„Jobb nem menni templomba, ha valaki úgy él, mint egy ateista, gyűlöli a többieket és rosszat mond róluk. Ez botrány! Aki kereszténynek tartja magát és szentségekhez járul, annak tanúságot kell tennie a hitéről, és Isten gyermekeként élnie, testvérként, szeretetben, és valódi példát, nem pedig ellenpéldát mutatni.” Ferenc pápa ezekkel az határozott, dorgáló szavakkal beszélt az első 2019-ben tartott szerdai általános kihallgatáson. Szabadon, papír nélkül. Azokat ostorozta, akik nem élik a kereszténység forradalmát, ami pedig valóban „forradalmi dolog” (rivoluzionario).

A pápa így kommentálta Jézus hegyi beszédét a boldogságokról: „Krisztus boldogsággal koronáz egy sor, a legkülönbözőbb kategóriába tartozó embert, akiket az ő korában nem vettek figyelembe, és ma sem vesznek. Boldogok a szegények, a szelídek, az irgalmasok, a megtört szívűek”. Ferenc pápa szerint ezek olyan forradalmi jelentőségű szavak, amelyek felforgatják a történelem hagyományos értékrendjét: „Minden ember, aki képes szeretni, aki békeszerző, még ha a történelem peremén él is – és ez ma is így van –, valójában Isten országát építi. Olyan ez, mintha Jézus azt mondaná: Íme, ti vagytok, akik Isten misztériumát elviszitek az emberek szívéhez, akik feltárjátok az ő mindenhatóságát a szeretet és a megbocsátás által.”

Ferenc pápa szerint „akinek jó szíve van, amely hajlandó a szeretetre, megérti, hogy Istennek minden szavának meg kell testesülnie egészen a legvégső következményekig. A szeretetnek nincsenek határai: lehet szeretni a saját házastársunkat, a barátunkat, végső soron még az ellenségeinket is, egy teljesen új perspektívában”. Voltaképpen a pápa arra hívja meg a híveket (és a nem hívő embereket is), hogy fedezzék fel újra „azt a nagy titkot”, amely a hegyi beszéd alapját képezi: „Ez a lényeg egyetlen mondatban: legyetek gyermekei Atyátoknak, aki a mennyben van”. Nincs szó semmiféle homályos tanításról. Nem nehezen érthető ködös eszmefuttatást hallunk, amelyet nehéz volna az emberi életre alkalmazni.

És a pápa áthághatatlan törvényeket sem sorjáz: „Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy arra törekszünk, jobbak legyünk másoknál: tudjuk, hogy bűnösök vagyunk, mint mindenki. De az ember Isten kinyilatkoztatása előtt áll, amely nem egy kimondhatatlan név enigmáját hozta el nekünk, hanem azt kéri gyermekeitől, hogy Atyának nevezzék őt, hagyják magukat megújítani ereje által, és verjék vissza az ő jóságának fényét ennek a világnak a számára, amely annyira ki van éhezve a jóságra, és annyira várja a jó híreket”.

A pápa aztán azokat ostorozta, akik „képesek ateista imákat mondani, Isten nélkül, csak azért, hogy csodálják őket az emberek”. Egyenesen „pogány imák” ezek, melyekről sokan „azt gondolják, hogy ha beszélnek és beszélnek és beszélnek, akkor már imádkoznak is. Annyi keresztény létezik, akik azt gondolják, hogy imádkozni annyi, mint beszélni Istenhez mint egy papagáj. Nem! A szívünkkel imádkozunk, belülről! Elég, ha Isten szeme elé helyezzük magunkat, ha visszaemlékszünk az ő atyai szeretetére. Neki nincs szüksége áldozatokra, hogy megnyerjük a jóindulatát. Csak azt kéri tőlünk, hogy tartsunk nyitva egy kommunikációs csatornát az Ő számára, s újra és újra fedezzük fel, hogy az ő szeretett gyermekei vagyunk. Ő annyira szeret minket.”

https://www.youtube.com/watch?v=9vd3mihv2lQ (a katekézis 17:50-től, a legprófétaibb, fejből mondott rész 22:17-től)

https://www.youtube.com/watch?v=4j-LBMjmTH4 (itt a lényeg... :)