Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Köztünk élő szentek

2017.09.25. 08:51 pacsy

futok.jpgIsmerek egy atyát, aki szentség hírében áll. Mindenki így tartja számon, aki csak ismeri. Nagyjából egész életében plébánosként dolgozott, körülbelül negyven évig Budapest egyik legszegényebb (bár újabban rohamosan fejlődő) negyedében, közel ahhoz, ahol Teréz anya nővérei is házat alapítottak. Mindenkin segített, akivel csak kapcsolatba került. Elképesztően egyszerű körülmények között élt, a plébániája bezzeg annál inkább virágzott! Akárki csak látta, érzékelte, hogy Élet árad belőle! A „vonzáskörzetébe” a legkülönbözőbb emberek tartoztak bele: gyerekek és felnőttek, hajléktalanok és értelmiségiek, szerzetesek és családosok, papok és püspökök (egy bíboros is :). Már nagyon öreg, de még mindig sokan járnak hozzá.

Nemrég majdnem meghalt. Misézés közben lett rosszul, összeesett, bevitték a kórházba. Valami műtétet is el akartak végezni rajta, hogy megmentsék, de végül nem lehetett. Amikor felébredt az altatásból, éppen régi kedves barátja, a templomgondnok ült az ágya mellet. „Te Feri! Ez már a mennyország?” – ezekkel a szavakkal szólította meg. Azóta is emlegetik... :) Nagyon vágyakozott már... Mikor azonban kiderült a számára, hogy még nem mehet, várnia kell, és mivel mindenki bíztatta, hogy csak gyógyuljon, mert nagy szükség van rá, akkor következetesen azon kezdett fáradozni, hogy mihamarabb felerősödjön. Ahogy fel tudott kelni az ágyból, napról-napra egyre több kört rótt le az udvaron és szorgalmasan nyomogatta azt a kis labdát is, amit az orvosok adtak neki izomerősítésre. :) Azt hiszem, nem létezik ennél nagyobb szabadság: szívesen meghalt volna, hogy Istennél lehessen, de érte szívesen újra élni is akart.

A lábadozása alatt egy fiatalember odaköltözött mellé, hogy mindenben a segítségére legyen. Elmesélte, hogy azt várta – mégiscsak lakva ismeri meg az ember a másikat –, hogy majd kiderülnek a hiányosságai. Hogy majd idővel kibújik a szög a zsákból. De nem bújt ki. Talán csak annyit vett észre, hogy néha egy kicsit türelmetlenebbül szólt a megszokottnál. De megmaradt olyannak, amilyennek korábban ismerte: egészen áttetsző, bölcs és tiszta embernek.

A lelkivezetői „módszeréről” néhéz számot adni. Azt mesélik, hogy néha az egész találkozás alatt ő beszél, mert reagál az elmesélt esetre vagy válaszol feltett kérdésre. Máskor viszont csak meghallgat, alig szól egy-egy szót. Hihetetlen bölcsességre és szabadságra vall, ha valaki ilyen független tud lenni a „lelkivezetői módszerektől”. Mert tévedhetetlenül megérzi, hogy kinek mire van szüksége...

Az életszentség ajándék. Nem lehet kiérdemelni vagy kikényszeríteni, legfeljebb vágyakozni, törekedni lehet rá. Van is egy kis könyv amit az atya beszédeiből állítottak össze, annak is az a címe: „Szentté kell lennünk”. Szentek statisztikai valószínűséggel bárhol előfordulnak – Isten megadja őkat egyházának. Felfedezhetők a papok között minden egyházmegyében, a szerzetesek és szerzetesnők között is, minden rendtartományban. A családokat is ők tartják össze. Éltető jelenlétük tartja fenn a világot.

A szentek élete világít. Persze nem úgy, mint a pipacs a tarlón. A fénye inkább szelíd, nem hivalkodó. Otthonosságot ad, mint a gyertyaláng. Hunyorgás nélül bele lehet nézni. Felmelegíti a szívet.

Isten nem hagyta el népét. Szentjeiben velünk marad – egészen a világ végezetéig.

 

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr5412894174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jabbok 2017.09.25. 12:32:09

"Mert tévedhetetlenül megérzi, hogy kinek mire van szüksége..."

Ez is lehet. De talán az is lehet, hogy az Úristen az, Akinek (a lelkivezetésben talán különösen is) sok mindenre sokkal nagyobb "szüksége" van, mint hibátlanságra vagy "módszerekre"...

Ildikó Erika 2017.09.25. 16:56:04

Isten áldja meg. Egy ideig a lelkiatyám volt. A legtisztább szívű ember, akit valaha is ismertem.

türkiz 2017.11.10. 12:44:32

"Ott vagyok, ahol lenni kell, azt teszem, amit jó tenni - és örömmel csinálom!"

www.magyarkurir.hu/hirek/visszaadta-lelket-teremtojenek-futo-karoly

2017.11.10. 13:21:18

@türkiz:
Köszönöm.
Ezen a mondaton most elgondolkodtam, mert sok más témánál folyó beszélgetéshez is kapcsolódik, azt hiszem, és figyelemre méltó a benne lévő sorrend is:

"Mi a lényeget jobban látó világban nőhettünk fel. Szilárd hittani ismereteink voltak, és az Egyházhoz kötődésünket mély élmények határozták meg.”"

Nem ismertem Őt, de én is remélem, hogy most már a "mennyei Egyházban" teheti azt "amit jó tenni". Isten szolgálatában a Szentek Közösségében.

jabbok 2017.11.10. 20:19:57

@türkiz: Bár nagyon ritkán találkoztam vele, főleg az utolsó 25 évben - mégis hiányozni fog...
Tudom, hogy egy önző dög vagyok - de csak Jelenits tanár úr utána ne menjen még néhány évig...
süti beállítások módosítása