Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

...

2008.11.09. 08:54 homo secuiens secuiens

Egyetlen olvasmányom

Az istenek színevesztett szalónját,
a fakó űlőkékre és
a törtkarú székekre helyezett
gesztusokat,
a lombok meg a zápor és a szél
együttesét,
az istenek és köztünk ernyedő
fonal irányát olvasom,
a megoldás becsvágya és
kényszere nélkűl,
mint legelső
és legutolsó,
egyetlen olvasmányomat.

Pilinszkynek ezzel a versével kezdődött a vasárnapom. És kérdésekkel találkoztam magamban, amelyek nem újak, de mégis az újdonság erejével hatnak. Mert a „fonal irányát” nem tudom csak olvasni, hanem néha becsvágyból vagy más okból megoldani, vagy ha megoldani nem is, de legalább meghatározni, formába önteni akarom. Megfoghatóvá szeretnék tenni olyan dolgokat, amelyeket csak sima olvasmányként kéne élveznem. Gondolok itt egy virágra vagy napfelkeltére, de egy baráságra, kapcsolatra, akár egy imára is... Néha nagyon is érzek hajlandóságot abba az irányba, hogy mindent megtervezzek, meghatározzak... Hogy ezáltal birtokolhassam?! Nem tudom... Pedig milyen jó néha rácsodálkozni...

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr15758194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

özvegy kácsa 2008.11.11. 08:28:56

Olvasom, olvasom, és egye inkább nem értem... Néha szép, legtöbbször fáj. Ma is.
Megoldás? Nem megy. Próbáltam, próbálkoztam. Megtettem mindent amit bírtam. Aztán még azon túl is. Vártam Tőle a megoldást. Várom. Remélek.

mamamusz 2008.11.11. 13:35:59

Olyan jó lenne, ha ezt a fonalat nem tépné szét senki... De nagyon nehéz megfelelni Istennek, magamnak, a Másiknak. Sajnos választani (választanom) kell. Azt hittem, sose kerülök ilyen helyzetbe.

aha 2008.11.11. 13:53:32

Kedves mamamusz!

Lehet, hogy a megfelelés helyett kéne mást választani? Szerintem inkább erről szól ez a vers... Persze a konkrét helyzetekben nem egyértelmű, és bizony nehézségekbe ütközünk, de megfelelni nem egészséges, fárasztó, frusztráló stb. És Isten nem várja el, hogy megfeleljünk. Legtöbbször a Másik és Isten álarca mögött is magunknak akarunk megfelelni:)
Legalábbis én így látom...

mamamusz 2008.11.11. 14:29:44

Tulajdonképpen igazad lenne. Tudom, hogy Isten nem várja el, hogy megfeleljek. De ez az emberekről nem mindig mondható el. Soha nem hittem, hogy belekeveredhetek olyan helyzetbe, amikor Isten és egy ember között kell választanom. Azt hittem, a kettő megy együtt is. Úgy látszik tévedtem. Vagy csak gyáva vagyok mégegyszer megpróbálni? Lehet. Tudom, hogy zavaros és nem igazán érthető, amit írok, de nem bonyolódnék részletekbe.

aha 2008.11.11. 15:17:33

Természetesen, értem, hogy nem bonyolódsz részletekbe. Nekem sokat segít ilyen helyzetben, ha valakivel megoszthatom ezt személyesen. Biztos vannak barátaid... Minden esetre egyelőre így ismeretlenül is csatlakozom a "cipekedéshez"...

visszhang 2008.11.11. 15:24:33

Pilinszky egy interjúban a következőket is elmondta:

"Milyen kisfiú voltam? Átéltem azt, amit más is átél, csak aztán rendszerint elfelejt. A gyerek hosszan el tud bámészkodni egy kilincsen, egy fán, valami zárt, önmagában levő dolgon. Később, amikor elkezd fölnőni, belép az összefüggések hálójába. A felnőtt az, aki az összefüggéseket látja. A felnőtt világában az egyes dolgok csak szereplők. A struktúra pontjai. A gyerek monológot folytat a világ darabjaival. Szorongva? Boldogan? Nem tudom, de valahogy a keletkezéssel érintkezik. A gyerek: egy szempár. A gyereknek önmagáról csak halvány képe van. De csupa figyelem. Nekem megadatott, hogy nagyon sokáig árnyékban lehettem. Senki sem figyelt rám, nem vett komolyan. Eretnek figyelemmel éltem, s így élek ma is. Realista vagyok, de nem praktikus. Ady nagyon nagy költő volt, ám József Attilát jobban szeretem, mert mentes a nagy poéta pózaitól. Nem szerepel. Az ember didergő atom, és a világmindenség nem pózokból van fölépítve, hanem atomokból. Árnyékban éltem, a titkos iskolában, ahol ezt-azt ambicionáltam, ma viszont már újra személytelen lehetek. Ha holnap vége: kész, pont. De ha még megkérdezné valaki: milyen életem volt, lehet, hogy azt felelném: kutyaélet, vagy azt, hogy szép… Mert én is egy szempár vagyok."
(Magyar Ifjúság - 1980. június 27.)

Azt hiszem ezt a szempárt figyelemmel lehet elsajátítani de az is lehet, hogy elsajátíthatatlan, vagyis ajándék...
süti beállítások módosítása