Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (49) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (20) ima (13) isten (19) jezsuita (10) jézus (10) katolikus (8) lelkiség (9) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (13) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Halló, ki beszél?

2008.07.26. 23:25 pacsy

Nemrég mesélte valaki, egy 8 (akkor még csak hat) gyerekes családanya, hogy egyszer kórházba került. És akkor, aznap este olyan nyugtalanság szállta meg, hogy nem bírt magával. Rátört, hogy ő innen hazamegy: a férje otthon a gyerekekkel; hogy nélküle összedől a ház; hogy ő bizony nem marad itt egy napot se’! Aztán mégiscsak maradt. 16 hétre. És a ház sem dőlt össze. Összefogott a család, a barátok, stb. Megesik az ilyen

De számomra az az érdekes, hogy az első estén, a mélypont legmélyén (“ünnepélyén”) elolvasta az aznapi olvasmányokat, amiket az egyház mindenhol a világon arra a napra előír a liturgiában. És aznap Los Angelestől Moszkváig, Tokiótól Johannesburgig – és Józsefvárosban is – a katolikus templomokban a mise alatt Pál apostol Korintusiakhoz írt első leveléből olvastak. Azt, hogy “Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében” (2Kor 12,9). És ez valahogy akkor őt úgy szíven találta, hogy váratlanul megnyugodott. De teljesen. Lesz ami lesz, a jövő nem az ő kezében van, nem neki kell “erősnek lenni”. Azóta életreszóló istenélményként jegyzi az esetet.

Pedig lehetett épp’ véletlen is. Az is volt? Világos! Ha a földön élő több mint egymilliárd katolikus átlagosan 10 százaléka jár vasárnap misére, hétköznap meg mondjuk annak is a tizede, akkor az aznapi tízmillióból vajon pont neki szánta Isten ezt az üzenetet? Az ő kedvéért passzintotta a szöveget a felolvasásba? Hiszen minden csak értelmezés kérdése… Ez is? Nyilvánvalóan. De most akkor szól az Isten a Bibliából, vagy nem. Na és a Koránból, Mahabharataból, Upanishadokból stb. ugyanő? Ugyanúgy? Vagy kevésbé? (Vagy jobban?) Érdekel, mit gondolsz!

28 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr58559696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

citromfű 2008.07.28. 16:57:28

Szerintem ezt simán lehet Istenélménynek tekinteni, ha ő úgy érzi, hogy az volt. Nekem is voltak már olyan élményeim, amikor a "pont ott és akkor" jelentette/jelezte Isten jelenlétét. Igazi csodákat, természetfölötti élményeket ritkán tapasztalunk meg, azt viszont nagyon sokszor, hogy valami (önmagában véve nagyon is közönséges, hétköznapi valami) "pont ott és akkor" van jelen, amikor nekem szükségem van rá, számomra üzenet-értéket hordoz. Hiszek abban, hogy az ilyenekben Isten, a történelem és az "emberi sorsok" legvégső irányítója van jelen, ez a gondviselés. Persze azt is mondhatjuk, hogy akkor a betegségekben, tragédiákban, szenvedésekben is Isten van jelen, valamilyen formában, ez már fogósabb kérdés...

Régen olvastam egy könyvet, ami a Mózes-körüli csodák (csapások, manna, stb.) természettudományos rekonstruálására tett kísérletet. Állítólag akkoriban pont volt ott lávakitörés, aminek a hamuja okozhatta a sötétséget; állítólag a "manahullás" (valami pelyhes mag) ritka, de tudományosan magyarázható jelenség...etc. A könyvben egy teológust is megkérdeztek, azt mondta, neki ugyan fogalma sincs a természettudományos tényekről, de az biztos, hogy ezek a természeti csudák mindig pont és akkor érkeztek, amikor a választott népnek szüksége volt rá...

Szerintem a gondviselés más vallásúaknál, minden embernél működik. Jézus se mondja, hogy Isten csak a tanítványoknak tartja számon minden haja szálát...

saintlouisdefrance 2008.07.28. 18:01:19

ha nagy zajjal leesik a Biblia a könyvespolcról miközben rágyújtok egy cigarettára, akkor ezzel nem Isten üzen hogy szokjak le a dohányzásról :)

Quito 2008.07.28. 18:32:33

Fordítva szokott ez történni StLdeF: rágyújtasz egy bibliai idézetre és kiesik a szádból a cigaretta.

Citromfű 2008.07.28. 22:15:39

SzentLui:

Szokj le a cigarettáról (ha űzöd), ez egyértelmű jel volt! :)))

Egyéb jelek: krákogás, elfeketedő tüdő, kihulló fogak, érszűkület... :(

Mért olyan szokatlan a gondolat, hogy Isten jelenlétét ismerjük fel az életünk történéseiben, jóban-rosszban, igehelyekben, stb.?

Pál mondja Istenről (ApCsel17, 22. verstől):

"Ő ad mindennek életet, levegőt és mindent. 26 Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát. 27 S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. 28 Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: "Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk."

saintlouisdefrance 2008.07.28. 23:40:01

Citromfű,

"Mért olyan szokatlan a gondolat, hogy Isten jelenlétét ismerjük fel az életünk történéseiben (...)?"

egyáltalán nem szokatlan a gondolat. sőt!

az ember tudatlansága és rajongásra való hajlama miatt azonnal meglátja Isten kezét minden mögött és Isten céját mindenben, amire nem talál racionális magyarázatot.

sőt gyakran még akkor is ha talál.

kényelmes az olyan magyarázat, amit nem lehet ellenőzizni, mert cáfolni sem lehet.

minden olyan egyszerűnek látszik, ráadásul mindíg igazunk van.

pestis, egy véletlen találkozás, bármi.

ezért olyan gyanús az egész.

mammamia 2008.07.29. 11:34:00

Kedves Pacsy!

Van az úgy, hogy az ember egy kicsit megbolondul és azt hiszi, hogy nélküle megáll az élet. Nekem nincs 8 gyerekem (de még 6 sem), persze tudom,hogy a blogon állíthatnám ezt magamról, mert senki sem tudná leellenőrizni. De nem vagyok családanya, hanem "csak" olyasvalaki, aki nagyon szereti a gyerekeket és nemrég jöttem meg egy hittantáborból, ahol volt lehetőségem kipróbálni milyen is az, amikor nyolcan adnak puszit egyszerre vagy nyolcféle problémát kell szimultán meghallgatnom és kezelnem. :) Visszatérve a témára, nem hiszek a véletlenben, mert szerintem a véletlen a Gondviselés álneve. Ezek után kiváncsi voltam a mai olvasmányra, evangéliumra, hogy miként kapcsolódik az életemhez. Mondjam azt, hogy szíventalált ember lettem újra?

Szt. Márta emléknapja van, és tényleg, ha szeretjük egymást Isten lakik bennünk - függetlenül minden vallástól. De én azért örülök, hogy katolikusnak születtem! :)

ezusthaj 2008.07.29. 18:21:03

Szerintem minden a hit kerdese. Azt gondolom, hogy a Joisten "kihasznalja" a emberek vagyat Iranta, es mindent megtesz, hogy kozelebb vigye oket a vagyukhoz. Igy Isten, azt gondolom, hogy nagyon sok modon dolgozik, segit, de a dontest rank bizza. Szoval, a baj ott van, ha Isten hata moge bujunk, es ra haritjuk a felelosseget. De, szerintem minden a hit kerdese.

Vidus 2008.07.30. 08:53:28

A hit pedig kegyelem kérdése:), aminek a kibontakozását sztem segíti az Isten iránt érzett vágyunk.
Én úgy érzem, hogy Isten szól a Bibliából.
Időnként olyan konkrétan, hogy egészen szíven talál.
Egyik ilyen kedves történet számomra a következő:
Amikor úgy alakult, hogy lelkivezetővel ajándékozott meg Isten, és elmentem egy (hétköznapi) esti misére, hogy hálát adjak ezért, meglepett az ünnepélyes szentmise: a Püspök atya tartotta, és arra bíztatott bennünket, hogy azon az estén adjunk hálát őrangyalainkért és azokért a testvéreinkért, akik a mindennapokban próbálnak közelebb segíteni bennünket Istenhez a Lélek által. Tényleg úgy éreztem, hogy nagyon nekem szólt:)

dormi 2008.07.31. 10:54:58

Kedves Pacsy! Lehet, hogy nem éppen arról szól a történetem, hogy hogyan pofoz fel a Jóisten a biblián keresztül küldött üzeneteivel, amúgy atyaian, de nekem a következő bibliás-sztorim van ide: jómagam keresztény volnék, a legjobb barátom, akivel együtt jártunk katolikus gimibe, pedig úgy alakult, hoghy buddhista lett. Egy hónapja szülinapomra kaptam tőle egy kisméretű zseb-szentírást, mondván, hogy ha legközelebb találkozunk, akkor én is tudnék csatlakozni hozzá, amikor éppen "elcsendesedik", ha érted mire gondolok. Eddig azt szoktuk csinálni, hogy amikor taláélkozunk, akkor persze nagyon örülünk egymásnak, tök sokat beszélgetünk,de estefelé elvonulok imázni, ő ilyenkor a másik szobában van. Arra gondolt, hogy csinálhatnánk együtt, persze mindenki a saját "stalusában", hiszen nem zavarhatjuk egymást. Szégyelltem magam, hogy nem jutott korábban eszembe. Tudod, korábban ha nyáron összeszaladtunk egy hétre és én elmentem reggel misére, mindig jött velem, nem kértem, de nem is kellett. Ő szerette volna.
Kérdésem a köv: elmeséltem ezt másoknak is, akik szerint megalkuvó lettem, és silányítom azzal az imaéletem, hogy a Nagyfőnökkel való beszélgetésemet megosztom egy másvallásúval. Így van ez, kedves jezsuita blogger, szerinted? Vagy a másik blogodbak (lásd: egy az Isten? egy az Isten!) nem valaűmi olyasmiről akartál szólni, hogy egyáltalán nem leűhetetlen, hogy másvallású testvéreinken keresztül is a "Lélek fúj", vagy valami? A kérdés nyitott....

Arno 2008.07.31. 14:15:16

Dormi: Nekem úgy tűnik, mindkettőtök keresése ugyanarra irányul. A barátságban pedig nagyon jó dolog, ha nem akarom a magam elgondolása szerint formálni a társamat, hanem olyannak fogadom el őt, amilyen. Ahogyan ő is teszi veled a reggeli misék példája szerint.
Ha az elcsendesedést tiszta szeretetben, együtt vagyis egymás mellett végzitek, és ez egyikőtöket sem zavarja (ez viszont fontos), akkor mindez szerintem nem silányítja az imaéleteteket, a kapcsolatotokat viszont gazdagíthatja.

Vidus 2008.07.31. 14:29:40

mammamia:
Visszagondolva a táborban töltött napjaidra, Isten biztosan ott is próbált neked üzenni valamit...:)

Pacsy 2008.07.31. 16:28:04

Szia Dormi, jó volt olvasni, hogy szeretsz misére járni nyáron reggelente, és - főleg -, hogy nem tagadtad meg a barátodat azért mert buddhista lett (Kössz Arno!). Én többé nem hiszek az erőszakos térítésben, még a rábeszélésben sem (igazából kontraproduktívnak tartom: szóval, hogy szerintem ellenkező hatást ér el), de az élet csendes mindennapi tanulságtételeiben annál inkább. A közös elcsendesedés pl. szerintem zseniális ötlet! Hiszem, hogy keresztényként arra vagyunk meghívva, hogy Isten emberei legyünk, nem pedig egy szervezet hivatalnokai. Barátsággal üdv.: Pacsy

mammamia 2008.07.31. 18:39:02

Kedves Vidus!

Igen, Isten a táborban is próbált nekem üzenni, legfőképpen olyan gyerekeken keresztül, akiknek nagy szüksége volt arra, hogy odabújhassanak hozzám, felvértezzem őket "puszi-ruhával" és egyszerűen csak szeressem őket. Ezzel a befogadó-elfogadó magatartással, megnyílással alakít engem is Isten, hogy észreveszem-e Őt másokban. Pax: M.

bessthebest 2008.08.01. 08:24:28

Isten telefonszáma: JER 33;3

"Kiálts hozzám és meghallgatlak; nagy és megfoghatatlan titkokat akarok rád bízni, amelyekről még nem tudsz semmit."

Ezzel vezetném be a gondolataimat, melyet Florence Wedge-től kölcsönzök!
Nem csak a biliából szól hozzánk az Isten én már töbször tapasztaltam, hanem legközelebbi ismerőseinken keresztül is!
Sokáig vívódtam, mit tegyek egy személlyel kapcsoltaban, szeressem (vagy sem) ! Érdemes-e szeretnem? Nem fog fájni ez a szeretet? Mert félek a fájadlomtól, de ezzel nem vagyok remélem egyedül! És folyamatosan azt a választ kaptam, hogy szeretnem kell őt!
Egyik nap a templomban a papunk ezt prédikálta:
"Az igazi szeretet az, amely megjárta a szenvedés tisztitótűzét."
Hoppá gondoltam ez nekem szól! Arra jutottam hogy vállalnom kell ezt a szeretetet még akkor is, ha fáj. Még nem tudom mi lesz a hatása? Vagy hogy miért kell ezt tennem.
Kb. 1 éve vezetek egy lelkinaplófélét, amibe leírom Istennek a kéréseimet, örömeimet, fájdalmaimat. Egyszóval mindent, eddig nagyon jót tettek nekem. Bár azt tudom, hogy Isten nem fogja odaírni mindig a végére, hogy : Jól van gyermekem ezt így meg így kell tenned, vagy ezt jól tetted. De tudom, hogy vezet engem is jó irányba.

mammamia 2008.08.01. 12:16:24

Kedves Bessthebest!

Ennél találóbban alig lehetett volna megfogalmazni, hogy mi az igazi szeretet: "a szenvedés tisztítótüze". Igen, szerintem is ha Isten kezéből elfogadjuk a jót, a rosszat is el kell tudni fogadnunk és ez nem könnyű. A szenvedés segítségünkre is lehet, pl.: Richard Rohr: Jób és a szenvedés misztériumában írja, rendszerint csak akkor mozdulunk, ha a régi válaszok már nem működnek többé. A fájdalom olyan aktivátor, amely arra kényszerít bennünket, hogy válasszunk fontos és lényegtelen dolgok között. 33.old.:
"Jézus fenekestül forgatta fel a teológiát. Gyakorlatilag azt mondta: Isten nem olyan, amilyennek hiszed. Nem ismerheted meg őt pusztán a teológia vagy a vallás tanulmányozásával, hanem csak az élő Istennel való fájdalmas találkozások révén, amikor az az érzésed, hogy letépik a húsodat, de mégsem halsz meg. Akkor egy másfajta életet, egy másfajta szabadságot tapasztalsz meg. A keresztények úgy hívják ezt, a feltámadott Jézus. Ez Jézus misztériuma. Egy ilyen találkozás után joggal mondhatjuk: Találkoztam Jézussal. Ő az én személyes uram és megváltóm."

dormi 2008.08.01. 13:46:29

Hát, szinte sziklányi méretű aggodalom gördült le rólam, köszi mindenkinek :) :) :)
Valahol sejtettem, hogy jó az amit együtt csinálunk, mert hát seholsem látom a szentírásban, hogyí jézus bunkósbottal kergette volna el az apostolokat a halászbárkától...höhö...ja, ez a kontraproduktív egy jó szó! A buddhista barátomhoz visszatérve már csak annyit, hogy mikor egyszer megkérdezte, hogy kit szeretek a Bibliából és én meséltem neki többek között Jóbról is, akkor csendesen és fülig érő mosollyal megállapította, hogy "nem is tudtam, hogy buddhisták is szerepelnek a ti könyvetekben!"
Én ezt bóknak vettem, már ha ugyanazzal a szándékkal mondta, mint ahogy én néha őt "buddhisták közé beépült titkos-keresztény"-nek hívom, persze ebben van egy nagy adag baráti élcelődés is. Tudjátok: csak a szeretet ne sérüljön...

Vidus 2008.08.01. 14:03:59

Szia Mammamia!
Klassz lehetett a tábor, biztosan nagyon sokat kaptak tőled a gyerekek és gondolom, Te is legalább annyit tőlük!
Kedves Bessthebest!
Jó, hogy leírtad ezt. Tényleg igazán fontos lehet számodra ez a személy, ha végül nem féltél kockáztatni. A szenvedés tisztítótüze olykor valóban elég kegyetlen, de én is úgy tapasztalom, hogy valahányszor Jézus kezébe tudom helyezni az életem - minden vágyammal, gyengeségemmel, reményemmel stb. együtt -, olyan mély megnyugvást és örömöt érzek. Próbálom szemlélni, amint Jézus megszólította szeretett tanítványait: "Békesség nektek." Jó, hogy ez mindannyiunknak szól.

tomek 2008.08.01. 14:29:08

1Kor 1,31
2Kor 10,17

Nekem ez a véleményem.

mammamia 2008.08.01. 15:25:27

Kedves Tomek!

Örülök neki, hogy az Úrban akarsz dicsekedni, de talán bővebben is kifejthetnéd! :) Szentírási helyeket én is tudok ajánlani! :)

Szia Vidus!

Így van, én is sokat kaptam a gyerekektől, és fontos az az út is, ahogyan eljutottam a táborig. Csaba testvér mondta egyszer régebben azt, hogy lehet, hogy semmid sincs és magadat nem tartod sokra, nincs célod, elhagytak, s úgy érzed a munkádra sincs szükség sehol, de önmagadat is felajánlhatod! Senki sincs magáért! Mindenki másért van. Talán te az árva gyermekekért. Taníts, nevelj, moss, főzz velük, mondj mesét vagy egyszerűen imádkozz a többiek munkájáért. Így megtapasztalod, befogadod az Urat a legkisebbekben. - és milyen igaza volt! :)

Vidus 2008.08.02. 15:46:14

Kedves Mammamia! Milyen jó, hogy általad is üzen az Úr!

bessthebest 2008.08.02. 17:22:11

Kedves Ezüsthaj!
Nem tudom, hogy gondolod, hogy Isten ' "kihasználja" az emberek vágyait iránta'? Szerintem mi a szabadakaratunk miatt sokszor nem vesszük észre, hogy mit akar közölni velünk! Vagy éppen emiatt rontunk el mindent, mert nem kértünk útbaigazítást! Vagy éppen teljesen félreértelmezzük, amit szeretne nekünk mondani! És emiatt csak mi vagyunk felelősek és nem az Isten. De a hit az nagyon fontos úgy gondolom én is. Üdv.

mammamia 2008.08.02. 19:22:25

Kedves Testvérek!

A "kihasználja" szó helyett inkább a "felhasználja" szót használnám, mert szerintem ez egy kicsit közelebb áll ahhoz, amire vélhetőleg Ezüsthaj gondolt. Abban pedig, hogy nem kértünk útbaigazítást a döntések előtt, segíthet az elcsendesedés, nem? Akkor kevesebb lenne a rossz döntés, ha előtte elvonulnánk kikérni a Legfőbb véleményét.
"Az Istenben összpontosított csendnek nagyobb hatalma van, mint a kiáltozásnak" - mondta Avilai Szt. Teréz. Baráti üdvözlettel: M.

Vidus 2008.08.04. 08:31:08

Szia Dormi!
"nem is tudtam, hogy buddhisták is szerepelnek a ti könyvetekben!" ill. "buddhisták közé beépült titkos-keresztény"
Úgy érzem, hogy az említett baráti élcelődésen túl a lélek legmélyéből fakadó öröm is jelen van a szavaitokban. Afelett érzett öröm, hogy bár más utakon, de vélhetően mindketten ugyanabba az irányba tartotok.

dormi 2008.08.04. 14:14:24

Kedves Vidus!
Hálásan köszönöm a gondolataidat. :D
Őszintén azt remélem, hogy a humor kiosztásánál minden vallású figura sorbaállt.

Vidus 2008.08.04. 15:21:49

Egy A. de Mello-ról szóló történetben olvasható, hogy maga az Isten is szereti a humort, különben miért teremtette volna az embert... Mi pedig valamennyien a képmásai vagyunk:)

Arno 2008.08.05. 10:33:11

Kedves Bessthebest!

"Vagy éppen teljesen félreértelmezzük, amit szeretne nekünk mondani!"
Én időnként ilyesmivel szembesülök. Mi jelenthet segítséget?

bessthebest 2008.08.05. 19:00:38

Kedves Arno!

Én is ezzel szembesültem már! És sokszor okoztam magamnak emiatt csalódást! Én sem tudom az igazi választ, hogy mi jelenthetne segítséget! De szerintem az ima sokat segít, lecsendesedni és csak az Úrra figyelni!
De soha nem hibáztatom Istent, ha nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogy én szeretném. Ha egy-egy félreértelmezett üzenet után mégsem a várt hatással szembesülök.

Isten akaratára bízom magamat, teljesen ráhagyatkozom, hogy Ő vezessen.

Arno 2008.08.06. 08:38:14

Kedves Bessthebest!

Köszönöm a gondolataidat, tényleg nagyon fontos mind az elcsendesedés, mind a ráhagyatkozás.
Az is jó, ha egy-egy félreértelmezett üzenet esetén nemcsak Istent, de önmagunkat sem marasztaljuk el, bár tapasztalatom szerint előfordul, hogy ez néha nem automatikus.
Olyasmi is eszembe jut, hogy ha megvan bennünk a jóra való törekvés, de mégsem érezzük "az igazinak" a kialakult helyzetet, érdemes megvizsgálni, hogy nem elvárások voltak-e bennem a szükséges remény helyett, ill.
ha nem tudtam eléggé megnyílni Isten szavára, igyekszem-e befogadni azt, hogy ő ezzel a kicsinységemmel együtt is határtalanul szeret.
Legyen szép napotok!