Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (49) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (20) ima (13) isten (19) jezsuita (10) jézus (10) katolikus (8) lelkiség (9) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (13) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Gyurcsány a szószékről

2008.08.30. 22:02 pacsy

Krisztusban kedves Testvéreim, szeretett Atyámfiai! Már írtam, hogy a prédikációk alatt nincs közvetlen visszajelzés, nem úgy, mint a blogolásban. Ez (az egyik) fő különbség – szerintem ez esetben történetesen a blog javára. A „szentbeszéd” alatt mindenki csak lapít. Esetleg valami szépet mondanak róla, ha később találkozunk. Pedig – feltételezem – zajlanak közben más jellegű folyamatok is. Pl. nem csak pozitív érzelmek ébrednek. Olykor inkább düh, meg elégedetlenség. Persze ezt nem tudom ellenőrizni: mások miséjére ritkán járok. Nem bírnám a prédikációkat… :)

Például ha politizálnak a templomban – azt nehezen viselném… Persze ez elkerülhetetlen: az ember társadalmi lény – is. Zoon politikon – Arisztotelésszel szólva. Az egyháznak tehát nem véletlenül egyáltalán nem tetszett, hogy a Horn-kormány „lehallgatta” a szermókat. Szóval, nem kihagyható a közösségi dimenzió. Maga Jézus sem kerülhette el: politikai bűnözőként végezte. Mármint a földi testben leélt életét. Persze annak ellenállt, hogy a mozgalmából nemzeti forradalmat csináljanak. Ő valahogy mintha jobban megtalálta volna az egyensúlyt…

A baj csak az, hogy az igazság tényleg nem többségi vélemény kérdése. Nem a parlamenti többség dönti el demokratikus szavazással, hogy erkölcsös-e a magzatelhajtás, a halálbüntetés vagy a hazugságbeszéd. Van, amikor fel kell vállalni bizonyos konfliktusokat. A hitelességünknek is ez használna. Ha az Egyházzal mindenki egyetértene, nem tudom, teljesítené-e a küldetését... Mondjuk, ha már a bal-liberális média sem támadná. Ha a pápa megengedné a válást, az eutanáziát, a homoszexuális házasságot, valami biztosan hiányozna a mai közéleti-szellemi palettáról. Mondjuk a prófétaiság. Az pedig olykor nem árt, ha megpendül a szószékről sem. Unalmasabb lenne nélküle a világ. Szóval, szerintetek milyena jó prédikáció? Van helye benne a politikának? És volt már, hogy dühített valami? Nem tudom, az elmúlt kétezer évben készült-e már erről a témáról valami reprezentatív felmérés. Ha nem, akkor marad a szűkös és korlátos egyéni életvilágunk. Szerbusztok.

 

32 komment

Címkék: politika prédikáció prófétaiság

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr97641655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Skrabski Fruzsina (lelkylola) · http://mandiner.blog.hu/ 2008.08.31. 13:21:30

Engem nem zavar, ha egy pap politizál, pláne, ha odavaló, amit mond.
Amikor választások voltak, Kóka az első kerületben indult és beült a Mátyás-templomban a misére. Nyílván erősíteni akarta azt az imázsát, hogy katolikus iskolából jött. A pap kiprédikálta. Gondolkodtam akkor, hogy helyes-e? De végülis csak köszöntötte és felhívta a figyelmet arra, hogy egy miselátogatás szép dolog, de ettől még az általa képviselt pártnak sok olyan nézete van, ami ellenkezik a ktolikus tanításokkal. Szóval abban a helyzetben helyesnek tartottam, amit a pap tett. Végülis Jézus is sokszor kiprédikálta a képmutatókat. Ő is politizált.

Vaszil György 2008.08.31. 16:34:07

Engem nemcsak, hogy nem zavar, de kifejezetten örülök neki, ha egy pap politizál. Az, hogy az egyháznak konkrét politikai kérdésekben nem illik elmondania a véleményét az egy leninista lózung, aminek a sulykolása olyan jól sikerült, hogy végül maga az egyház is elhitte. Szerintem ideje volna ettől a "dogmától" végre megszabadulni. Az "állam és az egyház szétválasztásának" liberális elgondolása nem azt jelenti, hogy az egyháznak kuss, hanem azt, hogy egy egyházi tisztség ne jelentsen automatikusan közhatalmi funkciót, illetve, hogy ne legyen államilag kötelező templomba járni. Mindkét "vívmányt" jóideje megvalósultnak tekinthetjük, úgyhogy ilyesmiről kár is tovább beszélni. A politizálással kapcsolatban pedig ideje lenne ha az egyház végre felvenné a kesztyűt és kinyitná a száját amikor mondanivalója van. Nemcsak a templomban, ami a minimum lenne, hanem a templomon kívül is.

xterx 2008.08.31. 16:42:38

V. Gy. - Ha a száját kinyitja, az korrekt. Ha kinyitja, és egy párt propagandáját nyomatja, inkorrekt. Kérdés, hogy kiáll-e a végsőkig saját értékei mellett.

Vaszil György 2008.08.31. 17:18:30

Kérdés, hogy ha kiáll a saját értékei mellett és ez megegyezik egy párt propagandájával, akkor mi van. Válasz: semmi. Örüljön neki és támogassa a pártot, merthogy ez mintegy együtt jár azzal, hogy kiáll a saját értékei mellett. Amiből persze nem következik, hogy aztán megengedhető lenne, hogy a párt határozza meg az egyház "saját értékeit", de azt hiszem, 2000 év alatt szerzett ezzel kapcsolatban az egyház néhány olyan tapasztalatot, hogy ettől ne kelljen félnünk. Én legalábbis nem félek, és mindenki mást is nyugalomra intenék.

xterx 2008.08.31. 17:26:33

Ha a párt érdekei egybeesnek az egyházéval, akkor az a párt már maga az egyház... Nem tudom elképzelni a teljes érték-egybeesést!
Ami pedig az egyház tapasztalatait illeti - nos azok vannak, számosan. De még sem a nácizmussal, sem a kommunizmussal való együttműködés sincs rendesen feldolgozva.

Fiskális 2008.08.31. 17:59:37

Engem zavar ha egy pap politizál, már ott tartok, hogy akkor is, ha történetesen egyetértünk.
Persze, hogy társadalmi lény az ember, de szerintem konkrét politikai kérdésekben nem kellene a szószékről véleményt nyilvánítani. Az egyház és az állam két dolog. Felbosszant, ha a prédikáció kisvárosi posványunk aktuális politikai témáit boncolgatja.

kéktárnics 2008.08.31. 18:27:33

Ezt a kérdést érdemes több oldalról megközeliteni.
Egyetértek V.Gy. véleményével, sőt kiegésziteném.
Az egyház közérdekű társadalmi feladatokat vállal, oktatási, szociális intézményeket, kórházakat tart fenn, igy értelemszerűen szükséges az együttmüködés az értékeit elfogadó pártokkal, ez nem ördögtől való magatartás.
Mi, keresztények abban hiszünk, hogy Krisztus halálával és feltámadásával megalapozta a szeretet törvényét, de sajnos az emberiség történelméből nem száműzte a gyűlöletet: Káin és Ábel története folytatódik... tehát a rossz elleni harcot soha nem lehet abba hagyni!
"...milyen a jó predikáció?"
Szerintem, ha kiegyensúlyozott, a keresők és másképp gondolkodók érveire is választ ad.
"Volt, hogy dühitett valami?"
Igen, ha a pap moralizált és kiabált, azokat szidta akik nincsenek jelen...

saintlouisdefrance 2008.08.31. 21:49:37

szerintem a papság feladata az lenne, hogy szentmise által a propaganda és a manipuláció gyűlöletkeltő és észveszejtő légköréből kiemelje, heti egy órára magához térítse az embereket.

nagyon rossz érzés számomra, ha ehelyett a szószékről is csak a szokásos mantrát hallom. ráadásul a papok politikai-gazdasági képzettsége hagy némi kívánnivalót maga után.

nagyon nem tudok egyetérteni V. GY.-vel. nehogy már olyanokká váljunk, mint a szerb vagy román orthodox egyházak!

sokfélék vagyunk, mi katolikusok. nem biztos, hogy sok mindenben egyet értünk, azt leszámítva, hogy Jézus Krisztus a világ világossága. ha meg akarunk maradni egy közösségnek, akkor erre kellene koncentrálnunk.

és ha véletlenül mégis középszerű intellektusú kispolgárok fröcsögését akarja valaki hallgatni, akkor arra ott az atv-t vagy a hírtv-t.

a szentmise viszont maradjon meg arra, hogy szívünket fölemelhessük!

Skrabski Fruzsina (lelkylola) · http://mandiner.blog.hu/ 2008.08.31. 22:34:54

Ma, mise után elénekeltük a Boldogasszony anyánkat, a maga nemében az is politizálás.
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk...
Szerintem jó, hogy elénekeltük.

KurtaBetyár 2008.08.31. 22:53:06

Két dologról beszélünk, amit lehet, hogy érdemes volna szétválasztani. Egyrészt van az egyház mint intézmény politikai állásfoglalásának kérdése ami mindenképpen kívánatos és nemigen tudom elképzelni, hogy valaki értelmesen tudná védeni ennek az ellenkező álláspontot. Másrészt van a vasárnapi prédikáció. Engem a prédikáció alatti politizálás sem zavar, de nyilván vannak olyan helyzetek és témák amik alkalmasabbak erre míg mások kevésbé. El tudom képzelni, hogy valaki a "szívét akarja felemelni" és nem a politika posványában dagonyázni, bár szerintem a kettő nem zárja ki egymást. Nyilván el kell találni az arányokat és nyilván pont arról van szó, hogy a szószékről nem "csak a szokásos mantrát" kell ismételgetni, hanem pont ellenkezőleg. Nem "politikai-gazdasági" kérdésekről kell beszélni, az nyilvánvaló, hiszen a "papok politikai-gazdasági képzettsége hagy némi kívánnivalót maga után", miért is ne hagyna, nem az a feladatuk, hogy az adócsökkentés kérdéseiben otthon legyenek, hanem az, hogy erkölcsi kérdésekben irányt mutassanak. És amikor arról van szó, hogy Ferenc hazugságbeszédet vagy igazságbeszédet mondott, akkor ez pontosan a papság és az egyház illetékességi körébe tartozik és kötelessége iránytmutatni ezzel kapcsolatban a hívek számára. Akár vasárnap a szószékről is. Az erkölcstelenség az akkor is csúnya dolog, ha Nádas Péter meg a többi "legnagyobb" magyar entellektüel szerint, tulajdonképpen szép. És ha speciel a FIDESZ azt hirdeti, hogy hazudni rossz, attól ez az állitás nem válik politikai propagandává és manipulációvá, hanem továbbra is az igazság marad. Amúgy ha a szentmise csupán arról szólna, hogy a "szívünket fölemelhessük", akkor nem találták volna ki a prédikáció intézményét, hanem rögzítettek volna valami felemelő és átszellemült szöveget akár többféle verzióban is. A prédikáció pont azért van kitalálva, hogy "szabadon" lehessen beszélni, éppen arról, amire a gyülekezetnek épülése érdekében szüksége van. Ha éppen politikáról, akkor arról.

Vaszil György 2008.08.31. 22:54:19

KurtaBetyár=Vaszil György, bocsánat.

saintlouisdefrance 2008.08.31. 23:16:16

"El tudom képzelni, hogy valaki a "szívét akarja felemelni" és nem a politika posványában dagonyázni, bár szerintem a kettő nem zárja ki egymást."

szerintem a kettő kizárja egymást, mert a mi világunk és vele édes hazánk elmúlik, amíg Akiről a szentmise szól örök.

mi keresztények a szentmisén Őt ünnepeljük. kizárólag Őt.

"Amúgy ha a szentmise csupán [no comment] arról szólna, hogy a "szívünket fölemelhessük", akkor nem találták volna ki a prédikáció intézményét"

a prédikáció intézményét arra találták ki, hogy a misén hallgatott Szentírás-részleteket a hívek jobban megérthessék, és így Krisztust értelmükkel is megvallhassák. minden ami ezen kívül áll az nem való a szószékre.

xterx 2008.09.01. 00:52:21

V. Gy., lényegében egy párt nem azt hirdeti, hogy térjetek meg.
Ilyen alapon a legjobb szándékú erkölcsvédő politikus és az egyház közt is egy áthidalhatatlan hasadás ottmarad.
Maradna. De egyházaink oly mértékben belegabalyodtak a politika hálójába, hogy erről, és voltaképp valódi feladatukról elfelejtkeznek - sokszor, többnyire, hivatalos szinten.
Na ezért kéne odafigyelni erre a kérdésre, és többet gondolkodni róla, tisztábban, hogy váljon el a szezon a fazontól, mert így nincs értelme... és akkor nagy baj van.

Skrabski Fruzsina (lelkylola) · http://mandiner.blog.hu/ 2008.09.01. 00:59:27

saintlouisdefrance, szerintem az Egyház folyamatosan beleszól az életünkbe, pláne a magánéletünkbe. Ha ezt szabad, akkor miért ne lenne szabad a politikáról is beszélnie? Az más kérdés, hogy milyen szinten. Például, ha azt mondja, hogy "az öregecskedő feleséget lehessen fiatalabbra cserélni" miniszterelnöki gondolat rendkívül aljas és visszataszító, akkor jó, hogy ezt mondja, mert ez a gondolat mégiscsak aljas és visszataszító. Ebben a világban élünk és ebből a világból hozott példákkal érdemes illusztrálni a Krisztus tanítását. Szerintem.

dormi 2008.09.01. 10:08:11

Szia Mindenki!
Hallottam már nagyon jó, közepes, ölég rossz, és "futottak még" kategóriába tartozó prédikációkat. Köztük persze olyat is, ami tele volt politikával, és néha az általunk nem kedvelt politikusok, vagy rendszerek sátánnal való azonosításával. Ami nekem nagyon hiányzik, az a következő.:
- fog-e valaha, valaki úgy prédikálni ezekről az emberekről, hogy amellett, hogy nem helyes, amit csinálnak, de a prédikáció végén azért odabiggyeszt egy gondolatot arról is, azért kicseng belőle a végén az elégedetlenkedés mögött egy kis keresztény íz, hogy mi lenne, ha ezért az emberért is imádkoznánk.
- Vagy: tetszik, vagy sem, ez az ember is testvérem Krisztusban, és lehet, hogy ehhez gyomor kell, de hit is. Komolyan azt gondolom, hogy semmivel sem vagyok én fontosabb az Úr szemében, mit az a politikus, akit szapulok. Mert szerintem, ha Jézus most itt járna köztünk, akkor őhozzájuk menne oda, hogy "figyi, ma nálad eszek, mit szólsz?", vagy bemenne a parlamentbe és megkérdezn pár embert, hogy van-e kedve beszélgetni stb.
És ha visszanézem a korábbi magatartásomat politikai ügyekkel kapcsolatban, akkor lehet, hogy nekem mondaná azt, hogy képmutató és farizeus vagyok.
Mifelénk van egy ölég jó mondás, kicsit nyers, de jó: a papot, a tanárt, meg a kutyát a szájáért tartják. Tudom, hogy ez primer, de van benne valami...
Szóval, a lényeg számomra az, hogy nem hiszek abban, hogy különösebben eredményre vezetne úgy prédikálni a politikáról, hogy az mindenképpen egy gonosz ellentétpólusként jelöli meg a politikusokat (a prédikáció célja ennél sokkalta nemesebb). Hiszem, hogy lézetik (valahol, valamikor) hiteles politika, és hiteles prédikáció.
Bocs, ha valakibe belegyalogoltam :)

dormi 2008.09.01. 10:17:06

Ja, bocs Pacsy, azt elfelejtettem lekommentelni, hogy igen, volt már, hogy valami dühített egy prédikációban: a folytonos elégedetlenkedés, amikor csak panaszáradat van, de javaslat nem. Hallottam már annyi prédikációt eddigi kis nyúlfarknyi életemben, hogy tudjam: ami kell bele: a közvetlenség és az alázat és teljesíthető keresztény alternatíva. Mert hiszem, hogy van olyan.

Skrabski Fruzsina (lelkylola) · http://mandiner.blog.hu/ 2008.09.01. 11:35:00

Olyan prédikációt még nem hallottam, ami kifejezetten feldühitett, hanem inkább idegesített. A templomunkban, ahova kiskoromban jártem egy békepap volt a plébános és rettentő primitív beszédeket tartott Jézuskáról, meg Júdáskáról - a történeteket ő találta ki. Kb. ilyesmi volt: Júdáska megpofozta Jézuskát, de Jézuska nem haragudott rá. A szentbeszéd alatt általában a templom egyharmada kiment, egyrészt azért, mert idegesítő volt, amit beszélt, másrédzt azért, mert mindenki tudta, hogy békepap és nyúzza a káplánt, akit nagyon szerettünk.
Ma is hallani nagyon primitív beszédeket. Sokszor van olyan, hogy nincs értelme annak, amit a pap mond. Szép szavakat tesznek egymás mellé, ami nem áll össze értelmes mondattá. Pl. egy karácsonyi mise keretében azt mondta egysze egy pap, hogy Jézus számára az volt a legnagyobb öröm, hogy volt anyja.
Nemrég pedig voltam egy esküvőn, ahol a prédikáció csúcspontján a pap azt mondta, hogy mindenki tudja: a piac telített. Nem egészen kötődött össze ez a gondolat azzal, hogy az ifjú pár összeházasodik.
Szóval ilyesmik, de nem megbotránkozatóak ezek a beszédek, inkább csak egyszerűek.
Bár az egyik unokatesómék azért szoktak le a templombajárásról, mert a pap mindig kiprédikálta, hogy mit gyóntak nála. Ha nem is névszerint, hanem: van itt a templomban olyan, aki... alapon. Az azért dühítő.
Azzal én is egyetértek, hogy kis helyi, politikai ügyeket nem kellene belekeverni a prédikációba, inkább olyan általános kérdéseket, ami a közmorált érinti.

No comment 2008.09.01. 12:53:17

Én azt hiszem, eddig (is) mindenki jó érveket mondott pro és kontra, nem is vitatkoznék ezekkel.

Én abban látom a problémát, hogy ugye sokan, sokfélék ülünk a templomban, és hallgatjuk a prédikációt. És valamiért azt várjuk el, hogy nekünk és rólunk szóljon. Ne (csak) dogmatikai értelmezések hangozzanak el, hanem a hétköznapi életünkre vonatkozó, gondolatébresztő mondatok.

Vajon jogos elvárás ez? Azt hiszem, igen, mert különben személytelenné válik a hitünk. Sőt! Az ember arra vágyik, hogy azok az emberek, akik ott vannak, közösséget alkossanak, akiknek a gondjaik, örömeik hasonlóak, ráadásul (talán!) még a másikra is tartoznak. Mert az emberek felelősek egymásért, és ez csak így lehetséges.

De mivel sajnos névtelenül ülünk egymás mellett a templomban (én egyébként nem, mert olyan helyre járok), de nyilván azért ez sok helyen így van, ezért a hívek nem alkotnak közösséget, ergó: nem lehet olyan prédikációt mondani, ami nem általános értékű / érvényű. Tehát néhányan vagy sokan óhatatlnaul idegesítőnek, fölöslegesnek, stb. fogják érezni, ami elhangzik.

A politikai felhang egyeseknek alap igénye, mások undorodnak tőle. Ezt is csak akkor értenénk meg, ha ismernénk egymást. Akkor talán örülnénk is annak, hogy mondjuk XY-nak most jó napja van, mert az atya lehúzta a kormányt...

Ugyanakkor az is fontos lenne, hogy élő kapcsolat legyen az atya és a hívek között, mert gyakran talán azért beszélnek érdektelen dolgokról a papok, mert nem tudják mi foglalkoztatja a híveket. Nem ártana ebben a kérdésben időnként minden plébánián egy kis teadélutánt tartani ... Viszont ilyenre egybéként én kb. 10 év alatt nem láttam példát - nagyvárosban. (Mindkét fél elgondolkodhat ezen ...)

No comment 2008.09.01. 12:53:55

Én azt hiszem, eddig (is) mindenki jó érveket mondott pro és kontra, nem is vitatkoznék ezekkel.

Én abban látom a problémát, hogy ugye sokan, sokfélék ülünk a templomban, és hallgatjuk a prédikációt. És valamiért azt várjuk el, hogy nekünk és rólunk szóljon. Ne (csak) dogmatikai értelmezések hangozzanak el, hanem a hétköznapi életünkre vonatkozó, gondolatébresztő mondatok.

Vajon jogos elvárás ez? Azt hiszem, igen, mert különben személytelenné válik a hitünk. Sőt! Az ember arra vágyik, hogy azok az emberek, akik ott vannak, közösséget alkossanak, akiknek a gondjaik, örömeik hasonlóak, ráadásul (talán!) még a másikra is tartoznak. Mert az emberek felelősek egymásért, és ez csak így lehetséges.

De mivel sajnos névtelenül ülünk egymás mellett a templomban (én egyébként nem, mert olyan helyre járok), de nyilván azért ez sok helyen így van, ezért a hívek nem alkotnak közösséget, ergó: nem lehet olyan prédikációt mondani, ami nem általános értékű / érvényű. Tehát néhányan vagy sokan óhatatlnaul idegesítőnek, fölöslegesnek, stb. fogják érezni, ami elhangzik.

A politikai felhang egyeseknek alap igénye, mások undorodnak tőle. Ezt is csak akkor értenénk meg, ha ismernénk egymást. Akkor talán örülnénk is annak, hogy mondjuk XY-nak most jó napja van, mert az atya lehúzta a kormányt...

Ugyanakkor az is fontos lenne, hogy élő kapcsolat legyen az atya és a hívek között, mert gyakran talán azért beszélnek érdektelen dolgokról a papok, mert nem tudják mi foglalkoztatja a híveket. Nem ártana ebben a kérdésben időnként minden plébánián egy kis teadélutánt tartani ... Viszont ilyenre egybéként én kb. 10 év alatt nem láttam példát - nagyvárosban. (Mindkét fél elgondolkodhat ezen ...)

No comment 2008.09.01. 12:55:24

bocs, 2×, szerver hiba ...

Téglagyári Megálló 2008.09.01. 13:39:41

Most lehet, hogy megköveztek, de nekem van egy olyan érzésem, hogy az, aki kritizálja a politikai témák bekerülését a prédikációba, az nem is jár rendszeresen templomba...

Beszélgessünk inkább arról, hogy milyen az, ha egy miniszterelnök kifigurázza a kátóllikus vallást? Az oké?

Téglagyári Megálló 2008.09.01. 13:50:42

S még valami: arra van példa, hogy politikusokat érintő erkölcsi kérdésekben a próféta megnyilvánul:

---
(Keresztelő) János tudniillik figyelmeztette Heródest: "Nem szabad testvéred feleségével élned." Emiatt Heródiás megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól, de nem tudta.
---

Már csak azt várom, mikor prédikálják ki Deutsch Tamást :-)

Ó! 2008.09.01. 13:54:56

Téglagyári Megálló:

Na igen. Szerintem a katolikus vallást nem lehet kifigurázni. Illetve lehet, csak nem talál fogást rajta...
Viszont ahogy a katlikusok viselkednek (időnként), azt persze lehet, és talán nem is árt...

Tőlem speciel bármilyen miniszterelnök azt figuráz ki, (rajtam is) amit akar. Ha a pokol kapui nem, akkor ő sem ... egyébként konkrétan mondott valamit?

Téglagyári Megálló 2008.09.01. 14:20:14

"Lehet, hogy valaki azt gondolja, ez Mária országa, de ahogy látom, Mária a kezét mindenképpen levette róla, és csak mi vagyunk itt, mi tudjuk formálni."

www.mno.hu/portal/273100

Persze a szentírás meg is mondja, miért van ez:

"Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák."

mammamia 2008.09.01. 16:51:37

Kedves Testvérek!

Magyarország Mária országa. Aki azt állítja, hogy levette róla a kezét az nem veszi észre, hogy csöndben figyel és várja a mi imáinkat a politikusainkért is! De ha csak azt látja, hogy marakodás van, vitatkozás a templomban is, akkor szerintem szomorú. Én hiszek az örök életben, feltámadásban, és abban, hogy szentjeinkkel találkozni fogunk, ha eljön az ideje. Nem tudom, testvérek, ti hogy vagytok vele, de várom, hogy találkozzak Máriával is Isten Országában! Addig viszont az a dolgunk, hogy a jelenlegi helyzetben többet imádkozzunk Hozzá és kérjük a segítségét.

Dormi, a szívemből beszéltél, amikor azt írtad a prédikációról: "kicseng belőle a végén az elégedetlenkedés mögött egy kis keresztény íz, hogy mi lenne, ha ezért az emberért is imádkoznánk.
- Vagy: tetszik, vagy sem, ez az ember is testvérem Krisztusban, és lehet, hogy ehhez gyomor kell, de hit is." Igen, szerintem is! Ahhoz, hogy az élet minden területén a kényes kérdéseket megoldjuk, három dolog szükséges: hit, humor és gyomor. Nem?

mammamia 2008.09.01. 17:03:47

Kedves Lelkylola!

Örülök neki, hogy elénekeltétek a Boldogasszony Anyánkat a mise végén, de még többet kellene imádkozni csendben, hangos kiabálások nélkül a politikusainkért és akkor igaza lesz Pió atyának, aki azt mondta, hogy Magyarországról egy "gyönyörű madár fog kirepülni és kis országunkból indul majd a megújulás!" Nem vagyunk elveszve, sokan borúsnak látják Magyarország jövőjét. Pió atya bizonyítja, hogy sikerülhet még visszatérni Szűz Mária palástja alá, lehetséges, hogy a megmaradásunkat fogja ismét jelenteni a kereszténység!

bessthebest 2008.09.02. 08:47:04

Sokszor engem is idegesít a politizálás a szentbeszédben, ugyan még sose fordultam ki emiatt a templomból! De sokak nem erre kíváncsiak! Ok. kell egy kis tájékoztatás, hogy ne birka módjára legeljünk. Csak egy idő után unalmassá válik, főleg ha a szentbeszéd 90%-a politika és 10% ami a lelki épülésre szolgál! Szóval én jobb szeretem hallgatni, azokat a beszédeket, amik a lelkemet is megérinthetik! Jézusért járok templomba és nem a politika miatt!

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2008.09.03. 19:46:56

Azt kérdezed, Pacsy, hogy milyen a jó prédikáció? Nem én vagyok ilyen okos, de ez megfogott egyszer:
"Szívünk legmélyebb sóvárgásáról, a vágyainkról és a reményről beszélj nekünk! Ne túlélési stratégiáról, hanem a bizalomról, ne érzelmi szükségleteink kielégítésének újabb módjáról, hanem a szeretetről. Változó nézőpontunknál átfogóbb világképről beszélj! A tömegkommunikáció lármájánál mélyebbről fakadó hangot szeretnénk hallani. Igen, valami nálunk nagyobbról szólj! Mesélj nekünk...Istenről!"

Én nem szeretem a politikát.

Pacsy 2008.09.04. 10:49:31

Koszi Felicitasz, Ghibrant én is szeretem. Majd próbálom nem elfelejteni...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2008.09.04. 15:01:36

Nagyon rég nem beszéltünk, de ha lesz időm, akkor magánban küldök ma valamit.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2008.12.09. 10:01:46

Megette a fene már azt a papot, aki csak prédikáció formájában és csak a templomban tud szóba állni a híveivel!

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2008.12.09. 17:53:43

Ha van szószék, akkor mit tesz, aki szószékel?