Az elmúlt napokban megjelent bejegyzések és hozzászólások nyomán fogalmazódott meg bennem - valójában már hamarabb - egy lényeges különbség abban, ahogy a harmóniát és az egységet látom. Ott motoszkált a hátsó agytekervényemben félreértések közepette, ott volt egyetértések között, fel-felmerült a vallásokat, istenképeket, "kommunikációs labirintust" illető párbeszédek alatt, végül az eretnekség témája adta meg a döntő lökést, hogy leírjam. Kissé merengő, kicsit tömör, de úgy döntöttem, „papírra” vetem.

Nem szeretném összetéveszteni a harmóniát az egységgel.

A harmónia csupán egy összhang. Összhangban két vagy több dolog tud lenni. A harmónia az őt létrehozó rendszerek közelségének, csiszolódásának, hasonulásának eredménye.

Két fogaskerék mozoghat egyszerre, így harmóniában van. De ez még nem jelenti feltétlenül egységet.

Ugyanakkor támadó és áldozata tökéletes egységben van, viszont nincs meg a harmóniájuk. A közöttük levő egység, pontosabban az őket átjáró, létrehozó egység teszi lehetővé a megbocsátást, annak a megbocsátását, hogy kettejük között megszűnt a harmónia.

Míg a harmóniát a rendszerek hozzák létre, addig az egység maga hozza létre rendszereit, amelyekben megnyilvánul.

Namármost ez nem tanítás, dogma vagy ilyesmi, csak egy vélemény, gondolatébresztő. Lehet nyugodtan kommentelni:)