Jezsuiták

PÁRBESZÉDBEN

Facebook

Címkék

boldogság (8) egyház (49) európa (8) ferencpápa (9) gondolat (9) gondolatébresztő (17) hit (20) ima (13) isten (19) jezsuita (10) jézus (10) katolikus (8) lelkiség (9) orbán (9) pápa (19) politika (25) szabadság (9) szeretet (12) társadalom (10) tudomány (11) vallás (13) vallások (10) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

Katolikus spiritualitás és szemlélődő ima

2018.11.08. 17:47 pacsy

Alább a magyar jezsuita Jálics Ferenc egyik írását adjuk közre. A világ egyik ma élő legjelentősebb lelki tanítója, több mint húszezer embernek adott személyesen kísért lelkigyakorlatot. Írása az imaélet fejlődéséről szól, ezt a jelenséget az egyház szemlélődő imahagyományának folyamába állítja

jalics.jpg

Jálics atya 1927-ben született. Apja kívánságára katonai pályára lépett, hadapród iskolába iratkozott. A második világháború után Németországban élt menekültként. 1946-ban tért vissza Magyarországra és az érettségi után belépett a Jézus Társaságába (Jezsuita rend). Két év múlva újra el kellett hagynia Magyarországot, először Németországban, majd Belgiumban tanult és dolgozott. 1956-ban a rend Chilébe, majd egy év múlva Argentínába küldte, ahol teológiát tanult. 1959-ben szentelték pappá. Egy évtizedes egyetemi oktatói munka után, a hetvenes évek elején néhány társával együtt egy nyomornegyedbe költözött, hogy megossza életét az ott élőkkel. 1976-ban egy szélsőjobboldali katonai csoport elfogta és öt hónapon keresztül ismeretlen helyen fogságban tartotta, megbilincselve, bekötött szemmel. Szabadulása után, 1977-ben az Egyesült Államokba ment, egy évvel később újra áttelepült Európába: Németországban alapított lelkigyakorlatos házat (Gries, Oberfranken). Itt 29 éven keresztül működött, s mivel az intézményt egész évben telt házzal (30-35 fős csoportokkal) üzemelt, több mint húszezer embernek adott személyesen kísért lelkigyakorlatot. Ma 91 évesen Budapesten él egy idősek otthonában. (A forrásközlés minősége érdekében a szövegen helyenként nyelvhelyességi szempontból változtattam.)

 

Bensőnkből rendeződik az életünk. Onnan lesz mindennek értelme és egysége. Aki elveszettnek érzi magát, csak bensejébe kell hogy találjon. Minden megvilágosodik számára és önmagává lehet.

Minden, ami történik, azért történik, hogy közvetlen úton érjünk Istenhez.

Az élet szép.

Az egyszerű szemlélés az út.

 

Szent Ignác Lelkigyakorlatainak szemlélődő szakasza és a Jézus-ima (III. rész)

Jálics Ferenc, Gries (Oberfranken)

E cikk előző két részében bemutattam, hogyan vezeti be Szent Ignác a Lelkigyakorlatokban a Jézus életéről való elmélkedés után a lelkigyakorlatoknak egy egészen új szakaszát. Új célokat határoz meg és új imamódot javasol, hogy bevezessen a szemlélődő imába.[1]

Ebben a cikkben azt szeretném megmutatni, mi köti össze Ignácot Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János imáról szóló tanításával, és mi válik ezáltal láthatóvá a szemlélődésből általában, ill. a szemlélődésből a [szentignáci] Lelkigyakorlatokban.

Azáltal, hogy Avilai Szent Terézt és Keresztes Szent Jánost egyházdoktorrá avatta, az Egyház különösen is nagyra becsülte tanításukat. Azóta a szerzők, akik az imádság útjáról írtak, többnyire az ő tanításukra támaszodtak. Ennélfogva e két szent fejtegetései fundamentumnak tekinthetők, amelyek az Egyház imáról szóló tanításához tartoznak.

Az ima útjának leírásában, jelentéktelen eltérésektől eltekintve, A. Tanquerey kézikönyvét követjük, mely véleményem szerint az ima útjának legjobb és legalaposabb leírása német nyelven.[2]

Az ima a lélek áhitatteljes felemelése Istenhez.[3] Az előrelépést az Istennel való egyre fokozódó közvetlenség jelenti. Nyolc lépcsőfokot lehet megkülönböztetni benne. Ezeket a lépcsőket azonban nem úgy kell elképzelni, hogy azok ugrásszerűen a következő, magasabb fokra vezetnek. Az ima súlypontja lassan tolódik egyik fokról a másikra. De valóban eltolódik.

Az egyes fokok leírásánál utalok arra, hol mutatja be Ignác ezeket az imamódokat a Lelkigyakorlatokban.

 

Az ima útjának nyolc lépcsője

 

Az ima útjának nyolc lépcsője két csoportra oszlik. Az első négy fokot Aktív, a négy következő fokot Passzív Imának[4] nevezhetjük. Ez az elnevezés arra utal, hogy az első az embertől indul ki, míg a másodikat Isten viszi véghez.

 

1. Az első lépcső az Ajakima.

Leírása. Az ima első és legegyszerűbb foka az Ajakima. Előre megfogalmazott imák elmondását jelenti, mint pl. a Miatyánk, az üdvözlégy, a Rózsafűzér vagy más hasonló imádságok.[5] A figyelem a szöveg értelmére irányul. Az imádkozó, aki Istenhez szól, saját szavaiként mondja ki őket. Ennek az imának előnyei: közel áll az emberhez, annyira természetes, hogy élete végéig gyakorolhatja és nagyon könnyen végezheti közösségben is.

Tisztulás. Minden imamód rendelkezik a tisztulásnak egy sajátos fajtájával. Ezen és a következő fokon erkölcsi tisztulás megy végbe. A szent szövegek általi Istenhez fordulás teljesen természetes módon szembesít bennünket a cselekedeteinkben rejló durva ellentmondásokkal és arra ösztönöz, hogy változtassunk rajtuk. Ebben áll a tisztulás.

Útmutatás. Az ajakima esetén egyszerű. A kezdők imája ez, és olyan ima, mely gyakran képezi bevezetését és lezárását egyéb imamódoknak. Érdemes az önátadás, a szolgálatkészség és az imádás szövegeit ajánlani, azok helyett, melyek csak kéréseket tartalmaznak.[6]

A Lelkigyakorlatok. Ignác értékeli az ajakimákat és különösen az elmélkedések elején és végén ajánlja őket: Miatyánkot, Üdvözlégyet, Hiszekegyet, Krisztus Lelkét, Salve Reginát és másokat.[7]

 

2. A második lépcső az Elmélkedés.[8]

Az „elmélkedő ima” elnevezéssel általában az ima másdik és harmadik fokát jelölik: az inkább értelmi síkon mozgó Elmélkedést és az Érzelmi imát. Tanquerey nem tesz különbséget az elmélkedés és az elmélkedő ima között (Besinnung und Betrachtung). A Jézus életén való elmélkedés mégis sokkal mélyebben érinti a szívünket, mint egy túlnyomórészt „társalgó” (diszkurzív) ima.

Leírása. Az elmélkedés súlypontja az eszmét cserérő gondolkodáson, a megfontolásokon és az egyéni életre való alkalmazáson van, melyek szándékokban nyilvánulnak meg. Istennel való rövid párbeszéddel végződik.

Tisztulás. Az elmélkedésben folytatódik az erkölcsi tisztulás, mely az ajakimánál megkezdődött. Intenzívebb lesz, mint előbb, mert a megfontolások közvetlenebbül szembesítenek minket rendetlen szokásainkkal és az eltökélt szándékok intenzívebb tisztulást eredményeznek, mint az Ajakima esetében.

Útmutatás. Azon embereknél, akik csupán ajakimát végeznek, meg lehet vizsgálni, vajon érettek-e arra, hogy megnyíljanak az elmélkedésre. Ebben az esetben meg lehet őket ismertetni a lelkiismeretvizsgálattal vagy eléjük lehet tárni a hit alapigazságaiból néhányat. Kérdéseket lehet nekik feltenni vagy elmélkedési anyagot adni, mely az elmélkedő imára ösztönzi őket. Végül rá lehet őket vezetni, hogy fogalmazzanak meg elhatározásokat és Jézus Krisztussal vagy az Atyával foytassanak rövid beszélgetést.

A lelkigyakorlatok. Ignác az elmélkedéshez a lelkiismeretvizsgálatban (Lgy 24-44),[9] a tízparancsról való gondolkodásban (Lgy 18,5) és az első hét elmélkedéseiben (Lgy 50-tól és 238-248) vezet. Erre az imára a lelkek megkülönböztetésének szabályai vonatkoznak az első hétről (Lgy 313-327), a harmadik döntési szakasz (Lgy 177) és az ima első módja (Lgy 238-248). Olyan lelkigyakorlatozóból indul ki, aki még súlyos bűnökkel viaskodik. Világos megfontolásokkal kell rá hatni. A háttér a kinyilatkoztatás, de Ignác magukat a szentírási szövegeket még nem adja a lelkigyakorlatozó kezébe. Először a megfontolások által kell belátásra térnie.

 

3. A harmadik lépcső az Érzelmi Ima.[10]

Leírása. Az imádkozónál, aki hosszabb ideje gyakorolja az elmélkedést, az ima súlypontja lépésről lépésre áttevődik az értelemről az érzelemre és az érzésekre. Egyszerűen szólva a fejről a szívre. Ez a fejlődés lassan zajlik. Aki rendszeresen elmélkedik, megfigyelheti önmagán, hogy kezdetben az imaidő nagyobb részét mérlegelései és megfontolásai teszik ki. Az Úrral való rövid párbeszéd megjelenik ugyan, de csak futólag. Idővel megfontolásai rövidebb ideig tartanak. A szövegek lassacskán személyesebben érintik. Megtalálja az utat a Szentírás szövegeihez. Figyelme többet időzik Istennel kapcsolatos mély örömeinél és fájdalmainál. Negatív érzései is felmerülnek ima közben. A múlt érzetei is feltámadnak. Megbeszéli azokat Jézus Krisztussal ill. Istennel. Istennel folytatott párbeszéde hosszabb és személyesebb lesz. Elmélkedése Érzelmi Imává fejlődött. Magának az Érzelmi Imának a területén belül is megfigyelhető fejlődés. Az imádkozó állhat eleinte inkább negatív érzelmek hatása alatt, később olyanoké alatt, amelyeket inkább a hódolat jellemez, mint például: bánat, hála, bizalom, szeretet, remény, imádás, dicséret és más hasonló érzületek.

Tisztulás. Az Érzelmi Imának a pszichikai-vallási tisztulás a velejárója. Mélyebbre megy, mint az elmélkedések okozta tisztulás, mivel érzéseink és cselekedeteink motivációiba nyerhetünk mélyebb betekintést általa. Korlátaink jobban tudatosulnak és mélyebben vezetnek érzéseink gyökereihez. Múltunk terheltségeit érinti. Az életünkben végbemenő változások iránti igényt immáron nem pusztán eszmei okoskodások, hanem a megétérés, a bánat vagy a hála érzései szorgalmazzák.

Útmutatás. Különösen azokat az embereket, akik nagyon racionálisan gondolkodnak és sokat töprengenek, arra lehetne ill. kellene buzdítani, hogy az imáikat inkább a szívükkel mint a fejükkel végezzék. A Jézus életén való elmélkedések többnyire ehhez az imához vezetnek. Vannak azonban más módok is, melyek az Érzelmi Ima elsajátítását nagyban segítik, mint pl. a bibliodráma, festés, karizmatikus ima és egyebek.

A Lelkigyakorlatok. A Jézus életéről való elmélkedések helyezkednek el ezen a területen (Lgy 91-229, 261-362). Különös jelentőségük, hogy bevezessenek Krisztus követésébe és megerősítsenek abban. Az Érzelmi Imához a második döntési szakasz (Lgy 176), a lelkek megkülönböztetése a második héten (Lgy 328-336) és az ima második fajtája (Lgy 249-257) tartozik.

 

4. A negyedik lépcső az Egyszerű Ima,[11] melyet aktív kontemplációnak vagy aktív szemlélésnek is szoktak nevezni.

Leírása. Az újdonság az Egyszerű Imában – amint a neve is mondja – az egyszerűség. Az érzelmek sokfélesége egyetlen alapérzelemben vagy alapmagatartásban kristályosodik ki. A többi érzés nem marad távol, hanem ebben az egyben fonódik össze. Az imádkozó jobban magába mélyed és így olyan területre ér, ahol még minden érzelme gyökerében egy. Hát nem érthető, ha két egymást szerető ember gyakran ugyanazt ismételgeti egymásnak? Alapjában véve a legtöbb embernél majdnem ugyanarról az érzésről vagy alapmagatartásról van szó.

Csak az egyik odaadásnak nevezi, a másik szeretetnek vagy imádásnak. Megint mások hitről beszélnek vagy Isten előtti békéről. Ez az Egyszerű Ima. Az ima súlypontja a sokféleségről az egyszerűségre tevődött.

Tisztulás. Továbbra is a pszichikai-vallási területen helyezkedik el. Cselekvő tisztulás, mert bár a kegyelem támogatásával, mégis az ember által megy végbe. Sokkal nagyobb belső csendben történik, mint ahogy azt az Érzelmi Imánál láttuk. A csend azonban nagyon sok rendetlenséget juttat el a tudatig. Még ha nyugalmasabban is történik, az Egyszerű Ima tisztulása intenzívebb, mint az Érzelmi Imáé. Meg kell azonban jegyezni, hogy a belső sötétségek blokkolódásához is vezethet, ha az imádkozó pszichikailag nagyon terhelt.

Útmutatás. A súlypont átkerülése az érzelmek sokféleségéről inkább Istenre magára, ebben az esetben magától bekövetkezik. Ugyancsak hajlamosak vagyunk azonban érzelmi életünkben arra, hogy mindig újabb elemzésekkel foglalkozzunk. Nagyon ajánlatos tehát folytonosan emlékezni, hogy az ima értelme nem az önelemzés, hanem a Jézus Krisztussal, illetve más isteni személyekkel való kapcsolat. Isten egyszerű. Sok szó, gondolat, elképzelés és érzelmi problematika megszűnik, ha az imádkozó Istent magát és nem Isten ajándékait keresi.

A lelkigyakorlatokban az érzések használata áll közel ehhez az imához (Lgy 121-126). Túl nagy azonban még a sokféleség bennük. Tanquerey még az érzelmes imához sorolja.[12] Az ima második módját szintén az Egyszerű Ima ihlette (Lgy 249-257).

 

5. Fordulat az Aktív Imától a Passzív Imára.

A Passzív Imát Belénköntött szemlélődésnek, Misztikának vagy Kontemplációnak is nevezik.[13]

Az Egyszerű Imával véget ér annak az imának a fejlődése, melyet az ember a kegyelem segítségével maga elérhet. Ha a fejlődés tovább kell hogy menjen, Istennek magának szükséges kezdeményeznie. Így tehát a következő lépcső már a Passzív Imához, vagy a Belénköntött Szemlélődéshez tartozik. Eddig az ember maga végezte az imát. Bizonyosan mindez a kegyelem kiáradó támogatásával történt, mely az ember fáradozását felébresztette és hordozta. Most azonban Isten maga lesz cselekvővé. Az ember beleegyezését adja. Belehelyezkedhet ebbe az új imamódba, de nem idézheti elő. Ez a kegyelem befelé fordulásból áll és az Isten közvetlen jelenléte iránti vágyban nyer kifejeződést. Az imában felfedezi a csendet.

Ennek a Passzív Imának, vagy a tulajdonképpeni Kontemplációnak, csakúgy, mint az Aktív Imának, négy lépcsője van.

 

6. Az ötödik lépcső elnevezései: Nyugalmi Ima vagy az Összeszedettség Imája.[14]

Leírása. Avilai Szent Teréz ezt az imát a Belső várkastély negyedik lakásában tárgyalja.[15] Az imádkozó szükségét érzi a csendnek, és vágyik arra, hogy befelé forduljon. Mintegy magától történik mindez. A sokféleségtől az egyzerűség felé való haladás, mely az Egyszerű Imában megkezdődött, folytatódik. Egyetlen szó, Isten neve, elegendő. Az okoskodó gondolkodás lehetetlenné válik, vagy kezdetben szinte lehetetlenné. Képek és elképzelésekkel való törődés már nem vonzanak, zavarként jelentkeznek csupán. A belső csend intenzívebbé válik. A lelkigyakorlatozó már nem szeretne az ima alatt megmozdulni. Az Isten jelenlétében való időzés utáni vágy megnő. A szórakozottság még nem szűnik teljesen, mégis úgy tűnik, hogy a figyelem folyamatos. Isten magához vonta az imádkozó akaratát. Teréz azt mondja, hogy Isten az akaratát felfüggesztette. Az értelem azonban szabad marad. Ezért jelentkeznek még szórakozottságok. A Nyugalmi Ima kegyelme olyan finoman kezdődik, hogy az imádkozó eleinte nem is veszi észre.

Tisztulás. Ezen idő alatt az ember az érzékek sötét éjszakáján megy át (Keresztes Szent János).[16] Passzív tisztulás ez. Az imádkozó szenvedésével és beleegyezésével, de maga az Úr által történik. Emiatt sokkal mélyebb is, mint az előző lépcsők pszichikai-vallási tisztulása. A csend jóval mélyebb sötétségek tudatára ébreszti az imádkozót, mint az Érzelmi Imánál történt fáradozások esetében. A csendben maga a Szentlélek működik.

Útmutatás. Az Összeszedettség Imájára való oktatás folyamán meg kell mutatni, hogyan hozza az ember nyugalmi állapotba a testét, hogyan adja át magát Isten akaratának, miközben semmit sem akar elérni, hogyan hagyja figyelmen kívül a gondolatait és elképzeléseit anélkül, hogy le akarná küzdeni őket, és hogyan tanulja meg személni és elszenvedni az érzéseket, melyek a csendben tudatosulnak. Röviden szólva: az üressé-válás irányába kell vezetni. Fáradságos út, de nagy felszabadulás.

A lelkigyakorlatokban Ignác ezt az imát a „Szeretet elnyeréséért való elmélkedés”-ben és az ima harmadik módjánál (Lgy 258,4-5) tanítja. Ott találjuk meg az elemeket, melyek ezen ima bevezetéséhez szükségesek: semmit sem akarni, semmit sem gondolni akarni, semmire nem emlékezni akarni, és a kegyelemmel és a szeretettel megelégedni (Lgy 234,4-5). A szükséges eszközök ehhez: a figyelmet a légzésre, egy szóra, az isteni személyek közül egyre irányítani, és nem vigasztalásokkal, hamis vigasszal, tetszéssel vagy mérlegelésekkel foglalkozni.[17]

 

7. A hatodik lépcső a Teljes Egyesülés Imája.[18]

Leírása. Szent Teréz a Teljes Egyesülés Imáját mint a Belső várkastély ötödik lakását mutatja be.[19] Isten megtapasztalt jelenlétének vonzása oly nagy, hogy minden szórakozottság elmúlik és az imádkozót annyira megragadja a csodálat és a szeretet, hogy már nincsenek gondolatai és fantáziaképei. Ebben az imában az Úr az akaraton kívül az érzelmet is teljesen magához vonja. Ezáltal az ember belső képességeit Isten felfüggeszti. Szabadok maradnak a külső érzékek. Szent Teréz szerint a Teljes Egyesülés nem tart tovább mint egy fél óra. Isten jelenlétének érzése olyan erős, hogy az embernek teljes bizonyossága van afelől, hogy Istent tapasztalta. Ez a bizonyosság a találkozás után hosszú ideig kitart. Különbség ez az Összeszedettség Imájához képest, ahol ez a bizonyosság még nincs meg. Mivel a szórakozottság teljesen eltűnik, tökéletes fáradság-nélküliség lép fel. Ez is különbség a Nyugalmi Imához képest, mely pihentető, de még nem teljesen fáradozásmentes.

Tisztulás. Mivel a Teljes Egyesülés Imája olyan rövid, a szerzők nem beszélnek különösebb tisztulásról. Bár létezik, de ezen rövid kegyelmi időn kívül és az érzékek és a lélek éjszakájához[20] tartozik inkább.

Útmutatás. Az előző lépcső üressé-válása továbbra is a megfelelő rendelkezés. Minden elmélkedési anyag vagy gondolatébresztés csak zavart okozna.

A lelkigyakorlatokban az első döntési szakasz kegyelmeit lehet ideszámítani. Az ismetetőjegyek megegyeznek: annak bizonyossága, hogy maga Isten közölt valamit, fáradozásmentesség, a szórakozottság lehetetlensége és ezen kegyelmek rövidsége (Lgy 175,330).

 

8. A hetedik lépcső az Önkívületi Egyesülés.[21]

Leírása. Az Önkívületi Egyesülésben Isten a belső képességek mellett az érzékeket is megköti. Az imádkozó kívülről nézve mintegy érzéketlen. Isten szerete és csodálata át- meg átjárja őt. A szerzők érzéketlenségről beszélnek, a lélegzés csökkenéséről, mozdulatlanságról és a testhőmérséklet süllyedéséről. A tekintet egy láthatatlan tárgyra szegeződik. Erre az időre tehető a lelki eljegyzés. Ebben feltárja Isten a lélek számára titkait, melyek kimondhatatlanok és közel állnak Isten szemléléséhez az örökkévalóságban. A keleti vallások megvilágosodásnak nevezik.

Útmutatás. Közvetlen útmutatás se nem szükséges, se nem lehetséges. Ha az ember az Önkívületi Egyesülés kísérő jelenségeiről hall, akaratlanul is hisztérikus tünetekre gondol. Meg kell különböztetni ezt az imaállapotott a hamis állapotoktól. Ez azonban nem olyan nehéz. Rendkívül ritkán fordul ugyanis elő, és kizárólag olyan személyeknél, akiknek szentsége félreismerhetetlen, két lábbal állnak a földön és rendkívüli a felebaráti szeretetük. Keresztes Szent János semmit nem ír eksztázisról. Ha az ember az ima következő lépcsőjét, az Átalakító Egyesülést szemügyre veszi, érthetővé válik, hogy minden rendkívüli jelenség csupán átmenet volt és tulajdonképpen az emberi tökéletlenségek és az áteresztő képesség hiányának számlájára írható. A következő lépcsőre való átlépéssel megszűnnek.

Tisztulás. Keresztes Szent János ennek az időnek tisztulási folyamatát „A lélek sötét éjszakájá”-ban írja le.

A Lelkigyakorlatokban sem erről, sem a nyolcadik lépcsőről nem áll semmi.

 

9. A nyolcadik lépcső az Átalakító Egyesülés.[22]

Leírása. Az ima utolsó lépcsőjét nevezik Átalakító Egyesülésnek ill. Misztikus Frigynek. A Belső várkastély hetedik lakása ő,[23] és az imádság célja. Ismertetőjegyei: a) Meghittség: nincs többé titok Isten és a lélek között: „Két élet eggyé olvadása, miként a víz, mely az égből a patakba hull és olyannyira elkeveredik a patak vizével, hogy többé már nem lehet szétválasztani őket”, idézi Tanquerey Szent Terézt.[24] b) Derültség: nincs több eksztázis, nincsenek látomások. Tisztulás is aligha elgondolható. C) Szétválaszthatatlanság: Ezt a kegyelmet nem lehet többé elveszíteni. A mennyei boldogság nyilvánvalóvá lesz. „Az egyetlen, amit mondani lehet – így Szent Teréz –, hogy a lélek, vagy sokkal inkább a lélek legbenseje, amennyire meg lehet ítélni, egy lesz Istennel”.[25] Mint különleges hatásait lehet felismerni a kívánságmentességet, a nagyszerű odaadottságot, a szenvedés iránti vágyat és a lelkekért való nagy buzgóságot.

Érdemes itt Assisi Szent Ferencre, Po atyára, Charles de Foucauldra vagy Ignácra gondolni.

 

Az ima útjának összefoglalása

Néhány évvel Avilai Teréz és Keresztes János műveinek létrejötte előtt Ignác az ima útjának ugyanazon lépéseit írja le. Ezek messzemenően megegyeznek az ő tanításaikkal. [26] Sőt, Ignác pontos és fokozatos útmutatást is mellékel.

Az ima fejlődésének vezérfonalát az ember képességeinek aktivitása mutatja meg. A kibontakozás első vagy cselekvő szakasza a súlypont áthelyezéséből áll: a szavakról a gondolkodásra, a gondolkodásról az érzésekre, és az érzésekről azok gyökerére, amiben mindnyájan egyek. Kívülről befelé vezető út ez.

A passzív szakaszban Istené a kezdeményezés. Ő azonban nem kívülről befelé halad, hanem fordítva, belülről kifelé. Magához vonja az ember lelkének közepét, legmélyét. Onnan kiindulva veszi az Úr, egyre előrehaladva, az akaratot, az értelmet és az érzékeket  birtokába. Az Átalakító Egyesülésben az ember végül eggyé válik Krisztussal. Él, de már nem ő él, hanem Krisztus él benne.[27]

 

Szent Teréz ima-útjának és a Lelkigyakorlatok imamódjainak egymás mellé állítása fontos belátásokra vezetnek

 

Egy személyes és egy objektív előzetes megjegyzés a következőről: „contemplativus in actione” (= „szemlélődő a cselekvésben”).

Ez a latin kifejezés az ignáci lelkiség foglalata. Azt a meggyőződést mutatja, hogy valóságos lehetőség Isten jelenlétében járni, teljesen elkötelezett („bevetett”) életet élve a világban.

Amikor az ignáci lelkigyakorlatok szemlélődő szakaszáról írok, könnyen kelthetem azt a benyomást, hogy a Lelkigyakorlatokkal olyan életcélt szeretnék megvalósítani, mely hosszú imaidőket foglal magába és az aktív élettől távol tartja magát.

Ez a gyanú azonban nem lenne helyes. Lelkigyakorlatozóim meglehetősen nyüzsgő világból érkeznek, ahol többnyire igen nagy külső teljesítménykényszer alatt állnak és nagyon gyakran keményen küzdeniük kell, hogy naponta csak egy rövid időt is fenntarthassanak az imának.[28]

Teljes mértékben azonosulok az aktív életben nevelkedett szemlélődő ember ignáci ideáljával.

 

Ki a „contemplativus in actione”?

Szemlélődőnek lenni nem pusztán egyfajta imamód, hanem lelkiállapot.[29] A szemlélődő ugyanúgy szemlélődő az imában mint cselekvéseiben. Fordítva is igaz. Ha valaki az imában nem szemlélődő, csalódna, ha a cselekvésében szemlélődőnek nevezné magát.

Szent Teréz tanítása segítségünkre siet ennek megkülönböztetésében. Világos ismertetőjegyeit adja a szemlélődésnek, melyeken le lehet mérni, ki is valójában contemplativus.

Véleménye szerint akkor válik az ember szemlélődővé, amikor az Úr elkezdi birtokba venni képességeit. Ezáltal inkább maga az Isten lesz cselekvővé, mint az ember. Ennek a birtokbavételnek első lépése abban áll, hogy Isten magához vonja az ember akaratát, hogy az ember Őrá tekintsen. Következményként az ember nagyon erős csend iránti vonzalmat érez, az okoskodó gondolkodás lehetetlenné válik az imában, a gondolatok szórakozottsággá válnak és zavarják a figyelmet, mely teljesen Istenre akar irányulni. Ez a kontempláció vagy a Belénköntöt Szemlélődés első foka, és logikus módon szükséges ahhoz, hogy valakit a contemplativus in actione kifejezéssel lehessen illetni, még akkor is, ha naponta mindössze negyed órát imádkozik. E mércék figyelembevétele sok önbecsapástól megszabadíthat.

 

Szent Teréz tanítása az ima lépcsőiről minden emberre érvényes.

Teréz az Isten és ember közötti közeledés lényeges lépéseit írja le. Ezért ezek általánosan érvényesek. Sem a különböző lelkiségek nem térnek el egymástól ebben a fejlődésben, sem azáltal nincs eltérés, hogy az imádkozó inkább imában visszavonult vagy aktív életet él. Az ima megnevezett lépcsői ugyanúgy érvényesek a jezsuitákra mint a kartauziakra.

 

Ha nem áll a küszöbön radikális döntés, a lelkigyakorlat megmarad imaiskolának.

Ignác éppolyan mestere az aktív lelkiségnek, mint magának az imaéletnek.

Megszenteli a cselekvést a Krisztus követésére való vezetéssel és választi/döntési gyakorlatával. A választás vagy a döntés a cselekvés irányítója. Így például egy építtető döntését munkások százainak számos és hosszú munkafolyamata határozza meg. Ha a döntés megszentelődött, a cselekvést könnyen meg lehet szentelni. A lelkiismeretvizsgálat őrködik a döntések kivitelezése fölött.

Ignác azonban megmutatja pontos ismereteit Teréz imalétrájáról is [aligha olvasta őt, csakis belső egybehangzásról lehet szó]. Ugyanazon az úton vezeti a lelkigyakorlatozót, mint Szent Teréz. Így a lelkigyakorlatoknak két fő ütőerük van. Egyrészt a cselekvés megszentelését szolgálják, másrészt tökéletes imaiskolák.

Maga Ignác kizárólag hivatástisztázó lelkigyakorlatokat vezetett. Manapság éppen ellenkezőleg, az éves lelkigyakorlatok gyakorisága miatt túlnyomó többségben olyan lelkigyakorlatok megtartására kerül sor, melyekben nem születnek valóben jelentős döntések. Ezekben az esetekben a lelkigyakorlat fő célja az imaaélet felődése. Egyre inkább magára Istenre figyelni és lassanként hagyni, hogy Isten birtokba vegyen. Minél inkább a lelkigyakorlatozó ezen az úton halad, annál inkább lesz belőle contempaltivus in actione.

 

A Szentírás feletti elmélkedés nem lehet végleges imamód.

A Szentírás feletti elmélkedés Teréz leírása szerint a harmadik az Istenhez való közeledés fokozataiból.

Ha továbbmegy a fejlődés, egyszerűsödik az elmélkedés (Egyszerű Ima), azután Isten először az imádkozó akaratát (Nyugalmi Ima), később az értelmét (Teljes Egyesülés Imája) vonja magához.

A magis (=inkább) és a Cardoner-látomás (=Szent Ignácnak a Cardoner folyó partján átélt víziója) Ignáca nem hagyhatta a lelkigyakorlatozót a harmadik fokon megrekedni! Ő, aki olyannyira mindent Isten kegyelmére épített, nem mulaszthatta el, hogy a lelkigyakorlatozót a Passzív Ima kegyelmeire előkészítse.

 

A Nyugalmi Ima nagyon gyakori imaállapot.

A szemlélődő ima első foka, a Nyugalmi Ima, meglehetősen gyakran fordul elő. Keresztények millióinak imája ez. Megvannak saját ismertetőjegyei, melyek által felismerhető.

Szent Teréz a Nyugalmi Ima következő jellemzőit sorolja fel: Az elmélkedés lényegesen nehezebbé válik, egészen a lehetetlenségig, az imádkozó kedvetlenséget érez arra, hogy külső elképzelésekkel foglalkozzon és vágyódik rá, hogy csendben Istennél legyen.[30]

Több mint 40 éves lelkigyakorlat-kísérői tapasztalatom alapján azt hiszem, elmondhatom, hogy azok az emberek, akik több mint tíz éven át napi háromnegyed ill. egy órát hűségesen imádkoznak, normál esetben a szemlélődésre való hivatás ezen jeleit mutatják. Nem érintene ez tehát ebben az esetben majdnem minden lelkigondozásban dolgozó személyt, és oly sok embert, akik életük során hűségesen járják a lelkiélet útját? A szemlélődés imája olyan finoman és észrevétlenül kezdődik, hogy az ember maga sokáig nem is veszi észre. Milyen nagy segítség lenne időben felhívni az imádkozók figyelmét, hogy mennyire elébe siethetnek e kegyelemnek!

 

A Nyugalmi Ima meglehetősen kedvező imaforma az aktív embernek.

A Nyugalmi Ima sok erőt, higgadtságot és örömet ajándékoz az embernek. Nagyon egyszerű kapcsolatra vezet Jézus Krisztussal. Isten jelenléte érezhető lesz és hordozza az embert. Isten ugyanis az, aki cselekszik. Isten jelenléte háttérzenévé válik, mely jelenvaló marad a különféle tevékenységek közepette is. Elmélkedni ezzel szemben lehetetlen akkor, miközben az ember a számítógépnél ül és dolgozik. Szentírási elmélkedést sem lehet végezni, miközben az ember éppen előadást tart. A Passzív Ima azonban minden tevékenységgel összeegyeztethető és ez a szemlélődés a cselekvésben.

 

A szakszerű előkészület a tulajdonképpeni szemlélődés kegyelmére az üressé-váláshoz vezető útmutatásból áll.

Ki merem mondani, hogy az ignáci lelkigyakorlatok teljesen tökéletlenek volnának, ha szakszerű útmutatással és kifejezett gyakorlási idővel nem készítenék elő a lelkigyakorlatozót az üressé-válás által a Belénköntött Szemlélődésre. Ez az útmutatás és ez a gyakorlati idő szerencsére félreismerhetetlenül jelen van a Lelkigyakorlatokban.

  1. Világos szándéknyilvánítás található az üressé-válás útjához egy nagyon központi, odaadást megfogalmazó imában, melyben a lelkigyakorlatozó megígéri, hogy ezt az utat fogja járni.[31] Lemond minden elérni-akarásról (akarat), gondolkodásról (értelem), a múlttal való minden aktív foglalkozásról (emlékezet), sőt, a kérő imáról is („Add kegyelmedet és szeretetedet, mert ezek elegendőek nekem”). Ez az ima a döntő fordulat az Aktív Imából a Passzív Imába való átmenethez és félre nem hallható megvallása az üressé-válásnak.

„Vedd, Uram, és fogadd el teljes szabadságom, emlékezetem, értelmem és egész akaratom, mindenem, amim van és amivel rendelkezem. Te adtad nekem mindezt, Neked, Uram, visszaadni. Minden a Tiéd, rendelkezzél vele egészen akaratod szerint. Add nekem szereteed és kegyelmed, mert ez elég nekem.” (Lgy 234,4-5).

  1. A szakszerű útmutatást az ima harmadik módjánál találjuk (Lgy 258-260): Nyugodtan leülni vagy letérdelni, a szemeket becsukni, egy órát vagy többet maradni, a légzésre ügyelni, egy szót ismételni és az isteni Személyre, a kapcsolatra vagy önmagam kicsinységére figyelni.[32]
  2. Ignác ehhez az imához gyakorlóidőt rendel és négy hét kategóriájába helyezi, ahogy azt ennek a cikknek második részében megmutattam.[33]

 

A Teljes Egyesülés sokkal ritkábban jön létre mint a Nyugalmi Ima.

Mint többször visszatérő imamódot, Isten általában csak az arra nagyon jól előkészített lelkeknek ajándékozza. Mint egyszeri kegyelem azonban gyakrabban is előfordul. Sok pappal, szerzetessel, de világi kereszténnyel is találkoztam, akik elmondták, hogy egyszer vagy másszor az életük során olyan kegyelmi pillanatokat éltek át, melyek ismertetőjegyei ennek az imának tökéletesen megfeleltek. Ez legtöbbször hivatással kapcsolatos kegyelem volt. Egész életen át hat és kétségtelen tartást ad a (jelen)létnek, biztos tájékozódást. Forrás és oázis, ahová az ember visszatérhet, felfrissülhet és megerősödhet, akkor is, ha az egyszer megtapasztalt állapotot nem éli át újra a maga teljességében.

 

Az eltejedt aggodalom, miszerint a szemlélődő lelkigyakorlatokban már nem lehetséges a tisztulás, nem felel meg sem a tapasztalatnak sem a szentek tanításának.

Ebból a félelemből táplálkozik a meggyőződés, hogy óvakodni kell a lelkigyakorlatózót a Belénköntött Kegyelemre előkészíteni, amíg nem teljes a tisztulása. Ez azt jelentené, hogy senki sem jöhet Istenhez, aki még nem szent. Így tehát soha nem mehetnénk Istenhez. Krisztus azonban azért jött, hogy a bűnösöket hívja. A szemlélődő állapotban történő tisztulás intenzívebb, mint a szemlélődést megelőző szakaszban. Keresztes Szent János Sötét éjszakáinak leírásai ezt bőségesen tanúsítják.

 

Ignác olyan nagy hangsúlyt fektet az ima módjára, hogy lelkigyakorlatozói számára az ima lépcsőinak megfelelő döntési módozatokat ad. Így a kísérő a lelkigyakorlatozót annak saját imaszintjén vezetheti a döntésig.

A harmadik választási szakasz azoknak szól, akik a gondolkodás (elmélkedés) állapotában vannak. Lelkigyakorlatozók, akik az Érzelmi Imánál időznek, a második választási szakaszban érzik otthon magukat. A vigasz és a hamis vigasz közötti különbségtétel által hozhatják meg döntésüket. Az első válsztási szakasz felel meg a szemlélődő állapotnak.

 

Zárszó

 

Noviciátusi éveim alatt (1948-49) tanították meg nekem és noviciustársaimnak a lelkiismeretvizsgálatot. Kétszer egy nap végig kellett menünk a lelkiismeretvizsgálat öt pontján és sok kérdésre válaszolnunk, melyet az elmúlt fél napi cselekedeteinket vizsgálták. Nagyon fotnos tapasztalat volt számomra és mélyebb önismeretre vezetett. A második év végére azonban a számtalan pont és kérdés már túl sok lett. Volt akkor a házban idős rendtársak egy nagyobb csoportja is, akiket szintén naponta kétszer hívott Examen-re a csengő, és ők hűségesen el is tüntek negyedórára a szobáikban. Mi novíciusok megkérdeztük egyszer a novíciusmestrünket, hogy az atyák is a lelkiismeretüket vizsgálják-e. Világos igennel felelt. Ez azonban kevés volt nekünk, és tovább kérdeztük, vajon az atyák is végigmennek-e naponta kétszer minezeken pontontokon és kérdéseken. Azt mondta, még nem értenénk, hogyan végzik az atyák Examenjüket. Mikor nem hagytunk fel a kérdezősködéssel, ezt mondta: „Ezt Önök még nem értik. Az atyák letérdelnek a kereszt elé, felnéznek az Üdvözítőre, és negyedórán át ebben a szemlélésben maradnak.” (Eszerint a kijelentés szerint a ház összes atyája a Nyugalmi Ima állapotában volt!) Számomra kielégítő volt a válasz. Továbbra is teljesítettem a feladatomat a pontokkal és kérdésekkel, de megerősödtem annak tudatában, hogy az ima egyzerű szemlélésbe torkollik.

Ahhoz, hogy Istennel találkozzunk, szegénnyé és üressé kell válnunk. Az imában lassanként le kell mondanunk a könyvekről, szövegekről, segédeszközökről, foglalatosságokról, gondolatokról és az önelemzésről, és tekintetünket magára Istenre kell irányítanunk. Mózes még a saruit is levette, amikor megsejtette az Úr jelenlétét.

 

 

 

[1] Die kontemplative Phase der ignatianischen Exerzitien, GuL 1998. 11-25, 116-132.

[2] A Tanquerey, Grundriss der Aschetischen und Mystischen Theologie, Paris, 1931.

[3] Damaszkuszi Szt. János, Serm.IX. N. 33, vö.: Tranquerey, 362.

[4] Az egyes fokok neveit tulajdonnévként használjuk.

[5] Tanquerey 369-370. Vö. F. Jalics, Lernen wir beten. Würzburg 1996, 13-20.

[6] Kiváló válogatás található a Gotteslob c. könyben. Stuttgart 1975, 19-51.

[7] P.Knauer, Geistliche Übungen, Würzburg 1998, 145-148.

[8] Tanquerey, 477-500.

[9] A német szövegben az idézetek ebből a fordításból valók: P.Knauer: Geistliche Übungen. Würzburg 1998. A lelkigyakorlatos könyv (Exerzitienbuch) rövidítése: Lgy.

[10] Tanquerey, 684-699.

[11] Tanquerey, 938-954. Ld. még F.Jalics. Lernen wir beten, 61-82.

[12] Tanquerey, 693.

[13] Tanquerey, 955-978.

[14] Tanquerey, 981-1002.

[15] Teresa von Avila, Die innere Burg, Stuttgart 1979, 59-80.

[16] Johannes vom Kreuz, Die dunkle Nacht. Einsiedeln 1961, 69-115.

[17] Vö.: Lgy 252,2 a 258-cal.

[18] Tanquerey, 1002-1005.

[19] Teresa von Avila, 81-108.

[20] Johannes vom Kreuz, Die dunkle Nacht, 119-211.

[21] Tanquerey, 1005-1015.

[22] Tanquerey, 1016-1021.

[23] Die innere Burg, 189-214.

[24] Die innere Burg, 195.

[25] Tanquerey, 1018.

[26] Ignác a hetedik és nyolcadik lépcsőhöz bizonyára gyakorlati okokból nem mond semmit.

[27] Vö.: Gal 2,20.

[28] F.Jalics, Kontemplative Exerzitien, 394-398.

[29] F.Jalics, Kontemplative Exerzitien, 366-369.

[30] Tanquerey, 976-977.

[31] GuL 1998 21-22.

[32] GuL 1998 121-122.

[33] GuL 1998 116-121. Vö. Különösen Lgy 4,3.

22 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jezsuita.blog.hu/api/trackback/id/tr6514360637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fürge Szó 2018.11.11. 08:07:55

Jezsuiták és nem jezsuiták: mennyi mindent kaptunk Jálics atya által! (Semmi lelkendezés, ez egy ténymegállapítás.) Az eddigi jelek szerint nem nagyon lehet mit hozzátenni ehhez az íráshoz.
Egyvalami mégis eszembe jutott. Esetleg előfordulhat :), hogy akik jártak, vagy járnak ezekre a lelkigyakorlatokra, elkezdik méricskélni: hol tartok én? Melyik lépcső, szint? Ez teljesen passzol, na jó, majdnem teljesen, ez már majdnem én vagyok... Csapda! Ajaj, istenközpontúság!
Aztán beugrott:
"Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." Mt.18.1-3.

Remek megosztóköreink vannak a lelkigyakorlat végén, és de jó lenne azt is tudni, mi történik hónapok múlva! Nálam éveken keresztül ez ment: a nagy elhatározás ("folytatom!"), aztán a szokásos.... Már azt mondtam -csak magamra vonatkoztatva- akkor minek megyek?! Hát persze, a lélek kész, de... Aztán megtanultam: ez nem akaratból megy, hanem csak vágyból. Ami igazából válasz.

pacsy 2018.11.11. 19:34:55

Annyira szep, amit irtal! :)

Csak azt tennem, hozza, hogy engem az szokott volt elkeseriteni az eltelt ev(tized :)ek alatt, hogy mi az ordognek csinalom, mikor ugyanott tartok a szemelyes kapcsolataimban, a szeretetre valo keptelensegeimmel... Aztan amikor vhogy ezt is elengedtem, mint remenytelent, es megsem hagytam abba, akkor tortent nehany valodi gyogyulas... Bennem is, meg ahogy latom, masokban is, akik probalkoznak. De ez tenyleg borotvaelen tancolas: csinalni kell, de erobol nem megy.

Isten titokzatos.

Fürge Szó 2018.11.12. 23:09:18

Életem nagy fordulópontjának alapverse. Köszi! :)

jabbok 2018.11.12. 23:09:26

"tovább kérdeztük, vajon az atyák is végigmennek-e naponta kétszer minezeken pontontokon és kérdéseken. Azt mondta, még nem értenénk, hogyan végzik az atyák Examenjüket. Mikor nem hagytunk fel a kérdezősködéssel, ezt mondta: „Ezt Önök még nem értik. Az atyák letérdelnek a kereszt elé, felnéznek az Üdvözítőre, és negyedórán át ebben a szemlélésben maradnak.”"

@pacsy: Bár már egyre nehezebben remélem, hogy amit te olvasol, az megegyezik azzal, amit én írok, de azért mégis megpróbálom...

A százszor tárgyalt "fokozatok" kérdését félretéve a fenti idézet a fő kérdésem.

Jálics novíciusmestere is arról beszélt, hogy lehet-e, célszerű-e, bölcs-e, sőt, SZABAD-e a lelki élet "fokozatait", és azokon belül is kifejezetten az érzelmileg-pszichésen- érzékek számára természetesen vágyott és vonzó állapotot/módot/fokozatot tanítani - ott és akkor, amikor a tanuló erre teljesen felkészületlen.

Nekem még csak nem is a "tisztulás" és a "megvilágosodás" klasszikus, és (tegyük hozzá) szintén jórészt ELMÉLETI sorrendje a gondom.

Tegyük félre az elméleteket és a vágyakat, és nézzük az egyszerű tényeket.

Amikor egy évtizedeken át minden "élvezet" nélkül is hűségesen és kitartóan imádkozó, a Szentírást hűségesen olvasó és megismerő, a liturgiába már egyszerűen életvitelszerűen beleszocializálódott Jálics Ferenc vagy Weissmahr Béla térdel a kereszt elé, és teszi IDŐNKÉNT félre az elmélkedést meg a liturgiát - az egészen elemi szinten MÁS, mint amikor valakit minimális Szentírás-ismeret, minimális "edzettség" és minimális "hűség" nélkül ELEVE _ ARRA _ TANÍTUNK, hogy a hűség, a szentírás, a liturgia, AZ ÉLET, az mind csak meghaladni való, magunk mögött hagyandó, átmeneti dolgok. Az egyetlen nagy ÉLMÉNY-hez vezető úton.

Ha a lelki élet "csúcsán" is igaz marad legalább valami kicsi abból, hogy "gratia supponit naturam" - akkor talán nem csak az én paranoiám, hogy ez MINT STRATÉGIA különösen veszélyes egy olyan világban, aminek egyre döntőbben a VÁGYBETELJESÍTÉS, sőt, azon belül is egyre inkább az "INSTANT gratification" a mozgatórugója.

jabbok 2018.11.12. 23:26:26

Egyébként ahogy öregszem, úgy kezdek egyre jobban kételkedni abban, hogy az igazi "atyák" valóban, általánosan, rendszerszinten "meghaladták volna" a szentírásolvasást vagy a liturgiát... Vagy akár a KLASSZIKUS exament - a kereszt 15 perces személetével.

Ahogy öregszem, úgy lesz egyre erősebb a gyanúm, hogy az igazán nagyok legfeljebb IDŐNKÉNT és ÁTMENETILEG lépnek ki az OBJEKTÍV kötelékekből.

Lex orandi - lex credendi.
Az OBJEKTÍV imádság és az OBJEKTÍV élet nélkül a hit is SZUBJEKTÍV lesz. Akarattól, szándéktól, "isten büntetésétől" tök függetlenül. Egyszerűen "természettörvényi" szinten.

És a "fokozatok" nem csak ELŐRE / FÖLFELÉ nem "fokozatok" - hanem "hátra"/"vissza" sem.

Nagyon meg lennék lepve, ha egy Pálos Antal, egy Godó Mihály, egy Jelenits István vagy éppen Ignác atyánk vagy Szent Teréz "vissza"-lépésnek gondolta volna, amikor "csak" a zsolozsmáját mondta hűségesen, vagy amikor az examenjét TÉTELESEN végezte volna...

Nekem ez az egész - már bocsánat a drasztikus és profán (?) hasonlatért - állandóan az orgazmus-központú szexuális nevelést juttatja eszembe.

pacsy 2018.11.13. 08:40:36

@jabbok: "lehet-e, célszerű-e, bölcs-e, sőt, SZABAD-e a lelki élet "fokozatait" ... tanítani - ott és akkor, amikor a tanuló erre teljesen felkészületlen."

Ez sztem egy nagyon lenyeges kerdes, jogos aggaly, valoban a legkozpontibb ellenvetes azzal szemben, amit tettem (ti. hogy megosztottam egy ilyen "hermetikus" iratot).

Azzal egyutt - mint magam is "felkeszuletlen", megis "beavatott" - elvallalom ezt a dontesemet.

A lelki elet nagyjait nyilvan mindenki felreerti, ha csak nem maga is Avilai Nagy Szent Terez, Szent Ignac vagy Terez anya.

Az vedelem az elcsuszastol sztem az alazat es az engedelmesseg.

(Es ezekre eleg torekedni is - ezt remelem.)

türkiz 2018.11.13. 08:42:21

@jabbok: Csak osztozni tudok mindazzal, amiről írsz... messzemenően...

jabbok 2018.11.13. 12:03:14

@pacsy: Szerinted mi is az az aggályom, amit jogosnak nevezel? És mivel szemben merült fel?
Csak mert amire vonatkoztatod, azt nem is értem... milyen "hermetikus" iratot osztottál meg? És ki szerint "hermetikus"?

Mellesleg csak arra hívtam fel a figyelmet, amit éppen a Jálicsot tanító atyáktól, az ő elmaradott, elavult hitükből te magad is idéztél. Merthogy Jálics Feri is fontosnak tartotta idézni.

jabbok 2018.11.13. 13:04:11

@pacsy: "Az vedelem az elcsuszastol sztem az alazat es az engedelmesseg. "

Ez persze igaz. Ez a kettő -vagy talán még inkább a mindkettőhöz/mindkettőBEN való HŰSÉG - együtt szerintem is elegendő és biztonságos védelmet jelent az elcsúszástól.

A kérdés csak az, hogy mi is az az "alázat" és az "engedelmesség". Hétköznapi, kézzelfogható, gyakorlati szinten mi is az. És főleg ki és mi OBJEKTIVÁLJA. Mi az az OBJEKTÍV mérce, OBJEKTÍV tükör, ami ezeket az elcsúszás elleni védelmeket garantálja.

Ez éppen ebben az imamódban különösen is fontos.

Hiszen éppen arról van szó, hogy ebben az imaéletben a "beavatott" (ahogy te nevezed - én ezt sem egészen értem, de most hagyjuk), szóval a "beavatott" maga mögött hagyja, MEGHALADJA a Szentírás kötött szövegeit, TÚLLÉP a mások által írt, ellenőrzött, jóváhagyott, megbízhatónak talált mondatokon, sőt, gondolatokon is. És belép egy nagyon intenzív - ÉS NAGYON SZUBJEKTÍV világba. Szerinted ráadásul nem is csak időnként, nem átmenetileg - hanem mint a CÉL-ba.

Ettől kezdve maga mögött hagyhatja a TÉTELES Exament (nem időnként, hanem mint amit ő már "meghaladott"), vissza-vissza nyúlhat a Szentíráshoz és a liturgiához, de MINT MEGHALADOTTHOZ.

Tehát tulajdonképpen elszakad MINDEN _ OBJEKTÍV _ MÉRCÉTŐL.

Az egyetlen mérce a SAJÁT _ BELSŐ "ÚT"-ja, és az egyetlen, minden térképet felülíró világítótorony a SAJÁT _ BELSŐ _ "találkozásai", "ÉLMÉNYEI". Amiket tulajdonképpen minden OBJEKTÍV ellenőrzés nélkül "ISTEN"-élményeknek kiáltunk ki.

Még az sem számít, hogy (az elméleteket félre téve, a GYAKORLATBAN) itt aztán a legtöbben egész nyilvánvalóan

- SZUBJEKTÍV élményekre,
- és azokból származó SZUBJEKTÍV, egymástól DE FACTO erősen eltérő gyakorlati következtetésekre ("gyümölcsökre") jutnak.

Tudom, hogy nagyon kemény, amit írok - de pontosan ezen az alapon áll, és pontosan ugyanilyen személyiségjegyek kialakulásához vezet a nyugati emberek által ADAPTÁLT buddhizmuson kívül a pszichoaktív szerek segítségével elérhető személyiség-átalakulás is.

Nem csak hosszú meditálással lehet eljutni odáig, hogy valaki teljes belső meggyőződéssel, mélységes HIT-tel átélje, hogy ő "transzcendens" állapotba vagy kapcsolatba került. Vagy akár kilép a tér és idő kötöttségeiből, rabságából, és mondjuk tud repülni. Kicsit kiábrándító lehet, de az a helyzet, hogy ma már nagyjából ismerjük, hogy ugyanazok az anyagok váltják ki ezt az élményt egy meditációban - mint amik kívülről bejuttatva is képesek ugyanerre. Ezt TÁRGYILAGOSAN nagyon nehéz cáfolni.

Az egészben az az igazi ördögi kör, az az igazi tragédia, hogy a dolog belső logikája szerint az "engedelmesség" és az "alázat", sőt, a "hűség" is minden VALÓBAN (!!!) KÜLSŐ vonatkoztatási pontját elveszíti. Persze, hogy az "alázatosságot" és "engedelmességet" nem tagadja meg TUDATOSAN az ember. Csak hát ugye

- KINEK
- milyen "FÖLDHÖZRAGADT" módon
- milyen TÉNYLEGES (időben és térben mennyire gyakori és mennyire kézzelfogható) módon és gyakorisággal
- az életem és az ABBAN, AZON BELÜL gyakorolt imaéletem milyen pontjain és milyen kiterjedésében

vagyok hűséges, engedelmes és alázatos???

Ha te nem látod az összefüggést eközött az imafelfogás - és az itt annyit kritizált és (szerintem nagyon tévesen) "jezsuitának" tartott, "botrányosnak" és polgárpukkasztónak érzett teológiai "szabadság" között, az maga a legordítóbb bizonyíték, hogy Jálics novíciusmesterének (gondolom, Hunya atyának?) az aggálya mennyire bölcs volt. És sajnos mennyire érvényes DE FACTO ma is.

Déli pályaudvar 2018.11.13. 14:06:14

@jabbok:
Teljesen pontos, amit írsz. Ezeket az élményeket kábítószerrel is elő lehet idézni. A kábítószeresek is arról számolnak be, hogy a kábítószer hatása alatt mennyire úgy érezték, hogy teljesen elfogadják, teljesen megértik őket, hogy amit megtapasztalnak, az maga a mennyország. Olyan mennyország azonban, amelyhez nincs szükség Istenre. Elég, ha az ember az agyát, tudatát, mittudoménmit megfelelő meditációs technikával vagy droggal a megfelelő helyzetbe hozza.

jabbok 2018.11.13. 14:23:55

@pacsy: Ja, és ha nagyon elméletinek vagy filozofikusnak tűnik, amit írtam, akkor hadd áruljam el, hogy elsősorban a GYAKORLATBAN, a jálicsi imaiskola leglelkesebb követőinél TAPASZTALT _ KÖVETKEZMÉNYEK alapján jutottam ezekre a gondolatokra. Vagyis ha a KÖVETKEZTETÉSEIM / magyarázatként leszűrt GONDOLATAIM nem pontosak, akkor is valószínűleg csak a megfogalmazásom vagy a gondolkodásom hibás/gyenge/pontatlan.

Maguk a TÜNETEK nem. Azok elég világosak. Nem csak nekem. És nem is csak @türkiz: -nek.

Persze pont ez a lényeg, pont erről a veszélyről beszéltem feljebb (@jabbok: )

Hogy a SZUBJEKTIVIZMUS miatt a tünetek csak AZOKNAK világosak, AKIK (igazán!) KÍVÜLRŐL (szupervízió...) néznek benneteket. Pont azoknak világosak a tünetek, akiktől a visszajelzés heves (éppen ez a hevesség SZAKMAILAG IS borzasztóan árulkodó) ÉRZELMI / INDULATI hatást (megtámadottság-érzet, lebénulás, stb), és ebből fakadó RE-AKCIÓKAT, hárítást, "védekezést" vált ki.

RE-FLEXIÓ helyett.

Ez már önmagában elgondolkodtató kéne, hogy legyen. AZ általam ismert összes lelkiségi, vallási vagy szakmai iskola abban az egyben egyetért, hogy semmilyen VALÓDI lelki, sőt, még csak pszichés békét sem szokott egy KÜLSŐ, "IGAZ"-TALAN támadás olyan érzékenyen érinteni, mint pl. téged ezek a kritikák... Az igazságtalan kritika is fáj - de ilyen bénító, sokkoló reakciót csak IGAZSÁGGAL lehet kiváltani.
___________________

És ezzel továbbra sem Jálics Ferit vagy a nála tanultakat tartom hibásnak. Hanem a jálics"izmust".

Éppen amiatt, amit Hunya Dánielék még TUDTAK - ti meg meghaladottnak tartotok.

pacsy 2018.11.13. 15:52:38

@jabbok: "Éppen amiatt, amit Hunya Dánielék még TUDTAK - ti meg meghaladottnak tartotok." - mondd, Te kivel vitatkozol?

"Engedelmessegen" egyebkent az egyhaznak valo engedelmesseget ertem. Miert, Te kinek?

@Déli pályaudvar: nemreg kuldte meg egy rendtarsam ezt az idezetet, Neked is biztos tetszeni fog: "Amikor az illető megvan győződve arról, hogy a saját érzései Isten érzéseivel, a saját gondolatai pedig Isten gondolataival azonosak. Egyházi, gyülekezeti körökben ezen leginkább mosolygunk, rosszabb esetben bosszankodunk, de az egészségügy bizonyos területein bizony ilyen esetekben már elég erős gyógyszereket szokás felírni." (Bolyki László: Pedig mi azt hittük - Valláskárosultak evangéliuma 134. oldal)

Tovabbi jo vitat!

jabbok 2018.11.13. 17:57:39

@pacsy: ""Éppen amiatt, amit Hunya Dánielék még TUDTAK - ti meg meghaladottnak tartotok." - mondd, Te kivel vitatkozol?"

Azzal, aki Jálics novíciusmesterének fenntartásával ellentétben azt írta, hogy (idézem) "Ez sztem egy nagyon lenyeges kerdes, jogos aggaly, valoban a legkozpontibb ellenvetes ... ... Azzal egyutt - mint magam is "felkeszuletlen", megis "beavatott" - elvallalom ezt a dontesemet. "

Ha félreértettem ezt a gondolatmenetedet (ami egyébként teljesen egybeesik a nyíltan folytatott GYAKORLATODDAL), akkor légy szíves, korrigálj tételesen, és bocsánatot fogok kérni.

jabbok 2018.11.13. 18:05:17

@pacsy: ""Engedelmessegen" egyebkent az egyhaznak valo engedelmesseget ertem. Miert, Te kinek?"

Az "egyház" - KONKRÉTAN és SZEMÉLYESEN és GYAKORISÁGBAN és MÉLYSÉGÉBEN
- a GYAKORLATBAN
- kit
- miben
- mennyire

jelent számodra engedelmességet?

"mindezek csupán üres szavak, ha nem jelentenek (KONKRÉT) kötelékcsomókat. Isten egészen az otthonodig leszáll, hogy lakásoddá váljék. A gyertyákat gyújtó alázatos ember számára Isten a gyertyagyújtás kötelességét jelenti. És annak a számára, aki szolidáris az emberekkel, az ember nem egyszerű szó a szótárában, hanem azokat jelenti, akikért ő felelős.

Nagyon könnyű félreállni, Istent a gyertyagyújtás kötelessége elé helyezni. Én azonban nem ismerek embert, csak (KONKRÉT) embereket. Nem ismerek szabadságot, csak szabad embereket. Boldogságot, csak boldog embereket. Szépséget, csak szép dolgokat. Istent, csak a gyertyák buzgó ragyogását." (Saint-Exupéry)

jabbok 2018.11.13. 18:58:40

@pacsy: Legutóbb a Párbeszéd házában a "jezsuita zen-mesterrel" folytatott beszélgetés után volt ugyanez a konkrét és mellbevágó élményem a "nagy meditálók" "szabadságáról", "nyitottságáról", "elfogulatlan szemlélődéséről" és "alázatáról". Ugyanez a sokkoló tapasztalat arról, hogy RAJTUK KÍVÜL szinte mindenki más azt érzékelte, hogy magával a tökélyre fejlesztett reflektálatlansággal állunk szemben - amiben a nagy meditáló maga VALÓBAN meg van győződve arról, hogy ő igazában TÖKÉLETESEN REFLEKTÁLT és NYITOTT...

Akkor a moderátor többszöri, megismételt "őszinte visszajelzést" kérő felszólítására kezdtem el belemenni a kérdésbe. És elsőre teljesen óvatos és konstruktív próbáltam lenni (elég sok meglepett privát üzenet szerint sikerült is), de az akkori alkalom moderátorának reakciója pont ugyanazt az elemi élményt igazolta nekem, mint ami a SZERINTEM _ ROSSZUL gyakorolt meditáció kapcsán állandóan újra telibe talál, és amire talán túl érzékeny vagyok. Ami nélkül (ma már nem csak gyanítom, hanem egészen biztos vagyok benne) te sem lennél ÚGY "alázatos", hogy minden ÉRDEMI és KONKRÉT kritizáló agressziót, ellentámadást, vagy éppen RAJTAD KÍVÜL MINDENKI ÁLTAL ŐSZINTÉTLENNEK ÉRZETT (és valóban semmi KONKRÉT, tényszerű változást nem célzó) "meghunyászkodást" vált ki...

Alázatos vagyok én - csak senki KONKRÉTAN meg ne sértse a kis lelki világomat... Kész vagyok én szenvedni és engedelmeskedni is "az egyházért" meg a "krisztusért" - csak hát ugye KONKRÉTAN ne fájjon...

Szerintem nem csak te torzítod el a saját meditációidat, és iktatsz ki belőle és általa minden "nyugtalanító", vagy rád nézve túl "veszélyes" szembesülést - hanem ez egy igazi ördögi spirál. Maga a meditációban TECHNIKÁVÁ ALAKÍTHATÓ megnyugvás segít újra és újra elmenekülni a VALÓSÁG, a KONKRÉTUMOK elől.

Egyre súlyosabb és egyre megalapozottabb az a meggyőződésem, hogy a sámli, meg a szemlélődés egy fantasztikus lehetőség - ami FOLYAMATOS biblikus elmélkedés, folyamatos DIREKT bibliai és dogmatikus reflexió, és KONKRÉT EMBEREK _ FOLYAMATOS kontrollja mellett nagyon, nagyon jó imádság lehet.

Ezek nélkül viszont képes a teljes POZITÍV (mármint a szó filozófiai értelmében pozitív, tehát adott, tételes) kinyilatkoztatást átírni, apránként elszubjektivizálni az emberben.

Ezt nem csak teológiailag, pszichológiailag és mentálisan tartom teljesen logikusnak - hanem elsősorban egyre több konkrét, GYAKORLATI példát látok rá.

Már a noviciátusban is súlyos és rendszeres tünet volt ez sokunknál - MAGAMON IS észrevettem. Talán még idejében... Attól kezdve nagyon tudatosan (is) igyekszem a saját kontrolljaimat, "correptio fraterna" tükreimet, világítótornyaimat KONKRÉT, OBJEKTÍV mércékből és emberekből kiépíteni és megtartani magam körül.

Mondjuk nagy könnyebbség ebben, ha az ember éppen értelmi fogyatékosok között él - merthogy ők nem sokat adnak az udvariasságra meg a tiszteletre; nem finomítgatják meg udvariaskodják el a saját elemi visszajelzéseiket. Ha fájdalmat okozok nekik, azt akkor is látnom kell, ha túl fáradt, vagy túl sebzett vagyok a magammal való szembesüléshez.

Az egykori novícius-társaimnál és a mostani est moderátoránál viszont egészen pontosan ugyanazt a hárítást és ugyanazt a teljesen képmutató, őszintétlen "úgy küldelek el az édesanyádba, hogy az dicséretnek tűnjön" reakciót váltotta ki a kritika, mint belőled szokás.

VÉLETLEN lenne, hogy szinte minden másban (habitusban, neveltetésben, jelenlegi élethelyzetben, stb) teljesen különböző, de ugyanazt az imamódszert gyakorló emberek ebben ennyire hasonlítanak?

adam.kiss 2018.11.13. 23:44:49

„Az imádságban legtöbbször vigaszt, áhítatot, emelkedett érzéseket és sok minden mást keresünk, ami Istenhez vezet bennünket. A vallásos érzületek azonban természetüknél fogva változékonyak. Azok jönnek és mennek. Bár vallásosak, de mégis csak érzések. A kontempláció ezzel szemben a lét síkjára vezet minket. Ez sokkal mélyebb. Hogy pedig mélyebbre jussunk, el kell szakadnunk vallásos érzületeinktől. A kontempláció útja sivatagon vezet keresztül. Ki kell üresednünk, és el kell engednünk a vallásos érzületeket. Ezek nem Isten. Ahhoz, hogy Istenhez jussunk, mélyebbre vezet az utunk.” (Jálics Ferenc SJ: Szemlélődő lelkigyakorlat, Negyedik nap, Beszélgetések)

Fürge Szó 2018.11.14. 08:40:11

Húsz év óta ugyanaz.
Győzött a makacsságom: csakazértse hagyom elkedvetleníteni magam!:)
Olyan jó, hogy Karácsonykor nem egy vaskos könyv feküdt a jászolban! Pár éve Szenteste azt mondogatom magamnak: merd elhinni, hogy ez tényleg ennyire egyszerű! Úgy látom, ez az egyszerűséget nem csak én nem tudom felfogni.
Hát akkor megpróbálom- amennyire csak tudom - befogadni.
Részemről ennyi.

jabbok 2018.11.14. 08:42:03

@adam.kiss: Ez a maga helyén és a maga arányában tökéletesen rendben is van. Többek között például nem szerepel benne, hogy a Szentíráson való elmélkedést, a zsolozsmát és a liturgiát ezzel maga "mögött", "alatt" hagyná az ember.

De minden magyarázattól s értelmezéstől függetlenül egy TÉNY-re azért mindenképpen érdemes újra meg újra felhívni a saját figyelmünket.

A világ összes vallásalapítója tanított imádságos módszereket. A legtöbb nagy világvallás alapítói kifejezetten meditációs és kontemplációs módszereket is. Esetleg ezek különböző "szintjeit" és "fokozatait", illetve a különböző szintekhez-fokozatokhoz különböző módszereket és gyakoriságokat a célközönség "beavatottságának" vagy az "elkötelezettségének" mértékétől függően.

Egyetlen kivételt ismerünk, ahol az alapító Mester még a tanítványai kifejezett kérdésére is "csak" egy kötött, szóbeli imádságot tanított...

Véletlen?

jabbok 2018.11.14. 08:44:10

@Fürge Szó: Elmondanád, hogy te személy szerint mit értesz "egyszerűség" alatt? A szemlélődés "egyszerűségét"? Vagy valami mást?

adam.kiss 2018.11.14. 09:17:16

@jabbok:

Ehhez két adalék:

1. A szemlélődő lelkigyakorlatok napirendjének csúcspontja a napi, közös szentmise. Itt természetesen az evangélium is elhangzik. A lelkigyakorlatot egész délutános, közös, csendes szentségimádás zárja.

2. A kontempláció helyéről a katolikus hagyományban a KEK is szól miután tárgyalja a többi imaforma fontosságát. Bocsánat, hosszú lesz:

III. A szemlélődő imádság
2709 Mi a szemlélődő imádság? Avilai Szent Teréz így válaszol: "A belső ima megítélésem szerint nem más, mint barátság, melyben gyakran négyszemközt beszélünk azzal, akiről tudjuk, hogy szeret minket." [7]
A szemlélődő ima azt keresi, "akit szeret a lelkem" (Én 1,7): [8] Jézust -- és benne az Atyát -- keresi, mert a szeretet kezdete mindig az utána való vágyakozás; és tiszta hittel keresi Őt, azzal a hittel, amelynek hatására Belőle megszületünk és Benne élünk. A szemlélődő imádságban is elmélkedhet még az ember, de a tekintet már az Úrra irányul.
2710 A szemlélődő ima idejének és időtartamának megválasztása a szilárd akarattól függ, mely föltárja a szív rejtett dolgait. A szemlélődő ima nem akkor történik, amikor időnk van rá: időt szakítunk arra, hogy az Úrral legyünk azzal a szilárd elhatározással, hogy nem hagyjuk abba, bármilyen próbatétel és szárazság is kísérje a találkozót. Elmélkedni nem mindig lehet, de mindig be lehet lépni a szemlélődő imába, egészségi és érzelmi állapotunktól, munkakörülményeinktől függetlenül. Szegénységben és hitben a szív a keresés és a találkozás helye.
2711 A szemlélődő imába belépés hasonlít a szentmise kezdetéhez: a Szentlélek indítására "összegyűjtjük" a szívünket és egész lényünket, tudatosan vagyunk jelen az Úr lakásában, ami mi magunk vagyunk, és fölébresztjük a hitet, hogy belépjünk Annak jelenlétébe, aki vár ránk. Levetjük álarcainkat, és szívünket újra a minket szerető Úr felé fordítjuk, hogy átadjuk neki magunkat, mint áldozati adományt, melynek meg kell tisztulnia és át kell változnia.
2712 A szemlélődő ima Isten gyermekének imádsága; a bűnösé, aki bocsánatot nyert, és kész befogadni a szeretetet, amellyel szeretik, és még nagyobb szeretettel akarja viszonozni azt. [9] De tudja, hogy szeretete mint viszonzás nem más, mint az a szeretet, melyet a Szentlélek áraszt a szívébe. Mert minden kegyelem Istentől. A szemlélődő ima alázatos és szegény odaadás az Atya szerető akaratának, egyre mélyebb egységben az Ő szeretett Fiával.
2713 Így a szemlélődő ima az imádság misztériumának legegyszerűbb kifejeződése. A szemlélődő ima ajándék és kegyelem; csak alázatban és szegénységben lehet megkapni. A szemlélődő ima szövetség kapcsolata, melyet Isten a szívünk mélyén kötött velünk. [10] A szemlélődő ima kommunió: benne a Szentháromság az embert, Isten képmását átalakítja a maga "hasonlatosságára".
2714 A szemlélődő ima az imádság kiemelkedően intenzív ideje. A szemlélődő imában az Atya a Szentlélek által erősít meg belső emberré, hogy a hit által Krisztus lakjék a szívünkben és a szeretetben verjünk gyökeret és alapozódjunk meg. [11]
2715 A szemlélődő ima a hit Jézusra szegezett tekintete. "Én Őt nézem, Ő meg engem néz", mondta a tabernákulum előtt imádkozó ars-i parasztember kora szent plébánosának. [12] Ez a ráfigyelés lemondás "önmagamról". Az Ő tekintete tisztítja a szívet. Jézus tekintetének fénye megvilágosítja szívünk "szemét"; megtanít arra, hogy mindent az Ő igazságának és emberek iránti együttérzésének fényében lássunk. A szemlélődő ima Krisztus életének misztériumaiban kezdődik. Így tanulja meg az "Úr belső ismeretét", hogy jobban szeresse és kövesse Őt. [13]
2716 A szemlélődő ima Isten Igéjének meghallása. Ez a meghallás egyáltalán nem passzív, hanem a hit engedelmessége, a szolga föltétlen szófogadása és a gyermek szerető odasimulása. Részesedés a szolgává lett Fiú "Amen"-jében, és az Ő alázatos szolgálóleányának "fiat"-jában.
2717 A szemlélődő imádság csöndes hallgatás, "az eljövendő világ szimbóluma" [14] vagy "a hallgatag szeretet beszéde". [15] A szemlélődő imádságban a szavak nem beszélgetést jelentenek, hanem olyanok, mint a rőzse, mely a szeretet tüzét táplálja. E csöndben, mely a "külső ember" számára elviselhetetlen, az Atya elmondja nekünk az Ő megtestesült, szenvedő, meghalt és föltámasztott Igéjét, és a Lélek Jézus fiúi imájának részeseivé tesz.
2718 A szemlélődő ima kapcsolat Krisztus imájával, amennyiben misztériumában részesít. Krisztus misztériumát az Egyház az Eucharisztiában ünnepli, és a Szentlélek a szemlélődő imádságban belőle éltet, hogy a szeretettel tettben megnyilvánuljon.
2719 A szemlélődő ima a sokaságnak életet hozó szeretet közössége, amennyiben beleegyezés a hit éjszakájában való kitartásra. A föltámadás húsvéti éjszakája az agónia és a sír éjszakáján megy át. Az Ő Lelke (és nem a "test" , mely "gyönge") teszi meg, hogy Jézus órájának ezt a három intenzív időszakát a szemlélődő imádságban megvalósítsuk. Szükség van a beleegyezésre, hogy "egy órát" vele virrasszunk.[16]

jabbok 2018.11.14. 12:09:52

@adam.kiss: Azt hiszem, az elméletet is, sőt, a gyakorlatot is elég alaposan ismerem. És mindkettőt nagyon szeretem is - ha ez a mostani hozzászólásaimból nem így jön át, az csak az alkalom szűkösségének a következménye.

Pontosan az az aggályom, amit klasszikusan úgy szoktak megfogalmazni, hogy "corruptio optimi pessima est".

Világosan igyekszem a szóhasználatomban is megkülönböztetni a Jálics Feri által gyakorolt és tanított IMÁDSÁG gyakorlóitól az általam JÁLICSIZMUSNAK nevezett jelenséget és követőit. És nagyon nem könnyen és nagyon nem elhamarkodottan jutottam, és erősödöm (pl. sorozatosan Pacsy ide vágó posztjai kapcsán, vagy az említett Párbeszéd Házában zajlott est és az azt követő REFLEKTÁLATLANSÁG kapcsán, meg a noviciátusi tapasztalataim kapcsán) ilyen kemény álláspontra. Még kevésbé könnyen jutottam odáig, hogy az álláspontomat ennyire keményen ki is mondjam.

adam.kiss 2018.11.14. 14:27:03

„Azt hiszem, az elméletet is, sőt, a gyakorlatot is elég alaposan ismerem. És mindkettőt nagyon szeretem is - ha ez a mostani hozzászólásaimból nem így jön át, az csak az alkalom szűkösségének a következménye.”

Köszönöm, hogy ezt leírtad, sokat segített, hogy jobban és jól értselek. A fenti kommentjeid bizonyos részei alapján úgy éreztem, hogy a szemlélődő imádság elméletével és gyakorlatával szemben vannak ellenvetéseid: élményközpontúság, a Szentírás/liturgia elhanyagolása, a kontempláció létjogosultsága. Ezekre próbáltam pár forrást hozni, mert ezen a síkon szerintem ezek viszonylag könnyen tisztázható kérdések.

A jálicsizmussal kapcsolatban: ha jól értem, arra gondolsz, hogy egyesek hogyan alkalmazzák ezt az imádságot és az milyen gyümölcsöket terem bennünk/körülöttük. Ebben a kérdésben nem tudok és nem is akarok állást foglalni két okból: egyrészt a saját tapasztalod a tiéd, és mint ilyen, jogod van hozzá, másrészt azt kívánná, hogy nálam 20-30-40 évvel idősebb emberek személyiségéről, érzelmi-értelmi-spirituális állapotáról, hitéről, imaéletéről, fejlődéséről foglaljak állást a saját vagy mások részleges tapasztalatai alapján az interneten keresztül.

Csak annyit mondanék, hogy nekem eddig a szemlélődő imát régóta gyakorlókkal – köztük pacsyval is – más személyes élményeim voltak: olyan figyelmes meghallgatást kaptam tőlük, ami növelt, és hitelesség áradt a jelenlétükből. De mindezt nem a te élményed cáfolatának szánom, csak a saját tapasztalatomnak.