Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

boldogság (8) egyház (48) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (16) hit (20) ima (15) isten (19) jezsuita (10) jézus (10) katolikus (8) lelkiség (10) orbán (9) pápa (18) politika (25) szabadság (9) szeretet (10) társadalom (9) tudomány (11) vallás (13) vallások (10) Címkefelhő

Friss topikok

A felszabadítás teológiája: meghívás a nézőpontváltásra

2017.08.16. 11:26 Satori

felszabaditas_teologiaja.jpgKevéssel Hugo Chávez venezuelai elnök halálhírének bejelentése után fültanúja voltam egy magánbeszélgetésnek, amely egy dél amerikai jezsuita és egy európai rendtársa között zajlott le. Az európai szerzetes már-már arroganciával felérő magabiztossággal fejtegette véleményét a volt államfő vitatott érdemeiről, anélkül persze, hogy akár csak megkérdezte volna beszélgetőpartnere véleményét, figyelembe vette volna szempontjait és érzelmeit. Számára egyetlen pillanatig sem volt kétséges, hogy csupán egy populista népvezér tűnt el a politikai porondról: olyan ember, aki diktatórikus eszközökkel vezette az országát, szalonképtelenül viselkedett a nyugati demokráciák vezetőinek gyűlésein és az utolsó leheletéig ragaszkodott saját politikai hatalmához.

A beszélgetés európai résztvevője számára láthatólag semmiféle jelentőséggel nem bírt (és kognitív disszonanciát sem okozott) az a tény, hogy az elnök halálakor Venezuelában egyhetes nemzeti gyászt rendeltek el, sőt ugyanilyen hosszú megemlékezést tartottak Bolíviában, és háromnapos gyászidőszakot Argentínában és Kubában is. Mindezen hírek – ha hallott is róluk – minden valószínűség szerint csak saját elméletét támasztották alá, miszerint egy sikeres politikai hazárdjátékosról van szó, akinek könnyen bedőltek a hozzá hasonlóan egyszerű emberek. Aligha jutott el a füléig – s még kevésbé a szívéig – az a tény, hogy megannyi korrupt vezető után Chávez uralma alatt végre ugrásszerű fejlődésnek indultak a társadalmi és szociális viszonyok, érezhetően javult a közellátás és fokozatosan elkezdték felszámolni a nyomornegyedeket. Nem csodálkoztam azon, hogy a dél amerikai szerzetes nem sokáig bírta türtőztetni magát, és fájdalmas arckifejezéssel, szó nélkül faképnél hagyta érzéketlen monológjába feledkezett nyugati rendtársát. Bizony, a kultúrközi megértés érdekében elengedhetetlen némi empatikus érzék, valamint az, hogy a másik fél szempontjait figyelembe vegyük.

A történelem egyházpolitikai szempontból nem bánt kegyesen a felszabadítási teológiával. A mozgalom a múlt század hetvenes éveinek elején, a chilei Salvador Allende reményteljes napjaiban született, amit rövidesen Augusto Pinochet brutális diktatúrája váltott fel. A latin amerikai országokban rendre katonai diktatúrák vették át a hatalmat és válogatott (például elektromos árammal történő) kínzás volt közös osztályrésze azoknak, akik harcoltak a szabadságért. Később újra felébredt a remény, mivel a nicaraguai szandinisták megbuktatták a Somoza dinasztiát, de a szandinisták működésüket a Ronald Reagen a kommunizmussal szemben engesztelhetetlenül ellenséges uralmának árnyékában kezdték meg, és az USA által szponzorált kontrák véres háborújába fulladt. Ezután a Szovjetunió összeomlása és Kuba „sajátos időszaka” (Special Peirod) következett. 1990-ben az USA által finanszírozott Violeta Chamorro  pártja (UNO) – amely az USA republikánus pártja politikai tanácsadóinak támogatását élvezte –, meglepő győzelmet aratott Daniel Ortega és a szandinisták fölött. Önmagában az, hogy politikailag ilyen mértékig ellenséges légkörben is képes volt tartósan fennmaradni, a felszabadítás ügyének fontosságát és tartós érvényességét bizonyítja Dél-Amerikai kulturális kontextusában.

Általában véve elmondható, hogy a felszabadítás teológiája jól reagált e krízisek sorozatára. A keserű tapasztalatok persze csökkentették a korábbi időszak optimizmusát; ráadásul ma kétségkívül új kihívásokkal kellett szembenézni, ami – a felszabadítás teológia módszertana értelmében – újra csak a kontextuális mozzanat ébrentartására és megerősítésére kötelez. (Vö. pl. David Tombs, Latin American Liberation Theology, Brill Academic Publishers, Inc., Boston – Leiden, 2002, aki öt történelmi periódusban tekinti át a mozgalom történetét. A berlini fal leomlásától számított 15 év eszmetörténeti áttekintéséhez Ivan Petrella, The Future of Liberation Theology. An Argument and Manifesto, TJ International Ltd, Padstow, Cornwall, 2004.) A mai áramlatok nagyobb hagnsúlyt helyeznek a bibliai dimenzióra és jobban elmélyítették ezt az eddig jobbára elhanyagolt aspektust. Továbbra is jelen van a politikai és gazdasági elemzés, a szocio-ökonómiai nézőpont is, bár a korábbinál kiegyensúlyozottabb formában. A kortárs teoretikusok egyre inkább hajlanak a piacgazdaság fontosságának elismerésére, azzal a feltétellel, hogy az állam helyesen gyakorolja a piac feletti ellenőrző hatalmát. Az elméletek tehát mára mintha a korábbinál kisebb igényeket fogalmaznának meg, és szinte teljesen elhagynák az állam totális ellenőrzés alá vonásának igényét. Napjainkban inkább az alapoktól való építkezés van napirenden: az egyházi bázisközösségek, a kooperativák, a közösségfejlesztési projektes tűnnek kiemelten időszerűnek. Továbbra is fontos feladat ébren tartani és ápolni a reményt egy új, a fennállónál igazságosabb társadalmi rend megvalósítására. Az hangsúly eddigi csaknem kizárólag a szegények gazdasági felszabadításán volt, mára azonban a vállalkozás kiszélesedett és gazdagodott az igazságosság és egyenlőség hangsúlyozásával, például a feketék, a bennszülött népek, a nők, a fogyatékkal élők stb. iránt. (pl. a feminista teológiáról jó áttekintést ad Susan Frank Parsons, ed., Feminist Theology, Cambridge University Press, Cambridge, 2002; a feminista teológia fajtáiról lsd. 3-132. o., főbb témáiról 135-260. o.; az egész téma mai és átfogó elemzéséhez vö. Miguel A. De La Torre, ed., Introducing liberative theologies, Orbis Books, Maryknoll, New Zork, 2015). Tipikus a mexikói zapatista mozgalomban az olyan társadalom víziója, „amelyből senki sincs kizárva”. A kubai rendszer lassú de folyamatos (immár visszafordíthatatlannak látszó) átalakulásával a baloldali gondolat teret veszít ugyan, de bizonnyal nem szenved verséget: Latin Amerika szegényebb lesz egy ideállal, ám ahol a társadalomban ekkora – nyugati szemszögből valóban elképzelhetetlen! – igazságtalanság uralkodik, ott a fennálló rend korrigálására irányuló törekvéseknek várhatóan mindig lesz társadalmi bázisa, mind politikai, mind pedig teológiai tekintetben.

Összegzésképpen elmondható tehát, hogy a felszabadítási teológia – bár egyelőre korátsem vitán felüli és minden szempontból elfogadható – olyan értékes elemekkel járult hozzá a teológiai reflexió világméretű kibontakozásához, hogy többé senki sem hagyhatja figyelmen kívül, sőt tanulhatunk, és tanulnunk is kell belőle. A mozgalom a maga egészében – minden benne rejlő kockázat ellenére – maradandó hozzájárulás a teológia egészéhez és minden jel arra mutat, hogy időszerűségét a belátható jövőben sem fogja elveszíteni. (Vö. M. H. Ellis and O. Maduro, eds. The Future of Liberation Theology [Maryknoll, NY: Orbis 1989].)

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr5112754906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

csaba_carmarthen 2017.08.18. 10:50:15

Pacepa roman kommunista es KGB ugynokkel keszitett interju arrol hogy hogyan hoztak letre

a kommunistak

a felszabaditas teologiaja-t.

((...meghívás a nézőpontváltásra???? ))

www.catholicnewsagency.com/news/former-soviet-spy-we-created-liberation-theology-83634/

Washington D.C., May 1, 2015 / 03:34 pm (CNA).- Espionage deep in the heart of Europe. Secrets in the KGB. Defection from a communist nation. Ion Mihai Pacepa has seen his share of excitement, serving as general for Communist Romania’s secret police before defecting to the United States in the late 1970s.

The highest-ranking defector from communism in the ‘70s, he spoke to CNA recently about the connection between the Soviet Union and Liberation Theology in Latin America. Below are excerpts of the interview. All footnotes were provided by Pacepa.

In general, could you say that the spreading of Liberation Theology had any kind of Soviet connection?

Yes. I learned the fine points of the KGB involvement with Liberation Theology from Soviet General Aleksandr Sakharovsky, communist Romania's chief razvedka (foreign intelligence) adviser – and my de facto boss, until 1956, when he became head of the Soviet espionage service, the PGU1, a position he held for an unprecedented record of 15 years.

On October 26, 1959, Sakharovsky and his new boss, Nikita Khrushchev, came to Romania for what would become known as “Khrushchev's six-day vacation.” He had never taken such a long vacation abroad, nor was his stay in Romania really a vacation. Khrushchev wanted to go down in history as the Soviet leader who had exported communism to Central and South America. Romania was the only Latin country in the Soviet bloc, and Khrushchev wanted to enroll her “Latin leaders” in his new “liberation” war.

I learned about Sakharovsky from your writings, but I could not find any other relevant information about him. Why?

Sakharovsky was a Soviet reflection of the Cold War's hot years, when not even all the members of the Israeli and British governments knew the identity of the heads of Mossad and MI-6. But Sakharovsky played an extremely important role in shaping Cold War history. He authored the export of communism to Cuba (1958-1961); his nefarious handling of the Berlin crisis (1958-1961) generated the Berlin Wall; his Cuban Missile Crisis (1962) brought the world to the brink of nuclear war.

Was the Theology of Liberation a movement somehow "created" by Sakharovsky's part of the KGB, or it was an existing movement that was exacerbated by the USSR?

The movement was born in the KGB, and it had a KGB-invented name: Liberation Theology. During those years, the KGB had a penchant for “liberation” movements. The National Liberation Army of Columbia (FARC), created by the KGB with help from Fidel Castro; the “National Liberation Army of Bolivia, created by the KGB with help from “Che” Guevara; and the Palestine Liberation Organization (PLO), created by the KGB with help from Yasser Arafat are just a few additional “liberation” movements born at the Lubyanka -- the headquarters of the KGB.

The birth of Liberation Theology was the intent of a 1960 super-secret “Party-State Dezinformatsiya Program” approved by Aleksandr Shelepin, the chairman of the KGB, and by Politburo member Aleksey Kirichenko, who coordinated the Communist Party's international policies. This program demanded that the KGB take secret control of the World Council of Churches (WCC), based in Geneva, Switzerland, and use it as cover for converting Liberation Theology into a South American revolutionary tool. The WCC was the largest international ecumenical organization after the Vatican, representing some 550 million Christians of various denominations throughout 120 countries.

The birth of a new religious movement is a historic event. How was this new religious movement launched?

The KGB began by building an intermediate international religious organization called the Christian Peace Conference (CPC), which was headquartered in Prague. Its main task was to bring the KGB-created Liberation Theology into the real world.

The new Christian Peace Conference was managed by the KGB and was subordinated to the venerable World Peace Council, another KGB creation, founded in 1949 and by then also headquartered in Prague.

During my years at the top of the Soviet bloc intelligence community I managed the Romanian operations of the World Peace Council (WPC). It was as purely KGB as it gets. Most of the WPC’s employees were undercover Soviet bloc intelligence officers. The WPC’s two publications in French, Nouvelles perspectives and Courier de la Paix, were also managed by undercover KGB – and Romanian DIE2 - intelligence officers. Even the money for the WPC budget came from Moscow, delivered by the KGB in the form of laundered cash dollars to hide their Soviet origin. In 1989, when the Soviet Union was on the verge of collapse, the WPC publicly admitted that 90% of its money came from the KGB3.

studiorum 2017.08.18. 22:44:55

"... olyan értékes elemekkel járult hozzá a teológiai reflexió világméretű kibontakozásához, hogy többé senki sem hagyhatja figyelmen kívül, sőt tanulhatunk, és tanulnunk is kell belőle."

Mit tanulhatunk belőle, amit nem tudtunk, vagy nem gyakoroltunk? Mi közünk van a felszabadítás teológiához? Az Egyház mindig kiállt a szegények és elesettek mellett.

Azért nem kellene félrevezetni a jónépet mindenáron.

Satori 2017.08.20. 17:10:39

@studiorum: "Azért nem kellene félrevezetni a jónépet mindenáron."

A félrevezetés vádja helyett, kedves @studiorum, érdemes egy kicsit előbb tájékozódni. Tanulmányozni a kérdést, művelni a szent tudományokat, érdeklődni irántuk (studium). Legalább az internet segítségével:

hu.wikipedia.org/wiki/Felszabad%C3%ADt%C3%A1si_teol%C3%B3gia

eszmelet.hu/francois_houtart-a-felszabaditasi-teologia-jelenlegi-helyzet/

sefatias.blog.hu/2014/08/30/a_felszabaditas_teologiaja_korunkban

Bár ez fáradtsággal jár. És ugyebár "plenus venter non studet libenter" (teli hassal az ember nem szívesen tanul). (Főleg valami újat...)

matthaios · http://www.matthaios.hu 2017.08.20. 18:17:58

@studiorum:

Satori csak azt mondta el, ahogyan a felszabadításteológiát ő és sokan rendtársai közül látják. Szerintem nem akart ő senkit félrevezetni, csak elmondta véleményét. Egy másik vélemény (sajnos tőlem): www.matthaios.hu/a-felszabaditas-teologiarol/ .

matthaios · http://www.matthaios.hu 2017.08.20. 18:40:57

@studiorum:

Egyébként Satori nem hallgatja el a felszabadításteológia problémáit: Így ír róla: „egyelőre korántsem vitán felüli és minden szempontból elfogadható”.

studiorum 2017.08.21. 21:42:43

@Satori:

Ha nem a jónép félrevezetéséről van szó, akkor a felszabadításteológia téveszméje előtti hajlongásról beszélhetünk a cikk kapcsán: "... olyan értékes elemekkel járult hozzá a teológiai reflexió világméretű kibontakozásához, hogy többé senki sem hagyhatja figyelmen kívül, sőt tanulhatunk, és tanulnunk is kell belőle."

Nekünk nem felszabadításteológiánk van, hanem katolikus teológiánk.

A mi felszabadulásunk, a bűn uralma alóli felszabadulás. Ezt Krisztus megváltása hozta el és az Egyház szentségei közvetítik számunkra.

Az Egyház társadalmi igazságosságra vonatkozó tanítása nem szorul a felszabadításteológia súgásaira.

Továbbra is kérdezem, mit tanulhatunk tőlük?

Az Egyház mindig kiállt a szociális igazságosságért. Lásd: 1891, Rerum novarum, Quadragesimo anno, az Octogesima adveniens, a Laborem exercens és a Centesimus annus szociális enciklikák. Az Evangélium, témaköreit (tőke-munka, munkaadók-munkavállalók mindig új elemeket fölvető kapcsolata) az evangelizáció szempontjai szerint dolgozza föl. (Katolikus Lexikon nyomán)

Lásd még: Az egyházi szegényápolás története I-II. (Dr. Ratzinger György, 1886) antikva.hu/egyetemes-tortenelem/az-egyhazi-szegenyapolas-tortenete-i-ii-kotet

Hogy teli hassal vagy anélkül, ki, milyen nehezen figyel oda a tanítóhivatal megnyilatkozásaira és abból ki, mennyit (nem) tanul, azt te jól láthatod. Mindnyájan tudjuk kikről van szó. Talán, ha hozzájuk lenne néhány tanító/intő szavad, még érdemeket is szerezhetnél. Gúnyolódásod nem biztos, hogy beválik náluk. Ez rám se volt hatással.

studiorum 2017.08.21. 22:29:12

@matthaios:

A felszabadításteológia fából vaskarika. Tévút! Mellékvágány! Ezt a jól tájékozottak tudják. Nagyon jól megfogalmaztad a lényeget, amit ne sajnálj: "Összefoglalva azt mondanám, hogy a felszabadítás teológiája a fenti értelemben véve egy zsákutca. Nem tesz különbséget a természetes és a természetfölötti rend között. Az egyébként jogos és indokolt, igazságtalanságok elleni fellépést kiragadja az erkölcstan és a szociális tanítás köréből és tévesen helyezi ezt „dogmatikai” környezetbe. Jobb kiindulás lett volna, ha az áteredő bűn és következményeinek valóságától indulnak el, mert jelentős mértékben ez az oka a társadalom egyenlőtlen fejlődésének. Ha tehát ez a betegség alapja, akkor a gyógyszer az áteredő bűn következményeit, az értelem elhomályosulását, az akarat rosszra való hajlását gyógyító kegyelem."

Satori felmenti magát az alól, amit feldicsér:

"... olyan értékes elemekkel járult hozzá a teológiai reflexió világméretű kibontakozásához, hogy többé senki sem hagyhatja figyelmen kívül, sőt tanulhatunk, és tanulnunk is kell belőle."

„... egyelőre korántsem vitán felüli és minden szempontból elfogadható”

" A mozgalom a maga egészében – minden benne rejlő kockázat ellenére – maradandó hozzájárulás a teológia egészéhez és minden jel arra mutat, hogy időszerűségét a belátható jövőben sem fogja elveszíteni."

Nekünk nincs szükségünk felemás beszédre, mozgalomra, balos ideológiának keresztény csomagolására.

Satori 2017.08.22. 22:28:49

@studiorum: "Gúnyolódásod nem biztos, hogy beválik náluk. Ez rám se volt hatással."

Eszemben sem volt gúnyolódni; elnézést, ha ilyen formán volt félreérthető, amit írtam. Arra akartam csak utalni, hogy üres vagy teli hassal az ember alighanem más teológiát fejleszt ki - mint arra példa a latin-amerikai, az ázsiai és az afrikai katolikus teológusok (ezreinek) ígéretes próbálkozásai.

Nota bene, egyébként: szociális témákat megpendítő enciklikák sora egyáltalán nem szakadt meg a Centesimus annus-szal (1991)!

jabbok 2017.08.23. 14:15:36

@Satori: Nemrégiben tanultam, itt a blogon: DFT.

Bár lehet, hogy az a cél, hogy támadjon? Végülis ez a fajta vaskalapos támadás, ahogy számtalan konkrét példa mutatja itt a blogon is, még a vitában a másik "oldalon" állók jelentős részét is a te oldaladra állítja...

"A herceg élvezte Piszkos Fred népszerűtlenségének minden előnyét."

vaccinium 2017.09.01. 20:17:15

Egy rövid összefoglalás könyvbemutató formájában (Gustavo Gutiérrez-Gerhard Ludwig Müller szerzőségével), kiemeltem a szerintem legfontosabbat az ismertetőből:
( www.magyarkurir.hu/hirek/a-szegenyek-es-kereszteny-hit-atfogo-kotet-felszabaditasi-teologiarol )

"A felszabadítási teológia lényegében abból a felismerésből született, hogy vannak olyan körülmények, amelyek között az emberek egyszerűen képtelenek teljes értékű kapcsolatban lenni Istennel. Vannak olyan helyzetek, amelyek megfosztják az embert attól, hogy valódi egyén, igazi szubjektum legyen, s ezekből a helyzetekből fel kell szabadítani."

csaba_carmarthen 2017.09.02. 14:03:18

Grignon Monfort Szent Lajos - A rozsafuzer erejerol:
www.youtube.com/watch?v=rWfwDmnTW1U

A felszabadítási teológia lényegében a Marxizmusból született.
veritasvincitinternational.files.wordpress.com/2015/01/screen-shot-2015-01-18-at-10-33-46-pm1.png

(Vagyis a szabadkomuves kommunizmus.
veritas-vincit-international.org/2015/01/18/hand-signals-of-freemasonry-explained/ )

II. János Pál pápa, aki jól ismerte a kommunisták gondolkodását, és bizalmasa, a Hittani Kongregációt vezető Joseph Ratzinger azonban átlátott a szitán, és elítélte az osztályharcot alapvetőnek tekintő felszabadítás teológiáját, mint <<egyszerű eretnekség>>, ami >alapvető veszélyt> jelent az egyházra, mivel alááshatja az egyházat és destabilizálhatja a Nyugatot.
kereszteny.mandiner.hu/cikk/20150426_pacepa_a_kgb_talalta_ki_a_felszabaditas_teologiajat

(87) „Ó Atya, Fiad nevében ments meg bennünket a kommunizmustól.

Ments meg bennünket a diktatúrától.

Védelmezd meg nemzetünket a pogányságtól.

Oltalmazd meg gyermekeinket minden veszedelemtől.

Segíts, hogy meglássuk Isten Világosságát.

Nyisd meg szívünket Fiad Tanításaira.
Segíts meg minden Egyházat, hogy hűek maradjanak Isten Igéjéhez.
Könyörögve kérünk, óvd meg nemzetünket az üldöztetéstől.
Legdrágább Urunk, tekints reánk Irgalommal, függetlenül attól mennyire bántunk Téged.
Jézus, Emberfia, boríts be minket Drága Véreddel.
Oltalmazz meg minket a gonosz kelepcéitől.
Esedezve kérünk, Édes Istenünk, avatkozz be, és akadályozd meg a gonoszt abban, hogy elnyelje most a világot. Ámen.”

@studiorum: @matthaios: @jabbok:
nagyfigyelmeztetes.hu/rozsafuzerek/uj-imahadjarat-jezustol/