Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (49) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (20) ima (13) isten (19) jezsuita (10) jézus (10) katolikus (8) lelkiség (9) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (13) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Ötkarikás játékok?

2008.08.04. 18:55 Rojo

Itt az Olimpia. Lehet szurkolni. Vagy mégsem?
Egyre erősebb a gyanúm, hogy nem a jobbik sportoló nyer, hanem a jobbik dopping. A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) rekord számú dopping esetre számít Pekingben. Persze hozzáteszik, hogy képesek lesznek biztosítani a versenyek tisztaságát. Hiszi a piszi.
Szakemberek egyöntetűen állítják, hogy lehetséges megúszni a legszigorúbb ellenőrzést is. Na persze sok pénz kell hozzá és jó orvosok. Ahogy a bűnelkövetők megelőzik egy lépéssel a bűnüldözőket, úgy a doppingolók is az ellenőröket. Akkor most sportról van szó Pekingben, vagy valami másról?

Nekem akkor ment el a kedvem a szurkolástól, amikor a 80-as évek közepén megjelent a labdarúgásban a piaci szemlélet. Szerettem a futballt, de ami akkor történt az egyszer, s mindenkorra felnyitotta a szemem. Volt egy kedvenc csapatom, amelyiknek egy éven belül szinte valamennyi játékosa kicserélődött. A rákövetkező évben ez megismétlődött. Korábban egy csapat csak akkor és annyiban változott, ha egy fiatal bekerült e felnőtt csapatba. Az átigazolások nagyon ritkák voltak. Lehetett beszélni klubhűségről. A pénz és a piaci szemlélet azonban mindent elrontott, ami számomra fontos volt. Igaz, jobb lett néhány csapat és még talán a futball is látványosabb lett egy kicsit, de értelmét vesztette a szurkolás. Minek is szurkolnék például az IBM-nek, a Microsoftnak, vagy a General Motorsnak. Ezek csak cégek és az üzleti világ részei. Nincs értelme velük kapcsolatban szurkolásról beszélni. Támogathatom őket, mert például (üzleti) hasznot remélek, de szurkolni az egy egészen más dolog. Annak nincs köze –nem lehet köze— a pénzhez. Az üzleti világban, ha nem remélek hasznot, máshova megyek, oda, ahol több a reményem a nyereségre. A szurkolás szimpátia és hovatartozás kérdése. Ez igazán a sportban lehetséges. Ha azonban a sport nem egyéb, mint álcázott üzlet, akkor ez sem megy. Lassan olyan leszek, mint akinek elvették a játékát. Ki tagadná, hogy szurkolni jó dolog. Nagyszerű dolog. De mi van, ha nincs kinek?
Érdekes lenne elképzelni egy olyan világot, ahol a sportolóknak a sikeren túl nem járna egyéb juttatás, fizetés is csak annyi, amennyi egy átlagembernek jut. Ebben a világban, tudom, ez nem lehetséges, hiszen, ahogy minden másnak, úgy a sikernek is pénzben mérik az értékét. Hol van az a világ, ahol a sport nem a másik legyőzésében találja végső értelmét, hanem örömmel végzett tevékenység, mely alkalmas arra, hogy akár önmagunkat is legyőzzük? (Ezért már érdemes volna szurkolni.) Ha ez megvalósulna, akkor nem vágyna egyetlen sportoló sem arra, amit ma a siker jelent (pénzt), hiszen a sportban magában már megtalálta örömét. Mi szurkolók jobban tennénk, ha csak akkor és azoknak szurkolnánk, akik azt megérdemlik. De mi van, ha a szurkoló sem érdemes, mert őt is megfertőzte ugyanaz a világ, a pénz világa?

8 komment

Címkék: sport üzlet olimpia dopping

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr20600385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

replay 2008.08.04. 19:48:10

Nem minden ágban keresnek rengeteg pénzt a sportolók. A fociban igen, de például az evezősök nem kapnak pénzt ha nyernek. Vagy az úszók. Cseh Laci nem keres iksz százezer eurókat, mint egy sztárfocista. Neki például érdemes szurkolni.

Jól látod, a foci is üzlet, olyan mint a Forma 1. Szomorú a trend, de tudomásul kell venni. Többnyire a legnépszerűbb sportok válnak üzletté, pontosan a népszerűségük miatt.

prérifarkas 2008.08.05. 17:10:47

OFF topic:

Kedves Jezsuiták!
Nagyok jók a posztok, csak így tovább!

Rojo 2008.08.05. 22:12:31

A posztokat igazán a kommentek teszik érdekessé. Nélkülük olyanok a posztok, mint az étel só nélkül.

ats 2008.08.06. 02:43:02

Amikor néhány évvel ezelőtt a Fradi máig tisztázatlan körülmények között kikerült az első osztályból, akkor a labdarúgó szervezet sajnos ma is regnáló vezetője a következőt mondta: „A Ferencvárosnak be kell fizetnie a pénzt! Ez ma a foci.” Azt hiszem, ez sokat megmagyaráz a hazai viszonyokról a sportot illetően. Abban, hogy ki melyik osztályban focizhat, már semmi szerepe sincs a pályán elért eredménynek, a játéknak. Ahol egyáltalán még van játék.
Talán nem véletlen, hogy akkoriban a Ferencváros egyik utolsó középpályás-híressége nem vállalta a szövetségi kapitányi pozíciót, inkább a gyerekekkel akart foglalkozni. Akkor lett egy külföldi a kapitány.
Hazai focicsapat már alig képes a gyerekek rokonszenvét elnyerni. Ezzel egy fontos kötődési lehetőség marad el valamihez, ami HAZAI.
Nekünk a Fradi volt a „csapat”, de hol van az már? Másodosztályúként nincs meg az a mozgósító ereje, ami régen működött. Melyik gyerek szeretne másodosztályú lenni, s annak megfelelően csapatot választani? Egyébként is többet hallani a stadion ingatlanairól, mint arról, hogy mikor lőttek gólt a fiúk (ha egyáltalán még lőnek gólt – ki tudja??). Sőt: az örökös zöld-fehér szín is átváltozik lassan narancssárgára, mint nemrégen bejelentették. Ettől majd biztosan jó lesz a játék. Ez fontos. Már minden fontos, csak a játék nem. Csak azt nehéz megérteni, hogy miért forog mégis olyan sok pénz a csapatok környékén, miért éri meg szponzorálni ezt a láthatatlan játékot, miért van értelme befektetni ebbe a világba?
Sport pénzből nem nagyon lesz, pedig áldoznak rá sokat. Hány beruházást hirdetett a sajtó hangzatosan, aztán ki tudja, hol vannak ezek a beruházások - beléptető kapuk, meg miegymás.
Értelmes beruházás szerintem csak az lehet, ha az ember vesz a gyerekeinek egy focit.

saintlouisdefrance 2008.08.06. 03:34:34

egy adott pontig érthető, hogy szükség van szponzorokra a sportban. ma már nem tehetséges amatőrök vesznek részt az olimpián, mint az ókorban.

napjainkra olyan magas rekordokat állítottak fel, amelyeket csak profi csapat által kiszolgált profi sportolók tudnak meghaladni.

aki ma élsportoló lesz, az hatalmas áldozatokat hoz és nem ritkán kénytelen lemondani a gyerekkorról (pl. Williams-nővérek). van, akinek rámegy az egészsége a sportra. érthető, hogy cserébe jól akar keresni (ha egyáltalán sikerül addig eljutnia).

a sport valójában drága dolog, még hobbi szinten is! (a focit kivéve, mert ahhoz elég egy labda). Mindig szükséges valami eszköz vagy létesítmény, amiért fizetni kell.

emiatt ha nem lennének szponzorok, akkor Royo atya azon szomorkodhatna, hogy a profi sport a felső középosztály és az elit privilégiuma.

Rojo 2008.08.06. 09:04:22

Nem, nem. A sport nem szükségszerűen drága dolog. Még a versenysport sem az. Elég lenne szabályozni az eszközök milyenségét. Pl. az úszóknál nem feltétel az egészséges versenyhez, hogy mindenféle csodaruhákban ússzanak. Vagy az evezősöknél is lehetne korlátozni a hajók milyenségét. Mindenféle trükkökkel igyekeznek gyorsabbá tenni a hajót és úgy nyerni. Az egyetlen tisztességes út azonban az lenne, ha az edzés során befektetett energia gyorsítaná a hajót nem pedig, az hogy mennyire áramvonalas, és hogy milyen anyagokat használtak az építés során.

mazsola 2008.08.06. 11:03:52

Régebben keringett ez a történet a hálón, most, hogy olvastam a gondolataitokat, eszembejutott, s arra gondoltam, talán Ti is szívesen olvassátok.


"Jónéhány évvel ezelõtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jónéhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszafordult... mindegyikük. Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.
Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott gyõzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani. "

A másik gondolat Sillye Jenő Szt.Páltól kölcsönvett hasonlata:
"Mit sem aggódom, nem féltem életem, csakhogy végigfussak a pályán, s a feladatom teljesítsem, amit Jézus bízott rám..."

Rojo Atya gondolatai most nem ezek körül forogtak, tudom, csak átvitt értelemben kapcsolódnak a fentiekhez.

A probléma a sportban akkor kezdődött, amikor valaki felfedezte, hogy egy sportoló tulajdonképpen egy mozgó reklámfelület. És mint tapasztalhatjuk, ezáltal megindult a lavina.
Ijesztő volt a ma reggeli híradásokban hallani, milyen juttatásokat kapnak olimpikonjaink. Szegény Koló, lehet hogy Ő is a pénzre hajtott, nem pedig arra, hogy kis nemzetünket képviselje a világporondon? Vagy mindkettőért egyszerre? Büszke vagyok sportolóinkra, de sokszor úgy érzem, áldozatai a pénzvilág gépezetének.És külön becsülöm azokat, akik időben abba tudják hagyni...

saintlouisdefrance 2008.08.06. 20:51:10

az tényleg szép lenne, ha az olimpián egységes sporteszközök lennének. általánosságban korlátozni az eszközök minőségét és milyenségét viszont diktatórikus és haladásellenes lenne.

sportáganként eltérő, hogy mennyire számít az eszköz. pl a forma1-ben minden az eszköztől függ, a teniszben meg szinte semmi.