„A blogok, amik eretneknek neveznek? Ismerem, kik írják őket, nem olvasom” – Részletek Ferenc pápával való beszélgetésekből

2018.03.05. 14:29 Satori

blog_satori_1.jpgA „La Civiltà Cattolica” című folyóirat aktuális száma részleteket közöl olyan beszélgetésekből, amelyeket Ferenc pápa legutóbbi Dél-Amerikában tett lelkipásztori látogatása során Chilében (január 16-án) és Peruban (január 19-én) rögzítettek. A pápa jezsuita szerzetesi közösségeket látogatott meg és válaszolt az ott neki feltett kérdésekre. A hangfelvételt a folyóirat igazgatója, Antonio Spadaro atya írta át. Ezekből a beszélgetésekről közlünk most rövid válogatást.

 

Szentatya, melyek az örömei, és a főbb nehézségek, amelyekkel pápasága során találkozott?

„A pápaságom ideje leginkább nyugodt időszaknak mondható. Attól a pillanattól kezdve, hogy a konklávé alatt észrevettem, hogy mi készül – hirtelen meglepetés volt a számomra – nagy békét éreztem. És ez a béke máig sem hagyott el. Az Úr ajándéka ez, amiért hálás vagyok. És nagyon remélem, hogy nem is fogja elvenni tőlem. Az a dolog azonban, ami ugyan nem veszi el a békémet, de nagyon elszomorít, a pletyka. Nekem nem tetszenek a pletykák, elkedvetlenítenek. Gyakran megesik ez a bezárt világokban. Viszont ha ilyesmi papok vagy szerzetesek között történik, akkor az a kérdés jön fel bennem: de hát hogy lehetséges ez? Hiszen te elhagytál mindent, lemondtál arról, hogy feleséged legyen, nem nősültél meg, nem lettek gyermekeid... Hát úgy akarod végezni, mint egy pletykás vénasszony? Ó Istenem, milyen szomorú élet az ilyen!”

 

Milyen ellenállásokkal találkozott és hogyan élte meg?

„A nehézségekkel szembesülve sohasem mondom azonnal, hogy ez ’ellenállás’. Hiszen ez azt jelentené, hogy visszautastom a megkülönböztetést – márpedig ezt nem akarom megtenni. Könnyű dolog volna azt mondani, ’ez egy ellenállás’ és nem venni észre, hogy a benne lévő ellenkezésben megvan az igazságnak valamely morzsája. Ez segít nekem abban, hogy relativizáljak sok olyan dolgot, amik első pillantásra ellenállásnak látszanak, de valójában olyan reakciók, amik félreértésből fakadnak... Amikor viszont azt veszem észre, hogy tényleges ellenállásról van szó, az persze nincs ínyemre. Néhányan persze azt mondják, hogy ez normális dolog, hogy az ember szükségképpen ellenállással találkozik, ha valamit meg akar változtatni. Mindenhol megvan a híres ’de hát mindig is így csináltuk’, olyan kísértés ez, amelyet mindannyian ismerünk. A II. Vatikáni zsinat után jelentkező ellenállás – amely ma is jelen van – relativizálni, feloldani akarja a Zsinatot. Még jobban sajnálom, amikor az ellenállás szinte kampányszerűen folyik. És sajnos ilyesmit is látok. Nem tagadhatom, hogy vannak ellenállások. Látom és ismerem őket. Vannak ellenállások a tanítással szemben is. A szellemi épségem érdekében nem olvasom az úgynevezett „ellenállást” képviselő internetes oldalakat. Tudom, kik ők, ismerem ezeket a csoportokat, de nem olvasom őket, egyszerűen a szellemi épségem érdekében. Ha van valami nagyon komoly dolog, arról informálnak, hogy tudjak róla. Ezek sajnálatos dolgok, de hát tovább kell menni. Amikor ellenállást érzékelek, megpróbálok párbeszédre lépni, ha a dialógus lehetséges; de bizonyos ellenállások olyan személyektől jönnek, akik azt gondolják, hogy ők birtokolják az igaz tanítást és azzal vádolnak, hogy eretnek vagy. Amikor ezekben az illetőkben, az alapján, amit mondanak vagy írnak, nem találok lelki jóságot, én egyszerűen csak imádkozom értük. Sajnálatot és bosszúságot érzek, de nem állok meg ezeknél az érzéseknél, a szellemi épségem érdekében.”

 

„Milyen reformokban tudjuk leginkább támogatni?

„Azt hiszem, az egyik dolog, amire az Egyháznak ma leginkább szüksége van – és ez nagyon világos abban a perspektívában és azokkal a lelkipásztori ellenvetésekkel kapcsolatban, amelyek az Amoris laetitia kapcsán támadtak – a megkülönböztetés (discernimento) képessége. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy ’lehet vagy nem lehet’. Én is ezt a fajta gondolkodást kaptam a képzésem során: ’eddig lehet, innentől nem lehet”. Nem tudom, hogy emlékszel-e arra a kolumbiai jezsuitára, aki a „Collegio Massimo”-ba jött morálist tanítani; amikor a hatodik parancs tanításához ért, valaki megkockáztatta ezt a kérdést: „A jegyeseknek szabad csókolózni?”. Hogy szabad-e egymást megcsókolniuk! Értitek? És ő ezt mondta: „Igen, szabad! Semmi probléma! Csak arra van szükség, hogy egy zsebkendőt tegyenek közé’. Ez egy forma mentis (gondolkodásmód), ami jellemzi a teológia egészét. Olyan forma mentis, ami a határokra épül. Ma már látjuk a következményeit.”

 

Mit mondjuk [a Jézus Társaságában] azoknak, akik öregszenek, és maguk mögött kevesebb embert látnak?

„Számításba vesszük a fiatalok és az erők fogyatkozását, intézményes vígasztalanságba is eshetünk. Nem, ezt nem engedhetitek meg magatoknak. A vígasztalanság lefelé húz, egyfajta iszapos felület, ami beránt és keserűségre vezet, kiábrándulásra. Én azt kérdezem, hogy vajon Xavéri Szent Ferenc, azzal a kudarccal szemben, hogy maga előtt látta Kínát, de nem tudott oda belépni, vajon vígasztalanságot érzett-e. Nem, én úgy képzelem, hogy ő inkább így fordult az Úrhoz: ’Te nem akarod, tehát akkor ciao, akkor így van rendben’. Azt az utat választotta, amit felajánlottak neki és ez abban az esetben a halál volt!... De így is jól van! Mindig előre nézzetek, mint Xavéri Ferenc Kína kapujában... Isten tudja!”

 

Azt szeretném, hogy mondjon nekünk néhány szót a szexuális visszaélésekről. Nagyon foglalkoztatnak bennünket ezek a botrányok.

„Ez a legnagyobb vígasztalanság amit az Egyház átél. Ez megszégyenít bennünket, de emlékezni kell arra is, hogy a szégyen nagyon is szentignáci kegyelem. Szóval, tekintsük ezt kegyelemnek és szégyenítsük, alázzuk meg magunkat mélyen. A sebeivel együtt kell szeretnem az Egyházat... Elmesélek neked egy történetet. Argentibában március 24-e a katonai hatalomátvétel emléknapja. A diktatúrára, a desaparecidos (eltüntek)-re való emlékezés napja és a Főtér (Plaza de Mayor) ilyenkor megtelik emlékező emberekkel. Az egyik ilyen március 24-én, mikor éppen átkeltem az utcán, volt ott egy pár egy-két három éves gyermekkel, és a gyerek éppen előre szaladt. A papa pedig azt mondta neki: ’Gyere, gyere csak ide gyorsan... Vigyázz a pedofilokra!’ Micsoda szégyent éreztem! Micsoda szégyent! Nem vette észre, hogy én vagyok az érsek, csak egy pap voltam és... micsoda szégyen! Persze néha előhúznak „vígaszdíjakat” is, és valaki azt mondja: „Nézd meg a statisztikákat... a... nem tudom... 70 százaléka a pedofiloknak a családi körben van, az ismerősök között. Aztán az eddzőtermekben, az uszodákban. A katolikus papok pedofil esetei nem érik el a két százalékot, 1,6 százalék. Nem is olyan sok...’. De akkor is szörnyű, ha csak egy volna is a testvéreink közül! Mert Isten arra kente fel, hogy megszenetelje a kicsiket és a nagyokat is és ő tönkretette őket. Írtózatos! Csak meg kell hallgatni, hogy mit érez valaki, akivel visszaéltek! Látni kell őket – néha lehet róluk tudni, néha nem lehet róluk tudni –, én rendszeresen találkozom néhánnyal közülük. Nagyon kemény folyamaton mennek keresztül, egészen megsemmisülnek. Az Egyház számára nagy megaláztatás ez. Nem csak a törékenységünket mutatja, de – valljuk meg őszintén – a képmutatásunk szintjét is. Furcsa: a visszaélés jelensége néhány új és fejlődő kongregációt is érintett. Ott a visszaélés mindig egyfajta a hatalomhoz kötődő mentalitás gyümölcse, amit a gonosz gyökereitől kezdve kell gyógyítanunk. Három fokozata van a visszaélésnak, amelyek egymással összefüggenek: a hatalommal való visszaélés, a szexuális visszaélés és a gazdasági slamasztika. A pénz mindig szerepet játszik: az ördög a pénztárcán keresztül bújik be.”

 

Hogy látja, a Lélek hogyan mozgatja most az Egyházat a jövő felé?

„Vegyétek kézbe úja a II. Vatikáni zsinat Lumen gentium című dokumentumát. Ahogy a Chile-i püspökökkel beszéltem, deklerikalizációra bíztattam őket. Az evangelizációt az egyháznak, mint Isten népének kell végeznie. Azt kéri tőlünk az Úr, hogy önmagából kilépő Egyház legyünk [Ciesa in uschita], harctéri kórház... Szegény egyház a szegényekért! A szegények nem a kommunista párt egy elméleti formulája, ők az evangélium középpontjában állnak! Ebben az irányban érzem, hogy a Lélek visz bennünket. Vannak erős ellenállások, de számomra az is, hogy ilyenek jelentkeznek, annak a jele, hogy jó úton vagyunk. Különben a démon nem fáradozna azon, hogy ellenállást támasszon.”

 

(A kivonat a Corriere della Sera 2018. február 15-i előzetese alapján készült. Az egész beszélgetés magyar fordításban itt olvasható: https://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/ferenc-papa-imadkozom-azokert-akik-eretneknek-belyegeznek )

24 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr613710172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

altavista 2018.03.06. 16:29:50

Akkor már én is csatlakozom a bohózathoz egy érdekességgel :)
ateistaklub.blog.hu/2017/01/13/a_teologia_mint_babeli_zurzavar

Satori 2018.03.07. 10:09:18

Na hát akkor hadd szóljak közbe én is, ha már én jegyzem ezt a bejegyzést. Mindenekelőtt, egy baráti intés: @altavista: kérlek, ne vidd félre a témát, azaz ne "offolj". A belinkelt cikk érdekes, és a teológusok közül sokan jól tennék, ha megfontolnák, de nem venném szívesen, ha ilyen irányba menne itt a beszélgetés! Az ateista blog sajnos olyan ideologikus és (legalábbis a szó módszertani értelmében) korlátolt, hogy gyakorlatilag olvashatatlan. Ezt a műfajt máshol legalább humorosan képviselik, az legalább szórakoztató - vö. vilagnezet.blog.hu/2007/05/06/heidegger_a_nagy_semmi -, bár az érvelés színvonala ott is körülbelül ahhoz hasonlít, mikor egy általános iskolás az első számtanóra után szünetben beleolvas egy a differenciálszámításról szóló egyetemi tankönyvbe, és magabiztosan kijelenti, hogy "ez, így ahogy van, hülyeség!" Jó lenne ezt meghaladni!

Szinte elkezdtem irigykedni egy másik blogra, ahol legalább tisztességes hangnemben és színvonalon beszélgetnek: heidlgyorgy.com/2012/09/25/vigyazat-tomizmus-etienne-gilson/ (igaz, szűkebb körben).

A második intés a többiekre vonatkozik: @Petimester: @matthaios: @pacsy: A fent mondottak miatt arra kérlek, hagyjatok fel a vagdalkozással. Elfogadhatatlannak tartom, hogy egy "jezsuita bloggerek" elnevezésű felületen ne lehessen feltenni egy a pápáról pozitív hangnemben beszélő posztot, mert az első kommentek azonnal lehetetlenné teszik az értelmes párbeszédet, a beszélgetést, az érdemi véleménycserét! Vannak más internetes felületek, ahol lehet így "köpködni" - igaz, oda nem szívesen ír senki -, hát itt nem lehet. Itt érvelni lehet, ha valakinek van kedve.

altavista 2018.03.07. 11:06:21

@Satori: Bocsánat, OK!

Akkor érdemben is hozzászólok, mert egy valami mindig is érdekelt ezzel kapcsolatban. A Katolikus Egyház pedofil ügyeiről 2002-ben a Boston Globe oknyomozó cikket jelentetett meg. Ebben feltárták hogy több pedofil pap is volt abban az egyházmegyében, és az érsek is tudott az ügyekről, de mindig csak áthelyezgette a kérdéses papokat, aminek következtében újabb kiszolgáltatott fiúk váltak áldozatokká.

Az érsek ekkor Bernard Francis Law volt Bostonban, aki a botrány kipattanása után 2002-ben szépen lelécelt Rómába, és - most látom hogy decemberben halt meg - élete végéig békésen éldegélt ott. Sem II. János Pál pápa, sem Benedek, sem Ferenc pápát nem zavarta a dolog, sőt még pozíciókat is kapott.
en.wikipedia.org/wiki/Bernard_Francis_Law

Ez hogy lehet?

A 2% pedofil arány is szörnyű ha a konrkét számokat nézzük (hogy ez darabra mennyi papot jelent) de a valós százalék ennél magasabb. A Boston Globe szeirnt 6%, az alábbi cikk szerint is legalább 5.6%:
www.theguardian.com/world/2014/jul/14/pope-francis-priests-paedophiles-la-repubblica

De tegyük fel hogy a papok között ritkább a pedofília (ami szerintem nem igaz). Ez a baj? NEM kizárólag!
Ezzel az adattal el is lehet terelni a figyelmet arról a komoly problémáról, hogy az egyház bevédi a pedofilokat. Law érseket is szeretettel várták Rómában és három pápa is megfért vele (bár ugye nem ő maga volt pedofil, hanem "csak" nem tett ellene semmit sem érdemben).
Pannonhalmán is volt egy ilyen szerzetes-pap, M. atya, aki a diákok gatyájába nyúlkált. Börtönben van? Úgy tudom nem, hanem "eltanácsolták". Vagyis elmaradt a valós és komoly retorzió.
Szerintem ez szörnyű. Szóval még egyszer: nem pusztán a pedofília a baj, hanem az is ahogy ezt az Egyház "kezeli".

Satori te hogy látod ezt? Meg a pápa felelősségét, hatáskörét?

P.E. 2018.03.07. 11:22:24

@Satori: Jaj, hogy kellett ez az "atyai" határozottság. Eddig, és nem tovább, anélkül, hogy valakinek a személyes szabadsága sérülne. Tényleg vannak más blogok, ahol mindenki megtalálhatja a hozzá lélekben közelálló vitapartnereket.

altavista 2018.03.07. 11:59:28

@P.E.:
És Pacsy hova menjen szegény? Hisz ő is jezsuita, a blog egyik szerzője... :D

Pandit 2018.03.07. 12:35:52

Szívből remélem (és őszintén(!) úgy hiszem), hogy a Szentatya és az "ellenállók" az egyszerű hívek "szellemi épségét" is féltik, amikor megszólalnak vagy éppen nem szólalnak meg.
Fontos elméleti és teológiai kérdések ezek, amikről "tisztességes hangnemű" és "színvonalú" vitát is érdemes folytatni, tudom, de sokaknak mégis inkább "csak" a mindennapi életükről és hitéletükről van szó.

És már megint (itt is) a "határokról" van szó?

Petimester 2018.03.07. 13:01:56

@Satori: Azt nem értem miért lenne "vagdalkozás", "köpködés" az, ha megosztom a liturgiáért felelős vatikáni bíboros véleményét.

A poszt egyébként meg pont arról szól, hogy éppen maga a pápa nem hajlandó vitatkozni és értelmesen véleményt cserélni azokkal, akik kritizálják őt. Az látszik, hogy nincs válasza, csak a személyeskedés. És nem, itt nem agyament "bloggerek" fogalmaztak meg aggályokat, hanem bíborosok, püspökök, illetve teológus-filozófus professzorok. Kédezem: ki teszi itt lehetetlenné az értelmes vitát akkor?

altavista 2018.03.07. 14:29:17

@Satori:
"Elfogadhatatlannak tartom, hogy egy "jezsuita bloggerek" elnevezésű felületen ne lehessen feltenni egy a pápáról pozitív hangnemben beszélő posztot"

Most nekem is úgy tűnik, hogy az első kommentek egyike sem volt sem vagdalkozó, sem köpködő. Mintha azt szeretted volna hogy hadd tegyél fel a pápáról egy pozitív cikket, és ezt most épp senki ne kritizálja itt.

Megértem hogy fárasztó számodra az állandó kritika, de akkor lehet ezt a cikket nem a blogra kellett volna írnod, aminek a lényege a párbeszéd, nem?

Pacsy rendtársadat sem kímélted, aki pedig épp a pápa védelmében írt saját cikkét linkelte be ide. :)

Satori 2018.03.08. 12:23:25

@altavista: "Satori te hogy látod ezt? Meg a pápa felelősségét, hatáskörét?"

Ácsi, ácsi!

Az, hogy a papok 2%-a pedofil lenne, szerintem akkora ferdítés, ami csak bizonyos médiaorgánumok engednek meg maguknak. (De ebbe nem mennék bele, nem akarok én is csapkodni...) Én amikor fordítottam a cikket, úgy értettem, hogy a pápa azt mondja, hogy az összes esetek 2 százaléka érinti a katolikus klérust, de - megvallom - nem néztem utána.

De - hadd provokáljalak meg egy kicsit én is - ha te ezt az újságírói ferdítést/blöfföt elhitted, akkor nagyon jó eséllyel lefogadom, hogy nem vagy biológus, még kevésbé etológus, vagy kriminológus, és talán pappal sem beszéltél még személyesen életedben. Mert ez esetben érthető, hogy elrugaszkodott előítéletek alapján formálsz véleményt. Ha én vagyok az első - és ha ezt beszélgetésnek lehet itt nevezni - akkor Isten hozott! Legyünk egymás iránt tisztelettel és további jó ismerkedést az egyházi valósággal.

A pedofília témát egyébként már rég óta tárgyalják itt, ha van kedved üsd be a Jezsuita bloggerek keresőjébe és olvass bele egy két cikkbe, ami a címe alapján felkelti az érdeklődésedet.

altavista 2018.03.08. 15:23:48

@Satori:
"Én amikor fordítottam a cikket, úgy értettem, hogy a pápa azt mondja, hogy az összes esetek 2 százaléka érinti a katolikus klérust, de - megvallom - nem néztem utána."

Ezt szerintem rosszul értetted. A pápa szerint megbízható adatok tanúsítják, hogy a Katolikus Egyház papságának kb. 2%-a pedofil. Forrás: BBC
www.bbc.com/news/world-europe-28282050
Persze lehet hogy az eredeti iterjúban félreértés történt, mindenesetre úgy tűnik a pápa tényleg ezt mondta.

"Az, hogy a papok 2%-a pedofil lenne, szerintem akkora ferdítés, ami csak bizonyos médiaorgánumok engednek meg maguknak" -> Nem, ezt a kijelentést a fentiek alapján maga a pápa engedte meg magának.

"hadd provokáljalak meg egy kicsit én is "
Te tényleg provokálsz, mert csak ilyen lózungokat írtál hogy "lefogadom, hogy nem vagy biológus..." de semmi tényt, semmi konkrétumot nem írtál, ami ezt alátámasztaná. Szerintem ne a provokáció, hanem a vita irányába menjünk.

Amúgy gondolom arra utalsz, hogy nem is lehet annyi pedofil biológiailag a Földön, mint amennyi ez az 5-6% pap darabszámra. De az a helyzet hogy kijön a matek, mert ha a népesség kisebb aránya pedofil (nem tudom, mondjuk 0.1%), ez az arány a papoknál lehet magasabb, mert a papság nem az egész emberiség, hanem annak csak egy részhalmaza, ahol a pedofilok elméletben felülreprezentálódhatnak akár 5-6 %-ra is.

Úgy látszik azonban hogy nem csak elméletben, mert e szerint a kutatás szerint az USA-ban 5.6% az arány:
www.patheos.com/blogs/tippling/2017/06/30/catholic-clergy-likely-paedophiles-general-public/
A Boston Globe magazin is erre az arányra jutott, ami nem egy gagyi "médiaorgánum".

De igazad van, zárjuk le ezt a témát ha már más cikkek alatt meg lett beszélve. Bocs a részben OFF topic-ért, bár te magad utaltál a pedofil ügyekre a cikkedben.

üdv

u.i. sok papot ismerek személyesen is, többségük rendes ember, akikkel nincs semmi bajom.

Pandit 2018.03.08. 15:49:02

@altavista:
"ahol a pedofilok elméletben felülreprezentálódhatnak akár 5-6 %-ra is.
Oh, hát ha választani lehetne, hogy az emberi populációban mondjuk 0,1%-ban jelen lévő ezen betegség (ez annak számít?) hol csoportosuljon (avagy milyen csoportban reprezentálódjon felül) lehet, hogy a papokat jelölném meg. (?)
(Ezt persze nem komolyan írtam.)

Amúgy viszont könnyen lehet, hogy a pedofilok többsége(!) is rendes ember....
De igazából fogalmam sincs. Én még nem találkoztam pedofillal. "Még" pappal sem. :)

altavista 2018.03.08. 16:51:48

@Pandit: nézd, amíg Satori el sem hiszi hogy a papok 2%-a pedofil annak ellenére hogy ezt a pápa mondta (aki legalább próbál tiszta vizet önteni a pohárba), addig ne arról beszéljünk hogy amúgy a pedofilok rendes emberek-e. Először lássunk tisztán! Szerintem.

Satori 2018.03.09. 08:51:31

@altavista: "nézd, amíg Satori el sem hiszi hogy a papok 2%-a pedofil..."

Elhiszem, ha te mondod.

Az elmúlt fél órában kommenteket olvasgattam mindenféle fórumokon a témáról, és sokszor támadt az a kísértésem, hogy bemásolok ide néhányat olyan elkötelezett keresztényektől, akik szívemből szóltak. De ellenálltam a kísértésnek.

Ez olyan téma, ami mindenkit mélyen megmozgat, könnyű vele rengeteg kommentelőt is bevonni, ha akarják, majd ők megvédik az egyházat. Én sok esetet tudok, néhány érintettet személyesen is meghallgattam - a statisztikák nem kenyerem és most nincs kedvem bizonyítani azt sem, hogy milyen könnyen manipulálható műfaj.

Nézd, én sosem mondtam, hogy az egyház bűntelen volna, ahogy anyámról sem. Megvallom, viszont arra néha érzek kísértést, hogy mentegessem a bűneiket, mert az életemet tőlük kaptam. De a tények nekem is fontos dolgok - ez intellektuális becsületesség kérdése.

Üdvözöllek.

altavista 2018.03.09. 09:56:07

@Satori:
Kedves Satori,
nem nekem kell elhinned ezt, hanem a pápának, mert ezt a 2%-ot ő mondta. Tudom hogy a statisztikákkal amúgy lehet trükközni, de Ferenc pápa nyilatkozata alapján itt most nem erről van szó.

A mentegetésről: tiszta szívemből mondom, nem provokatívan, hogy szerintem ez egy nagyon veszélyes mentalitás. Például a bostoni esetben a vétkes papot Geoghan-nak hívták, aki mint kiderült egy igazi szexuális ragadozó volt (30 év alatt elkövetett zaklatásaiból 86 áldozatnak fizetett az egyház valamilyen kártérítést). Az akkor bostoni érsek, Bernard Francis Law mindig áthelyezgette más plébániákra. Valószínű ott is mentegetés volt a motiváció: az érsek féltette az egyház hírnevét, vagy ki tudja mit, de nem akarta nyíltan felvállalni a problémát. Mi lett az eredménye ennek? Újabb fiú áldozatok.
en.wikipedia.org/wiki/John_Geoghan

Ha nem nézünk szembe a tényekkel, akkor a mentegetéssel nagyon messzire juthatunk a rosszban. A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, mondja a közhely. Épp az Egyháznak ez a mentegető magatartása az, ami hátráltatja a problémával való igazi szembenézést. Mint írtam, nem pusztán a pedofilok statisztikáiról kell beszélni, hanem az Egyház hozzáállásáról is. Számomra hihetetlen hogy te is a mentegetők közé tartozol, még ha a magad számára ez egy szeretetteljes magatartásnak tűnik is.

Ezt törzsi gondolkodásnak hívjuk. Vagyis nem az számít hogy ki mit tett, hanem hogy az illető velünk van-e, a mi táborunkban, vagy azon kívül. Ez a pszichológiai attitűd az alapja az arab-izraeli konfliktusnak, a háborúknak, stb. Valahogy ezt a törzsi szemléletet nagyon nehezen tudjuk meghaladni (többes szám első személy: mi, mint emberiség), pedig kézzel fogható a szenvedés ami ebből a szemléletből fakad.

Minden kedves olvasó döntse el maga, hogy vajon az áldozatok számára mi a jobb: az ilyen ügyeket eltussolni igyekvő, egyház jó hírnevét féltő, azt megőrizni akaró „jószándékú” papok (pl. Law érsek, vagy egy kevésbé súlyos eset: a statisztikákat kétségbe vonó Satori), vagy a nyílt szembenézés, az ügy felvállalása, mint ahogy pl. Pannonhalmán is történt.

üdv

altavista 2018.03.09. 11:53:00

@Satori:
Bocs ha az előző kommentemben kicsit támadó hangnemben írtam. Megértem ha neked fontos az Egyház, mert az otthonod, de ugyanakkor ott van a másik, sötét oldal is, amiről szintén beszélni kell nyíltan és objektíven. A fenti esetek keltette kognitív disszonancia feloldása persze valóban nem könnyű, ezt megértem.

Béke

Satori 2018.03.13. 09:59:58

@altavista: Köszönöm a békülékeny hangnemet. Dolgom is volt, de meg tényleg el is ment a kedvem a kommenteléstől: a pedofília eltussolójának és a szexuális ragadozók barátjának még nem neveztek ezen a blogon. Amúgy csak arra céloztam, hogy a 2%-ot te mondtad, a pápa 1,6%-ot mondott, de ezen tényleg nem fogunk összeveszni.

Nem helyeslem Law bíboros (és vele kapcsolatban Ferenc pápa) eljárását és örülök, hogy tiszta víz került a pohárba (Németországban egyébként nagyrészt a jezsuiták önfeltáró ténykedésének következtében, nem tudom, követted-e az eseményeket...). És szívesen elismerem azt is, hogy ehhez kell a botránykeltő oknyomozó média segítsége. Viszont szenvedek attól, hogy a létrejött információs légkörben ma jóformán bárki bármikor "lepedofilezhet" egy papot és jóízűen botránkozhat a köztü(n)k állítólag 2%-os érintettségen (ahogy te is tetted). Szerintem lehet egyszerre egyetérteni a #metoo mozgalommal és helyteleníteni az egyoldalúságait vagy a negatív mellékhatásait. Én a mai media-légkörben tökéletesen eszköztelennek érzem magam a védekezésre - lám, még veled szemben is, pedig te nem is támadsz túlságosan, csak ismétled, amit mindenki. Nem hiszem, hogy törzsi szemlélet vezetne, ha csendesen megjegyzem, hogy alaphiba angyalok közösségének tekinteni az egyházat, de talán még nagyobb hiba ilyen alapon megpróbálni diszkvalifikálni és nem venni észre, hogy nagyjából egészében mégis igaza van. Számtalan társadalmi kérdésben és a szexualitást illetően is. De ez messzire vezetne és nem venném szívesen ha itt a továbbiakban csak erről lenne szó, bár efelett nincs hatalmam. (És biztos sokan bevetnék magukat; egyszerűen így vagyunk huzalozva.)

Annyit még megengedek azért magamnak, hogy idelinkeljek egy régi bejegyzést: jezsuita.blog.hu/2010/03/22/pedofilia_nem_a_colibatus_az_oka?full_commentlist=1#comments Nem mintha mindenben egyetértenék vele, de sokat kommentelték annak idején, és az első 100 kommentből sok mindent a szívemből mondtak.

(Név nélkül) csak néhány példa:

"... a dühödet megértem, de a nyelvezeted szemben áll azzal, amiről beszélsz, sértő a gyerekekre nézve. Ugyanakkor a blogunknak nem felel meg ez a stílus, szeretném, ha maradnál és tudnánk beszélgetni, de vegyél vissza kicsit a trágárkodásból, azzal nem oldasz meg semmit.

... én személy szerint az egyházzal, mint Krisztus Testével vállalok közösséget, és magával a bűnnel a Szentatya sem vállalt közösséget! Maga Jézus is elítéli a bűnt, de arra törekszik, hogy a bűnös megtérését segítse!
Ugyanakkor nehéz érzések és fájdalom van bennem. Az nekem jól esik, hogy a Pápa azt kimondja, hogy nagyon sajnálja, ami történt, mert ezt fontos kimondani. Sőt arra is biztatja az illetékeseket, hogy az igazságszolgáltatás előtt vállalják fel bűnösségüket.

De minden nehéz érzés ellenére ehhez az egyházhoz tartozom, és rengeteget kaptam ettől az egyháztól lelki világom épülésében és emberségem fejlődésében, főleg a jezsuita renden keresztül. Egyoldalú lenne enélkül látni a dolgokat!

Ezek a történések még inkább aláhúzzák az egyház törékenységét, és tudatosabb életre tanítanak engem. A Pápa hozzáállásában pedig jézusi vonásokat is találok, hiszen a bűnt elítéli, a bűnöst Isten irgalmára bízza!"

"... Szia! Pont ezt olvastam a vatikáni rádió honlapján! Vagyis, hogy megfeddi a püspököket, hogy nem jártak el az egyházjog szerint, hibát követtek el, és ki is fejezi a szégyenét is.

www.radiovaticana.org/ung/Articolo.asp?c=365966

Szóval én csak azt gondolom, hogy ezért nem kell leírni az egész egyházat. Tény, hogy ezek bűnök és nem támogatandók, de csak ezt látni az egyházból elég egyoldalú. És a sajtó nagyrésze ezt az irányt szajkózza!"

Satori 2018.03.13. 10:07:42

És tovább:

"Szerintem az egyháznak szembe kell nézni a helyzetével és elindítani a megtisztulási folyamatot. Simán lehet, hogy az átlagnál több sérült (pl. pedofil) van a papok között, épp a cölibátus "védőszárnya" alatt. Sajnos ehhez a hiányos képzés és a pszichológiai szűrő gyakorlati hiánya is hozzájárul (tisztelet a kivételnek.) Ez van.

De arra is vigyáznia kell az egyháznak (azt nem tudom, hogyan lehet), hogy a a média most kihasználja az alkalmat és megpróbálja belénk (médiafogyasztókba) sulykolni, hogy katolikus egyház = pedofília. Ez a tisztességes papok és hívők tömegeire nézve nagyon hátrányos és hazug. A jövőben várhatóak olyan "boszorkányperek" is, amikor tisztességes papokat fognak ártatlanul meghurcolni. Sajnos ez az új vértanúság a küszöbön áll.

(Gondolom ehhez a kaotikus helyzethez hozzájárul, hogy nagy különbség van az előző és a jelenlegi pápa (még XVI. Benedek - Satori) politizálása között.)"

"Kedves ..., azt tudom megerősíteni, amit a post írója már válaszolt. Ezek az ügyek (nemcsak pedofília, hanem döntően annak kezelése) nagyon fájdalmasak és nem védhetők. Szégyen gyalázat, hogy ilyenek történtek, és talán történnek is. És lehetne még sok mindent sorolni, tanításban, gyakorlatban, amikről sok-sok szó esett itt a blogon. Bennem is komolyan felmerült (kb. huszonöt éve), hogy tudatosítva, hogy sok mindennel nem értek egyet, sok mindent elítélek, szabad-e az Egyházban maradnom? A választ nekem is az adta, hogy nagyon sokat kaptam az Egyháztól (piarista tanáraimtól), nagyon sok olyan embert ismerhettem, akiket nagyra tartottam és az egyházhoz tartoztak, azt képviselték. De el tudom fogadni azt is, ha valaki sokallja a disznóságokat és a kilépés mellett dönt. (Ez a dilemma egyébként minden szervezethez tartozás esetén fennáll.) Egy hívőnek nagyon fájdalmas lehet ez a döntés, aminek nagyon nehéz következményei lehetnek, főleg, ha valakinek családja van.

Én, mint az Egyházhoz tartozó nem kívánom olyan ügyekben, amivel nem értek egyet védeni az Egyházat. Támadni sem gondolom. Ha válaszolnom kell, akkor mondom (remélem), amit a lelkiismeretem diktál."

"Viszont vannak nagyon konkrét saját tapasztalataim arról, hogy a valóságban milyen nehéz eldönteni, kivizsgálni egy ilyen esetet.

Pl. saját szemináriumi évem során volt konkrét eset, amikor az egész szemináriumban elterjedt az egyik elöljáróról, hogy homoszexuális, és molesztált is közülünk egyeseket. Azt mondtam a társaimnak: ha igaz, akkor bizonyítsuk, és rúgassuk ki, akár milyen botrány lesz is belőle, de ehhez nem elég a pletyka. És elkezdtünk utána járni. Bárkit kérdeztünk, biztosan tudta - de a biztos információjuk forrását már kevesen tudták megnevezni. Aki tudta, arra mentünk tovább. Megkérdeztük B-t, aki A-nak mondta. Aztán azt, aki B-nek mondta. És végül vagy tizedik körben eljutottunk az első forráshoz, akitől több irányba elindult az egész hír. Ő elismerte, hogy ő azzal kezdte, amikor beállítottunk hozzá, hogy neki kifejezett ajánlatot tett a tanárunk, és őt ez annyira megviselte, hogy - bár senkinek nem mert szólni miatta hivatalosan - valóban több társunknak elmesélte.

Erre rákérdeztünk, hogy konkrétan és pontosan mi is történt. És ő elmesélte, hogy az egyik tanszoba során (vagyis több tanú előtt...) az adott elöljáró mosolyogva megállt a padja mellett, a vállára tette a kezét, és megkérdezte, hogy ha ilyen jól halad az adott tárggyal, nem akar-e külön órákra is járni belőle hozzá.

Megjegyzem: más tárgyból én jártam az illetőhöz különórákra, és soha nem tapasztaltam semmi, mégcsak félreérthető gesztust sem a részéről."

Szóval árnyaltabb megközelítésre vágyom, mint amivel általában találkozom (vagy mint amilyen fentebb a tiéd is volt), így a magam részéről - valamiféle szemérmességből (ami remélem, nem cinkos bűnmentegetés) befejezettnek is tekintem a témát.

Pax

altavista 2018.03.13. 19:05:38

@Satori:
Szia,
van amiben egyetértek azzal amit írtál. Pl. hogy túl is lehet lendülni a másik irányba, és ennek lehetnek majd olyan áldozatai akiket ártatlanul megvádolnak szexuális zaklatással.

"Én a mai media-légkörben tökéletesen eszköztelennek érzem magam a védekezésre - lám, még veled szemben is, pedig te nem is támadsz túlságosan, csak ismétled, amit mindenki."

Ez alapjában mutat rá arra, amit nem értek. Tudniillik: miért kell védekezni? Illetve pontosabban: mit kell megvédeni? Ez a kérdés! Te nem zaklattál senkit, nincs rejtegetni valód, nincs mitől félned. Szerintem azért is vagy eszköztelen a védekezésre mert valójában ez az egész ügy nem érint téged (= vagyis te nem zaklattál senkit).

Feltételezem azonban, hogy azért érzed érintve magadat, mert az egész Egyházat véded és ezért okoz neked fejfájást ez az ügy. Talán az előítéletektől tartasz, hogy az emberek összekapcsolják a papokat meg a pedofíliát, hogy általánosítanak, ahogy írod is:
„De arra is vigyáznia kell az egyháznak (azt nem tudom, hogyan lehet), hogy a a média most kihasználja az alkalmat és megpróbálja belénk (médiafogyasztókba) sulykolni, hogy katolikus egyház = pedofília.”
Ez szörnyen igazságtalan dolog lenne az emberek részéről, és nem tudom mit lehet tenni ellene – főleg talán gondolkodni. De szerintem senki nem próbál meg sulykolni semmit; szerintem ha tényleg így gondolod az kicsit paranoia. Én egy 1 filmet láttam erről ami Oscar díjat is nyert, a Spotlight, ami a Bostoni újságírókról szólt akik felderítették a bostoni ügyet. Abban nem volt semmi túlkapás, semmi rágalom. Persze törést jelenthet hogy az ügy napvilágra került, de hát mégiscsak az igazság került napvilágra.

Ha egy ember köztörvényes bűncselekményt követ el, azt fel kell deríteni törvényes keretek között és a Btk. alapján büntetést kiszabni. Legalább ennyit. Ha pap volt az illető, az valóban rossz fényt vet az Egyházra, de ez nem a média hibája szerintem, hanem az adott papé, aki elkövette!

A média mindig a bűncselekményekre, a rosszra összpontosít. Ebben nincs semmi célzott egyházellenes magatartás. Minden este bemondhatnák a híradóban, hogy ma is egymillió anyuka vitte iskolába a gyerekeit, és adott nekik reggelit. De nem ezt mondják be, hanem azt hogy valaki megölte az élettársát, aki egy ember, szemben az egymillió normálissal. Szóval ez nem egyházellenesség, a média így működik.

A pedofilokat amúgy még a börtönben sem tisztelik, ez egy olyan fajta bűncselekmény ami nagyon irritáló az emberek számára. Úgy is történhetett volna a dolog, hogy a papok 1.6%-a már rabolt ki bankot, de mégsem ez a jellemző bűncselekmény. Hát, ez van.

Azt hiszem ezt a témát kiveséztük. A sok bemásolt komment arról tesz tanúságot hogy sok embernek fontos az Egyház és sok mindent kaptak tőle. Ez szép és ezt sosem vontam kétségbe.

üdv.

altavista 2018.03.13. 19:20:15

u.i.
@Satori: "Nem hiszem, hogy törzsi szemlélet vezetne, ha csendesen megjegyzem, hogy alaphiba angyalok közösségének tekinteni az egyházat"

A törzsi szemléletet nem bántásból akartam mondani, bocs. Talán úgy helyesebb és modernebb megfogalmaznom hogy az egész ügyet csak a papok szemszögéből nézed, vagyis a saját csoportod szemszögéből. A pedofíliával ártatlanul megvádolás veszélye nem csak a papokat, hanem a civli tanárokat is érinti. A híradók bűncselekmény-orientált és szenzációhajhász megközelítései nem a papok ellen lettek kihegyezve, hanem általánosan így működnek mindenkivel szemben. Stb. Szóval a törzsi szemlélet csak annyi hogy az ügy minden aspektusát a saját csoportod szemszögéből éled meg és vizsgálod.

Amúgy Ferenc pápa, akiről a cikk eredetileg szól, nagyon népszerű volt a médiában elődeihez képest. Ebből is látszik hogy az őszinte szeretetteljes tetteket a közvélemény igenis értékeli. Szóval nem a világgal van a baj, hanem a bűnözőkkel.
És most már tényleg befogom a szám. Köszönöm a beszélgetést!

hétnyolcad 2018.03.14. 12:25:25

@altavista: A híradók bűncselekmény-orientált és szenzációhajhász megközelítései nem a papok ellen lettek kihegyezve, hanem általánosan így működnek mindenkivel szemben."
Régóta motoszkál bennem egy kérdés. Ha a meleg egyesületeket is egy törzsnek tekintjük és az egyházat is, miért van az, hogy ugyanezek a híradók, az egyházon számon kérik a pedofíliát, a meleg egyesületeken meg nem?

altavista 2018.03.14. 13:34:38

@hétnyolcad: "miért van az, hogy ugyanezek a híradók, az egyházon számon kérik a pedofíliát, a meleg egyesületeken meg nem?"

Én a híradóban már hallottam olyat, hogy egy apa rendszeresen megerőszakolta a saját kiskorú nevelt lányát. Olyat is hallottam hogy állami nevelőotthonban derült fény a gondozók által elkövetett pedofíliára. Tehát szerintem nem igaz hogy "utaznának" a papok által elkövetett pedofil cselekményekre.

A kérdésfelvetésed szerintem túlságosan általánosító. Én nem érzem hogy az Egyházat igazságtalanul külön számonkéréssel illetnék. Szerintem ezt a papok és/vagy a hívek látják így, mert ha az Egyházról van szó, arra jobban figyeltek - érintettségetek okán. Ez teljesen érthető, én is pl. többet tudok a hazai történésekről mint mondjuk az argentin belpolitikáról. A személyes érintettség torzítja hogy hogyan látjuk az adott témát, hogy mit érzünk azzal kapcsolatban hogy mennyit foglalkoznak vele, stb.

Szerintem.