Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

boldogság (8) egyház (48) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (16) hit (20) ima (15) isten (19) jezsuita (10) jézus (10) katolikus (8) lelkiség (10) orbán (9) pápa (18) politika (25) szabadság (9) szeretet (10) társadalom (9) tudomány (11) vallás (13) vallások (10) Címkefelhő

Friss topikok

Köztünk élő szentek

2017.09.25. 08:51 pacsy

futok.jpgIsmerek egy atyát, aki szentség hírében áll. Mindenki így tartja számon, aki csak ismeri. Nagyjából egész életében plébánosként dolgozott, körülbelül negyven évig Budapest egyik legszegényebb (bár újabban rohamosan fejlődő) negyedében, közel ahhoz, ahol Teréz anya nővérei is házat alapítottak. Mindenkin segített, akivel csak kapcsolatba került. Elképesztően egyszerű körülmények között élt, a plébániája bezzeg annál inkább virágzott! Akárki csak látta, érzékelte, hogy Élet árad belőle! A „vonzáskörzetébe” a legkülönbözőbb emberek tartoztak bele: gyerekek és felnőttek, hajléktalanok és értelmiségiek, szerzetesek és családosok, papok és püspökök (egy bíboros is :). Már nagyon öreg, de még mindig sokan járnak hozzá.

2 komment

Néhány címszóban az indiai jezsuitákról

2017.09.12. 14:27 Horváth Ferenc László

indoa_blog.jpgA helyről

Új-Delhi. A rendház (Vidyajoti Jezsuita Kollégium), ahol élünk, az utcai körülményekhez képest rendezett, jól struktúrált, ahogyan Árpival gyűjtöttök a benyomásainkat, arra jutottunk, hogy az otthoniaknak talán úgy lehet a legkönnyebb elképzelni, ha felidézünk egy kissé elhagyatott, de jól megépített SZOT/úttörő üdülőt Zánkán, amihez egzotikus kert is tartozik (szép fákkal, virágokkal) és állatokkal (páva, csíkosmókus, majom és számtalan madár is látogatja a kertet, de óriás hangyák és csótányok is előfordulnak és a szúnyogok se maradnak el). Mivel a közösség állandó létszáma hetven-nyolcvan fő, ezért a kápolnának, az ebédlőnek és a rekreációs helyiségnek jó száz fős a befogadó kapacitása. Mindenkinek külön szobája van, néhány saját mosdóval. Három kisebb teremben (a számítógép szobában és két „tiszti szobában”= staff room), illetve néhány idősebb atyánál, akik a tető alatt laknak, légkondi is működik. Nagy hőség idején bárki lejöhet aludni ezekbe a szobákba. A legtöbben a tetőn mosnak, kézzel. Az egyetlen mosógépet az atyák és a gyengélkedők/vendégek használhatják. A tetőről szétnézve olyan érzésünk lehet, mintha egy dzsungelben kinőtt volna néhány ház sasok és varjak állandó felügyelete alatt.

1 komment

Mit tanultam a Jezsuban?

2017.09.08. 10:15 korizoli

blog_jezsuita_korizoli_mit_tanultam.jpgIskolába a diák tanulni jár, de nem csak a diákok tanulnak, formálódnak, hanem a nevelőik is. Júniusban befejeződött iskolalelkészi szolgálatom Miskolcon, ami két évet tartott. Szeretnék megosztani veletek néhány személyes tapasztalatot, formálódást, ami bennem végbement ez idő alatt, amire nem is számítottam a kezdetkor.

2 komment

Hibázásokból megérteni a lényeget

2017.08.30. 14:14 hibagyuri1

repter.jpgHibázásokból megérteni a lényeget, avagy a bénázásaim elsegíthetnek-e egy békésebb élethez önmagammal
Ez a történet csupán egy abból a sokból, amiket már átéltem figyelmetlenségemnek köszönhetően. Mégis újra es újra gazdagítottak.

Lélekben már itthon voltam Magyarországon. Megbeszéltem a családommal, hogy egy kisbusszal feljönnek Pestre, felvesznek, es együtt pihenünk 3 napot egy Eger melletti kis faluban, ahol a lakosok 80 százalékának a vezetékneve egyben a helység neve is, immár évszázadok óta. Június vége volt. Éppen csak befejeztem a vizsgaidőszakot Rómában, a Gergely Egyetemen. Közben pedig már egy októberi jezsuita találkozóra foglaltam le repülőjegyeket. Éreztem, hogy elfáradtam, de ez a fáradtsag, a jól végzett munka fáradtsága volt. Örömöt, és békét adott.

2 komment

A felszabadítás teológiája és a Tanítóhivatal: átalakuló vélemények

2017.08.22. 10:32 Satori

papa_felszabaditas_teologiaja.jpgA felszabadítás teológiája kapcsán sok szó esik a mozgalom és az egyházi tanítóhivatal kapcsolatáról. Ebben az összefüggésben fontos jeleznem, hogy ez a viszony az utóbbi évtizedekben jelentős átalakuláson esett át. A hivatalos katolikus egyházi tanítás a felszabadítás teológiája megítélését illetően két, egymástól jól megkülönböztethető szakaszra bontható. Eleinte a mozgalomra a Tanítóhivatal éles visszautasítással reagált (1); a második szakaszban azonban – részben maga az irányzat átalakulásának köszönhetően – a pozitív értékelés, legalábbis az mozgalom főbb törekvéseire vonatkozóan, fokozatosan egyre nagyobb teret nyert a tanítóhivatali megnyilvánulásokban. Ennek alapján joggal feltételezhetjük, hogy az irányzat elindult a katolikus tanítás egészébe történő integrálódás útján (2).

4 komment

A felszabadítás teológiája: meghívás a nézőpontváltásra

2017.08.16. 11:26 Satori

felszabaditas_teologiaja.jpgKevéssel Hugo Chávez venezuelai elnök halálhírének bejelentése után fültanúja voltam egy magánbeszélgetésnek, amely egy dél amerikai jezsuita és egy európai rendtársa között zajlott le. Az európai szerzetes már-már arroganciával felérő magabiztossággal fejtegette véleményét a volt államfő vitatott érdemeiről, anélkül persze, hogy akár csak megkérdezte volna beszélgetőpartnere véleményét, figyelembe vette volna szempontjait és érzelmeit. Számára egyetlen pillanatig sem volt kétséges, hogy csupán egy populista népvezér tűnt el a politikai porondról: olyan ember, aki diktatórikus eszközökkel vezette az országát, szalonképtelenül viselkedett a nyugati demokráciák vezetőinek gyűlésein és az utolsó leheletéig ragaszkodott saját politikai hatalmához.

11 komment

Az alázatosság fokozatairól

2017.08.08. 09:46 pacsy

blog_alazatossag_jezsuita.jpgA mondanivaló szemléletéséhez egy kicsit távolabbról kell kezdenem. Nemrégiben történt, hogy egy fontos liturgikus eseményre voltam hivatalos, amit az egyik nagyobb templomban tartottak. A mise előtt vagy huszadmagammal – mi, a koncelebráló papok – a sekrestyében öltözködtünk. Én már fel is vettem a koncelebránsoknak kikészített egyforma miseruhák közül egyet és békésen álldogálva várva a szertartás kezdetét. Ekkor derült fény arra, hogy az egyik atyának, nem jutott miseruha. A dolgon önmagában nem lehetett csodálkozni, hiszen kissé késve érkezett, a koncelebrálni pedig – úgy tűnik – a vártnál többen összefutottunk. A dolog pikantériája azonban, hogy az illető tekintélyesebb egyházi méltóságnak számított, ráadásul valami különleges liturgikus szerepe is volt abban a misében. A plébános atya persze mindjárt észrevette a diplomáciai malőrt (valamint az esemény előkészítése terén történt mulasztást...) és hamar próbálta is orvosolni: gyors pillantással felmérte a jelenlévőket, majd kisvártatva hozzám fordult, és udvariasan megkért, hogy adjam át a rajtam lévő miseruhát. A plébános atya jól választott: a kérését vonakodás nélkül, készséggel teljesítettem. A szertartás a tervezett fényes külsőségek között zavartalanul lezajlott. Bennem sem maradt a pillanatnyi megszégyenülés emlékén túl semmilyen negatív nyoma az eseménynek; még örültem is, hogy a plébános annyi ember közül engem választott ki erre az apró lemondással (sőt, akár úgy is mondhatnám „megaláztatással”) járó feladatra.

6 komment

Kudarcélményeink hasznáról (naplórészlet)

2017.07.31. 10:59 pacsy

blog_jezsuita_pacsy.jpgNemrégiben történt, hogy a rendi elöljáróim elérkezettnek látták a pillanatot, hogy engedélyt adjanak a jezsuitáknál szokásos úgynevezett „harmadik próbaév” (tertiatus) elvégzésére. Ez azt jelenti, hogy – miután már egy kicsit (sőt nagyon is… :) beledolgoztam magam egy munkába – újra kivonnak a forgalomból, és fél usque egy évre felszabadítanak arra, hogy kizárólag lelki dolgokkal foglalkozhassam. A program hasonlít a novíciátushoz (ami ekkor már általában 10-15 év távolságra van); ez a „harmadik” a két noviciátusi „próbaév” után. Egyébként program általában egy 8-12 jezsuitából álló csoportban zajlik, jelenleg a világon legalább 15 helyszínen, egy-egy avatott, a rendi hagyományokat és a rendi spiritualitást jól ismerő idősebb atya (a „terciás mester”) vezetése mellett. Az ő szárnyai alatt újra olvassuk az alapvető rendi dokumentumokat, szociális projektekben veszünk részt, valamint újra elvégezzük a 30 napos lelkigyakorlatot; egyszóval igyekszünk élővé tenni, felmelegíteni az elmúlt évek mindennapi rutinjába belefáradt, a lelkipásztori/tudományos stb. élet küzdelmeiben megkérgesedett szerzetesi szíveinket. Az „élő szív” bibliai metaforája nagyon beszédes: a „harmadik probaévet” a rendi hagyomány a „szív iskolájának” nevezi. Ilyenkor gyakran az is előfordul, hogy a jezsuitát még egy újabb kultúrába is belemerítik, még egy nyelvet megtaníttatnak vele. Nálam is így történt: a „terciám” színhelye Kuba lett.

5 komment

Magyarként a humántudományokban? – Behozhatatlan hátrány és hallatlan előny

2017.07.18. 10:11 pacsy

blog_pacsy_1.jpgTudok egy nagyon idős és nagyon derék lengyel jezsuitáról, aki a ’60-as években titokban Magyarországon végezte el a filozófiai és teológiai tanulmányait. Rendi körökben azóta is tréfálkozva meséli, hogy két idegen nyelvet beszél magas szinten, ám a nemzetközi tudományosságban mindkettő tökéletesen haszontalan: a latin és a magyar. Mi tagadás, kicsit kesernyés humor ez egy magyar fülének... Lássuk most, mi igaz belőle.

60 komment

Na most előtte vagy utána vigyem őt ágyba?

2017.07.11. 10:23 kajtordomi

blog_domi_agy.jpgMármint házasságkötés előtt vagy után? Persze, hisz mi másra is gondolhattunk volna… ;) Szexualitás, egy örökké visszatérő kérdés és szerintem nincs olyan ember az Egyház környezetében, aki valamilyen módon ne találkozott volna ezzel a sokat vitatott témával. Nem csoda, hiszen ez egyszerűen hozzá tartozik az emberi mivoltunkhoz, mint sok jó dolog, melyeket – első pillantásra úgy tűnhet – az Egyház elég erősen lekorlátoz egy keresztény, hívő ember éltében. „Egyáltalán mi köze az Egyháznak, hogy az embereknek milyen a magánéletük? És manapság már mindegy is, hogy várok-e a házasságig vagy nem” – hallhatjuk sokszor. Igen, ez egy égető kérdés, főleg a fiataloknál; gimnazistáknál és egyetemistáknál, akik fiziológiailag épp eme szép, emberi képességünk csúcsán vannak. …nem ennyire cirádásan megfogalmazva; hogy a másikat ágyba vigyék.

1419 komment