Többet stresszelnek a munkahelyükön, egyre kevésbé vallásosak, egyre kevésbé élnek meg harmonikus kötődést, és emiatt egyre több rémálmuk van a magyaroknak – ezek a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete által frissen publikált Magyar Lelkiállapot 2013 című egészségszociológiai tanulmánykötet talán legfontosabb megállapításai. A kutatás a tavaly elhunyt Kopp Mária 1988 óta végzett Hungarostudy című felmérések sorozatának folytatása, habár a súlypontok némileg változtak: a 2006 óta először végzett mérésekben új elemként jelentek meg a párkapcsolati és családalapítási trendek, valamint az étkezési rendellenességek. Az idei felméréseket az Ipsos végezte egy 2 000 fős, a felnőtt lakosságra nézve reprezentatív mintán, a csütörtökön bemutatott kötet még csak az eredmények kiértékelésének első fázisa.

Gazdagok és szépek

A 2006-os adatokhoz képest a legdrámaibb változás a munkahelyi stresszt megélők arányában következett be: ez az elmúlt hét évben 18-ról 29 százalékra nőtt, ráadásul a korábbiakkal ellentétben a felsőfokú végzettség egyre kevésbé jelent garanciát ennek elkerülésére.
Szintén elgondolkodtató adat, hogy a magyaroknak mindössze 30 százaléka rendelkezik olyan (az anya-gyermek viszonyban gyökerező) harmonikus kötődéssel, amely lehetővé tenné a kiegyensúlyozott társas kapcsolatokat, míg 40 százalékukat „elkerülő, függetlenedő, domináns, individuális” kötődési minták jellemzik – mondta Lázár Imre, a kutatás egyik résztvevője a kötet csütörtöki bemutatóján. Lázár szerint ez a mintázat a Rákosi-korszak elhibázott gyermekpolitikájában gyökerezett, és azóta generációkon át öröklődik. A harmonikus kötődés hiányának azonban a kutatás szerint van egy meglepő hozadéka is: az érintetteknek több rémálma van, amiken keresztül sikertelenül próbálják meg feldolgozni konfliktusaikat. 

Míg a 2006-os kutatási eredményekben a korábbiakhoz képest nőtt a vallásukat „a maguk módján” gyakorlók aránya, a 2013-as eredményekben ez a trend megállt, nőtt viszont a magukat „nem hívőként” definiálók aránya, 25-ről 33 százalékra (a 2006-os kutatás a vallásosság egészségvédő hatását állapította meg). Az egyéni életcélok továbbra is stabilak maradtak, azonban ezeken belül a materialista szempontok kerültek előtérbe: a korábbiaknál többen jelölték meg fontos célként a sikeres pénzügyeket és a jó megjelenést. Ugyanakkor a kutatás arra is rávilágított, hogy attól, hogy több pénzünk van, még nem feltétlenül leszünk egészségesebbek: a megélt anyagi helyzet ebben a tekintetben fontosabb, mint a valós.

Jó hír, hogy a depressziósok aránya nem romlott, sőt, egy tizedszázalékkal még javult is: 16,8-ról 16,7 százalékra. A stressz mint egészségkockázati tényező jelentősége viszont nőtt.

A boldog Y-ok

A kutatás egyik – Szántó Zsuzsa által vezetett – területe a generációk közötti különbségekre fókuszálva azt találta: az 1951 és 1965 között született „rendszerváltó generáció” a legelégedetlenebb, mivel a rendszerváltás hozadékaival szemben támasztott elvárásaiknak csak egy része teljesült, ugyanakkor az X (1966-1980) és Y (1981-1995) generációkba tartozók jóval elégedettebbek az életükkel, különösen az Y-ok. A kutató szerint egyenesen olyan, mintha nekik termett volna ez a világ, amiben most élnek. Hiába elégedettek azonban a fiatalok (18-35 évesek), a családalapítással kapcsolatban a halogató taktikát választják: a mintában szereplő 633 fiatal egyharmada volt házas, 30 százalékuknak volt gyereke, az átlagos gyerekszám pedig 1,7 volt. Mindez némi disszonanciában áll a kitűzött céljaikkal: a felük megházasodna, gyereket pedig „1-2 százalékuk kivételével” mindannyian szeretnének, a megvalósulás életkora azonban folyamatosan kitolódik – mondta a párválasztási és családalapítási kutatásokat vezető Győrffy Zsuzsanna. A fenti tradicionális nézetek mellett azonban a fiatalok más kérdésekben rugalmasabbak, például 68 százalékuk nem találta fontosnak, hogy gyermekvállalás előtt kössön házasságot. (Forrás: index)