Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) Isten (8) isten (19) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Te mit tennél, ha pápa lennél? – Öt kontinens fő kihívásai az Egyház számára

2013.04.22. 12:33 Satori

italy_vatican_pope_-28e2f16c0bce4a27b5ba786f562f76db.jpegNem mindig szoktam papi ruhában utazni, mert olyankor rendszerint akad egy útitárs (főleg, ha enyhén spicces…), akinek ellenállhatatlan késztetése támad, hogy elmesélje az életét, ami persze végül nem használ se neki, se nekem… Viszont letagadni sem szoktam az egyházi identitásomat, ha szóba kerül. Nemrég történt – egy repülőút alkalmával –, hogy beszélgetésbe elegyedtem a mellettem ülő hölggyel. Nem indult rosszul: nyílt és élvezetes beszélgetés volt, minden indiszkréciótól mentes. Szóval, remekül ment minden – egészen addig a pontig, amíg ki nem derült, hogy pap vagyok… Onnantól kezdve azután, mintha gátszakadás történt volna: csak úgy dőlt rám a panasz és az egyházkritika. A hölgynek nemigen volt egyháztapasztalata (viszont ami volt, az rossz, csaknem egytől-egyig); s mindez még egy nagy adag negatív előítélettel megspékelve. Így már kész is a pokoli elegy – egész útra… 

Világosan emlékszem, körülbelül háromnegyed órán keresztül hallgattam, anélkül, hogy egyetlen szóval is félbeszakítottam volna. Nem ő volt az első – van tapasztalatom, elhihetitek! Ráadásul alapszabály, hogy nem szabad ám úgy hallgatni, hogy közben gondolatban egészen máshol vagyok: tervezgetem a következő napirendi pontot, éppen kivel fogok találkozni stb. Nem! Valódi figyelemmel és együttérzéssel kell jelen lenni; hiszen ilyenkor valódi sebek fakadnak fel, melyeket komolyan venni annyit tesz, mint magát az elbeszélőt komolyan venni. Ez pedig akkor is követelmény marad (főleg egy egyházi ember részéről), ha a gyógyításnak nem sok esélye…

A meghallgatásom persze jól felfogott érdekből is fakad, elismerem! Tisztában vagyok ugyanis azzal, hogy addig úgysem lesz képes az illető megnyílni a racionális ellenérvek befogadására, addig nem tudja a tényeket önmagához közel engedni és nem tud teret engedni egy árnyaltabb megközelítésnek, amíg nem mondta el (legalább a nagyját) mindazt, ami a szívét nyomja. Ilyenkor tehát elsősorban lélekjelenlétre van szükség, mert a vádak egy része igazolt ugyan, egy másik része azonban egyértelműen egyoldalú és igaztalan. Bizony, most is szóba jött minden: a pedofil papok kérdése (akik – mint hallani – lelkiismeretlenül megrontják az ártatlan ministránsgyerekeket, és egyébként is rendszeresen lerészegednek az esküvői vacsorák alkalmával – ez utóbbinak útitársnőm egyszer szemtanúja is volt!); az egyház hivatalos képviselőinak botrányos gazdagsága, valamint az intézmény doktriner politikája: az ideológia, amely egyebek között hozzájárul az AIDS terjedéséhez Afrikában stb.

Miután útitársnőm egy kicsit kibeszélte magát, és valamelyest megkönnyebbült, én is szót kaphattam. Csendesen nekiszegeztem egy ártatlannak látszó kérdést. „Mondja csak, Önnek mi volna az első három intézkedése, ha történetesen nem Ferenc pápát, hanem Önt választották volna meg a legutóbbi konklávén?” Erre a hölgy egy pillanatra meglepődött és elhallgatott. Aligha hitte volna, hogy olyan elvetemült papok is akadnak, akik egy ilyen vad-feminista gondolatkísérlettől sem riadnak vissza. :-)

Eddig a történet – nem folytatom… De az azért nagyon érdekelne, hogy Ti mit válaszolnátok a kérdésemre. Hogy segítsek kicsit: az alábbiakban Luigi Accattoli egyik írása nyomán, számba veszem azokat a kihívásokat, amikkel az egyháznak manapság szembe kell néznie.

Vegyük először Latin-Amerikát, ahol manapság (a Karib-szigetekkel együtt) összesen 493 millió keresztény él. Itt a legfőbb és legdrámaiabb kihívást kétségtelenül a szekták terjedése jelenti. Ebben a térségben a katolicizmus óriási számbeli növekedést él át, ám mindmáig megőrizte azt a szervezeti és vallási identitását illető sérülékenységét, amely a 16. század óta jellemzi. Egyetlen évszázad alatt a megkereszteltek létszáma 70 millióról 425 millióra emelkedett, ami hozzávetőleg hatszoros növekedést jelent. Így ma ők képviselik a világ katolikusai összességének 35 százalékát. Viszont itt egy olyan katolicizmusról van szó, amelyet általában a hagyomány alapján fogadnak el, s amely elsősorban a népi vallásosságra és jámborsági gyakorlatokra alapul, nem pedig az egyház életében való aktív és tudatos részvételre. Ezt a gyengeséget használják ki a pünkösdista szekták, amelyek Észak-Amerikából érkeznek, s amelyek – ha hihetünk a statisztikáknak – az elmúlt húsz évben elhódították a Katolikus Egyház híveinek mintegy 20 százalékát. Sokan várják, hogy talán az argentin pápa képes lesz valamiféle utat találni ebben a kérdésben, olyan új irányt mutatni, amely nem merül ki egyszerűen csak az ellentámadásban.

Európában és Észak-Amerikában a katolikus közösségeknek (melyek Észak-Amerikában 85 millió, Európában 277 millió megkeresztelt tagot számlálnak) elsősorban a szekuláris kultúra környezeti hatásai miatt kell súlyos próbát kiállniuk. Itt a felvilágosult közvélemény az azonos neműek házasságát és a homoszexuálisok egyenlő jogainak biztosítását követeli, valamint az abortuszhoz (az úgynevezett „választáshoz”) való jogot, a mesterséges megtermékenyítés egyházi elfogadását, és a „szabadságot” az élet végének eldöntése kérdésében. Ehhez a válsághoz az „öreg kontinensen” a jövő szempontjából még fenyegetőbben hozzájárul a papok számbeli utánpótlásának hiánya, az egyházi hivatások krízise. Innen származik az a követelés is, hogy változtassák meg a cölibátus törvényét és adják meg a helyi püspököknek a jogot, hogy kipróbált nős férfiakat (viri probati) szentelhessenek pappá.

Az afrikai kontinensnek egészen más problémái vannak. A megkereszteltek és a papok száma itt nagymértékben növekszik, csakhogy a cölibátus még inkább válságban van, mint Európában vagy Észak-Amerikában. Ma Afrikában 177 millió megkereszteltet tartanak nyilván. Míg Európában a katolikus papok száma évente több mint ezer fővel csökken, ugyanakkor Afrikában körülbelül ugyanennyivel növekszik. A tendenciákból előre világosan megjósolható, hogy 20 év múlva az afrikai katolikusok száma meghaladja majd az európaiakét. Csakhogy – tekintettel a törzsi vallások, valamint az iszlám által képviselt mentalitásra – az afrikai papok számára különösen is nagy nehézséget okoz a családról és a gyermekekről való lemondás. Ezért aztán gyakran titokban tartják őket. Sok helyütt „konkubinátusban élő klérusról” beszélnek, amiként az a középkori Európában volt szokásban. A találgatások azt feszegetik, hogy vajon az Európából jövő impulzushoz (miszerint XVI. Benedek pápa új formát vezetett be, amikor megengedte a házasságban élést azon anglikánok számára, akik átléptek a Katolikus Egyházba) nem adódnak-e hozzá Afrikából jövő kezdeményezések, és mindez nem vezet-e oda, hogy Ferenc pápa leszámoljon a kötelező cölibátus egyházi törvényével.

Ázsiában, ahol a világ katolikusai közül hozzávetőlegesen 137 millióan élnek, az első számú problémát és kihívást Kína jelenti, ahol a katolikus közösség virágzó, de katakomba korszakát éli. A második számú pedig az indiai hindu „protekcionizmus”, amely erőszakosan reagál az egyház missziós tevékenységére. Ázsia egy részén, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában a fő kihívást nyilvánvalóan az iszlám jelenti, amely mind agresszívabban lép fel. Vajon képes lesz-e egy pápa, aki a Ferenc nevet vette fel, követni assisi „szegénykéjét”, a Poverello-t, aki lefegyverző fegyvertelenséggel és párbeszédkészséggel lépett fel, amikor az ötödik keresztes hadjárat idején átkelt a sáncokon, hogy személyesen találkozzon a szultánnal?

Az a front azonban, amelyen a „majdnem a világ végéről” érkezett pápának nap mint nap harcolnia kell, éppen új hazáján belül húzódik, úgymond a saját házában áll: sokan sürgetik ugyanis a római kúria intézményének reformját. Nem kétséges, hogy az, vajon Ferenc pápa képes lesz-e (és milyen hatékonysággal) a világ 1.168 milliárd katolikus hívét kormányozni, nagyrészt ezen az intézményen áll vagy bukik. A pápai kormányzati hatalom gyakorlásának kétségkívül vannak fontos segédintézményei: kezdve az államtitkári poszton, egészen a vatikáni kongregációkig. Kulcskérdés az új pápa küldetésének sikere szempontjából, hogy vajon itt sikerül-e változást elérnie. (Római körökben az a vicc járja, hogy az első pápai enciklika címe az lesz, amit a konklávé kezdetekor mondanak – a bíborosok kivételével – az összes jelenlévőnek: Extra omnes – távozzon mindenki!) Majdnem kötelező persze – tekintettel a nem olasz pápára –, hogy az új államtitkár olasz legyen; viszont egyúttal külső embernek is kell lennie a jelenlegi kuriális körök számára, akik az elmúlt években szinte teljhatalommal irányítottak. Persze akadnak ilyen emberek, ám nagy valószínűséggel nem az első sorban kell keresni őket, hanem a harmadik, vagy a negyedik vonalban.

Az új pápa láthatóan nem szenved döntésképtelenségben. A jóindulatú elemzők persze azt mondják, hogy neki is kijár az első száz nap, mint amolyan „mézeshetek”, amikor még csak a média kíváncsisága és a hívek lelkesedése kíséri, s ezek adják meg első intézkedéseinek alaphangját. Persze az is meglehet, hogy ez a kedvező időszak Ferenc pápa esetében nem terjed túl majd a tavaszon, és legkésőbb már a nyár folyamán – néhány kérdésben pedig esetleg még korábban – a most még oly népszerű pápának számolnia kell a „leadership”-ből fakadó népszerűségvesztéssel, s szembe kell néznie azon sürgető kérdések egyike-másikával, amelyek oly kemény próbára tették a nyugdíjba vonuló pápa „már nem megfelelő erőit”.

De olcsó és minden felelőtlenségtől mentes kritika helyett – azt javaslom – legalább játszunk le a gondolattal: mi mit tennénk a helyében? Vajon az lenne a leghelyesebb válasz az egyház mai kihívásaira, amit egy hivatását elhagyott pap barátom javasolt nemrég, kissé kajánul: „Az egyháznak minden intézményén túl kellene adni, hogy megvalósulhasson végre Jézus Krisztus követőinek kizárólag lelki közössége – hohó, nagyobb felháborodás támadna, mint a reformációkor!” Vagy éppen az ellenkező véglet felé volna esedékes az elmozdulás: azaz az egyháznak fel kellene adnia az eddigi tanítását és erkölcsi elveit, s teljes mértékben be kellene hódolnia a „világ” elvárásainak?

Valahogy az az érzésem, hogy egyik felsorolt szélsőség sem vinne jóra. Úgy vélem, hogy a tiszta spiritualitás egyháza merő utópia: hiszen valóságos, hús-vér emberekként, térben és időben létezünk, történelemhez és különböző társadalmakhoz tartozunk! Ugyanakkor valami lényegeset veszítene a világ, ha a Katolikus Egyház egy az egyben átvenné a véleményformáló globális (üzleti, katonai, politikai stb.) körök (a híres pénzvilág-hírvilág-alvilág) mondén retorikáját, és konformista módon azonosulna a nyugati világban élő „utca emberének” elvárásaival. Attól tartok egyébként, hogy az katolicizmus kérlelhetetlen kritikusai akkor sem volnának teljes mértékig megelégedve, ha az egyház mától fogva teljes mértékig az ő szekerüket tolná. Az elégedettség vagy elégedetlenség érzése ugyanis lelkiállapot: nagyon nagyrészt „belülről” fakad, a lélek mélyéről tör elő.

Egyébként egy másik barátom – aki mindmáig papként dolgozik, és jezsuita – egyszerűen arra hívta fel a figyelmet, hogy a megoldás iránya esetleg abba az irányba nyílik, hogy a pápa egyszerűen hagyja, hogy a helyi püspöki konferenciák keressenek megoldást a helyi problémákra… Mindenesetre ez harmonizálna leginkább a kollegialitás elvével, ami mind a mai napig megvalósításra vár a II. Vatikáni zsinat főbb irányelvei közül.

Röviden szólva tehát: meggyőződésem, hogy ha az egyház áthangszerelné az erkölcsi tanítását, és mondjuk (már elnézést a blaszfémiáért!) az afrikai templomok előtt az apácák gumióvszert osztogatnának a vasárnapi mise után a hazafelé tartó híveknek – amellett, hogy nem nyernénk meg az AIDS elleni harcot –, valami fontosat veszítene a világ. Mindenekelőtt egy megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintélyt – amire (akár belátjuk, akár nem) nagy szüksége van a világnak manapság. Világos persze: bűnbeesés utáni világban élünk, azaz nem léteznek egyértelműen jó vagy rossz megoldások. Ha viszont az a prófétai hang kiveszne a világból, amelyet ma a pápa képvisel (és egyedül ő ilyen egyértelműséggel) – bizony mindenki megrövidülne. Tegye bár a dolgát jól vagy rosszul, hitelesen vagy hiteltelenül, bűnösen (mint mi is mindannyian vagyunk) vagy szentül (ami nem zárja ki az utóbbit) – ez a küldetése. A hívek szerint Istentől kapta; a hitetlenek magabiztosabban kritizálnak. Én azt kívánom, bár minél többen támogatnák! Nem vagyok pesszimista. A jóra való nyitottság a szívek mélyén (N.B.: minden ember szívében!) működő Szentlélek dolga…

40 komment

Címkék: egyház pápa krízis papság

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr865238989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

YganA 2013.04.22. 19:36:16

1. Nagyon örülök a tömör összefoglalónak.
2. Nem szeretnék a pápa helyében lenni.
3. Fontosnak tartanám, hogy friss szemmel nézzen a vázolt problémákra, akár outsiderek segítségét is igénybe véve.
4. A modern szervezetfejlesztési tudomány eszközeit is bevetném.
5. "Röviden szólva tehát: meggyőződésem, hogy ha az egyház áthangszerelné az erkölcsi tanítását,..." - engem mindig zavar, hogy erkölcsi tanítás alatt leginkább csak a szexuálerkölcsöt értjük. Számomra az alap: "Szeresd Uradat, Istenedet, ... szeresd felebarátodat, mint önmagadat!". Rémlik, mintha a Tanító is ezt emelte volna első helyre...

:-)))

kela-bá 2013.04.22. 21:33:52

Érdekes felvetések, és gondolatok !
Talán saját magunknak itt is kapunk segítséget :
www.logoszvilag.hu

felician 2013.04.22. 22:49:46

Jó poszt!

Hát ha már kérdezed, a fentiek közül bizony komolyan meggondolnám a világi papság kötelező cölibátusának feloldását. (Nem mintha azt gondolnám, hogy egycsapásra megoldana mindent, de ha a keleti keresztény egyházak képesek így funkcionálni, akkor biztos itt is sikerülne, és még talán meg is érné.)

Másik, ami egyből eszembe jut, hogy pénzt, befolyást, hangerőt latba vetve mellszélességgel odaállnék a fenntartható gazdasági, társadalmi modellek elméleti és gyakorlati keresői mellé (értve ezalatt a nem versenyalapú, nem kamatoskamattal dolgozó, nem növekedéscentrikus gazdasági rendszerek építését, illetve az önellátó, lokális, közösségalapú, részvételi demokráciát működtető társadalmi formák útkeresőit). Tudom persze, hogy a teremtésvédelemmel, meg a szociális tanításokkal már lényegében letette az egyház a garast ezek mellett, de hallatlanul renyhének érzem ezen elvek mindennapos képviseletét. Nem volnék meglepve, ha ez a pápa ezen a téren is kiborítana egy-két bilit, és remélem is erősen, hogy így lesz, mivel én egy ideje nem tudom másképp látni a világot, mint aminek a bajait hosszabb távon csakis a technokrata civilizáció őrült önjáró rendszereinek leépítésével és krisztusi (ferenci) szegénységben élő, egymást tartó emberek virágzó, lokális közösségeinek felépítésével lehet megoldani.
Régóta fejcsóválva nézem, hogy a keresztény egyházak, noha kész víziójuk (sőt, már kipróbált modelljeik - ld. pl. jezsuita redukciók) van a megoldásra Isten országával, a szegénység szabadságával, mennyei kincsek gyűjtésével, az egymást szolgáló testvérek közösségeivel, a teremtés kertjének gondozóival és őrzőivel, "Isten fiaival", akiknek megnyilvánulását sóhajtozva várja az egész teremtés stb., mégis átengedi a szellemi kezdeményezést buddhistáknak, krisnásoknak, világi ideológusoknak, és gyanús spititualista kezdeményezéseknek, miközben néha-néha erőtlenül szót emel a világban tapasztalható csúnya igazságtalanságok ellen. Mintha azok nem a rendszer gyökereiből indulnának, hanem néhány helyénvalóbb döntéssel már meg is lehetne oldani ezeket.
Tudom persze, hogy az egyháznak nem ez az elsődleges dolga, de mintegy mellékesen húsba vágó ügyet azért iparkodhatna jobban előmozdítani.:)

jan 2013.04.22. 22:57:03

Legfontosabbnak szemely szerint az egyhazon beluli toresvonalak gyogyitasat tartanam.

Nekem mindig nagyon faj, hogy az egyhazunkon (de akar a kozvetlen barti koromon) belul is pl. vannak a tradik, akik erzekenyek a hagyomany fontossagara, de talan kevesbe azok a spiritualitasra vagy a raszorulokkal valo szolidaritasra; es vannak a progresszivek, akik nagyon erzekenyek a spiritualitasra es szolidarisak, de a liturgiara egeszen erzeketlenek.

Valahogy azt kellene a papanak felmutatni, hogy lehet az ember erzekeny mindezekre egyutt, es ha valamelyikre is erzeketlen, akkor valami nagyon fontosrol marad le.

Benedek eros volt a hagyomany vonalon, a spiritualison is az volt, de kevesbe mutatta meg, a szolidaris vonalhoz nem nagyon volt affinitasa. Ferenc, ugy tunik, kisse a hagyomanyhoz erzeketlen, mikozben spiritualis es szolidaris vonalon eros...

iovianus 2013.04.22. 23:58:40

1. a papképzés megreformálása
2. rekatolizáció Európában, Ázsiában küzdeni a vallásszabadságért
3. az egyházi média megújítása, nemzetközi szintűre emelése

Én ezeket tenném, de a sort lehetne folytatni.Remélem mindezek, és még több is megvalósításra kerül. :)

Kajla 2013.04.23. 03:19:59

Összehívnék egy egyetemes zsinatot.

2013.04.23. 16:13:50

@Kajla:
én is, de annak II. Jeruzsálemi Zsinat lenne a neve...

jan 2013.04.23. 18:53:50

@Izrael misztériuma: na, ettől az ötlettől asszem Netanjahu és Mahmud Abbasz is dobna egy hátast!;)

2013.04.24. 11:21:04

@jan:
a körülmetéltek is kapnának meghívót, mert ők is egyistenhívők, lenne miről beszélgetni egymásközt, addig is marad nekünk is a TJCII ("Toward Jerusalem Council II" is an initiative of repentance and reconciliation between the Jewish and Gentile segments of the Church.)

www.tjcii.org/what-is-toward-jerusalem-council-ii.htm

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.04.25. 09:36:23

@iovianus: És azt a rekatolizációt miként képzeled el?

jan 2013.04.25. 23:03:43

@Kajla: Bevallom, ez a gyakori zsinatozas nekem nem szimpi. Kicsit olyan, mintha a keresztenyseget mindig ujra fel akarnank talalni.

Raadasul meg ezt a legutobbit se birtuk megemeszteni, most akkor jojjon meg egy?

Kajla 2013.04.26. 06:09:15

@jan: A II. Vatikáni Zsinat sem új hittételeket kreált, hanem számos kérdésben a szemléletet változtatta meg. Én is úgy érzem, hogy nagyon sok kérdés van, ami az egyháznak át kellene értékelnie, újra kellene gondolnia. Ezt sorolták az előző hozzászólók. (Számomra ilyenek: a nők szerepe az Egyházban, a laikusok szerepe, a papi nősülés, a szexuál-etika, a minőségbiztosítás az Egyházban, a szegénységhez való viszony és az egyház társadalmi küldetése. És sok esetben bizony a II: V. Zs emésztése.) Ilyen kérdésekben a teljes konszenzus ki van zárva, mégis sokkal jobb lenne, ha az ezekben való lépéseket egy szélesebb körű konszenzus hozná meg, vagy ha nincs közösen vállalható döntés, utasítaná vissza. Ezt szolgálhatná a zsinat.

manlakos 2013.04.26. 06:21:14

@jan: Lehet igazság ebben is.
De, ne felejtsd el,manapság milyen gyorsan,és egyre gyorsulóan, változik a világ!
Vele együtt a mi gondolkodásunk,tekintély-tiszteletünk,napi (és naprakész) információ-éhségünk,ehhez kapcsolódóan,a napi állásfoglalási,döntési kényszerünk,stb.

manlakos 2013.04.26. 07:50:35

@manlakos:
Ehhez képest,milyen sokáig,késhegyre menő vita folyt, hogy "mindenkiért, vagy sokakért"!

Azóta sem értem igazán,mert bár (csak) anyanyelvi szinten beszélek magyarul,számomra, abban a szövegkörnyezetben, mindkettő elfogadható,értelmezhető,érthető.

Azóta gyakran eszembe jut,hogy nem lenne-e egyszerűbb és célszerűbb,legalább bizonyos kérdésekben -deklaráltan-,meghagyni az Úr döntési jogát?:)))

YganA 2013.04.26. 11:17:52

@Kajla: Jól el lehetne indulni a felsorolt "napirendi pontokból". :-)

Vajon hogyan működhet egy mai zsinat? Először "brainstorming", aztán kiscsoportos "workshop", stb? Vagy az összes bíbotros együtt imádkozik és leszáll a Szentlélek? Vagy mindenki mondja a magáét? Alternativák vannak? Stb. Nehezen tudom elképzelni, de nagyon érdekes lehet mindenféleképpen.

Kajla 2013.04.27. 07:53:40

@jan: Egyébként zsinatok (mióta vannak) átlagosan 74 évenként voltak. Ha jól számolom egy tucatszor a zsinat ötven éven belül követte a megelőzőt.

Kajla 2013.04.27. 07:59:57

@YganA: Talán igen. És talán így működött az utolsó zsinat is. A Szentlélekben én inkább hosszú távon bízom: egyedi tévedéseken, hibákon, és igyekezeteken, jószándékokon át óvhatja az Egyházat a romlástól.

iovianus 2013.04.28. 22:11:28

@agresszív kismalac:
a papképzés reformálásán, és a médián keresztül.
Papok nélkül nincs értelme egyházról beszélni. Nincs belőlük elég.
A médián keresztül pedig "reklám" kellene; az Egyház tevékenységének bemutatása a laikusok felé. Azokat megcélozva, akik nem járnak templomba.

Mit gondolsz?

iovianus 2013.04.28. 22:17:04

p.s.: a papképzésről: 6év.
Sokan már egy meglévő szakma után jönnek rá a valódi hivatásukra. Biztos vagyok benne, hogy sokan vannak. Csak nem mernek már lépni, újabb 6 évet tanulni, mindent előről kezdeni.
30év fölött lehetőséget adnék egy "gyorstalpalóra": 2-3 éves alapképzés, a legfontosabb alapokat megtanítani a jelöltnek. Utána kiküldeni egy idősebb pap mellé még 2-3 évre, de ekkor már dolgozna, részt vehet a közösség lelki életében. A hiányzó ismereteket ekkor megszerezhetné.
Persze ez mind feltételezés. De mégis az a baj, ha én, 25évesen rájövök, hogy mégsem az a hivatásom ami, akkor minimum 6 év -ahogy tudom- hogy egyáltalán dolgozó, magát eltartani képes ember lehessek-újra.

kaleidoscope · http://kaleidoscope.blog.hu 2013.05.03. 17:27:21

Nagyon-nagyon jó poszt!
Sokszor kritizáltak már, hogy csak reklámozom magamat, de mivel továbbra is korrektebb eljárásnak tartom, hogy egy-egy linket, és nem több oldalnyi szöveget másolok a kommentembe, ezért a kérdésre - a magam részéről - két olyan poszt hivatkozásával válaszolok, amiket mostanában publikáltam a Kaleidoscope blogon.
Az egyik kapcsolódik Kajla és Izrael Misztériuma nicknevű társaink javaslatához, a zsinathoz, méghozzá az utóbbi által javasolt II. Jeruzsálemi Zsinathoz. Szerintem is nagyon itt lenne az ideje, tisztázni fontos, megosztó kérdéseket úgy, ahogy az apostolok tették. Erről szól az egyik poszt:
kaleidoscope.blog.hu/2013/05/01/megvaltoztathatatlan_tenyleg_megvaltoztathatatlan
A másik egy idős asztrál pap álláspontját ismerteti, ami az egyik fontos témája lehetne ennek a zsinatnak:
kaleidoscope.blog.hu/2013/05/03/isten_kozeleben

Roux 2013.05.11. 14:50:57

Érdekes felhívás:-)

Földrengésszerű forradalom helyett, szerves-organikus reformfolyamatra volna szükség.

Kompromisszumok a világgal bizonyos téren önfeladás nélkül.

Amit én az új pápa helyében tennék (prioritási sorrendben):

1.) Római Kúria reformja:
CIC kánonjogi rendelkezéseinek módosításával transzparens, átláthatóbb, hatékonyabb egyházi bürokrácia, kevesebb rangkórsággal és hatásköri párhuzamossággal

2.) Cölibátus maradjon, de a diakónusok szerepe növekedjen. Szentelhessenek nőket is diakónussá (áldozópappá NE!), és szűnjön meg a megözvegyült diakónusok újraházasodási tilalma

3.) Papképzés megújítása

Teológia mellett jobban jelenjenek meg az apostoli, lelkipásztori tevékenység szükségletei és a kommunikáció (retorika)

3.) Ne tűnjék úgy, mintha az egyház csakis kizárólag szexuáletikai kérdésekkel foglalkozna, mert ez a mainstream média elvárása.

Abortusz, eutanázia és azonos neműek házasságának tilalma tekintetében maradjon az egyházi szigorú álláspont.

Fogamzásgátlás, válás tekintetében viszont a protestáns egyházakhoz közelítve legyen pragmatikusabb álláspont.

Egyház támogassa az azonos neműek civil jogi (!) élettársi kapcsolatát, mint monogámiára való törekvést (az elhunyt Martini jezsuita bíboros nyomán). Ezt nem kell egyházi áldásnak kísérnie, és nem szabad a házassággal egyenrangúvá tenni!

4.) sokkal jobb, egységesebb korszerűbb marketing

Külcsínyben, dizájnban az Egyház sok szempontból (jezsuiták a kevés üdítő kivétel egyike) megragadt a '60-as és'70-es években. A II. Vatikáni Zsinat szellemisége fontos, de az akkori médiareformok ma már elavultnak számítanak.

Internet, web2, közösségi oldalak fontossága.

5.) Európában fontos, hogy a szavak egyháza helyett a tettek gyülekezete épüljön.

Belterjes plébánia szervezetek helyett nyitott, missziós lelkületű közösségek formálása.

Személyes jó cselekedetek és életvezetés középpontba állítása.

Korszerű, mély párbeszéd a szekuláris társadalommal az lapokról (back to basic): bűn, megváltás, tisztaság, feltámadás, örök élet, spiritualitás, posztmateriális értékrend

6.) értelmiségi elefántcsonttornyokból és a plébániák zárt világából áramoljon ki az egyház, klérus a mindennapok, az utca világába.

Fokozottabb, koncentráltabb, látványosabb szociális szerep.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2013.07.08. 08:27:26

1. A Szent, Apostoli és Egyetemes Római Világegyház helyi zsinatának eloőkészítése és összehívása - nem Rómába és nem is Jeruzsálembe. Olasz helyszín esetén a szükségszerűen, ideológiáktól függelenül önjáró bürokratikus apparátus megakadályozná a valódi strukturális megújulást, a valódi bűnök, berögzült hibák, idült szetvezeti betegségek feltárását és gyógyításá. Kánaán egész területe - a zsidó állam területén belül egyaránt - biztonsági szempontból is alkalmatlan lenne, és a külső, világi hatalmi befolyás is borítékolható. Rendezzék inkább a Kálvinista Rómában, Debrecenben!
2. Egyfajta Canossa-járás szerű zarándoklat az Rómától elszakadt és/vagy Róma által elhagyott apostoli egyházak vezetőihez, a szentségi (és nem szervezeti!) egység helyreállításáért.
3. A többi szent, egyetemes és apostoli egyház jól bevált, teológiailag megalapozott ősi szabályozásának és gyakorlatának adaptálása a születés-szabályozás, a házasságok felbontása és az újraházasodások megáldása, a nős férfiak pappá szentelése (a nős papok püspökké szentelésének tilalma) a cölebsz papok szerzetesi közösségekhez kapcsolódásának általános elvárása (de nem kötelezővé tétele), és talán elsősorban a helyi egyházak autonómiájának olyan elősegítése, amely során a Szentszék egyértelműen megadja a mozgásteret és a római katolikus egyházhoz való tartozás kritériumait.

2013.07.15. 08:44:05

"A hit igazság nélkül szép mese marad” – írja a napokban megjelent első enciklikájában a március 13-án megválasztott Ferenc pápa, s ennek az igazságnak a nevében minden jel szerint nagyon is komolyan veszi a vatikáni bürokrácia meghirdetett reformját.

Friss Róbert: A pápa igazsága
nol.hu/velemeny/20130715-a_papa_igazsaga

eichikarl 2013.07.22. 17:09:55

A második lépés a kúria reformja felé - még sok kell majd:
magyarkurir.hu/hirek/uj-papai-bizottsag-jott-letre-szentszeki-intezmenyek-reformjanak-elokeszitesere
(az elsö volt a tanácsadó bíborosok kinevezése)
Forró nyár ígérkezik a Vatikánban. Szeptember-októberre jönnek a komolyabb személycserék: kezdve Bertonén
Kb. egy év múlva pedig egyéb kérdések kerülnek terítékre:
diepresse.com/home/panorama/religion/1432823/PapstVertraute_Franziskus-moechte-Zoelibat-abschaffen?_vl_backlink=/home/index.do
Már ha addig a pápa nem lesz valamilyen "sajnálatos baleset" áldozata. Isten óvja öt ettöl.

eichikarl 2013.07.23. 09:26:18

@eichikarl:
Nekem van alibim tegnap délutánra, pl. nem Brazíliából írtam a posztot és könyvet kölcsönöztem ki a könyvtárból /-)
kurier.at/politik/weltchronik/papst-reise-bomben-alarm-bei-papst-besuch/20.113.122

2013.09.27. 10:32:07

Ferenc pápa elhozza a felszabadítást?
Vatikán – A Hittani Kongregáció békül a felszabadítás teológiájával
Még a Vatikán kiközösítése fenyegette három évtizede a felszabadítás teológiájának néhány képviselőjét, ám most Ferenc pápa közösen celebrált misét a vatikáni Szent Márta ház kápolnájában a 85 éves Gustavo Gutierrez perui dominikánus atyával, aki 1971-ben megjelent könyvével a mozgalom egyik alapítójának számít

nol.hu/kulfold/20130927-bibliai_tema_a_szegenyseg

2013.10.14. 21:52:22

Küzdeni kell a 'Jónás szindróma' ellen, amely álszent állásponthoz vezet, miszerint ahhoz, hogy üdvözüljünk, elegendők saját műveink – állapította meg Ferenc pápa október 14-én, hétfőn reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

Ferenc pápa: nem elég a tökéletes vallásosság
www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-nem-eleg-tokeletes-vallasossag

2013.10.14. 21:56:01

LR: Ugyanakkor Jézus arra hívja fel a figyelmünket, említettük az előbb, hogy a felebarátunk iránti szeretet egyenlő értékű az önmagunk iránti szeretettel. Tehát az, amit sokan narcizmusnak hívnak, jogos, pozitív, ugyanolyan mértékben, mint a másik fajta szeretet. Sokat vitatkoztunk erről a témáról.

„Nekem (…) a narcizmus szó nem tetszik, mert az önmagunk iránti eltúlzott szeretetet jelenti. S az nem jó. Nemcsak az érintett személy lelkét károsíthatja súlyosan, hanem megmérgezheti a többiekkel, a környezetével való kapcsolatát is. Az az igazi baj, hogy azok, akiket ez érint - ami voltaképpen egyfajta elmezavar -, olyan emberek, akiknek nagy hatalom van a kezében. A vezető emberek gyakran narcisztikusak.”

LR: Számos egyházi vezető is az volt.

„Tudja, mit gondolok erről? Az egyház vezetői gyakran narcisztikusak voltak, udvaroncaik hízelegtek nekik, és rossz hatással voltak rájuk. Az udvar a pápaság leprája.”

„Így változtatom meg az egyházat”
Részletek Ferenc pápa La Repubblica-beli interjújából
www.magyarkurir.hu/hirek/igy-valtoztatom-meg-az-egyhazat

2013.11.08. 22:24:27

Ferenc pápa jövő októberre hívná össze a püspököket, hogy megvitassák, a kutatások fényében milyen reformokra van szükség.
„A zsinaton nem a közvélemény alakítja a döntéseket, ez nem így működik. Ugyanakkor nagy hiba lenne, ha figyelmen kívül hagynánk azt a tényt, hogy mit gondolnak az emberek erről vagy arról” – mondta Bruno Forte érsek.

Vatikáni közvéleménykutatás
www.youtube.com/watch?v=oMu0wsbHhzQ

2013.11.08. 22:36:58

A zsidóknak és a keresztényeknek közösek a gyökereik, párbeszédük a közös jövő kulcsa - hangsúlyozta hétfőn Ferenc pápa, aki a Vatikánban magánkihallgatáson fogadta Ronald S. Laudert, a Zsidó Világkongresszus (WJC) elnökét - adta hírül a WJC.
A pápa szerint "egy keresztény nem lehet antiszemita". "Ahhoz, hogy valaki jó keresztény legyen, meg kell értenie a zsidóság történetét és hagyományait" - tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy a zsidóknak és a keresztényeknek közösek a gyökerei, párbeszédük a kulcs egy közös jövő felépítéséhez.
A találkozó után nyilatkozva, Ronald S. Lauder dicsérte a pápa párbeszéd melletti elkötelezettségét, és azt mondta, hogy Ferenc pápa tevékenysége nemcsak a katolikus egyház újjászületését hozhatja, de új lendületet adhat a zsidósághoz fűződő viszonyának is.A WJC elnöke szerint a katolikus egyház és a zsidóság viszonya az elmúlt kétezer évben soha nem volt olyan jó, mint most.

A zsidó-keresztény párbeszéd a közös jövő kulcsa
www.origo.hu/nagyvilag/20130902-ferenc-papa-a-zsido-kereszteny-parbeszed-a-kozos-jovo-kulcsa.html

2013.11.08. 22:44:38

Shalom! – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd örömét fejezte ki a mai találkozóért, amely jó alkalom arra, hogy elmélyítsék és kiszélesítsék az első találkozást, amelyre a római zsidó közösség képviselőivel március 20-án került sor.
„Mint Róma püspöke, különösen közel érzem magam az Örök Város zsidóságához, amely azzal büszkélkedhet, hogy több mint kétezer éves folyamatos jelenlétével az egyik legősibb nyugat-európai közösség. Sok évszázada tehát a zsidó közösség és a római egyház együtt élnek városunkban” – mondta Ferenc pápa.
„Már máskor is mondtam és most szívesen megismétlem: ellentmondás, ha egy keresztény antiszemita. Egy keresztény nem lehet antiszemita!” – mondta a Szentatya utalva a keresztények zsidó gyökereire.
„Remélem, hogy itt Rómában is hozzá tudok járulni ehhez a közelséghez és barátsághoz, mint ahogy abban a kegyelemben volt részem, - mert kegyelem volt - hogy ezt tehettem a Buenos Aires-i zsidó közösséggel” – folytatta beszédét a pápa.
„Soha, sehol, semmilyen ürüggyel ne éledjen újra az antiszemitizmus!” – Ferenc pápa beszéde a római zsidó közösség vezetőihez és tagjaihoz

hu.radiovaticana.va/news/2013/10/11/

bélaybéla · http://odamondogato.blog.hu 2013.11.08. 23:30:45

Ellentmondás !

"Már máskor is mondtam és most szívesen megismétlem: ellentmondás, ha egy keresztény antiszemita."
Az még nagyobb ellentmondás, ha a szemétség ellen az antiszemitizmus kifejezés rikoltozása miatt nem lépnek fel a keresztények. Ha egy bizonyos kiválasztott népcsoporthoz tartozó szemétládák azért maradnak megnevezetlenül, mert megnevezésükkel antiszemitává válnának a megnevezők .
Ha ugyanis elég csak ellentmondani azt a szót, hogy antiszemitizmus , hogy a zsidó szemétkedők büntetlenül tovább is szemétkedhessenek, akkor én vállalom, hogy a szemét ellenében antiszemita leszek.
Nincs itt ellentmondás, mert minden dolog a maga helyére kerül: a szemét a szemétbe, az antiszemét pedig a levesbe fogyasztásra.

Temüdzsinn (törölt) 2013.11.09. 04:16:04

@bélaybéla: Előbb-utóbb ennek vége lesz. Néhány évszázadonként az emberiség megszabadul a kártevőktől.......ez a tapasztalat. Éled, ébred a világ!

2013.11.09. 07:25:30

ti pokolfajzatok!
ellene mondatok a római pápának, takarodjatok oda, ahonnan jöttetek, a pokol mélységes mély kénköves fenekére, ne rontsátok itt a levegőt!

2013.11.09. 08:46:13

Hazai viszonylatban nagyon jól érzékelhető, hogy a magyar katolikus egyház számára egyszerűen feldolgozhatatlan az az újszerű folyamat, amelyet Ferenc pápa megválasztása a Vatikánban és a világegyházban elindított. A Kádár-korszakban intézményesített kontraszelekciónak, illetve a „hanyatló Nyugat” utóbbi fél évszázadban kidolgozott teológiai eredményei elutasításának mostanra beérett a gyümölcse. A két malomkő közé szorult magyar katolikus egyház elkezd lassan őrlődni. Előbb-utóbb ugyanis mindenképpen választania kell Ferenc pápa katolicizmusa és egyházfelfogása, illetve a KDNP által megtestesített politikai hungarikum-katolicizmus között (hogy az antiszociális „nemzeti-kereszténységről” ne is beszéljünk). Annál is inkább, mivel a kettő között a távolság lassan-lassan már fényévekben mérhető. Ugyanakkor a helyzetet bonyolítja, hogy az egyház működését mindinkább az állami pénzforrások lélegeztető gépe biztosítja. Amennyiben ezt lekapcsolják, ha agyhalál nem is, de komoly működési zavarok azonnal bekövetkeznek.
Az összefüggések és a kényszerhelyzet most válnak igazán érzékelhetővé. Ferenc pápa ugyanis 2014 októberére rendkívüli lelkipásztori (pasztorális) püspöki szinódust hívott össze (ennél már csak a zsinat bír nagyobb jelentőséggel), amely a család problematikáját tárgyalja meg, és ahol vélelmezhetően téma lesz az elváltak és újraházasodottak kérdése is. Az elmúlt közel fél évszázadban csak kettő ilyen volt (1969-ben és 1985-ben). Az sem elhanyagolható véletlen, hogy a szinódus bejelentésének napján a németországi freiburgi egyházmegye is közzétette: reflexiót kezdeményez az újraházasodott elváltak szentségekhez való járulásáról. Ez természetesen mindenekelőtt a szentáldozást érinti.
Nagy kérdés, hogy a magyar katolikus egyház miképpen akar és képes ezekben a gondolkodási folyamatokban részt venni? Kommunikálja a történéseket, vagy pedig csak lereagálja és kommentálja – több-kevesebb hozzáértéssel – azokat? Feltéve, hogy a terepet nem engedi át, tehetetlensége tanúbizonyságaként, a semmiféle értékelhető teológiai tudással nem rendelkező, de kőkemény klerikális gondolkodást megtestesítő, önmagukat a „keresztény hagyomány” szakembereinek tekintő „katolikus értelmiségieknek”. Egyáltalán: rendelkezik-e a magyar katolikus egyház azzal a humán erőforrással, amely képes jelenlegi periferikus helyzetéből kimozdítani? Továbbra is passzív, halk szavú elszenvedője lesz, vagy inkább aktívabb szereplője akar lenni a történéseknek? Ezt kell végeredményben az egyházi vezetésnek eldöntenie!
(Jakab Attila)

Kényszerhelyzetben
www.egyhazforum.hu/index.php/vilag-nezet/248-kenyszerhelyzetben

2013.11.09. 09:00:16

„Az erőszakos térítés [prozelitizmus] bődületes szamárság, nincs értelme. Inkább meg kell ismerni, meg kell hallgatni egymást, igyekeznünk kell egyre jobban megismerni a körülöttünk lévő világot."

„Mindig is kisebbségben voltunk, de ma nem ez a probléma. Személyesen úgy vélem, az, hogy kisebbségben vagyunk, egyenesen erőt ad. Életet és szeretet növelő kovásznak kell lennünk. A kovász végtelenül kisebb mennyiség a megkelt tészta, a magasba szökő fák, kinyílt virágok és bőséges gyümölcsök mennyiségéhez képest. Azt hiszem, mondtam már korábban, hogy a mi célunk nem hívők toborzása [a prozelitizmus], hanem az emberek szükségleteinek, vágyainak, csalódásainak, elkeseredettségének, reményének a meghallgatása. Újra reményt kell öntenünk a fiatalokba, fel kell karolnunk az öregeket, meg kell nyílnunk a jövő felé, és árasztanunk kell a szeretetet. Szegényekként a szegények között. Be kell fogadnunk a kirekesztetteket, s hirdetnünk kell a békét. A II. vatikáni zsinat - János pápától és VI. Pál pápától ihletet merítve - úgy döntött, hogy modern szellemben tekint a jövőbe és megnyílik a modern kultúrára. A zsinati atyák tudták, hogy a modern kultúrára való megnyílás vallási ökumenizmust és a nem hívőkkel folytatott párbeszédet jelent. Azóta nagyon kevés előrelépés történt ebben az irányban. Megvan bennem az alázat és az igyekezet: szeretnék tenni ennek érdekében.”

„Így változtatom meg az egyházat”
Részletek Ferenc pápa La Repubblica-beli interjújából
www.magyarkurir.hu/hirek/igy-valtoztatom-meg-az-egyhazat

2013.11.09. 09:08:32

az emtíáj már a pápa szavait is meghamisítja!
miért nézik hülyének a zembereket?
azt hiszik, hogy nem tudunk idegen nyelveket és nem vagyunk képesek az eredeti szöveget elolvasni?!

@Kal
Az MTI hamisítása: " „A hittérítés ostobaság, értelmetlen, meg kell ismerni, meg kell hallgatni a másikat” – jegyezte meg.

Az eredeti szöveg a Magyar Kurír oldalán másképp hangzik:"„Célunk nem a prozelitizmus” (azaz erőszakos térítés), ami „egy magasztos badarság, aminek nincs értelme”, hanem, hogy „meghallgassuk az emberek szükségleteit, vágyait, csalódásait, reményeit” – nyilatkozta a lapnak a Szentatya. Ferenc pápa egy „missziós és szegény Egyház” képét vázolja a Eugenio Scalfarival folytatott beszélgetésben, amely Egyházat „800 évvel ezelőtt Szent Ferenc testesített meg."

MTI:"Arra, hogy ki a legfontosabb szent, úgy válaszolt, hogy a szenteket nem lehet osztályozni, előbb tudja felsorolni a legjobb argentínai labdarúgó játékosokat."

Magyar Kurír: "A Szentatya, az újságíró kérdésére, kedvenc szentjeiről is beszélt: Szent Pálról, Szent Ágostonról, Szent Benedekről, Aquinói Szent Tamásról, Loyolai Szent Ignácról és Assisi Szent Ferencről. Szent Pál nélkül, szerinte, nem lehet senki tudatos keresztény. Ha a felsoroltak közül is választania kell, akkor Ágoston és Ferenc áll legközelebb a szívéhez. Ugyanakkor nem tudja osztályozni a szenteket, előbb tudja felsorolni a legjobb argentin focistákat."

Az angol interjúból: "... it also concerns the Church, in fact, particularly the Church because this situation does not hurt only bodies but also souls. The Church must feel responsible for both souls and bodies."

Ferenc pápa: Semmi diszkrimináció, semmi demagógia
kereszteny.mandiner.hu/cikk/20131002_ferenc_papa_semmi_diszkriminacio_semmi_demagogia