A Medián felmérése szerint Orbán Viktor kiszivárogtatott beszéde miatt csökkent az MSZP és a Fidesz támogatottsága közötti különbség: a biztos szavazók 61 százaléka voksolna az ellenzéki pártra, míg a szocialistákra 28 százalék.
A Nézőpont Intézet közvélemény-kutatásából ezzel ellentétben az derül ki, hogy sikertelen volt az Orbán-ellenes kampány, sőt a felmérésből az derül ki, hogy a Fidesznek több nyugdíjas szavazója van.
Akkor most kinek van igaza? Mi az igazság? Csökkent vagy nőtt a jobboldal támogatottsága? Mi alapján tudunk helyesen tájékozódni? Egyáltalán, lehetséges megtalálnunk a helyes ösvényt, vagy végérvényesen arra vagyunk ítélve, hogy mások alakítják, pontosabban határozzák meg a mi véleményünket? Hol itt az emberi szabadság?
Vélemény-diktatúrában élünk! Manipulálnak minket. Sokan teszik, és még többen szeretnék. Akinek több befolyása van, az nyer. Befolyásra pedig az tesz szert, akinek több pénze van. Menthetetlenül ki vagyunk szolgáltatva. A véleményünk nem a sajátunk. Másokét szajkózzuk.
A régi görögök még hittek abban, hogy pusztán a természetes ész világosságánál, megtalálhatják az igaz válaszokat. Szókratész lenyűgöző stílusban vezette el ellenfeleit arra a pontra, amikor már nem volt lehetséges tovább fenntartani a helytelen állítást, és meg kellet hajolni az érvek súlya alatt. Emiatt persze a hatalmasok ki nem állhatták, és végül még halálra is ítélték.
Ma azonban minden relatívnak tűnik. Egyedül az számít, ki az erősebb. Az igazság nem fontos senkinek, csak a hatalom, az elnyomók hatalma. A világ előtt ismeretlen minden más természetű erő. Jaj, a legyőzötteknek! És mégis, létezik egy sokak által ismeretlen hatalom, a szeretet ereje. Azok sajátja ez, akiket nem mámorosított meg a másokon való uralkodás, akiket nem vakított el a gőg, akiket nem takart be az önszeretet felhője. Ők azok, akik nem járnak sötétségben, mert az igazság ragyogása behatol életükbe. Szent Ignác a lelkigyakorlatokat ajánlja azoknak, akik vágynak a világosságra. A lelkigyakorlatokat, melyek a rendezetlen vágyaktól való szabadulással (az indifferencia elérésével) kezdődnek, és a szeretet szemlélődéséhez vezetnek.
A vélemény-diktatúra áldozatai azok, akik rendezetlen vágyaik által tévútra vezethetők és rabságba dönthetők. A kapitalizmus és a kommunizmus diktatúráját felváltotta a diktatúra ezen új formája. Az ő áldozatainak szól az ének: „Föl-föl ti rabjai a földnek…” Ezúttal azonban nem külső forradalomra van szükség, hanem belsőre.
"Ha kitartotok tanításomban – mondja Jézus - valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket." (Jn 8:31-32)
Utolsó kommentek