Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (49) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (20) ima (13) isten (19) jezsuita (10) jézus (10) katolikus (8) lelkiség (9) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (13) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Benedek vagy Ferenc – melyikük időszerű?

2018.11.06. 15:47 pacsy

Szent Benedek vagy Szent Ferenc? Vajon milyen modellt kell az egyháznak követnie? Mi lehet számára a jövő útja a mai világban? Nemrégiben két új könyv jelent meg, amelyek nagy feltűnést keltettek és rengeteg vitát is kiváltottak, az egyház körein belül és kívül egyaránt. Jó alkalmat kínálnak hát a kérdés átgondolására.

benedek-ferenc.jpg

Benedek: az elzárkózás és belső építkezés modellje

Az egyik könyv 2017-ben Amerikában jelent meg Rod Dreher tollából, The Benedict Option [A benedeki választás] címmel. A kötet provokatív tézise, hogy a keresztényeknek a XXI. századi Egyesült Államokban ugyanúgy kell tanúságot tenniük, mint Nursiai Szent Benedeknek a VI. században: jelképesen szólva bárkát kell építeniük, amelyen átvészelhetik az szekuláris modernitás vízözönét. Visszahúzódásra van tehát szükség, hogy menedéket találjunk a kolostorok és a családok védő szárnyai alatt, s ott intenzív lelki élettel, böjttel, imádsággal és a szentírás olvasásával segítsük az örök értékeket átmentését, egy új, immár a kulturális pusztuláson túli világba. A könyv – amely a hosszú ideig előkelő helyen szerepelt a New York Times best seller-listáján – kikezdhetetlen erkölcsi integritásra és önazonosságuk minden körülmények között való megőrzésére buzdítja a keresztényeket, szemben az ellenséges világgal, amelyben úgy kell ragyogniuk, mint csillagoknak a mindenségben (vö. Fil 2,15).

Természetesen a kötet sikerét az is erősítette, hogy lehetetlen nem felismerni a már a címében is rejlő utalást XVI. Benedek pápa „választására”. Arra a feltételezett opcióra, miszerint a jövő útja az egyház biztos tanításának és „árúba nem bocsátható értékeink” (valori non negozionabili) minden kompromisszumtól mentes védelme, a védelmi sáncok mögé történő elzárkózás.


benedict-option.jpg

 

Ferenc: a nyitás és bizalom modellje a válság kezelésére

A másik nagy érdeklődésre számot tartó könyv Európában íródott: Julián Carrón, a Communione e Liberazione mozgalom jelenlegi spanyol nemzetiségű vezetője 2017-ben adta közre interjúkötetét Hol van Isten? [Dov’è Dio?] címmel. Az ő számára is az a fő kérdés, hogy hol az egyház helye a mai modern nyugati világban, e „bizonytalan” és szekularizált, „cseppfolyós” társadalomban. Ő is a Krisztussal való személyes találkozás és a mellette való elköteleződés szükségessége mellett érvel, ám a súlypontokat máshová helyezi és más irányba invitál. A könyv legizgalmasabb fejezetében Carrón a modernitás kezdeteihez megy vissza, hogy megmagyarázza a társadalom és a kereszténység között meghúzódó törésvonal eredetét. A reformációval véget ért a nyugati keresztény civilizáció egysége, Kant, Vallás a tiszta ész határain belül című könyve pedig kijelölte annak az időszaknak a határát, amelyben az „ember” és a „keresztény” még rokonértelmű szónak számított. A felvilágosodás azzal próbálta megmenteni a vallásháborúk korában az alapvető erkölcsi értékeket, hogy kizárólag racionális alapokra helyezte azokat. Kant ugyan még tudta, hogy ha az evangélium nem tanította volna az egyetemes erkölcsi törvényeket a maguk teljes tisztaságában, az értelem nem lett volna képes azokat felismerni, azonban elérkezettnek látta a pillanat, hogy azok igazságát és érvényességét „kizárólag az értelem által” bizonyítsa.

Carrón szerint az azóta eltelt két évszázad bizonyította, hogy a dolog nem így működik. Olyan értékek, amelyek korábban mindenki osztott, leszálló ágba kerültek: a személy méltósága, az élet értéke, a szolidaritás, mind-mind megkérdőjeleződtek, az utóbbi időben pedig még a demokrácia is súlyos válságba került. Magától adódik tehát a következtetés: a modernitás, amely elszakadt keresztény gyökereitől, nem volt képes megőrizni a régi értékek erejét és eredeti integritását. Ez az oka annak, hogy éppen most, a szekularizációs folyamat mélypontján, a nyilvánosság terében újra nagy erővel törhetett be a kereszténység. A humanizmus válságának légkörében maga a laikus kultúra hivatkozik rá előszeretettel és igyekszik segítségül hívni a megújuláshoz.

 

A „ferenci gyógyítás” régi-úgy paradigmája: példával vonzani

Carrón szerint azonban keresztényként nem szabad a „kárhozat földjének” tekintenünk a világot. Ezért ő az úgynevezett „ferenci gyógyítás” (cura Francesco) útja mellett teszi le a voksát. Úgy látja, ez Bergoglio pápa terápiája is. Az a felismerés, hogy ahelyett, hogy visszahúzódnánk, inkább bele kell vetnünk magunkat a világba. Persze nem akárhogyan! Fontos tudatában lennünk, hogy ennek egyetlen hatékony módja, hogy a keresztény üzenet eredetéhez, forrásaihoz fordulunk vissza. Ez pedig annyit tesz, hogy nem mint „doktrínát” (szabályok és formulák összességét) vagy puszta erkölcsi tanítást (civil vallást), esetleg egyéni ájtatosságot (magánügyet) csinálunk az evangéliumból, hanem úgy jelenítjük meg, mint örömhírt, amely a hús-vér történelemben, a konkrét élet eseményei között hat.


dovedio.jpg

A keresztények Krisztussal való találkozásra vannak meghívva és arra, hogy ennek a tapasztalatnak az erejében másokat is erre a találkozásra igyekezzenek segíteni. Jézus pedig soha nem erőszakos térítés útján közli magát, hanem „vonzás által”, ahogy Ferenc pápa is írja az Evangelii gaudium kezdetű lelkipásztori buzdításában (EG 131). Az első keresztényeket is bolondnak nézték, amiért hittek az emberek egyenlőségében, a járványok idején gyógyították a betegeket, nem kényszerítették abortuszra, hanem tisztelték a nőket és nem is ölték meg az újszülötteket. A példájuk vonzó volt és fokozatosan egyre többen kezdték őket utánozni a többségi kultúrából. „A kereszténység – mondja Carrón – végső soron irigység (invidia) által terjed: amikor látják, hogy a keresztények élete teljesebb, intenzívebb, mivel képesebb átölelni a tőlünk különbözőt és szeretik a másik embert, felgyullad a vágy, hogy nekem is így kellene élnem”.

„Ferenc pápa választása”, amely teljes egységben van és szerves összhangban áll XVI. Benedek tanítóhivatalával, valódi opciót jelent a CL mozgalom számára is, mely korábban a konzervativizmus bástyájának számított és harcosan védelmezte a „alkuba nem bocsátható értékeket” – véli Carrón. Nem véletlen, hogy a keresztény „jobboldalról” jönnek ma a legélesebb kritikusai ennek a pápaságnak. „Meg kell vallanom, hogy nem látom az okát ezeknek az állásfoglalásoknak” – szögezi le a CL vezetője. „Ferenc pápa valódi kegyelem az egyház számára a mai világban. Aki nem hiszi, hogy [az általa kijelölt irány] jelenti a gyógyulást, az még nem értette meg a betegség természetét.”

 

Ajánlott irodalom:

Rod Dreher, The Benedict Option: A Strategy for Christians in a Post-Christian World, Sentinal, New York, 2017.

Julián Carrón, Dov'è Dio? La fede cristiana al tempo della grande incertezza (Una conversazione con Andrea Tornielli), Piemme, Roma, 2017.

 

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr8214356585

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Konrád Miklós 2018.11.07. 22:34:43

Mindkettő időszerű. Benedek és Ferenc is. Ebben a sorrendben.
Kell egy tiszta, világos és szilárd alap amiről indulunk, ami Benedek öröksége és kell a kommunikációnak az a fajta személyessége ami Ferenc sajátja. Egyik a másik nélkül sánta. Ketten együtt viszont olyan erőt hordoznak, ami egészen különleges.
Lenne.

pacsy 2018.11.08. 10:16:04

Hmm… Egyetertek! A cimet kicsit bulvarositottak, en sem ilyen kizarolagosan latom a dolgot.

Legfejlebb azt a kiegeszitest tennem, hogy kontextusa is valogatja, hogy eppen mi idoszeru. Mert mondjuk egy ultraliberalis es permissziv nyugat-europai tarsadalomban nyilvan nem nagyon lehet engedni a huszonegybol (erkolcsi elvek, vilagos hatarok), mint ahogy a naci Nemetorszaggal szemben is teljes kudarc volt a liberalis protestantizmus irenizmusa.

De a Nyugattol kulonbozo kulturalis kornyezetben - es a vilag tulnyomo tobbsege ilyen (vigyazat: a katolikus vilag is!) - szabadsagra eheznek az emberek. Es arra, hogy a kulturajukat elismerjek, ertekeljek. Ott nem szuletesszabazosas, a drogfogyasztas, meg az eutanazia a problema, mint a joleti vilagban, hanem a megelhetes, hogy legyen mit enni a csaladnak. Ott meg tapasztaljak Isten gondviseleset es nyitottak az egyhazra. De nem a nyugati teologiara, amit nem ertenek. Ferenc papa ezt a vilagot ismeri es ehhez szol. Nem veletlenul olyan nepszeru - Europan kivul.

Imre Zakarias 2018.11.09. 10:11:46

Kiderül pár hónapon belül, hogy mit jelent valójában Ferenc pápasága, még azok számára is akik csupán a felszínt képesek látni. Valójában Ferenc pápa és Assisi Szent Ferenc között akkora a különbség mint az ég és a föld, de akik nem ismerték fel annak AKI VALÓJÁBAN, egy zseniális "színész", sokak romlására, mivel nincsenek tisztába az igaz hit és Evangélium lényegével. Éppen ezért az "idők jeleit" is félre ismerik és tévesen értelmezik. Sajnos a jezsuiták "elitjét" is nagyon magával ragadta a modernizmus "örvénye".

Konrád Miklós 2018.11.09. 12:53:04

Sajnos az egyházon belül is sokan úgy szemlélik a két pápát, mint egymás antitéziseit. Akik Benedeknek az egyház tanítását értelmező és bemutató, páratlan intellektusát tartják mércének, jó esetben csak legyintenek, rosszabban letennék a "trónról" Ferencet. A másik oldalon vannak a szivárványos zászlóba burkolódzó önfeledt ünneplők, akik olyan úton is látják már Ferencet járni, ahol ő bizonnyal nem jár. Ezek a testvérek mélyen hallgatnak, vagy szörnyülködve rázzák a fejüket, ha Benedek szóba kerül. És persze a két véglet között számos látásmód, amit még jobban árnyal a kommentben kiegészített területi differenciálódás.
Kétségtelen, hogy a két ember két útnak érzékelhető, hiszen eltérő habitusok, eltérő hangsúlyok és hát tudjuk, olyan témák is asztalon vannak most, ami eddig nem képezte, nem képezhette vita tárgyát. Mégis azt gondolom, hogy azért kapta az egyház ezt a két nagyszerű embert, hogy gazdagodjon általa és okosan integrálja életébe mindazt, ami bennük kimagasló érték. Így, csak így jutunk előbbre és közelebb az igazsághoz, aminek elviselésére tudjuk nem vagyunk elég erősek.
Ehhez nyilván időre lesz szükség és persze a ma sokszor emlegetett, másikra való "nyitottságra", Isten és egymás iránti bizalomra. És sok-sok párbeszédre.
"Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból." 1Kor 12.14

pacsy 2018.11.09. 16:33:35

@Konrád Miklós: Igen, teljesen egyetertek!
Tiszteletremelto XII. Piusz (papasaga: 1939-58) es Szent XXIII. Janos (papasaga: 1958-63) habitusa es teologiai latasmodja kozott is volt ekkora kulonbseg, csak arra mar senki sem emlekszik...
Az egyhaz pedig szepen ment tovabb - es ma is viragzik.

@Imre Zakarias: Nem illik szidni a jezsuitakat a sajat blogjukon (es a blogszabalyzat erteleben nem is szabad).

Hermes the God in Yellow 2018.11.13. 10:21:30

a lényeget tekintve tényleg ugyanolyanok:

www.washingtonpost.com/religion/2018/11/12/vatican-asks-us-bishops-not-vote-sexual-abuse-proposals-they-planned/?utm_term=.01664e2f357d

azért Ratzingert sokkal egyenesebb karakternek tartottam. nem próbált mindenáron tetszeni, nem adta ki magát másnak, mint aki.