Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Kit támogassak? 1 %-os dilemmák

2012.05.05. 00:50 scapinelli

A napokban gimnazistáknak tartottam előadást – róluk – azaz az Y nemzedékről, virtuális világokról, Facebookról és egyebekről. A legizgalmasabb téma az azonosság,az  identitás kérdése volt. Közismert, hogy a neten mindenki az lehet, aki szeretne lenni! Ezer szerep kínálkozik, és ezek szabadon variálhatók. Nagyapáink az ilyesmit még szélhámosságnak, vagy egyenesen hazugságnak tekintették volna, az Y nemzedék inkább játéknak, és néha bizony valóságnak. Idővel az leszel, aminek megálmodod magadat. Nárcisztikus, önimádó kultúrákban, az alakítás végül is megéri, hisz szerepemben elfogadnak, engem, akit – legalábbis azt hiszem – egyébként, valómban nem fogadnának el. Ebből hasznom pont annyi, amennyit lelkiállapotom produkál, és másnak nem ártok. Van azonban egy kis bökkenő, melyet a szerepekkel játszadozók fel se mérnek. Soha sem létezem magamban, hanem mindig csak másokhoz viszonyítva, kapcsolatban. Játékaim ezért nem az én belügyem, sokakat érintenek, például a megrendült bizalom, az okozott fájdalom vagy csalódás formájában.

Ezt legkésőbb akkor érzékeljük, amikor az identitások párbajában nem kamaszok, hanem cégek, vagy éppenséggel civil szervezetek vívnak csatát figyelemért, elismerésért, szeretetért. A marketing erről szól, a szerepjáték vulgarizálása. De mi van, ha mondjuk, egy Alapítvány vagyok és más tucatnyi alapítvánnyal versenyzem történetesen az 1 %-ért? Hazánkban a legnagyobb, a legsikeresebb vetélytársak a gyermekrák részvétkeltő hatalmára alapozzák stratégiájukat. Ember legyen a talpán, aki megkülönbözteti őket! Mindnek a nevében ott van az, hogy „daganatos” vagy az, hogy „rákos”, netán, hogy „leukémiás” és persze az, hogy „gyermek”. Most az „Együtt a daganatos gyermekekért alapítványt” vagy inkább az „Együtt a leukémiás gyermekekért alapítványt” támogassam? Mindez kommunikációs problémának tűnhet, és végeredményben nem mindegy, hogy melyiken keresztül támogatom a gyerekeket, ha valóban eljut hozzájuk az adomány?

Nos, itt van a probléma. A Heti Válasz beszámolt egy ominózus szervezetről, mely a Google kattintásaival optimálja bevételeit, és messze maga mögött vetélytársait. Eközben olyan nevekkel operál, melyek tudatosan megtévesztésig hasonlítanak a régebben létező, kipróbált szervezetek nevéhez. Búcsúzóul annyit: nem elég letudni a vélt vagy valós adósságunkat a felebaráttal szemben egy csekk kitöltésével, hanem tájékozódnunk is kell a kedvezményezett szándékainak valóságáról!

24 komment

Címkék: gyermek 1% támogatás szervezet alapítvány

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr294489456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

YganA 2012.05.05. 21:49:35

Angliából hazalátogató barátnőm tette szóvá, ők országszerte gyüjtik a nem hordott ruhákat azzal a nemes céllal, hogy azokból valamilyen módon segíthessék az afrikai éhező gyerekeket. És érdekes, Mo-on milyen sok üzlet van, ahol márkás, "eredeti angol " használt ruhákat lehet kapni, minden csütörtökön friss árú szlogennel. Hmm.

Egyik régi osztálytársam, aki egy országos segélyszervezetnél dolgozott, kis hijján börtönbe került, (remek összeköttetései voltak), mivel megtalálták a kifejezetten erre a célra vásárolt tanyáját a puszta közepén, ahol az adományok hegyekben álltak értékesítésre várva.

A téli cudar napokban a járdán odalépett hozzám egy férfi, s rendkívül udvariasan közölte, őszinte, becsületes tekintettel a szemembe nézve, ma még nem evett, és mindjárt megfagy, ha nem hívom meg egy tál meleg ételre a szemközti büfébe. Adtam neki valamennyi pénzt, hálálkodott, ebből még vacsorára is futja. Hazafelé ismét találkoztam vele, ő nem ismert fel, a jelenet első fele. megismétlődött Érdekesnek találtam hirtelen megnőtt hatalmas étvágyát.

Zavarban vagyok. Mégiscsak inkább jól ismert szélhámos unokaöcsémnek adjak soha vissza nem kapott köcsönt néha? Ő ugyanis időnként öngyilkos szokott lenni.

Eléggé összekuszálódtak a tiszta szálak ebben a kérdésben.

Ha nyernék a lottón, akkor lennék csak igazán nagy bajban!

flora 2012.05.05. 23:10:54

Nagyon sajnálom, hogy vannak olyan emberek - tömegben - akik nem találnak a környezetükben olyan civil szervezetet, amelyet támogatni érdemes... Ez velem soha nem fordult elő. Inkább kellemetlen volt, hogy csak egynek adhatom.
Ez is valahogy a személytelenséghez tartozik, a szerepeinkhez kapcsolódik.

Kajla 2012.05.06. 06:20:43

@YganA: Gyökössy Endre írja valahol, hogy fiatal lelkészként kérdezte az idősebb lelkészt, hogy miért ad pénzt a koldusnak, aki azt úgyis elissza. Az így válaszolt: ha én a helyében lennék, én is innék.

kaleidoscope · http://kaleidoscope.blog.hu 2012.05.06. 10:24:31

Jó, aktuális téma. Nekem különösen kedves a témafelvetés, mert jó ideje gondolkozom azon, hogyan kellene elejét venni az emberek együttérzésén, szolidaritásán élősködők visszaéléseinek. És persze Gyökössy Endrének igaza van abban, hogy nem feladatunk elítélni azokat, akik ilyet tesznek (csak Istené a morális kérédésekben az emberek fölötti ítélkezés joga, az emberek csak a maguk alkotta törvényekkel kapcsolatban ítélkezhetnek egymás fölött), de felelősségünk van abban, hogy a visszaéléseket megakadályozzuk. Nem könnyű feladat, de ez nem ok arra, hogy elhárítsuk magunktól ezt a felelősséget. Jézus nem arra tanított pl. a szegény Lázár és a gazdag ember példázátával, hogy szélhámosoknak, koldusmaffiáknak, nonprofit szervezetek mögé bújó for profit szervezeteknek, vagyis másokon élésködő embereknek adakozzunk! Aki ilyet tesz, az pazarol, saját maga és családja értékeivel gondatlanul és felelőtlenül bánik, vagyis ugyanúgy bűnt követ el, mint aki nem segít a valóban rászorulóknak. Rosszul gondolkodik tehát, aki mindenkinek inkább ad egy kicsit, nehogy valaki olyannak ne adjon aki tényleg rászorul a segítségre.
Ebben persze nagy felelősség hárul az egyházra is, melynek abban is segítenie kellene az embereket hogy megmondja, kikben bízhatnak, kik azok, akik nem élnek vissza a bizalmunkkal. Itt viszont elérkezünk oda, hogy ehhez az egyháznak, az egyház vezetőinek is hitelesnek kellene lenniük az emberek előtt, amiről azonban már ezen a blogon is, más fórumokon is sokszor volt szó, hogy ma mennyire nincs így. Látszik tehát, hogy mennyire összefügg minden mindennel.

Ferdinandus 2012.05.06. 18:03:41

Őszintén szólva, ezek a "mainstream" segélyszervezetek valóban gyanúsak. Megjelenésük, reklámjaik tele vannak egyfajta jellegzetes, tolakodó szenzáció-hajhászattal, tapintatlansággal, hatásvadászattal, hamis (amolyan Walt Disney-típusú) szentimentalizmussal. Úgy tűnik, mintha emberek szenvedésével akarnának visszaélni, méghozzá eléggé ízléstelen módon. Külön gyanús az is, hogy az ún. kereskedelmi médiában ilyen hatalmas reklámot kap az ilyesmi. Nehéz elhinni, hogy komolyan jót akarnak, hogy néhány öltönyös, mézes-mázas médiasztár egyszer csak összefogott azzal a tökéletesen önzetlen, nemes szándékkal, hogy szenvedő embereken segítsen. Inkább olyan "mentsük meg a jegesmedvéket"-típusú, átlátszó marketingfogásnak tűnik az egész.

Másfelől viszont (személyes álláspontom szerint) azt a hozzáállást is elítélem, ha valaki azon indokkal nem segít soha másokon, hogy a jóhiszeműen nyújtott segítség esetleg olyanokhoz juthat, akik azt "nem érdemlik meg". Ez nem felelősségteljes gondolkodásról, hanem inkább kicsinyességről, szűkkeblűségről, álszenteskedésről tanúskodik.

2012.05.07. 08:56:13

Kicsit off, de én az igazi problémát abban látom, hogy minek kell az államnak ebbe is beleszólnia?
Talán azért (is) mert az állampolgárok ebben is "kiskorúak" és ha valaki nem vezeti a kezüket akkor egyátalán nem adakoznak? Jó, oké,de egyátalán adakozás ez így? Vagy speciálisan elköltött adó? Mi a célja az 1% intézmányének? És megvalósul ez a cél?
Nem lehetne inkább legalább pár dologban felnőttnek nézni a választókat? Költői kérdés volt.

Az ilyen "állami dolgoknál" (ld. pl a közbeszerzéseket is) törvényszerűen megjelenik a szélhámosság, korupció is.
Ez van. Oda kell figyelni.

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.05.07. 11:07:00

@Pandit:
Nem értem a problémádat.
Miért baj az, hogy hogy az adófizető rendelkezhet az adója 1%-val? Ez pont hogy az állami beleszólás mérséklése. Természetesen ezen felül is lehet adakozni, amibe pedig egyáltalán nem szól bele az állam :-)

csaba carmarthen 2012.05.07. 12:22:05

@flora:
"- tömegben - "
találó megjegyzés..

2012.05.07. 12:50:32

@m-athos:
Oké, így is lehet nézni. Részemről rendben.
:-)

Ditúr · http://ditur04.blogspot.com/ 2012.05.07. 17:36:04

Sziasztok!
A legegyszerűbb módszer: körbenézek a környezetemben, és gyorsan megtalálom azokat a valós törekvéseket, melyekre szívesen szánom a 2x 1 %-ot.
Feri

YganA 2012.05.07. 20:44:16

@Kajla: Azt hiszem, én is. :-), vagy inkább :-(.

iovianus 2012.05.08. 11:40:10

Őszintén kíváncsi volnék, vajon az 1%-ból mennyi jut el a gyerekekhez...0,2%?

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.05.08. 20:20:50

@iovianus:
Szervezete válogatja. Amely szervezetek óriásplakáton és tévében hirdetik magukat, nyilván többet fölemésztenek a működési költségei, mint azok a szervezetek, amelyek ilyenre nem költenek. Ezért jó, ha olyan szervezetek közül választ az ember, amelyekre van bizonyos rálátása, esetleg valamilyen személyes tapasztalata. Na meg a szélhámosok kiszűrése végett.

iovianus 2012.05.10. 00:06:51

@m-athos: Erről beszélek, hogy működési költségként vajon ki mennyit ír le? Ebből meg lehet élni...Sőt, van aki ebből él. Szélhámos? Nem. Csupán egy fölösleges közeg a támogató és a támogatandó között. A nem pénzbeni adományokat jobban szeretem.

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.05.10. 00:38:29

@iovianus:
Na jó, azért ez nem így megy, hogy ki mennyit ír le. Az irodabérletet ki kell fizetni, mert utcára tesznek, a telefonszámlát ki kell fizetni, mert különben kikapcsolják, stb. Meg azért az sem baj, ha az alkalmazottak fizetést is kapnak, ha már egyszer megdolgoznak érte.

Még azt sem gondolnám, hogy fölösleges közeg a támogató és a támogatandó között. Ezek a szervezetek azért valamilyen szakmai tevékenységet végeznek, nem egyszer hiánypótló jelleggel, legyen az egészségügy, szociális munka, kulturális tevékenység, bármi más. Amihez azért nem ért mindenki, tehát nem mindig olyan egyszerű ezt mással behelyettesíteni.

Inkább az arányokról van szó, ne legyen túl nagy a menedzsment a szakmai munkatársakhoz képest, meg ne legyenek fölösleges kiadások, mint pl. a tévéreklám.

iovianus 2012.05.13. 00:22:09

@m-athos: Hát igazságod vagyon.

Azt lehet tudni, hogy az Egyház ilyen szervezetek céljára kb mennyit juttat? Vagy mi alapján oszt szét anyagi javakat? Nem az iskolákra gondolok.

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.05.13. 11:59:50

@iovianus:
Hát sajnos fogalmam sincs. Félinformációim alapján az egyházi karitatív szervezetek önálló gazdálkodást folytatnak, a püspökségek közvetlenül nem támogatják őket, hacsak nem pl.helység biztosításával. Úgy tudom a püspökségek költségvetésének jelentős hányadát viszi el a papképzés és a műemléktemplomok állagmegóvása. De mondom, ezek csak félinformációk.

iovianus 2012.05.14. 23:21:40

És a jezsuitáknál ez vajon hogy megy?:)

Kaliso 2012.05.18. 17:09:21

A hit es a filozofia 2 kulon vilag. Amikor adsz, akkor a belso hangra hallgatva cselekedve megosztasz valamit masokkal (jellemreflexio a cselekedetben). Amikor itt megalsz, es erzed: jo cselekedet volt, a tett segit masokon..., akkor isten munkal benned.
Amikor elkezded kovetni a dolgot, akkor viszont miutan a cselekedet fizikai, arnyekot vet (dualitasban jelenik meg), igy rogton szethullik 2 reszre, a cselekedetre es reflexiojara. Jelen esetben arnyekkent megjelenik a ketseg (ami vagy valos alapon all, vagy csak az elme szulemenye). Ilyenkor mar filozofiai sikon megy tovabb a tortenet. De mivel ez egy Jezsuita Blog, felvetodik a kerdes, ha nem tudom elfogadni isten akaratat abban is, ahogyan az alkoldus egeszen mast csinal az altalam adott adomannyal, mint amit en elkepzeltem, akkor felvetodik a kovetkezo kerdes, ki is a Narcisztikus egoista ebben a pillanatban? Az, akinek vagyai nem teljesulnek es emiatt fusztracion megy keresztul (szorongas=felelem), vagy az alkoldus a hunyo, akinek eleve nem okoz csalodast a sajat viselkedese, miszerint zsebreteszi a cuccost, hiszen eleve ez volt a szandeka?? :D Egyszoval minden ugy jo, ahogy van. A szemelyes torekves nem tisztan ISTENI. Keptelen is lenne ra, hiszen ha megoly tiszta is a szandek, akkor is a hivon keresztul nyilvanul meg, akinek sajat, vilagrol alkotott pillanatnyi elkepzelese ugymond vekony szurokent, de ott marad a rajta keresztul megnyilvanult Isten, es a foldi dolgok kozott. A titok ott lapul, hogy tudom e onmagam ugy megfigyelni minden cselekedetemben, hogy egyaltalan nem vagyok elfogult (lehetetlen, de lehet torekedni, es akkor a fennt emlitett "fatyol" vekonyabb lesz, az isteni megelese pedig tisztultabb). Amikor torekszem nem elfogult lenni, akkor az azt jelenti, nem foglalok allast sem magam mellett, sem magam ellen. egyedul az isteni mellett teszem le a voksom. "Igy az lesz kozuletek a legnagyobb, aki a legkisebb....." A HIT AZONOSULAS ISTENNEL.

bölcsésztanár 2012.07.03. 14:57:00

Igen, én ezért adom mindig egyházi intézményeknek az 1%-ot, általában elszámolást is küldenek, hogy mire költötték: kárpátaljai iskolák felszerelésére (ferencesek), erdélyi árvák tanulmányainak támogatására (dévai ferencesek), és a többi.
süti beállítások módosítása