Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Címkék

Könyvajánló: Mustó Péter, Az élet sikerülni akar bennünk. A belső ima tapasztalatairól

2013.07.05. 18:09 pacsy

musto_csendben_szuletik.jpg.png„Meditációs ima”, „keresztény meditáció”, „belső ima” – olyan szókapcsolatok ezek, amelyeknek már említése is sokakból azonnali félelmet, dühöt és ellenállást vált ki. Félelmet az eretnekségtől, dühöt a kereszténység elárulóival szemben, ellenállást a kísértésnek. Hiszen Jézus Krisztus az egyetlen megváltó, nincs szükségünk a keleti vallások szinkretista beszivárgására! Sőt, keresztény kötelességünk, hogy az igaz hitet védelmezzük démoni befolyásuk ellen!

 

Azok számára, akik mégis félre tudják tenni a negatív előítéleteiket és kiteszik magukat az olvasás kockázatának, Mustó Péter könyve új távlatokat nyílhat. Ha bizalmat szavazunk a jezsuita szerzőnek és olvasni kezdjük töredékes, olykor esetlen mondatait, ezt az összefüggő és világos – bár a szokásos teológiai racionalizmuson és a spirituális szentimentalizmuson messze túlvezető – gondolatmenetet, a tapasztalat hatására felismerhetjük: a meditáció ezen formája nem az ördögtől való. Sokkal inkább a keresztény ima- és lelkiélet elmélyülésének, egész egzisztenciánk Istennel való egyesülésünknek útja. Olyan ösvény, amely keskeny és meredek, viszont az Életre vezet.

 

„A keleti egyház szerzeteseinek imája”, „a szív imája”, „Jézusima” – ugye, így már jobban hangzik? Pedig ugyanarról van szó. Ez a könyv – mely egy kétkötetes sorozat első része – elvi és gyakorlati útmutatásaival a keresztény kontemplatív imádság, a hészükhaszta imamód titkába vezeti be az olvasót. Gyakorlatias – mert az ima: élet. Okkal reméljük, hogy számos félreértést fog eloszlatni és sokak számára nyújt majd táplálékot. Aki részesedik belőle, növekedni fog az embertárs, valamint az egy, igaz és élő Isten iránti szeretetben, tiszteletben.

 

A szerző „útitárs”; egyúttal azonban avatott vezető is a sokféle spiritualitás mai útvesztőjében. Rámutat a különbségre az önközpontú meditáció és a valódi ima között. Van mit tanulnunk tőle. Könyve olvasása üdítő, életadó, megtisztító élmény. Meghívás az önmagunktól való szabadságra, a radikális Isten felé fordulásra. És persze az imádság további gyakorlására is – mert anélkül nem megy… Kedvet csinál a lelki élethez. Örömre és ünneplésre ad okot, hogy Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya olyan embert tudhat soraiban, mint Mustó Péter, SJ.

 

38 komment

Címkék: meditáció ima könyvajánló mustó

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr475392704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

telihold83 2013.07.05. 21:51:18

Kedves Pacsy, elolvastam Mustó Péter életrajzát első nekifutásnak. Nagyon izgalmas és érdekes életrajz. Nem ismertem őt eddig, amit most tudok róla, az nagyon rokonszenves, felkeltette az érdeklődésemet a könyv. Lehet, hogy elolvasom.

türkiz 2013.07.06. 08:16:53

Felajánlanék egy pacsy által kettővel korábban ajánlott könyvet egy Jálicsért vagy egy Mustóért!!! :) Számos cég hirdet meg pénzvisszafizetési garanciát, marketing eszközként használva a kockázatmentes vásárlás ígéretét. Minden hasonló akcióra a vállalat saját szabályai érvényesek, egy azonban biztos: a fogyasztónak nem kell indokolnia elégedetlenségét a termék árának visszatérítéséhez. Na?
Már egy ideje A Szív sem olvasható teljes terjedelmében a hálón, hisz akkor ki venné meg? Hiába, "gazdaságosan" ékelődünk bele a nagy világba, ennek okán elgondolkodhatnánk, hogy nem vár-e ránk valahol egy jó kis promóciós feladat? Vagy a fogyasztó csak(!) fogyasszon? Ez meg itt a reklám helye! Azért szívesen megkérdezném, található-e kis egyházunkban olyan egyházközség/templom, ahol folyóiratok, könyvek nem csak vásárlására, de olvasására is nyújtanak lehetőséget (misszionáriusaink)? Teszem hozzá, bárkinek? (A belső körök léte előttem sem kérdéses!)
Szó-szó, érdekes ez! "Koldultál már?" Ha egy hajléktalannal találkozol, aki megszólít, haragszol, bosszankodsz, kellemetlen a számodra, ha ezt egy szerzetes teszi, odavagy a gyönyörtől. Egy ideje gondolkodom azon, hogy vajon a tevékenység vagy a tevékenységet végző határoz meg minket ítéleteinkben? -amúgy kérdésem teljességgel költői! (off)

sonáJ 2013.07.08. 12:40:19

Ha van hit, van ima. Ha nincs hit, nincs ima. Európában pusztul a hit manapság, és vele együtt a krisztusi szellem. A keresztény egyházak eddig nem voltak képesek megállítani ezt a folyamatot. Hogyan is lettek volna, amikor a mindennapi ember életét hitetlenséggel itatja át a "szórakoztató ipar" és nem látja annak értelmét, hogy elmenjen akár a vasárnapi misére? Sok múlik azon, hogy mit fog tudni tenni a következő időszakban I. Ferenc pápa, és remélhetően nem fognak elefántcsont-torony színten maradni a szerzetesek cselekvései. Szerintem, most egy kicsit félre kellene tenni a magasröptű elmélkedéseket, mint amilyen ez a könyv is.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2013.07.08. 15:27:19

Biztos hogy el fogom olvasni.
@sonáJ: "Ha van hit, van ima. Ha nincs hit, nincs ima."
Ez nekem így nagyon-nagyon le van egyszerűsítve és élére van vágva; a saját tapasztalatom nem támasztja alá a tételt.
Mustó Péter egy mérföldkő az életemben, vagy útjelző tábla, vagy hegymászókötél, vagy ki-ki használja a metaforát ami a szívének kedves; lényeg, hogy gyakorlatilag őrajta múlt, hogy a lelkigyakorlat szó milyen jelentéssel és asszociációs hálóval került bele a személyes szótáramba 1997-ben. És aztán ebből a találkozásból az lett ami.

sonáJ 2013.07.08. 15:42:21

Felicitász, a lényeg mindig egyszerű, ettől is lényeg. A lényeg lényege pedig olyan egyszerű már, hogy szavakat sem tűr. Ez nem mai igazság, ha bár sokan elfelejtették.

Jókat lehet vitázni a "belső imáról" is, de számomra nincs értékesebb ima -mert egyszerű és tiszta mint az újszületett csecsemő- annál, amit évszázadokig mondott hálából a paraszt, amikor jó volt a termés vagy amivel kérte az Égtől, hogy áldja meg az eső a termékeny földet.

2013.07.08. 15:44:18

@sonáJ:
Ugyan. Ez mindig így volt.
Sőt.
Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek óriási bajok.
:-)

telihold83 2013.07.08. 17:33:40

Kedves Pacsy, még mindig úgy gondolom, hogy jó ez a könyv és a szerző nekem tényleg nagyon szimpatikus, de kiderült, nem olvashatom el mégsem. Legalábbis most nem lehet és nekem nem lehet. Még nem tudom, hogy soha, vagy csak átmenetileg, de ez nem fontos annyira. Azért remélem, hogy követhetem majd a beszámolókat legalább itt a blogon. üdv. T.

pacsy 2013.07.09. 21:16:05

@sonáJ: "Szerintem, most egy kicsit félre kellene tenni a magasröptű elmélkedéseket, mint amilyen ez a könyv is." - ezt csak addig mondod, amig nem olvastad. ;) (qmugy a tobbivel egyetertek.)

@telihold83: "most nem lehet és nekem nem lehet" - hmm, biztos van ilyen... gondolok Rad.

sonáJ 2013.07.09. 23:49:28

@pacsy: belátom, kissé indulatosan fejeztem ki magam.

telihold83 2013.07.10. 20:36:56

@pacsy: köszönöm szépen (!!) :-) elnézést kérek a világos érthetőség hiányáért. Nem nehéz, vagy nagyon könnyű dologról van szó és nem reménytelen helyzetről, sőt.

sonáJ 2013.07.11. 16:06:35

@eichikarl: erről van szó, ez az ami hiányzik most az Egyházból, elmélkedésekből viszont van bőven. Itt élünk például nagyon sok olyan "felzárkóztatásra" váró emberrel, akik nyilvánvalóan (még ha poltikailag nem korrekt ezt kimondani) nem csak munka, hanem erkölcsi értékrend súlyos hiányban is szenvednek (vagy éppen fordítva működik ez náluk, azaz a bűnözés gyakran "menőnek"számít)... a magyar misszionáriusnak nem is kellene Kínába vagy Afrikába menni, van itthon feladat bőven... elég lenne a cigánysorokba költözni vagy a börtönökben terjeszteni a krisztusi igét. Mi akadályozza ezt meg?

2013.07.11. 17:20:40

@sonáJ:
"Szerintem, most egy kicsit félre kellene tenni a magasröptű elmélkedéseket"
"erről van szó, ez az ami hiányzik most az Egyházból, elmélkedésekből viszont van bőven."
"nem is kellene Kínába vagy Afrikába menni, van itthon feladat bőven... elég lenne a cigánysorokba költözni vagy a börtönökben terjeszteni a krisztusi igét. Mi akadályozza ezt meg?"

jó, jó ne menjél Kínába, se Afrikába, de akkor itthon hol fogod terjeszteni a krisztusi igét?
cigánysoron?
börtönökben?
és ha igen, miért nem?
Mi akadályozza ezt meg?"

2013.07.11. 18:27:29

@sonáJ:
Istennek terve van Veled, az a jócselekedet, amely Terád vár és Te nem teszed meg, senki nem fogja megtenni helyetted!

sonáJ 2013.07.11. 21:07:01

@Izrael misztériuma: mi keresztények nem szoktunk laikusként hittéríteni, esetleg a hitgyüliseknél vagy a jehova tanuiknál szokás ilyesmi, de valami miatt ők sem nagyon tolakodnak a cigánysorban vagy a börtönlakóknál és valószínűleg nem is Krisztus tanítását terjesztenék...

2013.07.11. 21:40:16

@sonáJ:
„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”
(Mk 16,15).

ez a felszólítás mindnyájunkra vonatkozik mert

"Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe!"

eichikarl 2013.07.11. 22:16:39

@sonáJ:
Azt gondolom a két dolog nem zárja ki egymást. Az "actio" és a "contemplatio" egysége sok lelkiség sajátja. Egyébként Jézusnak nem sok babér termett Názáretben, én ilyen szempontból a szabadság híve vagyok. Mindenki menjen oda, ahol úgy gondolja, hasznos lehet és a helyiek is szívesen látják. A Verbiták pl. tk. Indiából jöttek Magyarországra, hogy megszólíthassanak olyanokat, akiket más helyiek nem tudnak, vagy eddig nem próbálták.

Térítésre egyébként szerintem nincs senkinek szüksége. Csak arra, hogy "szolidaritásban" legyenek vele.
Ez az, ami valójában nehezen megy még az európai keresztény kultúrában. Túlzottan tételes erkölcs és tanítás központú minden. Jézusnál a tanítás a küldetésnek csak egy részét tette ki, az elsödleges az volt hogy az emberekkel, közöttük legyen, kifejezetten a peremhelyzetben lévökkel. Minden egyéb ez után jött.
Ez európai egyházi igehirdetés ezt nem teszi, hanem általában oktat, ha kell, ha nem. És a peremhelyzetben lévökkel nagyon érintölegesen tart csak kapcsolatot. A prioritások - mind szellemi, mind anyagi szempontból a "main streamnek" szólnak (amelyet nem a realitás, hanem a tanítás alakít ki). Még mindig sok a szócsata, vagy inkább vádbeszéd a "mai világgal/ról", és jóval kevesebb az irgalom. Jézus azt kérdezte a vaktól: mit akarszt, hogy tegyek veled. (Abban az idöben a vakról úgy tartották, hogy Isten által kirótt jogos büntetését viseli.) Vajon ki és mikor fogja megkérdezni az egyház részéröl pl. a tartós munkanélkülitöl, a gyerekét/eit egyedül nevelötöl, az elvált újra házasodottól, homoszexuálistól stb. azaz az akkori vakhoz hasonlóan megbélyegzettöl: hogy élsz, mesélj, miben segíthetek. Természetesen akármely keresztény kaphat erre hívást, mint magánember, de próbálná csak meg Jézus Krisztus egyháza nevében.
A "hivatalos" pasztorációban ezek az "elemek" nem jelennek meg, mert ugye a "tanítás szerint" nekik nem kellene lenniük - csak a valóságban éppen mégis egyre többen vannak. A nyáj meg egyre "kisdedebb" lesz, mert a különbözö rostákon egyre többen hullanak ki.
Ezt a kihívást pl. az "actio" és "contemplatio" egységével szerintem jobban föl lehetne vállalni.

sonáJ 2013.07.12. 00:06:11

@eichikarl: Ahol én élek (vidéki kisváros) Magyarországon, a katolikus pap BMW-vel furikázik s amikor felteszi a divatos napszemüvegét, a drága sportkocsijával leginkább egy egy stricire hasonlít. Nála se "akcio", se "contemplacio", de a jóember legalább nem színleli a szentséget. Azok a klerikusok viszont, akik a "kontemplacio" alibivel és üres vallásos retorika ködösítéssel elbújnak a felelősségük elől és saját országukban magukra hagynak százezreket az erkölcsi tudatlanságban... ők szánalomra méltóak.

sonáJ 2013.07.12. 00:12:19

@Izrael misztériuma: "választott nemzetség", "királyi papság", "szent nemzet", " Isten tulajdonba vett népe"? Mindennek nem sok köze van Krisztus üzenetéhez... Izraelhez viszont annál is inkább.

andronikos · http://andronikosz.blogspot.hu/ 2013.07.12. 01:08:52

@sonáJ: 'Jókat lehet vitázni a "belső imáról" is, de számomra nincs értékesebb ima -mert egyszerű és tiszta mint az újszületett csecsemő- annál, amit évszázadokig mondott hálából a paraszt, amikor jó volt a termés vagy amivel kérte az Égtől, hogy áldja meg az eső a termékeny földet.'

Nem nagyon van vita a belső ima körül - hiszen személyesen Krisztus hagyta ránk - inkább csak a köztudatban meggyökeresedett vele kapcsolatos tévhiteket kell folyamatosan kigyomlálni :)

Amit a kérő- és hálaadó imáról írsz az igaz is és fontos is, de önmagában kevés. Ennek a kérek-kapok-megköszönöm dialógusnak a fókuszában a mi önös érdekeink állnak. Fontos, hogy a földhözragadt önös érdekeinket is tudjuk őszintén Isten elé tárni.

De ez nem lehet az Istennel való személyes kapcsolatunk központi eleme! Az Istennel való párbeszédben nem dominálhatnak a mi önös érdekeink. Az érdek nélküli, őszinte, legközvetlenebb dialógus pedig a belső imával történik.

Tudta ezt a szántóvető is. Az orosz muzsik kérte is a termést Istentől, hálát is adott érte, de legfőképpen földművelés közben egész nap a Jézus-imát imádkozta magában.

2013.07.12. 08:51:03

@sonáJ:
"Mindennek nem sok köze van Krisztus üzenetéhez."
?
Ez azért erős lenne.

"Mi akadályozza ezt meg?"
Nyilván ezer dolgot fel lehetne itt sorolni, első helyen a saját mulasztásunkat persze, de talán jelentős ok lehet a contemplatio segítségével megélt/megtapasztalt élő hit hiánya is, nem?
Amúgy számos poszt született akcio-s témákban is, ez most egy belső imás.
Tényleg el kellene olvasni a könyvet.

Dr. szpahi 2013.07.12. 12:03:45

@sonáJ:

Hogy milyen nálatok a katolikus pap, az az ő dolga. Ő fog majd elszámolni a saját életével, kamatoztatott vagy eltékozolt tálentumaival az Úr előtt. Az viszont, hogy az embereknek beszéljünk Krisztusról, minden keresztény kötelessége, függetlenül attól, hogy valaki laikus-e vagy pap:

„Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom mennyei Atyám előtt. Aki azonban megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt.” (Lukács 12/8-12).

"Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!" (Máté 5/14-17)

Persze, könnyü elhárítani az Evangélium hrdetésének feladatát azzal a logikával, hogy "ezt csinálják helyettem a papok", a keresztény közösséggel való kapcsolattartást azzal, hogy "a mi papunk ilyen vagy olyan", a szegények segítésének feladatát pedig azzal, hogy "ez a szociális munkások dolga". Csak akkor szerintem jogosan tevődik fel a kérdés, hogy az illető ugyan mitől "keresztény?"

Dr. szpahi 2013.07.12. 12:10:17

@pacsy:

A kontemplatív ima nagyon fontos. Megóv attól, hogy kereszténységünk srófra felhúzottan, gépiesen működjön, mindenfajta önreflexiótól mentes legyen, hozzásegít ahhoz, hogy felülvizsgáljuk döntéseinket, cselekedeteinket, életünket. Ugyanakkor egy személyes kapcsolatot is jelent Isten és ember között.

sonáJ 2013.07.12. 12:35:15

@Dr. szpahi: Elmegyek a cigánysorba hitoktatni, Te meg eltartod a családomat, ok? Tudod, nekünk laikusoknak dolgoznunk kell mindennap, hogy legyen valami az asztalon (a mi asztalunkon és az ekklézia asztalon is)... most, hogy végre van egy tisztességes pápa, aki ráadásul nem csak imádkozik egész nap egy aranykalitkában, remélhetően Magyarországon is lesznek változások.

Dr. szpahi 2013.07.12. 12:51:31

@sonáJ:

Nem muszáj a cigánysorba kimenni, elég, ha a munkatársaidnak beszélsz Krisztusról. Így két legyet üthetsz egy csapásra: D

Amúgy, hogy Magyrországon változások legyenek, ahhoz nem(csak) új pápa kell, hanem a magyar emberek kell megváltozzanak.

fasírt 2013.07.14. 22:10:52

Az élet sikerülni akar....A könyv címe nagyon szíven ütött, éppen ezt szoktam mondani azoknak, akik nagyon nem hisznek már magukban és hozzám fordulnak segítségért. Botladozásaim között, meditációt tanulva pont ez a mondat született meg bennem. Ajánlom még Thomas Keating: Nyitott tudat Nyitott szív c. könyvét, a szerző ciszterci papként tanít kontemplációt.
Nagyon sok kereső ember talál rá a meditációra, ők csak megszólításra várnak. A keresztény meditáció is lehetne egy út, amin keresztül a közösségeinkhez kapcsolódhat az, akinek nincs olyan szerencséje, hogy "beleszületett" az egyházba.

misihanna 2013.07.15. 09:20:13

Már leszoktam arról, hogy könyvektől várjam lelki életem megváltását, de az ajánló harmadik bekezdése erősen kikezdte mostani ellenállásomat.
A belső imával kb. 10 éve küszködöm, rövidebb-hosszabb kihagyásokkal, szóval hálás vagyok minden segítségért. Érthető, hogy a szerző mit szeretne kifejezni a könyv címével, de -számomra legalábbis- ez a megfogalmazás olyan, mint egy rossz fordítás. (borzalmas)

2013.07.15. 10:10:00

A Magyar Nemzet (Jezsuita… 4.o.) beszámol arról, hogy Áder János köztársasági elnök a lelki gyógyítás terén kifejlesztett egyedülálló módszerük kidolgozásáért és előterjesztéséért kitüntette Jálics Ferenc és Mustó Péter jezsuita misszionáriusokat. A Magyar Érdemrend lovagkeresztje elismeréseket Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes adta át a múlt héten a korábban évtizedekig Latin-Amerikában szolgáló szerzeteseknek.

misihanna 2013.07.30. 01:42:06

Itt mindenki olyan egyértelműen ír a belső imáról. (Már aki arról ír). Csak nekem van vele gondom?? Aki azt írja, hogy olyan egyszerű, mint a ... az valóban gyakorolja, nemcsak random, hanem rendszeresen, minden nap fél-egy órát évek óta? Először azt gondoltam, elolvasom a könyvet, mert hátha... De ma teljesen kiakadtam, és megfogadtam, hogy soha többé belső imáról szóló könyv. Most T. Mertontól olvasom a Senki sem szigetet. Ritka jó, nem ez a tipikus fényes, szép borítós, amin már a tizedik oldalnál bealszik az ember, mert ugyanazokat a közhelyeket ismétli 90 oldalon át. Tényleg nagyon örültem neki, főnyereménynek éreztem, hogy ráakadtam. Örömem addig tartott, míg a belső imáról/vagy egyszerűbben az imáról el nem kezdett írni. Mert teljesen mást mond, mint amiket eddig olvastam a témáról, bocsánat, nem teljesen mást mond, ellentmond.
Amíg máshol az van, hogy a belső imában beszélgess Jézussal, mint a barátoddal, ő azt tartja igazi imának, ha teljesen megfeledkezel magadról, sőt még magáról az imáról is, és csak Isten van ott, őt szemléled. Oké, ezt én is szeretném, van valakinek tippje a megvalósításra? :P
Nem új szerzőket meg könyveket szeretnék, de ha van itt valaki, aki tudna segíteni, és privátban válaszolna pár kérdésemre, megköszönném. (maradjunk anonímak) Mivel én sem vagyok tök kezdő a belső imában (bár ez pontosan nem tudom, mit jelent), olyan tíz éve gyakorlom (de csak az utóbbi időben kezdtem újra minden nap, sajnos pár éven át én is csak random végeztem, ha késztetésem volt rá), így jó lenne ha aki segíteni vállalkozik, maga több éve/évtizede NAPONTA gyakorolja a belső imát.
Létrehoztam csak ennek egy mailcímet:
nikodemus@gmail.hu
Ja, személyes alkalmakat, lelkigyakorlatokat ne ajánljatok, mert egyrészt nehezen nyílok meg, ha idegenek vesznek körül, meg többször voltam "szemlélődő imaórán", kicsit kiábrándító volt. (Az atya szinte levegőt se vett, egy órán át beszélt a csendről:P)
Köszi, ha valaki segít, egy próbát megér.

pacsy 2013.08.03. 10:24:43

@fasírt: Jaj, nemrég láttam, hogy más címet adtak a könyvnek ("Csendben születik az élet"), én még kéziratban olvastam az eredetit ("Az élet sikerülni akar bennünk"). Sajnálom, mert sokkal kifejezőbb lett volna (és a könyve előszava is az eredetileg tervezett címről szó), de hát ez van... Azért a tartalom szerencsére ettől még kitűnő maradt.

eichikarl 2013.08.03. 12:35:49

@pacsy:
Aki viszont meg akarja találni ezt a mondatot: a szövegkörnyezethez adaptált formában egy ötoldalas "alapfejezetben" a könyv első negyedében rálelhet. :-)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2013.08.27. 16:06:11

Én csak egy helyzetjelentéssel jöttem vissza: ez egy NAGYON JÓ KÖNYV. :)

@misihanna: az én életemben a "belső ima" mint fogalom is bejárt egy utat, a definíciója többször is megváltozott. Vagyis, szerintem nem fogsz olyan válaszadót találni (na jó, Mustó Pétert és néhány hozzá hasonló kaliberűt kivéve ;)) aki "évtizedek óta" és "naponta" gyakorolja a "belső imát", pláne ha ahhoz a tételhez is ragaszkodsz, hogy "belső ima" cím alatt ez az illető ugyanazt csinálja évtizedek óta.

Az imádságról (nekem) ugyanúgy hámlanak (kopnak, nyúzódnak, esnek, vetkőződnek, egyszerűsödnek) le rétegek az évek alatt ahogy annyi minden másról is, és ahogy a dolgok látszólag egyszerűbbek lesznek, úgy lesznek egyre bonyolultabbak és sokrétűbbek. Na ezt jól megmondtam, de akinek nem rétege, arról nem is kell lehámlania ;) Szóval, mást ért "belső imán" egy orosz sztárec, és mást egy trappista szerzetes, és megint mást Mustó Péter, sőt, a könyveik alapján még Jálics F. és Mustó Péter sem pont ugyanazt értik rajta, bár egymástól is tanulnak, egymás fogalmait is használják, és én mindkettejük lelkigyakorlatán ugyanannak éreztem az irányt, és mégse pont ugyanaz, mert belső ima szükségszerűen személyes, és mindenkit önmaga belső lényege felé formál benne az Isten. Aztán ha valaki megkísérli közérthetően megosztani a tapasztalatot, hát sok sikert kívánok hozzá ;) (Ahogy az idő telik, egyre megdöbbentőbbnek érzem a képességet amivel Jálics meg Mustó atyák, meg egyáltalán bárki aki lelkigyakorlatot tart, ebből bármit is ÍGY szavakba tud önteni, hogy tényleg fel is lehet fogni.)
Szóval, Mustó Péter elindul a testtől, az érzésektől meg a virágoktól, és időnként kiszól a szövegből hogy "csináld úgy, ahogy tudod".
És nem számít, minek hívod, hol tartasz, meg mit hogyan definiálsz, egész más dolgok számítanak, de akkor jársz jól, ha nem sok időt töltesz értelmezéssel és intellektuális keresgéléssel.
Nekem a könyvek (ezek a könyvek) mindig arra jók, hogy lelkigyakorlatos elbeszélgetés helyett megkérdezik, hogy "mi újság van". Épp ezért, nem is úgy olvastam (ezt se), hogy elejétől végéig, hanem itt-ott egy kicsit, próbálva megválaszolni a szövegből kiszóló kérdéseket, felvetéseket, és aztán kinyitom máshol és elmélázok azon, és aztán pár hét alatt észreveszem, hogy oké, akkor tulajdonképpen elolvastam, és nem történt semmi forradalmi változás az imaéletemben, csak megnyugodtam a tételben, hogy ez az egész olyan amilyen, csinálom ahogyan tudom, és ezek szerint nem csak Jálics Ferenc főguru ;) ment át hepehupás vargabetűkön, hanem Mustó Péter főguru ;) is, és persze két példából még mindig nem általánosítunk hogy akkor mindenki 100% átmegy hepehupás vargabetűkön, csak mégis kicsit bátrabban gyanakszunk, hogy saját hepehupás vargabetűinket nem kéne akkora szigorral megítélnünk, amekkorával.
Nekem mindkettejükben az az egyik legnagyobb élmény, ahogyan dobálóznak az évtizedekkel a beszámolóikban. Marhára perspektjvába helyeződnek bizonyos kérdések, amikor egy Mustó Péter kedélyesen leírja, hogy neki ez vagy az a felismerés harminc évébe telt, vagy hogy az események egy pontján ő ezt tíz évre abbahagyta... az ember tükörbe néz a saját NAGY problémájával, hogy valami már három hete (vagy három éve) nem úgy megy ahogy szeretné, és az ilyen könyvekből meg visszaolvassa a lelkivezetői kérdést, hogy NA ÉS???!!

(Zavarjatok el a dolgomra.)

misihanna 2013.08.28. 17:01:31

@Felicitasz: Köszi, többször is elolvastam.
Igazad lehet, de hát a legnehezebb türelemmel lenni.
Pár éve egy idős atya, miután beszélgetés közben elsírtam neki, hogy annyira önérzetes vagyok és semmi alázat bennem, majdnem leharapta a fejem, hogy mit akarok én még alázatos lenni, majd életem végén elmondhatom magamról-TALÁN. Meg is nyugodtam volna ebben, ha egy másik (szintén idős) atya nem oltogatott volna ezzel egy időben azzal, hogy miért vagyok én ilyen büszke, és hol marad az alázat?! :P
Valahogy így vagyok az imádsággal is. Tudom, hogy a türelemről szól az egész, nekem meg abból van a legkevesebb.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2013.08.28. 19:29:22

@misihanna: A facebook-on terjedt egy időben egy aranyos rajz, meditáló lány volt rajta csukott szemmel, és a feje fölött a gondolatbuborékban az, hogy "come on, inner peace... I don't have all day", vagyis hogy na mi lesz már, hol a belső békesség, marhára nem érek rá egész nap itt ülni.

Az alázat kérdésében olvasd el C.S. Lewistól a Csűrcsavar leveleit. Észre fogod venni hogy hol van az kiváló rész arról, hogy miért nem érdemes azon töprengeni hogy elég alázatosak vagyunk-e. (Azt persze nem állítom, hogy én ettől abbahagytam az ezen való töprengést, csak köszönhetően a nézőpontnak kicsit kevésbé veszem komolyan magam.)

misihanna 2013.08.28. 19:53:04

@Felicitasz: Köszi, ha a kezembe akad, mindenképpen elolvasom!
süti beállítások módosítása