"Mindent akarok, de azt most rögtön/mindent akarok, de azonnal" - ahogy az ős-Bikini énekelte.

Pont C.S. Lewis írja, hogy "Mert a jelen az a pont, ahol az ökkévalóság az idővel érintkezik." Innentől kezdve egyszerű a patás dolga: ettől elszakítani az embert, hogy vagy a múlttal, vagy a jövővel foglalkozzon. Ezért ilyen nehéz. Ránk vannak szállva és dolgoznak.
Egyébként én tisztán érzem, hogy ha megállok gyönyörködni a gyerekeimben, a többiekben, az időjárásban stb., olyan tiszta öröm tölt el, ami Istentől jön, a patás meg bosszankodik, hogy nem tevés-vevéssel, fontoskodással meg ilyenekkel töltöttem azt a néhány percet.

@cserenkov:
Miután pedig ez nem megy, az emberek behúzzák a féket és a fiziológiai szükségleteken túl nem csinálnak semmit, csendes elkeseredettségben élik életüket.
Szerintem ezért nem is érik el az emberek amit elérhetnek, akár az anyagiak, akár a szellemiek(pl. nyelvvizsga), de legfőképpen a LELKIEK terén.

az ember hajlamos arra, hogy az egész életét a jövő előkészítésére fordítsa. majd ha ez, majd ha az...

vigyázni kell ezzel, bár zsákutcának azért nem nevezném. kell álmodni, és az álomhoz vezető utat meg kell keresni.

jaj de jó ez a bejegyzés =)

Amikor Jézus azt mondta, hogy legyetek olyanok, mint a gyerekek, akkor talán pont erre a bizalomra épülő kiegyensúlyozottságra gondolt.

Kézenfekvőnek tűnik, hogy a gyermek mában élése -- leegyszerűsítve -- abból fakad, hogy biztonságban érzi magát, mert még nem kellett szembenéznie azokkal a nehézségekkel, amik a felnőtt létet szegélyezik.

A felnőttnek egy bizonyos érettségi pont felett vissza tudják szerezni ezt a kiegyensúlyozottságot, de immár az isteni gondviselésbe vetett tudatos bizalomra támaszkodva.

@Nick_: csatlakoznék! :-) tényleg nagyon jó a bejegyzés, az egyik legjobb mostanában.
((egy gyereknek is vannak nehézségei, csak sokkal egyszerűbb és tisztább a gondolkodása.))((ja és az, hogy biztonságban érzi e magát, inkább azt mondanám, jobb esetben!!))

Szerintem azért ilyen nehéz megélni az életet, mert a ma nyugati embere fogantatásától fogva megfertőződött az önmegváltás (= kényszeres, önveszejtő önmegvalósítás?) vírusával. Persze ez is "lassú vírus", régebben csak a felnőttkorban okozta tüneteit, de úgy tűnik, egyre hamarabb árt. Kifejlődését a fogyasztott média mennyisége és minősége határozza meg.

A keresztény embernek különösen nehéz így élni, mert az uralkodó ideológiák szerinti önmegváltás kizárja a megváltás elfogadását. Nem véletlen ám a fel-fellángoló Júdás-kultusz! A tudás, a tapasztalat nem boldogíthat, ha nincs ráhagyatkozás.

Az önmegváltást hirdető "újpogány" kultuszok népszerűsége sem véletlen. Mert bizony az önmegváltás nem úgy divat, hogy azért teszünk valamit, szöges ágyon ülve böjtölünk és meditálunk egyedül, hanem úgy, hogy valamit tesznek velünk - istenünkért, a pénzünkért cserében. Pénzért rezeg csak a csakra, pénzért rázza a homeopata, pénzért mossa ki belőlünk a salakot a szcinti, és ugyanő sok pénzért ad hozzá nekünk olyan léböjtöt is, amit ha túlélünk, talán nekünk is jobb lesz, ha meg nem, akkor csak neki.

Nem merünk az Istenre hagyatkozni, racionalista döntéssel pénzért akarunk biztonságot és boldogságot venni, és közben minden, akár rajongók, mániás betegek által elkövetett keresztény misztikától is nagyságrendekkel fantazmagórikusabb elképzelésekkel helyettesítjük az önmegváltás pogány mítosza miatt léket kapott, kiürült lelki kincstárunkat.

Az önmegváltás nyugati antikrisztiánus ideológiájának "apostolai" nem véletlenül azok, akik. Nem véletlen a rokonságuk, és nem a véletlen művei az általuk részben útra indított, részben generált, részben kiprovokált, részben pedig a - mindenhová valami misztikus féregként befurakodó - nyilvánosság fölött bitorolt hatalmuknál fogva fenntartott és terjesztett, antikrisztiánus, és ezáltal természetesen emberellenes ideológiák, a nemzetközi és a nemzeti szocializmus, a konzumizmus és a genderizmus sem.

És még őket is szeretni kell! Legalábbis meg kell próbálni, akár bizony hetvenszer hétszer is. (Ez egy kétezer éves akció. Érvényes szerintem ma is.) Követésüket viszont nem írja elő tudtommal semmi...

Akkoriban még volt egy feltétlen bizalmunk a külvilágunk felé is.. ez az ami idővel megszűnt (a mai világban..) Manapság mindenki csak megtervezi az életét és magasabb posztra akar törni. És milyen tiszták és szeretetben gazdagok a gyermekek! "Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten országát mint a gyermek, nem jut be oda."

Örvendek, hogy megszaporodtak a bejegyzések. Alig találtam meg hol hagytam abba utoljára az olvasását. Na most lesz mit bepótoljak.