tudsz majd állni a Gonosz cselvetéseinek.

Akikkel jó viszonyban vagy, azoktól kérheted azt is, hogy imádkozzanak érted.

Azt már többször mondtam neked, hogy az érzelmekből sokat lehet tanulni, de soha nem szabad engedni, hogy azok uralják a mindennapjaidat. Azért, mert nem érzed Istent eléggé, az nem azt jeleni, hogy Ő nincs jelen, nincs veled és nem küzd veled együtt. Azért mert ködbe borult az egyik közeli hegy és nem látod, abból nem következik az, hogy a hegy el is tűnt.

A lehetőségek, amelyek nyitva állnak előtted vigasztalanság idején: hűség, kiszolgáltatottság miatt az önfeláldozás lehetősége, belekapaszkodni Krisztusba és csak Tőle várni az erőt és szabadulást, illetve a türelemben és kitartásban való növekedés.

A vigasztalanság arra is rámutathat, hogy mi az a rendezetlenség, ami okozhatta benned ezt az állapotot. Az lehet pl. lustaság, hanyagság, önzés, önközpontúság. Az is lehet, hogy nagyon elbíztad magad.

Mindez segíthet téged az önismeretben való fejlődésben is.

Nagyon érdekelne, hogy mi a benyomásod mindarról, amit most írtam. Várom leveledet.Szeretettel:Szakaszu apó