Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

boldogság (8) egyház (48) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (16) hit (20) ima (15) isten (19) jezsuita (10) jézus (10) katolikus (8) lelkiség (10) orbán (9) pápa (18) politika (25) szabadság (9) szeretet (10) társadalom (9) tudomány (11) vallás (13) vallások (10) Címkefelhő

Friss topikok

Papi csábítás

2017.05.24. 10:55 pacsy

the-thorn-birds-the-thorn-birds-8869323-377-285.jpgNem mesélek szaftos történeteket. Azért sem! Ha rajtam múlik, ezen a blogon nem lesz szó olyan esetekről, hogy hogyan éltek vissza bizonyos papok a lelki tekintélyükkel, helyzetükkel mások kárára. Pedig igazán elterrentő (sőt gyomorforgató) esetekről tudok – lehetne rajtuk csámcsogni… Viszont nem szeretnék ilyesmit terjeszteni, mert nem szolgálna senki épülésére. (Az egyetlen pozitív hozadékát pedig már úgyis tudjuk: hogy tudnillik mindenkivel vigyázni kell, az egyházi státusz sem garancia…) Inkább arra érzek indítást, hogy – férfi- és paptársaim nevében – ünnepélyesen bocsánatot kérjek az egyháziak által elkövetett szexuális visszaélésekért. Hadd meséljek azonban most valami ritkábban hallhatót – saját élményből… Mert hogy az is megesik ám, hogy nem egy pap próbál másokat elcsábítani, hanem őt próbálják meg mások. Érdekelnek titeket az ilyen történetek? ;) Mert velem bizony ilyesmi is megesett. Na jó, elmesélem…

Már jópár évvel ezelőtt történt. Még fiatal papként másodmagammal szemlélődő lelkigyakorlatot vezettem egy nagyobb csoportnak. (Hogy az micsoda, azt most nem magyarázhatom el, mert túl hosszú lenne; talán legyen elég csak annyi, hogy ilyenkor egy héten keresztül egy egyszerű imaformát gyakorlunk, ami nagyjából azt jelenti, hogy a napot teljes csendben és a kápolában üldögélve töltjük.) A 25-30 résztvevő között mindenféle ember akadt, a spiritualitás iránt távolabbi érdeklődőktől kezdve egészen szerzetesekig. Vezetőként legtöbbször együtt imádkoztunk a csoporttal (nagy különbség van ugyanis aközött, hogy azt mondod a csoportnak: „menjetek imádkozni!”, vagy azt: „gyertek velem!”). Ám a vezetőtársammal időnként (lehetőleg felváltva) olykor magára is hagytuk a kápolnában imádkozókat, és – a szokások szerint – rendelkezésre álltunk a résztvevők számára rövid személyes beszélgetésekre. Ezeken a konzultációkon persze nem csak az ima „technikai részleteiről” esik szó, hanem az emberek legmélyebb életproblémáiról, vágyairól, kérdéseiről is. Bizony, a csendben minden felszínre jön, előkerül... A beszélgetések végén – ez már csak így szokás ezeken a lelkigyakorlatokon, ahol a test elfogadását is tanuljuk – én rendszerint egy rövid öleléssel búcsúzom el a lelkigyakorlatozóktól; ők pedig ezzel szépen visszamennek a kápolnába imádkozni. Egy ilyen alkalommal történt, hogy az egyik lelkigyakorlatozó leány, megcsókolta a nyakamat. Jól van, hát csak addig ért fel szegény – 190 cm magas vagyok… :) Nem reagálhattam azonnal; zavarba is jöttem, meg hát ugyebár kint már várt a sorára a következő beszélgető. Amikor azonban aznap délelőttre már mindenkire sor került, szokás szerint egy órára még visszatértem a kápolnába, hogy együtt imádkozzak a többiekkel. Az illető leány is ott ült és jámborul imádkozott. Persze nekem sem kellett több; gondoltam, ezt a dolgot azért mégsem kellene szó nélkül hagyni. Barátságosan megkértem hát, hogy nem jönne-e be még ebéd előtt szót váltani. Kicsit zaraba jött, de – becsületére legyen mondva – igennel válaszolt. Nos, én általában egyenesbeszéd-párti vagyok – s minél kényesebb a helyzet, annál inkább! –, hát most is direktben rákérdeztem: „Mondd csak, hogy kell érteni azt a puszit, amit egy kis idővel ezelőtt nekem adtál?” És néztem rá nyugodtan, a válaszra várva. Ekkor derékig elpirult (persze csak nyakig látszott! :) Zavartan szabadkozni kezdett, hogy nem is úgy gondolta, és hasonlók. „Akkor jó”, mondtam (és igazán nem esett nehezemre nagyon barátságosnak lenni :), „köszönöm szépen, hogy beszélhettünk erről.” Búcsúzóul még megkérdeztem – nem vagyok szívbajos –, hogy újra megölelhetem-e. Megengedte. Ezzel a részemről helyre is volt téve a dolog.

Később ő maga kért még egy időpontot és elmesélni az egész pillanatnyi válságát, amiben mostanában él. Nagyon felnéztem rá a bátorsága és őszintesége miatt. Az is elmesélte, hogy van egy visszatérő álma, amiben egy kínai férfitól gyermeke születik. Ezért érintette olyan mélyen, hogy én a lelkigyakorlat első estéjén egy kínai utazás tapasztalatairól meséltem a csoportnak. Szóval igazán mély lelki találkozásra, valódi tisztázásra került sor közöttünk ez alkalommal. Szívből hálát adtam, hogy Isten ilyen egyenességgel és spirituális áttetszőséggel ajándékozta meg. Meg azért is, hogy engem pedig az álhatatosság kegyelmével...

Most, hogy ezeket a sokokat írom, Kubában vagyok. Az imént futottam egyet a Malicon-on Havanna tengerparti sétányán, nem messze a nemrég megnyitott amerikai nagykövetségtől. Délután fél 4 körül járt az idő, tűzött a nap, és a hőmérő higanyszála – ahogy a jezsuita rezidencián láttam – 35 foknál időzött, 90 százalékos páratartalom mellett. Nem véletlen, hogy majdnem egyedül voltam a sétányon. „Majdnem”, mondom, mert egyszerre csak egy gyönyörű fiatal nő jött szembe a tengerparton. Az arcvonásai szerint európai, az alakja szerint pedig… – khmm, nem, azt hiszem, nem délibáb volt, és nem is a 25 cölibátusban leélt életévem torzította a valóságot :-) –, szóval rendkívül csinos volt, na! ;) De nem szólítottam meg; hiába bámultunk egymásra kölcsönösen – más bámulnivaló úgysem volt, se közel, se távol a napégette sétányon :-) – mert nekem úgy tűnt, ő is nézett napszemüvege mögül. Ezt az alkalmat tehát „elszalasztottam” az ismerkedésre (sőt, kétszer is, merthogy 20 perc múlva is szembe jött, amikor visszafelé kocogtam).

Őszintén vágyom rá, hogy ilyenkor már egy pillanatra sem kísértsen meg a gondolat: mi lenne, ha nem lennék pap, és mondjuk 10-15 évvel fiatalabb… Persze, amikor ilyen gondolataim támadnak, rendszerint bosszankodom: hogy lehet, hogy negyvenegynehány éves létemre még mindig csak itt tartok a lelki életben!? Pedig nem kellene elégedetlenkednem; hiszen a külső cselekedetekben becsületesnek maradni sem magától értetődő – az is nagy dolog! Egy picit azért mégis jogosult a bosszúságom, a szomorúságom és az önmagammal való elégedetlenségem. Hiszen keresztényként a szív tisztaságára vagyunk meghívva – papként pedig talán még inkább... Hogy tudnillik ne csak szájjal valljuk, s ne csak cselekedeteinkkel tegyünk tanulságot a megismert igazságról (vö. Róm 10,9-10; 1Pét 3,15), hanem valamiképpen magunk is egyé váljunk vele egyészen. A megtérésnek ugyanis sok színtje van. Ha csak a számmal vallom is Jézus Krisztus igazságát, már jó úton vagyok; bár még csak éppen hogy elindultam rajta. A cselekedeteim, az életformám megtérése már egy fokkal előrébb való. És még jobb, ha már a gondolataimat is Isten uralja, ő irányítja – ez az értelem megtérésének szintje. Ám még ez sem a végső állapot. Végül ugyanis – és ez már a legfelsőbb fokozatok egyike – ha már a „zsigereim” is Istenre mutatnak, az ő rám és mindenki másra vonatkozó vágyait tükrözik, ha már az érzelmeim is az ő elképzelései szerint reagálnak, akkor már megérkezőben vagyok… Konfúciusz mondja valahol: mire 70 éves lettem, már minden vágyamat követhettem. Talán Jézus Krisztus útján ez előbb is megadatik – reménykedem benne...

Őszintén vágyakozom arra, hogy úgy halhassak meg, hogy már csak Istent és az ő akaratát akarom önmagam számára. Hogy már nem hat rám a teremtett világ szépsége-csábítása; a világé, ami önmagában jó ugyan, Isten követésének útján azonban egy ponton az is akadállyá válik. Szeretnék kiengesztelődni magammal, Istennel, és az ő teremtésével is (s ez jelentős pontokon ugyanazt jelenti). Vágyom elsajátítani az élet művészetét: megcsodálni és elengedni tudni milliárd szépségét. Azt hiszem, ezt jelenti az, amit hagyományosan úgy mondunk: „jó halált halni”. Nem véletlen, hogy ősidők óta oly’ álhatatosan imádkoznak ezért a keresztények. Úgy engedje a jó Isten...!

32 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr8912536717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

jabbok 2017.05.24. 20:01:52

Ahogy a jó öreg Pálos Antal SJ mondogatta volt, "kutya marad az ember, amíg meleg".

De ezen szerintem (vagyis inkább NEKEM) sokkal egyszerűbb is, célravezetőbb is humorral, belső derűvel átlendülni, mint azzal, hogy "jogosult a bosszúságom, a szomorúságom és az önmagammal való elégedetlenségem". Persze ez szubjektív, sőt, azon belül is függ a pillanatnyi állapotunktól - de engem többnyire örömmel tölt el, hogy még szépnek, vonzónak találok egy-egy szép és vonzó nőt, tárgyat, értéket. És az is roppant hasznos, ha ÉSZREVESZEM, hogy ez a pillanatnyi vonzalom, tetszés, gyönyörködés rossz irányba vagy helytelen intenzitásba fordul. Ennél kevés korábbi és megbízhatóbb jele van annak, hogy éppen ideje újra beleszeretnem a feleségembe - vagy éppen az Istenembe.

Azt meg ugye Luthernek tulajdonítják, hogy az ember nem akadályozhatja meg, hogy a madarak elrepüljenek a feje fölött; néha még azt sem, hogy a feje búbjára is tojjanak - éppen elég, ha azt megakadályozza, hogy fészket is rakjanak rajta.

És ha már az idézeteknél tartok, azt nyilván közös forrásból ismerjük, hogy "szabad neki lenni".

Pandit 2017.05.25. 08:00:17

@jabbok:
Ez a Lutheres idézet tetszik, kösz.
Hát meg a "bosszúságnak és szomorúságnak" is "szabad lennie", amire persze megint lehet derűsen is reflektálni.
(Szóval eléggé ugyanazt mondjátok) :)

Más:

"Hogy tudnillik ne csak szájjal valljuk, s ne csak cselekedeteinkkel tegyünk tanulságot a megismert igazságról (vö. Róm 10,9-10; 1Pét 3,15), hanem valamiképpen magunk is egyé váljunk vele egyészen. A megtérésnek ugyanis sok színtje van. Ha csak a számmal vallom is Jézus Krisztus igazságát, már jó úton vagyok; bár még csak éppen hogy elindultam rajta. A cselekedeteim, az életformám megtérése már egy fokkal előrébb való. És még jobb, ha már a gondolataimat is Isten uralja, ő irányítja – ez az értelem megtérésének szintje. Ám még ez sem a végső állapot. Végül ugyanis – és ez már a legfelsőbb fokozatok egyike – ha már a „zsigereim” is Istenre mutatnak, az ő rám és mindenki másra vonatkozó vágyait tükrözik, ha már az érzelmeim is az ő elképzelései szerint reagálnak, akkor már megérkezőben vagyok… Konfúciusz mondja valahol: mire 70 éves lettem, már minden vágyamat követhettem. Talán Jézus Krisztus útján ez előbb is megadatik – reménykedem benne..."
Nekem ez valahogy fura, vagy talán inkább ijesztő(!). (Ha őszinte akarok lenni)
Nem először jön elő ez a "szintezős/fokolós" dolog, kicsit mindig megakadok rajta, de biztosan sok igazság van benne. Valahogy azért nekem az apostolok idézett szavai ilyenfajta "továbbgondolás" nélkül több reménységet(?) adnak.
(És én Konfúciuszt és Jézust sem hoznám így össze, (lásd utak(!), amik ugyanoda(?) vezetnek?) de lehet, hogy ez nem baj, csak én óvatos lennék ebben.)

marlar 2017.05.26. 12:57:37

@pacsy: cikk - köszi. :)

“ez már csak így szokás ezeken a lelkigyakorlatokon”
- hát, ti tudjátok - feltéve, hogy alaposan végiggondoltátok pro és kontra, és még mindig a mellette szóló érvek állnak nyerésre. :) (És ezzel most tényleg nem azt akarom mondani, hogy “én tudom”, mert nem tudom, nem is tudhatom, csak felmerült bennem a kérdés... A válasz meg szerintem helyzetfüggő.)

@jabbok: azt hiszem, irigylem ezt a hozzáállást. :)

@Pandit, @pacsy: én is úgy gondolom, hogy ez a szintekből álló modell, ami láthatóan pacsynak nagy kedvence :), nem teljesen jó leírás, bár sok bölcs meglátás van benne…

Konfuciusz és Jézus összehozása - egész pontosan Konfuciuszt és a keresztényeket hasonlította össze pacsy, de értem Pandit aggodalmának azt a részét, hogy az egyes utak hova vezetnek… Viszont az a lelki folyamat, amiről itt szó volt, t.i. hogy az ember meggyőződése már a vágyaiban is rögzül, talán független lehet attól (emi egyébként szerintem is lényegesebb kérdés), hogy egyébként igaza van-e. Nem? Ettől függetlenül, ha valaki olyat mondana nekem, hogy x éves korától már minden vágyát követhette, én azt bizony az életkorától függetlenül szkeptikusan fogadnám…

marlar 2017.05.26. 13:12:47

Node nem is ezeket akartam leginkább, hanem a cikk utolsó bekezdéséhez, ezt. :) (Sajnos nem tudok linkelni, bocs a hosszért.)

Áprily Lajos:
A csavargó a halálra gondol

Uram, a tél bevert a templomodba.
Álltam vaspántos portádon belül
s ámulva néztem botra-font kezemre
sugárban omló fényességedet.
Térdelt a nép, én álltam egyedül,
úgy hallgattam, amit beszélt papod:
„Ez világot szívedben megutáljad
és úgy menj ki belőle meztelen –”

Uram, te ezt így nem akarhatod.

Tudom, hogy földed nagy területéből
egyetlen barlangod jutott nekem,
s megreng az is, ha viharod zenéje
végigrobajlik fenn a tölgyeken.
De ha tavaszod jő, enyém az erdő,
és jó hozzám az erdő: ennem ad,
rigószavaddal kelt a kora-reggel
s odvamba surran este sűnfiad.
Gazdám, a nyár, az ősszel hullt levéllel
új őszig minden gondot eltemet:
mezítláb járom harmatos meződet
s verőfényed füröszti mellemet.
S ha kóborolni küld a nyugtalanság
s nótázva fut mellettem patakod,
kurjantással köszöntöm kék lakásod,
s fütyörészem s Uram, te hallgatod.
Zöld asztalomon vadgyümölcs az étel,
otthon-kínáló tűz nem int felém,
de mondd, volt-e valaha szép világod
valakié úgy, ahogy az enyém?

Ha menni kell, vállamról rongy-ruhámat
egy rándítással elhullathatom,
saruim szíja sem marad velem.
Uram, utálni nem tudom világod,
de indulhatok, amikor kivánod,
igéd szerint: egészen meztelen.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2017.05.27. 00:09:53

@marlar: Hű, asztaaaa, köszi szépen.
(...)
Hű.

(... hogy maradtam én eddig le erről a versről? ...)
(wow, tényleg köszi.)

jabbok 2017.05.27. 08:18:39

@marlar: "de mondd, volt-e valaha szép világod
valakié úgy, ahogy az enyém?"
Nem ez az IGAZI hála? Sokszor gondolkodom rajta, amikor a gyerekeimnek eszébe sem jut valamit megköszönni - AZÉRT, mert annyira belefelejtkeznek az ajándék feletti örömbe, mi meg csak nézzük őket...

Milyen gyönyörű, és ugyanerről szóló szöveg az igazi Isten-tiszteletről az egyik első parancs a Bibliában:
"hagyd ott (a kosarat) az Úr, a te Istened színe előtt, majd borulj le az Úr, a te Istened előtt, ÉS ÖRÜLJ egész családoddal, a levitával és a körödben élő idegennel együtt, mindannak a jónak, amit az Úr, a te Istened adott neked."
MTörv 26,1

pacsy 2017.05.27. 19:26:03

@jabbok: Most fejeztem be Irvin D. Yalom "Amikor Nietzsche sírt" című regényét. Évek óta nem olvastam regényt, és ezt is majdnem abbahagytam annál a résznél, amivel abszolút nem értettem egyet, de szerencsére erőt vettem magamon. Azt hiszem, ezt minden korunkbeli férfinak el kéne olvasnia, különösen, ha érdekli egy kicsit a filozófia. (De biztos mindenki ezt mondja, ha olyan területre téved, ahol nem ismeri ki magát, és váratlanul valami értékesre talál.)

@marlar: Köszi a verset! Azt a lgy-os szokást meg éppen most vagyok átértékelendő. Jálics megengedhette magának... (bár azt ő sem hangoztatta, hogy már minden vágyát követheti. :)

jabbok 2017.05.28. 18:11:41

@pacsy: Ott van az éjjeliszekrényen - de egyelőre a feleségem olvassa. Őszig nincs rá esélyem - de remélem, akkor elolvasom. Köszönöm az ajánlást!!

Kajla 2017.05.28. 21:17:11

@jabbok: Én néhány hónapja olvastam, legkisebb lányom (pszichológus) nyomata a kezembe. Nagyo érdekes, de inkább a mondandója szemppontjából, kicsit úgy érztem, hogy nagyon el akar mondani valamit és ahhoz ezt a keretet választja. De miközben Dosztojevszkij, érdekes módon a valószerűtlen történettel is elvarázsol, itt úgy érztem kicsit kilóga lóláb. Ezzel együtt nagyon érdekes a köyv.

jabbok 2017.05.28. 23:39:15

@Kajla: Yalomtól olvastam már egy-s-mást, természetesen rá is igaz, hogy "nem adhat mást, csak mi lényege"... Nyilván akkor is terapeuta marad, ha regényt ír. De terapeutának szerintem jó - pedig én hadilábon állok velük...

Valahogy úgy, ahogyan Pilinszky fogalmazta Popper Péternek.

jabbok 2017.05.29. 06:35:09

@Pandit: " (Szóval eléggé ugyanazt mondjátok) :) "

Hát, bármilyen meglepő, én sem mindig veszekszem - még @pacsy: -val sem... ;o)))

Egyébként főleg arra gondoltam, hogy a vágy, pontosabban a már túl erős vagy "rendetlen" vágy remek tünet.

A szex amúgy is olyan a lelki életben, mint a torok a testben.

Amikor a lábamról fázom fel, akkor is többnyire a torkom gyullad be először. Ezen lehet búslakodni vagy mérgelődni is - de TALÁN érdemesebb a torokfájást arra használni, hogy eszembe juttasson egy vastag zoknit akkor/ott, amikor/ahol a lábam nem is jelzi a hideget...

Pandit 2017.05.29. 10:16:35

@jabbok:
Ja, elég meglepő. ;o))
"A szex amúgy is olyan a lelki életben, mint a torok a testben"
Meglehet, (lehet benne valami) de azért ebben erős kétségeim vannak.

jabbok 2017.05.29. 16:35:22

@Pandit: Ezt kifejtenéd bővebben?

Pandit 2017.05.29. 17:22:05

@jabbok:
persze megpróbálom majd, csak most én is elvagyok havazva...
amúgy messze nem vagyok olyan jártas a lelki életben, mint ti úgyhogy....
és ezt a "remek tünet" dolgot is értem is azthiszem, csak...

pl elsősorban nem is erre gondoltam, de gyanítom pl olyan is van, hogy a kísértő pont akkor a legaktívabb, amikor jó úton járunk..., de most rohanok...bocs'. Később....

jabbok 2017.05.29. 19:43:51

@Pandit: "messze nem vagyok olyan jártas a lelki életben, mint ti" - hát, a te lelki életedben biztos sokkal jártasabb vagy mindegyikünknél... Márpedig szerintem ITT aztán igazán nem "a nagy általános igazságok" a fontosak. Hanem az, hogy NEKÜNK - NEKED, NEKEM, Pacsynak, másnak - mi segít, mi árt... Nem?

Pandit 2017.05.30. 07:32:56

@jabbok:
Ja, értem, ha nem "általános" akkor OK.
Gondolom de. (vagy: mikor hogy)
Bocs', hogy nem fejtettem ki jobban, de már nem is tudom pontosan mire is gondoltam. De így mindenesetre átgondolom, hogy az én lelki életemben hogy is van ez term. megfontolva amit írtál.
Aztán, hogy beszámolok-e róla? Meglátjuk. :o)

jabbok 2017.05.31. 00:02:55

@Pandit: igen titokzatos - fel akarsz csigázni? ;o)))

Pandit 2017.05.31. 09:28:40

@jabbok:
Á, dehogy. Igazából nem jutottam semmire. :(
Arra azért jó volt, hogy rendetlen, meg egyéb vágyak felbukkanása esetén ezek után tutira eszembe fog ez jutni. A "lelki élet", meg hogy más területeken is nézzek körül.

Lassan még "szintet lépek"? ;)
Részemről OK, és köszi.

Hermes the God in Yellow 2017.06.01. 16:35:10

fantasztikus cikk igazan, megpaprikazza akarmelyik nyilas taho delutanjat. mas celja valoszinüleg nem is volt.

csaba_carmarthen 2017.06.02. 01:05:59

Adj nekik erőt, hogy ellenálljanak a sátán csábításának, ha eltérítené őket annak varázsa, hogy tagadják a bűn létezését. Ámen.

nagyfigyelmeztetes.hu/rozsafuzerek/uj-imahadjarat-jezustol/

Imahadjárat (70) Ima a Papság részére az Egyház megmentésére

„Ó, Drága Jézus, segítsd meg Felszenteld Szolgáidat, hogy felismerjék az Egyházadon belüli szakadást, amikor az kibontakozik.

Segítsd meg Felszenteld Szolgáidat, hogy megingathatatlanok és hűek maradjanak a Te Legszentebb Igédhez.

Soha ne engedd, hogy a világi törekvések elhomályosítsák az Irántad való tiszta szeretetüket.

Add meg nekik a kegyelmeket, hogy tiszták és alázatosak maradjanak Előtted, és hogy tiszteljék a Te Legszentebb Jelenlétedet az Oltáriszentségben.

Segítsd és vezesd mindazon felszentelt szolgákat, akik szeretete esetleg kihűlt Irántad, és éleszd újra Szentlelked tüzét az ő lelkükben minden pillanatban.

Segítsd meg őket, hogy felismerjék – az eltérítésükre elébük helyezett – kísértést

Nyisd fel szemüket, hogy meglássák az Igazságot minden időben.

Áldd meg most őket, Drága Jézus, és borítsd be őket a Te Drága Szent Véreddel, hogy megóvd őket minden veszedelemtől.

Adj nekik erőt, hogy ellenálljanak a sátán csábításának, ha eltérítené őket annak varázsa, hogy tagadják a bűn létezését.

Ámen.”

Pope John Paul and Mother Teresa - Message to Seminarians and Priests

www.youtube.com/watch?v=3WtMvsDHpaU

pacsy 2017.06.04. 16:52:10

"Ha valaki számon kérné valamelyikünktől: 'Megkaptad a Szentlelket, miért nem beszélsz minden nyelven?', azt mondhatnánk neki: 'Hiszen az összes nyelven beszélek, mivel tagja vagyok Krisztus ama titokzatos testének, vagyis az Egyháznak, amely minden nyelven beszél.'" (Egy VI. századi afrikai szerző beszédeiből) - most küldte át egy SJ barátom. (Ja, hogy off? Áldott pünkösdöt! :)

Katalin MKis 2017.06.05. 22:43:34

Visszatetsző, ahogyan a közel "50-es Jezsuita" emléket állít magának a neten erényeiből, amelyekkel kiérdemli (végül) a jóhalál kegyelmét. DE addig is morálisan lenyom egy lelkigyakorlatozó lányt egy "öleléssel" (!) kiprovokált puszi okán. - Anno én is voltam Tahiban csend-med. gyakorlaton, amelyet Alois Berger vezetett. Nem volt ölelés, viszont volt kemény padlón pokrócon ülés. Hajnali élmények a kápolnában, ahol gyümölcsözött az előző napi ráfordítás....Csodálatos hitet kaptam Mária személyére nézve...és a Korpusz (Krisztust hirdetni, mint megfeszítettet)...! Azóta református lelkészből katolizáltam (www.Konvertita.hu) - A főtémánál maradva: aki pap lévén "öleli" a résztvevőket, nem kezdeményező-e már őmaga? Hogy eme "bátorítás" révén kap egy puszit??...Ettől kellett volna rögtön föleszmélnie NEKI, hogy mire inspirálhat....És bocsánatot kérnie a Hölgytől. Ámde éppen a fordítottja történt. És... lám-lám máris a "botcsinálta Bűnbakján" lovagolva hirdeti az erény(sége) himnuszát. "Lelki szajhát kiált" még Cubában is, és minden teremtett dologra kiterjedő viszolygásába a Teremtő Istent is belekeveri. - Kedves Atya, térjen meg és kövesse Jézust, akinek nevét a Rendjében hordja. Ő a Bűnös Nőről (aki az Ő lábát a hajával törölgette) azt mondja, hogy amíg az Evangélium hirdettetik, róla mindig meg fognak emlékezni. (Lk 7,44-47)
- És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.
Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.
Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat.
Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. Mt 26,13 Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, amit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére. - Persze a párhuzam erős, mert hiszen Jézus nem ölelgetett nőket és nem is kellett őket ellökdösnie. Ezek az evilági "jezsuita-testi-lelki gyakorlatokra" meditálódnak....És cseng a Csend.....

pacsy 2017.06.07. 10:20:57

@Katalin MKis: Köszönöm szépen, hogy ilyen őszintén leírta a vélményét. Biztosan sokan látják Önhöz hasonlóan ("Jól megmondta neki!!!") és én örülök, hogy ez a vélemény így megjelenhetett.

El is gondolkoztatott, amit írt. Mindenekelőtt azon tűnődtem, miért olyan fontos nekem, hogy - némely józan, intő hang ellenére - ilyen kényes témákról is posztoljak. Önmagam ellenére is, hiszen nyilván nem kellemes kitenni magamat annak, hogy például az Ön szemüvegén át is olvashatnak. Arra jutottam, hogy mégsem tehetek mást: prófétai hivatást érzek. Azt szeretném, hogy valahol ezek a dolgok is megjelenhessenek a magyar egyházi (kiber)térben. Így talán egy kicsit részei lehetnek a közgondolkodásnak, a közbeszédnek. Mert ha már egyszer valami létezik, jobb, ha beszélni is lehet róla. A magam részéről ezáltal remélek egy gyertyafénnyi világosságot gyújtani a kollektív tudattalan kavargó, sötét bugyraiban.

Szóval, a legtávolabb áll tőle, hogy valakit is kiprédikáljak (az adatok úgyis annyira megváltoztatom, hogy már én is alig ismerek rá a saját történeteimre... :) De hát ettől még szabad a mindenkori "gyengébb féllel" azonosulni, és nekimenni is szabad a mindenkori képzeletbeli agresszornak. (Hátha én is megszokom lassan, hogy ekkora kivetítési felület vagyok...)

Egyébként - megnyugtatásul - tavaly szeptemberben elhatároztam, hogy (bár eddig is engedélyt kértem rá) többet senkit sem ölelek meg lelkigyakorlaton. A következő esemény vezetett erre a belátásra. Amikor elmeséltem a jezsuita lelkiatyámnak a nyaramat, és csak futólag említettem ezt a szokást is (az esetet nem, mert az... az talán csak merő kitaláció! ;), úgy nézett rám, mint egy eszementre. Aztán csak annyit mondott: "Csinálhatod nyugodtan, de én soha nem tennék ilyet." (Nem is csoda, egyházjogász, és nemzetközi szinten papok által okozott botrányokkal foglalkozik...) Hálás voltam neki azért a reakciójáért. És hatott is... Az a tapasztalatom egyébként, hogy csak az ilyen hat: ha az embert szabadon hagyják a saját józan belátását követni.

Szervusztok!

Katalin MKis 2017.06.10. 03:11:49

FIGYELEM, MINDNYÁJAN MEG VAGYUNK VEZETVE! Itt az árulkodó mondat: "Amikor elmeséltem a jezsuita lelkiatyámnak a nyaramat, és csak futólag említettem ezt a szokást is (az esetet nem, mert az... az talán csak merő kitaláció!" ;) SZÓVAL HAZUGSÁGGAL SZÓRAKOZTAT A PAP. (Sok ideje van, - menjen plébánosnak. Majd kap 10 falut, hogy elfelejtse a mesterkélt meséit, de még a nevét is.) - Szóval nekem már bűzlött az a "kinais leányálom". Ekkora "átlátszó dumával" nem jöhet egy NŐ...! Hát így is van, merthogy nem nő volt, hanem a Pap-Nő-Fantom. (A figurái sem lehetnek okosabbak Nála, - ez már csak így természetes. Nem?) Semmit nem utálok jobban, mintha szellemi-lelki dolgokban rászednek. (S valójában ezzel mindnyájan így vagyunk.) De hogy mindezt egy pap műveli, az minden orcátlanságon felül van......((Egyszer talán lerántják róla a "Leplet" ténylegesen is.))

khamul 2017.06.10. 11:00:01

@Katalin MKis:

Kedves Katalin,

én nem ítélnék ilyen élesen. Látom, hogy mikor írta a hozzászólását. A hajnali óra gyakran rossz tanácsadó!

Persze lehet, hogy tapasztaltabb nálam, vagy sok hasonlót látott. Tényleg nem bántani akarom.

Katalin MKis 2017.06.10. 13:21:31

Kedves Atya,

Ön nemcsakhogy nem jó pasztorálisból, de a Bibliát sem ismeri kellőképpen: Jézusról többször halljuk, hogy korán reggel ment el egyedül imádkozni (Mk1,35) A Feltámadás után az asszonyok is "kora reggel, amikor még sötét volt" - indultak a sírhoz (Jn 1,1)
Bibliai értelemben tehát a hajnali óra "szent időnek" minősül.

khamul 2017.06.10. 13:28:52

@Katalin MKis:

Kedves Katalin!

Nem vagyok atya, csak jó-rossz édesapa.

A hajnali idővel kapcsolatban természetesen igaza van, ezzel együtt úgy látom, hogy pacsyval talán igazságtalanul keményen bánik.

Természetesen az is lehet, hogy Önnek igaza van, én pedig tévedek.

pacsy 2017.06.10. 17:20:57

@Katalin MKis: Nem szórakozásból változtatgatok a történeteimen, még kevésbé azért, mintha hazudni vagy "megvezetni" akarnék, hanem azért, mert a szakemberek szerint csak így szabad a nyilvánosság előtt írni vagy beszélni ilyen kényes témákról (privaci). Azt hittem, ezt tudja, de nem baj, nem baj.

csaba_carmarthen 2017.06.10. 23:29:20

Ó mennyire meg fognak téveszteni benneteket, és mennyire elfedik, elrejtik, majd elvetik az Igazságot. Mindezek a változások gyorsan fognak bekövetkezni a jövőben, és ezeknek a dolgoknak a terjedése sokakat meg fog döbbenteni. Mindeközben zűrzavar, rettegés, szomorúság és kétségbeesés lesz. Egyházam annyira szét fog hullani, hogy falain belül megtörik mindennemű bizalom. Ez nagy rettegést fog kiváltani, majd egy elsőre nem egyértelműnek tűnő módon a Katolikus Egyház az új egy-világvallás vezető erejévé válik. Ez az új förtelem nagy szeretetet fog mutatni a világ szegényei és éhezői iránt. De nem fogja Igémet hirdetni, sőt Egyházamhoz sem marad hűséges. Ennek ellenére Egyházam tovább él majd.

Hűséges Tanítványaim – beleértve a papokat és minden Keresztény vallás szent szolgáit – továbbra is szorosan a Közelemben maradnak. Maradék Egyházam ki fogja állni az idő próbáját, és sosem halhat meg, mert

Én Vagyok

az Egyház.

Engem nem lehet elpusztítani soha.

nagyfigyelmeztetes.hu/2013/11/huseges-tanitvanyaim-beleertve-a-papokat-es-minden-kereszteny-vallas-szent-szolgait-tovabbra-is-szorosan-a-kozelemben-maradnak/