Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Hogyan lehet jól dönteni? – Isten felé fordulva…

2012.02.17. 18:37 pacsy

Szent Ignác lelkigyakorlatai eredetileg arra vannak kitalálva, hogy segítsenek a helyes döntések meghozásában. Mindannyian voltunk már döntéshelyzetben – olykor nehezekben is. Ez végső soron elkerülhetetlen, különösen, mivel ha nem döntünk, olykor az is „döntést” jelent… A komoly döntéseket kívánó élethelyzetek gyakoriságához képest elég ritkán adatik meg, hogy nyugodt körülmények között nézhessünk szembe a helyzettel. A dolgokat átgondolni azonban talán így sem haszontalan.

Ha jól akarsz dönteni, szerintem van mit tanulni Loyolai Szent Ignáctól. Mindenekelőtt azt klasszikus jezsuita módszert ajánlom, ami az ő tanácsaiból levezethető (vö. Lelkigyakorlatok 169-188) és ami számtalan jó gyümölcsöt hozott már a történelemben. Ez a következőkből áll: Végy egy papírlapot, csinálja rajta két oszlopot. Különböztesd meg, hogy mik az alternatívák (legalább kettőt!), aztán oszd további kétfelé az oszlopokat (így összesen már négy lesz belőlük). Egy konkrét példa talán segít megérteni a dolgot. Én egy évet dolgoztam a Vatikáni Rádiónál. Életem egyik legnehezebb éve volt – talán kitaláljátok, miért: nem vagyok újságíró… Napról napra fokozatosan egyre világosabb lett, hogy ha folytatom ezt a munkát, itt a reggeltől-estig tartó tömény kudarcélménytől és frusztrációtól rövid úton tönkre fogok menni. A teljes kiégés előtt – gondoltam – jó lesz szólni az elöljáróknak. Én ugyan szívesen tönkremegyek a szerzetesi engedelmességből Krisztus iránti szeretetből, de akkor csak vállalják érte a felelősséget azok, akik ideküldtek… Hogy teljes bizonyosságot nyerjek a dologgal kapcsolatban, azért végigvettem a döntés klasszikus lépésein. Az alternatíva (amik között ti. döntenem kellett) elég világos volt: „Kérjem, hogy elhelyezzenek”; „Ne kérjem, hogy elhelyezzenek.” Nyilvánvalóan mindkét döntésnek vannak „előnyei” és „hátrányai” – ezzel már meg is volt a négy oszlop. Körülbelül egy intenzív másfél-két órát szántam az oszlopok kitöltésére; aztán még napokig vissza-visszatértem rájuk, valahányszor további új szempontok jutottak eszembe. Naplót is kezdtem vezetni, hogy lássam, hogyan változnak bennem a helyzettel kapcsolatos érzelmek. Alaposan igyekeztem tájékozódni, információkat szerezni a következményekről; vizsgáltam azt is, vajon mennyire vagyok szabad ebben a helyzetben. Emellett komolyan imádkoztam, hogy a döntés Isten akarata szerint történjék. (Egy kedves apáca nagy-nagy empátiával oda is jött egyszer, miután látta, hogy mennyit ülök naponta boldogtalan arccal a rendház kápolnájában, hogy nem akarom-e elmondani neki… De nem akartam – túl hosszú lett volna. :) Kozmikus magányba burkolózva – egy pár ilyen hónap biztosan felér néhány év pszichoterápiával! – azt is vizsgáltam, melyik alternatíva állna nagyobb összhangban az életcélommal (tudniillik, hogy Jézust minél radikálisabban kövessem). Végül pedig azt tettem mérlegre, hogy mikorra érdemes időzíteni a döntést. Mire eljött az általam kitűzött határidő, meghoztam és ki is mondtam önmagam számára, hogy mire jutottam. Ezután még elmentem azért egy ismerős páterhez, akihez teljes bizalmam volt, és az egész hosszú megkülönböztetési folyamat eredményét elmondtam neki is. Meghallgatott, és adott is még pár szempontot – de a kocka akkor már el volt vetve bennem, és készen álltam vállalni az összes következményeket. Csendes befelé figyeléssel vártam még körülbelül egy hetet, tudván-tudva, hogy az Isten a jó döntéseket visszaigazolja. Úgy is lett: a rákövetkező napokban nyugalmat és némi belső felszabadultságot éreztem. Erre megírtam a felmentést kérő levelet, feltárva az érveimet az elöljárónak. Izgalmas, várakozásteli napok következtek. Mit részletezzem: a feladat alól felmentettek (szóval, a jezsuiták nem vállalták a felelősséget a tönkremenetelemért :) – amiért egyébként máig hálás vagyok nekik. :)

Tehát a lépések még egyszer, röviden összefoglalva: 1. a világos alternatívák megkülönböztetése; 2. írásbeli megfontolás (előnyök-hátrányok); 3. naplóvezetés; 4. körültekintő információszerzés; 5. a szabadsági fok vizsgálata; 6. hosszú ima és böjt a világosságért; 7. az életcéllal való összevetés; 8. időzítés; 9. mérlegelés; 10. döntés; 11. megosztás; 12. visszaigazolás. A lista persze tetszés szerint tovább bővíthető!

A fenti a döntés meghozatala nagyrészt racionális szinten történt. A módszert nagyon hasznosnak tartom; sok világosság jöhet belőle, de – őszintén szólva – minden előnye mellett az így meghozott döntések eredményét én némiképp relatívnak látom. Volt egy lelkivezetettem például, aki gyönyörűen kihozta ezen a módon, hogy szerzetesnő akar lenni – aztán alig egy évre rá én eskettem őket… (Hál’ Istennek igen jó házasság lett… :)
Van azonban olyan módszer is, ami ennél mélyebbre megy. Abban különbözik az előzőtől, hogy ha lehet, még tudatosabban hangsúlyt helyez az érzelmekre. Hadd konkretizáljam a dolgot. Majd egy évtizeden át voltam papnövendékek lelki vezetője. Itt aztán eleget láttam olyan döntési helyzeteket, amikor valaki a hivatását mérlegelte. Mondjuk így: „tetszik a papság is” de azért „házasságban élni sem lenne rossz…” Hát, ez elég emberi dolog – képzelhetitek! Ez eddig teljesen rendben is volna, csak az a baj, hogy – feltéve, ha nem görög katolikusnak kereszteltek – a kettő ugyebár nem megy együtt… Tetszik, nem tetszik: választani kell. De hogyan?! Én a magam részéről a helyzet tisztázása érdekében általában meghívtam az illetőt egy megkülönböztetési folyamatra. Valahogy így: „Rendben van, bizonytalan vagy. Tegyünk egy próbát. Mostantól kezdve élj úgy a szemináriumban egy teljes hónapon át (de legalább egy hétig), mintha házasságra készülnél! Persze végezd közben becsülettel a napi feladataidat, légy ott a programokon, és általában is csinálj mindent előírás szerint, de belül egészen tudatosan készülj a házasságra. (Nota bene: én lelki vezetőként nem külső/fegyelmi, hanem ún. „belső fórumon” dolgoztam, ami a kapcsolatban utánozhatatlan belső szabadságot ad!) Kifelé udvarolni persze nem ér! – a kétkulacsos életforma méltatlan lenne –, de közben a szíved mélyén komolyan fontolgathatod a döntést. Viszont ebben az időszakban egészen világosan mondd magadnak: akkor most le kell mondanom mindarról, ami vonz és tetszik a papságban!” A hónap (hét) elteltével aztán kiértékelőt tartottunk. Utána azt javasoltam: „Most pedig, a következő hónap (hét) teljék azzal, hogy próbáld ki egészen becsületesen az ellenkezőjét. Mondd azt magadnak: most belülről teljes elkötelezettséggel a papságra készülök. Viszont most ezt éld át: ebben az esetben mindarról, ami tetszik és vonz a házasságban, tudatosan le kell mondanom!” Javasoltam, hogy az illető közben írjon lelki naplót, ami később segít neki visszatekinteni az egész folyamatra. Hiszen az érzések változnak mint az időjárás: hatnak rájuk események és találkozások, mások lehetnek nappal mint éjszaka, szünetben mint vizsgaidőszakban stb. Végül kértem, hogy egy kitűzött határidőre hozzon döntést – s ha úgy érezte, hogy ez is segíti, azt elmondhatta nekem is. A módszer azért volt hatékony, mert komolyan vette a szabadságot, és mély is, mert nagy hangsúlyt helyez az érzelmi rezdülésekre (motiones interni). Abból indulok ki, hogy ha a Szentlélek meghív egy útra, akkor nem a szomszédasszonynak, az anyukádnak, a legjobb barátodnak – de még csak nem is a lelkiatyádnak – fogja megmondani, hogy mi az, hanem beírja a szíved közepébe. Ő fog gondoskodni, hogy meghallhasd, ha valóban hallgatni akarsz rá. És a legboldogabb akkor leszel, ha erre a belső hangra odafigyelsz… A módszer korlátja viszont, hogy nem használható éles krízishelyzetekben, például ha az illető szerelmes, vagy más módon túlságosan erős érzelmei befolyásoltság alatt áll. Akkor működik jó, ha körülbelül egyensúlyban áll a mérleg nyelve, és az útkereső körülbelül mentes a pillanatnyi intenzív érzelmi kilengésektől. Az érzelmi szint, bár sokat mondhat, nem ad minden kétséget kizáró eligazítást. Olykor még mélyebbre kell menni.

Létezik egy minden eddiginél biztosabb megoldás. Ezt a döntéshozatal szemlélődő módjának nevezem. Ha valaki kontemplatív/szemlélődő lelkigyakorlatba jön valamilyen döntéshozatali problémával, lelkivezetőként az első kérdésem az, hogy van-e határideje a döntésének. Ha nincs, akkor arra kérem, hogy a lelkigyakorlat idejére mentesítse magát minden döntési kényszer alól: tegye félre a problémát. Az önmagában való vájkálás, a műkedvelő pszichoanalízis, a tépelődés, vagy az önmaga körüli meddő forgolódás helyett ilyenkor azt javaslom: az illető forduljon egyenesen Isten felé. Ennek megvannak a módszerei, amivel itt most nem foglalkozhatunk. Ám meg vagyok győződve arról – s sok tapasztalat is alátámasztja –, hogy aki a szemlélődő imában egészen mélyen lemegy magába, ott eljuthat arra a pontra, hogy „tévedhetetlen döntéseket” képes meghozni. Isten bennünk él, szívünkbe oltotta az önmaga utáni vágyakozást, s az ő sugallatainak meghallása a döntések teljes sikerének feltétele.

Csakugyan? És mi a helyzet a már meghozott életreszóló döntésekkel? Vajon azokat is át lehet értékelni? Meg lehet kérdőjelezni mondjuk egy megtörtént papszentelést vagy megkötött házasságot? Hiszen előfordul, hogy mondjuk egy házasságban a felek nem „összefejlődtek” a hosszú évtizedek alatt hanem – mondjuk így – „szétfejlődte”. Mindannyian ismerünk eseteket… Szóval, vajon megengedett egy döntési folyamatban életreszóló döntéseket is megkérdőjelezni, horribile dictu átértékelni?

Szent Ignác válasza meglehetősen egyszerű és egyértelmű lenne: NEM! Ha valaki klerikusi státuszban él, abban kell kitartania élete hátralevő részében (60-70 év mégiscsak nem nagy idő az örökkévalósághoz képest). Legyen bármilyen boldogtalan is benne az ember, nincs vissza út, mert az nem lehet az Isten akarata, hogy egy erre vonatkozó döntést megváltoztassunk. Azon kell inkább igyekeznie, hogy a lehető legjobbat hozza ki a végérvényes helyzetből. Mutatis mutandis, Ignác szerint ugyanez vonatkoznék a házasságra is (Lelkigyakorlatok 172.).

Hmm. Csakugyan lehet ilyet mondani? Na és a mai konkrét élet? Ignác még mert egészen kategorikus és egyértelmű lenni ezekben a kérdésekben, csakhogy számunkra ez – a pszichológia fejlődésével és egy posztmodern világ kontextusában – sokkal nehezebbnek tűnik. A hétköznapi életet nézve ugyanis, de facto, az életreszóló döntések nagyon is átértékelhetőnek látszanak…

Szent Ignácnak persze erre vonatkozóan is van néhány gyakorlati tanácsa, amik jól használhatók a jelen körülmények között is (vö. Lekigyakorlatok 185-187). Gyakran tapasztaltam, hogy segítenek. Az első ilyen – bár ő nem pont így mondta, de a ravasz jezsuiták belőle vezették le – egy egyszerű feladat: gondold át, mit tanácsolnál a legjobb barátodnak/barátnődnek, ha ő volna a te mostani helyzetedben. Hát, ő aztán igazán csak a jót akarja neked! Persze a legjobb barátok/barátnők értékrendje sem tökéletes – ahogy a miénk sem… Mégjobb tehát – s ez a második javaslat –, ha a halálos ágyadra képzeled magad, és megkérdezed önmagadat: melyik döntésemre lennék ott büszke? Vagy még tovább menve – s ez már betű szerint is Ignác –: ha az utolsó ítéleten állnék, mit szeretnék, ha hogyan döntöttem volna? Melyik alternatívát választanám sub specie aeternitatis – az örökkévalóság fényében?

Lehet ugyan az életutunk egy felületes szemlélő számára kanyargós, ám ha megadatik a kegyelem, hogy akár csak egy pillanatra is beletekinthetünk Isten gondviselő jóságának titkába, feltárulhat, hogy Isten egész életünkön át a legegyenesebb úton vezetett minket Önmaga felé. Félve mondom ki, de hiszem azért: ebből a látószögből minden helyzet, minden esemény és minden döntés – még a bűn is – értelmet nyer, a legteljesebb összefüggésben. A döntés innen nézve kihívás és próbatétel: arra szolgál, hogy mérlegre tétessek, tűzben próbáljanak ki, mint az aranyat, hogy a szenvedés kohója kiégessen belőlem mindent, ami értéktelen.

Valamit azonban fontosnak tartok itt megjegyezni. Azoknak, akik a szemlélődő imával próbálkoznak – azaz köznyelven „meditálnak” –, a legnagyobb kísértése, hogy úgy gondolják: „ugyan már, én már túl vagyok a lelki élet korábbi fokozatain!” A kísértés abban áll, hogy azt gondoljam, rám már nem vonatkoznak a 10 parancsolat előírásai… Végül is, aki már „megvilágosodott”, rég „túl van” már ezeken! Hadd szögezzem le: a szemlélődő ima útján járni előfeltételezi az erkölcsöt. Az etika nem megkerülhető – egyébként erről tesz tanúságot az összes nagy vallási hagyomány is. Ezért a 10 parancsolat ezen az úton E-LŐ VAN FEL-TÉ-TE-LEZ-VE. Hogy jól magyarul megmondjam…

Egy pap barátom mesélte – nagyon szent életet élő idős atya –, hogy egyszer, még plébános korában, egy alföldi városban beállított hozzá egy idős asszony. Sírva állt az ajtó előtt; kérdi tőle, mi baj van. „Plebános úr, a férjem már megint részegen fél éjszaka a nagykéssel a konyhaasztal körül kergetett.” „És akkor” – mesélte az öreg pap – „valami olyan csúszott ki a számon, amit rögtön megbántam, és azóta is szégyellek. Azt találtam mondani: ’Hát akkor miért nem hagyja ott?’ Mert akkor az asszony rám nézett és ezt mondta: ’Atya! Hát hogy hagyhatnám ott, amikor most van rám a legnagyobb szüksége?!’”
Az egyház nem szűnik meg beszélni a „keresztről”, a szenvedés misztériumáról… Természetesen az agressziónak meg kell tanulni gátat vetni. Ezt fontos hangsúlyozni, különben folyton-folyvást szembekerülünk a pszichológia és a józanész ellenvetéseivel. Jézus sem hagyta, hogy bármit megtegyenek vele: amikor a kihallgatása során egy templomszolga pofon ütötte, volt bátorsága rászólni: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be. Ha pedig nem, miért ütsz engem?” (Jn 18,22-23) Kereszténynek lenni NEM annyit jelent, hogy nem védekezhetek, hogy minden el kell tűrnöm, hogy hagynom kell, hogy a hátamon fát vágjanak. Szó sincs róla! Csakhogy ez a külső sík: a cselekvés síkja. A belső síkon ezzel szemben – ami a szemlélődés síkja – csak bízni, szeretni, és szenvedni lehet. Nemrég láttam, hogy a Terror Házának utolsó szobáiban az elkövetők arcképei vannak kiállítva. Nem épp’ keresztényi tárlatrendezés – gondoltam magamban –, mert egyáltalán nem hangol megbocsátásra. Mintha ez lenne az üzenete: ma is köztünk élnek. Ez, meglehet, igaz is. Legfeljebb csak az róható fel neki, hogy nem számol a spirituális felismeréssel: azok, akik a rossz oldalon állnak, valójában saját magukat teszik tönkre. Inkább szánni valók, mint bosszúra érdemesek. Keresztényként – Jézus Krisztus példájára – arra igyekszünk képessé válni, hogy azon a bizonyos belső síkon, szeretettel és megbocsátással elszenvedjük el azt, amit az élet elszenvedni felad.

Ezt képesít ugyanis arra, hogy fokozatosan Jézus Krisztussal egyesülve egészen „alter Christus”-szá, mintegy másik Krisztussá váljunk itt a földön. Ezért mondja Pál apostol: „testemben kiegészítem mindazt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből.” (Kol 1,24) Persze ugyanő máshol arról is beszél, hogy „ha testünkben hordozzuk Krisztus kínszenvedését, akkor az ő feltámadása is nyilvánvalóvá lesz a testünkben” (2Kor 4,1) – de ezt nem szeretem annyira hangsúlyozni, mert aki a jutalom – mondjuk a majdani „megdicsőülés” vagy „üdvösség” – reményében teszi a jót, annak még nem sok köze van az igazi vallásossághoz.

Ez a dimenzió tehát – a szenvedésé – szerintem nem hagyható ki a keresztény értelemben meghozott döntésekből. Minden egyetlen perspektívából nyer értelmet: ha radikálisan Isten felé fordulunk. Szent Ignác erre dolgozta ki a lelkigyakorlatokat: az Isten felé fordulás iskoláját. Szent Benedek semmivel sem kevésbé tanítja ugyanezt: ő az Isten jelenlétében való vándorlásról beszél. A kedvencem azonban ebből a szempontból Rodriguez Szent Alfonz, egy spanyol jezsuita. Egyszerű kapus testvérként élte le élete nagy részét. De bárki kopogtatott, csengetett is a rendház kapuján, úgy fogadta, mintha Jézus Krisztus érkezett volna el látogatóba. Ha nők vagy gyerekek jöttek, Máriát meg a Szent Családot látta bennük. Pedig voltak nehézségei, lelki sötétségei is a belső úton. Tőle maradt fenn a mondás: „Uram, én elveszíthetem a hitet. Elveszíthetem a reményt. És elveszíthetem a szeretetet is. De Te, Uram, nem veszíthetsz el engem sohasem.” A lelki sötétség megtisztító szenvedése, az egyfajta „hiten túli hit” kegyelmi ajándéka talán a legalkalmasabb terep az Isten melletti feltétlen döntésekhez – és az azokban való kitartáshoz is. Hát, talán most ennyit egyszuszra a helyes döntés témájához. Na, szerbusztok!

301 komment

Címkék: élet döntés isten ignác lelkigyakorlat

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr734124950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mammka2 2012.02.17. 19:06:30

A végét újra át kell még olvasnom, de ha szabad,akkor kinyomtatom ezt a bejegyzést.Rendkívüli módon segített nekem és szerintem fog még sokaknak,akik Isten szerint szeretnének élni és dönteni.
"Azon kell inkább igyekeznie, hogy a lehető legjobbat hozza ki a végérvényes helyzetből."----lassan 30 éve vagyok férjnél és igen,nehéz helyzetekben megkérdőjeleződik az emberben,hogy biztosan Isten szerint való döntés volt?
De az volt, mégha nem is könnyű sokszor....Egymást Isten felé segíteni...-ez lenne a házasság fő célja.Ha az egyik fél nem is teszi ezt,attól még a másiknak ez a szent feladata...
KÖSZÖNÖM a bejegyzést!

türkiz 2012.02.17. 19:38:41

Ez egy nagyon szép írás, tiszta tartalmakkal. Valami ilyesmire vágyom, amikor ideülök.
Most nagy a nyüzsgés körülöttem..., de nem akartam addig elmenni innét, amíg nem csatlakozom magam is az előttem szólóhoz: Köszi, Pacsy! :)

Kajla 2012.02.18. 06:43:46

Én is csatlakozom, nincs is hozzátennivalóm. Egy Székely Magda verset, ami eszembe jutott megosztok:

Súlytalanság

Alig valami dönti el
hogy ide vagy oda
kis mozdulatok
súlytalanság állapota

Alig valami ki a bátor
és ki a gyáva
honnét mégis a helyzetek
végső világossága

kis- csirke 2012.02.18. 10:45:15

Nagyon köszi, ez mindenképp egy bizalmat növelő, nagyon klassz bejegyzés.

Lehet-e olyan, hogy egy intenzívebb lelki élet esetén (mondjuk valaki naponta meditál), megváltozik a világban való jelenlétének a minősége, érzékenyebbé válik és folyamatosan képes olyan döntéseket hozni, mintha épp lelkigyakorlatban lenne? Ezt nevezik discernemant-nek? (Van erre magyar szó?) Vagy hogy nevezik azt, amikor valaki képessé válik észlelni, hogy egyes lelki megmozdulások honnan jönnek? Mi az összefüggés a diszponibilitás és a discernemant között?

Ha mondjuk nem egyedül akarok döntést hozni, hanem családban vagy közösségben (lásd pld. Emberek és Istenek film), akkor van-e különbség a döntéshozás mechanizmusában? Hogyan kell közösségileg döntést hozni?

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.02.18. 10:50:48

Értékes bejegyzés. Szerintem egy bejegyzés értékét nem feltétlenül a hozzáfüzött kommentek száma határozza meg. Persze, a kötözködös típusból vagyok. Először arra szeretném felhívni a figyelmet (ez persze egy kicsit már kívül van az eredeti bejegyzés körén), hogy vannak helyzetek, amikor élethelyzetünk fontos változása előtt állunk, még sincs igazából döntési lehetőségünk. A „döntésről” például egy vizsgálat eredményeként értesülünk. A szabad akaratú döntésnek talán azért még itt is van lehetősége, ez az „eredeti” döntéshez való viszonyunkra vonatkozhat. Hasonlóképpen értékelném azt is, amikor valaki a papszentelés vagy házasságkötés után jön rá, hogy ez talán mégsem az igazi.

'aki a jutalom – mondjuk a majdani „megdicsőülés” vagy „üdvösség” – reményében teszi a jót, annak még nem sok köze van az igazi vallásossághoz.'

Azt hiszem, egy kicsit a kanti etika köszön vissza. Persze az a kérdés, hogy mi a jutalom. Ha jutalmat valami külsödleges dolognak tekintjük (pl. olimpiai aranyérem), akkor igaz az állítás. A megdícsőülés és üdvösség lényege azonban a szentháromságos Istennel való közvetlen kapcsolat. Ez viszont kell, ez szükséges jutalomként. Az a kérdés, hogyan értelmezzük a „jutalom” fogalmát.

Dr. szpahi 2012.02.18. 18:25:01

@ Pacsy

Őszinte és hiteles írás Sokat tanultam belőle, sok mindent megpróbálok majd alkalmazni a saját életemben is. Jó dolog megfontoltan dönteni, és minden körülmények között felvállalni döntéseink következményeit.

Ez különösen tetszett:

"Abból indulok ki, hogy ha a Szentlélek meghív egy útra, akkor nem a szomszédasszonynak, az anyukádnak, a legjobb barátodnak – de még csak nem is a lelkiatyádnak – fogja megmondani, hogy mi az, hanem beírja a szíved közepébe. Ő fog gondoskodni, hogy meghallhasd, ha valóban hallgatni akarsz rá. És a legboldogabb akkor leszel, ha erre a belső hangra odafigyelsz… "

csaba carmarthen 2012.02.19. 00:31:55

Kedves @pacsi: , mar elso pillantasra is az az erzesem, hogy irasod az elkovetkezo idoszakban sokat fog segiteni:)

es talan pont azon gondolat altal amelyet @Dr. szpahi: is kiemelt.

Koszonet Neked es mindannyiotoknak, akik valoban Krisztust kepviselitek az Egyhazban.

Csaba

csaba carmarthen 2012.02.19. 02:35:39

@kis- csirke:
discernement, angolul discernment= megkulomboztetes.
(lelki eletben)= szellemek megkulomboztetese.

"Lehet-e olyan, hogy egy intenzívebb lelki élet esetén (mondjuk valaki naponta meditál), megváltozik a világban való jelenlétének a minősége, érzékenyebbé válik és folyamatosan képes olyan döntéseket hozni, mintha épp lelkigyakorlatban lenne?"

Azt hiszem, ezzel a kerdessel a lenyegre tapintottal. Ti. erre a dinamizmusra kene mindannyiunknak eljutni, erre vagyunk meghivva-kulonosen a mai kaoszban. A kerdes az, hogy epp hol tartunk ezen az uton, es ha elindulunk rajta ki fogunk-e (tudni)tartani benne ... mert ahogy a kerdesedben ezt mar meg is valaszolod...lenyegileg ezen mulik minden...

Itt vissza kell meg utalnom egy (talan) tavalyi hozzam irt hozzaszolasodra - most nem keresem meg - amelyben valami olyasmit irsz, hogy mi van ha valaki nem fogadja el Mariat (olyan fontosnak) es hasonlokeppen Medjugorjet sem...

A mostani kerdesed -ugy tunik-egyben meg is valaszolja akkori hozzaszolasodat, ti. hogy Isten miert kuldi el Mariat Medjugorjeba, hogy olyan modon vezessen, ahogy meg soha a vilagtortenelemben, s ez miert olyan roppant fontos:

Mert ezen mulik MINDEN...

Amennyiben O pont a dinamizmusnak arra az utjara akar ravezetni minket, amelyet ezen kerdesedben lefestesz, ill. vagykent megfogalmazol...

Es ezt -pontosan az allhatatlansagunk miatt- egy (Maria altal kozvetlenul adott) nagyon dinamikus lelki vezetes utjan...

Hogy miert fontos Maria szemelye?

Kerdezd Isten miszteriumait...aki a kicsi teremtmenye altal gyozi le a nagy gogoset...

A Maria altal ajanlott "meditativ" ima, a Rozsafuzer es a Marian keresztul hozzank szolo folyamatos meghivas pedig nemcsak arra szol, hogy ralepjunk, s kitartsunk a dinamizmusnak ezen utjan...

(megjegyzem, Maria 30 eves tevekenysege faradhatatlanul erre az utra hiv meg ill hiv vissza)

...hanem -es ez itt a legfontsabb- a leghatekonyabb fegyver az osszezavaro (diabolus) legyozesere (melyre a puszta meditacio nem (feltetlenul) kepes-kulonosen ha nem imarol van szo

...Miert? Ismet csak:kerdezd Isten miszteriumait :) )...

Misztikusok szerint a Jezus-ima a sziv imajanak elso lepese lehet- es gondolom a taize-i ima is ide tartozik-, de amikor az ut nehezze valik, szuksegesse valik a Rozsafuzer. (Lasd: db.kepregeny.net/%C3%89breszd-fel-a-sz%C3%ADved/comic/8741/94 ).

..s a Rozsafuzerrel kapcsolatos sornak ezzel meg nincs vege...

www.nagyfigyelmeztetes.com/index.php/2012/02/07/imadkozzatok-a-rozsafuzert-hogy-segitsetek-sajat-nemzeteteket-megmenteni/

Maria minden korabbinal rendszeresebb iranyado uzenetei pedig az osszezavaro (diabolus) ( pl a median keresztul folyamatosan felenk arado es minden korabbi idoszaknal erosebb) az altalad e kerdesben kifejezett dinamizmusban megakadalyozni szandekozo csapdaibol mutatnak vezetest es kiutat.

Ezt a dinamizmust ugyanis lenyegileg ugy hivjak: ELET:)

Mindezeken tul azonban meg mindig ott van a mi szemelyes szabadsagunk:)), azaz hogy ralepunk-e a dinamizmus ezen utjara..ez rajtunk all...

Most hirtelen ennyit tudtam hozzatenni.. (viszaadom a szot @pacsinak;)

Udv szeretettel:

Csaba

kaleidoscope · http://kaleidoscope.blog.hu 2012.02.19. 18:47:19

"Ezért a 10 parancsolat ezen az úton E-LŐ VAN FEL-TÉ-TE-LEZ-VE." - de ha ezt ma másként érti a fél hívő, keresztény világ? De facto ez a helyzet. Lehet ezt ignorálni, de azzal sosem jutunk előbbre. Jó hogy megemlítetted, hogy "Na és a mai konkrét élet?"- de aztán visszafordultál, nem mentél végig gondolatban ezen az úton. Tudod, ez a nagy bajom ma a katolikus és a hazai protestáns egyházakkal. Nekem, Jézus Krisztus megváltásában hívő, ezáltal Isten kegyelmében részesülő katolikusnak nem nagyon ad választ a kérdéseimre az egyház. Most volt a házasság hete. Ambivalens kezdeményezésnek tartom azt is. (Ld. a témához kapcsolódó posztomat:kaleidoscope.blog.hu/2012/02/15/hazassag_hete_2012_honnan_fuj_a_szel) Értékről szól, de nem elég értékesen. Nem látom, hogy a témával foglalkozó (nemcsak a házassággal, de úgy általában a hivatások helyzetével a mai világban) papok és szerzetesek kellő alázattal vinnék Isten elé a problémát, bevallva Isten előtt őszintén: „Uram, a hivatásokkal nagy baj van. Nem hiteles a Te egyházad tanítása egyre több ember szemében. Kérlek segíts megértünk, hogy mit kell tennünk!”

YganA 2012.02.19. 19:41:06

Napok óta I. sorsa jár az eszemben. A hatvanas években szobatársak voltunk, én, a katolikus egyetemista és ő, az idősebb, kicsit „kockás” fejű ateista, idealista, kommunista. Remek beszélgetéseink voltak, de nem ez a lényeg. Ő nagy döntés előtt állt: maradjon, vagy menjen. Másik állásba, másik városba, teljesen új környezetbe, másfajta feladatokra.

Hetekig, hónapokig készítette a mátrixát, technikailag pontosan úgy, ahogyan szent Ignác javasolta, persze I. –nak (és nekem sem )erről a hasonlóságról fogalma nem volt. Rengeteget töprengett, gondolkozott, beszélgetett róla, és meditált is nyilván, bár ez a fogalom akkoriban nem volt éppen a köznyelv része. A sok szempont között, amiknek száma egyre gyarapodott, nagyon elől volt: hol lehet ő hasznosabb a világ, a többiek számára. Végülis megszületett a döntés.

Nem hívta Istent segítségül, ő úgy gondolta, hogy nem ismerik egymást, hiszen szerinte nincs.

Talán Isten akkor is „súg”, ha nem kérik? Vagy talán azzal, hogy olyan gerinces embernek teremtette, amilyen egész életében volt, már azonnal „örökbefogadta” a kis tudatlant? Mitől is lesz az egyik ember gerinces, a másik pedig ellenkezőleg? Ez mindig csak személyes döntés, vagy valami mástól is függ? (I. sorsa nem volt egy tündérálom, bőven kijutott neki minden megpróbáltatásból.)

Biztos vagyok benne, hogy bár csak Odaát mutatkoztak be egymásnak, mégis valahol Isten lábújja közelében üldögél egy kicsi kockás felhőn…

Ferdinandus 2012.02.19. 23:19:13

@YganA:

Vajon milyen lehet a nem hívő ember, és Isten közötti "viszony"? Mennyiben lehet baráti, és mennyiben lehet ellenséges? Éppenséggel, ez a kérdés engem is nagyon foglalkoztat, és egyben talán a teológia legtalányosabb problémái közé tartozik.

kerdeseink · http://kerdeseink.blog.hu/ 2012.02.20. 09:58:22

Alapvetően nekem is tetszett a poszt.
A már meghozott életre szóló döntésekkel kapcsolatban viszont nem értek egyet Ignáccal. De sajnos az nem derül ki, hogy Pacsy, te mit is gondolsz ezzel kapcsolatban, csak hogy, talán, te is árnyaltabban látod a kérdést. Szerintem nem feltétlenül muszáj tönkre tenni magunkat és másokat(!) egy már meghozott döntés miatt. De amin igazán elgondolkodtam, az az „utolsó ítéletes”-tanács. Ez nem azt erősíti meg bennünk, ami mi vagyunk? A saját kialakított képünket Istenről? Azaz, ha valaki egy nagyoskodó, szadista Istenben hisz, aki számára az élet csupán valami szükséges rossz, az az utolsó ítéletet elgondolva, nem nagyon merne vállalni egy felszabadító döntést, vagy? Míg ha Istenre úgy gondolunk, mint a legjobb barátunkra, ahogy az előtte levő sorok ajánlják, akkor azért az utolsó ítélet is rögvest máshogy fest.

Pacsy, miért mennél szívesen tönkre szerzetesi engedelmességből, Krisztus iránti szeretetből? Gondolod, hogy Isten örömét lelné benne?

egyérintő 2012.02.20. 12:44:45

Először is közhelyek jutnak az eszembe. Anyai nagyanyám mondta mindig, hogy egy körömfeketényi szerencse sokszor többet jelent az életben, mint bármennyi nehéz munka. Egy régi, modernizált példabeszéd viszont azt mondja: kőből és betonból készült házban ülök, egyszer csak egy marék agyag hull a fejemre! Másrészt sokszor látjuk, hogy a céltudatos ember, aki nem adja fel, az sikerrel jár.

Weöres Sándor mondta valahol a saját életéről, hogy egész életében ő csak sodródott. Amikor valamit nagyon elhatározott, valamit nagyon meg akart csinálni, abból soha semmi jó nem jött ki. Így aztán egy idő után megértve, hogy a sors ellen semmit sem tehet, feltette a kezét és arra ment, amerre az élet sodorta.

Szerintem sokan vagyunk így is, úgy is. Sokan kitűzzük a célunkat és attól semmi el nem tud fordítani. A céltudatos ember sokszor évekig él a célja szerint, és évek múlva kiderül, hogy az amire olyan nagyon készült, az semmit sem ér már.

Ami a lelkigyakorlatokat illeti, azok hasznosságát, hát minden bizonnyal vannak akiknek hasznosak, vannak akik kamatoztatják a belső megújulás során szerzett tapasztalatokat és vannak, akik számára ezek végül is csak egy külsődleges élményt jelentenek. Emlékszem a Legyetek jók, ha tudtok című olasz filmre, ahol Loyola barátja az öreg plébános, aki napról napra neveli az utcán csavargó gyermekeket, nem tud mit kezdeni Loyola lelkigyakorlatos könyvével bár hosszú évekig ott van nála. Loyola hiába kérdezi mindig a papot, amikor találkoznak, mi a véleménye a könyvről, az öreg bevallja, hogy az magas neki, nemigen ért ő ehhez. Hiába, már nem lesz neki ereje azt elolvasni.

A fentiek mindemellett nem jelentik azt, hogy ne kerülnénk naponta többször is döntési helyzetbe és ne döntenénk többször is. Sőt, szinte percenként kerülünk döntési helyzetbe, amikor is a szokásaink szerint, vagy az adott pillanatban a szokásainktól eltérő döntéseink szerint valamely kérdésben döntünk és aszerint igyekszünk cselekedni. Ezek mögött az apró döntések mögött sokszor ott rejlenek a nagy döntések. Papírra írt táblázat nélkül, komolyabb elmélyülés nélkül is képesek vagyunk valahogy igazán nagy döntéseket meghozni nem racionális alapon, hanem a lelkiségünk alapján.

YganA 2012.02.20. 12:59:22

@Ferdinandus: Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy - lehet, csupán alulképzettség miatt, de - fogalmam sincs arról, hogyan érdemes, lehet egy nem-hívő embert evangelizálni. Attól tartok, csak nagyon-nagyon finoman, körültekintően, személyesre véve a beszélgetéssorozatot, együttlétet, ami akár évekig, évtizedekig eltarthat...

És azt sem tudom, érdemes-e a mi Egyházunkat kínálni neki, ami. valljuk be, egy kissé túlkomplikált. Nem inkább abban kéne segítenünk, hogy találja meg saját örömére saját Istenét?

(Egyszer Salt Lake City-ben járva meglátogattuk a mormonok eszméletlenül gazdag központját. Ott próbáltam megérteni, mi is a mormonság lényege. És elképedtem azon, hogy lehet ebben a sok képtelenségben ennyire hinni értelmes embereknek. Akik között rendkívül szimpatikusakat, magasan kvalifikáltakat, morálisan igényes embereket is megismerhettem. Aztán megpróbáltam "újszülött szemmel" ránézni a mi vallásunkra - hát biztos, hogy sok különbség van ebből a szempontból???)

Számomra az Evangélium, Isten, hihetetlen örömforrás - ha nem rejti el magát, vagy én nem veszek fel morcosságomban fekete szemüveget.

Vigasztal, távlatot nyújt, súg, és főleg megteremtette ezt a nagyon izgalmas-érdekes világot, és ezt a nagyon izgalmas-érdekes mai napot, és engem is bele a közepébe.

@kerdeseink: -hez hasonlóan én is úgy képzelem, hogy nem kéne tönkretennünk magunkat, semmilyen szempontból, ahogyan persze másokat sem. Persze ez örökös töprengéssel, mérlegeléssel járó munkát igényel, de Isten az Életre teremtett mindannyiunkat - ameddig ő nem dönt másként. Nekünk nem kéne talán a kopásunkat siettetni, megy az magától is! (Sőt még a kandeláberekre is vigyáznunk kell - másik poszt - hiszen áttételesen, de azok is Isten világát tették kerekebbé: a talentumait jól felhasználó teremtmény álmodta tovább Isten vizióját ...)

Remélem, nem botránkoztattam meg sokakat, (Pacsy?) ez tényleg nem szándékom. Csak úgy dúdolgatok magamban, mint Micimackó.

türkiz 2012.02.20. 16:37:44

@egyérintő: "Ezek mögött az apró döntések mögött sokszor ott rejlenek a nagy döntések." -Hogy ez mennyire igaz!!!!! Talán éppen ezért sem mindegy, igazán(!) részt(!)veszünk-e nagy döntéseinkben. (Hogy ösztöneinkre vagy egy papírlapra hivatkozva; ebből a szempontból majdnem mindegy!)
Egyébként -a szent engedelemesség nevében- magam is éltem meg hasonlót pacsyhoz, és tudom, hogy belülről(!) mindez közel sem olyan jól értelmezhető. A folyamatnak mire része lesz a döntés szükségessége, az szinte már felszabadulás. Szóval szó sincs róla, hogy elöljárók vagy szerzetesek önmagukat vagy bárkit is tönkre kívánnának tenni! (Csak a nyomaték kedvéért! Aki pedig egyenesen örömét lelné mindebben, az beteg személyiség, akiket -higyjük, hogy- sokáig egy egészséges közösség sem tűrne meg.)

@YganA: Az általad felvetett kérdésre még sohasem találtam kielégítő választ, bár foglalkoztatott elégszer. Csak abban vagyok bizonyos, amit egy kedves Micimackó dúdolgatott nemrég, tudod, csak úgy magában, hogy sok, nem-keresztény, de jó ember "ott üldögél valahol Isten lábujja közelében egy kicsi kockás felhőn"… :)

kis- csirke 2012.02.20. 17:00:10

off@csaba carmarthen: Szia Csaba, köszi a reakciódat! Tavaly óta kicsit árnyalódott a véleményem; Mária egy nagyon izgalmas személy, bár a magam részéről nem vonzódom jobban sem a medjugorjei-hez, sem a loudesi-hez, sem a guadaloupei-hez sem, nekem elég az a Mária, akit az evangéliumok megörökítenek:-).
((+Off. magamban téged csak Szent Pál-nak hívlak, mert minden alkalmat megragadsz az üzentek közvetítésére, akár alkalmas, akár alkalmatlan :-)))

kis- csirke 2012.02.20. 17:05:24

@YganA: nem tudom, tudod-e, de te egy rendkívül jó fej vagy, hogy még 50 évvel később is a szíveden viseled a barátod sorsát! Ez az igazi barátság! (Szerintem majd jut hely neked is a kis kockás felhőn :-))))))))

türkiz 2012.02.20. 17:16:17

@pacsy: "A szemlélődő ima útján járni előfeltételezi az erkölcsöt?"
-Ezt sehogyan sem értem. Azt a hangsúlyt fogom (jogosnak is tartom), hogy mindazok, akik meditálnak, de közben nem éppen erkölcsös életet élnek, nem mondhatják magukról, hogy a szemlélődő ima útján járnak. De! Jómagam épp életem talán legbűnösebb állapotából csöppentem ennek az imának a közepébe... és szépíthetne a múlt, de emlékszem, mimindent vittem magammal... és miminden égett el ott... ráadásul azt sem mondhatom, hogy csettintésre, egyik pillanatról a másikra, hanem időről-időre, nap nap után, éppenúgy, ahogy napvilágra kerültek mindazok is, amik pl. az első találkozásnál (még) nem... (Ha előfeltétel lett volna az erkölcsösségem/a tízparancsolat, tartok tőle, soha nem találkozom Vele igazán.)
Röviden! Az erkölcs nem inkább velejárója, kísérője, hozadéka/... a szemlélődő imának???

kis- csirke 2012.02.20. 17:23:36

@kerdeseink:
Szerintem nem feltétlenül muszáj tönkre tenni magunkat és másokat(!) egy már meghozott döntés miatt. --- nekem ebből a mondatból hiányzik a radikalitás, a tűz. (Benne van a mai társadalom nyegle relativizmusa, kortünete?)

Ha az alapdöntések relatívok lennének, nekem hiányoznának a keresztény vértanúk, az aradi vértanúk, az 56-os hősök, hiányozna a család biztonsága: hogy a házassági eskü az IGEN és nem "talán", hiányoznának a barátok, akik konfliktusban, betegségben is kitartanak. Nem nagyon lenne olyan dolog, ami megbízható pontot jelentene az életben.

türkiz 2012.02.20. 17:28:58

@kis- csirke: Ez számomra egy kérdést vet fel: vannak jó és vannak rossz döntések?

kis- csirke 2012.02.20. 17:39:50

@türkiz: szia, igen, simán lehetnek rossz döntéseink. De szerintem ezeken az utakon is kísér minket Isten, nem hagy ott a kereszteződésben egy nagyot legyintve....
De komolyra fordítva: ha valaki végigcsinálja a részletezett módon a döntéseket, akkor a döntés mindenképp TISZTESSÉGES lesz. Az már nem lehet alapvetően rossz.

Olyan gyakorta lehet, hogy nem vagyunk SZABADOK a döntéseinkben, mert külső kényszer alatt vagyunk, nincs belső szabadság. Ilyenkor simán lehet rossz döntést hozni, amit idővel úgyis kell korrigálni. (Pontosabban akkora pofonba szaladunk bele, hogy csak nyekkenünk.)

De még ez is jobb, mint a nem-döntés. A sodródásnál, annál, hogy másoktól várom az életem alakulását, kevés nehezebb helyzet van. Szerintem.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.02.20. 17:50:11

@kis- csirke:
off
'nekem elég az a Mária, akit az evangéliumok megörökítenek'

Csak azt kell továbbgondolni, amit az evangéliumok Máriáról mondanak, és azt kell figyelembe venni, amit az Egyház hagyománya Máriáról tart (ld. keleti és nyugati liturgikus szövegek). Mária méltósága ezen alapszik. És aki a kereszten János apostolt Mária anyai szeretetébe ajánlotta ("Asszony, nézd, õ a te fiad!" Jn 19,26), miért gondolkozna rólunk másként.

kis- csirke 2012.02.20. 17:57:20

off@matthaios: köszi az "éber egyháziasságodat", szerintem én sem mondtam mást.
(Medjugorje - jelenleg - nincs egyházilag elismerve (bocs Csaba).)

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.02.20. 18:13:28

@kis- csirke:

Jó, renben van. Egyetlen Mária-jelenés sem része a kötelezően hittel fogadandó dolgoknak. De azért a lourdes-i jelenésnek ünnepe is van. Ezt hívják a betegek világnapjának is.

csaba carmarthen 2012.02.20. 21:11:49

@kis- csirke: @matthaios:
Jezus egyebkent azt is mondja hogy boldogok akik nem latnak es megis hisznek.

Ertsd itt pl.<<akik meg nem latjak a jelenesek egyhazi elismereset...>>

Ilyen volt pl II.Janos Pal papa
www.medjugorje.org/frjozoletter.htm
es Terez anya..es meg sokan
youtu.be/q1TmOgePGYI
(sajnos az amerikai riporternek van egy nyelvbotlasa a fenti videoban azzalkapcsolatban, hogy miata tartanak a jelenesek, de ezt leszamitva erdemes a videon elgondolkozni)...

valamint azon amit matthaios mondasz, vagyis:
"Mária méltósága ezen alapszik. És aki a kereszten János apostolt Mária anyai szeretetébe ajánlotta ("Asszony, nézd, õ a te fiad!" Jn 19,26), "

Ti II. Janos Pal pont azzal ervel maganlevelezeseben hogy a korunk esemenyeinek dramai fordulataiban meginkabb ertheto egy anyanak gyermekei irant valo aggodalma, amely kifejezodik a medjugorjei esemenyekben...

hogy ezt a dramaisagot csak egyetlen egy oldalrol emeljem ki:

Abban az evben, amikor Isten elkuldi Mariat Medjugorjeba, a fold tul oldalan az Egyesult Allamokban, Georgiaban egy kovet allitanak fel azzal a nemtitkolt celt eloiranyozva, hogy az emberiseg letszamat 500millio ala csokkentsek...

vigilantcitizen.com/sinistersites/sinister-sites-the-georgia-guidestones/

Ezzel kapcsolatban meg 3 dolgot ajanlok megimatkozasra es meggondolasra (nektek es mindannyiunknak):

1, Jelenesek konyve 12.fejezet - a Napbaoltozott Asszony es a sarkany kuzdelme

2, Az esemenyek egyhazi elismeresevel kapcsolatban pedig hogy az egyhaz valoszinuleg nem fog addig hivatalosan nyilatkozni amig az esemenyek nem fejezodnek be. Mindamellett hogy ma sokan hamisan allitjak be az egyhazi velemenyt, azzal, hogy a helyi puspok elutasitja a jeleneseket. Ez igaz, csak egy apro dolgot szoktak kihagyni ennek a vegerol, ti hogy a jelenesek torteneteben eloszor a vatikan kivette a helyi puspok kezebol a kivizsgalasi jogot es hangsulyozza, hogy a helyi puspok velemenye maganvelemeny...
www.medjugorje.org/ccart/books/medjugorje/medjugorje-and-the-church/prod_310.html

3, elkepzelheto, hogy meg az egyhazi velemeny-nyilvanitas elott maga a Joisten fog dontes ele allitani mindannyiunkat (beleertve az egesz emberiseget) ...sajatmagaval kapcsolatban:
youtu.be/2-lqE2fTdrU

( amely dontesnek azt gondolom resze lesz a medjugorjevel kapcsolatos szemelyes allasfoglalasunk is, ti. Marianak kiemelt szerepe van korunkban, mint ahogy azt a Jel12 is kifejezi)

Ebben az esetben viszont mindannyiunknak erdemes feltenni magunknak a kerdest:

-Erdemes -e varnom az Egyhazi velemenyre mintegy feltartott kezzel, hogy "nekem ezzel kapcsolatban semmi tennivalom nincs, hisz az Egyhaz meg nem nyilatkozott"...ti nem kenyelmessegbol nyilatkozom-e igy..

-Vagy a lelki felkeszules szempontjabol, nem erdemesebb-e hitbeli lepeseket tennem, hogy kozelebbrol megertsem Medjugorjet is. (ez persze ram is all, hisz egyikunk sem mondhatja hogy erti mar Isten miszteriumait)

Visszutalnek Natanaelre

"akit az evangéliumok megörökítenek:-). "

es arra, hogy o is ugy kezdte..."johet..e valami jo Nazaretbol"...kifejezhette volna magat igy is:

"a magam részéről nem vonzódom jobban a nazareti Messiashoz, nekem elég az a Messias, akit az irasok es a profetak megjövendölnek:-)."

ti. Bethlehembol kell szarmaznia stb.

Aztan megis hitbeli erofesziteseket tett arra, hogy szemelyesen gyozodjon meg az igazsagrol..es valaszt kapott.

Ezeket persze mindannyiunknak szemelyesen kell megvalaszolnunk Isten elott..sajat talentumainkhoz kepest...

udv:cs;)

kerdeseink · http://kerdeseink.blog.hu/ 2012.02.20. 21:11:56

@kis- csirke:
Szerintem a vértanuk nem tették tönkre magukat, és másokat sem, és az igazán mellettünk álló barátok sem teszik ezt. Én nem erről beszélek. Én azt mondom, h akkor is házasságban maradni, ha az tönkreteszi nemcsak a két fél, de a gyerekeik életét is, lehet, h nem a legjobb döntés. Találkoztam már szerzetes(nő)vel, aki annyi keserűséget „sugárzott”, hogy azt kívántam, hogy inkább lenne elég „vagány”, és merné vállalni, hogy ez nem az ő útja. Én nem az állhatatosság, hanem az önpusztítás ellen vagyok.

kis- csirke 2012.02.20. 21:36:01

@kerdeseink: köszönöm a tisztázásodat, így már értem, és igazad is van, különbség van az állhatatosság és az önpusztítás között.

(Ez a dolog talán már talán a pszichológiához és a viktomológiához vezet, de a belső szabadsággal - ami a jó döntés előfeltétele - mindenképp összefügg.)

YganA 2012.02.20. 22:09:24

@kis- csirke: @türkiz: Köszönöm virtuális barátságotokat! Ma már megint gazdagabb lettem!

A döntésekről:

Én úgy érzem, néha-néha jót tesz a lelkem kinyújtóztatása, hagyni magam csak sodródni egy biztonságos(?) folyóban, hanyattfekve, az eget bámulva. Persze, ritkák az ilyen alkalmak, és kis éberség ekkor sem árt, nehogy egy uszadéknak ütközzem, vagy lehúzzon egy hirtelen örvény. Lehet, hogy ez is egyfajta meditáció?

A döntésről:

Egyszer, néhány éve, nagyon nyomorultul éreztem magam, mintha egy csapdába estem volna, ahol szinte lebénultam a félelemtől. És akkor jött egy barát, aki többször, heteken át ismételgetve magát, győzködött: MINDIG van választásunk.

A példa, amit elmondott, lassan, nagy erővel elkezdett hatni, és azóta már tudom, hogy így van.

(Csak erős idegzetűeknek!)

Sajnos, nem tudom pontosan idézni, a lényege: teherautóval szállítottak "elsőosztályú" lények "másodosztályú" embereket a háború alatt, amikor hirtelen ötlettel kiparancsolták a rabokat egy lápos, sáros vidék mellett, hogy fussanak. Aztán jött a következő parancs: négykézláb!. És persze hahotázva géppuskatűz. A szerencsétlenek mocskos halált haltak, egyet kivéve: aki még ebben a helyzetben is VÁLASZTANI tudott: ő TISZTÁN és ÁLLVA csuklott össze...

Azt remélem, valahol mindig ott rejtőzik az igazabb megoldás, de ennek felismerése egyedül nem mindig megy. Tényleg jó ilyenkor legbelülre-legmesszebbre figyelni.

@kerdeseink: Én is azt gondolom, hogy vannak helyzetek, amikor ahhoz, hogy a csónakban lévő többi embert megmentsük, sajnos el kell engednünk azt, aki folyton lyukat fúr valahol a ladik fenekén - még akkor is, ha megfogadtuk egykor, hogy mindig vele maradunk, jóban-rosszban. De erre a furcsa, kissé életveszélyes szokásra gondolt ugyan akkoriban valaki???

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.02.20. 22:35:05

@YganA:

'A szerencsétlenek mocskos halált haltak, egyet kivéve: aki még ebben a helyzetben is VÁLASZTANI tudott: ő TISZTÁN és ÁLLVA csuklott össze...'

Az ő haláluk sem volt mocskos. Ők az ártatlanul megöltekhez tartoznak, a soruk Ábellel kezdődik.

YganA 2012.02.20. 22:48:15

@matthaios: Köszönöm a figyelmeztetést, rosszul fogalmaztam.... különlegesen megalázottan, sárban csúszva- kúszva haltak meg ...

Teljesen igazad van.

scrivi 2012.02.21. 09:38:25

sorszerű volt olvasnom a témát, nagy döntés előtt állok ugyanis. Nem hozzászólni szeretnék, hanem kérdezni. Elmennék egy lelkigyakorlatra a döntés elősegítésére, olyan vezetéssel, ami ebben tud segíteni. Komoly dologról van szó: két munkatípus között kell választani, ami egy öt fős család életének teljes átalakulását hozza magával.
A probléma az, hogy határidőhöz kötött a döntés, legfeljebb néhány hét haladékot kérhetek.
Megköszönöm a választ.

bölcsésztanár 2012.02.21. 10:12:20

@scrivi:
A jezsuiták vállalnak egyéni vezetéses lelkigyakorlatot, a Mária utcában is, Dobogókőn is, én mást nem ismerek.

Én most olvastam fel az uramnak, aki nagyon szeret szemlélődni, nagyokat bólogattunk közben.
Köszi, Pacsy!

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.02.21. 10:16:13

@YganA:

'Én is azt gondolom, hogy vannak helyzetek, amikor ahhoz, hogy a csónakban lévő többi embert megmentsük, sajnos el kell engednünk azt, aki folyton lyukat fúr valahol a ladik fenekén - még akkor is, ha megfogadtuk egykor, hogy mindig vele maradunk, jóban-rosszban. '

Lehet, hogy a csónakba lyukat fúrót Isten ránk bízta. Isten sem enged el minket, amikor lyukat fúrunk az ő csónakjába.

YganA 2012.02.21. 10:37:11

@matthaios: "Lehet, hogy a csónakba lyukat fúrót Isten ránk bízta. Isten sem enged el minket, amikor lyukat fúrunk az ő csónakjába. " Hm. Ez igaz.

Mégis azt hiszem, bár követni próbáljuk a pédáját, talán nem mindenben tudjuk, éppen embervoltunkból kifolyólag. Neki olyan isteni széles, erős válla van, minden terhet elbír. A miénk pedig, valljuk be, gyakran törékeny, gyönge, még ha próbálgatjuk Istennel együtt közösen edzegetni is.

(No meg Isten másokat is ránk bízott, pl. a gyerekeinket.)

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.02.21. 11:47:56

@YganA:

'Mégis azt hiszem, bár követni próbáljuk a pédáját, talán nem mindenben tudjuk, éppen embervoltunkból kifolyólag.'

Ha esetleg nem sikerült követni példáját, azért ne mondjuk azt, hogy ezt nem is kell. Próbáljuk meg, ismét próbáljuk meg s.i.t. Azt hiszem erre legtöbbször a gyerekek érdekében lenne szükség. Ha közben esetleg úgy látszik, hogy tönkerement életünk, lehet, hogy éppen most nyertük meg. "Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. " (Mt 16,25). Itt most abbahagyom, a nagyböjti prédikációt arra hivatottabbra bízom.

YganA 2012.02.21. 11:57:48

@matthaios: Mindenesetre köszi az együttgondolkodást.

És szívemből kívánom mindenkinek, hogy a legjobban döntsön!

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.02.21. 14:04:10

@kerdeseink:

'De sajnos az nem derül ki, hogy Pacsy, te mit is gondolsz ezzel kapcsolatban, csak hogy, talán, te is árnyaltabban látod a kérdést. '

Talán az utolsó bekezdés segíthet, de nem vagyok Pacsy hivatalos értelmezője.

türkiz 2012.02.21. 14:39:43

@matthaios: @YganA: Szerintem a döntéseink rólunk szólnak, és nem azok következményeiről. Nem jó döntések vannak, hanem jól döntők, és talán nincsenek is rossz döntések, csak rosszul döntők.

bölcsésztanár 2012.02.21. 21:42:19

@türkiz:
És persze az a hatalmas lehetőség, hogy a rossz döntéseket is olykor-olykor helyre lehet hozni!

kerdeseink · http://kerdeseink.blog.hu/ 2012.02.21. 22:28:00

@matthaios:
Köszi! Azért még reménykedem, hogy Pacsy is visszanéz, és ő is értelmezi önmagát ;-)
Újraolvastam az utsó bekezdéseket, és ja, igazad van, főleg ha ő szívesen tönkre tette volna magát szerzetesi engedelmességből. ez így egyfajta válasz…

Viszont én tényleg el tudom képzelni, h még az Isten is azt javasolja, h egy 'folyton lyukat fúrót' kitegyünk a csónakból, hogy végre megtanuljon úszni (vagy vízen járni). (Mintha valami hasonló történt volna Jónással is…)

egyérintő 2012.02.21. 22:36:03

@YganA:

Elég fontos kérdés, hogy lehet egy nem hívő embert evangelizálni. Már csak akkor is, ha arra gondolunk, lassan az egész országunk missziós terület. A roma lakosságot tekintve ez megintcsak fontos feladatunk lenne.

Mindenképpen a személyes példamutatás lenne az, ami az evangelizációt leginkább segítené. Természetesen az egyházi gondoskodás, támogatás is szükségszerű ehhez.

Emlékszem a Kalottal kapcsolatbanaz alapelv a szervezésnél az volt, hogy a közösségekben először a legtekintélyesebb fiatalokat kellett meggyőzni. Utána már mindenki követte őket, minden katolikus fiatal kalotos akart lenni. Hát valami ilyesmire lenne most is szükség példul a romák körében.

2012.02.21. 22:48:16

mivel az Örökkévaló saját képmására teremtette az embert, de ugyanakkor megadta neki a szabad akaratot is, az egész földi életünk szakadatlan döntések sorozata, amikoris önként és szabadon dönthetünk az ÚR mellett:
elibéd teszem az életet és a jót, a halált és a rosszat, és válaszd az életet…

egyérintő 2012.02.21. 22:48:55

@türkiz:

A kis és nagy döntéseink sikere, vagy sikertelensége fontos dolog. Azt látom, hogy például a mai fiatalokat egyszerűen megdermeszti az, hogy párválasztás ügyben komoly kérdésekre kell választ adniuk, lehet el kell kötelezniük magukat. Sokszor nagy bizonytalanságban élnek a szakmájukat, az iskolájukat illetően, egyáltalán a jövőjükkel kapcsolatban.

Amikor fiatal voltam, én is hasonló cipőben jártam, meg kell mondjam, ez a táblázatos megoldás nálam nem működött. A begörcsölt fiataloknak csak a nagyapám közmondását tudom ajánlani, ami úgy hangzik, hogy "csak a temetőből nincs visszatérés". Természetesen mindenki küzdje meg a saját harcát, tegye oda magát, végezze el azt, ami rá van bízva. De ezt úgy végezze, hogy tudnia kell, mindig van a bajból visszatérés!

2012.02.21. 23:01:29

"Daidzsu felkereste Baszo mestert Kínában. Baszo megkérdezte tőle:
- Mit keresel?
- A megvilágosodást - felelte Daidzsu.
- Megvan a magad kincsestára. Miért keresgélsz odakinn? - kérdezte Baszo.
- Hol az én kincsestáram? - érdeklődött Daidzsu.
- Amit kérdezel, az a te kincsestárad - válaszolta Baszo.
Ekkor Daidzsu megvilágosodott! Onnantól kezdve mindig arra intette barátait:
- Nyissátok ki a saját kincsestárotokat, és azokkal a kincsekkel éljetek!"

pacsy 2012.02.22. 19:17:44

bocs, kicsit sűrű napok voltak, de itt vagyok... uhh, ennyi szempontra nem tudok mind kitérni (aztán semmi sértődés!) - de jó volt titeket végigolvasni. kösz az őszinteséget!
@kerdeseink: egyenes kérdésedre (nem kitérő válaszképpen) csak egy kiegészítés: én a VR-nál legbelül teljesen éreztem, hogy ALAPVETŐEN a helyemen vagyok, minden iszonyú szenvedés ellenére is. a boldogsagnak több szintje van - a szenvedés nem zárja ki... számomra a vértanúság eszmény (ezért lettem szerzetes, nem azért, mert itt jobb a koszt) - és olyan párokat esketek szívesen, akikről tudom, hogy képesek lennének vértanúk is lenni egymásért. egyfajta belső megelégedettség eddig jelen volt a szívem legmélyén életem minden eddigi válsága közepette is - s ezt nagy kegyelemnek tartom. meg persze annak is betudom, hogy - szerintem - elég mélyen hoztam meg az eddigi alapdöntéseimet. EBBEN az értelemben értek egyet Szt. Ignáccal, és tartom a lényeges döntéseket átértékelhetetleneknek. egyébként az egyház is pontosan ezt gondolja a házasságjogában - ha én jól értem...
@scrivi: igen, dobogókői manrézában lehet 3-5-8 napos lelkigyakorlatot is végezni, bejelentkezés alapján a meghirdetett hivatalos időpontoktól eltérő időben is - de anélkül is lehetséges jó döntést hozni! Mert a csend és a természet önmagában is közelebb visz mélyebb önmagadhoz... nagyon drukkolok!
@türkiz: "Az erkölcs... inkább velejárója, kísérője, hozadéka/... a szemlélődő imának" - mélyen egyetértek!
@YganA: @Ferdinandus: ó igen, azokban a kis kockás felhőben amúgy én is hiszek! ;)

YganA 2012.02.22. 23:00:16

@türkiz: "Nem jó döntések vannak, hanem jól döntők, és talán nincsenek is rossz döntések, csak rosszul döntők. " Azt hiszem, igazad van. És van aki inkább jól, míg a másik inkább rosszul szokott dönteni - de ez azért változhat (vigyázat, ill. hála Istennek)

@egyérintő: a missziózáshoz egyáltalán nem értek, de tényleg szükség lenne igazán jó megoldásokra. Azt hiszem, szórványosan vannak jó eredmények, csak az egész valahogyan nem áll össze átütővé.

@Izrael misztériuma: ezt most megint gazdag kincstárad egyik gyöngyszemének érzem. Köszi.

YganA 2012.02.23. 11:41:00

Néhány gondolat még a hivés/nem-hívés ellentétről.

Nekem kedvenc képemmé vált:
2011.12.06. 14:52 pacsy

Kinagyítottuk, két üveglap között gyönyörködtet nap nap után. Úgy érzem, nagyon közvetlenül azt üzeni: az Emberfia tényleg olyan, mint amilyenek mi emberek vagyunk. És talán sok-sok ilyenfajta képre lenne szükség. Pl. el tudok képzelni egy cigányosat: Jézus is, és a többi szereplő is barnabőrű, színesebb ruhájú, esetleg tetovált karú fiatalemberekkel, fogatlan, csapzott öregekkel, pocakos, ékszeres fiatalasszonyokkal, maszatos, kócos, huncut gyerekekkel, akár közben veszekedve, hangoskodva. Esetleg segíthetne a misszózáshoz a közös hang megtalálásában? (Persze, tudatlanságomból akár nyitott kapukat is döngethetek.)

(Lehet, hogy a magyar-Jézusban hívők motivációja mögött is valami hasonló dolog rejlik?)

Más: tegnap találkoztam egy fiatal nővel, akinek fő érdeklődési területe: indián kultikus helyek, Ó-Egyiptom, kis ezotéria, stb. És véletlenül szóba keveredett a hamvazószerda fogalma, amiről még semmit nem tudott, és nagy érdeklődéssel faggatott. Majd elcsodálkozott, olyan is van, hogy Nagycsütörtök??? És az mit jelent? Milyenek a szokások??? Stb. Ezt a fajta lelki beállítottságot vajon nem lenne könnyű “becserkészni”?

Még másabb: idestova 40 éve beszélgetünk nem-hívő férjemmel (vajszívű, vaslogikájú és nagyon kíváncsi tipus) mindenféléről, többek között az elképzelhető és elképzelhetetlen istenképekről. Meséltem neki a vasárnapi misén hallott evangelizáció szó jelentéséről is.Tegnap kis hamiskás mosollyal megkérdezte: szóval te engem évtizedek óta evangelizálsz? Nem mertem ilyen “hirtelen” bevallani az igazságot, fő a türelem!!!
Időnk, mint a tenger...

Kajla 2012.02.23. 17:33:22

@YganA: Jó olvasni téged.

"Nézd, én sok emberrel találkozom. Ha például egy ateistával beszélgetek: én hívő vagyok, nem minden probléma nélkül, ő hitetlen, de ez szintén nem problémamentes. A hitünk ellentétes, a problematikánk közös. Ez kapcsolatunk alapja lehet. Ma mintha kezdenének az emberek ráébredni problematikájuk közös voltára. Nem az elvek és gondolatok azonossága a leglényegesebb, hanem a mélyükben rejlő problematika közössége. Ha két ember érdemben beszél egymással, mindig erről a problematikáról beszélnek tulajdonképpen."
(Pilinszky)

Kajla 2012.02.23. 17:33:33

@YganA: Jó olvasni téged.

"Nézd, én sok emberrel találkozom. Ha például egy ateistával beszélgetek: én hívő vagyok, nem minden probléma nélkül, ő hitetlen, de ez szintén nem problémamentes. A hitünk ellentétes, a problematikánk közös. Ez kapcsolatunk alapja lehet. Ma mintha kezdenének az emberek ráébredni problematikájuk közös voltára. Nem az elvek és gondolatok azonossága a leglényegesebb, hanem a mélyükben rejlő problematika közössége. Ha két ember érdemben beszél egymással, mindig erről a problematikáról beszélnek tulajdonképpen."
(Pilinszky)

türkiz 2012.02.24. 13:44:01

@türkiz: "Szerintem a döntéseink rólunk szólnak... Nem jó döntések vannak, hanem jól döntők, és talán nincsenek is rossz döntések, csak rosszul döntők."
Nemcsak a kettő (bűn és a bűnös) viszonyára utaltam, mint ahogyan a legtöbben igazából erre reagáltatok ennyiből (igen, fontosnak éreztem, de nem kizárólagosan).
Az igazság az, hogy a rossz döntés a számomra olyan tragikusan befejezettnek tűnik, míg akkor, ha pusztán rosszul döntök, még nem dől össze a világ. S hogy mikor dönt valaki jól? Pacsy hosszú sorai mögött számomra egy egyszerű mondat lapul: ha egészen(!) benne vagyunk ebben a döntésben, ha mindent megtesszünk azért, ami benne a mi feladatunk lehet. (Nem mellesleg ekkor leszünk képesek a kérdést is elengedni, ami keresztényként -valljuk be- nem is olyan kihagyhatatlan mozzanat). Szóval a jó és rossz döntések helyett, inkább a döntések súlyát érezném fajsúlyosnak. A kérdés bennem így cseng inkább vissza: Akartam-e igazán jól dönteni? Az adott döntésemben az akkori legnagyobb súlyommal vettem-e részt? Vagy talán nem tettem meg mindent azért, hogy jól döntsek? -mert számomra ez ad feletet arra is, amit többen felvetettetek: tönkre menjek benne vagy rúgjak fel mindent? Azt feltételezem, ha azonosulni tudok a saját döntésemmel, akkor talán azok következményeivel is könnyebben leszek képes szembenézni. Persze a mindenáronban én sem hiszek, és lényeges kiemelni, hogy az életben vannak olyan döntések is, melyek csak a másik döntésével (abban való részvételével vagy éppen nem-részvételével) együtt értelmezhetőek és élhetők.

@egyérintő: A fiataloknak éppen ezért nehéz! Teljesen érthető és még logikus is az a meghozott döntésük, hogy akkor ők inkább ebben a perspektívában nem is döntenének, köszönik szépen! Már eleve azt hallják, hogy több lábon (sem) lehet talpon maradni, hogy ne úgy válasszanak szakmát/hivatást, hogy mi érdekli őket, hanem, hogy miből tudnak majd megélni is és stb. Már eleve arra predesztináljuk őket, hogy ne higyjenek saját maguknak, mert majd úgysem úgy lesz!!! Mi(!) nem engedjük őket elmerülni saját döntéseikben, utána pedig csodálkozunk, hogy amikor rábólintanak valamire, miért nem tartanak ki benne. A barátságban, a szerelemben mindez visszaköszön pepitában.
"Tegyük oda magunkat"!- mint ahogyan írod, ebben hiszek. @pacsy: szépen összegzi is mindazt, amit szinte a poszt első olvasatától megfogalmazódott bennem: " a lényeges döntések átértékelhetetlenek". Ha(!!!) "elég mélyen hoztam meg az eddigi alapdöntéseimet."

türkiz 2012.02.24. 14:04:18

@bölcsésztanár: "És persze az a hatalmas lehetőség, hogy a rossz döntéseket is olykor-olykor helyre lehet hozni!"

S mennyivel bíztatóbb ez akkor, ha még arra is ráébredünk, hogy ennek a hatalmas lehetőségnek a zálogai mi, magunk vagyunk! Még részegítőbb, ha azt is felismerjük, hogy döntéseket nemcsak meghozni, de újraértelmezni is lehet. (Mondjuk, hogy végre alámerülünk abban, amiben addig nem.) Ennek okán akár az a csoda is megeshet velünk (mert miért ne?), hogy már azt is örömként éljük meg, amit addig csak teherként voltunk képesek magunkkal vonszolni. Akár! :)

türkiz 2012.02.24. 14:07:33

@kis- csirke: "ha valaki végigcsinálja... a döntéseket, akkor a döntés mindenképp TISZTESSÉGES lesz. Az már nem lehet alapvetően rossz."
- Igen, valahogyan magam is így gondolom! :)

egyérintő 2012.02.24. 14:22:06

@türkiz:

Régen könnyebb volt dönteni több ok miatt is. Az emberek viszonylag biztonságos közösségekben éltek, ahol a felek elvállalták egymást, elvállalták a saját nézeteiket, a gyerekek elfogadták a közösségüket. Na azért ennyire nem volt szép a dolog, de úgy nagy vonalakban valami ilyesmit ki lehet jelenteni, ha a mai viszonyokkal hasonlítjuk össze még a múlt század elejének családjait. Az értékadó ideológia is nagyon egyszerű volt, a keresztyén egyházak adták azt és ezek alapján álltak ideológiai vitában az emberek. A kommunista, meg a nyilas ember valami beteges, rossz dolgot akart ráerőltetni a közösségre, be sem fogadták azokat.

Mára gyökeresen megváltozott a helyzet. Mégpedig a televízió által. Mondjuk a nagyapám, aki a nagyközség második biciklijének volt büszke tulajdonosa a múlt század elején, no és talán a nagyközség első ekekapájának, soha be nem engedte a házába a rádiót. Számára még az volt a hazugság terjesztője. Mint ahogy akkoriban az emberek megegyeztek abban, hogy a rádió a propaganda terjesztője. Mikor kérdeztük, hogy milyen propagandáról van szó, csak annyit mondtak, majd meglátjátok.

Itt van a gond. Már nem látjuk a propagandától a propagandát. A mai gyerekek sem látják, csak érzik, hogy valami nem stimmel. Nem kell részletezni, hogy miért. Abban a bizonytalan helyzetben, amiben vannak, csak az egymás iránt érzett bizalom segít, ami egyre ritkábban adatik meg a mai fiataloknak.

bölcsésztanár 2012.02.24. 22:39:56

@egyérintő:
Hát... azért - ahogy te is írod - tényleg nem volt ennyire szép a dolog, egyszerűen csak nem ismerjük a régi emberek mindennapi döntéseit, kényszerhelyzeteit, nyomorát. Hajlamos az ember a múltba úgy tekinteni, hogy az milyen egyszerű volt régen, ami most tök bonyolult. És nem! Az alapvető kérdések ma is egyszerűek, csak nagyon sok a zaj.
Abban viszont igazad van, hogy a mostani életünkben a sok választási lehetőség tényleg feszkót okoz, mert kettő közül könnyebb választani, mint tizenkettő közül. De ha van egy kis esze az embernek, megpróbálja kettőre szűkíteni, rögtön milyen egyszerű lesz! Nem szólamokat mondok, tapasztalat van mögötte...

Kajla 2012.02.25. 07:22:31

@egyérintő: „Régen könnyebb volt dönteni több ok miatt is. ….. A kommunista, meg a nyilas ember valami beteges, rossz dolgot akart ráerőltetni a közösségre, be sem fogadták azokat.”
Én nem hiszem, hogy szüleinknek, nagyszüleinknek könnyebb lett volna dönteni, más jellegűen voltak a problémák. Hogy mennyire nem volt egyszerű arra egy példa volt piarista osztályfőnököm. 1976-ban mondta el (azt hiszem az osztályfőnöki órán, bár ebben nem vagyok biztos), hogy 45-ben, fiatal papként olyan igazságtalannak érezték a két világháború közti rendszert (gondoljunk a népi írók szociográfiáira), hogy bizonyos fokig várták a kommunistákat, remélve, hogy igazságosabb világot hozhanak el. Hozzátette, hogy nagyon hamar rájöttek, hogy várakozásuk milyen naiv volt.

kis- csirke 2012.02.25. 11:17:35

Talán a döntések kultúrafüggőek is. (Nyilvánvalóan napjaink magyar kultúrája eltér az 50 évvel ezelőttitől.)

A közelmúltban voltam egy képzésen, ahol Ausztrália kivételével minden kontinensről érkeztek résztvevők. Az egyik gyakorlathoz kontinensek szerint lettünk szétosztva és mindenkinek ugyanaz volt a feladata: prezentáljunk kis szerepjátékokat, ahol az alaphelyzet egy döntéshelyzet: az érettségiző gyermek szeretne továbbtanulni az egyetemen.

Döbbenetes különbségek voltak az egyes kontinensek megoldásaiban: az afrikai csapatokban a "gyerek" a családanyát kérte meg, hogy terjessze a kérést a család elé. Mindenki részt vett a döntésben, még a nagynénik-nagybácsik is, és hosszas latolgatás után megadták az engedélyt a tanulásra, sőt, mindenki vállalt anyagi hozzájárulást.
Egy másik afrikai megoldásban a nagycsalád nem engedte el a leányt a fővárosba tanulni, mert ott rosszak az erkölcsök + otthon kell maradni, hogy az idősödő szülőknek maradjon támasz.

Az ázsiaiak egy olyan helyzetet mutattak be, ahol a lány a nővéréhez, majd a családapához fordult a kérésével, hogy zenét akar tanulni. A családapa ezt nem engedte meg, mert a családi vállalkozáshoz könyvelőre van szükség. A család arra kérte a lányt, hogy törődjön bele az apa döntésébe.

A latin-amerikai megoldás hasonló volt az első afrikaihoz, az egész nagycsalád részt vett és anyagilag is beszálltak a tanulásba.
Az USA-ban nem volt közös döntés, hanem a gyerek írt egy e-mailt a szüleinek, hogy tudassa, beiratkozott az egyetemre.

A mi európai megoldásunk is érdekes volt: nem volt teljes család, csak egy anya és egy testvér. A fiatal azzal állt elő, hogy ő nem akar már többet tanulni, mert semmi értelme. Az a kompromisszum született, hogy akkor tanuljon esti tagozaton.

YganA 2012.02.25. 14:09:20

@kis- csirke: nagyon érdekes élmény lehetett, kicsit "irigykedem".
Még egy furcsaság: tegnap idős barátnőnk mesélte, zsidó nagymamája 16 évesen kinn játszott a kertben a testvéreivel, amikor szülei behívták a házba. Mosson kezet, fésülködjön meg, és mutatkozzon be a vendégfiatalembernek, aki kezet csókolt. Majd a szülők közölték: ő lesz a férjed. És lőn.

pacsy 2012.02.25. 17:12:05

@kis- csirke: @YganA: Oops... akarom mondani: Hoppá...

kis- csirke 2012.02.26. 00:31:13

@YganA: nagyon érdekes a történeted. Biztos vagyok, hogy a leányka házassága működött, annak ellenére, hogy nem az ő döntése volt. Lehet, hogy a mai európai individualista döntéseink sokkal nehezebbek, mint egy kollektív döntés, ahol több szempont is szóbajöhet?! (Nekünk van nehezebb dolgunk egy döntésnél?)
@pacsy: neked van közösségi tapasztalatod és ismersz több kultúrát is, mit gondolsz erről?

csaba carmarthen 2012.02.26. 02:43:22

@kis- csirke: ui.

Meg annyit, hogy koszi szemelyes gondolatodat is. En megamban egyebkent "Regnumos"-nak hivlak teged...a nevvalaszasod alapjan (is)
:)
udv:
Cs

kis- csirke 2012.02.26. 11:31:30

@csaba carmarthen: ez mélyen megtisztelő, köszönöm szépen :-)

csaba carmarthen 2012.02.26. 12:19:16

@kis- csirke:
Ti. ott lakoznak a csirkek:-)

(tobbek kozott)
youtu.be/KkB9aRSgV4A

P.E. 2012.03.02. 11:30:27

@kis- csirke: discernamant: megkülönböztetés, itélőképesség;

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.03.03. 13:05:12

Kicsit OFF, de azért mégis kapcsolódik. Egyfelől az is igaz, ahogy valaki fentebb írta, hogy tizenkettő közül nehezebb választani, mint kettő közül.

De talán tömegesebb probléma az, hogy egyszerűen nincsenek döntési helyzetek, hanem kényszerpályák vannak, különösen a legalapvetőbb egzisztenciális kérdésekben.

Illetékesek és szakértők húsz éve (bocs a kifejezésért, de:) pofázzák, hogy a magyar munkaerővel az a baj, hogy alulképzett és ha képzett is, a végzettsége nem piacképes.

Ugyanakkor a húsz év alatt még egyetlen egyszer sem tudták megmondani, hogy konkrétan éppen mi is lenne az, ami aktuálisan piacképesnek számít.

Egyik érettségizett ismerősöm a rendszerváltás óta öt különböző munkaügyi központos átképzésen van már túl.

1. Számítógép-kezelő és szövegszerkesztő. A képzés lényege körülbelül az volt, hogy a sor végén nem kell az entert megnyomni :-) de egy papírt azért ez is adott.

2. Cipőfelsőrész-készítő. Pár év alatt kb. 100 embert képeztek át erre, miközben sorra szűntek meg az ilyen munkahelyek a környéken.

3. Kosárfonó. A végzettek közül az a kettő dolgozik a szakmában, akik jelenleg oktatják a kosárfonást, évfolyamonként tucatnyi tanulónak, akik szintén nem fognak tudni vele mit kezdeni.

4. Húsárú-előkészítő. Egy hét jelképes fejtágítás után szakmai gyakorlat címén fél évet az egyik multinál dolgoztak, több műszakban. Gyakorlatilag ingyen, mert bért nem kaptak, csak napi 1700 ft-os átképzési támogatást, persze nem a multitól, hanem az államtól. Ez az összeg nem érte el az akkori minimálbér háromnegyedét sem. A végzettséget gyakorlatilag nem ismeri el sem a többi üzletlánc sem a KKV szektor, nekik inkább hentesek kellenek, hiszen darálthúst tálcázni végzettség nélkül is lehet. Persze hentes állás sem lenne annyi, amennyit érdemes lenne képezni... Az adott multi pedig nem alkalmazott tovább közülük senkit, hiszen a következő félévre újabb ingyen munkaerőhöz jutott a következő képzésből.

5. Logisztikai asszisztens, magyarul segédraktáros - szintén nesze semmi fogd meg jól, targoncás jogsi nélkül semmit nem ér. Az pedig sokba kerül, és azt nem támogatja a munkaügyi központ.

Az illető jelenleg feketén éjjeliőrködik a faluja közelében egy gyártelepen, az elmúlt két-három évben már több mint milliós összegű munkabérrel tartoznak neki. Időnként iskolakezdéskor, vagy Karácsonykor sikerül 20-30 ezer forintot kipréselnie a főnökéből, de a konkrét éves jövedelme nincs meg 300 ezer forint.

Miért nem hagyod ott, kérdeztem már többször is. "Mert nincs más választási lehetőségem" szokta mondani. Az öt értelmetlen képzés helyett szívesen tanult volna valami értelmesebbet is, de hát szakembereink ilyesmit nem tudtak prezentálni..

Hát ez a szociothriller jutott eszembe hirtelen a döntésekről...

kaleidoscope · http://kaleidoscope.blog.hu 2012.03.08. 06:16:24

Off: Közben elkezdődött a nagyböjt, Jezsuita bloggereink elcsendesedtek, így most küldök Nektek egy nagyböjti elmélkedést: kaleidoscope.blog.hu/2012/03/08/a_gonosz_szolga

2012.03.16. 00:05:50

@kaleidoscope:
én meg egy idegnyugtató videót a Szentföldről:
The Franciscan Custody of the Holy Land presents the Basilica of the Holy Sepulchre
Holy Sepulchre
www.youtube.com/watch?v=D3t5jA4_q2o&feature=channel

HedvigT · http://www.dicserni.blogspot.com 2012.03.17. 20:29:27

Az első módszert többször és többen is ajánlották nekem (külön kiemelve szentignáci voltát), de csak az 1-2. pontokat ismertették. Ennek az lett az eredménye, hogy ha nem vetettem el azonnal blődsége miatt, akkor leültem egy papírlap elé majd egy óra múlva földhöz vágtam a tollamat, hogy ilyen hülyeséget meg ki találhatott ki, mégis csak azért, mert itt egy szép racionális táblázat, honnan tudjam, hogy ez meg az most előnyöm vagy hátrányom lesz-e, mert ebben meg abban az esetben stb...

Így, naplóírással, imával, stb... meg annak tudatában, hogy nem baj, ha elsőre nem tudjuk tökéletesen kitölteni azt a táblázatot, többször is neki kell ülni, sokkal használhatóbbnak és kevésbé gépisenek tűnik a módszer.

2012.03.19. 21:00:06

@HedvigT:
szerintem ha az ember fontos kérdésben akar dönteni, akkor jól teszi, hogy elvonul a világ zajától és csendben, befelé fordulva imádságos életet próbál élni kedve szerint akár böjttel is tarkítva és az Isten csendjében megszületik a döntés, csak oda kell figyelni a belső hangra amely lelkének legmélyéből fakad...
van akinek egy hét is elég, van aki egy hónapot szán rá és van aki egy egész évet, nem szabad sajnálni a ráfordított időt, mert sokszorosan kamatozni fog...
a döntés nem abszolút: nagyon közeli barátaink közül volt aki apáca akart lenni, belőle lett a legjobb családanya, egy másik, aki szeretett volna megházasodni az esküvő előtt visszalépett és most apácaként él egy kolostorban...

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.03.19. 21:41:03

@Izrael misztériuma:

"a döntés nem abszolút"

Vagy lehet, hogy igenis az volt: abszolút, és fölülről származó; csak éppen a mindenféle emberi döntési módszerek voltak félrevezetőek: megzavarták és ideiglenesen ellenkező irányba sodorták az illetőket?

2012.03.19. 21:48:45

@m-athos:
kizárólag a gyümölcseiről ismerhetjük fel, hogy döntésünk helyes volt-e vagy sem és mindig van esély a korrekcióra, Isten még a rosszat is jóra fordítja, ez az én hitem, mely tapasztalaton alapul...

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.03.20. 12:55:20

@Izrael misztériuma:

Konkrétan olyasmit próbáltam meg pedzegetni (többek között személyes tapasztalatom alapján is) hogy az ember mindenféle "szakszerű" és "felkészült módon" meghozza a döntését, millió és egy érvet tud felhozni mellette, majd pedig a Jóisten csak úgy ráncigálja visszafelé belőle az embert, abba az irányba, amit eredetileg neki szánt...

Attól tartok, még a legszentignácibb módszer is kiválóan alkalmas az önbecsapásra. Pszichiáter és egyéb mentálhigiénés ismerőseim szokták mondani, hogy az intelligens pácienseikkel az a baj, hogy nem csak a terapeutát képesek megvezetni, de még saját magukat is :-)

Szóval ezen morfondírozok magamban, és kíváncsi vagyok, te mit gondolsz erről.

HedvigT · http://www.dicserni.blogspot.com 2012.03.20. 13:55:32

Kedves Izrael misztériuma és m-athos!

Igen szerintem sem szabad sajnálni az időt egy fontos döntés meghozatalakor. Már csak azért sem,mert máskülönben olyan, mintha "határidőket" szabnánk Istennek ("márpedig ekkorra mutasd meg, mit kell tennem"), vagy tudomást sem vennénk a létezéséről ("nekem ezt most tudnom kell és kész").

@Izrael misztériuma: a hozzászólásod végéből úgy tűnik, te is úgy látod, hogy a döntés csak bizonyos ideig nem abszolút.

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2012.03.20. 14:31:44

@HedvigT: Értem amit írsz, de nem tudom, hogy egyet is értek-e vele.

Egyfelől a döntések jellemzően határidősek, nagyon kevés az, ami nem. Nem mi szabunk határidőt Istennek, hanem Ő szab nekünk :-)

A másik pedig, amit mondani akarok, az nem ennyire általános, konkrétan az én dolgaimra vonatkozik. Egy sor olyan fontos, életemet lényegileg meghatározó döntésem volt (állás, költözés, párkapcsolat), ahol nem mérlegeltem: teljesen egyértelmű volt az azonnali határozott igen, vagy a határozott nem. Ez sokszor gyökeres változást hozott az életemben, többször szó szerint egyik napról a másikra. Ezek a "hirtelen" döntéseim utólag is jónak bizonyultak.

Ezzel szemben azok a döntések, ahol hosszasan mérlegeltem, osztottam-szoroztam, érveltem pro és kontra, előbb-utóbb kivétel nélkül rossz döntésnek bizonyultak.

Szóval ott tartok, hogy ha egy döntés nem hozta meg saját magát, akkor nekünk sem szabad meghozni. :-) Ez persze sokkal inkább Lao Ce, mint Szent Ignác, de bevállalom :-)

2012.03.21. 23:16:29

A kegyelem jelei
A Hagyomány egyöntetűen állítja, hogy egyes jelekről felismerhető, vajon a választott út megfelel-e Isten akaratának és a Szentlélek belső indításának, vagy sem. Egyes lelki szerzők összefüggő rendszert építettek fel e jelekből. Ezek többsége arra a jelre vezethető vissza, amelyet Szent Benedek akar látni a szerzetesben, amikor az, nagyböjt idején, kötelezettségen felüli önmegtagadásokat vállal. Ezek az önmegtagadások csak akkor lesznek termékenyek, ha megfelelnek két feltételnek: annak, hogy a testvér „a Szentlélek örömében” teljesítse őket, és annak, hogy mindezt „az apát imádságával és beleegyezésével tegye.” Ez a két kritérium egyébként kiegészíti egymást. Belső öröm nélkül a kötelezettségen felüli önmegtagadás „kényszeredett és erőltetett” lesz, a spirituális kísérő megkülönböztetése nélkül pedig a belső öröm is illúzióhoz vezethet.
(André Louf)

2012.03.21. 23:41:04

Az e kérdésben jól felépített tanítás egyik legrégibb tanúja az V. századi bizánci püspök, Diadakhosz. Írásai erősen hatottak Loyolai Szent Ignácnak a lelkek megkülönböztetéséről szóló tanítására. Diadakhosz igen pontos tanítást ad a lelki érzékenységről, amely képes felismerni, mi zajlik a saját, illetve mások szívében. Olyan egyszerre homályos és világos érzésről van szó, amely a hagyományos megérzésen felül megsejt bizonyos dolgokat, s ugyanakkor belső bizonyosságot nyújt arról, hogy nem történt tévedés. Diadakhosz így mutatja be ezt:
A lélek (nusz) érzékenysége pontos érzék a megkülönböztetendő dolgok terén. Ahogy az ízlelés testi érzékével – már amikor nem vagyunk betegek – tévedés nélkül meg tudjuk különböztetni egymástól a jó és a rossz táplálékot, s közülük a jólesőt választjuk, ugyanúgy a lelkünk is – amikor egészségesen és lemondásra készen mozdul – gazdagon megsejti az isteni vigasztalást, és ellenáll mindannak, ami ellentétes vele. Ahogy a test a földi édességet ízlelve tévedhetetlenül érzékel, ugyanúgy a lélek is, amikor a test hajlamai fölé kerekedik, tévedés nélkül ízleli a Szentlélek vigasztalását.
(i.m.f.)

egyérintő 2012.03.23. 18:22:56

@Izrael misztériuma:

A szöveg után írt (i.m.f.) bejegyzés mit jelent?

2012.03.23. 18:26:28

@egyérintő:
nem IMF (ájemef), hanem:
idézet mint fent

egyérintő 2012.03.23. 19:07:37

@Izrael misztériuma:

Már megijedtem, hogy azt a sok (i.m.f.)-es okosságot te írtad össze.

2012.03.23. 19:17:01

@egyérintő:
nem kell elolvasnod, nyugodtan ugord át, ha látod!

türkiz 2012.08.17. 08:45:13

@pacsy: -nak; csak úgy:
"Milyen biztos, hogy a szabadesés törvénye
mely erős, mint egy tengeráramlat,
még a legkisebb dolgot is megragadja,
és a világ szíve felé húzza...
Ezt taníthatják nekünk a dolgok:
zuhanni,
és türelmesen megbízni súlyosságunkban." (R.)

telihold83 2012.08.17. 20:33:23

Ez nekem nagyon tetszik..

2012.08.22. 14:00:06

Az egyik legszebb történet a megtérésről – Konrád György tollából…

Példálózhatnék talán egy csaló rabbi történetével, aki – bár tisztelet övezte hívei között – egyre nyomorultabban énekelt a frigyszekrény előtt. Nem akarta többé a Megnevezhetetlen szigorával fenyegetni a vétkeseket, jóságával vigasztalni a jámborokat. Elszökött templomából, álruhába öltözött, és vándorútra ment. Betért egy öregasszonyhoz, aki széljárta viskójában elhagyatva haldokolt.
- “Mivégre éltem, ha mióta eszem tudom, csak a baj látogatott”, kérdezte az öregasszony.
- “Hogy elviseld”, felelte az álruhás rabbi, és megbékítette a haldoklót.
Mikor kendőt terített arcára, elhatározta, hogy ezután némának tetteti magát. Útján harmadnap fiatal koldusnővel találkozott, hátán cipelte halott csecsemőjét. A rabbi segített sírt ásni; kendervászonba csavarva beletették a csepp hullát a gödörbe, befödték, kenyeret ettek, s a koldusnő szavára a rabbi csak mutogatással válaszolt.
- “Szegénykének semmi sem jutott, se öröm, se fájdalom. Mondd, érdemes volt megszületnie?”
Az álruhás rabbi kezét forgatta homloka előtt, de mert az asszony makacskodott, rábólintotta: “igen.”
S nyomban elhatározta, hogy ezután nem csupán némának, de süketnek is tetteti magát.
Egy sziklaodúban rejtőzött el az emberek elől, nem talált rá más, csak egy menyét. Sebes volt a lába, a rabbi gyógyfüvet kötözött rá, az meg ízletes magokat gyűjtött neki. A remete imádkozott, az apró állat pedig mozgatta az orrát, megkedvelték egymást. Egy délután kondorkeselyű csapott le a magasból, és társa szeme láttára elragadta a barlang szájában sütkérező menyétet. A rabbi ekkor azt gondolta: jobb lenne ezután a szemét is behunyva tartania. De mivel így – süketen, némán és vakon – már csak a halálra várakozhatott volna, annak siettetését pedig nem tartotta helyénvalónak, fölkerekedett, visszatért híveinek gyülekezetébe, és újból elmondta nekik: mi a jó, mi a rossz, a Megnevezhetetlen törvénye szerint, életükben. Tette, amit korábban is tett, szégyenében megizmosodva.

Kukuruku 2012.08.23. 11:52:01

jaj, ez a történet! (mást nem tudok mondani, de ezen jól el kell gondolkozni.)

Kukuruku 2012.08.23. 14:03:11

ez itt off, de máshol nem tudom elhelyezni. Az Ezo Élet magazinban van egy cikk a sudariumról, amellyel Jézus arcát fedték (volna) be, és melyből kimutatták (volna) vérének DNS-ét, melyből, írják, hiányzik az apai minta. Ti erről mit tudtok? Azon kívül kérdem, hogy ez mind nem számít a hit és a teológia szempontjából. Mit tudtok ti erről konkrétan?

Kukuruku 2012.08.23. 14:08:05

azért, a rabbi, szemét behunyva meditálhatott volna egy kis időt, az is jó lett volna, de még jobb volt, hogy szégyenében megizmosodva :-) visszament a közösségéhez. És lehet, hogy meditált is egy kicsit, nem is tudjuk a történetből. Szégyenében megizmosodva, szégyenében megizmosodva. :-)

Ferdinandus 2012.08.23. 19:30:08

@Kukuruku:

Sajnos sok tévhit, csalás, szemfényvesztés, szenzáció-hajhászat szövődik úgy általában a katolikus hit, illetve Krisztus személye köré. Ezek egyaránt indulhatnak egyházi körökből, és "külső körökből" is (pl. ezoterikusok). A híres természettudós-teológus szerzetes, Jáki Szaniszló atya például hamisítványnak tartja a torinói leplet:

www.kfki.hu/chemonet/hun/teazo/hisz/jaki.html

Jó cikk, szerintem nagyon érdemes elolvasni, különösen a lepelről szóló részt ("Ez nem más, mint a fizikának vagy általában a tudománynak az abúzusa [...]").

Szerintem, az ilyesfajta kritikus szemléletmód nemhogy aláássa, hanem inkább hitelessé teszi a katolikus hitet, kidomborítva annak komolyságát, természetfeletti jellegét, illetve azt, hogy a hitnek nincs feltétlenül szüksége csodákra sem.

Urfang 2012.08.24. 09:58:02

@Ferdinandus:

"Szerintem, az ilyesfajta kritikus szemléletmód nemhogy aláássa, hanem inkább hitelessé teszi a katolikus hitet, kidomborítva annak komolyságát, természetfeletti jellegét, illetve azt, hogy a hitnek nincs feltétlenül szüksége csodákra sem."

No akkor lássunk egy idézetet ebből a kritikus szemléletből, amely kidomborítja, hogy a hitnek nincs szüksége csodákra:

" Csodákra szükség van, mert akkor megdôl Krisztus hihetôsége és az egész Újszövetség. Krisztus ismételten hivatkozik arra, hogy ô csodákat tett. Az egyház pedig kezdettôl fogva vitt végbe csodákat, valamint hivatkozott csodákra, és teszi ezt ma is."

Most akkor szüksége is van és nincs is szüksége, és ez is az ellentétek és ellentmondások olyan misztikus egysége, amely maga is csoda?

Urfang 2012.08.24. 11:21:45

@Kukuruku:

Ezeknél az ezobetyároknál gyakran megszalad a tinta, talán elkapatja őket, hogy az olvasóik hajlamosak az átlagosnál több mindent elhinni. Az illető szerintem bele sem gondolt, hogy mekkora bullshitet sikerült kitojnia.

Mert mit is állít? Hogy olyan dns-t találtak amiből hiányzik az apai minta. A dns ugyebár az apai és anyai génekből keveredik össze. Na most ha hiányoznak az apai gének, akkor az nem lehet más, mint egy az egyben az anya génjei.

Ezek szerint Mária a saját klónját szülte meg! Tehát Jézus egyenlő Máriával, azaz egyenlő Istennel és a Szentlélekkel is, szóval Jézus és Isten is nő, és a szentnégyesség is az.

Vajon mire gondolnak azok az emberek, akik az ilyen csodákat kitalálják?

2012.08.24. 13:19:41

A púrimi lakomán, vigasságon két mester olyan sok italt fogyasztott, hogy ítélőképességüket teljesen elveszítették. Az egyik mester alkoholos indulatában megölte a másikat. Amikor kijózanodott, meglátta barátja holttestét. Az Örökkévalóhoz könyörgött, hogy tegyen csodát és keltse életre társát. Az Örökkévaló meghallgatta kérését és feltámasztotta a holtat. A következő évi púrim alkalmával a bortól megmámorosodott és gyilkossá lett mester ismét lakomára hívta barátját, egykori áldozatát. Barátja azonban szabadkozva, így hárította el a meghívást:
„Nem minden órában történik csoda!”
(Megillá 7b)

Ferdinandus 2012.08.24. 17:46:39

@Urfang:

Te kis szóbetyár. :-) Szükség van rá, de nem elengedhetetlenül van rá szükség, azaz csodatétel nélkül is van hit, mivel csoda nem történik állandóan. Ne értelmezd ennyire szűken a "szükségesség" fogalmát, és már is megszűnik az ellentmondás. Olyan, mintha például azt mondanám, hogy a mindennapi élethez szükséges, hogy internetezhessek, de ez nyilván nem azt jelenti, hogy internet híján azonnal megszűnnék létezni, mintha a "szükség" szóval az élet elengedhetetlen előfeltételeként határoztam volna meg az internetezést.

Kukuruku 2012.08.24. 20:17:57

@ Izrael misztériuma: :-)
olyan jó, amikor a tanításban van humor! Ezt szeretem nagyon a zsidóknál. (meg bárhol.) És azt is, amikor a szomorúság és az öröm keveredik egy tanításban, művészeti alkotásban.

Urfang, köszi az okfejtést

2012.08.26. 16:46:35

@Kukuruku:
A zsidó hítről…
Valahányszor a Báál Sém Tov látta, hogy szerencsétlenség fenyegeti a zsidó népet, visszavonult egy bizonyos helyre az erdőbe, tüzet gyújtott, elmondott egy bizonyos imát, s megtörtént a csoda, a veszély elhárult. Később, amikor tanítványa, a mezericsi mággid ugyanilyen okból kénytelen volt közbenjárni, elment az erdőbe ugyanarra a helyre és így szólt: Világ Ura, hallgass meg! Bár nem tudom, hogyan kell tüzet csiholni, az imát el tudom mondani. S a csoda ismét megtörtént. Később, hogy népét megmentse, a szaszovói Mojse Lejb rabbi is kiment az erdőbe, és azt mondta: Nem tudom, hogyan kell tüzet csiholni, de meg tudom mutatni, hol volt, s ez talán elegendő. Úgy esett, mint mondta, és megint csoda történt. Azután a rizsini Jiszráel rabbin volt a sor, hogy elhárítsa a veszedelmet, és székében ülve tenyerébe temette az arcát, úgy beszélt az Örökkévalóhoz: Nem tudok tüzet csiholni, nem tudom az imádságot, sőt a helyet se tudom megtalálni az erdőben. Mindössze ezt a történetet tudom elmesélni, de ez talán elegendő. És úgy lett.

2012.08.27. 20:25:35

@Kukuruku:
nagyon köszönöm, ennyit már régóta nem nevettem...
:-)

2012.08.28. 21:24:53

@Kukuruku:
A kétely órájában
Mesélik, hogy volt egy tudós férfi Satanów városában, aki töprengése során egyre mélyebben ásta bele magát abba a kérdésbe, hogy miért van, ami van, és miért van egyáltalán valami. Egy pénteki napon ima után benn maradt a tanházban, hogy kicsit továbbgondolja a dolgokat, annyira belegabalyodott saját gondolataiba. Megpróbálta kibogozni a kérdést, de nem járt sikerrel. Észlelte ezt a szent Baal Sem Tóv a távolból, kocsiba ült, és egy szempillantás alatt a tanházban termett. Ott találta a tudós férfiút gyötrödve. Így szólt hozzá: - Azon tépelődsz, hogy van-e Isten. Én bolond vagyok és hiszek. - Annyira felkavarta a kételkedő férfi szívét az, hogy egy ember ismerte a titkát, hogy szíve befogadta a titkot.

(Martin Buber: Haszid történetek)

Kukuruku 2012.08.28. 21:53:13

Lehet, hogy a hászidok engem elszippantanak a keresztények elől?
És: éppen Satanowban töprenkedett? :-)

2012.08.28. 22:09:31

@Kukuruku:
És: éppen Satanowban töprenkedett? :-)

nomen est omen...

2012.08.28. 22:30:39

legkedvesebb haszid történetem...

Bújócska
Báruk rabbi unokája, a kis Jehiél egyszer egy kisfiúval bújócskázott. Jól elrejtőzött, majd várta, hogy a társa megtalálja. Amikor már jó idő eltelt, előjött rejtekhelyéről, de a másik fiút sehol sem találta. Jehiél rájött, hogy az egyáltalán nem is kereste őt. Sírva fakadt, zokogva szaladt be nagyapja szobájába, és elpanaszolta játszópajtása csalárdságát. Báruk rabbi szeme könnybe lábadt, és így szólt: – Isten is ezt mondja: „Én elrejtőzöm, és senki sem akar megkeresni.“

Kukuruku 2012.08.28. 23:40:03

csak jelzem, hogy olvastam, komment most nincs

Kukuruku 2012.08.29. 00:05:04

vagy szebben szólva: a csend fátylán át adózom tisztelettel a történeteknek

2012.08.29. 07:58:25

Az elrejtőzés
A bersadi Rafáél rabbi, Pinchasz rabbi kedvenc tanítványa mesélte: - Hanukka ünnepének első napján elpanaszoltam a tanítómnak, hogy az embernek nehezére esik a minden egyes embert érintő isteni gondviselésbe vetett hitét sértetlenül megőriznie, amikor rosszul megy a sora. Úgy tűnik neki, mintha Isten elrejtené előle az arcát. Mit lehetne tenni, hogy hitében megerősödjék?
- Ha tudjuk, hogy rejtőzködik, akkor az már nem is rejtőzködés – válaszolta Pinchasz rabbi.

Kukuruku 2012.08.29. 10:49:43

egyszer (18 évesen) nyertem különdíjat egy irodalmi kreativitás versenyen. Abból az idézetből kellett kiindulni, hogy: "borostyánkőbe én be nem fagyok".

Az volt benne a téma, hogy Isten egy borostyánkőben ül, térdeit karjaival átfogva, és nem mer kijönni, mert fél, hogy Margó asszony, aki a borostyánkövet az onokájától kapta, épp történetünk kezdetén, póknak hiszi őt, és rátapos. Ezért a kőben ülve elmélkedett az emberekről.

Kukuruku 2012.08.29. 19:07:16

a rejtezés miatt mondtam, okoskáim :-)

Ferdinandus 2012.08.29. 20:34:41

@Kukuruku:

Hát, fura egy isten az, amelyik fél az embertől, és csak úgy meg lehet semmisíteni. :-)

Kukuruku 2012.08.29. 21:30:24

az egy hászid isten :-) ne haragudj, Izrael misztériuma, úgy gondoltam, nálatok ez belefér. Én is el tudom képzelni az ilyesmit. :-)

Kukuruku 2012.08.29. 21:31:11

ez egy önkritikus isten

Kukuruku 2012.08.29. 21:38:47

a Bibliában miért nincs humor? Gondolkozott ezen valaki? Jézus is mindig olyan szigorú.

(tudom, hogy kérdéseim egy tíz év alatti gyermek szájába illenek, de immár ez a helyzet. )

Ferdinandus 2012.08.29. 22:16:56

@Kukuruku:
J
ó a kérdés. Azért nincsen benne humor, mert a Szentírásnak nem a szórakoztatás a célja, hanem egészen más. Az, hogy Krisztus nem mesélt vicceket, még nem jelenti azt, hogy a humor önmagában rossz dolog volna. A Szentírás nem egyfajta tankönyv, melynek szerepe az volna, hogy a hívő ember számára egzakt gyakorlati útmutatásokat adjon az élet minden apró szegmenségeben a különféle bibliai történeteknek, példabeszédeknek az adott élethelyzetekre való aktualizálása útján. (Erre inkább az erkölcsteológia alkalmas, ha valaki ilyesfajta útmutatásokra vágyik.)

2012.08.30. 00:50:59

@Kukuruku:
"a Bibliában miért nincs humor?"

a Biblia tele van humorral, de ennek felismerésére tudni kellene a Biblia eredeti nyelvét vagy legalábbis vallásos zsidó módjára gondolkodni felette...

magyarul csak az alábbi cikket találtam, ami elég jó összefoglalást ad, de helyenként kissé erőltetettnek tűnik...
webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:-HcQnVHxYUYJ:proteo.cj.edu.ro/ut/08/bibliahumor.html+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

én magam az Eszter Könyvével foglalkoztam behatóbban és ez alapján elmondhatom, hogy nagyon jókat nevettem, amikor rájöttem, hogy a személynevek és a földrajzi nevek mind-mind valami másodlagos jelentéssel is bírnak, ami kiapadhatatlan humorforrás volt számomra...

Kukuruku 2012.08.30. 07:04:36

köszi, Izrael misztériuma. Ahogyan én téged is megszólítalak, az is mosolyforrás. :-)

Kukuruku 2012.08.30. 07:10:08

a humornak sem önmagában a szórakoztatás a célja, hanem épp a tanítás vagy a konflikuskezelés, mint megtudtam a zsidó humorról szóló traktátusból, amit Izrael misztériumának küldtem valamelyik topikban. De az a 19. század óta kialakuló zsidó humorról szól.

2012.08.30. 09:53:01

Tizenkét óra van egy napban. Az első három órában a Szent, áldott legyen Ő, ül, és a Tórával foglalkozik. A következő három órában ül, és igazgatja az egész világot. Mihelyt úgy látja, hogy a világ megérett a megsemmisítésre, felkel a jog trónjáról és a könyörületesség trónusára ül. A harmadik három órában ül, és az egész világot táplálja, a nagy szarvú bivalyoktól kezdve egészen a tetűpetékig. A negyedikben ül, és Leviatánnal tréfálkozik, mert meg van írva: „a Leviatán, akit azért teremtettél, hogy játsszál vele” (Zsolt 104,26).
(bÁZ 3b)

2012.08.30. 10:37:59

@Kukuruku:
Az Evangélium számomra Örömhír - ezt kell sugároznunk a hétköznapjainkban is és a Világ tudomására hozni...

a haszidok szakítottak a rabbinikus judaizmus addigra már kissé komorrá vált világával és sanyarú helyzetük ellenére megpróbáltak örömben élni, jelszavuk az alábbi zsoltársor volt:
Örvendezve szolgáljunk az Úrnak...

az igazi karizmatikus keresztények pedig mindkettő előnyeit egyesítik: a liturgikus táncaik a hagyományos dávidi táncokra épülnek és így szolgálnak az Úrnak...

Kukuruku 2012.08.30. 11:28:19

...és átadni az embereknek ezt az örömöt. amit saját magunkból sugározva tehetünk meg.

2012.08.30. 12:43:25

valljuk be őszíntén: tudunk-e így örülni Jézus Krisztus feltámadásának ünnepén, mint ahogy zsidó testvéreink örvendeznek a Szimchát Tóra (Tóra Örömünnepe) alkalmával???

Simchat Torah
www.youtube.com/watch?v=TIy67Sz-d28

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.08.30. 13:44:57

@Izrael misztériuma:

Hallgasd meg az Exultet-et. Latinul is lehet. Ez ugyan kissé más: visszafogottabb, de talán mélyebb.

Kukuruku 2012.08.30. 14:35:08

mindkettőt meg fogom hallgatni, szentjánosbogárkáim!
Épp exultálok, mert egy kollégám hozott nekem egy vallásos karkötőt, ami arról szól, hogy az Úr csodálatosan alkotott meg engem.
:-)

Kukuruku 2012.08.30. 14:37:39

@Izrael misztériuma:

itt nem tudom megnyitni a linket (munka, le van tiltva)
de pusztán a gondolattól beindult a fejemben egy gyors és vidám klezmer. :-)

2012.08.30. 15:32:02

vagy azt is kérdezhetném akár, hogy hiszünk-e a Messiás (második) eljövetelében, úgy, mint zsidó testvéreink, akik a Templom Hegyen, rabbijuk vezetésével sírva várják a HaMashiach érkezését...

Satmar Rabbi at Har Hatsofim, Crying at Temple Mountain, in Israel
www.rebbeclips.com/2010/01/satmar-rabbi-at-har-hatsofim-crying-at.html

Ani MaÁmin
Hiszek, teljes hitemmel hiszek a Messiás eljövetelében...

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.08.30. 16:03:59

@Izrael misztériuma:

Igen. "Halálodat hirdetjük Urunk és hittel valljuk feltámodásod, amíg el nem jösz."

2012.08.30. 17:07:43

@Kukuruku:
ha már klezmer, akkor a Klezmatics, ahol a Shnirele Perele és az Ani MaAmin együtt hangzik el...

The Klezmatics with Joshua Nelson "Shnirele, Perele"
www.youtube.com/watch?v=i89lXzyrYRY

az a fekete fiú, aki a Messiásban való hitét világgá kiáltja (4'), Mahalia Jackson tanítványa, született zsidó, de Jézus Krisztus elkötelezett, hűséges híve, három baptista templom és egy-két zsini zenei igazgatója egyben...
shalom!
:-)

Kukuruku 2012.08.30. 21:00:20

@Izrael misztériuma:

szia I.mi. :-)

már régen tervezlek így megszólítani, de nem mertem,
de ha te zsinit mondasz, akkor miért ne?
Majd mindent meghallgatok, ha youtube közelben leszek.

Jó éjt mindenki
álmodjatok petes angyalkákkal
és rézf.....ú baglyokkal.

(gyermekkorom emlékei)

telihold83 2012.08.30. 21:46:11

@Kukuruku: @Izrael misztériuma: nagyon tetszett a belinkelt traktátus, napok óta ezen nevetek és rájöttem igaztalan a vád, hogy nincsen humorérzékem, hanem az az igazság, hogy rossz vicceket meséltek:-)
Kukurukuval nagyon egyetértek, a haszid történetek hatása erős :-)

Kukuruku 2012.08.31. 01:47:23

csak ma olvastam el a topikot (hogyan lehet jól dönteni isten felé fordulva) és elámultam ezen az alaposságon, én még életemben nem döntöttem így sosem. Szívemre hallgattam. Nem bántam meg. Ha valamit bánok, az az, hogy gyermek és ifjúkoromat nem minőségi és rendszeres tanulással töltöttem. (nem a teológiai ismereteim hiánya fáj :-), hanem az összes többié.)
De most már én is kipróbálhatok egy ilyen döntési lelkigyakorlatot - ha képes leszek rá.
Említettem már, hogy történt már olyan, hogy az álmomra hallgattam (az éjjeli álomra gondolok) és nem bántam meg. És volt olyan, hogy nem hallgattam az álmomra, és megbántam.

Kukuruku 2012.08.31. 10:14:32

pacsy: "A döntés innen nézve kihívás és próbatétel: arra szolgál, hogy mérlegre tétessek, tűzben próbáljanak ki, mint az aranyat, hogy a szenvedés kohója kiégessen belőlem mindent, ami értéktelen."

tiszta alkímia. JUng is örül, hogy ezt mondod. Hát én még hogy örülök. (nem viccelek. :-))

Kukuruku 2012.08.31. 10:29:01

pacsy: Nekem könnybe lábadt a szemem ennek olvastán. Az örömtől, hogy ezt ilyen szépen meg lehet fogalmazni.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.08.31. 10:41:21

@Kukuruku:

'nem a teológiai ismereteim hiánya fáj '

Ez miért nem fáj? Vegyük a teológiát tágabb értelemben, ne a tudományról beszéljünk, hanem a hitbeli ismeretekről. A hit nemcsak ismeretanyag, de azért ez is benne van.

Kukuruku 2012.08.31. 10:58:38

van testgyakorlat, van lelkigyakorlat. szellemgyakorlat is van?

telihold83 2012.08.31. 11:29:27

@Kukuruku: „Lehet, hogy a hászidok engem elszippantanak a keresztények elől?”
Kukuruku én az a fajta vagyok akit szerintem könnyű beszippantani:-)) Annyi szépség van szétszórva a világban! Egyik is, másik is vonz és magával ragad. Elém áll és csábít. PF erre azt hiszem azt mondaná, hogy essél kísértésbe, és igaza lehet. Az igazán szép, megtermékenyít. Ezért a keresztségem is. Időnként előásom a hétköznapok törmeléke alól, hogy lássam a kincset és, hogy semmi sem legyen nehéz. A hűség csak akkor giccs és hazugság, ha csupán rituálészerű, banális kötelességteljesítés. De ha fel tudom fedezni ebben az állandó változásban is, hogy a szeretet örök, akkor jó helyen vagyok ott ahová kerültem. Vagy nem jól gondolom?

telihold83 2012.08.31. 11:30:22

@Kukuruku: De értem, hogy csak vicceltél..

Kukuruku 2012.08.31. 13:04:05

@telihold83:

de, jól gondolod.
De azt hiszem, nem szállhatunk minden virágra,
könnyű kis pillangóként, hanem el kell köteleznünk magunkat valami mellett.
Inkább egyes számban beszélek, de azt hiszem, formát kell adnom a tartalomnak, azaz választanom kell valamilyen fajta gyakorlási módját a vallásosságomnak. És a hitkeresésemnek. Ezért kezdtem el misére járni, mert már régebbecske úgy gondolom, a lelkigyakorlat is épp oly fontos, mint ahogyan a testnek is enni adunk.
És mivel katolikusnak vagyok keresztelve, és meg is tud érinteni a katolikus liturgia, úgy gondoltam, ez egy jó irány lehet. Leszámítva, hogy nem szeretnék gyónni. De nem megkerülhető, tehát egyszer el kell kezdenem. Ott meg az lesz, hogy a nemi életemet én eészen biztosan nem fogom a gyóntatóm elé tárni. Az ember amúgy is érzi, mi a bűn, és mi nem. Van lelkiismerete.
Szóval persze, hogy nem leszek én hászid, mert nem is lehetek, és a zsidók be sem fogadnának, csak ha férjhez megyek valakihez. Ami nem valószínű. :-)
De lehetek ilyen nyitottabb katolikus, mint PF, vagy mint ti is, jó néhányan.
Ez a blog egy jótétemény nekem, én még sehol, kivéve a PF közösségben nem éreztem ennyire, hogy jó helyen vagyok. Itt ha egyikőtök másikotok odamond egymásnak, magas szinten műveli.
Exultate, jubilate!

Kukuruku 2012.08.31. 13:25:30

az ima lelki gyakorlatnak vagy szellemi gyakorlatnak számít?

Kukuruku 2012.08.31. 13:53:48

Matthaios: erre nem tudok válaszolni. Mert.

Kukuruku 2012.08.31. 14:21:13

mert még nem tudom, hogy mit veszítettem ismeretbéli hiányaimmal.

2012.08.31. 14:57:19

@Kukuruku:

'az ima lelki gyakorlatnak vagy szellemi gyakorlatnak számít? '

A cél a lelkünk jobbá tétele, ebben segítenek szellemi képességeink.
Ahogy a nyelvtanulásnak is eszköze a memória, amit aztán tovább fejleszt a nyelvtanulás.

A kettő erős kölcsönhatásban működik. A tiszta lélek az önreflexiót és a világ megismerését is segíti, így a maga sajátos módján tudás forrásává válik. 'Lelkiismeret' szavunk valamit visszaad ebből.

Kukuruku 2012.08.31. 15:21:57

a szellemet nem az emberi képességek szintjén próbáltam megragadni. de majd olvasok ezt-azt a Szentlélekről, lám, mi történik.

2012.08.31. 15:56:07

@Kukuruku:
Ruach Adonai alai ya’na mashach Adonai oti l’vaser anavim
Sh’lachani lachvosh l’nishb’reilav likro lishvuym d’ror
V’la’asurim p’kach ko’ach likro sh’nat ratzon la’Adonai v’yom nakam le’Eloheinu
L’nachem kol avelim lasum la’avelei tziyon latet la hem p’er tachat efer
Shemen sason tachat evel ma’ateht’hilah tachatruach kehah la hah tachat ruach ke hah
(Isaiah 61 1-3)

Irit Iffert interpreta uma canção em hebraico
www.youtube.com/watch?v=nsS7vnZ-yfw

Jézus ezekkel a szavakkal kezdte meg nyilvános működését:
Az Úrnak Lelke vagyon rajtam...
Irit Iffert Izraelben élő Jézus-hívő zsidó, ezért számomra dupla öröm a Szent Héber nyelven hallani e próféciát...
:-)

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.08.31. 16:07:07

@Kukuruku:

Az ikonok is teológiai tartalmakat közvetítenek. Például hivatkozott képeid között ott van Rubljov Szentháromsága. A három alak közül, melyik a Szentlélek? Ki a Szentlélek? Jelen van-e az Egyházban és ha igen, hogyan? A kérdések felmerülnek. Persze lehet azt mondani, hogy ilyeneket ne kérdezz.

2012.08.31. 20:17:05

@Kukuruku:
"az ima lelki gyakorlatnak vagy szellemi gyakorlatnak számít?"

a testünkkel is imádkozhatunk az Úr felé fordulván...
T'filati
www.youtube.com/watch?v=7uhbe2EwV2Q

2012.08.31. 20:21:13

ez pedig itt a ráadás mindenkinek!

Shabbat Shalom
www.youtube.com/watch?v=2xggosLDr2k&feature=share

enjoy!
:-)

Kukuruku 2012.08.31. 20:35:26

de, de, de, kérdezek, csak a válaszok ne legyenek kizárólagosak és végérvényesek.

telihold83 2012.08.31. 21:28:45

@Kukuruku: A könnyű kis pillangó az fájt, nem kellene haragudnod rájuk, mert ők is Isten teremtményei. :-) Valamit elronthattam, mert nem sikerült azt közölnöm a hűségről meg az elköteleződésről amit szerettem volna, ezt a válaszodból gondolom..
A gyónással kapcsolatban meglehet, hogy gyerekkori sérülésed van, vagy még azelőtti, ez nem lehetséges? A nemiséggel meg az van, hogy jó bonyolultak a dolgaink szerintem és összefüggnek nagyon-nagyon sok mindennel. Jobb lenne, nem tabuként kezelni a témát az biztos. Nem a te hibád ez. PF első ránézésre és néhány gesztusod után tudni fogja nagyjából mindazt, amit amúgy nem akarsz feltárni nemiség ügyben. Elárulod saját magad. És mert szakember és mert eredendően férfi és van szeme :-) Másrészt nincsen idő úgysem arra, hogy elmond amit szeretnél. De ezt már tudod.:-) "nyitott katolikus" - ez most ki? Ezt tényleg nem nagyon értem, bocs.

2012.08.31. 22:08:48

A kételkedő
Pinchász rabbi egyik tanítványát nem hagyta nyugton a kérdés: hogyan lehetséges, hogy Isten minden gondolatát, még a legfutóbbat, s leginkább megfoghatatlant is ismeri. A kétely gyötrelmétől hajtva tanítójához utazott, hogy megkérje, oszlassa el szívének zavarát. Pinchász rabbi az ablakban állt, és a jövevényre pillantott. Amikor az belépett, és az üdvözlés után nyomban bele akart kezdeni panaszába, a caddik megszólalt: - Tudom, barátom, hát hogy ne tudná akkor Isten is?

telihold83 2012.08.31. 22:14:47

@Izrael misztériuma: ez nem kevésbé szép, mint az előzőek :-)

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.08.31. 22:33:36

@Kukuruku:

'de, de, de, kérdezek, csak a válaszok ne legyenek kizárólagosak és végérvényesek'

Igen. Ez az érdeklődés fázisa. Ez eljuthat az elköteleződéshez is, de ez nem biztos.

Kukuruku 2012.08.31. 22:44:20

Matthaios, kérlek szépen, írj ide egy igazi általad átélt vallásos élményt. Nem hivatkozást ide, oda, vagy amoda.
Köszi.

Jó éjt!

Kukuruku 2012.08.31. 22:53:59

jaj, telihold, én egyáltalán nem akartalak bántani.
Kérlek, ne vedd magadra a könnyű kis pillangót.

Kukuruku 2012.08.31. 23:00:58

Várjunk csak egy kicsit. Nekem egyelőre eszem ágában sincs gyónni menni.
A nyitott katolikus mondjuk az, aki felekezetektől függetlennek látja istent, és esetleg nem bocsátkozik hitvitákba, de történetesen katolikus.

Kukuruku 2012.08.31. 23:06:41

Gyermekkori sérülésem nincs a gyónással kapcsolatban, azon kívül, hogy teljesen személytelen volt és erőltetett és semmitmondó. Talán kétszer gyóntam életemben. (Kivéve, ha a misén való közös gyónás nem számít, mert azt igazán átérzem.)
Jártam hittanra kisiskolás koromban, de túl fiatal voltam hozzá, vagy a pap nem volt megfelelő. Nagyon jóképű volt, elhelyezték, mert becsajozott. Szerettük, de nem emlékszem semmire, amit esetleg a Bibliáról mondott. Ha jó volt, amit mondott, remélem, beépült, de nem emlékszem rá.
Már elkezdtem harminc felé járni, amikor rájöttem, hogy a mise tud hozzám szólni. Karácsonyi misékre jártunk.

Kukuruku 2012.08.31. 23:19:03

Egy hiteles pap volt a városunkban, akinek a miséire főleg fiatalok jártak. (Én nem jártam.) Ő egyedül normális volt. Kiderült, hogy egy idősebb nővel él együtt, őt nem elhelyezték, hanem elküldték. (nem tudom, mi erre a bevett szó.) Elment buszvezetőnek, és iskolába olaszt tanítani, és írt az újságba, hetente egyszer, vallásos témákról, de úgy, ahogy nálunk nem szoktak, és amire kevés embernek volt ott igénye. Most nem tudom, mi van vele.
Ha nem szeretném kis fejemet belehajtani a katolikus egyház szigorúságába, az ennek tudható be. Nem voltak jó élményeim, de sérüléseim se.

Kukuruku 2012.08.31. 23:32:39

Nincs semmi bajom a hittel, amíg nem teszik utána a lógia szót. A pszicho-lógia is zavar, ha diagnosztizál, felcímkéz és ott megáll. Fel kell címkézni a dolgokat, igen, hogy beszélhessünk róluk, és hogy közérthetőek legyünk egymás számára, de nem muszáj ragaszkodni a címkékhez. Éppen azért jók az ikonok, szimbólumok, mert önmagukban állnak, túlmutatnak önmagukon, nem adnak egyértelmű jelentést, egyszerre jelentik önmagukat (és önmaguk ellentétét),
és nagy erő lakozik bennük.

Kukuruku 2012.08.31. 23:56:56

Telihold, elolvastam 3 x, amit korábban írtál.
Miféle szépségek azok, amelyek (miféle?) kísértésbe visznek? És miért kellene nekik ellenállni? Nem nagyon értem. (illetve nem ellenállni.)
Az állandó változásban lakó örök szeretet.
Tagolni kell a végtelen időt, hogy nekünk kis emberkéknek felfogható legyen. Hétfőre, keddre,
évszakokra, ünnepekre. Valami ilyesmire is gondoltam az előbb.
Különböző életszakaszokban vagyunk. Én keresek valamit, amire rábízzam magam, rendszerességet,
ismereteket, ezért írtam az elköteleződést. Te pedig a múltkor azt írtad, hogy parkolsz, nyugizol, ma pedig úgy tűnik, jó kedved volt, és örvendeztél a mindenféle szépségeknek, és hogy a változásban meglelted az örök szeretetet.
Na. Legalább kísérletet tettem a megértésedre.
Jó éjt.

Kukuruku 2012.08.31. 23:57:30

kedves Matthaios, téged sem akartalak megsérteni. Sziasztok.

Kukuruku 2012.09.01. 00:03:09

@Izrael misztériuma:

meghallgattam a zenés imádságokat. (T filati nyert)

Kukuruku 2012.09.01. 00:06:22

Matthaios: a kompendiumot olvasom a Szentlélekről.
:-)
(most aztán tényleg egy szhót se többet, holnap munka, sziasztok!)

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.01. 00:35:00

@Kukuruku:

'kérlek szépen, írj ide egy igazi általad átélt vallásos élményt'

A kérdés az, hogy mit nevezünk vallásos élménynek. A vallás az egész embert érinti: az élményeken kívül fontos a meggyőzödés is. Erről bővebben is lehetne beszélni, éppen Jung alapján is. De ezt most nem teszem. Néhány élményem: az egyik inkább intellektuálisabb élmény. Mostanában könnyebben megértem azt, hogy a lét teljessége, a teljesen független, minden értéket magában foglaló magában álló lét, Isten van, mint azt, hogy rajta kívül még más is van. Persze ez utóbbiról a tapasztalat meggyőz és végül is az Isten felé az első lépések innen indulnak. Nagyon rendkívüli vallási élményekről nem tudok beszámolni. Élményeim elsősorban a liturgiához kapcsolódnak: ahhoz a szinte felfoghatatlan dologhoz, hogy a második isteni személy, az Ige emberré lett és valóságosan jelen van a kenyér és bor színe alatt. Aki ott van, az által lett a világ, és minden érdemünk nélkül annyira szeretett minket, hogy értünk meghalt. Ezt csak fokozza az, hogy ételként adva magát olyan szoros kapcsolatot létesít velem, amely meghalad minden misztikus élményt. Az ezen események köré szerveződő liturgia énekei, szertartásai pedig méltóan előkészítik ezt az élményt, amelyben minden misében részünk lehet. (Tudom, hogy itt lehetnek problémák, de erről most ne beszéljünk). Aztán elcsodálkozom Isten szeretetén, amely vezetett az életen keresztül. (Nagy részén már túl vagyok). Saját önzésem, korlátoltságom sok zsákutcába belevezetett, de Isten ezekbő kihozott felhasználva azt a bennem lévő nagyon gyenge kis lángot, amely talán soha sem aludt ki teljesen, de ehhez már közel volt. Ezt csak igen kis mértékben tulajdonítom saját érdememnek, hanem inkább elsősorbam Isten irántam való felfoghatatlan és gyengéd szeretetének. Beszélhetnénk még temetésekről, ahol megéreztem azt, hogy közeli hozzátartozóim most már Istennél vannak, az ő irgalmára számíthatnak. Beszélhetnék a nagyszomabati vigilia Exultetéről. Beszélhetnék a gregóriánról, a zsolozsmáról (ennek végzésére nincs kötelezettségem, de ha tehetem néhány részletet belőle elvégzek). Olyan egyszeri, az életet győkeresen átalakító élményről (mint sok szent esetében) nem tudok beszámolni. Egyébként az élmények függnek az átélő személy alkatától és összefonodnak a meggyőződéssel. A meggyőződés tulajdonképpen maga is felfogható élményként.

YganA 2012.09.01. 08:34:11

@matthaios: Ennek a vallomásodnak nagyon örülök! Én nem mertem megkérdezni. Nagy talány voltál számomra, de most egy kicsit meglibbent az a firhang!

Szeretettel: A.

Kukuruku 2012.09.01. 09:43:21

kedves Matthaios, én is örülök a személyes élményed megosztásának, és kívántam is rá reagálni,
csak tegnap este elszégyelltem magam, hogy mennyit locsogok, átgondolatlanul, ezért azt tervezem, hogy ezután kevesebbszer fogok megnyilvánulni.
De köszönöm a megosztást.

2012.09.01. 10:00:59

– Magát Isten nagyon szeretheti, hogy ennyit szenvedett...

„Nehéz órák”
dia.pool.pim.hu/html/muvek/PILINSZKY/pilinszky00373/pilinszky00463/pilinszky00463.html

2012.09.01. 10:03:39

– Magát Isten nagyon szeretheti, hogy ennyit szenvedett...
Hogy a templomból kilépett, kint már nappal volt, közönséges nappal. Bátortalan volt, s meglepett: pillanatra meg kellett kapaszkodnia a kapuoszlopban. Ami történt vele, váratlanul történt, mégis mintha hosszú évek óta készülődött volna rá. Csodálkozás szállta meg, s meghatottság, s valami veszteségtől való félelem. Elegendő volna ez egy új élet kezdetéhez?
A kabát meg mintha megnőtt volna rajta, kislányos, gyermekmódra kicsinyke lett benne. Tétován vált el a kaputól és lépett ki az utcazajba.

Hajnalban történt
dia.pool.pim.hu/html/muvek/PILINSZKY/pilinszky00373/pilinszky00426/pilinszky00426.html

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.01. 10:47:37

@Kukuruku:

Kérdésed jó kérdések. Helyzetedben nem vagy egyedül. Néha úgy gondolom, akit nem kereszteltek meg, annak egyszerűbb a helyzete. A megkeresztelt, de hitét hosszú ideig nem gyakorlónak pedig a keresztségéhez kell majd egyszer visszanyúlnia: mit jelent ez.

'Éppen azért jók az ikonok, szimbólumok, mert önmagukban állnak, túlmutatnak önmagukon, nem adnak egyértelmű jelentést, egyszerre jelentik önmagukat (és önmaguk ellentétét),
és nagy erő lakozik bennük.'

Az ikonok túlmutatnak önmagukon, de olyan valamire/valakire mutatnak, ami/aki rajtunk kívül valóságosan létezik. Ezért nem lehetnek önmaguk ellentétei. Az igaz, hogy az ikon másképpen hat mint a szóbeli közlés: ezt elmélyítheti, de nem teszi fölöslegessé.

Kukuruku 2012.09.01. 13:20:56

Egyszer írtam egy verset, amelynek csak a kezdő két sora, és az utolsó két sora van meg, ugyanis azt hiszem, nem vagyok költő és nem tudok verset írni.
Így szól:

"Nem látlak, Uram, hát nem is hiszlek
azért mindennap ágyba viszlek,
.............................................
.................................................
Szervusz, Uram, szép a kabátod,
ülök előtted, és te látod."

Igazából volt közöttük is valami,
de mivel fűzfarímek voltak, erőltetett szavak,
sorok, egymás mellett, felejthetőek, azért el is felejtettem őket.

Megmutattam a verset embereknek, és azt mondták, Pilinszkys. Ez a Pilinszkys linkről és a megnövekedett kabátról jutott eszembe, I.mi, ugye, hogy minden mindennel összefügg?

telihold83 2012.09.01. 20:12:34

Kísértésbe ejtő szépségeket olvasok és nem akarok ellenállni, nem :-) és köszönöm, köszönöm, köszönöm!

telihold83 2012.09.01. 20:37:32

@matthaios: Újra elolvasva az élményedet amit írtál, olyan tiszta, olyan szép és olyan gyönyörű a szememben! Bár magad azt írtad, hogy semmilyen különleges élményre nem emlékszel, mégis az a benyomásom, hogy Isten különlegesen szeretett gyermeke vagy.

YganA 2012.09.01. 21:36:10

@matthaios: "Saját önzésem, korlátoltságom sok zsákutcába belevezetett, de Isten ezekbő kihozott felhasználva azt a bennem lévő nagyon gyenge kis lángot, amely talán soha sem aludt ki teljesen, de ehhez már közel volt." - megkérdezhetem, hogy ez már egy stabil állapot?

Magamról úgy gondolom, hogy életem legvégéig zsákutcából ki-be. Pedig a lángocska bennem van, csak szél fújja, fujdogálja...

???

telihold83 2012.09.01. 23:26:17

@Kukuruku: "Ez a blog egy jótétemény nekem, én még sehol, kivéve a PF közösségben nem éreztem ennyire, hogy jó helyen vagyok. Itt ha egyikőtök másikotok odamond egymásnak, magas szinten műveli."

Nekem is nagy jótétemény, hazaérkezésféle és ha nehéz is..... Isten szeretetében túl szoktuk élni :-)

Kukuruku 2012.09.02. 08:58:19

mindenkinek, ő egy hászid (és nem csak-- érdekes figura, lásd wikipédia)

www.youtube.com/watch?v=ChV5BZ8SmS0

Matthaios, engem is eltalált, amit magadról írtál.
Olyan volt, mikor egy hegy kacsint. Hogy hogyan kacsint? Pl. fényt gyújt egy barlangjában, és én észreveszem, de addigra már ki is aludt, de én tudom, hogy igaz volt. <3

Kukuruku 2012.09.02. 09:00:39

Telihold, a pillangós óvodások telitalálat, és a dal is jó :-)

Kukuruku 2012.09.02. 09:22:25

abban, hogy a szimbólumok (nem az ikonok), hanem az archetípusok önmaguk ellentétei is lehetnek, arra gondoltam, hogy lehet egyféle hatásuk: szél simogatja yganÁt, vagy szél kioltja YganA lángját, vagy akár a láng is lehet ellentétes hatású. És én Istent sem úgy képzelem, hogy csak Önmagában jó, és kész. Pedig tudom, hogy szigorúan így van lefektetve az elmélet, hogy ő csak jó. Semmi újat nem mondok, mint amit Jungtól tanultam, aki nem egy szabályos hívő volt (vagy nem is tudom, az volt-e) és azt mondta, ha a rosszat az emberbe helyezzük, akkor az embert istennel tesszük egyenértékűvé, mert Jung ellentétek mentén gondolkodott, azaz úgy, hogy ha van valami, pl. JÓ, akkor annak meg kell lennie az ellentétének valahol, ami a ROSSZ. És ha az nem istennel egyenértékű, és ha csak kizárólag az emberben van, akkor mi van? Ezt kérlek, egészítsétek ki, de őszintén, a saját véleményetekkel. Nyilván, én azt szeretném hinni, hogy az Isten JÓ isten. De akkor mi van ezzel a világgal, ha szétnézünk? Hogy néz ez ki? És ezért egyedül az embernek kell vállalni a felelősséget?

Kukuruku 2012.09.02. 10:13:17

Én úgy érzem, hogy velem jó (volt) az isten. Hálát szoktam adni neki. Ezért nem kellene ilyeneket mondanom, mint a fenti. Kicsit tartok tőle, hogy mikor fog az ő irántam való jósága megváltozni. Ezért is kellene valamit átadnom abból a jóságból,a mit tőle kaptam. Van is erre való tervem.

Ferdinandus 2012.09.02. 11:14:29

@Kukuruku:

"Nyilván, én azt szeretném hinni, hogy az Isten JÓ isten. De akkor mi van ezzel a világgal, ha szétnézünk? Hogy néz ez ki? És ezért egyedül az embernek kell vállalni a felelősséget?"

Mindenfajta elvont teológiai okoskodás nélkül, pusztán csak a józan észre hagyatkozva:
Ami Istentől származik az szükségszerűen jó, egész egyszerűen a jóság meghatározásából adódóan. Erkölcsi értelemben is, azt nevezzük jónak, ami Isten akaratával, törvényeivel, a teremtett renddel összhangban van. A "rossz Isten", ha úgy tetszik, elvi, logikai ellentmondás. Vagy pedig az ember feladata volna, hogy az Isten által megalkotott, a teremtett világban érvényesülő elveket, törvényeket "jóként" és "rosszként" minősítse aszerint, hogy mi az, amit az ember helyesel, és mi az, amit nem? Ez ismét elvi lehetetlenség, mivel ez a teremtői-teremtményi viszonyt fordítaná meg. Ez még nem katolikus teológia, mindez pusztán csak az ember teremtett mivoltából következik logikusan.

Kukuruku 2012.09.02. 13:17:57

mi a jóság meghatározása?
mi az Isten?
az Isten meghatározza önmagát a Bibliában? (kinyilatkoztatások?)

és beszéljetek kicsit a rosszról is.

És az milyen Isten, aki a Sátán kérésre megpróbálja megtörni Jób istenhitét?

Kukuruku 2012.09.02. 13:25:04

Popper Pétert azért fogadták el valamelyik indiai ashramban tanítványként, mert azt mondta, az isten bűntudatból testesült meg, mert látta, hogy teremtett lényei szenvednek, és ő is ki akarta próbálni. Tudom, hogy ez nem olyan egyszerű, ahogyan Popper látja, és sem nem olyan egyszerű, ahogyan Jung látja.
Mitől kell megváltani az embert? Mi az eredendő bűn?
Hogyan lehetne a bűnt nem csak a katekizmusban leegyszerűsített, gyakorlati formájában megragadni, hanem úgy is, hogy egy nem hivő is elfogadja. Az a bűn, ami eltávolít Istentől? A tudatosodás bűn? (leszakítani a tudás almáját idejekorán? Más tervei voltak az Istennek az emberrel? Nem kellett volna öntudatra ébredni, azaz nem kellett volna énenként, egónként, Istentől elszakadva kiszakadni a paradicsomi öntudatlanságból? Ott még olyanok voltunk, mint az állatok, akik ösztönösen jók? És: miért volt ott a paradicsomban a tudás fája is, meg a kígyó is, ha Istennek nem az lett volna a terve, hogy az öntudatra ébredés (egóba való bezáródás) megtörténjen? Más vallások történetében, teremtésmítoszokban ez hogyan van jelen?

2012.09.02. 13:28:30

@Kukuruku:
"mi az Isten?"

ezt kérdezte hároméves unokám is, mire kijavítottam: ki az Isten, de választ nem tudtam adni rá...
Mit mond az Isten önmagáról, mikoron Mózes a neve után érdeklődik?
ehje aser ehje...
ez a Biblia egyik legtalányosabb kijelentése, már sokan próbálkoztak a lefordításával, de nem egészen sikerült értelmezni...

Kukuruku 2012.09.02. 14:54:53

meghallgattad MatisYahut?

"Nem az vagyok, akit a tükörben látok, hanem aki a tükörbe néz."

2012.09.02. 16:33:06

@Kukuruku:
a „vagyok, aki vagyok”,

héberül ’ehje ’aser ’ehje a Septuaginta (LXX) fordítói az Exodus 3, 14a-t egó eimi ho ón-ra, majd később latinra sum qui sum-ként lett fordítva. A héber ’ehje szó szerint nem fordítható le más nyelvekre...

Present Continuous Tense (folyamatos jelen idő), minden pillanatban azonos vagyok magammal???

Kukuruku 2012.09.02. 17:18:33

leszek, aki leszek - nek is fordították

Kukuruku 2012.09.02. 17:26:18

megyek misére Pál Ferihez :-) Azaz Feri atyához.
:-)

2012.09.02. 18:22:44

"mi az Isten?"

az Istenhez való kötődésünk nagyon mély érzelmi töltéssel rendelkezik, talán az alábbi sorok és imádság(ok) bepillantást engednek Istenhez való bensőséges viszonyomba...

Hívő vagyok, Isten szerelmese vagyok (Verliebt in Gott). Szerettem őt, szerelmese voltam és vagyok.
Halljad Izráél, az Örökkévaló, az Istenünk, az Örökkévaló: Egyetlenegy.
Sh'ma Yisrael שמע ישראל
www.youtube.com/watch?v=WOzI7XbYr4s&feature=share

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.02. 18:33:09

@Kukuruku:

Istennek nem létezik olyan meghatározása, amely kimerítően le tudná írni azt, hogy ki az Isten. Isten minden meghatározást felülmúl. Ha nem így lenne, nem lenne Isten, hanem valamilyen Istennél kisebb bálvány. Kiemelhetünk azonban olyan tulajdonságait, amelyek azt mutatják, hogy mennyire különbözik tőlünk, illetve olyan tulajdonságait, amelyek arra utalnak, hogy mindaz a szépség, jóság, pozítiv tartalom, ami bennünk és a teremtett világban megvan, az benne is megvan, de végtelenül nagyobb mértékben, a nálunk tapasztalható hiányok és korlátok nélkül. Itt azonban csak pozitív tartalmakról lehet szó, mert ami hiány, tökéletlenség, rossz, annak Istenben helye nincs. Szegényebb így az Isten? Nem, mert a rossz nem érték, a felismert rossztól ösztönszerűleg menekül az ember. A rosszal kapcsolatban csak egy magatartás létezik, ez pedig az elkerülés, menekülés. A gond az, hogy a rossz képes arra, hogy jónak mutassa magát, ez a jó azonban nem valóságos jó, mert nem Istentől származik. A jungi pszichológia szerint a bennünk lévő árnyék a teljességért kiált, integrációra szomjazik. Ez önmagában nem erkölcsileg rossz, hanem csak korlátainkra utal. Lehet az alázat, de az erkölcsi rossz forrása is. Ez azonban rajtunk múlik. Ha azonban a világot Isten teremtette, akkor honnan a rossz a világban? Erre a kérdésre kimerítő választ nem tudunk adni, mint ahogyan arra sem, hogy hogyan teremtette Isten a világot. Beszélnek „mysterium iniquitatis”-ról, a gonoszság misztériumáról. Egy biztos, hogy a rossz nem Istentől származik, ennek oka a szabad akarattal rendelkező teremtmény. De ha a rossz előfordul a világban, akkor hogyan lehet Isten végtelenül jó és mindenható? Ennek egyetlen magyarázata csak az lehet, hogy a rosszból egy olyan, ezt sokszorosan felülmúló jó származik, amely mellett a rossz szinte eltörpül, jelentéktelenné válik. Lehet, hogy a gonoszsággal teli, hatalmasnak látszó diktátorok végül is jelentéktelenné váló, semmi felé hajló, apró gonosztevők szemben Isten és az üdvözültek nagyságával, fényével és örök ragyogásával. Ez azonban nem azonnal és nem feltétlenü a földi életben válik láthatóvá. A hely most kevés arra, hogy a rossz forrásával, az ősbűnnel foglalkozzunk, csak megemlítem, hogy ezzel a Megváltót és a megváltást lehet szembeállítani. Ezért modja a húsvéti vigilia liturgiája költőien fogalmazva: „Lám, mennyire szükséges volt Ádám vétke, hogy Krisztus legyen váltságának díja! Ó szerencsés vétek, hogy ilyen hatalmas és fölséges Megváltót kívánt és érdemelt!”

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.02. 19:24:05

@YganA:

A „zsákutcáktól” való mentesség stabil állapot-e? Igen is meg nem is. Kezdem a nemmel. Életünk utolsó tudatos pillanatáig bennünk van az a képesség (meg hajlam), hogy „zsákutcákba” menjünk. Így abszolút stabil állapotról nem beszélhetünk. Ugyanakkor bízom és reménykedem abban, hogy Isten megadja a végsőkig való kitartás kegyelmét, amelynek olyan szép latin neve van: gratia finalis perseverantiae. A döntő Isten kegyelme, de ez nem zárja ki, sőt együttjár a szabad akarat használatával. Szerintem egy matematikai analógia segíthet az állapot stabilitásának a megértésében: egy adott pontban folytonos függvényre az jellemző, hogy ahogyan közeledünk az adott ponthoz, a függvényértékek eltérése az adott pontban felvett értéktől egyre kisebbek lesznek. Nagy eltérések (hosszú zsákutcák) lehetségesek, de a tendencia nem ez. Az a függvény, amely az adott pont bármilyen kicsi környezetében is nagyon eltérhet az adott pontban felvett értéktől, nem folytonos. Persze Isten kegyelme jöhet az utolsó pillanatokban is. Az egyedüli ember, akiről Jézus mondta, hogy üdvözül, a jobb lator volt. De szerintem mi ne erre számítsunk. Különben sem tudjuk azt, hogy hol van az "adott pont".

2012.09.02. 19:30:53

hogy mivégett van jelen a rossz a világban?
azért, mert Isten elrejti Arcát (hasztoresz ponim)...

Hogy Isten elrejti arcát a világ elől, annyit tesz, hogy „az emberek ki lesznek szolgáltatva saját vad hajlamaiknak” (vagy: ösztöneiknek – jecorim). Az ilyen állapotban természetes, ha az első áldozatok azok, akik által „az isteni és tiszta” jelen van a világban. Jóllehet népünk sorsának gyökerei a történelemnél mélyebbre, Isten kifürkészhetetlenségének mélyébe nyúlnak, ez nem jelenti, hogy egy hívő zsidó egyszerűen rábólint az ítéletre (macdek ha-din). „Azt mondani, hogy megérdemeljük a verést, ami bennünket ér, annyi, mint megvetni magunkat és szentségteleníteni a Nevet [Sém ha-mefores].” A Bibliában az ellenséges dúlás és pusztítás csakugyan gyakran jelenik meg isteni büntetés gyanánt. Ám ott a támadó hatalmak Izraelre nem mint Izraelre vetik rá magukat: bárkit letipornának, aki a hódításaik útjába esne. Isten büntető tette inkább abban áll, hogy bizonyos értelemben félreáll az útjukból. Az ellenséges birodalmak nem Isten népe ellen harcolnak, így nem is Isten ellen, akiről többnyire tudomással sem bírnak. Ha a véres gyűlölet kifejezetten Izrael népe – mint olyan – ellen irányul, akkor az nem lehet isteni büntetés. Akkor csakugyan, isteni büntetésként való elfogadása ennek a gyűlöletnek az istenkáromló elfogadása volna. Az volna az igazi pártütés. Hiszen a mondás érvényes: az ellenségem szövetségese az ellenségem. Márpedig ennek a népnek Isten a szövetségese, akkor is, ha valamiért – az ujját sem mozdítja. Aki ezt a vérengzést isteni büntetésnek látja, az az azt mozgató gyűlöletet is Istennek tulajdonítja. Istennek azonban nem lehet gyűlöletes szövetségese. A benne hívő nép méltósága összefügg Isten méltóságával.

Tatár György: AZ ARC ELREJTÉSE
www.holmi.org/2011/09/tatar-gyorgy-az-arc-elrejtese

YganA 2012.09.02. 20:01:38

@matthaios: " De ha a rossz előfordul a világban, akkor hogyan lehet Isten végtelenül jó és mindenható? Ennek egyetlen magyarázata csak az lehet, hogy a rosszból egy olyan, ezt sokszorosan felülmúló jó származik, amely mellett a rossz szinte eltörpül, jelentéktelenné válik." - ezt még tovább is gondolnám.

Hogy létezhetne a világ drámája, hogy születhetnének igazán nemes tettek, hősök - konfliktusok, bűnök, katarzisek, fizikai és egyéb vonzások-taszítások nélkül? Tudom, hogy nem nagyon illik a keleti szimbólumokat idehozni, de a jin-jang-ban lévő ellentétes színű pöttyök nélkül lenne bármiféle dinamizmus, mozgás, változás, káosz és harmonia? Csak itt üldögélnénk a paradicsomi réten mosolyogva, kézenfogva, mitől történne bármi, amivel megméretődnénk?

Még személyes életünkben is - úgy gondolom - nagy szerepe van a rossznak. Ha én egyszer sem követtem volna el semmi helytelenséget, honnan tudnám, milyen olyannak lenni, milyen hatást vált ki az másokra? Muszáj hasraesnem néha, hogy tudjam, milyen rondán elgörbül a küszöb, hogy vérzik a térdem és lássam egyesek kaján vigyorát, mások segítő gesztusát. (Igyekeztem másokat nem nagyon megbántani, mégis sokmindent másként csinálnék ma már - pedig még remélhetőleg új kalandok és új huncutságok is várnak rám!)

Persze, a kilengések amplitudoja valószínúleg csökken az idő múlásával. És jó lenne a lángocskát nem nagyon remegő kezekkel óvni ma estétől kezdve.

Szia @Kukuruku:

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.02. 22:30:49

@YganA:

'Csak itt üldögélnénk a paradicsomi réten mosolyogva, kézenfogva, mitől történne bármi, amivel megméretődnénk?'

A rossz döntés nem feltétele a "megméretődésnek". A jó döntés esetében is megtörténik ez. A bűn és a rossz nem szükségszerű az ember életéhez, fejlődéséhez. A jó nem unalmas időtöltés, hanem ebben van az igazi dinamika, együtt lesz benne a cél felé haladás és a célhoz való megérkezés. Hiszen a jó felé haladás Isten felé haladás, aki végtelen és kimeríthetetelen, ezért mindig tud újat adni, de ugyanakkor véglegesség is meglesz az üdvösségben. Isten a "legföbb Jó" élete nem unalom, mert a szentháromsági személyek egymással való kapcsolata az életnek és dinamizmusnak számunkra elképzelhetetlen teljessége. Ehhez képest a mi "kalandjaink, huncutságaink" csak árnyékok. Persze azért ezeket se kell lebecsülni, de azt tudni kell, hogy végül is ennél többet kell várnunk.

Kukuruku 2012.09.02. 22:49:15

olvaslak, de közben eléggé elvagyok, mert Pál Feri nem küldött fehér galambot, én meg nem keresem meg. Nem jó dolog az elutasítás annak, akinek amúgy is az a gyengéje. De ma hátul ültem, hogy kivonjam magam bűvköréből, EMIATT találtam ott ismerős pálferiseket, akikkel beszéltünk, és találkozót beszéltünk meg. Szórt fény :-) (bágyadt mosoly)
Szent Márk könyve volt, arról, hogy a tanítványok miért esznek mosatlan kézzel, és ebből aztán szokásos Pálferis kifejtések. Szép mise volt, csak én voltam "izé."

Kukuruku 2012.09.02. 22:56:40

ebből végighallgattam a youtubeon fellelhető összes jó minőségűt. Szövege megvan a wikipédián.

Ezzel kívánok mindenkinek jó éjt!
Elolvastam az okosságokat, bölcsességeket.

www.youtube.com/watch?v=Ok5NyVEls_M

Ferdinandus 2012.09.03. 00:01:27

@Kukuruku:

Klasszikus értelemben véve Istennek nincsen "definíciója", mivel egy fogalom definiálása a definiálandó dolgot mindig valamilyen nagyobb halmaz elemeként jelöljük meg, Istent viszont nem lehet semmilyen nagyobb (bővebb) fogalmi halmazba helyezni. Az Istenfogalom minél közelebbi megragadására, megismerésére léteznek persze igen elvont teológiai, filozófiai, metafizikai megközelítések, ezek idézgetésétől azonban megkímélnélek, már csak azért is, mivel az ilyen magasságokban tárgyalt istentanban, bölcselkedésben, metafizikában, stb. én sem vagyok jártas.

A jónak, jóságnak talán már létezhet konkrétabb meghatározása. Leegyszerűsítve azt lehetne mondani, hogy jó minden, ami Isten akaratával, törvényeivel, a teremtett világ rendjével összhangban van, ezen elveket nem sérti.

A rossz ellenben nem valamilyen pozitív dolog, vagyis nem többlet, hanem hiány, mégpedig a jóság, valamilyen tökéletesség, illetve a szeretet hiánya. Ez katolikus teológia, gondolkodás történetének egyik fontos felismerése.

2012.09.03. 09:39:31

Pilinszky János: Téli ég alatt
(részlet)

Akár a kő, olyan vagyok,
mindegy mi jön, csak jöjjön.
Oly engedelmes, jó leszek,
végig esem a földön.

Tovább nem ámitom magam,
nincsen ki megsegítsen,
nem vált meg semmi szenvedés,
nem véd meg semmi isten.

Kukuruku 2012.09.03. 10:17:47

de a kőben benne van az Isten:

www.youtube.com/watch?v=GY5n5bSH9iA

(Íme, ima a dal ma
íme, ima a dal)

Ó tökélyre törekvő
Belülről hatalmas
Kívülről kicsi
Istennek tetsző
Na és nekem is tetsző

Kicsi, kicsiszolt kő
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő

Te vagy az, aki fölfelé zuhan
És zuhantában nem követ
Ismert pályát, másik követ
Sőt, minden más követ leelőzve
Zuhansz hozzám
Követelődzve bennem
Ó, követelődző kicsi kő
Hívlak és követellek
Mert nem lehet már
Nem veled lennem

Te vagy az
Aki elüldözi a rémeket
Aki ijedős és mégis bátor
Ó, rémet elüldöző
Rémüldöző kicsi kő
Nézd, magadtól sugárzol!

Kicsi, kicsiszolt kő
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!
Kicsi, kicsiszolt kő

Benned bízok
Na és a gravitációban
Egymásra hattok
És ami kijön, az tiszta
Most elengedlek
Hogy engedd el magad
Gyorsulj be, fordulj
És zuhanj hozzám vissza!

Kicsi, kicsiszolt kő!
Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő!

Kukuruku 2012.09.03. 10:43:16

Hagyjatok már ezekbe a végtelenül logikus levezetésekbe csomagolt képtelenségekkel.
A Sátán az Isten hiánya?
A mínusz harminc fok, amikor a köpés megfagy a levegőben, az a plusz harminc hiánya?
Ezt ti sem gondoljátok komolyan.

Inkább tudomásul kellene venni, hogy ROssz van, bennünk, és hogy hogyan kell vele elbánni, úgy, hogy ne nőjön a fejünkre. A Rossznak is kellene áldozni. (Nem a sátánizmus követőire gondolok.)De valahogyan úgy, hogy ne így nézzen ki ez a világ, ahogyan. Nagyon nehéz ezt felfogni a tudatunkkal. Az állatok nem tesznek rosszat. Mi teszünk rosszat, a törvényeink ellenére. És kimagyarázzuk minden módon.

Kukuruku 2012.09.03. 10:58:03

elnézést, hogy olyan profán vagyok, de hidat verek köztetek és az én típusom között. Láthatjátok, hogyan gondolkodik valaki, aki még csak befelé megy, és átlagosan művelt. Nem arra gondoltam, hogy kövessünk el rossz dolgokat direkt. Hanem arra, hogy legalább ne "sértsük" meg a rosszat azzal, hogy létében letagadjuk. Azt senki sem szereti. Valahogyan őt is ki kell engesztelni - ? _ mondjuk úgy, hogy tudatosítjuk magunkban a létét. És ezután nem tudom, mit kellene tenni, de ha tagadjuk, elfojtjuk, kerülő úton kap el minket. Talán neki is kiengesztelő áldozatokat kellene hozni, amiatt, hogy nem őt választjuk. Vagy nagyobb tisztelettel bánni bűnös testvéreinkkel, akiknek van bátorságuk rossznak lenni. Ezt is Jung mondta, hogy a (tudatos) rosszasághoz bátorság is kell. Én nem szeretnék rossz lenni, mivel amúgy sem vagyok tökéletes. De az sem tetszik, hogy van ez a világ, olyanként, amilyen, mi pedig azt mondjuk: isten teremtése tökéletes, minden szép és jó, és ami rossz, arról mi tehetünk.

manlakos 2012.09.03. 11:02:23

@Kukuruku: "A mínusz harminc fok, amikor a köpés megfagy a levegőben, az a plusz harminc hiánya?"

Nem egészen.
"Csak" annak a hőmérséklet intervallumnak a hiánya,amelyben a víz -adott nyomáson- folyékony állapotban létezik.:)

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.03. 12:22:39

@Kukuruku:

"A rossz a lét hiánya" egy olyan kijelentés, amely mélyebb értelmezésre szorul. Hiszen a rossz olyan értelemben nem léthiányos, hogy nincs. Bizony van. A "rossz a lét hiánya" kijelentésbe ne menjünk most bele, mert nem hiszem, hogy előre vinne. Aztán a rossznak különböző fajtái vannak. A legsúlyosabb ezek közül az erkölcsi rossz, a bűn. Elégedjünk meg annyival, hogy a rosszat Istenből kizárjuk. Az erkölcsi rossz a teremtésbe a szabad akarat lehetősége következtében került be. Nem Istentől származiik. Isten csak megengedi, mi a következményeit szenvedés formájában elviseljük, de mindennek csak akkor van értelme, ha mindezt egy sokkal nagyobb jó ellensúlyozza.

Kukuruku 2012.09.03. 13:23:17

jól van. És mi alapján döntjük el, hogy az, amit nem tudunk megmagyarázni, azt valami hiányaként értelmezzük, és azt, ami tetszik, azt elfogadjuk létezőként? csak úgy?

Manlakos minek a hiánya?
Kukuruku minek a hiánya?

Vagy ránk ez nem áll?

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.03. 13:27:03

@Kukuruku:

'Talán neki is kiengesztelő áldozatokat kellene hozni, amiatt, hogy nem őt választjuk. Vagy nagyobb tisztelettel bánni bűnös testvéreinkkel, akiknek van bátorságuk rossznak lenni.'

A rossz az rossz. A rossz nem színesíti, hanem elcsúfitja a világot. A tudattalan világa, az árnyék stb. önmagában véve nem erkölcsi kategóriák, tehát a jó és rossz minősítések nem alkalmazhatók rájuk. A világháló önmagáben sem nem rossz, sem nem jó. A használótól függ a dolog. A jó nem jelenti az egysíkúságot, az unalmat, az élménytelenséget. Sőt... Vigyázz, ne akard a rosszat igazából engesztelni! Persze ezt valójában nem is akarod.

Urfang 2012.09.03. 13:59:43

@matthaios:

"Az erkölcsi rossz a teremtésbe a szabad akarat lehetősége következtében került be. Nem Istentől származik."

Na de a történet szerint a szabad akaratot Istentől kaptuk. Akkor pedig tőle származik a rossznak a lehetősége is. Nyilván tudta, hogy ebből rossz dolgok származhatnak, mégis odaadta. Utána meg mossa kezeit, mondván hogy őbenne nincs semmi rossz, és a nyakunkba varr minden rosszat, és még meg is büntet érte? Akkor minek adta? Ha nem akart volna rosszat látni, akkor nem kellet volna megteremtenie a lehetőségét sem.

Ez az elképzelés így kábé olyan igazságtalan, mintha én leitatnék egy társaságot, utána meg álszent módon forgatnám a szemem, hogy jaj ezek összeverekedtek, és jól lecsukatnám őket. És álságosan azt mondanám, hogy nekem semmi közöm nincs a verekedéshez, miközben én itattam le őket.

Ha Isten belénk ültette a rossz lehetőségét a szabad akarattal, akkor legalább osztozzon velünk a felelősségben, elvégre az "ajándéka" nélkül mi sem tehetnénk rosszat, és nem kéne a pokol árnyékában élnünk.

Az viszont nagyon álszent dolog, hogy lehetőséget ad nekünk,hogy rosszat tegyünk, de ha ennek megfelelően tényleg rosszat teszünk, akkor ő elhatárolódik, mintha nem ő tette volna lehetővé, hogy megtegyük, és csak mi fogunk szopni, természetesen magunk miatt, és nem azért mert ő lehetővé tette nekünk, hogy megtegyük.

Mintha én valakit megajándékoznék a lehetőséggel, hogy válasszon két doboz közül, de ha rosszat választ, akkor bedobom egy kályhába. Szép kis ajándék. Igazságos ember nem kínál ilyen ajándékot.

És ha Isten igazságos, akkor ő sem mossa kezeit és varr a nyakunkba minden felelősséget azért a rosszért, amit csak miatta tudunk elkövetni.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.03. 14:53:15

@Urfang:

A rossz lehetősége nem azonos a rossz bekövetkezésével. Elvileg képes vagyok arra, hogy megöljek valakit, mégsem állítanak bíróság elé ezért a képességemért, hanem csak a képesség aktuális használatáért. A szabad akarat képessége magában foglalja a jóra való lehetőséget és a rosszra való lehetőséget. Isten fogalmával egyébként sem fér össze a felelősségrevonás lehetősége, mert ha valaki által felelőségrevonható lenne, akkor már nem lenne Isten. Tehát nem mossa kezeit. Hogy ehelyett mit tett, arról szól a keresztény hit és az üdvösség története, éppen azért, hogy ne kelljen a pokol árnyékában ülnünk. Hogy mindez miért így történt arra teljes magyarázatom nincs. Erre nyilván azt mondod, hogy ködösítés. Valójában Isten rejtettségét és titokzatosságát sokszor szimbolizálja a felhő. Az olyan istenre, aki köteles nekem beszámolni arról, hogy mit és miért tesz és aki teljesen átlátható és felfogható, nincs szükségem. Amikor te leitatod a társaságot, akkor éppen attól igyekszel megfosztani a társaság tagjait, amivel Isten felruházta őket: értelmüktől és szabad akaratuktól. Isten az ember szabadságát jobban tiszteli minden nyilatkozatnál, kiáltványnál, deklarációnál. Nem automatákat hozott létre, akik nem képesek ellenne tenni. A két dobozos példa ugyancsak sántít, mert te nem adsz arra lehetőséget, hogy értelmük használtával, ismereteik segítségével hozzák meg a döntést. Isten pedig értelmet és szabad akaratot adott.

Urfang 2012.09.03. 15:37:16

@matthaios:

Jó, de azt akkor is el lehet mondani, hogy ha nem akarta volna, hogy rossz dolgok is legyenek, akkor nem adta volna meg a lehetőséget, hogy rossz dolgokat is tehessünk. Azzal, hogy megteremtette a lehetőséget, tulajdonképp jóváhagyta hogy megtörténjen.

Másik példával élve, ha én szándékosan egy ismeretlen személy elé ejtem a tárcámat, és rábízom a szabad akaratára, hogy visszaadja-e nekem vagy pedig elteszi, akkor nem kenhetem az egész ügyet rá, hisz én teremtettem meg a lehetőséget, hogy eltegye. Aki így odavet egy tárcát, az nem is bánja igazán ha elveszik, hisz mi másért teremtene ilyen lehetőséget?

És egyébként ezzel a szabad akarat dologgal a saját mindenhatóságáról is le kellett mondania Istennek, mert ha nincs hatalma az akaratunk felett, akkor már nem is mindenható.

YganA 2012.09.03. 16:09:04

@matthaios: "Ugyanakkor bízom és reménykedem abban, hogy Isten megadja a végsőkig való kitartás kegyelmét, amelynek olyan szép latin neve van: gratia finalis perseverantiae. " - szívből kívánom! Én máris nem győzném a helyedben, inkább három napig aludnék ájultan. (Addig sem tudnék hibázni :-))

De azért továbbra is kíváncsian, köszönettel olvasom és értelmezgetem gondolataidat!

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.03. 16:24:51

@Urfang:

'ha nem akarta volna, hogy rossz dolgok is legyenek, akkor nem adta volna meg a lehetőséget'

Ha ki akarta volna zárni a rossz dolgokat, akkor nem adta volna meg a lehetőséget. Isten azonban nem akarta kizárni a rossz dolgok lehetőségét. Ezeket megengedte, de csak a belőlük származó összehasonlíthatatlanul nagyobb jó miatt.

Isten semmit sem bán meg. Amikor ilyesmit olvasunk, akkor úgynevezett atnropomorfizmusról van szó. A megbánáshoz először is idő kell, valamit teszek, utána pedig megbánom azt, amit tettem. Isten számára nincs elöbb és utóbb, nincs idő, az idő csak teremtényekre vonatkozó kategória. Isten számára dolgok nem részletekben, egymásutániságban vannak, hanem az „örök jelenben” az egész kifejletet látja. A bűn, a rossz csak egy pár jelenet a filmben.

'És egyébként ezzel a szabad akarat dologgal a saját mindenhatóságáról is le kellett mondania Istennek'

Ellenkezőleg. Az igazi mindenhatóság úgy mutatkozik meg, hogy a szabadakaratú teremtmények döntései is Isten tervét szolgálják. Ezek csak részletek a filmben. Ez persze nem a diktátor, a pénzember, a hadvezér mindenhatósága.

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.03. 16:42:14

@YganA:

'Én máris nem győzném a helyedben, inkább három napig aludnék ájultan. (Addig sem tudnék hibázni :-))'

Létezik a halálos bűn és bocsánatos bűn (ajánlom a katekizmus megfelelő részeit). A bocsánatos bűnök nem fosztanak meg az Istennel való barátságtól, a megszentelő kegyelemtől, jóllehet ezt csökkentik. Isten felé való törekvésünkben rendelkezésünkre állnak Egyházunk szentségei, amelyek segítenek a végő pillanatig való hűségben. Egyébként Jézus mondja: "aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül" (Mt 24, 13). De azt is mondja: "Íme én veletek vagyok a világ végéig" (Mt 28,20). Tehát nem vagyunk magunkra hagyatva, hogy ájultan kelljen aludnunk. Ez is bűn lenne. Inkább fel kell ébrednünk.

YganA 2012.09.03. 17:14:07

@matthaios: Jól van na, inkább csodálom a fáradhatatlanságodat és türelmedet. Engem sajnos nem ilyen fából faragtak, olyankor kicsit bedobom a törölközőt, de egy idő után általában magamhoz térek.

Azért viccelni szabad néha?

2012.09.03. 18:01:46

Az alvás
Hogy a tanulást ne kelljen túl hosszan megszakítania, Smelke rabbinak szokása lett, hogy ülve, fejét karjára támasztva aludt, ujjai közé pedig égő gyertyát helyezett, amely felébresztette, ha a gyertya lángja már a kezét égette. Amikor Elimelekh rabbi fölkereste és szentségének hatalmát még bezáródva látta, gondosan elkészítette az ágyát, majd hosszas rábeszéléssel elérte, hogy kicsit kinyújtózzék rajta. Ezután bezárta és elfüggönyözte az ablakot. Amikor Smelke rabbi felébredt, már fenn ragyogott a nap. Látta, milyen sokat aludt, de nem bánkódott miatta, mert valami ismeretlen, verőfényes sugárzást érzett magában. Elment az imaházba, és előimádkozott a gyülekezetnek, ahogy szokott. Az embereknek azonban úgy tűnt, mintha még sosem hallották volna, oly lenyűgöző volt szentségének ereje. Amikor a Nádastengerről szóló éneket adta elő, úgy érezték, fel kell tűzniük a kaftánjuk szegélyét, nehogy a jobbról-balról csapkodó hullámok benedvesítsék.
Smelke rabbi később így szólt Elimelekhhez: - Csak most jöttem rá, hogy alvással is lehet szolgálni Istent.

Urfang 2012.09.03. 18:02:07

@matthaios:

Az, hogy szeret minket tán nem antropomorfizmus? Az, hogy az ember az ő képmása tán nem antropomorfizmus? Az, hogy tervei, szándékai, érzései vannak tán nem antropomorfizmus? Anubisztól Zeuszig mindegyik isten antropomorf, Jézus sem kivétel.

Akkor pedig ha a szabad döntéseink az ő tervét szolgálják, akkor nem is olyan szabadok, hanem eleve elrendeltek. Ha eleve el vannak rendelve a tetteink, akkor biztosan beérik Isten terve, de akkor nem vagyunk szabadok, és felelősségre vonhatóak se. Ha viszont tényleg szabadok vagyunk, akkor az emberek tettei is megváltoztathatják a világ dolgait és az előre kitervelt tervek akár fuccsba is mehetnek.

Ez az ellentmondás aligha oldható fel. A szabad akarat és a mindenhatóság meg az előre eltervezett történet egyszerűen nem fér össze. Ha előre le van írva a világ története úgy, hogy a genezissel kezdődik és a jelenésekkel végződik, akkor ott nincs igazi szabadság és választás, hogy magunk alakítsuk a dolgainkat.

Kukuruku 2012.09.03. 18:22:15

drága Matthaios, a kacsintó hegy. :-)
Én meg a kis izé, aki bedobom a borsot közétek, aztán nézem, miket írtok. Átmegyek a költők istenkeresése topikba.
Kukuruku, a Puck

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.03. 19:05:50

@Urfang:

'Az, hogy szeret minket tán nem antropomorfizmus?'

De igen. Az antropomorfizmus nem azt jelenti, hogy teljes tévedés. Istenről kénytelenek vagyunk az emberi viszonyokat tükröző nyelven beszélni, mert más nincs. Az értelmünk képessége, hogy úgy alkalmazzuk ezeket a fogalmakat Istenre, hogy megsejtjük a fogalom tartalmának azt a részét, amely Istenre alkalmazható. A szeretet egy pozítiv dolog, ezért ebből mindaz vonatkozik Istenre, ami ebben a fogalomban szép és jó, gyöngédség, jóakarat stb. Ugyanakkor az emberi szeretet magában foglalhat korlátokat, részrehajlást, kizárólagosságot is. Ezek már nem alkalmazhatók Istenre. A bánat inkább negatív tartalmú fogalom, ezért ez sokkal korlátozottabban alkalmazható Istenre.

'Jézus sem kivétel'

Tényleg nem kivétel, mert Jézus emberi természetet vett fel, valóságos emberi személy, érzésekkel, akarattal stb. Tehát Jézusról, mint emberről nem atropomorfizmusokkal beszélünk.

'Ez az ellentmondás aligha oldható fel. A szabad akarat és a mindenhatóság meg az előre eltervezett történet egyszerűen nem fér össze. '

Mondtam már, hogy Isten kívül van az időn, ezért esetében az "előre" szónak nincs érteleme. Ha Isten és a világ viszonyát helyesen akarjuk érteni, akkor nem azt kell feltételezni, hogy először jön Isten és meghatározza azt, hogy mi lesz az én szabad akaratú döntésem, majd megszületek és életemben végrehajtom az Isten által már régebben elrendelt dolgot. Isten kívül van az időn, tehát reá nem alkalmazható az „először és utána, múlt és jővő”. Isten és a teremtett világ viszonya gyökeresen más mint a mi időben és térben lejátszódó viszonyaink. Én szabadságot engedélyezek valakinek és akkor lemondok arról, hogy tudom mit fog tenni a jővőben és ha ezt a döntést tervembe illesztem, akkor a döntéstől függően módosítani kell a tervet, hiszen én a világnak része vagyok, itt müködöm okként, kitéve a tér és idő korlátainak. Isten azonban nem én, hanem végtelenül különbözik mindentől, ami a világban okként működik. Ezért őt az ember időben lejátszódó szabad akaratú döntése nem korlátozza. Ezt nem könnyű elképzelni, inkább csak sejteni lehet belőle valamit, ellentmondás azonban nincs.

YganA 2012.09.03. 19:23:12

@Izrael misztériuma: Hm, hát akkor ezt érzem én néha... "Csak most jöttem rá, hogy alvással is lehet szolgálni Istent. "

Kukuruku 2012.09.03. 20:57:31

hogy ez milyen szép:

Babits Mihály: Zsoltár férfihangra
- Consolatio mystica -

telihold83 2012.09.03. 23:39:01

@Kukuruku, megint magamra vettem mindent amit csak lehet, ahogy rendesen szoktam, ahogy a múltkor is. De mert szólított. És most így maradok :-) Karácsonyig.:-) Addig biztos. Ne haragudj. Jó, hogy kizökkentettél és figyelmeztettél, hogy parkolok. Olyan feledékeny tudok lenni, mindent elfelejtek és jó lenne viccelni ezen, de ez komoly. Egy erőműhöz hasonlítasz. És azokat karban kell tartani néha. Ezt ugye te is tudod? Késő van, ez már az angyalok és az álmok ideje. Jung haragudna is rám gondolom, hogy ilyenkor még fönn vagyok.:-) Szép álmokat Kukuruku és vigyázzon rád az őrangyalod! <3

Kukuruku 2012.09.04. 00:21:43

@Telihold: :-)
Ó, (ezt Jung mondogatta, mindig, ezt az ót)
én mióta idejárok, oly kis bűnösnek érzem magam.
De ugyanakkor befogadottnak is, tehát rendben van.
Egy oktalan fürtös koshoz hasonlítok inkább, aki mindent letarol, lassan azonban rátalál bárányka énjére, miközben az égnek teszi a szépet illetve szelídet, és talán meg is szelídül (kicsit.) Köszönöm a nagyon kedves szavakat.

telihold83 2012.09.04. 09:59:36

@Kukuruku, most nálad van a telitalálat :-) a fogalmazásod pedig olyan szemléletes..

2012.09.04. 13:03:36

A segítség
A zloczówi maggidot megkérdezte az egyik tanítványa:
- A Talmud azt mondja, hogy az anyja testében lévő gyermek a világ egyik végétől a másikig ellát és ismeri a teljes tant, mihelyst azonban itt a földön kilép a levegőre, egy angyal a szájára üt, és mindent elfelejt. Nem értem, mire való először mindent tudni, majd elfelejteni.
- Ennek nyoma marad az emberben – mondta a rabbi -, ennél fogva a tanításról és a világról való tudást ismét képes elsajátítani és így újra tud azzal szolgálni.
- De miért kell az angyalnak a szájára ütnie? – kérdezősködött tovább a tanítvány. – Ha ez nem volna, nem volna gonosz sem!
- Bizonyára – válaszolta a rabbi -, de ha a Gonosz nem létezne, akkor a Jó sem létezhetne; hiszen a Gonosz a Jónak ellentéte. A folytonos öröm nem öröm. Így értendő, amit tanítottak nekünk: azért történt a világ teremtése, hogy a teremtményeknek ezzel jót lehessen tenni; Isten elrejtőzése jótett. És azért is van megírva: „Nem jó az embernek – vagyis Isten Ős-Emberének – egyedül lennie.”, a Gonosz Ösztön áskálódása és akadályozása nélkül olyan a világ, mint a teremtés előtt; mert nincs a Jó, ha nincs az ellentéte sem. És továbbá: „Segítségére akarok lenni, szemben ővele” – az, hogy a Jó szemben áll a Gonosszal, az embernek biztosítja a győzelmet, a Gonosz elvetését és a Jó választását; és csak akkor létezik a Jó a maga teljes valóságában.

2012.09.04. 17:30:48

@Kukuruku:
"mi az Isten?"

Kérdés-felelet
A ráv megkérdezte az éppen belépő tanítványát:
- Móse, mi az, hogy „Isten”?
A tanítvány hallgatott.
A ráv másodjára, sőt harmadjára is feltette kérdését.
- Miért hallgatsz?
- Mert nem tudom.
- Én talán tudom? Kérdezett vissza a ráv. – De mondanom kell: határozottan jelen van, rajta kívül semmi sincs ilyen világos határozottsággal jelen, és ez Ő!

Kukuruku 2012.09.04. 19:04:28

" De mondanom kell: határozottan jelen van, rajta kívül semmi sincs ilyen világos határozottsággal jelen, és ez Ő!"

és boldog, aki ezt megtapasztalja. Én is, jobb pillanataimban. És ezt kellene hírül adni, teljes bizonyossággal. :-)
A maggis történetek is érdekesek, köszönöm!

Kukuruku 2012.09.04. 22:09:01

:-D maggidos, bocsánat.

2012.09.04. 22:34:05

Nyári emlék
A dolog úgy kezdődött, hogy eljött a nyáridő és kiürült a kolostor, engem pedig megtettek házőrzőnek. Hogy ne unatkozzak, kaptam egy kis házi feladatot: takarítsak ki, hátha valaki mégis erre téved, locsoljam az ezer cserepes virágot, mert kitikkadnak ebben a nagy hőségben, és legfőképpen pedig gondjaimra bíztak vagy négy nagy ruháskosárnyi zöldbabot, hogy pucoljam meg és tegyem el télire a testvéreknek, kiknek leggyakoribb menüje a zöldbabfőzelék volt rántott tökkel körítve.
Az első nap valahogy csak elment, megpróbáltam eleget tenni a felfokozott elvárásoknak, de a kötelezőkön kívül csak arra futotta, hogy a kápolnában az örökmécsesben sikerült tartanom a lelket, mert különben jön akár a világvége is, ha erről elfeledkezem. De nem a világvége jött, hanem a húgom teljes családjával, hogy ők most itt bizony néhány napot kikapcs a két angyali leánygyermekkel és az ágyban fekvő beteg férjével. Megadtam nekik az eligazítást, és a konyhában nekiestem a második kosár zöldbabnak, ami bizony már romlásnak indult, mint a hajdan dicső magyar nemzet és egyre többet kellett belőle kidobni. A virágok fáradtan lógatták levelüket a nyári hőségben, de kicseleztem őket, csak a két indikátor növényt locsolgattam kitartóan, így látványilag minden rendben volt.
Harmadnapon már nagyon kivoltam idegileg, imádság nulla, minden hitélet elenyészett, a fránya zöldbab leuralta az egész életemet és kezdtem mély depresszióba süllyedni a feladat megoldhatatlansága okán. Aztán úgy naplemente tájban a konyhában ülve hirtelen felvillant előttem a menekülés útja: a maradék zöldbabot kiöntöm a fenébe, nem hagyom magamat általa terrorizálni és úgy is lett, a gondolatot hamarosan követte a tett. Kimentem a domboldalra és ledöntöttem a maradék babot, úgy emlékszem, még utána is rúgtam egyet, nehogy valahogy visszamásszon és árulkodjon majd ellenem, ha üt az óra. De ilyen veszély nem volt, lezuhanyoztam, tiszta ruhát vettem és az éj sötétjében végre beültem a kápolnába. Koromsötét volt, csak az örökmécses és a Jézus és Mária ikon előtti mécses pislákolt, felettébb hangulatos volt nézni a táncoló árnyakat. Egy nagyot sóhajtottam, úgy éreztem, végre – annyi szenvedés és viszontagság után – hazaérkeztem, valami kimondhatatlan otthonosság érzés lett rajtam úrrá. Vége a bolyongásnak, otthon vagyok, Isten házában vagyok és hallgatom a Csendet. Váratlan zaj támadt a folyosón, a húgom jött utánam, hogy megnézze mit csinálok ily éjjeli órán. Az ajtón belépve megállott és imigyen szólott:
- Milyen furcsa csend van itt…
- Igen – válaszoltam – ez az Isten Csendje!

Kukuruku 2012.09.05. 01:29:14

:-)
I.mi, ez a Te történeted? :-)

az ide járó blogolók hány százaléka pap vagy szerzetes? Én vagyok az elálló fülű (szavú) vendég? :-)
Köszönöm, hogy toleráltok :-) (de igazán.)

Kukuruku 2012.09.05. 01:49:06

kidobtad a zöldbabot? Abban is az isten volt! Elmondhattál volna egy imádságot minden fejtésnél.
De immár mindegy. Ugye, milyen okos vagyok utólag. :-)

Kukuruku 2012.09.05. 02:11:36

Ezt Matthaios, neked küldöm, a fentebbi személyes istenélményedért.
www.youtube.com/watch?v=2SqHoFirl1E

Kukuruku 2012.09.05. 02:27:37

Telihold, szó volt itt a gyónásról, amíg Pf-fel nem lehet beszélni, nem fogom tudni, hogy a vesémbe lát-e majd, vagy nem. Ne feledjük azonban, hogy nekem is van szemem, és én is láthatok az ő veséjébe. Én sem vagyok már kiscsirke, és mindig is az emberek veséjére figyeltem, és nem a mondandójuk tartalmára. Gyónásról pedig szó sem lehet, mert nem látom semmi értelmét. De ha kötelezővé tennék :-), Matthaioshoz elmennék gyónni. :-)

Kukuruku 2012.09.05. 02:52:23

Nagyon átélhetően írtad le a kolostori házőrzést, Izrael misztériuma. (I.mi.) Szemem előtt van.

2012.09.05. 08:22:48

@Kukuruku:
a történethez hozzátartozik, hogy a húgom abszolute immanens lény mind a mai napig, de Isten jelenlétét ő is megérezte, csak nem tudta megfogalmazni kellőképpen precízen...

sógorom, aki kisgyerekkorában a nagymamájával volt utoljára templomban hamarosan lélegeztetőgépre került, vérében már szinte nem volt oxigén, de a kitartó imádság és az ajándékba kapott Szűz Mária ikon hatására visszatért az Életbe, és végre úgy beszélgettünk egymással, mint azelőtt sohasem, Lélektől-Lélekig, majd öreg szerzetes barátunk meglátogatta, meggyóntatta, megkapta a betegek kenetét és még utána hosszú ideig élt, a Szűz Mária ikon őrízte álmát mindhalálig, most is ott van az ágyuk fölött, vigyáz húgomra, szinte észrevétlen jelenléte...

matthaios · http://www.matthaios.hu 2012.09.05. 08:40:09

@Kukuruku:

Én nem gyóntahatok, mert nem vagyok pap. A gyóntató pap személyénél fontosabb az, amire a feloldozás szavai utalnak (új rítus): "Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki Szent Fiának kereszthalála és feltámadása által kiengesztelte önmagával a világot, és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára, az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked, és adja meg a békét! És én feloldozlak téged bűneidtől az Atya, és a Fiú † és a Szentlélek nevében." Tehát pap-Egyház-Szentlélek. A gyónás az embertől indul és az Egyházon keresztül vezet Istenig, aki végső soron egyedül képes megbocsátani a bűnöket. A pap az Egyházon keresztül csak megbízott.

Kukuruku 2012.09.05. 14:04:26

amikor az anyai nagyszüleim meghaltak, és az egész család összegyűlt a temetésre, én vidám voltam. Persze nem mondtam senkinek, mert ez nem normális. De valahogy ünnepnek tűnt. lehet, hogy azért, mert úgy gondoltam, most jobb helyen vannak, ahogy te is mondtad, Matthaios. Az viszont szomorú volt, hogy az anyám úgy sírt, mint egy gyermek, én meg odamentem megölelni, és eltaszított. :-(
Amikor kétéves voltam, ezeknél a nagyszüleimnél hagytak engem két hónapig, látogatás nélkül, és amikor értem jöttek, nem ismertem meg őket. Csak 32 éves koromban jöttem rá, hogy ez nem volt túl szép dolog, és el is küldtem őket melegebb éghajlatra, szó szerint, mert úgy gondoltam, ezt ki kell mondani. De nem tudom, eljutott-e hozzájuk. Azt hiszem, igen. Úgyhogy ez legalább megtörtént, de nekem el kell még simítani. És a PF-et is azért viselem nehezen. Nehéz elviselni az elutasítást. Persze, most jöttök azzal, hogy megbocsátás. Igen, megbocsátás. Ez egy lassú folyamat, és bármi ilyesmi történik, mindig ehhez jutok vissza. és ebben szeretnék valahogy értelmet, gyógyulást nyerni. Egyszer a rádióban hallottam, amint valamilyen idegen nevű atya beszélt, arról, hogy a kereszténység és buddhizmus között ott van a lényeges különbség, hogy a kereszténységben értelme van a szenvedésnek, a buddhisták, meg ez elől akarnak eliszkolni. Leszállni a lét kerekéről. No, mondtam én akkor, akkor keresztény leszek. Ez volt 2o11-ben.

2012.09.05. 16:00:15

A szándék tisztaságában és a Szív egyszerűségében él bennem Jézus…

Kukuruku 2012.09.05. 16:57:19

Mindenkinek van ilyen családi története, egészen borzasztóak is lehetnek. Az enyém nem borzasztó, de az életem szempontjából meghatározó volt. De legalább már tudok róla.

Kukuruku 2012.09.05. 17:05:22

Mit értesz azalatt, I.mi. hogy a húgod immanens lény?

2012.09.05. 17:18:30

@Kukuruku:
a Szenttől való írtózás jellemzi, fél még a vele való találkozástól is, talán azért mert akkor megtérne netán...

Kukuruku 2012.09.05. 17:44:27

ez nagyon furcsa. Ehhez tudnia kell, mi a szent. :-)

2012.09.05. 17:55:37

@Kukuruku:
a mamám is ilyen volt, de őnála megvolt az oka: szüleit korán elvesztette és a rokonoktól gondoskodást kapott, de neki helyette szeretetre lett volna inkább szüksége...
ez persze nem gátolta meg a hétköznapi életvitelében: elsőszülött fiára úgy nézett, mint a jövendő Messiásra, ösztönösen is igazi jiddische Mame volt...

2012.09.05. 21:54:32

@Kukuruku:
unokáimmal minden este ezt néztük, amikor még együtt laktunk, anyai nagypapám őseinek még ez volt az anyanyelve, míg anyám a német magaskultúra és a hochdeutsch nyelv bűvöletében nevelkedett a pesti polgár nevelőszüleinél...

Kukuruku 2012.09.05. 23:00:07

jam da ri dari dari dari dari
dari dari dari
dari dari ram .......

YganA 2012.09.05. 23:19:46

Nekem gyerekkorom óta van egy furcsa álmom: egyszercsak megfordul majd az idő, és visszafelé megy. Minden szép sorban újra megtörténik velem, sőt a megszületésem előtti események is folytatódnak. Ma eszembejutott, amikor végigdöcögtem Budapesten, láttam a "jövőmet", a 10-20-...100 év előtti várost, embereket, viseleteket, forgalmat, ...

Egy szó sem értettem a jópofa filmből, de valami ott is megfordult...

Mamáim, milyen picikévé váltatok, pékdaként...

Kukuruku 2012.09.06. 00:26:16

a film arról szól, hogy anyuci nem engedi a fiát "messiássá" válni, de a fiú ezt neki megbocsátja

Kukuruku 2012.09.06. 00:52:29

@YganA: az álmod nagyon érdekes. Bár én álmodnék olyat.

2012.09.06. 20:10:11

@Kukuruku:
Translation (by Abner Silver)

Ai li lu li lu, ai li lu li lu
Ai li lu li lu li lu li, ai li lu li lu
Sleep now my pretty little one;
Slumber on my precious little one;
Sleep in peace, the whole night thru,
Ai li lu li lu lu lu lu
Tucked in your trundle bed,
Angels are watching overhead.
Close your pretty eyes of blue,
Ai li lu li lu.

Little bees, little birds are in the trees,
Little fowls, little owls in the steeple
Are in bed for the night, sleeping tight
Just like all good little people.
Sleep little one, I pray,
I’m so weary with the cares of day.
G-d bless your little heart.
Sleep! Lu lu! Sleep! Lu lu!
Sleep or I will call the little bear.
Ai li li li lu lu; ai li li li lu lu lu;
Ai lu. Sleep, my child, lu lu!

nagyon megható ez a szeretetkapcsolat...

Kukuruku 2012.09.06. 20:24:34

I.mi, számomra nem megható,
szerintem szomorú, ha a szülő agyonnyomja a gyermek szárnyait az önző gondoskodásával,
számomra az a megható, hogy a fiú ezt megbocsátja.
De nekem nincs gyermekem, neked meg van, úgyhogy máshonnan nézzük. :-)

2012.09.06. 21:21:39

@Kukuruku:
nekem nem tudom miért, de ez jut a filmről eszembe:
elsőszülött fiam volt vagy hároméves, amikor nagyon szegények voltunk és szinte egyetlen, de úri szórakozásunk az volt, hogy minden este beleültettem a babakocsiba, amit már egy kicsit kinőtt, és fel-alá rohangáltam vele a ház előtt, az aszfaltúton, szívből nagyokat nevettünk, mikor gyermekem elegedettsége jeléül így szólt hozzám:
- Apa, ha én leszek nagy és te leszel kicsi, akkor én foglak a babakocsiban tologatni...

2012.09.07. 00:03:59

ez volt a másik kedvenc altató a kicsinyeknek:

Sarit Hadad Shema Yisrael
www.youtube.com/watch?v=X9V_0h67G9c

Lájlá Tov!

Kukuruku 2012.09.08. 03:56:11

I.mi., én is bemehetek egy zsinagógába, amikor épp szertartás van? Sose próbáltam, mert úgy hallottam, nőknek nem is lehet. Ilyen tudatlanságban élek.
Elmennék egyszer.
www.youtube.com/watch?v=CjwKuYmzWYg

Kajla 2012.09.08. 10:11:04

@Kukuruku: Hogy mit szabad nem tudom, majd IM segít. Én sok-sok éve, még egyetemista voltam egy barátommal több gyülekezethez elmentünk, hol a bibliórára, hol szertartásra, így jutottunk el, katolikusként a baptisták, nazarénusuk után a zsinagógába is. A hátsó sorban álltunk, és mindent úgy csináltunk, mint az ott lévők. Bajba akkor kerültünk, amikor mindenki megfordult, és hírtelen nem volt előttünk senki, így nem láttuk, hogy mikor kell visszafordulni …

2012.09.08. 11:28:15

@Kajla:
én is így vagyok vele, de csak Izraelben sikerült elbújnom a hátsó sorban, fejemre húztam a taliszt és vártam, hogy egyszer csak vége legyen az egésznek, de vagy 3-4 óra hosszat tartott a szertartás, rólam egyvégtében folyt a verejték, nehogy valamit bakizzak, mert akkor szégyenben maradok a népes rokonság előtt...

múltkorában, így zsidó újév táján az izraeli rokonommal bementunk egy vidéki orthodox zsinagógába, ahol a jeshiva bocherek nagy szeretettel fogadtak, még a sófárt is megfújták tiszteletünkre, de az együttes imádkozással egy kis baj volt, mert én csak a felét tudtam fejből, szerencsére az unokatesóm megmentette a becsületünket itt is...

sajnos, ezen a sikeren felbuzdulva elmentem másnap is egyszál magamban, nagy megtiszteltetésben lehetett volna részem mint díszvendégnek, de lebuktam: kiszólítottak volna a Tóra olvasáshoz, de nem vállaltam, nem akartam úgy járni, mint Jákob rabbi abban a bizonyos filmben, azóta nem járok ebbe a zsinibe, mert hátha mégegyszer kiszólítanának...

2012.09.08. 11:43:06

@Kukuruku:
első próbálkozásra az Ars Sacra fesztivált ajánlanám mely idén egybeesik a zsidó újévvel és ebből az alkalomból több zsinagóga is kinyítja kapuit az érdeklődők előtt fajra, nemre és felekezetre való tekintet nélkül, férfiaknak fejfedő kötelező!

Kukuruku 2012.09.08. 13:56:58

a nőknek miért nem kötelező? kötekedek(m), tehát vagyok. A nő nem egyenértékű a zsidóknál?
Nekem sűrű, barna hajam van. Tekinthetem ezt fejfedőnek?

Kukuruku 2012.09.08. 13:57:58

kedves I.mi, köszönöm a választ!

2012.09.08. 20:15:34

@Kukuruku:
a vallásos zsidóknál a férjes asszonyok mindig befedett fővel járnak, és még számos más kultúrában, Európában egészen a 19. század végéig, a férjes asszony státuszát többek között a befedett haj jelezte. Magyarországon a falvakban még a 20. század közepéig szokás volt, hogy az asszonyok kendőt hordtak.

Az alábbi felvételek az egyik - külső szemlélő számára - legizgalmasabb kérdést járják körül (kissé ironikus felhanggal), miért hordanak a zsidó nők parókát ill. miért fedik be a fejüket?

"What to Wear on My Hair?" - Jew in the City Episode 1
www.youtube.com/watch?v=v6bUAtrnHfU&feature=share

(via akademiajmpoint)

Kukuruku 2012.09.09. 23:43:20

még nem volt érkezésem megnézni a zsidó nők fejfödését,
de tudatom veletek, hogy rendben van, jó volt ma a mise, azaz én voltam jó.
:-)
Jó éjszakát!

türkiz 2012.10.13. 12:13:35

"Az alternatíva (amik között ti. döntenem kellett) elég világos volt: „Kérjem, hogy elhelyezzenek”; „Ne kérjem, hogy elhelyezzenek.”"
- hetek óta ezen morfondírozok. Mert van úgy, hogy a kérdés így hangzik: "Kérhetem-e egyáltalán, hogy elhelyezzenek és kitől?"
Őszintén érdekelne a véleményetek! Amikor nincs alternatíva, de nem vagy a helyeden (és a "reggeltől-estig tartó tömény kudarcélménytől és frusztrációtól rövid úton való tönkremenetel" fenyeget), mit tehet ilyenkor annyi száz meg száz ember ma Magyarországon? Akik felett nincsenek elöljárók, akik vállalják/nem vállalják egy-egy ember épségéért, egy-egy család egybenmaradásáért a felelősséget? A megélhetésért csakugyan ilyen könnyen feláldozhatók emberek, családok? (Egyik fiatal kolláganő alkoholban talált egyedüli irgalmat, másfél év alatt úgy összeomlott a szervezete, hogy két nap kórházi lét után meghalt, két 7 év alatti gyerkőcöt hagyva itt.) Most olyan munkahelyen dolgozom, ahol édesanyák évek, sőt, évtizedek óta élik és szenvedik a maguk sorsát: túlélnek! Ők az erőssebbek? vagy...? Mi kell ahhoz, hogy kitartsanak a rossz döntésük/? mellett? A kényszer, hogy miből fizetem ki a számlákat? Erre kényszeríthető annyi ember? Legalább 50%-ban elváltak, ami nem csoda, hiszen ha egy ember mentálisan megroggyan, azt az emberi kapcsolatai fogják elsőként megérzeni és megsínyleni.
Szóval mi van ezzel a két alternatívával: válasszuk a felvázolt perspektívát vagy legyünk munkanélküliek? Ez valójában "döntés"? Szabad döntés?

Karakó 2012.10.14. 05:41:10

@türkiz:

Szívesen mondanék véleményt a problémá(d)ra, de sajnos nem értem.
Meglehet, a beavatottabb résztvevők ezt inkább dekódolják, számomra legalábbis rejtély.
Ami lejön, "alternatíva": saját jólét (munkalehetőség) vs.mások (más családok) jóléte?

Nem tudom, hogy valós-e a vs.?

YganA 2012.10.14. 09:42:35

Kedves @türkiz: sokat jár a fejemben az "üzeneted". Eszembejutnak életem hasonló helyzetei - annyiban hasonlóak, hogy ott is úgy éreztem, lehetetlen csapdában vagyok, és meghaladja erőimet a kiút keresés, vagy talán nincs is kiút???

Aztán valahogyan mégis túljutottam. Sok küszködéssel, időnként "feladva" - de ezt nem szabad hagyni!!! Nehéz az embernek saját hajánál fogva kihúznia magát a gödörből, de mindig van valahol egy kis erőforrás (valami szépség, valami saját kéznél levő kreativitási lehetőség, valakitől egy elgondolkoztató mondat - most a Kegyelemről nem is szóltam, bár mindenek mögött Ő áll.)

Még egy dolog jutott eszsembe: most óvakodj azoktól az emberektől, akik energiát szívnak le tőled, hiszen éppen annak vagy talán magad is hiányában.

Nagy okosságok nem jutnak eszembe persze. Sokat gondolok rád, szeretettel.

türkiz 2012.10.14. 11:10:30

@YganA: Köszönöm a soraidat... ugyanakkor mióta olvastalak azon tűnődöm mennyiben volt/akart lenni mindez részemről "üzenet"... Ami bizonyos a saját sorsomtól most elhatárolódni -látva annyi keserű életutat- nem tudok, és nyilván ez az, ami még inkább noszogat a folyamatos kérdések felé.
@Karakó: A kérdésem így szólt: mi van azokkal az emberekkel, akiknek nincs döntési helyzetük? A "jól döntésnek" még a lehetősége sem? Mennyi a felelősségünk egymás és magunk életében? És hol az az Istenarc, ami felé hittel, bizalommal odafordulhatnak ezek a kilátástalan élethelyzetben lévő emberek?
Sajnálnám, ha ezt a nagyon is valós problémát az én sorsomra redukálnánk. Lehetőség hiányában kényszerpályán élők számadata ma Magyarországon szerintem sokkal nagyobb annál, mint amit feltételezünk. Persze elismerem, hogy mindez legtöbbünk számára csak akkor lesz valós problémává, ha testközelivé válik. Nos, a jezsu blog párbeszédeiben -tagadhatatlan- nem kifejezetten terepgyakorlatok megtapasztalásai ütköznek. Anélkül, hogy a fő profilon kívánnék módosítani, hiszem, hogy nagyon áldásos lehet(!), ha a sok elméleti vita közé néha belekavar az Élet a maga realitásaival.
Úgy gondolom, én még előtte vagyok annak, akiknek a sorsa mélyen megrendített. Persze szociális érzékenységet szülhetnek felszólítások (karitatív célokra való megmozdulás), hobbik (jótékonykodás) és szülhetnek emberi sorsok. Azt ismertem fel az elmúlt időszakban, hogy van egy széles réteg, akikkel nem számolnak sehol (...) velük mi van? Csak a kormány hagyta őket magukra vagy Isten is?

Karakó 2012.10.17. 02:32:12

@türkiz:

Mennyi a felelősségünk? Kb. végtelen, gondolom, így végtelen a teher is – de hát azt mondják, pont ettől „olyan szép”.

Hol az az Istenarc? Szerintem pl. itt is azt retusálgatjuk, törölgetjük róla a homályokat, több-kevesebb sikerrel (mármint, a számos nálam avatottabbak). Igaz, nem kifejezetten eredményes, „jó hatásfokú” tevékenység, vehetjük zabhegyezésnek is, de még mindig jobb, mint a „semmi”, legalábbis abból a megközelítésből, hogy hányan szomjazzuk ezt a „felderítést”.

keserű életutak
kilátástalan élethelyzet
kényszerpálya
magukra hagyott emberek
– jó sok felhő összejött neked, az egedre.

Észt osztani nem nagyon szeretnék (talán te sem ilyesmire gondoltál)... azért csak a saját dolgaimról mesélek: amikor még engem is megtaláltak a „döntések” (ún. döntési helyzetbe kerültem), kivétel nélkül „rossz” utat választottam, egyetlen alkalommal sem sikerült legalább félig-meddig emberségesnek maradnom. Mindenkit megsértettem, elüldöztem (páran „tönkre is mentek” ebbe, állítólag), vagy csak simán elmenekültem, kereket oldottam (tudod: nyúlcipő, egérút). Nem, egyáltalán nem tudok ezekkel büszkélkedni, nincs mivel – de azért „az egészet” nagyon szeretem, hát mégiscsak az én életem!
Ezek már elég rég voltak. Aztán nagy-nehezen kinőttem ezt az „eldöntöm”-ösdit, most már jobbára csak azt teszem, amit kell. És lehetőleg, ahogyan kell.

Úgy vélem, nagyon trendi ma ez a döntés-dolog. Globális gondolkodási séma (azzá fejlődött – ld. Satori tegnapi posztját, nekem nagyon tetszik, ehhez a válaszomhoz ráadásul még mintha „kapóra jönne”). Nekem viszont jó ideje már úgy tűnik, hogy részint menekülésről, részint szerepjátszásról szól a történet. Az emberek – mert nagyon okosnak, nagyon megfontoltnak (és még mindenfélének) szeretik tudni magukat (legalább a tükör előtt) – egyszerűen irtóznak a „rossz” lehetőségétől, de kiváltképp a felelősségétől, semmiképpen nem szeretnék ezt vállalni. Ezért játszák el (persze teljesen őszintén) a döntés szertartását – mintegy önlegitimációt keresve. Így, bárhogyan is alakulnak majd a dolgok, teljes elégedettséggel hihetik, hogy „lám, milyen jól döntöttem” (mert ha meg rosszul, akkor is ott az univerzális kibúvó: ezt nem tudhattam előre, erre ismeretem nem volt, stb).

Ezért aztán számomra meg is szűntek ezek a kategóriák (amiket tőled idéztem előbb).
Szóval csak azt tudom mondani: szerintem NE „dönts”. Nézz magadba, a lehető legbelülre, és tedd csak azt, amit – szerinted – KELL.

(ha ez nem tetszik, természetesen hagyd figyelmen kívül. jó szívvel mondtam, ennyit tudnod kell)

egyérintő 2012.10.17. 09:25:20

@türkiz:

Kedves Türkiz, a munkahely megtartása nagy kényszer az embernek, amikor megélhetésről van szó, amikor például gyermekeket kell eltartania. A régi munkahelyemen elég komoly stressznek voltam kitéve, de vállaltam, hiszen a gyerekek miatt, a megélhetés miatt nem igen láttam más lehetőséget. Ilyenkor az ember összeszorítja a fogát és csinálja, amit kell. A frászt tört ki bizonyos napokon, amikor tudtam milyen kemény órák elé nézek. Nagy segítség volt lelkileg az egyik kolléganőm története, miszerint nem vagyok egyedül, akinek kemény a helyzete. Elmesélte, hogy a veje egy cégnél felelős beosztásban van, igazgató, ami akkora feszültséggel jár, hogy reggelente a gyomorideg visszanyomja a reggelit. Belegondoltam, azért ekkora frászban csak nem vagyok. Meg abba, hogy vezetőnek lenni sem egyszerű dolog.

Nem tudom milyen munkát végzel, sok kitartást kívánok hozzá!

manlakos 2012.10.17. 10:14:13

@türkiz: a múltkor már azt hiszem érintetted ezt a kérdést, mikor a fiatalok gyermek vállalásáról volt szó .
Akkor nem válaszoltam, de, hidd el, én is tudtam és tudok erről a "szempontról", a hallgatásom,egyetértés volt!
Sajnos,én sem tudom a mindenkor érvényes választ.
Ezért csak néhány gondolatomat szeretném ideírni, nagyrészt egyetértve Karakó beírásával.

„Azt ismertem fel az elmúlt időszakban, hogy van egy széles réteg, akikkel nem számolnak sehol (...) velük mi van? Csak a kormány hagyta őket magukra vagy Isten is?”

(Valószínűleg, szemet most megint megvádol, hogy össze nem tartozó dolgokból vonok le következtetést, de mit tegyek, ha bennem ez a kép állt össze, erről?)
Mekkora is lehet ez a széles réteg? És hogyan jöhetett létre,- tudva természetesen azt, hogy „szegények mindig (voltak és sajnos) lesznek…”?

Emlékeim szerint a 60-as években arról lehetett tudni, hogy a, „mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatosan”,kb.1-1,5 millió ember ment át a mezőgazdaságból, az iparba és a szolgáltató szektorba. Ezt,az exodust, akkor „vívmányként”emlegették.
Aztán, valamikor a 80-as évek közepén, részt vettem egy konferencián, ahol az előadó
(sajnos a nevére már nem emlékszem, csak arra, hogy akkor,nagyon bátornak tartotta mindenki …),
elmondta,hogy nagyságrendileg kb.5 millió munkavállaló van az országban,de a termelésben ez úgy jelenik meg,mintha csak 3,5-4 millió dolgozna…
Ezt akkor, azzal magyarázta,hogy sok az adminisztratív dolgozó,és bizony létezik, un. gyáron belüli munkanélküliség is…
Manapság,meg arról hallani,hogy évek óta ,-nagyságrendileg- kb.3,5millió ember dolgozik,hivatalosan. És ebben a létszámban, ma már, az „adminisztratív” dolgozók is benne vannak!!!
Hogyan is van ez?
/Tudom, nagyon leegyszerűsítve!/
Elzavartak a földjéről- annakidején- 1-1,5millió embert, akik ha szegényesen is, de valahogy megéltek a saját munkájukból.
Csináltak belőlük adminisztratív dolgozót és gyáron belüli munkanélkülit.
És, az ország, még ma sem tud,kb ugyanekkora létszámnak, értelmes munkát és megélhetést biztosítani?
Másként fogalmazva és "sarkítva"(!),segélyt biztosítunk ideig óráig,(és az éhenhaláshoz sok élethez kevés mértékben),azért,hogy ez a létszám -évtizedek óta- ne a mezőgazdaságból és ne a saját munkájából éljen?!
Ez a fejlődés? Meg a 20-21.század?!!!
Amire hivatkozik állandóan mindenki?
Akkor is mikor a lehetőségekről és a döntési szabadságra nevelésről (a lehetőségek és a döntési szabadság összemosásáról!!!) van szó…
Hogy az összemosás mennyire sikeres volt, arra példa az uniós csatlakozás idejéből a ” legértelmesebb” kampány kérdés/válasz:

Nyithatok-e cukrászdát Bécsben?...
-IGEN!!!

Hányan hitték el, hogy a csatlakozás után ez, már csak a döntési szabadság kérdéskörébe fog tartozni?:(

2012.10.17. 11:15:22

@türkiz:
„Azt ismertem fel az elmúlt időszakban, hogy van egy széles réteg, akikkel nem számolnak sehol (...) velük mi van? Csak a kormány hagyta őket magukra vagy Isten is?”

de mit mond erről a híres rabbi unokája, a szociológus, az MTA rendes tagja:

- Egy szociális munkás mondta, hogy azt látja, hogy ebben a kiszolgáltatottságban nem a szolidaritás nő a legkiszolgáltatottabbak között, hanem a gyűlölet egymás ellen. Ki kap négyórás közmunkát, ki kap hatórást, kinek jut hatvannapos munkaviszony, kinek jut hat hónapos munkaviszony. Ez új jelenség?

- Addig sikeres a hatalom, amíg így van. Mindenkit mindenkivel szembeállítani – ez olyan régi, mint amilyen régi maga az állam. Ebben a megosztó politikában különösen nagy szerepe van annak, hogy Magyarországon az emberek – más országokkal ellentétben – önösebbek, individualistábbak. Ennek a szolidaritáshiánynak múltja van, ami lehet, hogy összefügg a Kádár-rendszer politikájával. Akkor sokan boldogultak valahogy Magyarországon, de nagyon kevesen úgy, hogy a boldogulás érdekében össze kellett volna valakivel fogniuk. A piacgazdaság szelleme erre ráerősített. Mostanra nemcsak azt sikerült elérni, hogy a nem szegények szembeforduljanak a szegényekkel, hanem azt is, hogy a szegények különböző csoportjai szembeforduljanak egymással. Egy hír szerint a debreceni polgármester arra kényszerítette a közmunkásokat, hogy menjenek ki a Nagyerdőbe, és kutassák fel, hova rejtették el télire a hajléktalanok a kis takarójukat meg valami meleg ruhát, és ezt dobják a kukába. Ott könyörgött a hajléktalan az alkalmasint diplomás közmunkás pedagógusnak, hogy ne vigye el a mentő rongyait. Ahelyett, hogy hajlékot próbálnánk csinálni, a hajléktalanokat megfagyásra ítéljük. Ráadásul ahhoz, hogy a vesztest a még nagyobb vesztessel így szembeállítsák, ahhoz tényleg gonosz fantázia kell.

Egyszer szembekerülünk azokkal, akiket ma nem akarunk látni sem
nol.hu/belfold/a_lehetetlen_tagulo_hatarai

egyérintő 2012.10.17. 15:29:39

@Izrael misztériuma:

- Érdekes ez a Ferge Zsuzsa, akit valamikor egy másik Zsuzsával kevertem!

Az interjúban háromszor is hangsúlyozza, hogy az IMF állítólag a szegényeket segíti, pozitívnak nevezhető a tevékenysége. Merthogy a logójára az van írva: „Egy szegénységmentes világért””. Továbbmenve azt mondja, hogy aki csak a Magyar Nemzetet olvassa és a köztelevíziót hallgatja, szerinte egyszerűen nem tudhat arról, hogy az IMF mit akar.

- Érdekes, milyen régen hallottam ezt az érvelést....

Kellemetlen híre is van, miszerint polgárháború várható, vagy a demokrácia összeomlása.

- Ez is régi, 2006-os időket idéz bennem...

Továbbá a kormány nem vet ki bizonyos adókat, melyből a szegények felemelhetők lennének. Szerinte az ingatlanadónak is található lenne olyan formája, amely a szegényebbeket nem sújtaná. Ezekből sok százmilliárd bejönne véleménye szerint.

- Igen, ez is vagy 4-5 évvel ezelőtti érvelés!

Szerinte megyünk a szakadék felé, de a rendőrállamot és egy ponton a rendőrállam fegyverei is megjelennek.

- Most már biztos, hogy egy 2006-2008-as cikket olvasok, de 2012 október 14-re van datálva az írás! Nem lehet, hogy az oldal szerkesztői elcserélték az interjút...?!

csaba carmarthen 2012.10.17. 16:24:27

......A nézők megtudhatják, mi leledzik a feltűnően sok jótékonykodás mögött, ami lassan már belépő követelménynek számít a milliárdosok klubjában....

youtu.be/hPKKILzVfDE

"az IMF állítólag a szegényeket segíti, pozitívnak nevezhető a tevékenysége. Merthogy a logójára az van írva: „Egy szegénységmentes világért”

youtu.be/nP81jQzjuf8

.....................................................

Majd bevezetnek egy globális oltóanyagot, mely meg fog ölni benneteket, ha elfogadjátok azt.

Ez az az időszak, amikor csak az ima, és a még több ima tudja enyhíteni ennek a szörnyű gonoszságnak a hatását, melyet egy – hatalomban lévő emberekből álló – elit csoport idézett elő.

Ők kormányaitok minden részében tevékenykednek, és azok, akik nap mint nap mellettük dolgoznak, tudják, hogy ők mit művelnek.

Olyan ravaszak, hogy minden gonosz tettet úgy fognak bemutatni, mintha azok nagyszerű dolgok lennének, egy nagy szolgálat az emberiségnek. Minden tőlük telhetőt meg fognak tenni, hogy meggyalázzanak mindent, aminek köze van Istenhez.

nagyfigyelmeztetes.hu/2012/10/majd-bevezetnek-egy-globalis-oltoanyagot-mely-meg-fog-olni-benneteket-ha-elfogadjatok-azt/

2012.10.17. 20:13:24

A Szentírástól idegen a Nagy figyelmeztetésnek nevezett üzenet tartalma, hogy Isten – ahogyan írják – feltárná mindenki előtt a lelke állapotát. Az ember nem ismeri, nem ismerheti a saját lelke titkait a maguk teljes mélységében. Egyedül Isten az, aki ismeri a szívünk legmélyét, aki megítélhet.

Székely János püspök atya a Nagy Figyelmeztetésről
www.szeretetfoldje.hu/index.php/cikkek-irasok/937-szekely-janos-puespoek-atya-a-nagy-figyelmeztetesrl

2012.10.17. 20:16:46

Jellemző a mostanában A Nagy Figyelmeztetés címen terjesztett irat. Aki ért a lelkek megkülönböztetéséhez, rövid betekintéssel megállapíthatja, hogy ez nem lehet Isten üzenete. Jézus így beszél benne: „Kérlek benneteket, könyörgöm hozzátok ... Könyörgöm, higgyetek.” Miközben üzenem a fordítónak, hogy a könyörög nem ikes ige, kérdem az olvasót, vajon ez-e Jézus hangja? Ennyire nem ismernénk? Mindig a bizonyosság fehéren izzó középpontjából beszél, teljes öntudattal. Nem ismerjük őt sem az evangéliumból, sem imáinkból? Képesek vagyunk határozott férfihangját összetéveszteni az utcasarkon kéregető vénasszony hangjával? Bezzeg az írás szerzőjének aztán van öntudata! Jézus állítólag ezt mondja neki: „Te erős vagy gyermekem, és nagyon rendkívüli”. Nem elgondolkodtató ez egy kicsit? Én nem vagyok nagyon rendkívüli, de nagyon rendkívülinek találom az ilyen magánkinyilatkoztatást, amely alázat helyett gőgre tanítja szócsövét. Azt hallottam valahol, hogy „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad” (Jak 4,6). A nagyon rendkívüli szerző ezt ellenkezőjére fordította. Részemről, ezt olvasva, már dobom is el a könyvét.
De hogy döntő bizonyítékot lássunk, még egy idézet: „Felkérem mindannyiatokat, hogy imádkozzatok az én bátor pápámért, az utolsó igaz pápáért”. Ismét üzenem a fordítónak, hogy a helyes igealak itt: felkérlek. De a csattanó az „utolsó igaz pápa”. Ha ez az üzenet Istentől való, akkor kinyilatkoztatást kaptunk arról, hogy a következő pápa már hamis pápa lesz. Ez sátáni hazugság. Ellenkezik az Úr szavával: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt” (Mt 16,18). Már Boldog II. János Pál pápa alatt is voltak olyan borzongások, hogy a következő pápa nem lesz hiteles (állítólagos Mária-üzenetekben). Ez nem jött be, hát az ördög most a legközelebbi pápában akarja megingatni bizalmunkat. Katolikus olvasó, még most sem dobod el a könyvet? Igaz, a mű tele van megtérésre és hitre való biztatással. „A sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14) – közben azonban elhelyezi aprócska taposóaknáit.
Nem folytatom az állítólagos üzenetek elemzését. Tele vannak hisztériakeltéssel...

Kis figyelmeztetés
hagiosz.net/?q=kisfigyelmeztetes

2012.10.18. 06:56:55

@P.E.:
Szenzációéhséget, a különleges dolgok iránti fogyasztói szemléletet érzek ki a Nagy Figyelmeztetés tálalásából. Aki rendszeresen olvassa az evangéliumokat és éli a lelkiéletet, annak nincs szüksége ilyesmire. Torzítja a keresztény felfogást, ha konkrét időponthoz, konkrét eseményekhez, esetleg politikai eseményekhez kötjük a második eljövetelt, netalántán rémképekkel próbáljuk az embereket rávenni a megtérésre – foglalt állást Puskás Attila.

köszönöm, nagyon jó összefoglalást ad az általad ajánlott cikk!

egyérintő 2012.10.18. 22:56:58

@P.E.:
Jók ezek az állásfoglalások, mert egy kicsit helyre billenti a már megroggyant hívőket. Meg talán a nem hívőket is, ha olvassák az egyházak véleményét.

Ezekről a nagy figyelmeztetésekről sokszor bizonyos nagy nemzetközi tv csatornák jutnak az eszembe. Például a Spektrum csatornán valahányszor odakattintok arról van szó, hogy természeti katasztrófák, vagy biológiai okok, vagy atomháború, vagy az anyagi források kimerülése miatt kipusztul a Föld. Ha éppen nem ezek futnak, akkor a II. Világháborús képeket adják.

Természetesen sosem nézek ilyet, de én is kíváncsi vagyok, hogy miért adják ezek a nagy, rangos csatornák ilyen mennyiségben a világvégét.

csaba carmarthen 2012.10.19. 17:35:08

youtu.be/k_0cWp30Oj8

II Janos Pal papa mielott papa lett - az Egyesult Allamokba latogatott es azt mondta- hogy az emberiseg tortenelmenek legnagyobb konfrontacioja elott all... es hozatette..hogy az amerikai tarsadalom legnagyobb resze eszre sem veszi hogy ennek a valsagnak a kozepen vagyunk...

Noe idejeben az emberiseg bune miatt Isten megengedte az ozonvizet...az emberiseg megtisztitasa erdekeben.

A bun merteke soha nem volt akkora mint ma: abortusz, pornografia, euthanazia, a kormanyok kiuzik Istent es ugy cseleksznek mintha Isten nem letezne, kiuzik Istent az iskolakbol.

Sokan azt gondoljak hogy ma 1000szer rosszabb a helyzet az Ozonviz idejenel.

Ha Isten letezik, vajon meddig kene varnia meg...???

Ha van Isten...

Milyen valaszt fog adni?

2:00 perc:

"Ahogy a noverek altalaban a szeklettel osszpiszkitott lepedot dobjak el..ugy dobtak el ezt a bebit hogy meghaljon"
youtu.be/k_0cWp30Oj8

II Janos Pal papa ugy fejezte ki hogy a konfrontacio amivel szembesulunk:

Az Egyhaz - es az anti- Egyhaz

Krisztus Evangeliuma - es az anti-Evangelium

Az Elet Kulturaja - es a halal kulturaja

konfrontacioja.

3:00

A Jelenesek konyve, profecia a vegidokrol, beszamol arrol, hogy sokan, -legfokepp a keresztenyek- el fogjak hagyni a hitet. Es az ordog- kiterjesztve hatalmat- soha nem latott mertekben fog felfordulast okozni...

Amikoris Isten egy nagyon szokatlan modon fog valaszolni...

Jo 100 evvel ezelott tortent, hogy XIII Leo egy misejenek a vegehez kozeledve latomasban latta, ahogy a satan Jezusnak mondja: 'csak adj nekem tobb idot es tobb hatalmat es lerombolom Egyhazad vegervenyesen es visszafordithatatlanul'

Jezus azt valaszolta: "Annyi hatalmat adok neked, amennyid sohasem volt meg, es kapsz 100 evet"

Ezt az idoszakot amelyet sokan az ordog 100 eves uralmanak hivnak, a 20.szazad elejetol szamitjak...

Ez azt jelenti hogy ez az idoszak csucsahoz es beteljesedesehez kozeledik...

Az 1960-as evekben beszamolnak egy spanyolorszagi falurol, Garabandalrol, ahol Maria megjelent - es a jelenlegi puspok hitelesnek ismeri el ezeket az esemenyeket.

Maria egy harom esemenyt kiemelo profeciat ad ott, amely a jelek szerint a mi eletunkben fog bekovetkezni:

1, az elso egy Globalis Figyelmeztetesre mutat ra, mely latszolag ugy fog kezdodni, mintha 2 csillag osszeutkozne...1000 szer megrazobb lesz barmilyen foldrengesnel -es...

4:40

...minden emberi leny egy Figyelmeztetest fog megtapasztalni a sajat lelkeben...

Ez a lelkiismeretunk megvilagositasa es korrekciojanak lehetosege lesz amelyben minden egyes tettunket Isten szemszogebol fogjuk latni. A ketseg legcsekelyebb arnyeka nelkul latni fogjuk hogy alllunk Istennel, hogyan bantjuk ot...

A masodik esemeny egy csoda lesz, amely gyogyulasokat es megtereseket fog hozni...

5:15
A harmadik esemeny egy Buntetesrol tesz emlitest... es 'azon tunodom mi lehet ez a buntetes'...

Maria az 1970-es evekben megjelent egy japan szerzetesnovernek is, (a kesobbiekben stigmatizalt) Agnes novernek Akitaban,

...Es Maria neki vilagosan leirja a Buntetetes mibenletet, amely az emberiseget buneinek kovetkezmenyekent fogja sulytani.

Maria azt mondja, ha nem terunk meg es nem javitjuk meg utjainkat, a Mennyei Atya az ozonviznel sokkal nagyobb buntetest fog kuldeni. Mintegy tuz fog leszalni az egbol es eltorli az emberisegnek egy nagy reszet- 'jokat es rosszakat' s 'a tulelok annyira nyomorultul erzik majd magukat, hogy inkabb a halal utan vagyakoznanak..'

Maria hozzateszi: a Rozsafuzert imadkozzatok a Papaert, a Puspokokert es a papokert... mert a gonosz meg az Egyhazba is behatol es a bunok szamban es sulyossagban novekednek, amire nem lesz mar megbocsatas.

De Maria azt is mondja, 'mindazok akik Ram bizzak magukat, megmenekulnek'

6:33
Latjatok, a Mi Urunk elkuldi Edesanyjat,a Miasszonyunkat, hogy felkeszitsen arra ami kozeleg, es hogy egyben remenyt is adjon.

..Mert a szorongattatas es az ordog tamadasai utan (amely az egyhazon belul is bekovetkezik)...
...es a Buntetes utan, amely az emberiseg buneinek kovetkezmenye...
A Beke nagy korszaka fog bekovetkezni, amelyben Maria Szeplotelen Szive gyozedelmeskedik, es Jezust ugy ismerik ahogy soha korabban..

@Izrael misztériuma:
@P.E.:
@egyérintő:

Az altalatok felhozott velemenyek es linkek az elsosorban ismeretek hianyarol, es az ezt kihasznalo csusztatasokrol tanuskodnak. (Pl. az idopontokkal kapcsolatban..stb). De benne lehet pl az onaltatas is, ti hogy nem kell komolyan felulvizsgalnom bizonyos attitudjeimet, ha meggyozom magam arrol, hogy az Istentol jovo figyelmeztetesek es figyelemfelhivasok valojaban nem Istentol valok....

....Igy folytathatom utamat a szeles uton.....

..............................
8Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.

9A bűnről, amiért nem hittek bennem.

10Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. 11Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett.

12Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. 13Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. 14Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. 15Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Jn 16

Ferdinandus 2012.10.19. 19:52:45

"Jezus azt valaszolta: Annyi hatalmat adok neked, amennyid sohasem volt meg, es kapsz 100 evet"

XIII. Leó pápa 1903-ban jobblétre szenderült, így az említett rombolás 100 éves időszaka legkésőbb 2003-ban véget kellett hogy érjen, hiszen egy prófécia nem tartalmazhat tévedést. A 100 év, az pedig 100 év, nem több és nem kevesebb. Ha ez az időszak például 109 évig tartana, akkor egészen biztosan Krisztus 109 évet mondott volna. Nehéz elképzelni ennek ellenkezőjét, hiszen komoly dolgokról van szó, melyekben nem engedhetők meg az ilyen-olyan költői szófordulatok, vagy kifejezések. Éppen ezen elvből kifolyólag kell a próféciákat és a Szentírást is szigorúan szó szerint értelmezni. Máskülönben a Kinyilatkoztatás relativizálásába és filozófiai/erkölcsi szubjektivizmusba, mely előbb-utóbb a Kinyilatkoztatás irodalmi- és történeti-kritikai vizsgálatához is elvezetve, egyre lejjebb csúszva a modernizmus szellemi lejtőjén.

P.E. 2012.10.19. 23:31:59

@egyérintő: @Izrael misztériuma:
Olyan jó nekünk, hogy abból az örömhirből élhetünk, amit az Úr Jézus ránk hagyott,. Olyan jó, hogy megismertette velünk az Atyát, aki mindenekfölött szeret minket, gyermekeit, teremtményeit irgalmas szeretettel. Olyan jó, hogy minden hajszálunkat számon tartja, hogy fontosabbak vagyunk mindennél számára. Olyan jó, hogy mi már megváltottak vagyunk.

"Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást." (Iz52,7)

csaba carmarthen 2012.10.20. 00:16:37

@Ferdinandus:

el kell ismernem hogy hibat kovettem el amikor masodkezbol ideztem es forditottam

(valakinek az eloadasabol youtu.be/k_0cWp30Oj8 )

ahelyett, hogy utananeztem volna annak, amit az illeto elemez, vagy idez.

www.michaeljournal.org/visionleo.asp

Igy megvaltozott az ertelme es az ertelmezesi tartomanya is a szovegnek, amirol te is meggyozodhetsz, ha megnezed.

Az eloado pontatlanul idezett, es ennek tovabbadasa tovabbi felreertesekhez vezetett....

......................................
Ugyanigy ha vennetek magatoknak a faradtsagot testvereim, @P.E.: @egyérintő: @Izrael misztériuma: hogy eredetiben olvassatok az elejetol a vegeig

www.nagyfigyelmeztetes.com/wp-content/uploads/2012/05/TheWarning_HU_2012aprilis30_end.pdf

...azt amirol elvaltozott/elvaltoztatott infok jutottak el hozzatok..

...es azt osszevetnetek azzal, amit a kulvilagban es sajat magatokban tapasztaltok...

...akkor ti sem esnetek abba a hibaba, amelybe en estem a fentiekben, hogy masodkezbol, hibasan idezett reszletek alapjan, az eredeti tartalom teljes ismerete nelkul vonnatok le teves kovetkezteteseket, es tornetek palcat Annak szavai folott,
Aki esetleg ezt nem erdemli meg....

XIV. Benedek pápa az Indexet (tiltott könyvek jegyzéke, melyet VI. Pál 1966‐ban eltörölt) létrehozó konstitúcióban ezt
írta: „Emlékeztetünk rá, hogy nem lehet abban a valódi értelemben ítéletet hozni, ahogyan azt a szerző akarta, hacsak
könyve minden része nem kerül elolvasásra, és a benne található dolgok nem kerülnek egymással összevetésre és a
szerző szándéka és célja nem kerül minden részletében megvizsgálásra. A szerzőt nem lehet megítélni a
szövegkörnyezetből kiragadott, vagy a könyvben található más mondatoktól elszakított mondatok alapján. Mert gyakran
megtörténik, hogy az, amit a szerző művének egyik részében nem teljességgel és homályosan fejez ki, a mű egy másik
részében teljes egészében világos kifejtésre kerül, így az a homály, mely úgy tűnt, hibát rejtett magában, teljesen eloszlik,
és a mondat már hibáktól mentesnek tűnik."

udv: Csaba

P.E. 2012.10.20. 12:55:12

@csaba carmarthen:
Kedves Csaba, a kereszténységben azt szeretem, hogy nem egy beavató vallás, azt szeretem benne, hogy transzparens, mindenkinek elérhető, mindenkinek hozzáférhető, világos tanítás. Nem csak a kiváltságosok létjogosultsága, hogy megismerje tanait. Vállalható, sőt biztat arra, hogy ne féljünk, merjünk jók lenni, merjünk szeretni, merjünk becsületesek lenni, merjünk őszinték lenni.

Ha valaki úgy prófétál, hogy nem fedi fel a nevét, mert fél, akkor már nem az Úr Jézus csapatában játszik.

Minden olyan tan, amit nem lehet tudni, honnan jön, nem megvizsgálható az eredete, mert titkositani kell, már eleve nem keresztényi az én számomra.

Ettől függetlenül:"Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát." (Mt 25,13)

csaba carmarthen 2012.10.20. 15:22:19

@P.E.:
Akkor, aki nem irja ki sajat nevet ezen a blogon az mar biztosan nem az Ur Jezus csapataban jatszik?

P.E. 2012.10.20. 16:22:01

Ez jó kérdés...:)

P.E. 2012.10.20. 17:47:42

csaba carmarthen:
Kezdetben kiirtam a nevem, azután alkalmazkodtam a kommentelő társaimhoz, és csak az iniciáléimat hagytam.

egyérintő 2012.10.20. 19:10:05

@P.E.:

Köszönöm szépen. Megnyugtató, hogy van egy Csaba t. köztünk.

csaba carmarthen 2012.10.21. 02:35:23

@P.E.:

Akkor lehet hogy a mi Istenünk is alkalmazkodik? S a mi szintünkre kíván leszállni, akkor, amikor időlegesen inkognitót kíván egyik választottjától?

Vagy lehet, hogy saját Szavának terjedését fontosabbnak tartja minthogy az emberek választott csatornájára koncentráljanak, és esetleg az őszámára elviselhetőnél több/nagyobb támadásban részesítsék/s elhallgattassák idő előtt őt. - ti olyan dolgokat fed fel Isten ami az érintetteknek nem esik inyére, mert titokban kivánják előkészületeiket megtenni. (- az érintettekről és szervezeteikről pl. egy amerikai elnök, John F. Kennedy teljesen nyilvánosan kezdett beszélni, mire az elnököt 1963-ban egy bűvös golyóval elhallgattatták.)

Lehet, az ír hölgynek is több időre van szüksége, hogy felnőjön ahhoz a feladathoz, amely egyben iszonyatos terhet is jelent?

Isten gondolatai nem a mi gondolataink, az Ő útjai nem a mi útjaink...

Így a válasz teljessége is Nála van..(beleértve az inkognito kérdését)
Egyébként az Általa (Jézus által) adott/választott név (v.ö. Simonnak is új nevet adott: Szikla) is beszédes:

Maria Divine Mercy

Mária, Isteni Irgalmasság

Ugyanis a jelek szerint ezen az úton,

Márián,

és az Isteni Irgalmasságon keresztül
kíván a mi Urunk minket, (az emberiséget) megmenteni...

nagyfigyelmeztetes.hu/2012/10/a-valtozas-hullama-hamarosan-kezdetet-veszi/

Márián, az Istenanyán keresztül nagyon hosszú idő óta próbál előkészíteni minket...
(Hogy mennyire fogadtuk be Máriát az egy másik kérdés.. - holott az Evangélium útmutatása ebben egyértelmű:
„attól az órától fogva a házába fogadta őt a tanítvány” (Jn 19,27).)

Az Isteni Irgalmasságtól/ról is sok további megvilágosítást kaptunk a XX.században (Az Úr Jézus kívánsága szerint, II. János Pál pápa kezdeményezésére, Húsvét 2. vasárnapjára került az ünnepe, ami a megváltás Húsvéti misztériuma és az Irgalmasság ünnepe között fennálló szoros összefüggésre utal...)

Tehat a Maria Divine Mercy név nagyon beszédes, akárcsak Péter a Szikla is az...

Mindamellett Isten számos más kiválasztott eszközén keresztül is fel akar minket készíteni ugyanezekre a fent tárgyalt, s a közeljövőben várható eseményekre.

Tőlük viszont nem kért inkognitót ilyen formában (talán azért sem, mert mindegyiknek más a feladata, rájuk annyi pontos részlet nem lett rábizva, így kevésbé vannak... pl. közvetlen életveszélyben).

...Egyik ilyen személy Matthew Kelly,
www.bookfinder.com/author/matthew-kelly/

ausztrál srác, aki egyetemista korában 1993 ban kapott (ill rajta keresztül kaptunk) az Egyház és II.János Pál pápa munkájának támogatására, valamint a fent tárgyalt eseményekkel kapcsolatos útmutatásokat (eredeti kiadasban Words from God cimmel jelent meg)

Az egyik idevonatkozo részt (M.K. Words from God-bol) pont az imént másoltam be Izraelnek az alábbi hozzászólására

jezsuita.blog.hu/2011/03/17/ugocsa_non_coronat#c18094780

válaszolva.
(ottani válaszomban egy plusz linkben megtalálod John F Kennedy amerikai elnök (számára végzetes/végzetéhez nagyban hozzájáruló) szavait is. - angolul (ha kell feliratozás, szóljál))

Egy másikat pedig a Words from God-bol, a közelgő figyelmeztetéssel kapcsolatban, pedig fel fogok tenni a Mit mond a Lélek nekünk -poszt végére. Kérlek majd ott nézd meg. (Esetleg beszéld meg Csaba t. atyával is, ha van rá alkalmad ;)

üdv szeretettel
Csaba

Karakó 2012.10.22. 03:09:22

@P.E.:

"(...) a kereszténységben azt szeretem, hogy nem egy beavató vallás, azt szeretem benne, hogy transzparens, mindenkinek elérhető, mindenkinek hozzáférhető, világos tanítás. Nem csak a kiváltságosok létjogosultsága (...)"

Milyen jó, hogy ennyire különbözőek, "sokszínűek" vagyunk...
Én a kereszténységben (ezen belül is a rk-ban) kiváltképpen azt szeretem, hogy "az enyém" - ezen túl különösen "szeretnivalót" nem is nagyon látok benne.
Nem tudom, mit tekintesz "beavatásnak", de szerintem más vallások is eléggé "hozzáférhetőek" bárki számára (ha jól tudom, még a meglehetősen hermetikus zsidó-hit esetében is létezik a "betértek" - nem "vér szerint" zsidónak születettek - osztálya).

A "szerethető" minőség tekintetében...
Ugyan minden (vagy a legtöbb) vallás megfogalmaz bizonyos kizárólagossági / önazonossági tételeket (hitvallás, ilyesmi), a mi hitünk (kétkedők kedvéért: RK) szerintem fölös eréllyel hangsúlyozza önnön tévedhetetlenségét. Persze, ez ízlés kérdése.
Azon "létmód" áll inkább közel(ebb) hozzám, miszerint: "dícsérje minden nép a magasságos, mindenható, teremtő Istent a saját hite szerint" - esetünkben ez a rk, mások esetében a gk, megint mások a református, ortodox, muszlim, Krisna-tudatú vagy zsidó hit szerint magasztalják a Teremtőt, ámen.

(elnézést kérek az óhatatlan pátoszért)

Karakó 2012.10.22. 03:38:29

@csaba carmarthen:

"XIV. Benedek pápa az Indexet (tiltott könyvek jegyzéke, melyet VI. Pál 1966‐ban eltörölt) létrehozó konstitúcióban ..."

Ezt jól értem? Ismét van "tiltott könyvek jegyzéke"? (ezt nem tudtam! - hol található?)

Más
Úgy tudom, hogy hitünk (rk) szerint az emberi nyelvű (írott / íratlan) kinyilatkoztatás az apostolok korával LEZÁRULT. Ugyan nem ismerem ezen lezárás tárgyi dokumentumát (dogmatikában, katekizmusban), de eléggé meggyőző módon jelentette ezt ki (itt) pl. @matthaios: .
Már azt sem nagyon értem, hogy olyan esetek, amelyeket az Egyház elismert (Lourdes, Fatima), hogyan férnek bele ebbe - hiszen isteni kijelentésekről, megnyilatkozásokról van szó.
Azt viszont végképp nem értem, hogy az rk egyház által hitelesként el nem ismert (medjugorje, nagyfigyelmeztetés, stb) üzenetek hogyan férnek be ebbe a keretbe...

Eszem ágában sincs megkérdőjelezni HITEDET - csak kérdezem, a magam okulására, Te (még) római katolikus valású vagy-e?
(vagy másképp: mennyi divergenciát bír meg hitünk?)

P.E. 2012.10.22. 06:02:08

Kedves @Karakó,
"elnézést kérek az óhatatlan pátoszért"
Én szeretem a pátoszt, ha megélt élmények hozzák ki az emberből. Talán könnyebben elragadható vagyok én is, magától érthetőbben ringok el a másik ember hullámhosszán.

Úgy gondolom, hogy a Szentlelekes pátosz az igazi, hiteles. Csak úgy megjelenik a teljes emberben, áthatja az értelmétől a szivén keresztül minden sejtjét, és mintha nem is ő tenné, könnyedén osztja meg ott, ahol létjogosult.

Én úgy vagyok az RK vallásommal, hogy a 2000 éves "péteri" folytonosságát az értelmemmel elfogadom 100%-ban (még a bűneit is, hisz ettől hiteles, hogy felismeri, és megbánja), és amikor a szivem is rábólint, belángol akkor nagyon otthon vagyok benne.

2012.10.22. 09:50:15

@Karakó:
"Én a kereszténységben (ezen belül is a rk-ban) kiváltképpen azt szeretem, hogy "az enyém" - ezen túl különösen "szeretnivalót" nem is nagyon látok benne."

látszik rajtad...

Karakó 2012.10.22. 12:07:00

@P.E.:

Ez szép volt:) örülök, hogy így érzel, így élsz.

"Én úgy vagyok az RK vallásommal", hogy a hitem ezernyi szilánk, ezek karcolják-felsértik az értelmet. Alig győzök rendet rakni (mégis szeretem ezt: nehéz, de "értelmes" foglalatosság).
süti beállítások módosítása