Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (49) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (20) ima (13) isten (19) jezsuita (10) jézus (10) katolikus (8) lelkiség (9) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (13) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

A lelki élet legfőbb akadálya - haladóknak

2008.09.09. 21:24 pacsy

Nemrég elvállaltam egy misét szerzetesnővérek számára. Heti egy alkalom: ez azért kibírható. Igazán szívesen is csinálom: reális segítség. Egyébként is igyekszem ilyesmiben készségesnek lenni – nem tudom mit szólnának a férfi-szerzetesközösségek, ha minden mise érvényes bemutatásához be kellene szerezniük egy jelenlévő szerzetesnőt. Pedig kb. ez a helyzet inverz formában. Nem vagyok feminista, de ez kicsit unfairSzóval, hetente egyszer jámborul elbandukolok, ami nem is megy minden áldozat nélkül; pedig a „kialvós napjuk” jutott rám, ezért „csak” 6.25-kor kezdenek… Ami azonban ennél is megterhelőbb, az a körülmények. Mint minden kolostorban, itt is minden pontosan meg van határozva: előre lezsírozva, hova kell állni, honnan kell beszélni, mikorra kell befejezni, stb. Logikus, hiszen utána nekik is kezdődik a munka. A csúcs azonban mégiscsak az volt, hogy mise előtt és után a sekrestyés nővér elolvastatta velem a ministránsok mise előtti/utáni imádságát. Oda is tartotta az orrom elé, hogy jobban lássam a lapot. Pedig asszem már azért kinőttem ebből a korból. :) Nem akartam megbántani, ezért engedelmesen felolvastam. De ettől meg aztán olyan hülyén éreztem magam, hogy szentül elhatároztam: legközelebb megkérem, hogy ne kelljen… Remélem, megengedi :) Minden esetre egy pillanatra nagyon átéreztem, mitől feszengenek olyan kelletlenül a nem-hívők, ha – esküvőkor, temetéskor – olykor mégicsak elvetődnek a templomba: mindenütt szabályok; sosem tudom, mit csinálok rosszul; mindenki engem figyel, és – ha hibázom – biztos azonnal összeráncolják a homlokukat. Pedig nem hiszem, hogy történetesen ezen a misén ez reális veszély lett volna: itt inkább örültek nekem. Mégis nehéz volt szabadulni az érzéstől… Remélem, idővel azért belejövök. De nem csodálom, ha sokan, akik csak az egyház merev és szabályozott arcával találkoznak, annyira menekülnek előle.

Egy idő óta meggyőződésem – bár keveset beszélnek erről a papok –, hogy a haladók számára a lelki élet legfőbb akadálya a RUTIN. A “mi ezt így csináljuk”, mert “nálunk ezt mindig is így csinálták”. Rutin a formákban, rutin az imádságban. Aki már próbált évekig (évtizedekig!) azonos időben és helyen imádkozni, az tudja, miről beszélek. A spontanaitás keresése persze ugyanúgy lehet görcsös, de az ima (aminek mindig a nagybetűs Élethez van köze) nem merevedhet meg – hacsak nem önmaga elárulása árán. Bárcsak meg tudnánk őrizni – katolikusok! –, bár sohasem folyna ki a görcsösen imára kulcsolt kezeink közül ez az Élet!

 

36 komment

Címkék: lelkiség

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr57656179

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nénike · http://mandiner.hu 2008.09.09. 22:48:17

Az üzleti életben a megszokás, a "mi itt így szoktuk" mentalitása egyenesen a csőd felé vezet.
Az egyház pedig sokkal fajsúlyosabb "vállalkozás", mint pl. egy cipő kereskedés. Innovációra tehát hatványozottan szüksége van. Ez a blog egy lehetséges kitörési irány. Hiánypótló!

Quito 2008.09.09. 23:46:51

Szerintem itt az ideje, hogy nőket is pappá szenteljenek a katolikus Egyházban. A nők a nyugati kultúrában szinte minden szinten egyenjogúságot kaptak a társadalmi szerepek tekintetében. Vagy a katolikus papság a férfiassághoz (a férfi nemi szervéhez) van kötve? Milyen más ok lehet a kifogásra?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2008.09.10. 01:09:07

Azt hittem, csak az én hülyeségem, hogy háborgok ezen, hogy milyen hülyeség, hogy a női szerzetesközösség gyakorlatilag nem ér semmit, mert nem tudnak saját hatáskörben eukarisztiát bemutatni. És igen, unfair. Jé, egy férfi is észreveszi ezt????

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2008.09.10. 01:11:10

(Ja, amúgy a poszt fő mondanivalója nem ez, én is észrevettem... csak azon többet kell gondolkodni mielőtt belehablatyolnék. Addig viszont szóltam, hogy felfigyeltem az elejére.)

kiscsirke 2008.09.10. 01:26:15

Pacsy, szerintem azért másképp is meg lehet közelíteni ezt a helyzetet. Ha elvállaltál egy közösségben egy szolgálatot, akkor azért illik alkalmazkodni a helyi szokásokhoz. A nővéreknek van egy kialakult stilusuk, lelkiségük, ők ezt a fajta misézési módot igénylik tőled. Ők így szokták. Lehet, hogy ebben a helyzetben korlátozva érzed a szabadságodat, de a szentmisén Jézus van a középpontban, nem az, hogy a miséző hogyan viszonyul az elvárásokhoz. Itt az alázat inkább arról szólhatna, hogy egy miséző (outsider???) férfi ne akarja feltétlenül átalakítani a női közösség szokásait, bármennyire is nem ért azokkal egyet.

A rutin kétoldalú dolog. Abban egyetértek, hogy élő Istenkapcsolat nélkül a hit elveszti spontaneitását, dehát senki ne ringassa magát abban az illúzióban, hogy a hit egy örökös csúcsrajáratott happy-feeling...vannak nagyon komoly völgyek is, amikor a rutin nagyon is erős megtartó erő lehet!

Még sokminden eszembe jutott, de most ennyit.

kiscsirke 2008.09.10. 01:46:20

Még valami, a nők pappászentelésével kapcsolatban. Nagyon sokáig magam is határozottan állást foglaltam a nők szentelése mellett.

Aztán néhány éve Észak Anlgliában töltöttem néhány hetet, ahol egy muzulmán nyomornegyedben egy ferences plébániára jártam hajnali misékre. Volt kb.20 öreg nénike és az atya. Egyszer az atya nem jött időben (utóbb kiderült, betegnél volt). A nénikék nem estek kétségbe: 5 perc várakozás után albát vettek föl néhányan és elkezdték az igeliturgiát. A közben befutott pap pedig leült a padba a hívők közé és részt vett a szép liturgián. Még áldozott is.

Ott jöttem rá, hogy a vita a nők pappászenteléséről zsákutca, fölösleges időpazarlás. Személyes tapasztalatom, hogy a hivatással és konkrét elképzelésekkel rendelkező nők számára megnyílnak a kapuk. Nagyon nagy tere van a nőknek a komoly lelkiéletben, csak észre kell venni a helyet, igényt, lehetőséget.
Misézésre sajnos kell "vadászni" papot, de szerintem úgyis csak idő kérdése, mikor kezdik szentelni a nőket (a paphiányt elnézve, hamar eljön az idő....).

Tomi · http://bibliofilia.blog.hu 2008.09.10. 08:47:09

pacsy!
Nagyon tetszett amit írtál! Nehezen tudom szavakba kifejezni, így bután fog hangzani, de: jó volt olvasni! Köszönöm az őszinte és jó gondolatsorokat!

Pazman Enikő 2008.09.10. 09:11:57

Pacsy, én pontosan a jezsuitáknál hallottam először az inkulturációról, ami azt jelentené, hogy a közösség lelkületét átvenni, megérteni, megszeretni. Mert csak ezáltal mernek majd hozzám is közeledni, talán az én álláspontomra felfigyelni és elfogadni engem is. Ez egyfajta megtestesülés...

xterx 2008.09.10. 09:44:53

Szia, Tomihoz társulok, kösz, Pacsy, ez tök jó.

dormi 2008.09.10. 10:40:09

Üdv Mindenki!
Pacsy: jó képet raktál fel:) Nem bántásként mondom, de ahogy olvastam, elképzeltem egy feszengő jezsuitát, és a zsiráfot láttam a feje helyén...
Mi egy hónapja kaptunk egy új káplánt, és mikor felöltözünk minisztrálni, mindig elmondja velünk együtt az imát, ami egyébként tök jó gondolatokat tartalmaz, de azt is értem, hogy mivel volt a problémád. Nekünk nagyon jó volt látni, hogy a káplán még nem akar nagy válztoztatásokat behozni, persze egyszer majd biztosan, de apránként fog haladni. Mikor megtudtuk, hogy jön, akkor szinte mindenki beparázott azon, hogy "most akkor majd minden másként lesz?"
Sajna, nehéz lekezelni a változásokat, a rutinból való kiszakadást. Pl. mikor nyaranta minisztrálok, akkor a prédikáció alatt mindig kibújok a papucsomból, és néha el tudom bújtatni a lábamat a min-ruha alatt, de van úgy, hogy kinyújtom, és úgy hallgatom, hogy mi lehet az üzenet: otthon érzem magam a templomunkban. És amin a legjobban elcsodálkoztam, hogy a nénik - akik néha zsinat előtti kövült gondolatokból élnek - , szóval akiktől szidást vártam, azok mosolyogtak és voltak együttérzőek velem, egy rossz szó sem volt. Olyan picinek éreztem magam, és szégyelltem, hogy az előítéleteim így befolyásoltak, jó lecke volt. Azóta is kibújok a papucsomból, persze csak nyáron:)
Néha azon kapom magam, hogy próbálnám én a rutint betartani, de a rutin tart be nekem...és akkor újítani kell.
De lécci, ha már ott segítesz a nővéreknél, akiknek ez biztosan nagy öröm, akkor legyél jó vendég, aztán idővel biztosan hajlanak majd a változtatásokra. A prédikációban is biztosan ki tudod élni a spontaneitásodat, mégha meg is van szabva az ideje. Tök jó, mintha azt a feladatot kaptad volna, hogy "x időn belül legyél spontán és fogható". Így akár izgalmas is lehet.
Bocs, most olvastam el egészben a kommentemet, lehet, hogy megbántottalak, nem akartam...

Pacsy 2008.09.10. 11:41:43

Sziasztok, köszi a kedves kommenteket. Van némi lelkiismeretfurdalásom a nővérekkel szemben - akik pedig nagyon-nagyon aranyosak - hogy utcára vittem a közös titkainkat - még szerencse, hogy igy reagáltatok! Azóta is voltam, és már semmire sem éreztem magam kényszerítve: nagyon jó fejek. Ti is így látnátok, ha ismernétek őket. (Bár nekem sikerülne végre jobb papnak lennem...)

kiscsirke 2008.09.10. 12:21:38

Pacsy, remélem, nem haragszol a visszajelzésért, de amikor olvastam a cikkedet, rossz érzésem volt, úgy éreztem új műfajt teremtettél ("kiblogolás"???!!!).

Épp azért reagáltam, mert szerintem nagyon jó pap vagy (legalábbis, akit emögött a nicknév mögött sejtek, nagyon jó lelki ember); akire sokat bíztak, attól sokat várnak el :-).

saintlouisdefrance 2008.09.10. 15:34:03

alábbi linken egy témába vágó riport található. ha van 20 percetek, szerintem érdemes megtekinteni.

www.youtube.com/watch?v=jJWh6A_Aots

e- 2008.09.10. 20:19:01

Sziasztok!

Mindenki mást emel ki (magának) ebből a posztból, én egy különös szóösszetételt ragadnék meg: "lelki élet".
Mert hogy, gyakran előforduló, fontos kifejezés ez, sokat használjuk, talán értjük is, és ki tudjuk tölteni tartalommal - mégis, úgy érzem, néha fel kell tenni a kérdést: Mi ez? Mi az, hogy lelki élet?

Az ember az évek során olvas "lelki" írókat, eljár "lelki" gyakorlatokra, végez pl. "lelki"ismeret vizsgálatot, és a többi. Ebben vannak rutinszerű dolgok, és néha egy-egy fordulat vagy megújulás.

De ha jól meggondoljuk, nemcsak, hogy nem szabad kifelejtenünk ebből az Életet, a hétköznapi, konkrét történéseket, hanem egyáltalán nem lenne szabad olyat tennünk, gondolnunk a lelki életről, ami valami plusz érzelmet, fényt, jelentőséget AKAR tulajdonítani a dolgoknak, vagy pl. különleges titkok birtokában próbálja értelmezni Isten szándékait.

Egyszerűbben:
- Imádkozni csak a legegyszerűbb szavakkal,
- Az emberi kapcsolatokat legalább annyira értékelni, mint pl. az elmélkedést (ha nem többre!)
- Semmi rendkívülit nem várni attól, hogy Istennel a magunk módján kapcsolatban vagyunk.

Mert az élet (számomra) azt mutatja, hogy minden, ami ennél több, csak ritka kegyelem eredménye. De az ember folyton "megszédül", jeleket keres (és talál), és néha nagyobb misztikus, mint az egyház nagyjai!

Nem tudom, érthető-e mindez, - reagáljatok!

kiscsirke 2008.09.10. 22:27:38

Kedves saintlouisdefrance,
kösz a you tube linket, megnéztem, igen épp erről beszéltem az angliai tapasztalatok kapcsán. Örülök, hogy megértetted, miről van szó. Mégegyszer köszi.

Pista 2008.09.11. 11:53:23

Kedves e-!

Nagyonis érthető, nagyonis egyetértek!

shine 2008.09.11. 15:23:37

:))) Kollégám éppen a Roxy rádiót hallgatja, Az "I need the miracle" c. dal szól (szükségem van a csodára).

D.P.O. 2008.09.12. 10:55:07

szia e-:
Nem valami olyasmi áll ennek a hátterében, hogy Isten megfohatatlan, nem tudjuk Őt megragadni, bár vágyunk rá, ezért aztán próbáljuk valahogy kézzelfoghatóvá tenni saját magunk számára, egy-egy pillanatra magunkénak tudni, felismerni Őt valamilyen helyzetben? Szerintem ez annyira emberi, nem?

e- 2008.09.12. 14:59:09

D.P.O.: igen, emberi.

De én arra is próbáltam utalni ezekkel a gondolatokkal, hogy a látszatra dicséretes keresztény magatartás mögött milyen pótcselekvések, zsákutcák rejlenek. Nem mindig(!), de jelentős arányban.

Magamból indulok ki persze, de elmondhatom: szépen járogattam az elmúlt évek alatt különféle lelkigyakorlatokra, misékre, kiscsoportokba (stb.) ahol tanításokat hallgattam, imaórákon vettem részt, imádkoztunk hangosan, halkan, némán, hosszan, röviden, stb.
De jó 8-10 év elteltével is azt látom, hogy nem lettem jobb ember. Vagyis nem tanultam meg az ismert, első számú szabályt, ami a felebarátra vonatkozik. Alig veszem észre az emberi igényeket, és segítési lehetőségeket.magam körül.

És persze olyanoktól, akiket egyébként igen jámbor emernek tartok, néha csak érzéketlen instrukciókat kapok arra nézve, hogy hogyan imádkozzak...! (Talán ismerős ez a jelenet.)

Vagyis, úgy gondolom, a "lelki élet" egyik fontos kritériuma lenne annak vizsgálata, hogy az ember nem lett-e a nagy igyekezetben zengő érc, és pengő cimbalom...

Pacsy 2008.09.12. 17:53:05

Szerintem ez az egyetlen kritérium.

vadnyul · http://kismaganszelsojobb.blogspot.com 2008.09.13. 05:41:09

A szabályozott szertartás lehet rutin, de segítség is. Éppen nanyboldogasszony táján jártam Szlovákiában, és nem tudok szlovákul. Viszont a misét még így is, egy kis odafigyeléssel követni tudtam, mert mindenhol egyforma.

?????? 2008.09.14. 17:59:00

Hogy mi mindent ki tud hozni egy eltévedt kezdô tézis - méghogy a legfôbb akadály??? Ezt meg honnan veszitek, hagytátok magatokat tôrbe csalni - s kibújt a zsák a szôgbôl? Sok kényes kérdés kerult terítékre. Ismereteim szerint a Katoliku egyház is bizonyos értelemben "szentel" nôket - lásd. ORDO VIRGINUM - csak hát nálunk errôl nem illik beszélni. Ennyi.

kiscsirke 2008.09.14. 20:26:29

Kedves ???????
bocs, ebbe "beleszaladtál", véletlenül a szüzek szenteléséről írtam egy teológiai szakdolgozatot.

A 2VZS felújította a szüzek szentelésének hagyományát. A lényege annyi, hogy egyházilag szabad állapotú nők a helyi megyéspüspök kezébe - a helyi egyházközösség jelenlétében - tisztasági fogadalmat rak le. Ennyi. A fogadalmat letevő nő ezzel kinyilvánítja, hogy különleges módon kapcsolódik Krisztushoz, az evangéliumi tanácsokból fakadó életet kíván élni. A fogadalom nem jár semmilyen egyéb joggal, kötelességgel. Nem kell rendházba költözni, nincs elöljáró, nincs fátyol (országonként változó "jel van, egy-egy kitűző, jeggyűrű).
EZEK A NŐK NEM PAPOK!

Európában Németországban erősebb a mozgalmuk (általában jól képzett, feminista teológus professzornők). Ők laza szövetségben vannak egymással.
Az USA-ban nagyon erős a konszekrált szűzek mozgalma, ott jellemzően kilépett szerzetesnők vállalják ezt az életformát. Sokan. Náluk nagyon erős a pappászentelés iránti igény, többek véleménye szerint ők fogják adni az első felszentelt női papokat.
Indiában magam is részt vettem meghívottként ilyen szűz találkozón, ők is külön élnek, aktív plébániai munkát végeznek és havi egy alkalommal rekollekciós napot tartanak.
A férfiak szüzességi fogadalmának nincsenek történelmi gyökerei és liturgiája sincs, de - nem hivatalos módon - történnek ilyen konszekrációk férfiak számára is, én is találkoztam ilyen fogadalmat letett férfival.

Magyarországon nem azért nem beszélünk erről a témáról, mert nem illik, hanem, mert nem közismert ez az életforma.
De a női papságra nem ez a válasz, mivel ezek a nők nem lesznek részei a hierarchiának és semmilyen extra jogot nem kapnak.

Ezt a hosszú post-ot csak azért írtam, hogy megnyugtassalak, a kezdő tézis nem törbecsalás. Talán neked hiányosak az ismereteid.

?????? 2008.09.15. 09:31:45

A katolikus egyetemeken eddig ôsszesen 3 doktori dissertaciot irtak és védtek is meg a szuzekrôl, jól ismerem mindhárom szerzôt - folytassam..... ha most megengedi kedves kiscsirke, nem folytatom. Megtudhatnám kinél tetszett leadni ezen szakdolgozatot?

?????? 2008.09.15. 09:49:27

A nôk pappá szentelésével kapcsolatban elég világos az egyház tanítása, akérdés ott van: mi a papság lényege? A hierarchiához való tartozás, extra jogok.... van aki ezért lesz pap?

?????? 2008.09.15. 09:55:28

PS.: kiscsirkének - Magyarországon nem azért nem beszélünk erről a témáról, mert nem illik, hanem, mert nem közismert ez az életforma. S miért nem kôzismert? Mert nem beszélunk róla.

www.kik.sk/Virginitas

anonimus 2008.09.15. 10:05:28

itt nyitódik az oldal:

www.kik.sk/Virginitas.htm

kiscsirke 2008.09.15. 11:07:48

??????

Kérem, olvasson figyelmesebben, nem doktori dolgozatról van szó, hanem szakdolgozatról. Tudtommal ez volt az első dolgozat, ami Magyarországon ezt a témát dolgozta föl. A részleteket nagyon szívesen megadom privátban,írjon, ha érdekli. A blogközösség nyilvánosságára ez nem tartozik.

A személyes véleménye érdekes lenne ebben a témában. Ön szerint mi a lényege a szüzek konszekrációjának a 21. században?
Mi a véleménye a férfiak ilyen jellegű konszekrációjáról?
Mi lenne a helyük és szerepük a mai magyar katolikus egyházban ezekek a nőknek? Ingyen sekrestyézés/templomtakarítás, esetleg pap nélküli plébániák vezetése?

Van egy informatív link ebben a témában, jó szívvel ajánlom tanulmányzásra.
www.consecratedvirgins.org/

tötötö 2008.09.15. 14:11:03

"Ingyen sekrestyézés/templomtakarítás, esetleg pap nélküli plébániák vezetése?"

Hűha! Micsoda perspektívák!

Talán nyersen fogalmazok, de így érzem:
Nem a kongó plébániákat kéne feltölteni (még) élő mártírokkal, hanem egyszerűen, emberi módon Krisztust megismertetni (még) halott, vallásalan emberekkel. Szerintem ehhez nem kell szűznek lenni, bár nyilván, ez nem akadály, ha valaki így érzi mélyebbnek az elköteleződését.
A család talán akadály???

lapozzunk csak vissza 2008.09.15. 16:02:05

Kérem, olvasson figyelmesebben, nem doktori dolgozatról van szó, hanem szakdolgozatról. Tudtommal ez volt az első dolgozat, ami Magyarországon ezt a témát dolgozta föl.....és még a kérdezôt tetszett figyelmeztetni, hogy rosszul tájékozot??????? - úgy látszik mégsem. Lapozzunk vissza: Hány katolikus egyetem van Magyarországon? Bocsi.

blog-mesternek 2008.09.15. 16:09:25

azt hiszem idelye lenne ehhez a témához egy új blog-ot nyitni, mert eléggé elszabadultak az indulatok ... s elkanyarodtunk az eredeti témától - kôszi!

kanyarodjunk csak vissza 2008.09.15. 16:16:01

A lelkiélet egyik, ha nem is a legfôbb akadálya - a téves informáltság, a féligazságok.... a rutin, az csak a hit fáradtságának a jele..... mondta vala J. Ratzinger.

blog-mesternek 2008.09.16. 12:20:39

időlegesen az idejekoránt ide(ly)ében nem vettem észre - bocsi!

Karl 2008.09.20. 19:07:10

Visszatérve az elejére. Szerintem egy misézésre meghívott pap megfogalmazhatja az érzéseit, söt megfelelö formában jó ha közli is ezeket azzal a közösséggel, amely meghívja. A bölcsesség ahhoz kell, kivel, mikor, milyen formában teszi ezt.
Így lesznek közösség - a szükséges (ki)szolgáltatói kapcsolat alakul.
Egyébként, ha jól tudom, az eucharisztia ünnep nem lehet egyetlen kisebb vagy nagyobb közösség tulajdona, hiszen az "hozza létre" összekapcsolva a jelen levöket mindenkivel, aki Krisztusban él(t) és hal(t).
Ha egy férj a feleségével kommunikál, a saját egyéni és közös kontextusából teszi, és ugyanígy közvetíti számára a szeretetet, elfogadást és tiszteletet és nyitottságot. (Ez fordítva is igaz, ha nem is ugyanabban a formában.)
Az, hogy egy pap Krisztust képviselve teszi ugyanezt a Krisztusban neki ajándékozott testvéreivel , nem jelentheti azt, hogy meg kell tagadnia az emberségét, semlegességre, színtelenségre és szagtalanságra, tökéletes helyettesíthetöségre kellene redukálnia magát. (Ez fordítva is igaz, ha nem is ugyanabban a formában.)
A communio csak úgy segítheti a cummunicatiót, ha valaki elgondolkodik, és veszi a bátorságot, hogy beszéljen arról, amit érez...