Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

boldogság (8) egyház (48) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (16) hit (20) ima (15) isten (19) jezsuita (10) jézus (10) katolikus (8) lelkiség (10) orbán (9) pápa (18) politika (25) szabadság (9) szeretet (10) társadalom (9) tudomány (11) vallás (13) vallások (10) Címkefelhő

Friss topikok

A belső képek hatalmáról

2017.02.20. 10:31 pacsy

Hocean-03.jpgadd meséljek el – a téma bevezetéseként – egy személyes történetet. Még egyetemista koromban történt, hogy vizitúrát szerveztünk azzal a hittancsoporttal, amelybe jártam (és ahol a papi hivatásomat is kaptam). Mi tagadás, már akkor is nagyon szerettem az ilyen kalandokat! Tényleg van annak valami varázsa, amikor egész nap csak evezünk (na persze nem folyamatosan megfeszített ütemben... :), kitesszük magunkat a természet kénye-kedvének (ami nem is olyan kellemetlen, ha egész nap ragyogóan süt a nap.. :), estére kelve pedig sátrat verünk, majd a baráti társaságban hosszú beszélgetéssel töltjük az időt (meg persze sütés főzéssel és bőséges vacsorával... :). Romantikus szerelmek is szövődtek ilyenkor (amikből aztán a praxisomban több jó házasság is született – tanú vagyok rá az egyház nevében...! :) Szóval, zseniális nyári program egy ilyen evezőstúra!

11 komment

Blog-szabályzat - Kommentelési írányelvek

2017.02.19. 10:40 JezsuitaBlogAdmin

A továbbiakban az alábbi szabályok betartását kérjük a blog felhasználóitól.

  • Tilos személyeskedni, illetve másokat durván minősítgetni! (Lényeges
    különbség van aközött, hogy „nem értek egyet X.Y.-al”, vagy hogy „X.Y.
    kötözni való bolond és különben is, hogy meri magát katolikusnak
    nevezni?” Próbálj meg különbséget tenni a személy és a véleménye
    között!)
  • Tilos a blogon beszélgetőkről olyan információkat behozni, amiket nem
    a blogról ismersz!
  • Tilos másokkal szemétkedni! (Erre most nem hozok példát.)
  • Tilos vég nélküli hosszúságú szöveget bemásolni. (Elég egy link
    például valamelyik egyházi dokumentumra, pontos helymegjelöléssel.)
  • Tilos nem a blog szellemiségéhez nem méltó videót belinkelni!
  • Tilos hivatalos egyházi embereket (papok, jezsuiták, egyházi vezetők
    stb.) tiszteletlenül említeni illetve eretnekséggel vádolni! (Szabad
    viszont valakivel nem érteni egyet és azt tisztességes módon –
    szarkazmus, gúny, vagy személyeskedés nélkül – kifejezni.)

Végül egy magától értetődő javaslat: próbálj meg a témánál maradni!
(Egy „szét-offolt” bejegyzés kommentárjait olvasni kevéssé élvezetes.)

Ezen a fórumon nem számít az vallási vagy felekezeti hovatartozás, a
politikai nézetek, a szexuális orientáció: kivétel nélkül mindenkit
megillet az emberi méltóság és a tisztelet.

Kétes esetekben a komment el lesz távolítva, előzetes figyelmeztetés
nélkül is. (Ilyen esetekben kérjük, ne küldj dühös leveleket, ne
magyarázkodj, vagy kérj magyarázatot. Az ok nyilvánvaló: amit írtál,
valamilyen formában ellentmondott a blog-szabályzatban foglaltaknak.)

Ha egy oda nem illő komment nem lett eltávolítva, annak valószínű oka,
hogy nem vettük észre. Ilyen eseteket küldhetsz figyelmeztető e-mailt.

Ha valaki rendszeresen megszabja a blog-szabályzatban foglaltakat, le
lesz tiltva a blogról. Ez ugyanis annak jele, hogy az illető nem tudta
vagy nem akarta respektálni a keresztény szeretet követelményét.

A legfőbb szabály dióhéjban ennyi: légy szeretetteljes.

Köszönet a többségnek, akik általában eddig is betartották ezeket a szabályokat.

Kell-e Isten az erkölcsös élethez?

2017.02.14. 14:29 pacsy

blog_kepo.jpgHadd kezdjem egy provokatív felütéssel. A neves magyar humánetológus, Csányi Vilmos legutóbbi könyvében ezt írja: „Az erkölcs első fokozata az, amikor a szabályokat a csoport kényszerei miatt tartják meg. Második fokozatán az erkölcsöt kényszerítő szankciókat a csoporton kívülre, ősökre, büntető szellemekre, isteni akaratra vezetik vissza, és csupán a harmadik, legfejlettebb szakaszban jelenik meg a belső meggyőződésen alapuló erkölcs” (Csányi Vilmos: Íme, az ember. A humánetológus szemével, Libri, Budapest, 2015, 147.) Nem mindenben szoktam egyetérteni Csányival, de – nem tudom, Ti hogy vagytok vele –, ebben most, nekem úgy tűnik, van valami...

91 komment · 1 trackback

A Milgram-teszt, avagy: éljen a nonkonformizmus!

2017.02.07. 12:35 pacsy

blog_kep_patsch.jpgMélyen megmaradt az emlékezetemben egy eset. Repülőgépen utaztunk, amikor egy férfi nyíltan szembeszegült a légiutaskísérők utasításaival. A gép leszálláshoz készülődött, ezért már érvényben volt az utasítást: mindenki üljön a helyére és kapcsolja be a biztonsági övét! Erre egy kigyúrt fiatalember mindezzel mit sem törődve felállt, és teljes nyugalommal kotorászni kezdett a poggyásztartóban. Elsőre udvariasan, de nagyon határozottan rászóltak a hangosbemondóból, hogy haladéktalanul foglaljon helyet. Ő azonban nem ült le, hanem kihívóan körülnézett, hogy neki ugyan ne parancsolgassanak. Mi, utasok persze egyre kellemetlenül kezdtük érezni magunkat; még a barátnője is – aki pedig igazán ismerhette – nyaggatni kezdte, hogy ugyan ne csinálja már tovább a feszkót... (Talán azért is maradt meg ennyire az emlékezetemben, mert mindketten magyarok voltak.) A srácnak azonban esze ágában sem volt engedelmeskedni. Sőt, talán még élvezte is egy kicsit, hogy hirtelen a figyelem középpontjába került. Még hosszú percekkel azután is, hogy befejezte a pakolást, tüntetően állva maradt és büszkén nézelődött. A vezető stuardess többször is rászólt, egyre magasabb hangszínen, utoljára már szinte kiabálva – aztán végül ő is elhallgatott (gondolom, így vannak kiképezve ezekre a helyzetekre). Hosszú percek teltek el, míg ez a nonkormista hazánkfia végre megunta a játékot, és ő is lehuppant az ülésre, mint a többiek. Még landolás előtt helyreállt tehát a rend.

58 komment

Hogyan lehet hűségesnek maradni a fellobbanó érzelmek viharában?

2017.01.31. 12:12 pacsy

mail_jezsuita_blog.jpgElőfordul, hogy érzelmi viharba kerülünk – esetleg úgy is, hogy nem kívántuk magunknak. (Nota bene: nem csak szerzetesekkel történik ilyesmi! :) Meglehet hogy, nem szeretnénk, hogy a helyzet így maradjon – legalábbis tudatosan nem –, például azért, mert erkölcsileg nem értünk egyet azzal, ami kijöhet belőle. Csakhogy az érzelmek terén nem minden múlik rajtunk ám! Azt hiszem, itt nagyon tapintatos megközelítésre van szükség. Hadd osszak meg néhány tanácsot, amiket nem fogok bővebben kifejteni, mégis megemlítem őket, mert fontosnak tartom, hogy egyáltalán szóba kerülhessenek az (egyházi-spirituális) közbeszédben.

23 komment

Intimitásról, szerelemről és szexualitásról – (főleg) szerzetesek számára

2017.01.25. 12:41 pacsy

sister.jpgRemélem, sikerült elég figyelemfelkeltő címet találnom a most következő poszthoz. :) Amit el akarok mesélni, azt persze nem csámcsognivalónak szánom olyanoknak, akik éppen nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel és szívesen foglalkoznak mások magánéletével. (Perverzek kíméljenek! :) Inkább csak amolyan elmélkedésféle lesz az intimitás, a szerelem és a szexualitás témájáról – főleg a saját tapasztalataim alapján. Ja, és olyan módon, hogy akár „apácák is meghallgathassák”… Mehet? :)

20 komment

Szerzetesi hivatáshiány? – Oknyomozás és javaslat a megoldásra

2017.01.18. 12:18 pacsy

szerzetesek.jpgKözhelyszámba megy, hogy a szerzetesrendek hivatáshiánnyal küzdenek. Vajon mi az oka ennek a jelenségnek? Az azonnali – és részben éppenséggel találónak is mondható – válasz így hangik: a hivatáshiány oka a gyermekhiány. Tagadhatatlan, hogy amíg egy-egy átlagos családban 8-10 gyermek született (valamint az egyház is láthatóbb, elismertebb, a társadalom pedig „vallásosabb” volt), addig szinte magától értetődőnek számított, hogy egyes vallásilag érzékenyebb fiúk és leányok a szerzetesi hivatást választották: fráternek vagy apácának mennek. De vajon ezzel a – kétségtelenül érvényes – válasszal kimerítettük az okokat? Meglehet, érdemes egy kicsit mélyebbre ásmi – hátha rábukkanunk a megoldásra is…

16 komment

Átmeneti korunk teológiája és spiritualitása Charles Taylor nyomán

2017.01.10. 12:39 Satori

poszba.jpgMajdnem két éve már (2015 március 5-én), hogy a világ egyik legnagyobb élő társadalomfilozófusa, a kanadai Charles Taylor (aki nem mellesleg gyakoró katolikus) „Egyházi élet a szekuláris korszakban” címmel lectio magistralis-t, díszelőadást tartott a jezsuiták Pápai Gergely Egyetemén Rómában. A McGill egyetem emeritus professzora lebilincselően érdekes gondolatmenetben vázolta fel a mai globalizált világban megfigyelhető trendeket, és azt is, várhatóan hogyan alakul át az egyház szerepe a XXI. században (ami nem szükségképpen jelent térvesztést vagy visszaszorulást!). Előadásáról alább rövidített (bár a blog-műfajban még így is szokatlanul hosszú) összefoglalót közlök – ami persze elkerülhetetlenül egyúttal interpretációja is Taylor nézeteinek.

 

44 komment

Lelkivezetés – elvárások nélkül

2017.01.04. 14:03 pacsy

lelkivezetes.jpgAz alábbiakban szeretnék megosztani Veletek néhány dolgot a lelkivezetői tapasztalataimból, és abból, ezen a téren hogy hogyan jutottam oda, ahol most tartok. Talán már nem rátartiság, ha azt mondhatom: vannak tapasztalataim. Az elmúlt 20 évből 11 és fél évet hivatalosan voltam spirituálisi vagy segédspirituálisi beosztásban (ez pap- vagy szerzetesnövendékek egyházi megbízás alapján történő lelkivezetését jelenti) négy intézményben, és ezen kívül is nagyon sokakat meghallgattam, ha megkértek és feljogosítottak arra, hogy a lelki útjuk valamely szakaszán elkísérjem őket. Ebből a háttérből fogok példákat hozni. Természetesen nem kell egyetértenetek azzal, ahogyan én most a lelkivezetést gyakorlom. Bátran tehettek megjegyzéseket, szívesen fogom venni.

730 komment

A család ereje - Ragaszkodj a gyermekeidhez!

2016.12.06. 14:45 korizoli

1157171_5.jpgAz elmúlt hónapokban olvastam egy könyvet (lassan ment, mert majd 500 oldal), ami nagy hatást tett rám és mondhatom, hogy a nevelésről szóló könyvek közül, amiket mostanában, mióta iskolalelkész lettem Miskolcon olvastam a leghasznosabb műnek ezt találtam. Gordon Neufeld és Máté Gábor, A család ereje, ragaszkodj a gyermekedhez! Libri, 2014. c. könyvéről van szó.  https://www.libri.hu/konyv/dr_mate_gabor.a-csalad-ereje.html

8 komment