Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (52) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (22) ima (13) isten (19) Isten (8) jezsuita (12) jézus (11) katolikus (10) lelkiség (10) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (14) vallások (10) Címkefelhő

Árnyékos pünkösdi gondolatok – P. Vértesaljai László SJ elmélkedése

2018.05.22. 11:10 Vértesaljai László

A szentmise során van egy fölséges pillanat, mely az 1982-ben történt, immár 36 éves papszentelésem óta újból és újból fel-lelkesít, ez pedig a Lélekhívás magasztossága. A háromszor-szent Isten dicsőítése után az egyház így imádkozik: „Valóban szent vagy, Istenünk, minden szentség forrása. Kérünk, szenteld meg ezt az adományt, áraszd le rá Szentlelkedet, hogy számunkra a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és † vére legyen”.

punkosd_gyermekkel.JPG

A felszentelt pap ilyenkor kezeit a kenyér és bor fölé tárja, s a két összetett tenyér olyan, mint az Isten jelenlétét hordozó felhő- és tűzoszlop, vagy még inkább a szövetség sátra. Pontosan olyan, mint a Máriát beárnyékoló isteni kegyelem. Halljuk csak az angyalszót: „A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el” (Lk 1,35). Leszáll és beborít. A Spiritus Sanctus, a Pneuma Hagion leszáll, onnan föntről érkezik, mint az adventi harmat, mert „fölöttem” van, akire bizalommal és határtalan tisztelettel nézek fel. S ha egyszer leszáll, akkor nemcsak beborít ez az erő. Ha itt megállok és nem lépek tovább, akkor szó szerint elvesztem a fonalat, azt a történelmi szálat, amit Isten a Teremtéssel adott és Teofániáival, Isten-megnyilvánulásaival mindig tovább szőtt. A kereszténység szőttes, ha szálaira bontom és azokat bogozgatom csak, az Egészet vesztem el. Ez végzetes hiba. Másképpen: Csak ez végzetes hiba!

A Szentlélek tehát beborít, de úgy, mint az a Felhő ott a pusztában. A nyelv segít. Od-umbrábit, mondja a latin az umbra-árnyék szóval, tehát beárnyékol. A latin a görögtől vette a képet, mert a görög imígyen szól: epi-szkiászei. A szóban a szkía ugyanaz az árnyék, mint a latinban, de a görög a héberhez, pontosabban Jézus és az apostolok arámi nyelvéhez fordult és ott talált rá egy kulcsszóra. Ez pedig a latin umbra, a görög szkía jelzette Shekinah, vagyis Isten jelenlét. A láthatatlan és kimondhatatlan Isten a vándorló választott népének a vezetésére jellé lett: nappal felhő, éjjel tűz, mely leszállt rájuk, beárnyékolta, beborította őket.

Amikor a történet Máriában folytatódik és benne tetőpontjára hág, akkor Mária az angyalszó által teljesen és maradéktalanul Isten árnyékába kerül, Isten ereje borítja be, körülveszi és átjárja. Az angyalszó így folytatja Máriának: „Ezért a születendő szent is Isten fia lesz”. „Is” – halljuk, mert a Máriát beárnyékoló-beborító erő, miután átjárta őt – ettől lesz Ő kegyelemmel teljessé – átjárja a születendő Gyermeket is. A Felhő és a Felhő megszentelte Mária, kegyelmet közvetít.

Vissza a miséhez, vissza a kezeimhez! Ez a két tenyér, mely nagyon tud simogatni és időnként bogos ökölbe szorul, most Isten kifeszített sátra lesz falat fehér kenyér és kupányi bor fölött. A közepében ott lebeg a Szentlélek, kiterjesztett szárnyai árnyékot vetnek az egész oltárra és…

El kell mondanom, meg kell vallanom..! Nem szándékosan, nem egy teológiai döntés jegyében, inkább megmaradó isteni sugallatra, még inkább isteni vonzásra, a kezeim a Lélek-hívás, az Epikézis pillanatában lassan és kicsit elmozdulnak a kenyér és a bor felé, így tényleg csinálom, amit mondok, tehát „leszáll” a kéz, mígnem ünnepélyesen a kereszt jelével, lassan és finoman, áldást adok az adományokra.

Nekem minden szentmise Pünkösd, Lélek-hívás és Lélek-alászállás, Lélek-beborítás!

Ahogy ezt gondolom és írom, a gyermek megébred bennem. Becsukott szemmel emlékezem. Kicsi-kicsi vagyok, hanyatt fekszem, úgy 64 éve, fölöttem a nyitott égbolt vagy szobánk fehér mennyezete, mígnem egyszer valaki beárnyékol engem, elveszik az égbolt, a mennyezet, mert fölém hajlik Édesanyám és Édesapám. Látom az arcukat és a bennük közeljött Istent. Hát nem titok ez, ez az árnyékvilág…?

Na és akkor Pünkösd? Folytasd! Eljön az a „pentekosztészes” ötvenednap, hiszen pünkösd szóformára gyalulta a mi magyar nyelvünk az ősi görög pentekosztész, ötvened szót. Abban az emeleti teremben, tehát nem akárhol, hanem a Vacsora, az örökérvényű Testamentum-átadás helyén, nem akárki, hanem Mária, az első Pünkösdös Asszony társaságában, ugyanaz történik, mint korábban. Az az árnyékos beborítás! Most még eloszló, leszálló, tüzes lángnyelvek is kísérik. De a lényeg ugyanaz, amint az Üdvözlet eredeti angyalszava és táborhegyi Színeváltozás jelenet felhő-alászállása során: Onnan felülről, a Lélek isteni ereje beborít mindenkit. Isten beárnyékoló ereje és ez a mindenki, nos, ez a Pünkösd! És ebben az isteni jelenlétben megszentelődik minden és mindenki, aki megnyílik erre, mert erővel tölt be a Lélek.

Hát nem fölséges?! Hát nem felejthetetlen?! Hát nem pirosbetűs ünnep?! Még a másnapja is. Legalább Magyarországon! Legyen is otthon a Lélek Mária Országában! Csak tudjuk befogadni és hagyni-engedni, hogy Lélek erejében, de rajtunk keresztül, megújuljon a föld színe!  

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr1813992268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.