Mezőgazdasági, ipari, poszt-indusztriális: az emberi történelem szakaszai

2018.10.08. 10:46 Satori

Ebben a rövid írásban azt az ambiciózus célt tűztem ki, hogy ismeretterjesztő szinten elmeséljem az emberiség egész múltját, egészen a jelen pillanatig – és hogy bizonyos értelemben kulcsot adjak a jövőnk megértéséhez. Persze minden történelemírás elfogult, hiszen – bevallva vagy bevallatlanul – valamilyen értelmezési szempont szerint ragadja meg tárgyát. A magam részéről alább a felvilágosodás paradigmáját tekintem mérvadónak, bár igyekszem utalni annak keresztény kritikájára is. A leírásban jelentős részben az olasz szociológus Domenico De Masi gondolatait követem (még olyan áron is, hogy úgy látom, nyugat-központú szemlélete egyoldalú, helyenként pontatlan és további kiegészítésre szorul).

posztindusztrialis.jpg

Változások a történelemben

Az emberiség történelmét természetesen nem szabad statikusnak és minden változástól mentesnek tekinteni, hiszen fejlődés és változás mindig is létezett – ez úgymond az élet velejárója. Ám bizonyos történelmi időszakokban az élet csak folydogál a maga nyugodt medrében, míg máskor a fejlődés hirtelen felgyorsul. Ilyen krízisek, drámai átalakulások időszakában – panaszosan vagy lelkesen – ezt szoktuk mondogatni: változik a világ! Az átalakulások persze – nem mellesleg – jelentős pszichikai megterheléssel, stresszel is együtt járnak. Ezek hatására az éppen akkor élő nemzedékből sokak élete zátonyra fut, megemelkednek a válságmutató tendenciák: az öngyilkosság, a válás, az alkoholizmus stb. Sokak boldogtalansága jellemző; ugyanakkor jelentős tere nyílik a kreativitásnak is. Ilyenkor jelentős felfedezések is történnek az emberi élet minden területén.

A társadalmi evolúció során is számos szakaszon kellett átmennünk ahhoz, hogy elérjünk a mai állapotra. Hadd meséljem el ezt most a lehető legtömörebben, ad usum delphini.

posztindusztrialis-2.jpg

A mezőgazdasági forradalom

Ha egy földönkívüli, magasabb rendű intelligencia űrhajóiból megfigyelte volna Földünk, a kék bolygó felszínét, az elmúlt 100.000 évben nem sok feltűnő újdonságot tapasztalt volna. Jégkorszakok jöttek-mentek, az évszakok váltakozta a maguk rendje szerint; s az emberi faj kis létszámú csoportokban élt, alkalmazkodva környezetéhez. A kiterjedt család méretű társadalmi formáció alig-alig változtatott életmódján. Képzeletbeli megfigyelőnk számára az első furcsa, feltűnő jelenség körülbelül 7-8 ezer évvel ezelőtt következett volna be, amikor az emberek felfedezték a mezőgazdaságot. Az esemény a Közel-Keleten történt, azon a területen, amelyet ma Mezopotámiaként ismerünk. A dolog jelentőségét aligha lehet túlbecsülni: korábban az emberi közösségek életét a vadászó-gyűjtögető nomád életforma jellemezte, elődeink azonban fokozatosan rájöttek, hogy ahelyett, hogy az állatokat be is lehet fogni és fel lehet nevelni. Így vette kezdetét a pásztorkodás és az állattenyésztés, ami fokozatosan új társadalmi formációt alakított ki. Ezzel párhuzamosan zajlott annak felfedezése, hogy nem szükséges egyszerűen csak ráhagyatkoznunk a vadonban talált gyömölcsökre, magvakra és bogyókra, hanem lehetséges azok telepítése, gondozása és a föld megművelése is. Így született meg a letelepedett életforma és a mezőgazdaság. A föld- és vízrajzi körülményeknek is fontos szerepük volt: erre a felfedezésre csak alkalmas területen kerülhetett sor, nevezetesen ott, ahol két hatalmas folyó, a Tigris és az Eufrátesz, rendszeresen elárasztotta és termővé tette a földterületet.

Járulékos találmányok

Ezek a felfedezések újabb átalakulások sorának nyitottak utat. Mivel az új életforma sokkal több ember számára nyújtott megélhetést, megszülettek az első városok. A felhalmozódott tudás továbbadása újabb szükségletet teremtett: a közösségen belül megszerveződtek az első iskolák és ugaritban felfedezték az írást. Egy sor további találmány is segítette a fejlődést: feltalálták a kerekeket összekötő tengelyt, ami nagyobb távolságokra való utazást tett lehetővé és az áruk szállítását is. Megszületett a kereskedelmet és a pénzt. A gondolkodásunkat az ideák és a földrajzi környezet egyaránt formálja (ma is másként gondolkodik, más életszemlélettel rendelkezik az, aki az Alpok egy kis településén nő fel, mint az, aki a tenger mellett, vagy a sivatagban, illetve alkalmasint egy multikulturális nagyvárosban nőtt fel). Ezeknek a hatásoknak az eredményeként kibontakozott a mezőgazdasági forradalom.

Technika és ideák

Ezzel a történelemben új szakasz kezdődött. A falusias, mezőgazdaságra alapuló társadalom, amely Mezopotámiában született meg, rendkívül hosszú életűnek bizonyult és voltaképpen majd hét évezreden át, a Krisztus utáni 1700-as évek közepéig alapvető paradigmának számított. Természetesen nem volt egységes, és számos további változásnak is ki volt téve, ám lényegét tekintve igen hosszú ideig nem fejlődött tovább. A görögön, a rómaiak, a föníciaiak, a babilóniaiak és az egyiptomiak például számos fontos technikai felfedezést tettek, összességében mégsem fektettek túlságosan nagy hangsúlyt a technológiára. Szinte elérték a tudásnak azt a szintjét, amivel jóval később Galilei és Newton rendelkezett – nota bene: a babilóniai tudósok feltalálták a gőzgépet, „Héron labdáját”, ám csak játszadoztak vele, nem használták ki gyakorlati jelentőségét (nem csináltak ipari forradalmat). Vajon miért?

Tudományos körökben sokféle elmélet létezik ennek magyarázatára. Egyrészt kétségtelennek látszik, hogy elegendő munkaerő állt rendelkezésükre az öntözéses földművelés megvalósításához, tehát nem voltak gépekre utalva. A mélyebb okok között azonban alighanem az ideák, elsősorban a vallás szerepére kell hivatkoznunk. Úgy tűnik, a zsidó-keresztény kinyilatkoztatásból jön a természetnek az a szekularizált szemlélete, amely lehetővé tette, hogy a technikai találmányokat a gyakorlatban is felhasználják. Mindaddig, amíg az emberiség úgy tartotta, hogy a természet szent és vele kísérletezni az az istenekkel szemben szentségtörés, nem nyílt szabad út a lehetőségek kihasználására. Amikor azonban a természetet többé nem isteni valóságnak tekintették, csupán Isten teremtményének, a további fejlődés feltételei megteremtődtek.

Középkori „hozzáadott értékek”

Ez a mezőgazdasági-falusias társadalom tovább fejlődött és bonyolódott az idők folyamán. A technikai újításoknak továbbra is jelentős szerepük volt. Egy sor új felfedezés történt például a középkor legfényesebb időszakában, a Krisztus utáni XII-XIII. században. A városok gazdaságilag fokozatosan erősödtek, hatalmuk kifejezéseként Európa-szerte lélegzetelállító szépségű gótikus katedrálisok nőttek ki a földből. E gazdasági csoda alapjául olyan földhözragadt technológiai találmányok szolgáltak, mint az akkoriban felfedezett szügyhám, valamint a szélmalom, melyek hatékonyabbá tették a munkavégzést, egyúttal pedig rengeteg embert tehermentesített a kétkezi munkától. Az iránytű segítségével lehetővé vált a világtengereken való hajózást, a puskapor felfedezése pedig gyökeresen átalakította a középkori feudális társadalmat, hiszen megtörte a lovagság hatalmát. Ezzel nyílt meg az út a céhes ipar felé, ami a polgárság felemelkedéséhez vezetett. Nagy jelentőségük volt még olyan „apróságoknak” is, mint a szemüveg kitalálása, amely gyakorlatilag megduplázta az emberek intellektuális életét (Petrarca már lelkesen dicséri, csodálkozva, hogy hogyan is lehettünk meg eddig nélküle...) A könyvnyomtatás felfedezése pedig a humanizmus, a reneszánsz és a reformáció kibontakozását eredményezte, hiszen eszközül szolgált az új gondolatok elterjedéséhez. Az igazi, korszakalkotó fordulat azonban csak ezután következett.

posztindusztrialis-3.jpg

Az ipari forradalom

Történelmi léptékkel mérve rövid idő múltán – néhány évszázaddal elteltével – az új technikai találmányok hatására az élet mindinkább átalakult s egyre érezhetőbbé váltak a további változások szelei is. Az ideák szerepe itt is fontos. A XVII. században alkotott néhány zseniális személyiség, akik valóban forradalmi újdonságot hoztak. Galilei Itáliában, Francis Bacon Angliában, René Descartes pedig Franciaországban, majd nem sokkal később Isaac Newton ismét csak Angliában, hozzálátott annak lefektetéséhez, amit ma modern tudománynak nevezünk. Manchesterben feldübörgött az első gőzgép, ami elképzelhetetlen lendületet adott a további fejlődésnek. Ezzel kezdetét vette a második nagy szakasz az emberi társadalom életében: beléptünk a fejlődés ipari fázisába.

Felvilágosodás

Az mezőgazdasági szakaszban két nagyhatalom uralkodott isteni jogon és megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel Európa fölött: az abszolutista uralkodók és a feudális egyház. Az 1700-as évek közepén ellenük lépett fel egy maroknyi fiatal értelmiségi. Összesen talán vagy ötvenen lehettek: vagy harmincan Franciaországban (Voltaire, Diderot, Lambert), egy tucat Itáliában (Filancieri, Galiani) és néhányan Németországban is (köztük talán mind közül a legnagyobb, Immanuel Kant is). Ők a függetlennek és autonómnak tekintett szellem fegyverével vették fel a harcot. Megkérdőjelezték az uralkodó hatalmát (nota bene: a napkirályt senki sem vonhatta felelősségre: korlátlan uralma kiterjedt alattvalói életére és halálára és senkinek sem tartozott elszámlással, hiszen uralmát Istentől eredeztette). Ugyanígy kétségbe vonták az egyház spirituális egyeduralmát és világi hatalmának legitimitását is, amely az inkvizíció segítségével igyekezett biztosítani a fennálló rendet (horribile dictu, az 1700-as években is ítéltek halálra és égettek meg nyilvánosan nőket és férfiakat (papokat is!) boszorkányság vagy az ördöggel való cimborálás vádjával – ilyen idők jártak...). A felvilágosultak (Aufgeklärten) küldetéstudata a fény (lumen) terjesztésére vonatkozott. Azt hirdették, hogy az uralkodó jogait társadalmi szerződés garantálhatja, és hogy a pápa nem lehet Isten helytartója, mert vagy nem létezik, vagy nem áll közvetlen kapcsolatban a világgal, hanem megteremtése után magára hagyta azt, mint egy óraművet az órásmester.

A változás ára – és megvalósítói

Persze minden forradalomnak megvan az ára: a illuministák is üldözést szenvedtek. Voltaire-t kétszer is bebörtönözték, Diderot-t egyszer vetették fogságba, Condorse-t meg is ölték. Valóban, aligha van olyan nagy hatású, eredeti gondolat, amelyet ne üldöztek volna a történelem folyamatát – Jézus Krisztus erre a legfényesebb bizonyíték! (Persze Ő mindenestül más kategóriába tartozik és senkihez sem fogható.) A világ megváltozásáért a mérnököknek, a gondolkodóknak és a vallási zseniknek lehetünk leginkább hálásak. Talán ők járultak hozzá leginkább az emberiség fejlődéséhez. Mobiltelefonjaink, művészetünk-tudományunk, valamint spirituális értékeink valóban hozzáadnak az emberiség haladásához – és boldogulásához is.

Az ipari paradigma értékei

Az 1700-as években tehát megszületik az ipari társadalom, s ezzel kezdetét vette az emberiség fejlődésének második szakasza. Ez a társadalom már nem a mezőgazdasági termelésen alapult, nem szorult közvetlenül a falusias élet közegében megtermelt javakra. Sokkal inkább az ipari javak megtermelése került a középpontba (az automobil, a motorbicikli, a mosógép, a hűtőszekrény stb.), melyek előállítására a gyárakban került sor. Az itt végzett munka immár nem függött az évszakok és az időjárás változásaitól, mint a mezőgazdaság – a gépek saját, új ritmust teremtettek és követtek –, mindenkinek ehhez kellett alkalmazkodni. Mindez az élet felgyorsulását is magával hozta. Minél gyorsabb ütemben termeltek a gépsorok, minél nagyobb sebességgel járt a futószalag, annál magasabbá vált a gyár vagy üzem hatékonysága.

Érdemes észre vennünk, hogy a gyorsaság jelentősége újkori fenomén. Amikor még a ma is lélegzetelállító középkori templomokat építetté, senki sem bíztatta a munkásokat, hogy mihamarabb végezzetek! Az örökkévalóságnak dolgoztak, s a megrendelőt is inkább az érdekelte, hogy minél szebb legyen a végeredmény. Ha azonban ma elmegyünk New Yorkba, a felhőkarcolók alatt a járdát egyik napról a másikra feltúrják, majd újra aszfalttal burkolják: az ipari korszak gondolkodásának legfőbb kritériumai a gyorsaság, a fogyasztás és az urbanizáció.

Városiasodás

Az újkortól kezdve korábban soha nem látott népességmozgás vette kezdetét: egyszeriben embermilliók költöztek vidékről, a mezőgazdaság világából, a városokba. Robbanásszerű fejlődésről van szó: New Yorknak 1801-ben hozzávetőlegesen 60 ezer lakosa volt, 1901-ben 4 millió. Londont 1801-ben 85 ezren lakták, 1901-ben 6 millióan. Megapoliszok épültek, aminek következtében ma a föld népességének 52 százaléka városokban lakik (nota bene: Kínában jelenleg is folyik 15 gigantikus város építése, amelyekben egyenként 25 millió ember fog lakni, ami egyetlen emberöltőn belül nagyjából 200-300 millió kínai falusi ember városokba költöztetését jelenti!). Ez a változás számos további előkészítőjének bizonyult. Miről is van szó?

A munkavégzés és a fogyasztás átalakulása

A városi életforma megszervezéséhez mindenekelőtt a munka világának átalakítása vált szükségessé. Az alapvető logika a termelés és a fogyasztás növelése. Ez a fogyasztói kultúra alapja továbbá, hogy amit előállítunk, azt minél gyorsabban el kis kell fogyasztani. Az ipari társadalomban azért termelünk, hogy fogyaszthassunk, még olyan áron is, hogy nincs is rá igazán szükségünk, hiszen a növekedés csak így tartható fenn s csak így lehet munkát adni mindenkinek. A társadalmat tehát úgy szervezték meg, hogy a gazdasági termelésben részt vevőknek fizetés formájában kiosztották a megtermelt gazdagságot, azaz a nyereséget. Ám csakis azok részesülhetnek a javakból, akik hozzájárultak a megtermelésükhöz, vagyis akik dolgoznak! Nekik kell mindenki mást is eltartani. Ez az ipari forradalom és a gépesítés révén vált lehetségessé.

A részeredmények összefoglalása

Összegezve tehát: a mezőgazdasági forradalom mintegy 8 ezer évvel ezelőtt vette kezdetét, azzal, hogy a Közel-Keleten nagyobb földterületeket vontak művelés alá. Az ennek nyomán kialakult társadalom több mint 7 ezer évig tartott, mígnem felváltotta az ipari társadalom. Ez utóbbi kibontakozásához csak nagyjából kétszáz évre volt szükség: az 1700-as évek közepétől az 1900-as évek közepéig az emberi életben újra paradigmatikus jelentőségű változások következtek be. Az eddig tartó fejlődését – amely a mezőgazdasági és az ipari termelés eddig ismert hagyományos módjait jelentik – a történelem mai, új szakaszában bizonyos pontból beteljesedtek, és véget is értek. Hogy miért?  Az éles szemű megfigyelő számára világos, hogy magán az ipari társadalmon belül is az utóbbi időben hatalmas változások következtek be. Tehát az mintegy maga termelte ki azokat a változásokat, amelyek bukásához vezettek. Lássuk most ennek főbb szempontjait, legalábbis említés szerűen.

Új, jövőbe mutató trendek

Tagadhatatlan, hogy a mai világot a technológiai fejlődés hihetetlen mértékű felgyorsulása jellemzi. Mindez a munka megszervezésével, parcializálásával kapcsolatos, ami a termelői szektor már említett hatékonyságát lehetővé tette. Ez a folyamat rohamléptekkel folytatódik a robotika révén. Részben ezek következménye a globalizáció további gyorsulása. Ennek révén ma olyan térségekben állítják elő az iparcikkeket, ahol az kevesebbe kerül (nota bene: valaha a FIAT-autókat egytől egyig Torinóban gyártották; ma ugyanez a vállalat 30 ezer részegységet foglalkoztat, amelyből 20 ezer nem Európában, hanem más kontinenseken található). Ugyanilyen jelentőségű planetáris jelenség az általános tankötelezettség elterjedése, ami a népesség széles tömegeinek írni-olvasni tudását eredményezte. A technika fejlődésének egy további lényeges mellékhatása a véleményformáló tömegmédia megjelenése (újabban: digitális-technológiai formában). A fenti jelenségeket egy a történelmi léptékű gyorsító folyamat, a második világháború tette még intenzívebbé; ennek eredménye az is, hogy Európa szerte a fronttól távol maradó nők is munkába álltak. E tényezők összhatása az innováció és a fejlődés hihetetlen spirálját indította be, amiből egy a korábbitól jelentős mértékben különböző társadalom fejlődött ki. Ma ebben szakaszban tartunk, melynek első jelei nagyjából a XX. század közepén, kevesebb mint 100 éve mutatkoztak elsőként.

Néhány példa és gyakorlati következmény

Nem mindenki vette észre a változást. Akik ma is golyóstollal írnak, nem vették észre, akik számítógépen, azok igen. Akik ma is könyveket vásárolnak, nem vették észre, akik e-book-on olvasnak, észrevették. Hogy az olasz társadalmi, politikai és gazdasági életből vett példákkal éljek: az Agnelli család nem vette észre, hiszen még mindig autókat gyártanak, a Berlusconi család azonban észrevette. Ők ugyanis megalapították a Mediaset elnevezésű televíziós vállalkozást, amivel hatalmas médiabirodalmat építettek ki és megalapozták a gazdasági hatalmukat. A olasz szociológus Domenico De Massi mókás példával szemlélteti a dolgot: nagyapja orvos volt a Benevento-i provinciában és az összes megtakarított pénzéből egy kis földecskét vásárolt, amin mézet kezdett termelni. Nagyjából ezzel egyi dőben Brazíliában is élt egy nagypapa, aki nagyjából ugyanakkora összegből vett egy kis televízió-stúdiót Sao Paolo-ban. A befektetések másként térültek meg: ma a brazíliai örökös – De Massi barátja – a világ legnagyobb televíziós társaságának a tulajdonosa; míg olasz kortársa minden évben hűségesen megkapja a kiadott bérletért cserébe azt a néhány üveg mézet, ami az örökség révén megilleti az azévi termésből. Hiába, nagypapát választani tudni kell! – különösen, ha ilyen gyors ütemben változik a világ...

posztindusztrialis-4_jpg.png

Jelen idő: a poszt-indusztriális kor társadalma

Mi tehát az a korszak, amelyben mi élünk? Mely tulajdonságokkal jellemezhető? Többféle elnevezés is forgalomban van. Egyesek poszt-fordizmusnak, információs társadalomnak nevezik, mások tudásalapú társadalmat, folyékony modernitást vagy hálózati társadalmat emlegetnek. Mi az újonnan létrejött formációt jobb híján egyszerűen poszt-indusztriális társadalomnak nevezzük, ezzel arra utalva, hogy az ipari korszak társadalma után következik. Míg a mezőgazdasági falusias társadalmat a mezőgazdasági termelés jellemezte, az ipari korszakot a gyári termelés, a poszt-indusztriális társadalmat az internet, a tömegmédia, a városiasodás, a globalizáció és a többi fent említett tényező eredményeképpen egy a korábbitól lényegesen eltérő, új formában strukturálódó társadalom született meg – illetve van létrejövőben. Ennek szellemi-spirituális állapotát jól jellemzi – Freud híres könyvének címével szólva – egyfajta rossz közérzet a kultúrában. Egy mindjobban eluralkodó bizonytalanságról és orientációvesztésről van szó: nehéz immár megállapítani mi élő és mi holt, mi szép és mi csúnya, mi jó és mi rossz; sőt hovatovább azt is, ki jobb- és ki baloldali, ki férfi és ki nő stb. A jelenség vallási-teológiai (egyebek közt egyháztani) követkeményei alapos elemzést kívánnak.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr6514267401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.