Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (50) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (21) ima (13) isten (19) jezsuita (11) jézus (10) katolikus (9) lelkiség (9) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (13) vallások (10) Címkefelhő

Friss topikok

Rejtő után szabadon

2008.12.02. 05:29 bonne

Amikor csatlakoztam a jezsuita rendhez, következők voltak rendtársaimnak szánt bemutatkozó soraim: Önmagamat leginkább úgy jellemezném, mint egy kutatót, kísérletezőt, aki – mint Rejtő Jenő írja – így él: “Ez mintha megannyi lombik lenne, amibe belehelyeztem magamat, mint egy minden kicsapásra alkalmas reagenst, és valahonnan távolról, tisztán, mint komoly, fehér köpenyes tudós figyelem ezt a vergődést, komoly, tudományos kísérletet, megkeverem magam és valahol messze, a lelkem legmélyén, ma még nem is tudok róla, összegezek és megállapítok: igen, igen." Ugyanakkor vannak pillanatok, amikor mindezt meg kell hazudtolnom, nem mintha nem lennék hű önmagamhoz, csak vannak pillanatok, amikor nehezemre esne ezzel a tárgyilagossággal viszonyulni olyan dolgokhoz, amik szorosan kötődnek ahhoz, hogy ki vagyok, mit teszek és kikkel vagyok kapcsolatban. 

 

Ilyen pillanat volt az elmúlt napokban, amikor olvastam a provinciánk belső hírlevelében, sok más hír között, egy decemberi dátumhoz kötve a következő három szót: “provinciálisi vizitáció, Marosvásárhely”. 

 

Be kell valljam, szíven ütött. Nem is akárhogyan. E három szónak irtó nagy súlya volt/van. Súlyát mind olyan jelentések kölcsönzik, amelyek részben az évek során a reményeinkből, várakozásainkból, részben a marosvásárhelyi közösség beindulása körül ezen a nyáron kialakult helyzetekből gyűltek össze. Az előkészítő munkálatokban nem vettem részt, de ez nem jelentette azt, hogy mint “tiszteletbeli vásárhelyi” nem vártam volna a közösség elindulását. Ugyanakkor a végső száz méteren igenis belecsöppentem a folyamatba, ezáltal részesülve annak minden nehézségében és áldásában. Egyszerűen nem tudok hidegen ránézni, összegezni, mint egy fehér köpenyes kutató.

 

De mit is jelent számomra ez a fent említett három szó?

 

Először is, amint már említettem, sok-sok év várakozást, majd három év konkrét reményt.

 

Aztán figyelmem középpontját, amikor rengeteg egyéb dolog e köré rakódott le, engedtetődött meg létezni. Továbbá az első ott töltött hetek nehézségeit, amikor a frissen szentelt Jakabos Barnabás rendtársammal együtt osztoztunk egy kopár házban, amiben csak két matrac, egy asztal és két szék volt. Semmi egyéb. Lassan került lekvár meg kenyér, valahonnét meg tea is, hogy legyen “meleg étel” is, ha már elegünk van a száraz kenyérből. Minden egyéb időbe tellett, amíg kialakult, és addig olyan helyzetekbe keveredtünk a hamarosan megjelenő László atyával együtt, mint például a kávéfőző edény felhasználása előbb levesfőzésre – három egymást követő adagban – majd merőkanálként. Konyhai mosogatás? Andersen meséje. Mert ugyanaz. Mindössze egy kagyló egy ideig, az is a fürdőszobában, csak hogy el ne kapjon a kényelem szelleme. Közben hetekig lehetett hősködni hideg zuhannyal, s mesélni mellette száz okot, hogy tulajdonképpen miért is egészségesebb mint a meleg víz... Az ominózus három szó hangulatához még hozzátartoznak még Barnabás kerékpárjavításai, közös bútortervezések és összeszerelések, festékes ablakok megtisztítása és összekarcolása (zene a füleknek...), villanyáram beszerelése kívánt módon, majd víz és gáz, fűtés. Folytathatnám a már tulajdonképpen elfogadható állapotban levő házba való formálisabb beköltözésekkel – ugyanakkor tudva, hogy számomra mindez nem nyúlik a nyárnál hosszabbra, mivel ősztől folytatom tanulmányaimat máshol – a házi berendezések megtervezésével, lépcsőépítésel, tornácerősítéssel, szomszédokkal való barátkozással. Ami még hozzátartozik mindehhez, az az “átjáróház” jelleg, mivel munka mindig akad, munkához meg munkás, vacsorához vendég, ébresztőnek fúrógép, altatónak kalapács vagy éppen varrógép kattogása. Jellegzetes ízei mindennek a fáradt kiülések a verandán, a nyirkos kanapén, szemerkélő eső fátylán keresztül szemlélve a kétméteres gyomot, amint ellepi a kertet és mélyreható elemzések a nap végén arról, hogy egyáltalán mit lehetne kihozni és hogyan ebből a gyomkertből, merni álmodni arról, ahogyan mi szeretnénk alakítani a jövőt – már amennyire a Fennvaló is megengedi. Mindehhez hozzáadódik Marosvásárhely egyedi atmoszférája – és itt nem a ködben elég gyakori ammóniakoncentrációra gondolok, bár az sem mellékes – közelség a társadalom minden rétegéhez, valamint a lassanként kibontakozó pasztorációs lehetőségek.

 

Sok mindent sorakoztattam ide fel, talán túl sok is egyszerre. Ugyanakkor ha olvasni lehetséges is tárgyilagosan, leírni egyáltalán nem volt az. Talán nem is kell. Hadd merjünk szembesülni azzal, hogy életünk nem egy precízen körbehatárolt tudományos kísérlet, amelyben egyéb dolgunk nincs csak a különböző változók módosulását nyomonkövetni. Szívem szerint átfogalmaznám mindazt, amit Rejtő írt. Valahogy így hangzana: 

 

“Ez mintha megannyi lombik lenne, amibe belehelyezett az élet, mint egy minden kicsapásra alkalmas reagenst, és nem is távolról, tulajdonképpen egész közelről, poros ruhában, belekeveredve figyelem ezt a vergődést, néha komoly, néha tudományos, néha észbontóan formabontó kísérletet, megkeverem magam és valahol messze, a lelkem legmélyén, ma még nem is tudok róla, összegezek és megállapítok: igen, igen, nem tudott hidegen hagyni."

 

14 komment

Címkék: közösség gondolat érzelem jezsuiták határontúli jézus társasága

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr40797227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

északi szél 2008.12.02. 21:59:58

Ma a munkahelyemen azon elmélkedtem (jó kis munkahely!), hogy a teológia tudomány-e. Illetve azon, hogy nem tudomány. Legalább is a természettudományos paradigma szerint. Felician milyen tömören, szépen összefoglalta a problémakör lényegét "Ha megérted, akkor nem Isten" c. poszt kapcsán!

A Tárgy nem bír tárgy lenni. Ami a természettudományos paradigma szerint az "érintettség bűne", az számomra a motivációk forrása, "kegyelmi idő", amikor _élek_.

Azt tapasztalom saját életemben, hogy minden, amiből később értelmes gondolatok születtek, minden, ami később perspektívát kapott, minden amihez most ragaszkodom, amivel azonosulok olyan helyzetben-időszakban született, amelyben-amikor teljesen azonos voltam önmagammal.

"Mert minden élő egyedül az elevenre éhes"

A hetvenkét tanítvány - akik magukon kívül voltak az örömtől, amikor visszatértek Jézushoz - nem szorult rá arra, hogy megfigyeljen, analizáljon.
„Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

bonne 2008.12.02. 23:27:02

én csak arról írok, hogy történnek dolgok velünk személyesen, és velünk mint magyar rendtartomány, ami nagy örömmel tölt el, és szeretném, ha látná más is. nem minden csak száraz keksz, akkor sem, ha száraz, s keksz. ennyi.

saintlouisdefrance 2008.12.03. 00:05:24

nagyszerű hír, hogy Marosvásárhelyen is van már jezsuita közösség. nagy dolog, hogy már ott is jóban sántikálnak a magyar jezsuiták!

"összegezek és megállapítok: igen, igen, nem tudott hidegen hagyni"

ez is jó hír : ) mert az a fehér köpenyes tudós valahol a távolban idővel könnyen egykedvűvé és talán cinikussá is válhat.

elmo 2008.12.03. 11:57:37

Egyrészt nagyon örülök, hogy vannak ismét jezsuiták Marosvásárhelyen. Másrészt kérdezném, hogy a restitúciós törvény alapján kapott vissza ingatlant a rend Vásárhelyen?

szpahi 2008.12.03. 12:06:51

Kedves Bonne!

Gyakran járok Vásárhelyre. Szeretném megkérdezni, hogy pontosabban hol van ez a jezsuita rendház?

bonne 2008.12.03. 12:21:07

elmo, igen is meg nem is. nem a restituciós törvény alapján kaptunk vissza ingatlant, viszont minoritáknak visszaadott ingatlant használhatunk egyelőre.

szpahi: ha ismerős a Bolyai és környéke, a Könyves Kálmán utcában van ideiglenes fészek, a Minorita templom mellett. Az erdélyi magyar jezsuitáink foglalkoznak most nyártól a Minorita templom híveivel plusz szeptembertől az egyetemi lelkészséggel. Igazából az volna a jó, ha valamelyikük tudna ide kommentelni, de van munkájuk bőven szerintem:)

északi szél 2008.12.03. 12:44:59

Kedves bonne!

Bocsáss meg, hogy "elfilozofáltam" a személyes élményedet! :-)

é.sz.

bonne 2008.12.03. 13:27:45

kedves északi szél, te bocsáss meg, hogy ilyen faragatlanul "lelőttem" azt, amit mondani akartál. ilyenkor néha előbújik belőlem a neveletlenség:(

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2008.12.03. 14:28:22

Elolvastam és az volt az első gondolatom, hogy "hm, ez szép" :-) Lehet, hogy azért, mert nekem is van személyes élményem a tárgyban? Nem rendtársak, hanem fiatal házaspár, nem Marosvásárhelyen, hanem Kanadában, négy bőrönddé csomagolt életünkkel, egy lakásban, ahol meleg víz meg fűtés volt, de cserébe matrac nem, hálózsákban aludtunk egy szőnyegen, nappal azon ülve ettünk, állítható magasságú vasalódeszka volt az asztalunk, két hónap után lettek székek és csak még sokkal később egyéb bútorok. Közben pedig nekikezdtünk az ottani életünknek, ami, ahogy Nálatok se, nálunk se csak abból állt, hogy "lakhatóvá kell ezt a helyet tenni". És ugyanazt is érzem (azt hiszem) amit Te: jó erre visszaemlékezni, hogy hogyan volt és aztán mi lett belőle, és közben persze megtanulja jól az ember, hogy milyen kevés elég a boldogsághoz és valahonnan minden kerül ami tényleg szükséges.
Ja, és nekünk is volt provinciálisi vizitációnk (csak mi nem így hívtuk) ... hmm... ha jól emlékszem, először csaknem pontosan három évvel az érkezésünk után. Mi is nagyon készültünk, nekünk is sokat jelentett :-) Jó, amikor vendég jön és ránk néz és velünk örül az előtörténetnek meg a jelennek és talán még meg is dicsér egy kicsit. És igen, persze, minden igaz a lombikokról is, amelyekbe belehelyez az élet. Nem tudom, Te hogyan leszel vele, én ilyen "vizitációk" alkalmával a szokásosnál is jobban "megkevertem magam és összegeztem" hiszen olyankor egyszerre nézek a kis életemre a vendég szemével meg a sajátommal, és bizony több szem többet lát.

Tényleg jó lenne, ha egy erdélyi benézne ide és mesélne. Mondjuk arról is, hogy miért nincs ideje itt kommentelgetni ;-) Jó, hogy vagytok.

Bőregér 2008.12.04. 22:58:33

Tök jó ez a szerkó így néz ki egy S.J.? ezt még a misszióban az olasz Ricci is megirigyelte volna.

bonne 2008.12.05. 01:17:13

Kikérem magamnak, ez Piszkos Fred, a kapitány:)))

És igen meg is irígyelné. Sajnos nincs kéznél fűrész- meg téglaporos fotó, a Rejtő-idézet (Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam) adott egy apropót Fred ikonjának publikus kiállítására:)

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2008.12.05. 09:43:13

Szerintem ez nem Fred, hanem Wagner úr, látszik a kékes-lilás arcszőrzetről!

Bőregér 2008.12.05. 22:42:53

Kedves bonne bocs. csak vicceltem nekem nagyon tetszik a kép.Kaptunk egy olyan megdöbbentő e-mailt,hogy majdnem lefordultam a székről,úgy szeretném továbbítani,de nem tudom a címeteket.
Nagyon kíváncsi lennék a fiatal S.J.-k véleményére,nem tudom lehet ,hogy ti is megkaptátok a Trefortból?.

bonne 2008.12.06. 00:43:18

jaj, meg sem fordult a fejemben megsértődni, az az agyizmom nem nagyon funkcionális. aműgy nem én rajzoltam, arra nincs annyi idő:)

email:
egyszerű, kedves bőregér. katt a névre, jobbfelül: "üzenetküldés". fill in, send, már jött is:)
Ennek működnie kell