Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (50) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (21) ima (13) isten (19) jezsuita (11) jézus (10) katolikus (9) lelkiség (9) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (13) vallások (10) Címkefelhő

Friss topikok

Én az Egyházban? - Hogy blődnek lássanak?

2008.06.10. 23:00 Ky-Lí

A fiatalok többsége számára az egyház, közösség és hit csak annyiban jelent valamit, amennyiben belefér személyes életstílúsukba. Mindezek személyes értékítéletük alapján válnak kompatibilissé számukra. Az egyház ugyanis ma már nem jelenik meg a hagyományos értelemben mint magától értetődő, kötelező erővel bíró társadalmi intézmény. Mint társadalmat segítő szervezetre szívesen tekintenek fel, és amennyiben önkéntes segítségre lehetőséget kínál, akkor használják is, és szívesen vesznek részt a közösségi projektekben. Ugyanakkor erkölcsi és életviteli kérdéseikre a választ már nem tőle várják, sőt ebben a tekintetben kifejezetten bizalmatlanok vele szemben. Magyarul: az egyház csak annyiban releváns a fiatalok életében, amennyiben alátámasztja életvitelük és elképzelésük logikáját.

A fenti megállapítások gyűjteménye a Sinus közvéleménykutató cég 2006-ban németországi katolikus fiatalok körében végzett reprezentatív felmérésének summája, amelyről a Herder Korrespondenz idei júniusi száma tudósít. A Sinus olyan témákra volt kíváncsi, hogy mit gondolnak a fiatalok az értékorientáltságról, közösséghez tartozásról, elköteleződésről, vágyaikról, jövőképükről stb. Az interjúk narratív, személyes történet-feldolgozások voltak amelyekben többek között olyan témák szerepeltek, mint: “Az életemnek értelmet ad…”, “Számomra az ideális vallás vagy Egyház…”.
A kutatás a megkérdezett fiatalokat a válaszok alapján a következő kategóriákba csoportosította:
hagyományos fiatalok (4%): akik családi örökségüket és ott szerzett tapasztalataikat szeretnék továbbvinni
polgári fiatalok (14%): jelszavuk: “elszakadni és beérkezni”. Cél az állandó élvezet és jó érzés megteremtése, de csak olyan mértékben, hogy később még “normális” életet lehessen élni.
fogyasztói-materiális beállítódású fiatalok (11%): önállóságra és anyagi függetlenségre vágynak, valamit felmutatni és élvezni is az eredményt, előbb-utóbb családot alapítani és beérkezni. Minden mást elutasítanak.
poszt-materiális fiatalok (6%): törekednek a magasabb ismeretekre, kritikát gyakorolnak minden társadalmi ideológia fölött, és a gyakorlatias/hatékony megoldásokra törekszenek egy jobb világért. Abban térnek el a 68-as generációtól, hogy álmukat társadalmi és politikai projektek nélkül akarják megvalósítani.
hedonista beállítódású fiatalok (26%): legfőbb vágyuk, hogy hagyományos és polgári szüleiket “letegyék vagy leváltsák”, képtelenek beilleszkedni és mindent unnak, ami nem jár azonnali élvezettel.
teljesítményorientált fiatalok (25%): életérzésük a posztmodern és a multiopcionalitás. Magas színvonalú képzésre törekszenek, olyanok akarnak lenni, mint amilyen ideált a média és sikertársadalom diktál. Életvitelükben teljesítményorientáltak, magabiztosak, büszkék, és pragmatikusak, “jelenélvezők és jövőtervezők” egyaránt.
experimentalista beállítodású fiatalok (14%): felfedezni mindent és kreatívnak lenni mindenben, hosszú önkeresés és alternatív életstílus az eredmény.

Az összes kategóriára igaz viszont a kérdés, ami foglalkoztatja őket:
“Miben visz előre, ha az egyházhoz vagy valamilyen közösséghez tartozom?”
“Az egyházhoz tartozásommal nem tűnök-e “blődnek” a többiek előtt?”

7 komment

Címkék: fiatalok vallas egyhaz tarsadalom

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr56513545

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bogyesz 2008.06.11. 19:06:12

Kedves KY-LÍ! Te nem értesz egyet ezekkel a fiatalokkal?

Bányai Gyöngyi · http://www.mclub.blogol.hu 2008.06.12. 06:09:43

Sok szeretettel üdvözlöm ezt a kezdeményezést. :)

Florian 2008.06.18. 20:00:37

azért nem ilyenek a fiatalok, ez csak a felszín. Nagyon sokan keresnek valamit, értelmet az életükben, a maguk módján vallásosak és az egyházakról teljesen torz képük van. De csoda ez, ha nem születtek bele egy vallásos családba, ahol készen kaptak mindent? A mai fiatalok többsége nem kapott semmit otthonról. Nagyon nagy a felelőssége mindannyiunknak, akik vallásos családban nőttünk fel, és legalább tudtuk, mi ellen lázadunk kamaszkorunkban.

johanna 2008.06.28. 15:01:26

“Az egyház ugyanis ma már nem jelenik meg a hagyományos értelemben mint magától értetődő, kötelező erővel bíró társadalmi intézmény.”

Nagyrészt történeti tapasztalatok alapján a mai fiatalok többsége már azt a szemléletet tanulta, hogy legyen óvatos minden „egyöntetű” ideológiával, elképzeléssel szemben, vagyis minden intézménnyel szemben, amely magától értetődőnek és kötelezőnek vallja elveit. Óvatosnak lenni nem azt jelenti, hogy eleve elutasítani, csupán annyit, hogy minden állítást egyenként (!) kell mérlegelni, és dönteni arról, hogy követhető-e. A mai erkölcs – joggal – úgy tanítja, hogy nem adhat felmentést egy cselekedet alól az, ha valamilyen szervezet utasítására tettem, akiknek „vannak ugyan túlkapásaik, de egyébként jót akarnak”. Ezért a mai fiatalok jó része nem ismer el maga fölött magától értetődő (emberi) tekintélyt, és nem joguknak, hanem kötelességüknek tartják, hogy külön-külön megvizsgálják minden intézmény minden egyes állításának igazságtartalmát, kompetenciáját az egyes kérdésekben, és úgy döntsék el, hogy mi az, amit magukra tudnak venni ebből és mi az, amit nem. Legalábbis ezt tartanák ideálisnak. Ez egy alaphozzáállás, ezt sértésnek venni csupán meg nem értésről tanúskodik, ebből persze következhet az is, hogy alapos vizsgálat után mindent elfogadok, amit eddig hallottam az Egyháztól – de ha bármi újat hozzátesz utána, azt persze szintén megfontolás tárgyává teszem – és jelentheti azt is, hogy bizonyos dolgokat elfogadok, másokat meg nem, de korántsem a „személyes életstílus” a mérvadó, mint inkább a személyes meggyőződés.

Ha a fenti vizsgálatot bármely korábbi évszázadban elvégezték volna, nagyjából hasonló eredmény született volna. A fiatalok egy része a hagyományokat követi, más része önállóságra vágyik, bizonyos százaléka hedonista magatartást mutat, más része érvényesülni akar, megint más része meg kutatja, hogy mi értelme is van ennek az egésznek. Ha nem hiszi, nézzen picit utána a különböző (akár középkori) diákmozgalmaknak, a céhlegények szervezeteinek és társadalmi megítélésüknek, de akár a népmesék állandó szereplőinek – a lusta ifjú, a szorgalmas gyermek, a garabonciás diák, az élelmes vándorlegény stb. Mi több, nem egy szerzetesmozgalom is így indult, ezzel a kérdéssel: mi értelme is van így ennek az egésznek? És megpróbálták máshogy.

Sok esetben sajnos nem a fiatalokon múlik, hogy nem alakul ki normális párbeszéd velük – ez különben nem csak az egyházak problémája. Ha eleve kapnak egy címkét – lusta, önfejű, hedonista, tiszteletlen, kíméletlen banda – akkor nemigen fognak megnyílni. Pedig van ám kulcs hozzájuk is, csak azt nem közvélemény-kutatásnak hívják.

bittsanszky géza 2008.07.23. 15:07:12

Hosszú ideje vadászom a könyvet, melyet minden triumfalizmusa ellenére, mintegy 50 év múltán szívesen újra oplvasnám, már csak az analógiák kedvvéért is.
Géza

bittsanszky géza 2008.07.23. 15:13:12

bittsanszky géza: Hosszú ideje vadászom a könyvet, melyet minden triumfalizmusa ellenére, mintegy 50 év múltán szíve... (2008.07.23. 15:07)