Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Méghogy nincs humorérzéke!

2009.02.20. 22:24 bonne

Érti-e Isten a viccet, és ha igen, mekkorát nevet rajta? Ha meg ez a kérdés eleve röhej, akkor a kérdés félig már meg is van oldva. Ugyanakkor sokat mond a kérdés feltevőiről az, hogy a kérdést hogyan közelítik meg. Érdekes cikket olvastam a Guardianban, miszerint száz meg száz ok van arra, hogy Istennek miért nincsen, valamint miért nem lehet humorérzéke. A szerző egy darabig pár "istennel" kapcsolatos érvet hoz fel, mint pédául azt, hogy mivel Isten, ha létezik, időn kívül van és ha nevet, egyfolytában nevetnie kell. Ilyent és hasonlókat, amiken csak nevetni lehet. Később meg érveit átterjeszti a Bibliára, miszerint egy vicc sincsen benne, valamint bizonyos középkori kolostorszabályokra, melyek szerint a humornak megrontó hatása van.

Azon túl, hogy legalább ugyanennyi ellenérvet fel lehetne hozni arra, hogy a humornak igenis megvan és megvolt a helye (csupán hozzáállás kérdése), csak annyit tudok mondani, hogy könnyű úgy érvelni valami ellen, hogy a holdudvarában található minden objektumot összemosok vele. 

Ebben a helyzetben nem is gondoltam volna, hogy egy tíz éves poént épp a Vatikán fog feléleszteni.

A vicc úgy szól, hogy Bill Clinton amerikai elnök találkozik II János Pál pápával. A találkozó végén kijön Clinton a tárgyalóteremből, arca ragyog, látszik, hogy meg van elégedve az eredményekkel. Kérdezik a riporterek, hogy mi az öröm oka.

-Tudják, a Szentatya meg én a felvetett kérdések 90%-ában egyetértettünk. Egy ilyen esemény nagyon ritka a nemzetközi diplomácia színpadán.

Pár perccel később II János Pál is kijön, szipog, homlokán ráncok, látszik, hogy erősen megviselte a tárgyalás. Őt is megkérdezik a riporterek, hogy mi a szomorúsága oka, ha Clinton elnök ennyire meg volt elégedve a tárgyalással? Miről beszélgettek?

A Szentatya arcát kezébe temetve csendesen zokogni kezdett, és csak annyit mondott:

-A Tízparancsról...

A poén felélesztése hasonló módon történt, mint megszületése. Nancy Pelosi, az Egyesült Államok Képviselőházának elnöke ugyanis látogatásra ment a Vatikánba. Találkozott is XVI Benedek pápával, és a találkozó végén sugárzó arccal jött ki. Csapata a sajtónak azt nyilatkozta, hogy a beszélgetés egyszerűen fenomenális volt! "Mennyi mindenben dícsértük az Egyházat, hogy harcol a szegénység ellen, a globális felmelegedés meg egyéb kérdések, jaj de szuper volt, még az unokáim fotóit is megmutattam, szóval fantasztikus időt töltöttünk együtt."

Amint várható, a sztori második fele a másik oldal reakciójáról szól, akik gondterhelt arccal azt nyilatkozták a sajtónak, hogy ők finoman megleckéztették Pelosi asszonyt az abortuszról és az eutanáziáról: "Őszentsége a természet erkölcsi törvényének köveltelményeiről beszélt, meg arról, hogy az Egyháznak konzisztens tanítása van az emberi méltóság kérdéséről a születéstől a halálig." 

Engem az egészben az ragad meg, hogy jelen esetben a humor forrása nem a Képviselőház sajtóirodája, nem is a Vatikáné, hanem az a nézőpont, ahonnan az egészet meg lehet közelíteni. A pszichológiában nem ismeretlen az, hogy a humor jelenléte, az, hogy valamin már merünk nevetni, a szublimáció folyamatának egy előrehaladott állapota. Nem lep meg tehát az, hogy valaki, akinek "bögyében van" az Egyház, Isten - és úgy általában akármi, ami problémát okoz - mindaddig, amig nem rendezi le magában a kérdést, nem fog tudni nevetni rajta, még annál is kevésbé fog humorérzéket feltételezni róla.

Tökéletesen el tudok képzelni egy Jézust, aki képes volt ellazulni, egy-egy vicces megjegyzést tenni a tanítványoknak, amikor azok maguk között belekezdtek valami irtózatosan komoly filozófiai fejtegetésbe maguk között és kezdték túl komolyan venni azt. Az a meglátásom, hogy ez igenis erősen hozzátartozik Jézushoz, mint emberhez.

30 komment

Címkék: politika humor isten pápa jézus

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr37952966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egysegelem 2009.02.20. 22:48:42

Provokacio!!!! :-))))))

bonne 2009.02.20. 23:00:36

@egysegelem: tudok jobbat: Photoshop!!! :)))

A viccet félretéve, tudom, hogy így elég vicces, de nem az előző postra írtam reakciót. Így jött ki. Egyszerre írtuk, aztán Vörös fejezte be hamarább:)

jabbok 2009.02.20. 23:02:18

Mi a humor, ha nem az, amikor Jézus a hőbörgő Zebedeus-fiakat elnevezi "Mennydörgés fiai"-nak? Vagy amikor a legingatagabbat nevezi el Kősziklának - pedig leginkább a Fafejű nevet érdemelte volna ki...
:o)

tistedur 2009.02.20. 23:33:35

egy futó teve önmagában érv az Úr humorérzékére :)

spírea 2009.02.21. 08:26:10

Hm, én időnként tapasztalom a humorérzékét...

De amikor kérdezem, hogy "most viccelsz Uram?"
általában kiderül, hogy komolyan gondolja.

protkózúzó 2009.02.21. 19:21:13

ez azért érdekes kérdés, mert a viccben szinte mindig van egy kis gúny meg gonoszkodás, ritkán is látok viccelődő papokat...bár van egyfajta szelíd, önironikus humoruk keveseknek, amiben nincs káröröm, de nem is hahotázik rajta az ember, hanem csak "felderül"

sebcsaba 2009.02.21. 21:32:10

bonne, ne provokáld Vöröst!

Bocsi, ironikus voltam. Amikor a humorérzék, és hozzá kapcsolódóan a nevetés vs Isten témakör előkerül, mindig a gyerekek jutnak eszembe, és hogy mennyire természetes számokra a nevetés és a humor. Márpedig ami ennyire természetes és velünkszületett, az nem lehet Isten akarata ellen való; ahogy ezt Jézus is kiemeli (Márk 10:15).

bölcsésztanár 2009.02.21. 21:38:46

Én már hallottam olyan prédikációt, ami inkább volt stand up comedy, viszont nagyon a helyén volt. Egy ferences atya gyerekmisén osztotta az észt az oltár előtt törökülésben szájat tátó ovisoknak és iskolásoknak, de olyan állatmesét mondott, amin mi, szülők tele szájjal röhögtünk. Homília volt, mert az aznapi evangéliumot magyarázta, viszont olyan sztoriba ágyazva, amit a gyerekek is értettek és a felnőtteknek is volt kikacsintás.
Szerintem Jézus sokat nevetett, de ilyen képet senki nem festett róla az evangéliumokban, ezért íródhatott meg pl. A rózsa neve. Nem tudok elképzelni egy folyton komoly, folyton tanító, de nem nevető Jézust. Borzasztó lenne.

eichikarl 2009.02.23. 11:52:54

Nekem mindig is tetszett a tegnapi evangéliumban lévö tetöbontás - szerintem csak azért nem lett belöle nagy nevetés, mert béna gyógyításáról volt szó és oda lett volna a drámai csúcspont. A fariezeusokat biztos nagyon idegesítette - a fejükre esett egy kis törmelék... :-) Ilyet vagy szerelmesek vagy bolondok tesznek, vagy akik nagyon hisznek: a határok nem egyértelmüenk: Szerintem igazán mély, erös hit nem létezik találékonyság, humor nélkül. Csak ez képes hegyeket - tetö"cserepeket" megmozgatni.

bonne 2009.02.23. 12:24:29

@eichikarl: néha a drámai csúcspont az egy jól elhelyezett poén. Kontextusokat házasít össze, megoldja a feszült helyzetet és új lehetőségeket tár fel, átformálja a történetet:)

vabatahtlik · http://bajszos.freeblog.hu 2009.02.23. 17:53:21

@bölcsésztanár: "Szerintem Jézus sokat nevetett, de ilyen képet senki nem festett róla az evangéliumokban, ezért íródhatott meg pl. A rózsa neve." Nem régen gondoltam, hogy ebből a szempontból újraolvasom az evangéliumokat, azaz keresni benne a viccelődő Jézust, bár engem nem is a viccelődő, hanem a nevető érdekel. De ezek szerint jól emlékszem, hogy ilyesmiről nem olvastam korábban. Vagy valaki tud erre részt?
Egyébként én is nehezen tudnék elképzelni egy soha nem nevető, mosolygó Jézust.

kaktussz 2009.02.23. 18:56:50

Azt gondolom, hogy attól, hogy Jézus humoráról nem szól a szentírás, még nem jelenti azt, hogy ne lett volna. A hosszú gyalogutak elég unalmasak lettek volna, ha a "kis társaság" nem ütötte volna el az időt poénkodással. A humor sajátságos színfoltja az életünknek. Ha mi, gyarló emberek sokszor annyira tudunk benne bővelkedni, miért pont Jézus lett volna megfosztva ettől az ajándéktól.
Azért egy viccgyűjtemény mennyivel jobban feldobná a Szentírás hangulatát... :D
De hiányzik ez az üdvösség szempontjából?

tewton 2009.02.23. 19:51:38

@bölcsésztanár:
"Szerintem Jézus sokat nevetett, de ilyen képet senki nem festett róla az evangéliumokban, ezért íródhatott meg pl. A rózsa neve. Nem tudok elképzelni egy folyton komoly, folyton tanító, de nem nevető Jézust. Borzasztó lenne."

A rózsa nevét ne vedd túl komolyan, sőt. Annak a gondolatnak az eredetét, hogy "Jézus sose nevetett", szerintem a későbbi középkorban kell keresni (ferencesek és később, talán pont a devotio moderna), amikor a vir dolorum meg ez a sajátos sanyargatás- és szenvedéscentrikus imidzs került központba, meg az érzelmi azonosulás a _szenvedő_ Krisztussal meg a _szenvedő_ Máriával. Az egészségesebb korábbi középkorból számos olyan feszület fennmaradt, ahol XP szemmelláthatóan és eltéveszthetetlenül mosolyog.

ráadásul azt is mondja az írás JC kapcsán, hogy volt még egy csomó más dolog is, ami nem lett leírva, Jn 21,25. Gondolom, a mosolygás is ide tartozik.

@kaktusz,
Viccgyűjtemény -- mi van, ha nekünk kell magunktól észrevenni a vicceket? Egy régi magyarázó szerint pl. a Ter 3, 5-ben a sátán ironizált ("szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.")

bonne 2009.02.23. 19:58:50

jaj de jó, hogy az "új üzenet" jelzésre oldalt frissítettem:)

tewton, épp ugyanezt akartam írni kaktusznak. Végtére is: semmi sem vicces, ha épp olyan napunk van, hogy semmi sem vicces...

a szentírási elmélkedés alapja is épp az, hogy az "állandó" Írás találkozik az én változó szempontommal, ebből a találkozásból jön létre egy egyedi érzés, egy egyedi íz, hatás, ötlet, megérzés. Ez a helyzet az Isten Országával is Jézus szerint: nem benned van, nem bennem van, hanem a találkozásban.

kaktussz 2009.02.23. 21:12:02

A viccet félre téve... A Szentírásban ugye azt találhatjuk meg, ami az üdvösségünkhöz szükséges. Ezt valahogy úgy tudom elképzelni mint egy keretet. A tartalomról nekünk kell gondoskodni. Azt hiszem Szalézi Szent Ferenc mondta, hogyha egy szent szomorú volna, szomorú egy szent volna. Sőt!
A Dogma című nem éppen kult filmben elhangzik egy mondat. Valami olyasmi, hogy hát azt , hogy az Istennek van humorérzéke mi sem bizonyítja jobban, mint a kacsacsőrű emlős. Nagy poén... A természetben egy csomó olyan dolgot találni, amelyre ha az ember odafigyel megmosolyogtathatja. A humor értékeléséhez is nyitottság kell

kaktussz 2009.02.23. 21:19:43

@kaktussz: vagy lehet hogy Néri Szent Fülöp mondta? Húúúúúúúú ... Nem tudom, bocsi.

bonne 2009.02.23. 21:24:48

A Dogma című nem éppen kult filmben Isten Alanis Morisette...

"Valahogy végig tudtam:P" - jegyeztem meg magamnak, amikor annak idején láttam:))

cziczmiczpindur 2009.02.24. 08:48:38

Talán emélkeztem a Távol Afrikától című filmre. Karen és csapata hosszú út közben a szaabdban éjszakáznak, a táborhelyet és az ökröket tövises bozótta védik. Arra riadnak, hogy az oroszlánok megtámadták az ökröket. Karen korbáccsal próbálja elűzni az oroszlánt. Az eredményt Farah foglalja össze: Karen megsebesült, az ökör elpusztult, az oroszlán éhes maradt. Isten játszik velünk.
Talán ha nem feszülnénk mindig szembe az Ő akaratával, talán ha nem mindig saját magunkat tekintenénk a legfontosabbnak, meglátnánk a mosolyát.

eichikarl 2009.02.24. 10:39:28

@bonne:

"néha a drámai csúcspont az egy jól elhelyezett poén."

Úgy van, azonban Jézus tudja, hogy a tanítványokhoz hasonlóan a mi humorérzékünk kissé csökevényes. Azért persze próbálkozik. ;-)

Gandalf Garaboncias 2009.02.26. 18:33:59

:) Nekünk annak idején ref. hittanórán a Bábel-torony történetét is úgy magyarázták el, hogy mikor Isten "leszállt megnézni", hogy mit épít az ember, igenis ironikus, szarkasztikus megnyilvánulás az Úr részéről.

Jézus első csodája pedig egy örömteli csoda volt, ami ugyan nem humor, de azért gyanítom, hogy a kánai menyegzőt nem savanyú képpel ülte végig, hanem mosolygott sokat. ;)

Milyen érdekes egyébként, hogy sokaknak a téma kapcsán filmek ugranak be: Rózsa neve, Dogma, Távol Afrikától - a kérdéskör elég sokszor merült fel a filmművészetben is.

bölcsésztanár 2009.02.27. 12:03:13

Még egy:
Elég sok lelki írás foglalkozik az evangélium örömével és a keresztények derűjével. Nekem gyakran eszembe jut, mikor morcos vagyok, hogy tulajdonképp derűsnek kéne lennem, hisz megváltott vagyok, min aggodalmaskodom én, hülye?
Persze ez izomból nem megy, de mindig nagy hatással vannak rám apácák, akik ha kell, ha nem, mosolyognak és nem húzzák fel semmin magukat. És tudnak vicceset is mondani arról, hogy mennyire nem szokott bejönni, amit az ember szeretne, viszont Isten úgy rendezi a dolgokat, hogy végül minden jóra fordul. Ez gyakran abszurd és nevetséges is tud lenni, de a vége általában vidámság.
Lehet, hogy Isten humora az ilyen embereken és helyzeteken keresztül jön le?

Dr. szpahi 2009.03.01. 10:55:42

@ bölcsésztanár Egyetértek Veled. A jókedv, derű és kedvesség alapvonása az igazi keresztényeknek. Persze ez nem mindig sikerül. Viszont a besavanyodott, mindenkiben csak a bűnöst kereső, mindenben a hiányosságokat látó keresztény szerintem nem Jézus tanítása szerint él. A keresztény humor szelíd és ártatlan, a bántó gorombaság, a vaskos tréfa nem sajátja a hívő embernek.

Szerintem a Jóisten derűjére példa a Jónás könyve, de ott a humor a József és testvérei történetben, vagy amikor Jézus megszólítja a fán ülő Zakeust. Hirtelen csak ezek jutottak eszembe, de valószínűleg rengeteg példa lehet még.

bonne 2009.03.01. 11:09:57

Rendben, értem, viszont alapvonás ide, alapvonás oda, számomra ijesztő az, aki egyfolytában mosolyog. Ennek ára van. Márpedig az, hogy az élet felére rá sem néz. Félreértés ne essék, nem azokról beszélek, akikből egy belső, természetes derű sugárzik, hanem azokról, akik felvesznek magukra keresztényi alapon egy nagy vigyort, oszt azzal ijesztgetik a népet. Az első pár percben még örömet sugároz az arc, aztán egy hosszabb beszélgetésben már a "kitekerem a nyakad ha ilyen bűnös vagy, de azért szeretlek"-típusú szürreál fogsor ragyog rád.

bölcsésztanár 2009.03.01. 21:02:02

@bonne:
Pont most olvasom Crabb könyvét, a Mélybenézőt. Azt írja, hogy a folyton boldog keresztények csak közönség előtt boldogok, illetve folyton frusztráltak amiatt, hogy azoknak kéne lenniük, de nekik is ugyanolyan problémáik vannak, mint bárki másnak. Csak nem mernek igazán komolyan szembenézni velük, mert ugye nekik hivatalból mindig az örömöt kell sugározniuk. Meg különben is, a gondok okát firtatni fájdalmas.

A másik elgondolkodtató dolog, amit ír, hogy aki a keresztény kötelességtudat miatt mindig helyesen választ, korrekten él, Krisztust követi, de savanyú, az nem nézett még igazán szembe a lényének legmélyéről jövő szomjúsággal, melyet csak Jézus tud kielégíteni. Sajna ismerek ilyet, általában kritizál, előír, javít, de őt magát senki nem akarja követni, taszít és nem vonz.
Csak az tud igazán világítani, aki odavonzza magához az embereket és a derűje egy igazi, hiteles Istenkapcsolatból származik. Ilyet is ismerek, csak kevesebbet.

Endrosz 2009.03.18. 19:36:50

Nobilisz Máriótól több remek katolikus viccet hallottam. Az egyik úgy kezdődik, hogy meghal három szerzetes, egy bencés, egy ferences, meg egy jezsuita, és Szent Péter elé kerülnek. Azt nagyon szeretem. :) Mármint nem azt, amikor sorra meghalnak a szerzetesek, hanem a viccet. :P

Van egy saját gyártámányú viccem is. Bár lehet, hogy más is kitalálta.

- Hogy hívják azt, amikor a Dániel által megfejtett isteni írás mindenfelé megjelenik a falakon?
- ???
- Menetrend.

(Bocs. :p )

ige 2009.03.19. 12:28:57

@Dr. szpahi: Jézussal kapcsolatban sehol sem olvashatunk olyan heves örömöt, mint ami az életben sokszor megnyilvánul, ez nekem is feltűnt. Úgy gondoltam, hogy a szélsőséges érzelmek távol álltak Tőle. Ennek azért ellentmond a szenvedése, mert bizony emberként rettentően megviselte. Ti értitek ezt? Az lehet talán, hogy a Biblia tanítása a lényeget akarja velünk láttatni, és ennek fényében írja le Jézus érzelemmegnyilvánulásait is. Gondoljatok arra, amikor a templomban haragra gerjedt, és kiűzte a kufárokat.
Érdekes de a pozitív érzelmek (hevességet tekintve) nincsenek hasonlóképp leírva. Valahogy higgadtság állapotában látom a megjelenő örömöt. Szerintetek ez miért van?

volt filozófus (törölt) 2009.04.29. 13:07:48

Kedves bonne!

Teljesen egyetértek veled, miszerint van helye ebben a témában is a humornak. Nagyon jó a példád, hogy amikor az apostolok "túl komolyan" kezdtek valamit venni, abból csak a humor tud kijózanítani. Mert a túl komolyan vételnek semmi köze nincs a komolyan vételhez, viszont romboló tud lenni.
Kierkegaard szán annak oldalakat életművéből, hogy igazából minden szó mögött ott bujkál az irónia az Evangéliumban - természetesen, mert Kierkegaard-ról van szó. Azért az irónia és a humor talán nem egy és ugyanaz. Viszont hogy humornak helye van, azzal teljesen egyet értek. És az idézett vicc nagyon tetszett, még nem ismertem ;) És valóban, az együttnevetés kérdése az nagyon fontos, amikor már tudunk együtt nevetni (bármin), akkor már minden rendben van, és akkor van minden rendben. Jézussal tudni együtt nevetni - magunkon -, tényleg, ez is lehet cél ;) - felszabadult nevetés.
@ige: Szerintem ez azért van, amit te is írtál, hogy a lényeget akarja velünk láttatni a Biblia. Bölcsességet, "Jézus ismeretet" Tőle kell kérni, mert azt "átérezni" lehet. Szavakban megragadni veszélyes lehet, mert kifordítható. Mert a személyesség megtapasztalása óriási kincs, Jézus érzelmeibe bepillantást nyerni olyasmi lehet, mint ha bekopogtatnánk hozzá, pedig általában mi azzal a hozzáállással vagyunk Jézussal "szemben", hogy nem vagyok méltó ahhoz, hogy Ő én hozzám bejöjjön, nem hogy fordítva. Tehát ahhoz nagyon-nagyon tiszta szívűnek kell lenni, persze, aki az, annak minden további nélkül. És hogy ez érdekel, szerintem már jó jel ;) érdeklődj Nála.

Ouaid (törölt) 2009.08.21. 16:06:02

Állítólag van valamiféle humor-ista filozófia, ami szerint Jézus azért volt isteni, mert a legmagasabb fokú humort művelte, és a humor része a lényeg meglátásának, a valóság átlényegülésének.

NickNickNick · http://nemzetiagyhalal.blog.hu/ 2009.08.22. 12:24:16

rémlik, mintha a példabeszédekben lenne humoros áthallás is néha. majd lapozgatok egy kicsit.

YganA 2009.08.25. 11:48:24

Közvetett bizonyíték?

Egyszer egy kéthetes nemzetközi tanfolyamon nagy szakértő-guruk irányításával vesézgettük, analizáltuk: mitől lesz valaki hosszútávon jó vezető.
Az utolsó délután a főguru elárulta a slusszpoént, hogy csak 4 H kell hozzá és semmi más: Hope, Humanity, Humility , és Humor.

Elég rövid szöveg volt, meg tudtam jegyezni, majd később próbálgattam is a valóságban. Mintha igaz lenne!

Jézusnál hosszabbtávú jó Vezetőt nem-igen ismerünk. Talán az Istenember is rendelkezett ezzel a tulajdonságnégyessel (az első hárommal kétségtelenül, de talán az Evangelistáknak oly nagy volt a felelősségérzetük, hogy csak a komoly tanításokat, eseményeket, mint igazán "fontosakat" rögzítették)...