Nemrégiben összehasonlítottam a fővárosi önkormányzat keményvonalas hajléktalanpolitikáját és a látszólag toleráns magatartását a graffitikkal szemben. Illogikusnak tartottam és tartom, hogy üldözik a szegény fedélnélkülieket, miközben a falfirkaművészek szabadon garázdálkodnak. Ez is kettős mérce, pedig, ugye, a polgári oldal szereti ellenfeleinek kétszínűségét pellengérre állítani? No, de ismerjük a szálka és a gerenda történetét. > >
Mármost, a graffiti (egyes számban graffito) a Wikipédia szerint „bármilyen köz- , vagy magántulajdonba/-ra karcolt, vésett, festett vagy más módon készített rajz vagy írás. A graffitit sok ember elítéli és vandalizmusnak tekinti, mivel csekély mértékben hordoz művészi értéket (esetleg a leendő művész vázlatfüzetének tekinthető), másrészt a magántulajdon durva megsértését jelenti.” Fogadni mernék, ha népszavazást tartanánk Budapesten, ez a vélemény lenne túlsúlyban. Ki ne bosszankodna, ha frissen tatarozott házát másnap reggel frissiben összefirkálnák? Hát ezeknek semmi sem szent? – kérdezik. Nem, a „művész urak” ugyanis többnyire anarchisták. Credójukat, hitvallásukat, pár éve egy feliratban meg is fogalmazták: „Semmi hatalmat senkinek”… Nem mulatságos? Hisz aki ezt a falra írta, vette magának a hatalmat, hogy más ingóságait propagandafelületnek használja… Amúgy az épületnagyságú reklámoknak sem vagyok híve, még ha a háztulajdonosokat ki is békíti az érte fizetett bér. Mert a köztér mindenkié, nem csak a fal tulajdonosáé.
Ismert motívum – új üzenet
Bár graffitik voltak az ókorban is, és a nagyvárosi kultúra velejárói – kinek jutna ilyesmi eszébe falun? – tudomásom szerint a ’68-as generáció önkifejezésének és lázadásának lettek eszközei. „L’imagination au pouvoir” – Hatalmat a fantáziának! – , ez volt a párizsi „mai ’68”, a 68-as május hírhedt jelmondata. A kreatív fantázia azonban idővel elfogyott, maradt a birtokháborítás, és a fojtogató légkör, a környezet lélekölő lepusztulása. Sovány vigasz, hogy idővel néhány művész is felfedezte a műfajt. Ők a művészetet a múzeumból az utcára vitték. Hírhedt mostanában az identitását titkoló feltehetően brit Banksy, akinek vizuális üzenetei valóban elgondolkodtatóak. S lám, mit tesz a kapzsiság? Nem a tulajdonát féltő háztulajdonosok távolítják el alkotásait, hanem szemfüles műkereskedők, akik akár dollár-százezreket is kapnak érte (és mellesleg eközben rongálják a falakat…). Igaz, Banksy vagyonát is 20 millió dollárra becsülik! A kapitalizmus utolérte és bekebelezte a tiltakozást. Minden üzletté lesz. Jó üzletté! Eközben várjuk, hogy Pesten is megjelenjen legalább egy mű, mely nem exhibicionista álművészek üzenete a többi bandának, hanem társadalmi üzenet. Nekünk. Mindenkinek. S netán művészet is?
Utolsó kommentek