Misztikus az a személy, aki látomások, magánkinyilatkoztatások vagy más rendkívüli spirituális adományok révén közvetlen kapcsolatba lép Istennel, vagy aki megkapta a misztikus egyesülés, másképpen a beléöntött kontempláció kegyelmét. Az első esetben az Istennel való kapcsolat a hit által jön létre és karizmatikus jelenségeken keresztül nyilvánul, amelyek az érzékelhető világba tartoznak. A második esetben a misztikus egyesülés során az egész ember mély spirituális átalakulása történik, hitben, reményben és szeretetben. Csak ez utóbbi nevezhető a szó szoros értelmében misztikának.
A karizmatikus adományok Isten részéről történő közvetlen beavatkozás eredményei, és túlmennek a természetben általában lezajló folyamatokon. Ezek az adományok nem szükségképpen csodák; rendszerint nyilvánvaló kapcsolatban állnak azon személy személyes élettörténetével és kulturális környezetével, aki megkapta azokat. Ezekben az esetekben a vallási lelkesedés megnyilvánulásairól van szó, amelyek csak akkor tekinthetők hitelesnek, ha morálisan jók, ha Isten ajándékainak tekintik azokat, ha nem a pszichológiai vagy a spirituális élet területén megmutatkozó aberrácik kifejeződései, valamint ha egészséges gyümölcsöket hoznak az illető személy és közössége számára. Ezek a karizmák külső kegyelmek, és ilyenformán csak másodlagos jelentőségűek a spirituális élet területén. Értékük teljes mértékben attól függ, hogy mennyire a hit, a remény és a szeretet inspirálta őket és azok mennyire találhatók meg bennük.
A hamis karizmatikusok rendszerint kiegyensúlyozatlanságot és csalódást mutatnak; a csalás jele, ha túlzott hangsúly kerül a tapasztalat feltűnő vagy bizarr jellegére, illetve ha szem elől tévesztik az adomány célját, valamint ha a mágikus elemek jelennek meg és ha a zabolátlan gőg és az önigazolás jelei mutatkoznak.
A szó szoros értelmében a misztikus egyesülés teszi a misztikust azzá, aki. Misztikus tapasztalat izolált formában sokak életében lehetséges, a misztikus formában Istennel egyesülő embernél azonban ez számít a megszokott állapotnak, és az isteni kegyelem állandóan magas szintjében mutatkozik meg.
A misztikus tapasztalatot kísérhetik karizmatikus adományok – mint például látomások, csodálatos hatalom – lényegét azonban a szeretet kimeríthetetlen tapasztalata alkotja, amelyben az élő Isten részesíti a vele egyesülőt. E tapasztalat túl van a képeken és fogalmakon; tartalma az Isten jelenlétében való állandó és személyes bizonyosság. Ez a tapasztalat is mindig megmarad a hit keretein belül, azonban egyúttal mindig objektív bizonyság is.
A misztikust az alábbi jelek teszik hitelessé, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy elismerjék a tapasztalatát. Ideális esetben érett és kiegyensúlyozott személyiség, bár egyes neurotikus tünetek megmaradhatnak, ha azok nem akadályoznak szabad döntések meghozatalát. Előfeltétel az erkölcsileg helyes élet is, attól a pillanattól kezdve, hogy a misztikus állapot, tehát az Istenhez nagyon közeli kapcsolat, megszületik. A közvetlenül és előkészítés nélkül elért misztika, amelyet nem előzött meg az aszketika fokozata, a katolikus hagyományon belül nem lehetséges. A valódi, hiteles misztikus e hagyomány szerint mindvégig alávetve marad Isten szavának, az ő kegyelmeinek, a hitvallásnak és az egyházi közösség szabályainak, valamint továbbra is szolgálja embertársait és a világot. A misztikus teljes mértékben tisztában van tapasztalata „adomány” illetve „ajándék” jellegével; ez számára mély alázat és állandó hála forrásává válik.
A hamis misztikusnál hiányzik egy vagy több a fentebb felsorolt elemek közül. Súlyos pszichológiai problémák, amelyek elveszik az egyén szabadságát, összeegyeztethetetlenek a misztikus egyesüléssel. Ugyanilyen kizáró ok a rendezetlen élet is, amely ellentmond az evangélium tanításának. Az isteni egyesülés empirikus tapasztalata és más karizmatikus jelenségek csak másodlagosak az Istennel való szeretetben történő egyesülés esetében, sőt hiányozhatnak is, bár ettől még teljes joggal beszélhetünk ténylegesen misztikus állapotról. Az a valódi misztikus, aki az Istennel való egységet nem csak tudati állapotként éli, ami válthozhat is, hanem egész élete erről az egységről és megtért állapotról tanúskodik.
Vö. E.E. Larkin, “Figura mistica”, in L. Borriello, E. Caruana, M.R. del Genio, N. Suffi, a cura di, Dizionario di mistica, Libreria Editrice Vaticana, Città del Vaticano 1998, 510-511. R. Bastide, Les problemes de la vie mystique, PUF, Paris 1931; J. Lhermitte, Mistici e falsi mistici, Vita e pensiero, Milano 1952; E. Underhill, Practical Mysiticism, London 1991.
Az utolsó 100 komment: