A liberális demokráciáról szóló beszédje volt az utolsó csepp. Orbán annyira diktátor, hogy már az amerikai sajtónak is fáj? A Washington Post, The New York Times, és most már a Wall Street Journal is Putyinhoz hasonlítja, és teljes autoriter kormányzásról beszél. Az emberfia elgondolkodik ilyenkor: hogyan van az, hogy egyesek esetében ilyen könnyű ezt megállapítani, más hatalmi pozíciókban lévőknél olyan bonyolult ez? Lehet-e egyáltalán jól gondolkodni ezekről a dolgokról?
A ma oly divatos társadalmi diskurzus kutatásának kiemelt témája a hatalom és a vele járó egyenlőtlenségek. A jelenség nem új, természetesen, csak bonyolult társadalmunkban egyre nehezebb tetten érni, rámutatni, identifikálni. Nem személyhez, nem intézményhez, hanem diskurzusokban létrehozott tudásrendszerek által meghatározott viszonyok összetett hálózatához kapcsolódik.
Michael Foucault, amikor a hatalom általános jelenlétére reflektál, így ír: “A hatalom mindenütt jelen van, nem azért, mert mindent átfog, hanem mert mindenünnen előbukkanhat. (…) Semmi kétség, nominalistának kell lennünk: a hatalom nem intézmény, nem struktúra, nem valamiféle erő, amellyel egyesek meg vannak áldva: a hatalom az a név, amellyel egy adott társadalomban egy bonyolult stratégiai helyzetet megjelölnek.”
Társadalomtudósok és bölcsészek szeretnek ilyen bonyolult mondatokat írni, mert nem értik az embert mint evolúciós-biológiai lényt - jegyzik meg néhányan, pl. Csányi Vilmos humánetológus. Hozzáteszik: bezzeg rokonaink, akiktől évmilliók óta elváltunk, változatlan csoportszerkezetben élnek, melynek méretét és struktúráját az erőforrások megszerzése és a nőstényekhez való hozzáférés dönt el.
Az ember számára a legérdekesebb a hozzá legközelebb álló rokona, a csimpánz, akitől kb. 6 millió évvel ezelőtt vált el, és melynek DNS-e 98%-ban megegyezik az emberével (csak azt nem lehet tudni, hogy ez a 2% sok-e vagy kevés). Hímkoalíciók alkotják az egyes (kb. 40 fős) csoportokat. Rokon hímek csoportja véd egy-egy területet. A hímek gyakran láthatók hármas-négyes csoportokban és ezek a szövetségek elég stabilak.
Az alfa hím szerepe a terület védelme az összes hím segítségével (mintegy „kutyakötelesség”), és a rendcsinálás - más szóval a rangsor (status quo) fenntartása, amihez neki is társakra, néhány hím szövetségére van szüksége. Az alfát ezért csak egy másik szövetség segítségével lehet leváltani. Ezek a majomszövetségek mindig versengenek egymással. Ezért az alfa hím és pribékjei időnként jól elpáholják a felnövekvő fiatal hímeket minden különösebb ok nélkül, hogy eszükbe ne jusson pozícióra törni, uram bocsá’ erőforrásokhoz és nőstényekhez engedély nélkül férkőzni.
Vadon és fogságban élő csimpánzoknál egyaránt megfigyelték, hogy a hímek kisebb-nagyobb koalíciókat formálnak dominanciájuk érvényesítésére. A domináns egyed vagy koalíció nem kizárólag agresszióval éri el célját, hanem erőforrások átengedésével, békítéssel, azaz a koalíció összetartását növelő eszközökkel. A csimpánzok számára fontos a csoporton belüli rangsor, ezért a minél kedvezőbb pozíció elnyerésére intelligens taktikát alkalmaznak, szövetségeket keresnek, szolgálatokat tesznek, előjogokat élveznek, „viselt dolgaik” fölött szemet hunynak.
Egypártrendszerek vagy totalitárius intézmények (mint amilyen volt itt a keleti blokkban is) jó példái az etológiai szerveződésnek, amelyek adminisztrációs, politikai és központi bizottságai kis létszámúk és zárt szerkezetük miatt lényegében etológiai alapon szerveződő hierarchikus csoportok, azaz majomkoalíciók. Tevékenységüket saját ideológiájuk csak részben szabályozza, sokkal döntőbb a vezető csoportok tagjai között működő etológiai tényezők szerepe.
Amikor a vezető bizonytalan és bizalmatlan, ilyenkor sokkal inkább szüksége van koalíciós társakra, hogy azok segítségével kontrollálja a folyamatokat, centralizációba kezdjen, szokatlan eljárásmódot vezessen be (amit csak ők értenek), miközben a többiek tehetetlenül szemlélik vagy elszenvedik. Új beszédmód és eljárásrend alakul(hat) ki.
Ha ez az új szerkezet egyszer kialakul és létrejön a vezetői “réteg” (ugyanis egy alfahím se tudja megtartani pozícióját egy életen át, időben kell átjátszani a hatalmat), akkor jön létre a vezetők és vezetettek közti szakadék, melynek legfőbb csoportszerkezeti tulajdonsága az alávetettségi készség (mely rendkívül magas az embernél) és a parancsmegtagadásé (mely nagyon gyenge - engedelmesség).
Az ember esetében fajspecifikus, hogy egy-egy szabály felülírja a rangsort, és így egy személytelen dominanciának is képes alávetni magát.
Ezeket a szabályokat és a köréje kialakult gyakran óriási méretű intézményeket, szervezeteket egy-egy ideakonstruckió határoz meg, melyek szervező erőként lépnek fel és működnek.
Az ideák és szabályrendszerek köré csoportosult egyénekben (legyen az politikai vagy vallási) azonban tovább működik a biológiai adottság, és gyorsan beindul a vezetők etológiai szerveződése is, a majomkoalíció.
A modern társadalmak számtalan hatalmi pozíciót hoztak létre, amelyek lényegében adminisztrációs, szervező, szakértői munka alapján működő döntési központok. Elvileg a pozíciók betöltőinek a szó etológiai értelmében vett hatalma minimális, csak a kultúra olyan sallangokkal vette körül ezeket a pozíciókat, amelyek valódi hatalomnak tűntetik fel őket.
Csakhogy a hatalomvágynak nincsen biológiailag is érzékelhető felső határa, mint például az éhségnek a jóllakás. Ezért a hatalom valódi vagy látszólagos növelésének kevesen tudnak ellenállni.
Korábban a kis csoportok terjedelme magától korlátozta az elnyerhető hatalom mértékét, ám a mai társadalomban azt a látszatot kelthetik, hogy a hatalom korlátlan. Pedig tisztán etológiai okokból azt funkcionálisan amúgy sem lehet érvényesíteni.
Szent Ignác a jezsuita rend alapítója például, aki haláláig írta, javította és befejezetlenül hagyta a jezsuita rendalkotmányt, megsejtette, hogy a hatalom gyakorlása, ha nem vagyunk elegendően óvatosak és felkészültek visszavet a bennünk mélyen jelenlevő etológiai rutinokba, a majomkoalícióba. Talán ezért is akarta, hogy a jezsuita vezetés “lelki” indíttatású és hatókörű legyen vagy más szavakkal és a szubszidiaritás gondolatát szemünk előtt tartva: engedjünk mindent azon a legalacsonyabb szinten megoldódni (és magunk bármilyen pozícióban is vagyunk, tevékenységünkkel ezt segítsük), amelyen ennek a feltételei megvannak. Nyilván vannak fokozatok: a biológiai (etológiai) determináltság felett a pszichés, a pszichés felett a társas (társadalmi) és végül a spirituális. Vannak helyzetek, amelyekben a hatalomgyakorlás pszichés eszközökkel oldható meg és szükségtelen a hatalomgyakorlás társas eszközeit használni; vannak olyanok, amelyekben sikertelenek a társas hatalomgyakorlási eszközök, mert valójában a pszichikus eszköztár szükséges. És nyilván vannak olyanok is, amelyekben hiába is használunk spirituális nyelvet, valójában a biológiai (etológiai) ezközök érvényesülnek. És vannak olyanok is, amelyekben csak a spirituálitás hatékony és mi magunk csak a transzcendencia médiumai vagyunk.
Hírforrások:
http://444.hu/2014/08/02/a-konzervativ-wall-street-journal-is-nagyon-kiakadt-orban-szavain/
http://444.hu/2014/08/01/orban-viktor-megvalositotta-a-putyinizmust/
http://online.wsj.com/articles/hungarys-illiberal-turn-1406829873
http://magyarhirlap.hu/cikk/2007/Amerikai_lapokat_is_foglalkoztat_az_Orbanbeszed
Az utolsó 100 komment: