Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

boldogság (8) egyház (54) európa (10) ferencpápa (9) filozófia (8) gondolat (10) gondolatébresztő (19) hit (24) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (14) jézus (11) katolikus (12) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (12) vallás (16) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Még imádni sem tudtok

2009.06.21. 23:41 bonne

Hosszas töprengés után arra az elhatározásra jutottam, hogy a bálványimádás ügyét, amennyiben tudom és lehet, előmozdítom és teljes vállszélességgel melléállok. Igyekeztem valamennyire körüljárni magamban a témát, hátha találok valami kiutat ebből a helyzetből, de nem nagyon találtam. Sajnálattal jelentem tehát be azt, hogy én is csak gazdagítani fogom e szentségtörők és istentelenek táborát, és örömmel azt, hogy nem marad ki senki. 

Mert mi a különbség a tisztelet és az imádat között? Nem a „textbook” válaszra vagyok kíváncsi, mert a helyzet komolyságára való tekintettel arra aztán magasról. Bizonyára megvan a meghatározás, amit aztán lehet ízlelgetni, csombolygatni, lenyelni meg visszaadni az anyaföld ölébe, de ami papíron fekete-fehéren megjeleníthető és élesen elválasztható, az az életben nem nagyon úgy működik. A határok sokkal elmosódottabbak. Tiszteletnek, vagy imádatnak számít-e az, amikor letérdelünk egy szent szobra előtt, vagy ha nem is térdelünk, de pár szóval megtiszteljük? Van akinél csak tisztelet, de van aki még a kisjézuskát is arra kéri, járjon közben a szentantalnál... Vagy minek számít az, amikor vallásos áhítattal nézem a Star Treket (főképp a DS9-et, „szilárdabb” eledel), figyelek arra, hogy mit mondanak ősrégi legendák szerint a Próféták az ő Mennyei Templomukból, ahonnan kiűzték a Pah Démonokat, bezárva őket a Tűzbarlangokba? Minek számít az, amikor alkoholista rokonom könnyes szemekkel a falra néz, ahol a feszület mellett ott van egy Mária-kép, mert ő ebben a kettőben bízik és akkor mindig minden úgy lesz, ahogy ő akarja, mindig igaza lesz? Ki vagyok én, hogy elvegyem ezt tőle? Istenképünk nem ugyanilyen falra akasztott képek, nyakban viselt amulettek, csodásérmek, szobrocskák és még mittudoménmik halmaza, csak épp nemes egyszerűséggel elhagytuk a fizikai formát? 

Régebb szerettem volna azt hinni, hogy van minderre egy frappáns megoldásom. Azt mondtam magamnak megnyugtatásképp, hogy szemem előtt tartom: az istenkép még nem Isten. Még egy kedvenc kis egypercesem is volt minderre, amit kereken három éve komponáltam össze betűkből, és el is hittem, hisz olyan kis frappáns szóváltás volt:

–Csak egyre kérlek, imádd Istent és ne bálványozd!

–De hogyan lehet Istent bálványozni? Nem az a bálvány, ami Isten alatt van?

–De igen. Isten alatt van és te kinevezed Istennek.

Emlékszem, rendesen belevigyorogtam a világba, hogy én már garantáltan nem leszek bálványimdó, haladok az igazhit felé és az jaj de jó lesz! Ragyogás, hozsanna és mennyei koktélpartik. 

Csak azt számoltam el, hogy még azt sem tudom, mi az imádat, mert ha érzelmi rajongás, akkor sok minden egyéb az, ha akarat kérdése, egy döntés, akkor mitől speciális ez a döntés? És ne mondja nekem senki, hogy azért, mert Istenre irányul, mert arra csak azt tudom kérdezni: melyikre? (melyik bálványra?) 

Kezd az a gyanúm lenni, hogy az ú.n. imádás során a bálvány kikerülhetetlen, ha csupán egy mentális konstrukció is. Feltéve, ha épp le nem megyünk nemcselekvőbe... Talán csak akkor „imádunk” ha nem tudunk róla? Egyébként meg nem tudom, amíg cselekvőek vagyunk, hogyan valósítható meg. Ahogy azt sem tudom, hogyan lehetne egyáltalán elítélni akárkinek a vallásos áhítatát (ahogy egyetlen érzését is) abból kiindulva, hogy az szerintünk nem valami megfelelőre irányul.  

Tekinthetjük a vallásos áhítat jelenlétét önmagában jónak, követendőnek, céltól függetlenül?

 

103 komment

Címkék: isten babona vallások bálvány istenkép

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr501199969

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tiborr · http://1solumipsum.tumblr.com/ 2009.06.22. 06:59:33

Én hiányolom a tárgyakat. Úgy érzem többször jutna eszembe Isten, és az ő nagyszerű alkotmánya, ha lenne a szobámban, vagy a nyakamon, egy jól látható, vagy érzékelhető jelkép. Kereszt, ICXC, vagy ilyesmi.

mig8 (törölt) 2009.06.22. 07:56:29

Szerintem nehéz dolog Istent imádni és nem bálványozni. Sőt, nehéz Istent (hangsúlyos!) és nem vmi mást.

Volt egy állásom, ahol párban kellett volna dolgozni vkivel. De ő ezt nem akarta, mert a vezetőség felé azt akarta mutatni, hogy ő mennyire értékes és nélkülözhetetlen. Hogy neki minél többet fizessenek... Eljöttem onnan, tkp önszántamból.

A történetből annyi a tanulság számomra, hogy az, akinek a pénz a legfontosabb, sokmindenre kapható. Az ilyen emberrel én nem tudok és nem is akarok versenyezni.

Csakhogy ha a tét az, hogy megélsz-e vmiből, hogy el tudod-e tartani vmiből a családodat, akkor mindjárt máshol van a hangsúly. Ha a túlélés a tét, akkor az ember sokmindenre kapható...

Jezsu0 (törölt) 2009.06.22. 08:56:33

Jó téma! Én úgy mondanám: "Imádni még nem tudtok!" Hogy ki tanít meg erre, azt nem tudom, - a textbook szerint maga Isten. De hogyan?
Vajon miért engedi (tűri), hogy könnybe lábadjon a szemünk egy Mária kép láttán? Vagy akér a mise alatt emberek mellékoltároknál tisztelegjenek kedvenc szentjeik előtt?
Talán mert imád minket - a szó egyetlen, igazi értelmében? (Ő tudja, hogy lesz ebből valódi imádat.)

Egy adott pillanatban talán nem is az a baj, hogy egy adott képet bálványozunk. A kérdés az, hogy hajlandóak vagyunk-e másikra, jobbra cserélni azt - vagy megmarad halálunkig egy kishittanos kép(zavar).

Tény, hogy a probléma felekezeten kívül ÉS belül is nagy probléma. Sok konflktus forrása az eltérő istenkép, hitvilág vagy talán szocializáció(?), és kapcsolatok mehetnek tönkre a különbségek miatt. Alig lehet valakit jobban megsérteni annál, hogy istenképét leszóljuk...! (Lásd pl. a több száz eddigi bejegyzést).

A kérdés akkor jelenik meg életbevágóan(!), amikor istenképeink alapján cselekedni (vagy nem cselekedni) kezdünk. Pl. adunk vagy nem adunk ... pénzt, időt, figyelmet, vért, pofont, akármit.

Androidus · http://d-ketto.blog.hu 2009.06.22. 09:13:21

Érdekes az a lehetőség, hogy hívő ateistaként közelebb vagyok a tízparancsolat hibátlan betartásához, mint akik istenhívőnek gondolják magukat. Nagyon izgalmasnak tartom a bejegyzés a felvetését, mert arra a régi teóriámra tereli a figyelmet, miszerint az utak találkoznak valahol. Olyan ez, mintha az istenhívőknek arra kéne koncentrálniuk, hogy elvonttá tegyék hitüket, az ateistáknak pedig arra, hogy konkretizálják.

Pistákom 2009.06.22. 11:03:53

Szerintem ebben a kérdésfelvetésben túl sok az intellektus és túl kevés a hit. Ne feledkezzünk már meg arról, hogy az istenkapcsolat kétoldalú dolog, amelyben az egyik partner azért elég sok mindent meg tud oldani.

"Személyes találkozás Krisztussal" - sokszor elhangzó kifejezés. Ha egy hívő azt a személyt imádja, akivel ilyenkor találkozik, akkor hol a bálvány? Vagy az ilyen találkozás is csak "mentális konstrukció"? Ne már!

Szerencsére jókora adag irónia is van a cikkben, és a szerző vélhetőleg nagyon is képben van a probléma feloldását illetően. Mégis felvetődött bennem a kérdés: lehet, hogy papi körökben ciki vállalni az "egyszerű" hitet? (Az olyan hitet, ami az intellektus számára nevetségesnek tűnik, de Isten kegyelméből - köszöni szépen - él és virul.)

JoeHarper 2009.06.22. 11:38:06

Pistákom: "kérdésfelvetésben túl sok az intellektus és túl kevés a hit"
Ez egy ilyen dolog. "Intellektus" nélkül beszélgetni, pláne írásban, piszok nehéz lenne.

Androidus: "az a lehetőség, hogy hívő ateistaként közelebb vagyok a tízparancsolat hibátlan betartásához". Nono, azért nem mind a 10 parancsolatról van itt szó! :-). Egyébként a "hívő ateista" elég ellentmondásosnak tűnik, pláne az első parancs figyelembevételével. :-)

Koncsag 2009.06.22. 15:24:30

Nekem is tetszik kérdésfelvetés. Erős indíttatást érzek arra, hogy körbekommentáljam a kérdést, ugyanakkor tudom, hogy nem vezetne sehova.
Egyre több dologról vagyok kénytelen elfogadni, hogy nincs róla véleményem. Ez baj?

bölcsésztanár 2009.06.22. 15:47:50

Nekem ez a kérdés máshogy vetődik fel. Számomra túl elvont a "dicsőítés", "imádás", "bálványozás". Szerintem Isten úgy van belül, hogy minden szeretet-cselekedetben megdicsőítem őt. Nem mindig érzek késztetést, hogy egy kívül levő Istent imádjak. De lehet, hogy ez az én hibám.

zzzsuzsa 2009.06.22. 20:22:41

@vvths: Nagyon mélyen érintett amit írtál:" És szerintem tényleg többet számít, hogy élünk, mint mit gondolunk Istenről. Jobb anonim kereszténynek lenni, mint vasárnapinak....a jézusi tanításnak a lényegi része szerintem nem Istenről szól, hanem a szeretetről. Arról, hogyan is éljünk......Ez a mi felelősségünk. Isten dolgait, meg hagyjuk őrá. (úgysem érthetjük:)" @bonne: Nagyon tetszik a poszt és köszi a nyíltságot.

északi szél 2009.06.22. 23:09:37

Szerintem bálvány az akiben vagy amiben az ember önmagát keresi: pénz, siker, a házastárs, a gyermek vagy Isten. Ha az ember valakiben vagy valamiben nem önmagát keresi, az nem bálvány: Isten, a gyermek, a házastárs, a siker, a pénz.
A kérdés "csak" az, hogy létezik-e olyan, hogy az ember ne önmagát keresse. Nehéz kérdés. Sokak válasza egyértelmű nem - ami elég realista hozzáállást tükröz.
Oda jutok, hogy fölvetődik a kérdés: létezik-e a Megváltás? Más szavakkal: létezik-e az átmenet az ego által meghatározott létmódból a szeretet létmódjába?

jan 2009.06.23. 01:14:30

@északi szél: az ego a szeretet ellentéte lenne? mit kezdjünk azzal, ha valaki szereti az egóját? vagy mindenki csak a többiek egóját szeretheti? bűn-e az önszeretet? tud-e másokat szeretni az, aki magát nem szereti?

megannyi kérdés...

vizitunderex 2009.06.23. 10:03:30

Nagyon izgalmas, ahogy eljutottunk a (bálvány)imádástól a szeretetig. Azt gondolom, számomra a kérdés-már ha van egyáltalán-és a válasz-már ha van egyáltalán-kulcsfordulata éppen ebben rejlik. Picit visszatérve, sokkal izgalmasabb feltenni a kérdést úgy, hogy Mi a tisztelet? és Mi az imádat? Mert a válaszokból egyértleműen kitűnik a különbség is. Ezek felett viszont, kinek van hatalma (jobb szóval nem tudok előrukkolni) eldönteni, hogy kit imádhatok, és kit nem? Mert ahhoz, hogy azt modhassa nekem valaki, hogy csakis istent (melyiket is?) imádhatom, rendesen és becsülettel körül kellene nekem írnia, hogy mit is jelent ez? Miben áll? Avagy másként szólva, mitől bálvány a bálvány? Mert bizony gyakran, és nem kevés beleélő, csordultig édes szerelmes-szeretettel mondjuk a kedvesnek is: imádlak! És máris a szeretetnél tartunk ismét. Hogy magunkat keresnénk a "bálványainkban"? Vagy netán éppen Istent? Előfordulhat. Én azonban azt hiszem, sem az előbbi, sem az utóbbi nem polgárpukkasztó cselekedet. Annál is inkább, mert mind a bálvány (vagy mi), mint a "valós" imádat valahol ugyanazt szolgálja: kapcsolatot teremteni. Istennel? Önmagunkkal? Hát...nem ugyanaz?

Téglagyári Megálló 2009.06.23. 12:29:46

@vizitunderex:

"Mert bizony gyakran, és nem kevés beleélő, csordultig édes szerelmes-szeretettel mondjuk a kedvesnek is: imádlak!"

Hát nem tudom, nekem mondták hittanórán, hogy ez nem rendjénvaló.

északi szél 2009.06.23. 12:33:19

@jan:
"az ego a szeretet ellentéte lenne? "
Ilyet nem írtam. Nem tudom, mire gondolsz. Én az ego által meghatározott létmódot elmítettem.
Szeretet: másokért és mások által való lét.
Ego által meghatározott létmód: önmagamért és önmagam által való lét.

No ez a két létmód már ellentéte egymásnak (az más kérdés, hogy vegytisztán egyik sem fordul elő, és van bennünk ebből is - abból is).

"mit kezdjünk azzal, ha valaki szereti az egóját?"
Ebben a mondatban nyilván más értelemmel használod a szeretet szót, mint én. Itt a csúsztatás.:-)

"vagy mindenki csak a többiek egóját szeretheti?"
Ez a felvetésed nagyon tetszik! Tovább is kérdezek: mások egójának a szeretete, vagy más szavakkal: mások egójának a kiszolgálása azonos-e a szeretettel?

"bűn-e az önszeretet? tud-e másokat szeretni az, aki magát nem szereti?"
Megint ugyanaz. Az önszeretet, mint önmagam elfogadása nem azonos a másokért és mások által való lét ideájával. Miért lenne önmagam elfogadása bűn? És, miért ne tudna másokat szeretni, aki önmagát elfogadja?
Tulajdonképpen nem értem, mi itt a gond.

saintlouisdefrance 2009.06.23. 13:00:23

@Jezsu0: "Vajon miért engedi (tűri), hogy könnybe lábadjon a szemünk egy Mária kép láttán? Vagy akár a mise alatt emberek mellékoltároknál tisztelegjenek kedvenc szentjeik előtt?"

a legnagyobb tisztelettel és csak csendben emlékeztetnék arra, hogy a papság nevelt így minket.

a papok voltak azok, akik kitalálták, hogy egy templomba minimum nyolc mellékoltár kell és azt a rengeteg fröccsöntött műanyag madonnát és androgyn arkangyalt szintén mind a papok rendelték. ők mondták meg azt is, hogyan kell használni őket.

Isten népe, tanulatlansága folytán ki van szolgáltatva a papságnak, sőt egyenesen engedelmességgel tartozik felé.

igazságtalan, hogy amikor azt teszik amit mondanak nekik, akkor hülyék és bálványimádók, ha pedig nem azt teszik, ha elegük lesz a könnyező ikonokból és gyógyító erejű lábszárcsontokból akkor meg hirtelen Isten ellen lázadó eretnekek lesznek.

jan 2009.06.23. 13:31:45

@északi szél: nincs semmi gond, csak kíváncsi voltam, mire gondolsz pontosan. ha jól értem, a te olvasatodban az önmagam szeretete az önmagam elfogadásával azonos, ellentétben a mások szeretetével, ami jóval több a mások puszta elfogadásánál.

vizitunderex 2009.06.23. 13:34:27

@Téglagyári Megálló: Ez itt a baj: mások mondták. És őnekik vajon ki mondta? Hittanórán a papok? -....

Téglagyári Megálló 2009.06.23. 13:43:08

@vizitunderex:

Igen, ezt hívják hagyománynak, persze élhetsz ezen kívül is...

északi szél 2009.06.23. 14:09:41

@jan:
Igen. És a másik szeretete nem azonos a másik ego(izmus)ának kiszolgálásával.

Az jutott eszembe, hogy ha ismernénk a szeretet valódi természetét, akkor a Gondviselés titkaiba is belelátnánk...
De ez már OFF - vagy mégsem?

vitalis (törölt) 2009.06.23. 15:40:22

@Androidus:
"Érdekes az a lehetőség, hogy hívő ateistaként közelebb vagyok a tízparancsolat hibátlan betartásához, mint akik istenhívőnek gondolják magukat."

Sajnos, a vallással kapcsolatos viták a felvilágosodás óta elsősorban az Istenben való hit körül forognak, és nem az emberek magatartására összpontosítanak. A hiszel-e Istenben kérdése vált a hívők leglényegesebb kérdésévé, és az Egyházat támadók pedig Isten tagadását állították középpontba. Számos magát istenhívőnek tartó személy emberi megnyilvánulásait tekintve bálványimádó, míg számos ateista van, aki az egész életét az emberiség jobbításának szenteli, cselekedeteit a testvériség és szeretet megvalósítása vezérli, és ezáltal mély vallásosságról tesz tanúbizonyságot...

vizitunderex 2009.06.23. 15:49:23

@Téglagyári Megálló: A hagyománynak nézeteim szerint értékeket kell(ene) megőriznie, továbbadnia. Nem pedig tömegeket orruknál fogva vezdető, irracionlális, ellentmondó és kényszerű-büntető magatartássá redukálódnia. Annál is inkább, mert itt tiszteletről, imádatról van szó. Amúgy, érdekes szó-és jelentéskapcsolatra (avagy hagyományra) lehet felfigyelni itten. Igaz ugyan, hogy semmit sem értek a nyelvészethez, de nem lehet, hogy az "imádlak" valahonnan az "ím, áldalak", "ím, áldlak" őséből eredeztethető? Mert ha igen, akkor, ugye, már egészen másként nézünk mindenre.

vizitunderex 2009.06.23. 16:10:44

Mindamellett, természetesen, hogy a szótő az ima. De nini, még ebben is...

Dr. szpahi 2009.06.23. 16:55:00

@vizitunderex:

Nagyon ötletes a szómagyarázat, még ha valószínűleg nem is igaz.


Sajnos a mai magyar nyelv (főképpen ennek a budapesti "trendi" változata) teljesen elmossa azt a különbséget, ami a szeretet, tisztelet és imádat szavaink között van. A felebarátok szeretetét, Mária vagy a szentek tiszteletét én teljesen elfogadhatónak tartom, az imádatot viszont nem.

A kilóra szinkronizálkt filmek manapság talán csak a pár száz szóból álló budapesti szlenget használják, a gyerekeink pedig ugyanezt az igénytelen nyelvi kódot hallják nap mint nap a különböző rajzfilm-csatornákon. Fiataljaink ezért imádják a fagyit, a Barbie-babát, Micimackót, vagy az éppen aktuális szerelmi partnerüket. Vajon természetesnek vehetjük ezt a nyelvi magatartást? Nem jelent-e bálványimádást, ha valaki imádja a szüleit, gyermekeit vagy a műfogsorát?

Csak azért kérdem, mert nálunk Erdélyben ez eddig nem volt természetes, de a Magyarországon szinkronizált filmek, reklámok hatásának köszönhetően egyre elterjedtebbé válik (mint a szintén Magyarországról importált ősmagyarkodás vagy a zsidózás).

@bonne, @santlouisdefrance Kb. 80 százalékban egyetértek veletek. Néhány katolikus hívő vagy pap még manapság is mond olyasmiket, ami sokkal jobban összeegyeztethető egyfajta babonás magatartással, mint az Istenbe vetett hittel. Számos olyan régebbi (többnyire más nyelvből fordított) énekünk vagy szokásunk is van, ami enyhén szólva meggondolkodtató a mai hívő ember számára.

jan 2009.06.23. 20:04:55

@Dr. szpahi: "Vajon természetesnek vehetjük ezt a nyelvi magatartást? Nem jelent-e bálványimádást, ha valaki imádja a szüleit, gyermekeit vagy a műfogsorát?"
A nyelv már csak olyan, hogy egy szó sok mindent jelenthet. Pláne ha egy nyelv két nyelvjárását veted össze (budapesti vs. erdélyi). Az imád a magyar budapesti (és sok más) nyelvjárásában bizonyos regiszterekben azt is jelentheti, hogy nagyon-nagyon szeret. Az erdélyiben ezek szerint nem. (Amúgy érdekességképpen mondom, hogy olyan is van, hogy egy erdélyi nyelvi jelenség terjed Budapesten: az "el kell, hogy menjek" az "el kell mennem" rovására.)

Tikk-Takk (törölt) 2009.06.23. 23:35:11

Az ember a természetéből fakadóan hamar elkalandozhat, az imádat kérdésében.Jó fontolóra venni,hogy mit is ír a biblia erről, az 5Mózes5:8-10


"Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek;
De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják."

északi szél 2009.06.23. 23:56:30

@Tikk-Takk:
Egy buddhista barátom avval a kritikával illette a kereszténységet, hogy vallásunk csak azt mondja el, hogy mit tégy és mit ne, de azt nem magyarázza el, miért tegyünk vagy ne tegyünk meg valamit. Szerintem igaza volt.
Amikor Mózes fönn volt a hegyen, a nép lenn gondolkozott, hogy "na mi lesz mán", és bálványokat készített magának. Talán nem bírták a bizonytalanságot.
Szerintem Isten oly módon válik bálvánnyá, hogy saját biztonságérzetünk megteremtésére kezdjük el Őt használni. És akkor megint oda lyukadunk ki, hogy magunkat kezdjük el keresni Őbenne.
Továbbra is állítom, hogy a vízválasztó ebben a kérdésben (is) az egocentrikus gondolkodás és a szeretet (másokért és mások által való lét) között leledzik. A többi - szerintem - csak "duma".

Tikk-Takk (törölt) 2009.06.24. 01:11:24

@északi szél:

Megértelek,de Isten mindig tájékoztatta a népét az ókorban is és most is,hogy mit miért tegyen meg az ember,vagy éppen ne tegyen meg.Nagyon érdekes a bibliának az eszmefuttatása, szinte minden téren.
Például az ókori zsidókkal történtek jól szemléltetik,milyen veszélyes ha az ember megengedi,hogy a látás általi járás meggyengítse a saját hitét.

A zsidók vagyis az izraeliták,saját szemükkel látták a tíz csapást,ami megszégyenítette Egyiptom hamis isteneit,és azután pedig a Vörös-tengeren való látványos átkelés,ami aztán ahhoz segítette hozzá őket,hogy megszabaduljanak a fogságból.Ennek ellenére aranyborjút készítettek,és azt imádták,és persze nyugtalankodni kezdtek,beleunva a várakozásba,mivelhogy Mózes sokára jött le a hegyről,így türelmetlenségükben látható bálványt kezdtek imádni,amit saját maguk készítettek,bízhattak volna istenben,de nem tették.Nagyon szokszor elmagyarázta nekik,figyelmeztette őket minek mi lesz a következménye,ha nem bíznak benne,és mindezt szeretettel és türelmesen tette velük.Nagyon sokszor megbocsájtott nekik.Látták miként tesz csodákat velük Isten,mégis inkább választották a hamis imádatot mintsem az ígéret földjét....

Isten a biblián keresztül mindig is tájékoztatta az ókorban élt embereket a szándákáról és elmagyarázta/elmagyarázza ma is nekünk,hogy bizonyos dolgok megtétele vagy éppen a megnemtétele,mit vonz magaután.

Tehát ha a "valódi"kereszténységre gondolunk és az "igazi" istenhitre,akkor van éppen elég körültekintő magyarázat számunkra istentől, a biblián keresztül.Természetesen ez mindenkinek mást jelent, mármint vallásilag,hogy mihez ragaszkodik,hogy figyel e az írásokra vagy inkább a saját vallásában lévő tantételekre tekint.Az mindenkinek a szuverén joga eldönteni,hogy mennyiben hasonlítható össze a vallása a bibliában foglaltakkal.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.06.24. 08:08:12

@Androidus: "...az utak találkoznak valahol.”
Zsidó felfogás szerint, ha valaki nem zsidónak született, akkor neki már a noahida törvények betartása is elegendő az üdvösséghez...

A judaizmus nagysága abban áll, hogy világvallás lehetett volna, de ellenállt ennek a kísértésnek, mert nem egyezett meg természetével. Másrészt a zsidó tanítás szerint a messianisztikus eszmében megtalálható az egész emberiség végső egyesülése és megmenekülése. Hogyan lehetséges ez? Erre adnak választ az ún. noahidákra vonatkozó törvények.
„Noé fiai a következő hét törvényt kapták: társadalmi törvényt törvényszékek felállítására (a szociális igazságosság alapelvét), a blaszfémia (Isten nevének meggyalázása), a bálványimádás, a házasságtörés, a vérontás, a rablás, és az élő állat fogyasztásának tilalma (Szanhedrin 56a). Mint láthatjuk, csupán két parancsolatnak van vallásos tartalma: nem szabad Istent gyalázni és nem szabad bálványokat tisztelni. A „világ népeinek jámborai” mindazok, akik teljesítik Noé hét parancsát. „Az igazaknak minden nép közül megvan a helyük az eljövendő világban” (Toszefta, Szanhedrin XIII. 2). A végső jogi formula erre Maimonidesz Misné Tórája XIV, 5, 8. fejezetében található. Mit jelent végső soron ez a felfogás? Az üdvösség eléréséhez nem kell szükségszerűen istenhívőnek lenni, hanem elegendő, ha nem káromoljuk az Istent, és nem imádunk bálványokat.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.06.24. 08:20:23

@saintlouisdefrance:
A katolikus gyakorlatra jellemző, hogy sokan megragadnak a felszínnél. Vallási érzelmeik megnyugvást nyernek képek és szobrok miliőjének világában, és a szimbólumok világán nem látnak túl. Nem az élő Jézussal való találkozást keresik a jelek világa mögött, hanem a megnyugvást. (És ez a megnyugvás sokszor hamis, mert gátol az Istennel való eleven életben.) Leragad a tekintet a Názáreti Szűz képmásának a szemlélésén, és nem tekintenek Jézusra, akire az Édesanya is mutat. Olyan ez, mint amikor figyelmünk édeskésen elidőzik egy-egy fénykép nosztalgikus emlékén, de az eleven kapcsolatot már nem keressük, mert kiforgatna minket kényelmes életmódunkból.

kis_csirke 2009.06.24. 08:48:53

@északi szél: A többi - szerintem - csak "duma".

Hogy a sok "dumát" elkerüljük, nekem van egy nagyon egyszerű gyakorlatom. (Szerintem nem én találtam ki, de használom, működik...)

Bármilyen helyzetben, apróbb-nagyobb döntések esetén megkérdem magamtól, hogy "valóban szükségem van erre?".
Döbbenetesen sokszor az a válaszom, hogy "tulajdonképpen nem". Ha a "NEM" ellenére csimpaszkodnék a dologba, akkor ott állok szemben az önző ego-val (én legalábbis így hívom), amit nem lenne érdemes táplálgatni.

északi szél 2009.06.24. 11:01:45

@Tikk-Takk:
Igazad van, finomítok szavaimon... :-) Buddhista barátom állításában van némi igazság.

északi szél 2009.06.24. 11:12:01

@kis_csirke:
Köszi a kommentet, szerintem ezekről a dolgokról lenne érdemes sokat "eszemcserélni", a dolgok valahol itt kezdődnek - szerintem.
Érdemes átgondolni, hogy Keresztelő Szent János hogyan próbálta fölkészíteni Isten népét a Krisztus eljövetelére. "Nem ám" vallásos gyakorlatokat írt elő, hanem egészen egyértelműen az emberségesség, a szeretet alapjait igyekezett megvetni.
Fontos lenne - szerintem -, hogy erősítsük egymást lényeglátásban, és a "vízválasztón túli" élet ideájának valóra váltásában. Szerintem illő lenne és üdvös :-) , ha időnként a lényeges Témát érintően is lennének posztok - persze a divatos témák mellett... :-)

izrael miszteriuma (törölt) 2009.06.24. 11:37:45

@északi szél:
Hát igen, Keresztelő Szent János még azonnali bűnbánatot követelt, melyhez elég volt a töredelmes szív, és csak utána jöhetett az alámeritkezés a Jordán vizében. Mára az előzetes bűnbánat valahogy elmaradt...

északi szél 2009.06.24. 12:53:45

@izrael miszteriuma:
Egyetértek. Sokaknak (sokunknak?) nehéz megérteni, hogy bűnbánat nélkül semmi nem fog elindulni, semmi nem fog történni.
Tulajdonképpen ez ugyanaz, mint amiről én beszélek:
A víz(választó) lehet a Jordán, egyik partja az ego által meghatározott létmód, a másik partja a szeretet létmódja, és nekem, alámerítkezni akarónak látnom kell a két part közti távolságot, a két létmód közti különbséget, ahhoz, hogy fölfedezzem, jelenleg melyik parton állok, És alámerítkezvén mintegy "meghalok" az egyik partnak, és "föltámadok" a másik parta
(Talán erőltetett ez az allegórikus gondolatvezetés,)

izrael miszteriuma (törölt) 2009.06.24. 13:25:48

@Tikk-Takk:
"Tehát ha a "valódi" kereszténységre gondolunk és az "igazi" istenhitre, akkor van éppen elég körültekintő magyarázat számunkra Istentől, a Biblián keresztül."

Az isteni szó külön szól mindenkihez, kinek-kinek felfogóképessége szerint. Ne csodálkozz ezen, hiszen mikor manna hullott az izraelitáknak, annak is más íze volt mindenki számára. Ha már most a manna más és más ízű volt mindenkinek, mennyivel inkább igaz ez az isteni szóra! Mindenki saját felfogóképessége szerint hallotta, mivel az Úr szava külön-külön igazodik minden egyes emberhez.
(Peszk 12,25)

bonne 2009.06.24. 17:06:47

@saintlouisdefrance: egy pillanatig abban a kísértésben voltam, hogy amit írtál, arra a földig bólogassak, kissé később viszont észrevettem a másik oldalát is: a vallási nevelésnek csak egy részét adják papok és egyháziak, a nagyobbik részét a család adja. És ha a család olyan, hogy csak vasárnap áll le pár percet Isten mellett, akkor nem lesz idejük elmélyedni, máshogy is tekinteni a vallási nevelést. Leragadnak annál, hogy "édes fiam, pénteken húst ne, vasárnap dolgozni ne, szentantal meg segít megtalálni az elveszett mobiltelefont".

Nem kell messzire menni az elmélyülésnél, szakmák esetében is úgy van, hogy akinek kissé fontosabb, sokkal többet tudna mondani mondjuk az autószerelésről, de az mindenképpen dícsérendő, ha valaki már attól lelkes, hogy ki tud cserélni egy kereket... Ha időt szán rá, ez a hozzáállása messzire viheti.

cziczmiczpindur 2009.06.24. 19:20:50

Imádni remélem Istent imádjuk.

Javítsatok ki, ha tévednék: Keresztelő Szent János azoknak a nyelvén beszélt, akikhez szólt, és úgy, hogy értsék is a szavait. A katolicizmus hagyományában a szobrok, festmények nem azért vannak, hogy azokat imádjuk, hanem hogy segítsenek a híveknek valamiféle képet alkotni Jézusról, Máriáról, a bibliai eseményekről, a szentekről. A kereszténység időmértékével mérve csak pár pillanat óta nem latin a mise nyelve, tudnak a hívek tömegei olvasni, vagy jutnak bármiféle képi ábrázoláshoz a templom falain kívül. A protestáns egyházak vezették ki az ábrázolásokat (bár az evangélikusok a keresztet használják), ÉS léptek fel a Biblia lefordítása, az anyanyelvi misézés mellett.

Nem mellékesen, ennek az ábrázolási igénynek eleget téve keletkezett az egyházi tárgyú képzőművészet minden szintje, a fröccsöntött kegytárgytól Giotto freskóiig. A közelmúltban épült templomokban az ábrázolások is inkább csak jelzésszerűek, és talán nemcsak pénzügyi okokból.

Más kérdés, hogy helyes és indokolt-e a a papság mai viselete, számomra az arany miseruha a barokk templomban is zavaróan kérkedő.

bonne 2009.06.24. 19:45:08

@cziczmiczpindur: jó, rendben, értelek, de ha mondjuk leülök egy székre a templomban Istent imádni, akkor mi az a tevékenység, amit végzek? Mit értek az alatt, hogy "imádat"?

Az, hogy Istenre gondolok? Ez esetben az is imádat, ha a telefonomra gondolok...
Vagy esetleg párbeszédet folytatok, és az az imádat? Akkor a könyvtáros nénikét is imádom, beszélek hozzá és könyveket kérek, meg is kapom azokat, s az kézzelfogható...
Talán Isten áldása? Mi az áldás? Jót kívánni? Mi az, amit egyáltalán adni tudnék?
Isten szemlélése? De hát akkor a filmnézés is imádás, meg a múzeumlátogatás is...
Nemdebár?

Fogós kérdések bezony! Tízparancs első, és még az is nagy falat.

izrael miszteriuma (törölt) 2009.06.24. 20:41:53

@bonne:
Mit értek az alatt, hogy "imádat"?

Szentségimádás...

izrael miszteriuma (törölt) 2009.06.24. 20:58:54

Szentségimádás a Medjugorei Ifjúsági Fesztiválon 2008. augusztus 20-án
www.youtube.com/watch?v=3Q99ZlFEMsY&feature=related

bonne 2009.06.24. 21:11:23

@izrael miszteriuma: jó, tehát éneklés...
Akkor egy Metallica Koncert is imádás? (hehe, mindig is tudtam:)) )

No jó, dícsérő ének. Ha valaki egy nemzeti himnuszt énekel, mely a nemzetet dícséri, az imádatnak számít?

izrael miszteriuma (törölt) 2009.06.24. 22:37:27

„Isten a szív csendjében beszél. Isten a csend barátja, és nekünk hallgatnunk kell őt, mert nem a mi szavaink számítanak, hanem az, amit ő mond nekünk, és amit ő rajtunk keresztül mond.”
(Kalkuttai Boldog Teréz anya)

északi szél 2009.06.24. 23:09:42

@izrael miszteriuma:
Már megint egyetértek Veled. Illetve Teréz anyával. Mekkora igazság! Isten jelenléte az ember életében egy halk, alig észrevehető Erő, és csuda dolgokra képes, ha mégis észrevesszük.

Életre szóló élményeim származnak a máriabesnyői kapucinus rendház csendjéből. Krisztus ugyanaz tegnap, holnap. és ma. És ha mi olyan civilizációt építünk magunknak, amely nem kompatibilis az Ő Csendjével, akkor kollektíve zárhatjuk el magunkat Tőle, vagy legalábbis kollektíve tehetjük szinte lehetetlenné a Vele való kapcsolatteremtést.
Szerintem ez ijesztően komoly realitás.

bonne 2009.06.25. 01:09:08

@izrael miszteriuma: általában nem szoktam szentírási idézetekkel dobálózni, de ezt most ide bekoppintom, mert én csak hosszabban s rosszabban tudnám kifejezni:

„Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” (Róm 8, 26)

úgy bizony. mert mi tényleg nem tudjuk, hogy kell, s ha tudnánk sem tudnánk kivitelezni. Pál szerint az az imádat, amikor Isten imádkozik bennünk Istenhez, ezzel tulajdonképpen részesévé téve minket belső párbeszédének.

saintlouisdefrance 2009.06.25. 01:15:34

@bonne: "csak egy részét adják papok és egyháziak, a nagyobbik részét a család adja"

egyetértek: "ideális esetben" a családtól kapunk ösztönzést a hitre és a családban tanulunk meg imádkozni. igazad van, ez valóban több és fontosabb mint bármi más.

hitoktatásban viszont a hittanórán, a papoktól vagy hittantanároktól részesülünk. ráadásul ezen szolgáltatás nyújtását illetően a papság megkerülhetetlen, definíció szerint monopolhelyzetben van és a szolgáltatás igénybevétele kötelező.

az, amiről mi itt beszélünk, az sokkal inkább hitoktatás mint hit kérdése - és ezzel visszakanyarodunk a klérus felelősségéhez a múltban és a jelenben.

vizitunderex 2009.06.25. 08:11:27

@bonne: Annál is inkább, mert mind a bálvány (vagy mi), mint a "valós" imádat valahol ugyanazt szolgálja: kapcsolatot teremteni. Istennel? Önmagunkkal? Hát...nem ugyanaz? Ez most csak kopipéjszt. Tőlem. Köszi. Valahol épp ezt próbáltam feszegetni. Aztóta sem mondta senki nekem, mit jelent imádni. Ki tudja???

Téglagyári Megálló 2009.06.25. 12:12:19

@bonne:

"Pál szerint az az imádat, amikor Isten imádkozik bennünk Istenhez, ezzel tulajdonképpen részesévé téve minket belső párbeszédének."

Boldog, aki ezt megtapasztalta!

Téglagyári Megálló 2009.06.25. 12:13:51

@vizitunderex:

Imádni: őt tartom a legfőbb jónak. Ha gonolkodásomban szembekerül egy másik értékkel, személlyel vagy tárggyal, őt választom. Ez persze nehéz.

vizitunderex 2009.06.25. 12:41:16

@Téglagyári Megálló: Ha Isten midnenben és mindenkiben benne van, akkor hogy is állunk ezzel? Nem éppen ezt az istenit imádjuk (nagyon vigyázva, és behúzott nyakkal mondom-írom ezeket le) mindenben, amit "imádunk"? Vagy másképpen: hol az a határ, ahol már nem Isten az, amit imádunk? Egyáltalán van határ? És ha igen, azt ki szabja meg? Isten? Ember?

izrael miszteriuma (törölt) 2009.06.25. 15:20:51

@bonne:
Hát igen, a LÉLEK jelenléte a legfontosabb az Egyházban!

Szentlélek nélkül távoli az Isten,
Krisztus a múlté,
az Evangélium holt betű,
az Egyház egyszerű szervezet,
a tekintély uralkodás,
a misszió propoganda,
az istentisztelet emlékek fölidézése,
és a keresztény cselekvés rabszolgamorál.

De őbenne: a kozmosz fölemelkedik
és nyögve szüli az Országot,
a feltámadt Krisztus itt van,
az Evangélium életerő,
az Egyház szentháromságos közösség,
a tekintély szabadító szolgálat,
a misszió Pünkösd,
a liturgia emlék és elővételezés,
az emberi cselekvés megistenült.
(Uppsalai jelentés 1968.)

Mónus 2009.06.26. 02:02:15

@északi szél: "létezik-e olyan, hogy az ember ne önmagát keresse. Nehéz kérdés. Sokak válasza egyértelmű nem - ami elég realista hozzáállást tükröz.
Oda jutok, hogy fölvetődik a kérdés: létezik-e a Megváltás? Más szavakkal: létezik-e az átmenet az ego által meghatározott létmódból a szeretet létmódjába?"

Bocsánat a késői válaszért. Azt kérded, hogy lehet-e úgy szeretni, hogy az ember nem vár semmit cserébe? Mert hogy igen, az a kereszténység lényege. Jézus tanításának is, hát hol volt neki jó, hogy meghalt... persze nehéz, de meggyőződésem, hogy attól még létezik... és ennek a keresése az átmenet maga.

Mónus 2009.06.26. 02:15:34


Ami még fölvetődött bennem, hogy ha az egónk szerint viselkedünk, akkor magunkért vagyunk Istennel. A szeretet meg az, hogy Istenért vagyunk Istennel. Az előzőből jön a biztonságérzet, a megnyugvás, az utóbbiból pedig a szolgálat alázat stb. De ez a dolog, végsősoron, egy. Az Istennel való szeretet-kapcsolat, mint minden kapcsolat, kölcsönös - adok valamit, és kapok is valamit. Sőt, szerintem ez a legszebb ebben az egészben, hogy a kettő nem elválasztható, hogy a szeretet mindkét félnek nagyon jó.

A kérdés nyilván az, hogy mi van akkor, ha a szeretet nem örömöt, hanem nehézséget hoz. Mert az én-te a szeretetben törvényszerűen összemosódik, és csak az egyes ember "hátsó gondolata" árulhatja el tisztán (viszonylag), hogy önzésből, vagy odaadásból cselekszik. Ez vonatkozik a bálványimádás témakörére is: a "vallásos életmódban", az Istennel való akármilyen kapcsolatban az "én" és az "Isten" nem válik el egyértelműen egymástól. Szóval az "én" felelős azért, hogy mennyire szeretetteli vagy felüetes ez a valódi/színlelt kapcsolat.

Androidus · http://d-ketto.blog.hu 2009.06.26. 13:53:35

@JoeHarper: Ej de kár, hogy csak most vetődtem újra ide. Azt mondod: "Nono, azért nem mind a 10 parancsolatról van itt szó! :-). Egyébként a "hívő ateista" elég ellentmondásosnak tűnik, pláne az első parancs figyelembevételével. :-)"

A "hívő ateista" kifejezést nem én találtam ki. Azokra vonatkozik, akik hisznek valamiben, de nem érzik szükségét, hogy konkretizálják hitüket a vallás által. És ez azért borzasztóan releváns itt, mert pont ez a két parancsolat az, ami körüljárja az Istenhez fűződő viszonyunkat. A bálványimádás a legkonkrétabb istenhit, nem? Az én "hiszek abban, hogy a dolgok jóra fordulnak, hiszek a jóság erejében stb." típusú hitem pedig a legelvontabb.

A parancsolatok tekintetében pedig a Biblia szövegét tekintettem, ahol nincsen szó imádásról.

szpal 2009.06.27. 01:01:20

@bonne: igen, a Lélek imádkozik az Istenhez, de ezt az én érdekemben teszi, és erről engem is "értesít", amikor szintén ő, a Lélek, a hitet adja. De emellett a Lélek az is, aki ebbe az imádkozásba engem is bevon, úgy, hogy néha én is a magam emberi szavaimmal Istenhez forduljak. Tehát nem a passzivítás, nem a nem cselekvés a helyes, hanem a Lélekkel való együtt-imádkozás, ahogy Pál írja u.itt (Róm 8,16) "a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt", ez egyben válasz @északi szél az egót kicsit rossz színben feltüntető hsz-ra is.

YganA 2009.07.01. 09:55:09

Nekem az Ima, az Imádat olyasmi, mint rákerülni egy nagyszerű hullámhosszra, amelynek révén létrejön egy tökéletes kapcsolat a Legerősebbel, a Legközpontibbal, a Legszebbel. Egymásnak adjuk teljesen magunkat, hiszen Őbelőle származom, a szeretetéből, és nekem Ő a biztonságom, gyönyörűségem, forrásom, stb.
Szerintem nem árt, ha vannak szimbólumok (pl. szobrok, képek, zene, stb.)amelyek segítenek egy kicsit ebben a kapcsolatteremtésben, miközben rohangálunk ezer dolgunk között. Persze, jó lenne, ha ezek nem a giccs tartományából származnának, hanem tényleg művészi értékkel bírnának, a XXI. században is.

YganA 2009.07.01. 10:15:17

@aftermodern: Nem tudom, ma is érvényes-e még, ahogyan leírtad, de nagyon hasonlóképpen gondolom én is - legalábbis most.

YganA 2009.07.01. 10:30:19

@vizitunderex: Hasonló kérdések bennem is felmerülnek - szintén behúzott nyakkal. (De hiszen az imádatra inspiráló szivárvány, az édes kisbaba, a zengő muzsika, a gusztusos tál étel és a szívemnek oly kedvesek is Isten szerető lelkének kisugárzásai, nem???)

vizitunderex 2009.07.01. 12:51:44

@YganA: Köszönöm. Nagyon egyetértek.

YganA 2009.07.01. 19:42:34

@vitalis: Nagyon egyetértek. És úgy gondolom, hogy sok "ateista" nem fizikai, hanem esetleg más, nem kézzelfogható akadályok (pl. mélyen gyökerező, esetleg kivülálló számára nem is könnyen megérthető családi hagyományok) miatt nem kapja meg direkt módon a hit kegyelmét. Ugyanakkor az életével azt bizonyítja, hogy -számunkra talán felfoghatatlan módon - mégiscsak a krisztusi értékek szerint működik, amelynek vezérelve a felebaráti szeretet ezerféle megnyilvánulása.

aftermodern · http://aftermodern.hu 2009.07.05. 13:30:03

@YganA
az persze, csak épp hajnali negyed 4 volt...

Jezsu0 (törölt) 2009.07.06. 16:06:50

Miért van az, hogy a mai (?) ember számára a Szentségimádás olyan kiemelt formája az Istennel való kapcsolattartásnak, ami szinte önmagában egyfajta "minőségi garanciát" jelent?

Kedves papok, ti hogy vagytok ezzel?
Krisztus teste nyilván különleges valóság rom. kat.ok számára. De kell / lehet ilyen jelentőséget tulajdonítani annak, hogy az Oltáriszentség előtt időzünk?

---
"B" kérdés: Bármely forma gyakorlása / előnyben részesítése közelebb visz bennünket ahhoz, hogy mi a helyes imádás? Ha igen, hogyan?

bonne 2009.07.06. 18:36:57

@Jezsu0: a helyes imádás kérdése egy nagy rejtély. Pál szerint akárhogyan is próbálkozunk, abból imádás nem lesz (Róm 8, 26). Van, ami éneklés, van, ami időzés, van, ami versmondás, van, ami érzelgősség. Ez még kevés, van egy rakás tevékenységünk, ami ugyanezeket tartalmazza, mégis közmegegyezé,s hogy az nem imádás.

Egy történet jut eszembe, amikor Jézus a tanitványokkal együtt volt a csónakban. Ő aludt. A vihar tombolt. A tanítványok fejvesztve menekültek - a csónak orrából a végébe, a csónak végéből az orrába. Amint egyiküknek félig visszatért a lélekjelenléte, felébresztette Jézust, hogy ő is csináljon valamit, ha egyebet nem, hát fussanak együtt. Mert az milyen jó ilyen feszült helyzetekben. Levezeti, úgymond. Jézus hozzájuk csak annyit szól: "ti hitetlenek...". Majd a szélhez is szólt, futólag, nem egészen olyan drámai módon, amint azt a filmeken láthatjuk... de az igazi csoda nem ez.

A csoda az lett volna, ha a tanítványoknak ott a csónakban, a halál torkában az is elég lett volna, hogy együtt vannak -egymással, meg Jézussal- akkor is, ha éppen alvás miatt nem is nagyon tud figyelni arra, hogy mi történik és milyen csodát kérnek tőle.

Így együtt lenni Vele, abban a viharban, amit az élet kavar, látva, hogy alszik és elfogadni ezt a legáldottabb állapotnak: imádás.

Istent nem nézed hülyének, nem nyalod a talpát alamizsnáért, nem igyekszel ott lenni, ahol nem vagy, nem zavarod meg a zajt: imádás.

Minden forog körülötted, de te bemész a legmélyebbre, a vihar közepébe, ahol, és csakis ott, magával ragadhat a Csend, mint egy nagy ujj, mely megállít, megdöbbent... és semmi szükséged szólni, mert ... mert.

Jezsu0 (törölt) 2009.07.07. 12:37:24

Bonne, köszönöm az ihletett választ!

"van egy rakás tevékenységünk, ami ugyanezeket [éneklés, időzés, stb.] tartalmazza, mégis közmegegyezés, hogy az nem imádás."

Szerintem is, és jó lenne talán, ha ebben lenne valami elmozdulás. Mert az (ifjúsági) gyalogos zarándoklatokra, népviseletes körmenetekre való felhívások hatására a hétköznapi ember rutinból rangsorba állítja a dolgokat. Talán mert a vallásosnak mondott tevékenységek önmagunk előtt is könnyebben igazolhatók? Mert cselekedni = imádni? Erőt venni magunkon = imádni?

---
"Istent nem nézed hülyének, nem nyalod a talpát alamizsnáért, nem igyekszel ott lenni, ahol nem vagy, nem zavarod meg a zajt: imádás."

Ó! Igen. És mondjuk, egy ilyen mondat HELYESEN értése lehetne egy lelkigyakorlat, vagy a Szentségimádás (!) :-) mottója.

---
"felébresztette Jézust, hogy ő is csináljon valamit"
haha :-)

NickNickNick · http://nemzetiagyhalal.blog.hu/ 2009.07.08. 14:41:57

Jézus azt üzeni, hogy megfájdult a feje a sok okoskodástól, úgyhogy kiment gyalulni, mert annak legalább van értelme.

replay 2009.07.14. 20:50:36

Jn 4,24
Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.

replay 2009.07.14. 20:52:20

Kivonulás könyve 20,3-5
Senki mást ne tekints Istennek, csak engem. Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok.

replay 2009.07.14. 20:59:58

A cikk régebbi, én csak ma olvastam. Remélem azért még valakihez eljutnak a kommentjeim, főként hozzád, kedves bonne.

Nincs értelme azon rugózni, hogy a Mária kép előtti áhítat tisztelet vagy imádat-e, illetve hogy hol a határ. A tízparancsolat elején (Kivonulás 20) amit idéztem, egyértelmű a helyzet.

Hogy merülhetett fel egyáltalán, hogy a Bibliát kihagyva magunk próbáljuk meg megfejteni a saját okoskodásunkkal a kérdést? (Ha jól értem a "textbook" utalást. Ha nem, elnézést.)

replay

Jezsu0 (törölt) 2009.07.15. 18:15:10

Replay, jó meglátásaid vannak - egy dologhoz szólnék hozzá:

Azt hiszem, hogy a Bibliát nem kihagyva (vagyis olvasva) IS tökéletesen és végzetesen félre lehet érteni ezt a kérdéskört, - ahogy bármi mást!
Ez a sanyarú helyzet, amit igazol az élet, a sokféle felekezet, kis és nagyegyház is.

replay 2009.07.17. 21:13:43

Jezsu0,
szerintem a határok akkor elmosódottak, amikor az ember nem akarja megtenni Isten rá vonatkozó akaratát. Ilyenkor jönnek a kifogások, a sok magyarázat, stb. Szerintem ezért van az is, hogy a Bibliát lehet többféleképpen értelmezni, mint bármilyen más írott szöveget is. Lehet belemagyarázni, lehet felhasználni mindenféle célra. Például valahogyan biztos ki lehet hozni belőle, hogy lehet képeket meg szobrokat is tisztelni, de azt is hogy nem. De ettől függetlenül létezik egy helyes út, és aki kész követni Krisztust, az képes felismerni a Bibliából azt is, hogy mi az igazság, és nem a saját magyarázatát igazolni.
Szerintem.

Ehhez két rész: Jn 18,37; Jn 14,6

üdv!
replay :)

NickNickNick · http://nemzetiagyhalal.blog.hu/ 2009.07.24. 10:54:37

@replay: ajaj, szakértőre akadtunk =))

előre is elnézést, tiszteletlen leszek.

kedves kolléga, nuncsakuként tetszik hadakozni a bibliával (Ószövetség -- lánc -- Újszövetség //
csörrrrr // csak-csak-csak-csakkkkkk, hijáááááá !!!!!! TWOKKKKKK)

Ezúton kéretik a rendeltetésszerű használathoz visszatérni. Ha túlzottan ragaszkodsz az idézeteidhez, a bálványaiddá válnak. Jézus sose olvasta az újszövetséget, mégis egész jól elboldogult =)

Tessék kimenni a strandra, fagyit enni, nézni a csajokat, ateistákkal sörözni, focizni, meg ilyenek.

replay 2009.07.26. 11:47:38

@Nick_: Helló!
Szerintem Isten szava az egyetlen olyan dolog, ami nem válhat bálvánnyá, mert az valódi. Ha túl sokat foglalkozom Istennel, Isten is a bálványommá válhat?

Mindenesetre értem amit írsz, akármilyen hihetetlen a kommentjeim alapján a hétvégén szinte mindet megcsináltam amit írtál. :-) Viszont úgy gondolom, ha a hitbeli kérdésekről van szó, akkor meg kell maradni egyfajta komolyságnál. Ez nem zárja ki hogy élvezzük a természetet, és az életünket, csupán úgy vélem, ez két külön műfaj, és nem jó összemosni őket.

Jézus pedig Isten és ember volt, mi pedig csak emberek vagyunk, ezért szerintem mi nem tudunk úgy boldogulni magunktól (pl. Biblia nélkül) mint Jézus.
Mit értesz rendeltetésszerű használat alatt?

NickNickNick · http://nemzetiagyhalal.blog.hu/ 2009.07.26. 16:41:58

a valódi bölcsesség benne van a bibliában, mint sok más iratban is. a valódi bölcsesség (a "végső igazság") összeköt minden embert, mégis mindenki a saját szája íze szerint magyarázza a szent könyveit, ami szétválasztja az emberi közösségeket. ha hiszünk abban, hogy az isten egy, és az igazsága is egy, akkor nem kell ragaszkodnunk a saját szent irataink paragrafusaihoz, csak a saját szent könyvünkben szereplő mély igazságtartalomhoz, ami nem a betűkből áll össze, hanem abból, ahogy megéljük a bölcsességet. ha kompromisszumok nélkül akarsz téríteni, akkor az ószövetségi "az én istenem erősebb mint a tiéd ezért most jól beverem a fejedet" holtpontról igen nehéz elmozdulni.szerintem.

replay 2009.07.26. 21:17:22

Szia Nick_,
Az első mondatodra reagálva: én úgy hiszem, a Bibliában olyan igazság van, ami semmilyen más iratban nincs.
Úgy látom a kettőnk közti véleménykülönbség abból ered, hogy te valahogy általános igazságként tekintesz a Bibliára, én pedig konkrétabb kérdésekben is abban keresem a választ. Nem téríteni szeretnék, elfogadom ha valaki másképp gondolkodik, de sajnos nem írtad le hogy te mit gondolsz a kérdésről (bálványimádás). Nekem ebben a témában van egy véleményem, amit az általam idézett szentírási részek alapján alakítottam ki, de ezekre még nem kaptam választ, hanem a vita eltolódott a Szentírás használata felé.

Habár tavaly a Biblia éve volt, mégis a Biblia használata még mindig meglehetősen visszafogott. Úgy érzem és tapasztalom, hogy sok katolikus társam csupán egyfajta kiegészítőként tekint rá, és nem alapként. Mintha félnénk használni, mondván úgyis sokféleképp lehet értelmezni, úgyis sok vita és háború volt miatta. Szerintem fontos minél jobban megismerni a bibliát, mert önmagában kevés az a hit, hogy az Isten egy és az igazsága is egy. Mert ettől lehetnénk muzulmánok is, vagy zsidók, mi mégis Jézusban hiszünk. De miért? Mit tudunk Jézusról? Legfőképpen azt, ami az evangéliumokban le van írva róla.
Én buzdítani szeretnék mindenkit, hogy olvassa, és gondolkodjon róla, ez fontosabb ügy mint maga a kérdés, amit ez a post boncolgat.

üdv! replay

NickNickNick · http://nemzetiagyhalal.blog.hu/ 2009.07.26. 23:54:00

@replay: "én úgy hiszem, a Bibliában olyan igazság van, ami semmilyen más iratban nincs."

te egy rendkívül széleskörű olvasottsággal és tévedhetetlen ítélőképességgel megáldott ember lehetsz, ha ilyesmit ki mersz jelenteni ... =)))

abból a szempontból egyetértünk, hogy nagy valószínűséggel az újszövetségben minden számunkra fontos dolog benne van.

de egy hegyet sok oldalról meg lehet mászni, miért ne lehetne mások útja is értékes és tökéletes. szerintem Isten tervébe simán belefér, hogy a nagy vallástanítók igazságai nem kizárólagosak, hanem pl. kiegészíthetik egymást, sőt, párhuzamosan is igazak lehetnek.

ami a bálványokat illeti, szerintem az ember sok sok bálványban hisz életében. ezeket lehet elégetni, de én az enyémeket lassan már inkább elteszem emlékbe, mint a fejlődésem mérföldköveit.

replay 2009.07.28. 18:24:10

@Nick_:
Helló, ez kicsit hosszú lesz, bocs érte. Pár dologra reagálok, amiket írtál.

Nem vagyok rendkívül széleskörű olvasottsággal bíró ember, a kulcsszó a HISZEM volt. Például az örök életre, a feltámadásra gondolok. Ez tudtommal ilyen formában nincs meg semelyik másik vallásban. Jézus személye is egyedülálló: hitünk szerint ő nem csak egy vallásalapító volt, hanem Isten Fia is. Ez teljesen egyedülálló dolog, és furcsán hangzik de Buddha, Mohamed mind csak emberek voltak. Így nem mindegy, hogy Te kinek tartod őt, kedves Nick. Az sem, hogy mit kezdesz azzal a mondattal az Újszövetségben, hogy
"Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." (Mt 16,16)
Kihagyod? Nem fogadod el? Elfogadod?
Nem tudom bebizonyítani, hogy mi az igazság, csak hinni, de a vallásnak ez a lényege.

Azt írod, hogy a hegyet több oldalról is meg lehet mászni. Ezt szeretném árnyalni egy kicsit. Szerintem ez a mondat két dolgot is jelenthet.

Egyrészt úgy gondolom, hogy egy hívő buddhista ember is üdvözülhet, vagy hindu, vagy akármilyen más vallású ember.
De van egy másik vetülete is a kérdésnek, amely a tanításokra vonatkozik.
Szerintem a különböző vallások "igazságai" közül nem lehet mindegyik egyszerre igaz, mert sok kérdésben ellentétesek. Például hogyan lehetséges, hogy egyszere legyen tisztítótűz és ne is? Vagy eleve elrendelés és szabad akarat egyszerre hogy létezik? Vagy például halálunk után vagy reinkarnáció van, végül megsemmisülés a nirvana-ban, vagy feltámadás, és örök élet. A kettő együtt nem működik.
Nem hiszek a "minden egy" és hasonló elméletekben, mert felszínesek.
Ha a vallások mélyére próbálunk nézni, úgy azok egy ponton túl más irányba tartanak. Persze nem vitatom a közös vonásokat, de túlzásnak tartom azt hogy mind igaz és ugyanoda vezet. SZERINTEM.
Ez oda vezethet hogy az ember a különféle vallásokból, eszmékből csipeget magának, ami neki tetszik, de egyikben sem mélyül el igazán, egyiket sem követi igazán. Ez felszínesség.

Utolsó gondolatom az volt, hogy vigyázz azzal a gondolkodással, hogy
"szerintem Isten tervébe simán belefér,"
Ezt mire alapozod? Az ember nem képes rá, hogy Isten helyébe képzelje magát, vagy hogy megpróbáljon az "ő fejével gondolkodni". Ez lehetetlen. Miért gondolod korrektebbnek azt, hogy neked magadtól van egy elképzelésed Istenről, mint amikor én a Bibliából hozok példákat?

Ha gondolod privátban folytathatjuk, replay4 [kukac] freemail.hu a címem.
üdv!

NickNickNick · http://nemzetiagyhalal.blog.hu/ 2009.07.28. 19:15:42

@replay:

Jézus összes bölcsessége, amivel eljutsz az üdvösségre, elfér néhány félmondatban, a többi sallang. A fontos félmondatok, ha nem is ugyanabban a formában, előkerülnek a "komolyabb" eszmerendszerben, persze szintén sok sallang közé rejtve.

Jézusnak - és a többi "lelki vezetőnek - azért volt/van nehéz dolga, mert a már felismert, beépített, utólag rém egyszerűnek látszó spirituális igazságokat hiába írod körül, az egyes ember egészen addig nem tudja értelmezni őket, ameddig ő maga meg nem érett az igazság befogadására, megértésére. Jó példa erre a Tabula Smaragdina, amely a bölcsek szerint tartalmazza a lelki tökéletességhez vezető összes igazságot, a lehető legegyszerűbb módon, szó szerint leírva, de hiába olvasod el ezerszer, nem fogod megérteni, csak akkor, amikor már a spirituális igazsághoz vezető utat cselekvő módon, saját magad végigjártad.

Ami az elmélyülést meg a felszínességet illeti, meg a "mi katolikusok szartuk az egyenlítőt és ha nem egyenes akkor majd a Föld is forogjon görbén", hát, ez a gondolkodás szerintem eléggé zsákutca, mert minden más vallás ezt csinálja, és alkalomadtán borzalmas dolgokat művelnek egymással emberek a hitük nevében. Meg vagyok róla per pillanat győződve, hogy vannak párhuzamos igazságok. Ma már nem lepődsz meg azon, hogy egy másik kontinensről telefonál valaki, és ugyanabban a pillanatban hallod a hangját, mint ha melletted lenne, pedig nincs ott. Ezek az apró csodák behálózzák már a földi létünket is. A transzcendenciába "simán belefér" (LOL), hogy nem kell vitatkoznod egy mohamedánnal mert neki isigaza van, meg neked is. Az a lényeg, hogy a saját igazaddal boldog tudj lenni, és ebből fakadóan másokat is boldoggá tudj tenni. Gyümölcséről ismerni meg a fát. Én a magam "felületes" módján sokkal kiegyensúlyozottabbnak érzem magam most, mint amikor 17 évesen fél napon keresztül térítettem egy szerencsétlen protestáns srácot a Mária-kultusszal kapcsolatban. A mai napig borzalmasan szégyellem magam amiatt.

replay 2009.07.28. 20:47:20

Ha holnap jönne valaki és értelmesen elmagyarázná nekem, hogy az egész Újszövetség egy tévedés, akkor én hajlok rá hogy átgondoljam amit eddig hittem, és akár felül is írjam. Ezért feszegetem mindig ezeket a kérdéseket. Az pedig miért baj, ha úgy gondolom, hogy igazam van? Hiszen belül mindenki úgy gondolja, hogy igaza van, te is és én is. Ez normális, és ezért kell szerintem megbeszélni és építő módon vitatkozni az eltérő felfogásokról. Ennek a blognak is ez a célja. De ez még távol áll attól, hogy én szartam az egyenlítőt, ahogy te fogalmaztál. A felszínességet nem más vallásokra értettem, hanem azokra, akik minden vallásból csak egy kis szeletet tesznek magukévá, de nem merülnek bele igazán egyikbe sem.

Amúgy Jézusnak a szeretet parancsa volt az egyik legfontosabb tanítása, és ez a szeretet-himnuszban is meg van erősítve (1Kor13): ha szeretet nincs bennem, semmit sem ér a prófétálásom. Szóval ez már eleve gátat szab az erőszakos térítésnek, amit én is elítélek.

Szerintem a technika csodái nem feltétlenül hozzák közelebb a kultúrákat, és semmi közük sincs az élet „nagy kérdéseihez”. A technika csak eszköz, amit lehet jól is meg rosszul is használni.

Végül Jézus olyat is mondott, hogy aki eszi a testét és issza a vérét annak örök élete van és Jézus feltámasztja őt az utolsó napon. (Jn 6,54) Szerintem ebből két eset származik: Jézus Isten volt és igaza volt, vagy pedig „csak” ember volt és akkor őrült. Mert egy ember nem támaszt fel egy másikat, ez őrültség. Ha ez a helyzet, akkor az egész Újszövetség „hamis”. Viszont ha Isten volt, akkor viszont nem Jézussal kéne a leginkább foglalkoznunk? Nem Isten a leghitelesebb? Jézusnak pedig nem a tanaiban kell hinni, hanem magában Jézus személyében. Ez egyik másik vallásalapítónál sincs így. Az, hogy az ember kinek fogadja el Jézust, az mindent eldönt, és az erkölcsi tanítások ehhez képest csak másodlagosak. Erről mit gondolsz?

u.i.:
SZERINTEM.

NickNickNick · http://nemzetiagyhalal.blog.hu/ 2009.07.28. 23:45:14

@replay:

Mint ahogy említetted, az embereknek és a kultúráknak megvan a maguk "egyedül üdvözítő" saját igazsága, érzékenyek rá, és készek vitába (esetenként harcba) szállni érte. Én azt sejtem, hogy EGYSZERRE is lehet "igaza" minden olyan embernek, aki a lelki tökéletesedést keresi.

Csak hogy visszakanyarítsuk ezt az eszmecserét az eredeti témához: az Isten "imádata" szerintem ott kezdődik, amikor az ember feladja a saját világi igényeit, ambícióit, sőt, talán a különálló személyiségét is, kvázi feloldódik Istenben, és kizárólag az ő eszközévé (kisugárzásává?) válik. Ebben az állapotban nem sok értelme van azoknak a relatíve szekuláris tanításbeli különbségeknek, amelyeknek akkora jelentőséget tulajdonítunk. Egy buddhistának a megvilágosodás állomásai, a jóginak az egyre tökéletesebb meditáció hasonló funkciót tölthet be, mint ahogy mi tanuljuk a szentségimádást. Nem gondolnám, hogy csak azért tökéletlennek kell gondolnunk az ő útjukat, mert mi nem értjük meg azt, a kultúrájuk megfelelő ismerete és az őáltaluk átélt istenélmény tapasztalata híján.

replay 2009.07.29. 16:44:05

@Nick_:

És mi a helyzet az öngyilkos merénylőkkel, akik azt gondolják hogy Allah üdvözíti őket szent tettükért? Vagy azokkal a hindukkal, akik éheznek, mert a tehén számukra szent állat, és különben is hitük szerint tilos más élőlények megölése?
Gondolj bele, ha tévednek, akkor emberek feleslegesen éheznek egy vallás miatt!!
Az, hogy az embernek milyen a világnézete, és hogy milyen a vallása, alapvetően hatással van az életére és a tetteire. Az emberek élete egy helytelen nézet miatt lehet rossz is, gondolj a szektákra. Nem mindegy hogy ki mit hisz, és nem ugyanoda vezetnek a különböző utak.

Szóval az hogy ki mit gondol Isten imádatáról, alapvetően meghatározza az életmódját is, és ez az általam felhozott példák alapján koránt sem közömbös, mert ez jelenthet akár tragikus rosszat is, sőt mi több, értelmetlenséget.

Amiket írtál: meditáció, a vallásos élmény, a szentségimádás mind csak eszközök, az eszközök tekintetében pedig vannak hasonlóságok, ez igaz.
De szerintem nem az eszköz az, ami fontos, hanem a cél, amit el akarunk érni, márpedig a különböző vallások más célokat tűznek ki. Már csak magamat tudom ismételni, de szerinted hogy fér bele a párhuzamos igazságokba, hogy egyszerre reinkarnáció legyen illetve egyszeri élet és utána kárhozat vagy üdvösség? Mert ez fontosabb kérdés mint az hogy kinek milyen a vallási gyakorlata.

Az Isten eszközévé válás gondolatával egyetértek veled.

uszo 2009.07.29. 21:52:24

@replay: Bocsi, hogy beledumálok. szerintem Nick a pozitív dolgokról beszél arról ami összeköt. Lelki eszközökről hogy az ember elérje a célok célját. Boldogságot, igazságot...A helyes út megtalálásaban a lelkiismeret kiváló iránytű az pedig rendelkezésére áll mindenkinek.Az emberölés Isten nevében semmiféle vallásnak, vagy ideológiának a nevében nem tolerálható,ez nem része a vallás és gondolat szabadságának. Önellentmondást nem támasztunk. Ezeket az emberiség már felfogta. Gondoljunk a II.világháború után megszületett emberjogi dokumentumokra.

A tehén megevése érdekes dolog. Szerintem a keresztény kultúra is eljut egyszer oda, hogy etikai szempontból ciki lesz húst enni. Ami valóban elfogadhatatlan a hinduizmusból az a kasztrendszer. Ezt is tudja minden becsületes ember ha vallásos ha nem.

NickNickNick · http://nemzetiagyhalal.blog.hu/ 2009.07.30. 00:11:26

@replay: Sajnos ezekre a kérdésekre egyelőre nem tudok neked korrektebbül válaszolni.

replay 2009.07.30. 14:17:12

@Nick_: Számomra véleményformáló volt ez a kis vita, köszönöm a hozzászólásaidat, remélem számodra is az volt.
Én köszönöm uszo-nak is a kommentet, mert néha jó egy harmadik fél is, aki úgymond külső ember. :-)

ciao!

uszo 2009.07.30. 22:33:57

@Nick_: Olvastam a nemzeti agyhalál c.biogodat. Nagyon jó.

YganA 2009.07.31. 07:43:59

@Nick_: @uszo: Nekem is nagyon tetszett!

Két megjegyzés:
1.Vajon lehetne-e és hogyan érvényesíteni a személyes felelősségünket? (Vezetőink nemzésében/szülésében, nevelésében, kiválasztásában, megtűrésében, körüllihegésében-"imádatában", ...)
2. M.K. olyan félelmetes sztár, akinek teljesen mindegy, mit tanult, mik a normák, mi életveszélyes - lényeg, hogy irdatlan nagy balhék hősnője legye, hiszen attól még fényesebben csillog a H...ség Égboltján.

NickNickNick · http://nemzetiagyhalal.blog.hu/ 2009.07.31. 10:19:21

@YganA & uszo: ezek a kérdések a Nemzeti Agyhalál blogra tartoznak, kérem őrizzük meg ennek a blognak az integritását. köszi

filosz · http://radio.sztaki.hu/node/showSeries.php/011se170/from__11#progs 2009.08.21. 17:56:30

elég lassan kapcsolok, de talán még nem késő újra felvenni ennek a topicnak a fonalát. nagyon kiváncsi lennék véleményetekre az alábbi kérdésben: nemrég jézus betániai megkenetéséről kellett prédikálnom a gyülekezetünkben és a felkészülés során arra a következtetésre jutottam, hogy ez egy érthetetlenül mellőzött üdvtörténeti esemény volt, jézusnak a krisztussá válása gyakorlatilag, aminek legalább annyira feltétlenül be kellett következnie, mint jézus vízkeresztségének. talán mert egy asszony által történt (ez is), fallokrata civilizációnk nem tudott vele igazán mit kezdeni? merjük-e meglátni a jelentőségét és merünk-e lépéseket tenni azért, hogy ez az aktus az őt megillető helyre kerülhessen az egyházi ünnepkörben? vagy ti ünneplitek?

amúgy az igehirdetés itt hallható: radio.sztaki.hu/node/get.php/011pr2201

a felvétel egy ezékiel idézettel kezdődik, de ez ne tévesszen meg senkit, a fő téma a megkenetésről szól majd.

azallamenvagyok 2009.12.22. 22:29:00

elég suta felvetés lesz: van imádat és van szerető kapcsolat, "leosztott" szerepkörökkel. A bálvánnyal egyoldalú az ember kapcsolata legyen az egy túlmisztifikált szerelem, az alkohol, egy eszme, egy mágikus hatalmúnak kikiáltott tárgy... Isten imádatának lényege viszont a kölcsönös szeretet, nem?

imagi 2009.12.23. 14:19:57

@azallamenvagyok: "...van szerető kapcsolat, "leosztott" szerepkörökkel"-nagyon falsul hangzik számomra," leosztott".

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.12.23. 20:39:14

@imagi: Szerintem @azallamenvagyok: arra gondolt, hogy mindkét ige kijelöli a résztvevők közti viszony jellegét. Kvázi, "leosztja" a szerepeket már maga a fogalom amit használunk. És nem véletlen, hogy a bálványokat nem lehet "szeretni".
Az én számomra ebben nincs semmi disszonáns. (Sőt.)

Naómi80 2009.12.25. 00:06:56

'replay 2009.07.14. 20:52:20
Kivonulás könyve 20,3-5
Senki mást ne tekints Istennek, csak engem. Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. "
Pontosan, az aranyborjú jut eszembe a bálványimádásról, amikor idegen istenekhez imádkoztak a kivonuláskor, és nem az amikor a katolikusok a templomukban szűzmáriához imádkoznak, mert nem a szobornak szól az az ima szerintem, bár én még életemben nem imádkoztam hajbókolva sem egy Szűzmária sem egy Siratófal előtt:D
1 A nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, azért összegyűlt Áron körül és követelőzött: "Készíts nekünk egy istent, amely előttünk jár. Nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból."

2 Áron így válaszolt: "Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléről és hozzátok ide."

3 Az egész nép leszedte füléről az aranyfüggőket és Áronhoz vitte.

4 Ő átvette a kezükből, összeolvasztotta és aranyborjút öntött belőle. Azok így kiáltoztak: "Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból."

5 Mikor Áron ezt látta, oltárt épített előtte és kijelentette: "Holnap az Úr ünnepe lesz."

6 Másnap reggel korán fölkeltek, égőáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be. Az egész nép letelepedett enni és inni, azután újra fölkeltek és mulatoztak.

Az Úr tájékoztatja Mózest

7 Az Úr így szólt Mózeshez: "Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból.

8 Hamar letértek az útról, amelyet előírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, azt imádták, áldozatot mutattak be előtte, és így beszéltek: Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból."

9 Az Úr még ezt mondta Mózesnek: "Látom jól, hogy keménynyakú nép ez,

10 engedd, hadd gyúljon fel ellenük haragom, hadd töröljem el őket, és téged teszlek nagy néppé."

Bocsánat a nyers modoromért, nem akarok megbántani, sem megbotránkoztatni senkit sem, de ez a véleményem.

Naómi80 2010.01.11. 01:50:35

@replay: "Ami az elmélyülést meg a felszínességet illeti, meg a "mi katolikusok szartuk az egyenlítőt és ha nem egyenes akkor majd a Föld is forogjon görbén", hát, ez a gondolkodás szerintem eléggé zsákutca, mert minden más vallás ezt csinálja, és alkalomadtán borzalmas dolgokat művelnek egymással emberek a hitük nevében."

Mi bajod van? Szorulás? Szedjél hashajtót! Alkalomadtán borzalmas vagy!

álomfejtő 2010.01.11. 08:58:37

Régi topic, de mindig aktuális.Megfigyeltem magamon, hogy nagy terű templomokban tulajdonképpen fel sem merül, hova nézzek a szertartás közben, mert a pap olyan távol van, ráadásul semmi személyes kontaktusom nincs vele, így a befele fordulásban Istenre tudok figyelni, azonban a mise maga is távoli, a prédikáció nem szólít meg.
Egy kisebb terű templomban, ahol a pap a gyónások során közelebb került hozzám, mint ember is, a mise folyamatában, a prédikációban személyesebben szólít meg, s ez jó. Azonban a liturgikus szövegekben az Istent megszólítva, Istenre gondolva éppen ez a személyes közelség zavaró. Ilyenkor keresztre, vagy épp az "oltárkép"-re szegezem a tekintetemet.Ez azért is van így konrét esetben, mert az adott templom bővítése során a tabernákulum, és az oltár nem esik egy egyenesbe, mint a klasszikus térbeli kialakítású templomoknál. Ez az építészeti és belsőépítészeti kialakítás azt eredményezi, hogy a pap a liturgia számára nem aktív időszakában is a főhajó tengelyében ül ,kvázi, mint "istenség", erről ő nem tehet, de szerintem zavaró. Szerencsére, az ide járó hívők közössége többségükben a "haladóbbak" közé tartozik, és belső istenképük független a külsőségektől.(a nem haladóbbak? - lehet, hogy őt imádják?:))))))))--)

imagi 2010.01.11. 09:09:55

@álomfejtő: érdekes, mintha az én gondolataimat írtad volna, lehet, hogy egy helyre járunk?