Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) isten (19) Isten (8) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Friss topikok

Jézus-mozaik

2010.05.12. 16:45 fab3

A szerdai olvasmány elgondolkodtatott. (Ap Csel 17,15-18,1) Ez nem más mint a híres areupágoszi beszéd. Szent Pál fellép a sok más szónok mellett és hirdeti az evangéliumot. Amit most kiemelnék az Pál érzékenysége és finomsága. Tisztában van a helyzettel, a hallgatósággal. Erre a beszédben valóban igaz: ’mindenkinek mindene lettem.’ Pál beleéli magát a pogány-görög világba, és az jelenlevők tapasztalatukból indul ki. Filozófiai úton közelít: az ismeretlen Isten-nek állított oltárt talán még a beszéd előtt láthatta a közelben. Isten platóni fogalmából, a kimondhatatlanból indul ki: ’benne élünk, mozgunk és vagyunk’ érvel az Apostol.

Mindezt érdemes összehasonlítani más páli beszédekkel az Apostolok Cselekedetéből. Ott van például a nemrégiben hallott Ap Csel 13,13-25. Ebben a részben Pál a zsinagógában szólal fel. A hallgatóságnak megfelelően, a próféciákon, és a zsidó nép más szövegein keresztül közelíti meg Jézus személyét. Jézust, mint a próféciák beteljesítőjét, a régtől megígért Messiást mutatja be.

A két említett nézőpont meglehetősen különbözik. Nem állítom, hogy egyik megközelítés igazabb lenne, mint a másik. Azt viszont igen, hogy mikor ez, mikor az a fajta út tűnik célravezetőbbnek. (Amennyiben a cél a hit továbbadása.)

A Biblia természetesen sok más megközelítést és képet használ. Jézus a Jó Pásztor. Vagy Jézus a szőlőtő. Ezek a Bibliát akár csak felületesen ismerő ember számára is evidens képek. Ezek a képek mind nyilak mutatnak a hit felé, amit vallunk: Jézus az Isten Fia, Jézus a Messiás.

Ugyanakkor fennáll egy veszély is. Nem állítom, hogy általános, de gyakran előfordul. Mégpedig az, hogy elfeledkezünk ezekről a biblikus képekről, és csupán a végeredményt, a dogmákat és hittételeket vesszük figyelembe. Ez pedig könnyen vezethet egyfajta kiüresedéshez. Nem a tétel hibája miatt, hanem, mert a mögöttes tartalom elvész.
Ahogyan Pál hallgatóságában is különféle utak vezetnek Jézushoz, talán nem túlzás ezt magunkra is alkalmazni. Megint csak hangsúlyozom, ezek a képek nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. De élethelyzetünktől, beállítottságunktól függően, miért ne ’fedezhetnénk fel’ újra azokat a Jézus-képeket, amelyek legközelebb állnak hozzánk!

17 komment

Címkék: kép jézus hit

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr891997391

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mv 2010.05.13. 08:23:37

Kedves fab3!

Ez a kép (Jézus-mozaik) nagyon-nagyon tetszik!

Megkérdezhetem, hogy ezt ki készítette, honnan származik?

Ditúr · http://ditur04.blogspot.com/ 2010.05.14. 08:57:21

Sziasztok!
Nem mindegy, hogy Isten hívása mely életállapotban, milyen helyzetben érkezik hozzánk. Az sem mindegy, hogy ki - vagy mi az - aki ezt a hívást közvetíti felénk.
A hozzám eljutott tanúságtételek arról szólnak, hogy kell valamilyen "szenzitív" fogékony időszak, és kell valami finom szó, hívás, és kell egy ember, akin keresztül megszólal Isten. (Megszólalhat Krisztus a természetben is, a tudományban is, Isten pedig mindig küldd egy embert... Pétert, Pált, Jónást, Izaiást, Andrást Lajost, Ritát, mindegy kit, de küldd.
A dogmatika az más. Az már a megtért ember gondolkodása a felismert Istenről.
A matematika megismerését is az egyszerűbb műveletektől kezdjük, nem a bonyolult tételektől. Aki nem alkalmazta gyakran a legegyszerűbb matematikai műveleteket, hiába akarja megérteni a bonyolultabb törvényszerűségeket. Sziasztok:
Feri

fasírt 2010.05.15. 08:34:55

Sziasztok!

Engem nagyon érdekel a téma, annak okán is, hogy a képekkel foglalkozom, mármint belső képekkel (szimbólum terápia).
Mindig is érdekelt, hogy Jézus vajon ma milyen képekkel beszélne pl. egy pályaudvar népének...Nekem nagyon tetszik, ahogy Böjte atya pl. a GPS-t beleszerkeszti a mondanivalójába és nagyon jó képeket használ a ma embere számára. Nem azt mondom, hogy át kell fordítani a Szentírást,de vhogy elvesztettük a kifejezőkészségünket a ma embere számára.

Most lesz a kislányom elsőáldozó végig néztem a hittankönyvét ill. a vizsgakérdéseit. Elég lehangoló. Annyira nem egy mai gyerekre szabott a nyelvezete és a képei, jó volt, hogy lefordítottam az ő "nyelvére", az ő képeire. Nagyon hálás volt érte.

Jiszajah 2010.05.15. 09:38:09

@fasírt: Gondolj bele: jelenleg is XVIII-XIX. századi nyelvezettel próbálunk XXI.századi élethelyzetekre válaszokat találni - és itt nem a fogalmak puszta m e g n e v e z é s é r e gondolok, hanem azokra a belső szemantikai struktúrákra, amelyekre a fogalmiság, mint olyan épül. Vagyis nem szóhasználatról van szó, hanem a szónak - úgy is mint Logosz, de úgy is, mint megszólalás - az érvényességéről. Az Evangélium Jézus-mondásaiban, a logionokban, éppen az érvényesség volt az új: a farizeusok legnagyobb bűne nem annyira a kétszínűség, mint éppen ez lehetett: az érvénytelen fogalmakhoz való ragaszkodás. A fogalomhasználatnak a kritériuma ugyanis az, hogy az érvényes fogalom hat. De hát terapeutaként ez utóbbit Te nálam sokkal jobban tudod...

Az a baj, hogy bizonyos dolgok következetes végiggondolásától visszarettenünk - ilyen például a Sapir-Worf hipotézis a XXI. századra vonatkoztatva -, mert végiggondolni és főleg kimondani új módon az új gondolatokat, mint ahogy "az új bornak is új tömlő való" -azzal jár együtt, hogy a világ már nem állítható otthonosnak s végül az "Emberfiának nincs hol a fejét lehajtania".

A szimbólumok mentén visszafejteve az egyén és közösség viszonyát - mert hát az Éthosz erről szól, amikor szól valamiről - nehéz elkerülni a Teljesség kihívását, amely vagy igazságos, vagy jó, de mindenképpen ellentmondásos. Ha pedig ezzel szembekerülünk, nem árt megfontolni a lehetőséget, hogy "a paradoxon a lakat azon az ajtón, amely mögött I-ten épp ránk várakozik magában...".

Kajla 2010.05.16. 16:39:54

@fab3: „elfeledkezünk ezekről a biblikus képekről, és csupán a végeredményt, a dogmákat és hittételeket vesszük figyelembe. Ez pedig könnyen vezethet egyfajta kiüresedéshez. Nem a tétel hibája miatt, hanem, mert a mögöttes tartalom elvész.”

Nagyon egybecseng ezzel az alábbi:

„Én teljes mértékben kiállok a pápai tanítások mellett, de még soha nem találkoztam olyan emberrel, aki egy pápai enciklika hatására tért volna meg (bár biztos vagyok benne, hogy van ilyen). Mintha a pápai tanítások túl világosak, túl igazak, lineárisak, bal agyféltekések és ragyogóak lennének. Ez … inkább az elmének szól, mint a léleknek. Hasonlítsuk össze Jézus példabeszédeivel és aforizmáival, melyek általában közvetettek, nehezen megfoghatók, félre lehet érteni őket, és vissza lehet élni velük.

A költészet volt az egyetlen nyelv, amely méltó volt a valláshoz. A jó költészet nem egy tapasztalatot próbál meghatározni, hanem magát a tapasztalatot igyekszik átadni, éppúgy, ahogy a jó liturgiának kellene. Megpróbálja felébreszteni saját látásunkat, hallásunkat és tudásunkat. Nem annyira végkövetkeztetésekkel szolgál, mint inkább megtanítja azt a folyamatot, amellyel magunk is eljuthatunk oda. Nem választ el bennünket a meglepetéstől a túlzott magyarázattal.”

(Richard Rohr: Rejtett dolgok)

fasírt 2010.05.16. 17:57:27

@Jiszajah: Azt hiszem, azért sok jó jel is mutatkozik a liturgia megújítása ill. szerepének hangsúlyozása terén az egyházban, . Másrészt a misztikus-kontemplatív vonulat is a reneszánszát éli. Jó válasz a New-Age támasztotta khívásra. Köszi amit írsz, bár sajnos a Sapír-Worf hipotézist nem ismerem, de legalább utánanézek....

Jiszajah 2010.05.16. 18:41:21

@fasírt: Ha meg tudod szerezni E. T. Hall: Rejtett dimenziók c. könyvét - régi, de máig nagyon izgalmas alapmű - a bevezetőjében Hall közérthető formában bemutatja az elméletet. Amit én - talán - hozzátehetnék: igazi alázatot a nyelvből lehet tanúlni, mert a nyelv arról szól, a szavakat, fonémákat elválasztó hiányával, hogy "az őzgidát el lehet vezetni a forrásig, de inni helyette nem tudunk".
A liturgiáról pedig - szintén talán - hogy az alapja a szertartás, mely a keresztény vallásgyakorlásnál sokkal ősibb műfaj, s a megújítás gyakran a gyökerekhez való visszatéréssel kezdődik. Ha az Apostol intelmeit a kora-keresztény szertartásokkal kapcsolatban kicsit figyelmesebben végiggondolod, érdekes eredményre juthatsz.

Jiszajah 2010.05.16. 18:45:44

@Kajla: Ne haragudj, hogy megkérdezem: nagyot tévedek, ha rokonságot látok egyes evangéliumi logionok és a zen koanjai közt?

Kajla 2010.05.16. 19:50:06

@Jiszajah: Nem tudom. Azt gondolom, hogy minden költészet rokon. És igen, remélem nem félreérthető, ha azt mondom, hogy a szent irataink is költészetként íródtak. Nagyon jó, hogy így van.

izrael miszteriuma (törölt) 2010.05.16. 20:08:28

@Jiszajah:
Ha ilyen könyvekre gondolsz, mint pl. az Édesvíz kiadó Leong - Jézus Zen tanításai c. könyve, akkor azt kell mondanom, hogy nem létezik közvetlen kapcsolat az evangeliumi logionok (ill. agraphák) és a zen között.
Ugyanakkor David Flusser: A judaizmus és a kereszténység eredete c. könyvében egy fejezet Ábrahám és az upanisádok kapcsolatát taglalja (493-999).

Kajla 2010.05.16. 20:18:51

@Jiszajah: Hopp, még egy idézet:

„Ezért volt a vallás régi keletű nyelve a költészet, az aforizma, a szent elbeszélés, és soha nem a puszta próza vagy a lineáris doktrínák. Ha annyira kitenném magam a félreértésnek mint Jézus tette azzal, ahogy tanított, biztosan eretneknek kiáltanának ki, de legalábbis zavaros és veszélyes gondolkodónak tartanának. Miért kellene világosabbnak, vagy kevésbe félreérthetőnek lennünk, mint Jézusnak? Ez számára nyilván nem jelentett gondot.”

(Richard Rohr: Rejtett dolgok)

Jiszajah 2010.05.16. 22:44:43

@izrael miszteriuma: na neeee... Először "A zen és a művészet" - sok-sok éve, a Suzuki-Fromm szerzőpáros és még sokan mások aztán, valamint természetesen az eredeti csan/zen-történetek. És nem vallási, hanem művészeti oldalról közelítve elsősorban. Van ugyanis egy privát nyomozásom: miért mondotta Arisztotelész az emberról, hogy "metaforálló állat", miközben a metafora-definíciójához metaforát használt? Ez nem fair a részéről... :)
@Kajla: a koan és a logion rokonságához egyfajta "kulcs" Herakleitosz: "És mindeneket kormányoz a villám..." De mert a költészet, a legnemesebb fajtából személyes is, innen a korábbi kérdésem, hogy csak számomra tűnik-e hasonlónak a két tanítási módszer?

Kajla 2010.05.17. 06:30:27

@Jiszajah: Igen, én is azt gondolom, hogy van hasonlóság. Hasonlót a „Budha tanítása” könyvet olvasva éltem át, többször olyan érzésem volt, mintha a Bibliát olvasnám, vagy, hogy Jézus is mondhatta volna. Persze a különbségek is jelentősek, de hát ez természetes.

izrael miszteriuma (törölt) 2010.05.17. 10:07:42

@Jiszajah:
Nem vallási, hanem lélektani szempontból közelítve a kérdést a jungiánus arcetípusok szintjén - hellyel-közzel - minden vallásosság valahol összeér...
Jézus alakját az Evangéliumokból is szinte lehetetlen kibogozni, mivel már a legkorábbi időkben zsidó követői is úgy képzelték, hogy valami módon Isten jelenlétét képviselte a földi világban. Pál sohasem nevezte Istennek Jézust, kizárólag zsidó értelemben nevezte "Isten fiának", de nem hitt abban, hogy Isten testesült volna meg benne. Jézus mindössze az "isteni erőkből" (dünameisz) részesült, amely nem kizárólagos tulajdona volt. Jézussal volt a "Szent Lélek" (Ruach HaKódesh), jelképezvén Isten földi tevékenységét, de nem volt azonos Isten elérhetetlen lényegével. Nem meglepő azonban, hogy az újdonsült keresztények nem mindig tartották szem előtt ezt a finom különbségtételt, így végül Jézust a vallásos hevület istenné avatta. Isten Jézusban való megtestesülésének tana a zsidókat felháborította, és istengyalázásnak tartották. A bonyolult tétel rengeteg veszélyt rejtett magában (Szentháromságtan), és a keresztények is sokszor felületesen értelmezték (az egymásutáni zsinatok ellentétes következtetésre jutottak hít dolgában). A megtestesülés azonban örök visszatérő eleme a vallások történetének, és később a zsidók is előálltak hasonló teológiai nézetekkel...

Jiszajah 2010.05.17. 15:23:57

@izrael miszteriuma: Honnan tudod, hogy éppen Jungot olvasok?

Ditúr · http://ditur04.blogspot.com/ 2010.05.17. 18:19:44

Sziasztok!
Kedves Izrael Misztériuma!
Az evangéliumokból nem kell kibogozni Jézus alakját. A hit által - és néha a nem hit által is - az élő evangéliumi Krisztussal találkozhatunk, mint ahogyan Pál találkozott vele. Mert ha nem az élő Krisztussal találkozott volna ott a damaszkuszi úton - akit Ő üldözött - nem számolt volna be erről minden embernek, aki a leveleit olvassa.
Ha pedig hazudott Pál, akkor tök mindegy, hogy milyen finom elnevezésbeli hibákat ejtünk Őutána.
Mi "újdonsült" Keresztények (a régensültek gondolom az evangéliumi hívő zsidók voltak, mondjuk a tanítványok) is hisszük Jézust, mint Istent és Embert.. A Szentháromságtan pedig hitünk alapja, mint ahogyan a hitünkben alap az Ószövetség ( Biblia) is, mint a zsidó vallásban is az.
Sziasztok
Feri