Ma délelőtt korábban indultam az egyetemre, fénymásolnom kellett még egy s mást... Ma újra szembesültem azzal, amivel minden nap, Róma bármely pontján találkozhat az ember, és azt gondolom, nemcsak ma, hanem Szent Ignác idejében is így lehetett, amint az a jezsuiták akkori tevékenységéből kiderül... Szóval amíg elérek az egyetemig – ami turistaszezonban 15 perc, szezonon kívül 8 perc –, azalatt minimum három koldussal találkozom... És ha másik útvonalat választok, akkor is ugyanennyivel... Ahogy kilpek a házból, és előre nézek, két koldus ül a két sarkon. A bal sarkon egy román koldus, a jobb sarkon egy magyar hajléktalan.
Ő is kér pénzt, de tőlem mindig szívességet szokott, azért nem nevezem dierkt koldusnak (megkér, hogy vegyek neki valamit a boltban, hozzak valamit a gyógyszertárból, és leggyakrabban könyvet szeretne, magyar nyelven olvasna krimi- vagy detektívregényeket...) De neki is sokan adnak pénzt. Ismerem, tényleg szegény. A román barátunknál semmi nem biztos, mert láttam már a repülőjegyét is egyszer (nekem kellett elolvasni, hogy mikor indul a gép), és nem fapados volt, sőt ára fedezné az összes hazamentelemet a két év alatt... Csak azt mondom, hogy hoz a házhoz ez az üldögélés... De, hogy a kontrasztot is mutassam román részről, a házunkban dolgozó román fiatalasszony azt mondta, tudja mennyit keres az öreg, de ő oda ki nem ülne semmiért, amíg két kézzel dolgozhat...
Aztán az egyetem előtti téren lehet találkozni albán és román koldusokkal. Nagyrészt nők, néha van férfi is. A nők kisgyerekkel vagy állapotosan... Szívszorító látvány, legyen bármi is a háttere. Ma az egyetemtől száz méterre lehettem, egy szűk kis kereszteződés két oldalán ült egy-egy román asszony, már látásból ismerem őket... Velem szembe jött egy papi ruhás pap, azonnal lecsaptak rá, hogy „atyám, adjon egy kis aprót!” Erre ő azt válaszolta, hogy “ha akarnék, se tudnék adni, nem gyártom otthon a pénzt!” És látszott a felháborodása, mert nap mint nap megtörténik ez vele...
Mindig elgondolkodom... Van, amikor adok, van, amikor nem tehetem... És tényleg értem a pap felháborodását, mert egyszerűen lehetetlenség ezt a problémát megoldani... De nem baj, hogy a realitásban tartanak, hogy eszünkbe juttatják, hogy ezt sem tudjuk kontrollálni...
De ennél fontosabb, hogy akkor mi legyen? Kell adni alamizsnát vagy nem? És kinek kell adni, vagy kinek nem? Egyesek szeretnék tudni, hova megy a pénz... Amióta hajléktalanokkal találkoztam gyakrabban, azt is megértem, ha alkoholt vesznek... Persze nem úgy adom, hogy azt vegyen, de meg tudom érteni... Sokan ételt adnak, magam is azt teszem néha... Mások azt mondják, maffia, és igaz, de a szerencsétlen, aki előttem ül, az a maffia utolsó, leggyengébbik láncszeme, és így is úgy is pórul jár... Akkor hogy van ez az alamizsna? Ti kinek adtok? Vagy hogy látjátok?
Utolsó kommentek