Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

boldogság (8) egyház (48) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (16) hit (20) ima (15) isten (19) jezsuita (10) jézus (10) katolikus (8) lelkiség (10) orbán (9) pápa (18) politika (25) szabadság (9) szeretet (10) társadalom (9) tudomány (11) vallás (13) vallások (10) Címkefelhő

Friss topikok

A papszentelésre Készítés elemei számomra

2016.11.21. 11:52 Horváth Ferenc László

Kedves olvasó!

Ha nincs időd, olvasd el Reményik Sándor Kegyelem c. versét. Az van. Azt élem.

Ha van időd, olvasd tovább a cikket :)

Korábban azt hittem, hogy a szentelésre én fogok készülni. Programok. Beszélgetések. Apostoli tevékenységek. Ima. Kurzusok átismétlése. Misekönyv. Lelkigyakorlat. Etc.

3 komment

A szerzetesi szegénységről

2016.11.08. 10:48 pacsy

clipboard01.jpgHadd mondjak valamit – hangsúlyozottan – a szerzetesek szegénységi fogadalmáról. Azt hiszem, megkockáztathatom, hiszen van összehasonlítási alapom: 6 éven keresztül ettem az egyházmegyés papok kenyerét. Radikalitás tekintetében van különbség, mit mondjak! Khömm…, ja, hogy melyiknek a javára? ;-) Mert ez a dolog azért nem is olyan egyértelmű...

30 komment

Koldusok, bevádorlók és egyháziak…

2016.11.04. 11:14 pacsy

blog_f_koldusok.jpgMár régebben történt, de azt hiszem, nem fogom elfelejteni, amíg élek. Előzőleg egy előadást tartottam egy szerzetesnővér-közösség számára Róma egyik külvárosi negyedében. Ezért aztán, dolgom végeztével, talpig fekete papi ruhában békésen baktattam a rendházunk felé. Nem akartam buszra szállni, hogy egy kicsit mozgjak és kiszellőztethessem a fejemet. Az utam nagykövetségek előtt vitt, ahol katonák teljesítettek őrszolgálatot, gondolom, éjjel-nappal,. Ahogy szórakozottan bandukoltam a terepjárójuk mellett, az egyikük megszólított: „Padre! Elejtett valamit.” És tényleg: egy kis poríték volt, még segített is felvenni; az imént csúszhatott ki a zsebemből. Megköszöntem szépen, és kíváncsiságból meg is néztem azért, mi van benne. 100 euró volt, ötvenes címletekben – a nővérek adták az előadásomért, köszönetképpen. Szerzetes vagyok, nincs sok dolgom van pénzzel. Nálunk, jezsuitáknál egyébként is az a szokás, hogy minden pénzadományt automatikusan leadunk a közösség „miniszterének”, aki a gazdasági ügyek felelőse; s akinek pénzre van szüksége, szintén hozzá megy (szóval, „az ő kezéből eszünk…” :) Most már azért kicsit gondosabban raktam zsebre a borítékot.

6 komment

Amikor megmozdul a föld

2016.10.28. 13:36 Vértesaljai László

papa_foldrenges.jpgTerraferma – mondja az olasz a kontinensek szárazföldjére utalva. Szó szerint „szilárd földet” ért alatta, pedig ha van nép a földön, akkor az olasz igazán tudhatja, hogy az a bizonyos terraferma si muove, a szilárd föld mozog…

Öt tipikus papi hazugság – és más poénok...

2016.10.26. 10:24 pacsy

kep1.jpgIsmeritek, melyik az az öt jellemző kijelentést, ami papok szájából általában nem szokott igaz lenni? Elárulom. Az öt mondat így hangzik: 1. „Rövid leszek.”; 2. „Imádkozom érted.”; 3. „Otthon felejtettem a pénztárcámat.”; 4. „Ó, az csak egy ajándék.”; 5. „Ő pedig az unokahúgom...” :)

7 komment

Az ördög és a svábbogár

2016.10.18. 11:27 pacsy

ordog.jpgNemrég történt, életem egy új szakaszának kezdetén, hogy elhatároztam, egy teljes éjszakát virrasztással töltök el egy kápolnában. Úgy terveztem, hogy nem fogok sem leülni, sem lefeküdni: állva és térdelve akartam átvirrasztani, átimádkozni az éjszakát, hogy ilyen módon is megerősítsek néhány frissen tett jó elhatározást a további életemmel kapcsolatban. Így aztán este 10-kor odaálltam a Szűzanya kis kegyszobra elé a kápolnában, és megkezdtem 7 órásra tervezett imavirrasztást. A percek és félórák változó gyorsasággal teltek. Amikor már minden általam ismert nyelven elimádkoztam a rózsafűzért, fohászkodtam minden közeli és távoli ismerősért, akik csak eszembe jutottak, alapos lelkiismeretvizsgálatot tartottam a rövidesen esedékes gyónás esetére, valamint végiggondoltam néhány felettébb termékenynek látszó teológiai intuíciót, végül egyszerűen csak a tőlem telhető éberséggel próbáltam jelen lenni Isten anyja előtt. Azon igyekeztem, hogy kitartsak a csendes önátadásban, istenimádásban. Végül eljött a fél 5, amikor már csak fél óra hiányzott a (bevallom, kissé extrém) aszketikus gyakorlatom tervetett befejezéséig. Ekkor történt az az apró incidens, amit el akarok mesélni.

21 komment

Teológia és gondolkodás

2016.10.11. 11:25 pacsy

teol_es_gond.jpgMindenekelőtt egy ténymegállapítást szeretném tenni: a teológiában manapság gondolkodás-hiány uralkodik. Persze nem azt akarom ezzel mondani, mintha a teológiában ma nem gondolkodnának – ez nyílván túlzó (sőt felfuvalkodottságra és beképzeltségre valló) kijelentés volna. Annyi azonban talán elbizakodottság nélkül is megállapítható, hogy a teológiában ma azért van gondolkodás-hiány, mert teológusként nem gondolkodunk elég alapvetően (fino in fondo)…

187 komment

Öt perc imaélet, kizárólag szerzeteseknek: az extatikus misztikáról

2016.10.04. 10:24 pacsy

pacsy_extatikus.jpgMi papok ritkán prédikálunk, és még ritkábban írunk az imáról. Néha az a rosszindulatú feltételezésem, hogy ez azért van, mert nem foglalkoztat minket, mert nem is gyakoroljuk… Vagy csak nem eleget. Most mégis az imáról szeretnék valamit megosztani veletek, elsősorban talán a szerzetesekkel. Két részből áll, és a végén még talán egy javaslatot is hozzáfűznék. Az első rész arról szól, hogy bármilyen nehéz legyen is rá időt találni, imádkozni szükséges (a második pedig, hogy mi történik az imaidő alatt).

16 komment

A szenvedés egzisztenciális kérdése

2016.09.29. 11:47 pacsy

(egy fogyatékkal élő gyermek érkezésének példáján)

blog_kep.jpgNemrég egy kedves ismerős házaspárral beszélgettem. Hamar a legmélyebb dolgoknál tartottunk: elmesélték, hogy a harmadik gyermekük súlyos fogyatékkal született, és nemrég – néhány hetesen – meghalt. Mindkettőjüket megrázta az esemény; persze nagyon különbözőképpen, talán a férfi és női lélek jellemző sajátságai szerint. Egy kérdés azonban mindkettőjükben egyformán ott zakatolt. A beszélgetés sodrában a fiatalasszony mondta ki, szinte váratlanul: „Csak azt akarom tudni, miért történt ez velünk!” Én pedig – ahogy az lenni szokott ha megoldhatatlan kérdésekkel szembesülök – csak hallgattam... Szavamat vette valami kifejezhetetlen fájdalom, amit régről ismerek. Valami, ami megfacsarja a szívet, elnémít. Nehéz vele mit kezdeni. Csak kis idő után kezdtem dadogni, sután és bátortalanul, valami olyasmit, hogy ezt nem lehet világosan tudni, de a titok talán idővel mégis feltárulhat... Azóta is bánt, mert azt hiszem, valami egészen mást kellett volna mondani...

47 komment

A pusziruha

2016.09.22. 14:03 pacsy

pusziruha.jpgEngedéllyel mesélem a következő történetet. Úgy esett, hogy egy sokgyermekes, Pécs mellett élő keresztény családban a nagylány alaposan összeveszett az édesanyjával. Nincs is ebben semmi rendkívüli, hiszen az ilyesmi a legjobb családban is előfordul. A dolog úgy kezdődött a dolog, hogy közvetlenül azután, hogy a 13 éves kamaszlány hazajött az iskolából, valami csúnya szó futott ki a száját. Az anyja persze rászólt – türelmesen, de egyértelműen –: „Mi itt nem beszélünk így!” Folytatódott a pourparler, mígnem valahogy megismétlődött a dolog: a szó újra elhangzott. Sőt aztán harmadszor is – egy kicsit talán „már csak azért is”... „Mi itt nem beszélünk így – nyomatékosította az anya –, és ha ez még egyszer előfordul, rácsapok a szádra!” Így történt aztán – nyilván azért is, hogy a nagylány kipróbálja, meddig lehet elmenni (meg mert ugye ilyesmi még úgysem történt soha itthon annak előtte) –, a nagylány újra kimondta a szót – s meg is történt a baleset.

19 komment