Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (50) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (21) ima (13) isten (19) jezsuita (11) jézus (10) katolikus (9) lelkiség (9) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (13) vallások (10) Címkefelhő

Friss topikok

...és mégis érdemes...

2008.06.24. 03:10 Ky-Lí

"Amerikában történt, hogy egy kisfiú baseball edzésekre járt.  Nagyon szeretett játszani, de ügyetlen volt, fontosabb meccsekre sohasem állították be. Volt azonban ebben a kisfiúban valami nagyon szimpatikus: rendkívül szerette az édesapját. Édesapja sokszor el is jött az edzések végére. Ilyenkor a kisfiú mindent otthagyott, rohat az édesapjához és átölelte. Aztán igen gyakran hosszasan sétáltak a pálya melletti parkban. Lehetett látni, hogy különleges kapcsolat van apa és fia között. Aztán a kisfiú édesapja meghalt. Az edző meg is ijedt, hogy mi lesz ebből. És a kisfiú valóban sokáig nem is jött edzésekre. Egyszer aztán újra megjelent.

Edzés végén odament az edzőhöz és azt mondta: “Szombaton nagy meccsünk lesz, állítson be engem a kezdő csapatba!” Az edző nem nagyon akarta, mert a kisfiú tényleg nem játszott jól, de az édesapa halálára való tekintettel rábólintott. Otthon később majdnemhogy megbánta az engedékenységét. Szombaton a kisfiú tényleg ott állt a kezdő csapatban, s úgy játszott, mintha kicserélték volna, minden ütése pontos volt, senki a nyomába nem ért, az edzőnek eszébe nem jutott volna, hogy lecserélje. A meccs végén odafutott hozzá, s megkérdezte tőle: “Mi történt veled, így még soha életedben nem játszottál?” Mire a kisfiú azt felelte: “Tudja, az édesapám miatt történt. Nem tudom észrevette-e, az édesapám teljesen vak volt, ez volt az első meccsem, amit láthatott. Őneki játszottam.”

Az ember tudja, hogy van Valaki, Aki végtelen szeretettel nézi az életünket. Akitől jöttünk s akihez hazatérünk. Aki miatt az életünk játékát szebben fogjuk játszani. Nagylelkűbben és bőkezűbben. Ez a kapcsolat a világon túli valósággal, az Istennel, teszi az ember életét valóban emberhez méltóvá, széppé. 

Egészen különleges módón igaz ez a pap életében, különös intezitással van jelen a pap életében, akiben Jézus küldetése folytatódik." (Székely János püspök papszentelési homilíájából)

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr69536278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balázs 2008.06.24. 04:24:19

Köszönöm.

ern0 · http://linkbroker.hu/ 2008.06.24. 08:47:37

Ez a sztori "Júlia-Romána" színvonal, ha vagyon szemetek, látjátok.

Ky-Lí 2008.06.24. 09:12:21

Kedves Ern0! Ez a sztori maradt meg a legtöbb emberben, aki a szentelésen részt vett. Persze ezt a beszéd nagyob összefüggésében kellene látni/hallani. Erre mondják: "kinek a pap, kinek a papné..."? Remélem, tudod a folytatását.
Meghallgatható:
www.parbeszed.hu/main.php?folderID=1961&articleID=7986&ctag=articlelist&iid=1

Skrabski Fruzsina (lelkylola) · http://mandiner.blog.hu/ 2008.06.24. 12:40:08

A papszentelésről nem tesztek fel képeket? Mondjuk egy fotóblogot?

ern0 · http://linkbroker.hu/ 2008.06.24. 18:18:47

Nem vitatom a beszéd többi részét, de ez a sztori kb. Pöttyös Panna színvonalú: szájbarágós, szimpla, hatásvadász (ezért is marad meg az emberben).

Egyszer két haverom elmentek moziba, valami limonádét néztek. Mesélte utána egyikük, hogy a kulcsjelenetnél egyszerre sírtak és nevettek: sírtak, mert megható volt a jelenet, plusz megindító volt a zene, biztosra mentek az alkotók, hogy sírjál rajta. Persze ők ezt felismerték, de ennek ellenére mégis sírniuk _kellett_. Ezért aztán nevettek, magukon, egymáson, hogy nem bírták megállni a sírást.

Figyelj, hazug disznó lennék, ha azt írnám: "nahát, milyen megható sztori", ez kb. az lenne, mint amikor a kisgyereket megdícséred, hogy milyen szép lovat rajzolt, miközben rajzolt egy pálcikát, amiből öt pálcika áll ki.

Csakhogy egy kisgyerektől tényleg szép a krix-krax, viszont ti valószínűleg értelmileg ép, felnőtt srácok vagytok.

Na persze, ha itt ez a színvonal, akkor: jajjj, de szééép tööörténeeet! és akkor nem sokáig fogom rátok pazarolni figyelmemet, "küldetésem" véget ért.

(Disclaimer: a szerző ateista. Gyakran kutat az intereneten érdekes amatőr tartalmak után.)

plexus 2008.06.24. 19:51:39

Aeistaként persze nehéz ráhangolódni a "Föntről láthat"-ra, és így a Júlia/Romana szint érződik.

Ky-Lí 2008.06.24. 20:17:02

Ern0, akkor talán FITYISZ legújabb bejegyzése csemege lesz számodra.

ern0 · http://linkbroker.hu/ 2008.06.24. 20:26:15

Sajnos, a próza már csak ilyen, vagy működik, vagy nem, nem Gumicsontpart ez, hogy mellé legyen írva a szorzó.

Moldova írta meg (Az Abortusz-szigetek, 1989.), hogy Gumicsontpart minden ház mellé oda van írva, hogy hányszoros eszmei szorzóval értendő, ti. az Abortusz-szigetek az egyetlen igazi demokratikus állam, ezért minden eredmény többszörösen számít, pl. ha a ház 20 m magas, és a szorzó 5, akkor az 100 m-esnek számít.

Más: fotók tényleg jók lennének, életszerű jellege lenne dolognak, nemcsak a sok betű.

Szóval nem jár szorzó azért, mert kenet van rajta (benfenntes poén: a "kenet van rajta" hitgyülis szleng, elnézést is kérek érte), ami Júlia-színvonalú, az Júlia-szinvonalú.

Ugyanez áll fenn a keresztény (sőt, keresztyén) könnyűzenére: olyan rossz, hogy meg vagyok róla győződve, az Úr büntetésként rótta ki ránk, vagyis inkább csak rátok (általam ismert kivételek: Pajor Tamás, Új Forrás), persze kritika nem érheti, hiszen Jézus van benne meg hit-remény-szeretet, s az már rossz nem lehet.

citromfű 2008.06.27. 01:08:47

No, ernO, mért szidja annyira a Rómeó és Júliát???

Tudta, hogy - legalábbis tudós értelmezői szerint, pl. Spíró György - Shakespeare a Rómeó és Júlia híres estély-jelenetében éppen a romantikus giccs paródiáját rajzolta meg?

Egyébként a giccshatár nagyon különböző lehet embereknél, s időben. Pl. egy hűvös, nyugodt, racionális lélek a baseball-os történetet könnyen giccsnek nyilvánítja, s talán - a maga életvonatkozásában - igaza van. Egy másik, aki épp most vesztette el kedves hozzátartozóját (apját, hitvesét), s az élet értelmén/mulandóságán szemlélődik, nos, számára ez szerintem nem giccs. Respekt?

mamamusz 2008.06.27. 10:03:52

Az első gondolatom az volt, hogy én a nagyszüleimnek játszom az életemet, hogy lássák, tudok - vagy legalábbis megpróbálok - olyan lenni, mint ők. Aztán elolvastam ernO hozzászólását és az jutott eszembe: neki is volt olyan az életében, akinek játszania kell? Lehet, hogy még nincs, azért érzi úgy, hogy ez giccs.

citromfű 2008.06.27. 23:14:19

Bocsánat, most látom, hogy nem is a "Rómeó és Júliáról", hanem a Júlia és Romana típusú könyvekről volt szó...
itt tárgyilag tévedtem. na, amazok tényleg elég giccsesek, meg kell hagyni.

Egyébként a "valakinek játszom az életem" érzés nem vallásos emberek életében is gyakran előfordul, szerintem. Pl. mért lett kasszasiker a "Ryan közlegény megmentése" (végjelenet...)? Csak vallásos emberek nézték volna? Ez egyszerűen csak, hogy úgy mondjam: olyan mélységesen emberi...s ami emberi, az mért ne lehetne igaz?

Dunai Imre 2008.06.27. 23:45:54

Van ilyen! Tapasztaltam....

Csomorkány 2008.06.28. 16:28:03

Sziasztok!

Esztétikai értelemben a sztori közel áll a vicchez: rövid, csattanó van benne, hatásvadász, az ember megjegyzi.

Eltérés, hogy ez a sztori patetikus, és nem a humorra megy rá, de ez nem döntő különbség.

Ami engem illet, ha egy viccben van gondolat, részemről OK. Eszembe sem jut a Romana regényújság színvonala. Itt sem.

A vicceknek is, az ilyen rövid, hatásvadász, de értelmes történetkéknek is megvan a maguk esztétikai létjogosultsága.

Az nyilván baj lenne, ha a püspök ennyit tudna és csókolom, az is baj, ha valaki csak vicceket tud mesélni, de az is baj, ha valaki egyáltalán nem tud vicceket mesélni.

Pazman Enikő 2008.06.28. 18:47:39

Ez a sztori "Júlia-Romána" színvonal, ha vagyon szemetek, látjátok.
De ha vagyon szívetek ?...