Amikor cigánygyerekek hullanak az égből

2012.08.04. 22:16 korizoli

DSCF0041.JPGAz idei Magis keretében, az egyik experimentumunk a miskolci avasi lakótelepen volt, cigánygyerekek között. Az Avason ugyan már sokszor jártam, hisz ott van a gimnáziumunk, de az avasi lakótelepet csak hírből ismertem. A szocializmus egykori mintalakótelepe az utóbbi időben bizony hírhedté vált. A sajtótudósítások meglehetősen ijesztő képet festenek a helyzetről, ami főképp a „fészekrakó” program keretében a laktelepre tömegesen betelepített cigány családok életmódja következtében állt elő (lelakott lakások, elviselhetetlen zaj, félelem légköre stb.). Nem véletlen, hogy sokan igyekeznek menekülni innen, de a lakások ára egyes lépcsőházakban olyan alacsonnyá vált, hogy szinte értéktelenek lettek, ezért akinek nincs tartaléka, az hiába akar, nem tud változtatni a helyzetén. Sokat lehetne írni, hogy mi vezetett ide, kik tömték tele a zsebüket a fészekrakó program kapcsán, de most inkább azt osztanám meg, amit mi láttunk, és tapasztaltunk az Avason.

A Magis egyik jellemzője, hogy a fiatalok az ignáci lelkiség kontextusában (ima, napi eucharisztia, exámen, magis kör stb.) szociális jellegű feladatokat végeznek. 27 fős csoportunk harmada az avasi lakótelepre ment, hogy egy héten keresztül az itt lakó gyerekeknek szervezzenek programokat. Nem indult egyszerűen a dolog. A programot ugyan meghirdettük a minden panellakásba eljutó helyi lapban, de az első reggel csalódnunk kellett, mert a meghirdetett találkozóhelyen egyetlen lakótelepi gyerek sem jelent meg. Gyerekekkel akarunk foglalkozni és nincs egy gyerek sem, na most mit tegyünk? Ekkor csoportunk egyik szervező tagja, egy törékeny kis nő, aki már egy ideje az Avason dolgozik szociális szférában, kiadta a jelszót, hogy akkor be kell mennünk a dzsungelba, oda, ahol a gyerekek laknak. El is indultunk, és ő máris elkezdte megszólítani az arra sétáló anyukákat és gyerekeket. Az egyik ház előtt találtunk néhány gyermeket, előkerült a labda és elkezdtünk játszani. Az ablakokban megmozdultak a függönyök, kis fejek jelentek meg csodálkozva kukucskálva az udvarra: mi is történik ott lenn? Lejöttek. Aztán a labdapattogás és a gyerekhangok újabb és újabb gyerekeket vonzottak közénk. Első nap 15, másodikon 20 végül 30 gyermek zsongott körülöttünk. Egész nap ment a játék: foci, fogócska, hunyó, énekek, akadályverseny, és egy kis hittan. A gyerekekkel való foglalkozás minden várakozásunkat felülmúlta. Nagyon hamar megszerettek minket és mi is őket. Nagyon jól lehetett velük játszani. Bármit is játszottunk mindennek örültek. Egyik fiatal, aki „jól nevelt”, fővárosi katolikus gyerekekkel szokott foglalkozni meg is jegyezte, hogy nem is gondolta volna, hogy ilyen könnyen lehet bánni ezekkel a cigánygyerekekkel, mert nagyon nyitottak mindenre, nem nyafognak, nem elégedetlenkednek, hanem örülnek, hogy van kivel játszaniuk. A szülők, és rokonok először furcsán méregettek bennünket, aztán egyre nagyobb bizalommal fordultak felénk. Időnként megkérdezték, hogy nem rossz-e a gyerek, mert otthon bizony nehezen lehet vele bírni. Meglepődtek, amikor azt mondtuk, hogy semmi baj a csemetével. Az egyik nagyon szép dolog, amit tapasztaltam közöttük, hogy mennyire tudnak figyelni egymásra. Jellemző, hogy a nagyobb gyerek gondoskodik a kisebb testvéréről. Az ügyesebb focista pedig gyakran odatette a labdát az ügyetlenebbnek, hogy ő is belerúghasson.

Fiataljainkkal minden este megosztásokat tartottunk a nap élményeiről. Szép volt látni a lelkesedésüket, ahogy napról napra jobban megnyíltak a gyerekek felé. Megszerették őket, szépnek látták őket, többüket pedig kifejezetten tehetségesnek. Már a második nap megfogalmazódott, hogy milyen nehéz lesz a búcsúzás. Vagy, hogy vajon mi lesz egy egy tehetségesebb gyermek sorsa? Megvalósulhat-e a 12 éves Dávid álma, hogy szakács legyen? A gyerekek is kérdezgették: holnap is jöttök? Jövő héten is itt lesztek? Reggelente pedig már vártak minket és boldogan szaladtak elénk. Hogy mennyire vágytak a találkozásra arra jó példa, amit egy nagyobb lány mesélt el. Egyik este a kicsik hangoskodtak és nem akartak aludni menni. Erre az anyukájuk azt mondta, hogy „ha nem lesztek csöndben, akkor, holnap nem mehettek le játszani, amikor jönnek a fiatalok” – erre aztán azonnal csönd lett.

A nap egyik legszebb pillanata az ebéd volt. A gyepen letelepedve megosztottuk velük ebédcsomagjainkat. Számomra eucharisztikus élmény volt együtt ebédelni ezekkel a gyerekekkel. Nagy öröm volt számomra az is, hogy a keresztény hit alapjairól tanítgathattam őket. Ki is az a Jézus, és hasonlók. Sikerült újtat mondani nekik, mert a többségük, bár katolikusoknak keresztelték őket, semmit sem tudott Jézusról. „Ki volt Jézus anyukája?” – kérdeztem egyszer őket. „Eleonóra” –volt a büszke válasz, biztos egy TV sorozatból merítette az ihletet a válaszoló kisfiú. Keresztvetést is tanultunk. Ez sem volt mentes a humortól. Egy 5 éves körüli fiúcska nagy komolyan kezdte utánozni a mozdulatokat és a szavakat. Lassan kezdte, nagy koncentrációval: „Az Atya, a Fiú” … aztán elakadt, csend, gondolkodás, majd a felfedezés örömével folytatta „a lány”. Így nevezte meg a Szentháromság harmadik személyét. Valóban az ő kis fejecskéjével elég logikus, hisz a Szentlélek még nem mond neki semmit. De aztán még kétszer megismételtük és már tudta is a keresztvetést.

Meg kell valljam, hogy ahogy közeledett a tábor kezdete, úgy növekedett a szívem mélyén az aggodalom: Hogyan is fog ez menni? Szabad-e ilyen, a híradásokból ismert veszélyes helyre fiatalokat vinni? Hogyan fognak reagálni a cigány emberek a jelenlétünkre? Mi lesz ha…? Meg kell állapítani, hogy a félelmeim alaptalanok voltak, a hét során a felnőtt cigányok részéről semmi féle negatív magatartást nem tapasztaltunk irányunkban, pedig kigyúrt, tetkós, kopaszra borotvált apukák, és idősebb testvérek bizony elég félelmetesnek néztek ki. A szülők inkább kíváncsisággal és nyitottsággal fordultak felénk, örültek, hogy a gyerekeikkel foglalkozunk. Ha valaki beszólt nekünk, az sosem a cigányok közül került ki. A magyarok voltak, akik néhányszor elküldtek bennünket máshová. „Miért nem az Európa híres játszótérre viszik a gyerekeket?!”- kiabált ránk az egyik lakó, amikor épp Jézus születéséről beszéltem a gyerekeknek. Elvonultunk. A játszótér valóban szép, csak történetesen egyetlen fa sincs ott és a tűző napon sokáig nem lehet lenni gyerekekkel. Persze megértem, hogy a játszó, olykor éneklő gyerekek valóban hangosak tudnak lenni. Az itteniek tűrőképességét pedig már sok minden próbára tette. Tulajdonképpen kellett ez az elzavarás is, mert túl valószerűtlen lett volna a hét enélkül. Még Jézusnak sem sikerült, hogy ne zavarják el olykor, úgyhogy jó társaságba kerültünk. Összességében nagyon megajándékozottnak éreztem magam a cigány gyerekek között, sokat kaptam tőlük és a következő évben is szeretnénk folytatni a megkezdett játékot.

14 komment

Címkék: cigányok tábor magis Címkék

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr974695730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nazo · http://literaty-nazo.blogspot.com/ 2012.08.05. 00:47:24

Isten áldja meg a munkátokat!
Szükség van erre a figyelemre az Avason, csak zárójelben jegyzem meg, hogy messze nem csak Cigányok laknak itt, habár kétségkívül némileg többen mint 10 évvel ezelőtt (én is itt élek). Közbiztonság szempontjából pedig Bp sokkal rosszabb.

bölcsésztanár 2012.08.07. 22:57:53

Ez de jó! Elképzeltem, hogy itt, Kőbányán vajon működne-e, de őszintén szólva fogalmam sincs, sose próbált senki ilyet.

YganA 2012.08.08. 18:09:21

Nem egyszerű megszólalni. Mennyivel könnyedebben menne, ha arról beszélgetnénk pl, szabad-e egy legyet így-úgy megölni.

Itt viszont olyan témáról van szó, amikor inkább megpróbálunk másra, szebbre, trillázóbbra gondolni. Akkor is, ha elég sokan sejtjük-tudjuk, ez a mi világunk egén az egyik legfurcsább-veszélyesebb-nagyobb-izgalmasabb felhő?

korizoli, Ismét azt fogalmaztad meg, amit már másik posztban is tettél: mennyire fontos egymás számára az "ottlevés". Pláne, ha az még labdával, mesével, együtt elfogyasztott uzsonnával is együttjár.

Vajon, hogyan lehetne ezt folytatni, @bölcsésztanár: akár Kőbányán,akár a mi környékünkön. (Én is inkább elnézek az időnként errefelé hangoskodók feje felett...)

türkiz 2012.08.09. 16:07:32

"Egyik fiatal, aki „jól nevelt”, fővárosi katolikus gyerekekkel szokott foglalkozni meg is jegyezte, hogy nem is gondolta volna, hogy ilyen könnyen lehet bánni ezekkel a cigánygyerekekkel, mert nagyon nyitottak mindenre, nem nyafognak, nem elégedetlenkednek, hanem örülnek, hogy van kivel játszaniuk." - és, ugye, ebből nem vonunk le, messze elhamarkodottan semmi olyat, ami messzire vinne minket az igazságtól???

macikuckó 2012.08.15. 13:26:55

@türkiz: Mire gondolsz? Ez önmagában igazság. Hogy nem nyafognak, mint a budapesti széteső gazdag családok gyerekei, akiknek nincsen meg a lehetőségük sem arra, hogy valamiért meg kelljen küzdeniük. Utcákon őrjöngenek éjjel és buliznak. Ők a buligeneráció, akiknek az arcán ott van a bulimosoly. Az arcukon nincsen más, csak ez a bulimáz. Ha egy kicsit megkapargatnánk, szerintem hullaarcokat találnánk. Élettelen, céltalan, megzavarodott embereket. A borsodi cigányok jobb helyzetben vannak, mint a budapesti családtalan/lélektelen fiatal nemzedék. Sírni tudnék, mint nagycsaládos apa mert úgy érzem, akik az utcán vannak, lehetnének az én gyerekeim is...

türkiz 2012.08.15. 14:04:59

@macikuckó: Tételesen borsodi cigánygyerekekkel foglalkozom hosszú-hosszú évek óta... nem tartom helyesnek, és egy tapodtat sem visz előre, ha évi egyszeri, párórás, szünidei találkozás, közös játék után úgy beszélünk a megtapasztalásainkról, mintha azok általános érvényűek lennének. Ahogy meggyőződésem, hogy nem minden "budapesti, széteső, gazdag család" gyerekének arcán ragyog eme "bulimáz".
"Nem nyafognak"... - hihetetlen! Ahogy az enyém-tiéd sem nyafog mindig... meg mennyiszer igen, és hidd el ezek a szegény cigánygyerekek is éppúgy!
Őszinte örömmel támogatom ezt a kezdeményezést, amiről most Korizoliék ízelítőt adtak. Sőt! Dicséretes, és talán jó volna folytatni is! De ne ideailzáljuk a romákat tovább, ha a helyzetükön érdemben akarunk segíteni!!!

YganA 2012.08.15. 14:18:56

@türkiz: Nagyrabecsülöm a józanságodat!

macikuckó 2012.08.15. 20:44:38

@türkiz: Nekem kissé úgy tűnik, te magadat érzed itt az egyedüli hiteles forrásnak. Minden tiszteletem a tiéd amiért a borsodi cigánygyerekekkel foglalkozol és ilyen fontosnak tartod az érdemi bánásmódot, csak kissé megütő az a vehemencia amivel más "kompetenciáját" megkérdőjelezed. Én 7 gyerekes apaként mondhatom ismerek cigány és nem cigány gyerekeket és tudom, mire van szüksége a mai fiatalságnak. Nem tanulmányt szeretnék itt írni, csak egy gondolatot közöltem, amit fontosnak tartok. Kérlek tartsd tiszteletben, hogy annak is lehet véleménye a borsodiakról, aki történetesen nem ott él.

türkiz 2012.08.15. 21:45:47

@macikuckó: Újraolvastam mit is írtam, hátha igazad van: mi van, ha akaratom ellenére tényleg bántónak tűnhetett a válaszom, bármennyire is nem annak szántam. Sajna, utólagosan sem tudok sem "vehemenciát", sem "tiszteletlenséget" belemagyarázni mindabba, ami pusztán válasz volt a te kérdésedre. Kérdeztél, válaszoltam.
Az én véleményem ez, a tiéd az. Mi vágott mellbe, hogy itt dolgozom? Már értem... Ennek okán már nem is lehet véleményem, hisz ez téged megakadályoz abban, hogy szabadon légy más véleményen? Aztán már őszintén kezdtem megörülni annak, hogy te érzed, amit én érzek. Lehet? Aztán el is szomorodtam, mert sajnos nem talált: "egyedüli hiteles forrásnak" itt, bizony, nem én érzem magam.
- A magam véleménye ugyanúgy egy, mint a tiéd... (és attól félek, téged ez utóbbi sért igazán; szívesen segítenék, bár tartok tőle, kevés vagyok én ehhez)...
Vígasztalódj, mert aki ilyen magabiztosan tudja, hogy mire van szüksége a mai fiatalságnak, az csakugyan nem én vagyok! Erre a posztra nemigen kívánkoznék; csak tessék, tessék! Szívesen meghallgatunk... (Komolyra fordítva a szót! Nem akartalak megbántani!)

macikuckó 2012.08.15. 21:52:07

@türkiz: Dehogyis bántottál meg. Ez egy vélemény volt részemről. Ennyire nem szoktam a magyarázkodáshoz, úgyhogy köszönöm a megtisztelő válaszodat! A mai fiatalságnak pedig CSALÁDRA és FIGYELEMRE, TÖRŐDÉSRE van szüksége. és ez az amit nem kap meg, sem a budai gazdag, sem a borsodi cigány gyerek, bár gyanítom utóbbi többet kap belőle...

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2013.01.06. 18:27:51

Görögkatolikus diakónus-szentelés Máriapócson, cigány nyelven:
www.ciganypasztoracio.hu/?q=node/144

Joe Bebop 2013.03.16. 22:06:57

Lehet, hogy jól működne a Gustavo Gutiérrez -féle módszer;). Mindenesetre nagyon sok sikert és kitartást kívánok a munkátokhoz!