Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

boldogság (8) egyház (48) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (16) hit (20) ima (15) isten (19) jezsuita (10) jézus (10) katolikus (8) lelkiség (10) orbán (9) pápa (18) politika (25) szabadság (9) szeretet (10) társadalom (9) tudomány (11) vallás (13) vallások (10) Címkefelhő

Friss topikok

Bárányterelgetés csúcsfokon

2017.11.13. 10:23 kajtordomi

sheep-closeup-eating-grass.jpgKisgyermekkorom óta nagyon szeretem a bárányokat. Igazából nem tudom miért, egyszerűen mindig is aranyosnak találtam őket. Kerekded, bundás, simogatható, szelíd jószágok. Emlékszem, 7 éves voltam, amikor kiutaztunk a családdal Erdélybe, hogy meglátogassuk a rokonokat és nem messze a szállástól minden reggel feltűnt egy juhnyáj. Fantasztikusan izgalmas élmény volt számomra. Ezt a rajongásomat szüleim is látták, azért kaptam tőlük egy plüssbárányt, ami a mai napig megvan. Bár szegényem azóta egy kicsit már megkopott és lefogyott. Bárányok… fehér, fekete, szürke, fű, pásztor és így tovább. Ezek a tipikus képek hamar az eszünkbe juthatnak velük kapcsolatban. A következő néhány sorban most róluk, egy pásztorról és a közöttünk kialakult mélybenyúló kapcsolatról szeretnék egy személyesebb megosztást szavakba önteni. Sokat gondolkoztam, nem lenne-e jobb, ha egy fiktív személynek tulajdonítanám a történetet, de végül úgy döntöttem, hogy maradok a teljes valóságnál…  : )

50 komment

Ideje van a táncnak, avagy egy tánc margójára

2017.10.30. 10:42 korizoli

saju.jpgMeglehetősen nagy visszhangot váltott ki egy indiai rendtársunk Saju atya tánca és az oltárnál való jelenléte az egyik szeptemberi jezsuita nyolcas misén. Kommentelők sokasága fejezte ki véleményét tartalmilag és stílusban meglehetősen széles spektrumban pro és kontra. A kérdésben tekintélyes atyák is megszólaltak. Mi jezsuiták magunk is reflektáltunk az eseményre és a reakciókra.

148 komment

„ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz…” (Jn 12,24)

2017.10.24. 13:29 AndrásCs

vang.jpgKét hete kezdtem Rómában teológiát tanulni. Egy igazi istenélmény a tanulás, bekukucskálni az Úr szobájának kulcslyukán, akinek társául szegődtem, elmélyülni egy-egy témában, megtapasztalni, ahogy az Úr kinyitja azt a bizonyos ajtót, és figyelni, ahogy megmutat ezt meg azt, és így méginkább beleláthatok életének gazdagságába. Hagyni, hogy a világról alkotott képem formálódjon, felfedezve magamban a kíváncsiságot, ami többet meg szeretne érteni abból, ami körülötte zajlik. Teljesebben jelen lenni egy olyan világban, ami a maga kuszaságával néha értelmezhetetlenné válik, és figyelni, ahogy az Úr egy kis világosságot ad, hogy az abszurditás, a zavar, a lárma mögött fel tudjam fedezni az Ő munkálkodását, hallani tudjam a Lélek harmóniáját, felfedezve, hogy az Isten mégsem hagyta magára a Föld nevű bolygót.   

9 komment

A fogyatékosság teológiája? – Egy megvalósításra váró projekt

2017.10.12. 15:33 Satori

jezsuita_blog_satori.jpgTöbb mint egy emberöltővel ezelőtt az angolszász országokban új szempontból kezdték nézni a testi és szellemi fogyatékosságot. Ennek a merőben új megközelítésnek fontos mérföldköve volt egy izgalmas és szuggesztív könyv: Nancy L. Eisland, The Disabled God [A fogyatékos Isten] című tanulmánya, amely 1994-ben jelent meg és vert annak idején jelentős érzelmi hullámokat – egyházi körökön kívül és belül egyaránt. Ha ma beleolvasunk, jó alkalmat szolgáltat, hogy röviden szemügyre vegyük a fogyatékossághoz való (személyes és “hivatalos”) viszonyunkat. 

155 komment

Ignác-i emberkép, mint ugródeszka a spiritualitásba

2017.10.05. 15:10 kajtordomi

szabadsag_vagy_rabsag.jpgHa közelebbről megvizsgáljuk Loyolai Szent Ignác, a Jézus Társaság alapítójának viselkedését, meglepő és olykor egészen ijesztő viselkedésformákkal találkozhatunk. Egy szent ember, egy rendalapító és mégis fellelhetők a rá vonatkozó visszaemlékezésekben olyan reakciók vagy olyan kérések az engedelmességre hivatkozva, melyek józan paraszti ésszel kissé elvetemültnek tűnhetnek. Mikor elkezdtem Ignác atyánkkal ismerkedni, bennem is felmerült egy egyszerű, de azért sokat mondó és számomra sokkoló kérdés: Ez az ember egyáltalán normális volt? Igen ez így történt, de most már nagy bátorsággal ki merem mondani, hogy Szent Ignác nem csak misztikus, de teljesen normális és talpra esett ember is volt. Bár a gondolkodásmódja olykor azért tényleg szokatlanként hatott. Ahhoz pedig, hogy jobban megértsük őt, milyen alapmotivációk mozgatták a viselkedését, elkerülhetetlen lesz számunkra, hogy fejest ugorjunk a Szent Ignác-i irodalomba, ezen belül is a sokat emlegetett Lelkigyakorlatos könyvbe.

29 komment

A kedvenc idézetem (mostanában)

2017.10.02. 15:48 pacsy

blog_idezetek_jezsuita.jpg„Ha a szíved kószál és szenved, / vidd vissza óvatosan a helyére, / és helyezd gyengéden a te Istened jelenlétébe. / És ha soha semmi mást nem csináltál egész életedben, / csak a szívedet hoztad vissza / s helyezted ismét Isten jelenlétébe, / – bár az újra meg újra elszaladt, miután visszahoztad –, / akkor már nem éltél hiába, akkor az életed beteljesedett. (Szalézi Szent Ferenc)

 

„Ma a legjobb imádság? Ha nem könyörögsz, kérlelsz, de azonosulsz Azzal, aki előtt letérdelsz.” (Angelus Silesius)

33 komment

Válasz a válaszra

2017.09.27. 18:19 SzabóFerencSJ

A közelmúltban jelent meg egy írás a „Katolikus Válaszon”, amely több jezsuitát marasztal el, mint „szentségtörő gyakorlat” támogatóit, ők a „magyar kaszperisták”. http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/09/19/magyar_kasperistak De mit is javasolt Walter Kasper bíboros?

59 komment

Köztünk élő szentek

2017.09.25. 08:51 pacsy

futok.jpgIsmerek egy atyát, aki szentség hírében áll. Mindenki így tartja számon, aki csak ismeri. Nagyjából egész életében plébánosként dolgozott, körülbelül negyven évig Budapest egyik legszegényebb (bár újabban rohamosan fejlődő) negyedében, közel ahhoz, ahol Teréz anya nővérei is házat alapítottak. Mindenkin segített, akivel csak kapcsolatba került. Elképesztően egyszerű körülmények között élt, a plébániája bezzeg annál inkább virágzott! Akárki csak látta, érzékelte, hogy Élet árad belőle! A „vonzáskörzetébe” a legkülönbözőbb emberek tartoztak bele: gyerekek és felnőttek, hajléktalanok és értelmiségiek, szerzetesek és családosok, papok és püspökök (egy bíboros is :). Már nagyon öreg, de még mindig sokan járnak hozzá.

5 komment

Néhány címszóban az indiai jezsuitákról

2017.09.12. 14:27 Horváth Ferenc László

indoa_blog.jpgA helyről

Új-Delhi. A rendház (Vidyajoti Jezsuita Kollégium), ahol élünk, az utcai körülményekhez képest rendezett, jól struktúrált, ahogyan Árpival gyűjtöttök a benyomásainkat, arra jutottunk, hogy az otthoniaknak talán úgy lehet a legkönnyebb elképzelni, ha felidézünk egy kissé elhagyatott, de jól megépített SZOT/úttörő üdülőt Zánkán, amihez egzotikus kert is tartozik (szép fákkal, virágokkal) és állatokkal (páva, csíkosmókus, majom és számtalan madár is látogatja a kertet, de óriás hangyák és csótányok is előfordulnak és a szúnyogok se maradnak el). Mivel a közösség állandó létszáma hetven-nyolcvan fő, ezért a kápolnának, az ebédlőnek és a rekreációs helyiségnek jó száz fős a befogadó kapacitása. Mindenkinek külön szobája van, néhány saját mosdóval. Három kisebb teremben (a számítógép szobában és két „tiszti szobában”= staff room), illetve néhány idősebb atyánál, akik a tető alatt laknak, légkondi is működik. Nagy hőség idején bárki lejöhet aludni ezekbe a szobákba. A legtöbben a tetőn mosnak, kézzel. Az egyetlen mosógépet az atyák és a gyengélkedők/vendégek használhatják. A tetőről szétnézve olyan érzésünk lehet, mintha egy dzsungelben kinőtt volna néhány ház sasok és varjak állandó felügyelete alatt.

1 komment

Mit tanultam a Jezsuban?

2017.09.08. 10:15 korizoli

blog_jezsuita_korizoli_mit_tanultam.jpgIskolába a diák tanulni jár, de nem csak a diákok tanulnak, formálódnak, hanem a nevelőik is. Júniusban befejeződött iskolalelkészi szolgálatom Miskolcon, ami két évet tartott. Szeretnék megosztani veletek néhány személyes tapasztalatot, formálódást, ami bennem végbement ez idő alatt, amire nem is számítottam a kezdetkor.

2 komment